Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-27 / 253. szám

1971. október *7. • PETŐFI NEPE • * í KÉTSZÁZMILLIÓ LITERREL TÖBB Növekszik a tej- és tejtermékfogyasztás A szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére hozott kormányhatá­rozat nyomán a gazdaságok fo­kozzák a tejtermelést; az ipar az idén a tavalyinál várhatóan 200 millió literrel több tejet vesz át a termelőktől, ami azt jelenti, hogy hozzávetőleg 15 százalékkal több tej áll rendelkezésre. Mindez megfelelő színvonalú lakossági ellátást tett lehetővé 1977 eddigi időszakában és az év hátralevő részében is. A tej- és tejtermékfogyasztás 1976-hoz képest idén 6—8 százalékkal nő. A kínálat jelenlegi túlsúlya, amely a százalékos értékekben is megmutatkozik, egész sor intéz­kedésre késztette a tejiparit. Mi­után az év elején még mintegy 300 olyan település volt az or­szágban, ahol nem lehetett pásztor tejet vásárolni, meggyorsították ez ellátatlan területek bekapcso­lását; az idén 100-zal csökkent a „pásztor-nélküli" községek szá­ma, és 1978 végére az egész or­szágban teljes ellátást biztosíta­nak. Számos esetben növelték a bolti kiszállítások számát, s ez­zel megszüntették a főként a na­gyobb üzletekben, vásárlóköz­pontokban az egyes napszakokban korábban előforduló tejhiányt. A négyhetes, november 4-ig tartó kedvezményes vaj- és sajt­vásár fokozta a vásárlói kedvejt. Ebben az időszakban — az elő­zetes számítás szerint — várható­an 20—25 százalékkal több saj­tot adnak el az üzletekben, mint az elmúlt év azonos időszakában. (Normál árak mellet csak ip szá­zalékos emelkedés következett volna be.) Vajból 6—8 százalékkal értékesít többet a vásár heteiben a belkereskedelem. A növekvő mezőgazdasági tej­kínálat nyomán megszüntették a vaj importot, sőt kis mennyiség­ben tejtermék -exportra is sor ke­rült. (MTI) RITKA KÖTETEK,DOKUMENTUMOK Helytörténeti börzén Ritka kötetek, dokumentumok és képeslapok is gazdát cserél­nek az első országos honismereti és helytörténeti börzén, a hétfőn a Hazafias Népfront budapesti bizottságának Népköztársaság úti székházában. Az előzetes „neve­zések” alapján biztos, hogy a szakemberek és az érdeklődők több száz kötetnyi, részben tör­ténelmi értékű kiadványt, tömér­dek fényképet, levelezőlapot, ér­met és egyéb dokumentumot ve­hetnek szemügyre. A börze életre hívásának ötle­tét az adta, hogy a helytörténeti gyűjtés során tömérdek olyan anyag halmozódik fel, amelyet az adott helyen nem használ­hatnak. Szabolcs megyében pél­dául rábukkantak olyan doku­mentumokra, amelyeket egy má­sik megyében, mondjuk Bara­nyában jóval hathatósabban hasznosítanak a honismereti és helytörténeti szakemberek. Most a börzével, a cserék révén az egyébként kallódó anyagok „ha­zatalálhatnak”. A rendezők már tapasztalattal a birtokukban vág­nak az első országos találkozó­nak, hiszen az eddigi hasonló budapesti akciók sikerrel jártak. A börze résztvevői között sze­repel például a Somogy megyei Levéltár, a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága, a Vay Ádám Múzeum és a Fő­városi Szabó Ervin Könyvtár. Számos helytörténeti bizottság mellett relikviákat kínálnak cse­rére a képeslapgyűjtők. A gyárak és az üzemek pedig a múltjukat bemutató, 1950—1960 között ké­szült fényképekkel jelentkeznek. A cserepartnereket a méltányos „üzletkötésben" múzeumi és le­véltári szakemberek véleménye segíti majd. Nem lesz könnyű a válogatás. A kínálatból: a Bács-Kiskun me­gyei Levéltár többek között a Pusztaszer történetéről készült 1865-ben kiadott köteteket ajánl­ja. Az újpesti helytörténeti gyűj­teményben szerepel 1899-ből Pá­pai Manó váltója, s 1919-ből a ,,X. kerületi Munkás- és Kato­natanács Lakóbizottsága" felira­tú körbélyegző lenyomata. Egy rákospalotai cipészsegéd útlevele és egy táncmulatsági meghívó az 1920-as éveket idézi. A leggazdagabb kínálattal a XIX. kerületiek jelentkeztek, összesen 404 helytörténeti és honismereti emléket hoznak ma­gukkal: plakátok, kenyér- és lisztjegy, meghívó kac-matinéra, olcsóebéd-akció jegyutalványa, vígadalmi adójegy és jelvények sora említhető. (MTI) Krím ÉNEKES-TÁNCOS, BARÁTI KÉZFOGÁS • Fergeteges, színes Műsorukkal nagy sikert arattak a „Szaki" szovhoz táncosai. ban üdvözlő felirat és egy érde­kes orosz forradalmi plakátkiál­lítás fogadta a közönséget. A vendégeket Búza Dezső, az MSZiMP járási bizottságának el­ső titkára üdvözölte. A baráti fogadtatást „stílusosan” az ukrán népi táncosok köszönték meg; jelképként kenyeret tartottak a kezükben. A tartalmas, színvonalas mű­sort a szimferopoli férfikórus nyitotta meg Hazám című szá­mával, amelyet népdalfeldolgozá­sok és hazánkban Is ismert for­radalmi dalok követtek. A har­minctagú együttesben kiváló adottságú énekkart ismerhettünk meg. Műsorukban szinte egymást váltogatták a kitűnő adottságú, jó hangú szólóénekesek, és a kó­rus — Vlagyimir Zogurszkij kar­nagy vezényletével — megérde­melten nagy sikert aratott. •A szjnes ukrán népviseletbe öltözött táncosok nyitó száma egy hagyományos népi tánc, a gopak volt. Ebben, akárcsak az ezt követő tréfás vásári jelenet­ben, vagy a többi számban, íze­lítőt adtak az ukránok szinte ak­robatikus ügyességet kívánó lát­ványos, dinamikus, régi tánckul­túrájából, amelybe szerepjátszás, ritmus és lendület közösen feje­zi ki a nép gondolat- és érzés­világát. A jaltai asszonykórus tagjai elsősorban orosz és ukrán nép­dalokat, illetve feldolgozásokat szólaltattak meg. Az együttes éneklését — akárcsak az „érce­sen" hangzó férfikórusét — a megyei énekkari fesztiválokról • A magyar és szovjet művészeti együttesek találkozója Megérde­melten aratott nagy közönségsikert. (Pásztor Zoltán felvételei.) • A szimferopoli férfikórus szélé« énekese: Vlagyimir SzoIovJot. hiányzó sajátos tónusú szén hangzásvilág jellemezte. A színes, változatos és igénye»,' nagy közönségsikert kiérdemeli bemutatkozást a jásaszentlászlól­ak helyi népszokásgyűjteményeli nek műsorszámai zárták: A le­gényavatás és a Falusi esték,;! A krími öntevékeny művésze^ ti együttesek az elkövetkező nu pókban fellépnek még Kiskőrös sön, Kalocsán és Kecskeméten is. P. M. A Bács-Kiskun megyébe érke­zett krími vendégek egy csoport­ja — az öntevékeny művészeti együttesek tagjai — kedden dél­után Kiskunmajsára utaztak. Fel­keresték az általános iskolai diákotthont, ahol az intézmény vezetője tájékoztatta őket a kol­légium életéről, majd Kalmár Pál, a nagyközségi pártbizottság titkára adott fogadást a részük­re és megismertette őket a tele­pülés hétköznapjaival és tervei­vel. Este, a sötétedés után megélén­• A Kirov vokál­együttea. kült a művelődési központ kör­nyéke: a község lakói az intéz­ményben meghirdetett művészeti bemutatóra siettek. A műsorban szereplő csoportok: a Lenin­renddel kitüntetett „Juzsnaja" baromfitenyésztő telep művelődé­si házának férfikara, a „Szaki” szovhoz népi táncegyüttese és a jaltai „Krimszpecsztroj” építő. Ipari kombinát Kirovról elneve­zett vokál együttese, illetve ha­zai részről a jászszentlászlói nép. dalkör és citerazenekar. A művelődési ház előcsarnoké­területi népi együttesek Kiskunmajsán PÁRTOKTÁTÁS A MEGYEI TANÁCS PÁRTBIZOTTSÁGÁN A cél változatlan, a módszerek újak NOTESZLAPOK T alálkozások A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága egy éve, 1976. Október 26-án határozott a pártpropaganda soronlevő felada­tairól, továbbfejlesztéséről. A megyei pártbizottság az idén ta­vasszal, május 16-án tárgyalta meg a témát, s fogadott el hosz- szú távra szóló 'feladattervet. Ezek alapján módosította pártok­tatási célkitűzéseit a Bács-Kis­kun megyei Tanács apparátusá­nak pártbizottsága is. — A Központi Bizottság hatá­rozata szerint: meg kell szüntet­ni a formális elbánást, a terv- szerűtlenséget — mondta elöljá­róban Szabó Attila, a járási jogú pártbizottság titkára. — Felmé­résünkből kiderült, hogy alap­szervezeteink közül néhánynak a propaganda munkájára jellemző volt ez a hiba: aki jelentkezett oktatásra, azt beiskolázták, füg­getlenül attól, hogy az illetőnek szüksége volt-e rá. Előfordult, hogy egyes alapszervezetek ala­csony szintű tanfolyamokat indí­tottak, amelynek hallgatói közé minden tagúkat beírták. A lát­szat pedig az volt, hogy minden rendben van. A többi közt emi­att volt szükség a változtatásra. Döntésünk tizenkét alapszerveze- tünk kétszázhetvenhat tagját érintette — tucatnál több in­tézmény, hivatal dolgozóit. — Például? — A tömegoktatásban jelenleg piimtegy százan vesznek részt. A magyar munkásmozgalom rövid története című egyéves tanfo­lyamra történt „válogatás” már nem a hagyományos módon folyt. A hallgatókat az alapszervezetek javasolták, saját terveiket is fi­gyelembe véve. Ugyanez vonat­kozik a marxista-leninista vi­lágnézet alapjai elnevezésű kur­zusra is. Annak az elvnek sze­reztünk érvényt, hogy ki-ki azt tanulja, amire leginkább szüksé­ge van, akár mostani, akár jö­vőbeni munkája ellátásához. Megemlítem még a megyei tűz­oltóság szintén irányításunk alá tartozó alapszervezetét, ahol az állami élet kérdésedről saját ma­guk szerveztek tanfolyamot. — Változtattunk a propagan­disták kijelölésének, megbízásá­nak eddigi módszerén is. Több, vezető beosztásban levő pártta­got, akik hosszabb ideje nem irá­nyítottak oktatást, bevontunk a munkába. — Mi a helyzet a fizikai dol­gozókkal? — Végrehajtó bizottságunk fél éve vizsgálta az ő körükben vég­zett propaganda tevékenységet. Akkori határozatunk alapján — építve a jó tapasztalatokra — szá­mukra is megteremtettük az időszerű politikai 'kérdésekben a szervezett tájékoztatás-tájékozó­dás lehetőségét. A garázsban pél­dául hat előadásból álló soroza­tot indítottunk. Vargáné Verrasz- tó Jolán, a csoportvezető, nem­csak a bel. és külföldi esemé­nyekkel, de a világnézeti neve­léssel is foglalkozik. — A beiskolázásnál figyelembe vették a káderutánpótlási ter­vet? — Ez alapvető volt. A Megyei Művelődési Központban megren­dezett „Vezetők fórumán” pél­dául nemcsak a jelenleg már irá­nyító posztokon álló elvtársak, de fiatalok, a jövőben vezetőként számibajöhetők is részt vettek. A nyolc téma tárgyalásán jelen voltak azok az idősebb „főnökök” is, akiket részint hosszabb időre nem tudunk kivonni a munkából, részint pedig koruk miatt már nem is fogunk több hónapos tan­folyamra elküldeni. — Hányán járnak marxista— leninista — különböző szintű — iskolába? — A kétéves középiskolának Mhelyezett tagozata működik a megyei tanácsnál; az előadókat mi adjuk. Az osztály most má­sodéves. jövőre új csoport kez­di meg tanulmányait. A három­éves esti egyetemre tizenkilencen, a szakosítóra huszonnégyen jár­nak. Megjegyzem, hogy ezek a számok természetesen a párton- kívülieket is tartalmazzák, ré­szint KISZ, részint pedig szak- szervezeti aktivisták tanulnak. A már említett oktatási tervünknek éppen ez az egyik leglényegesebb pontja: 1979-ig mindenkit beis­kolázunk akikre most, vagy a jövőben számítunk, méghozzá a követelményeknek megfelelő is­kolába, tanfolyamra. Ezt figye­lembe véve dolgoztuk tei az elmé­leti konferenciák rendszerét is. Két, húsz-huszonöt fős csoportot alakítottunk 'ki; egyikben a fel­sőfokú politikai végzettségűek, a másikban pedig a középfokú bi­zonyítvánnyal rendelkezők vesz­nek részt. November 15-én lesz az első foglalkozás, a téma a szo­cialista tulajdonviszonyok tovább­fejlesztésének aktuális kérdései, az előadó dr. Sípos Aladár, a politikai főiskola rektorhelyettese. — Kik segítik a pártpropagan­da-tevékenységet ? — Négytagú társadalmi okta­tási bizottságunk. Tagjai rend­szeresen részt vesznek a foglal­kozásokon, ahol is módszertani, s egyéb jellegű segítséget nyújta­nak. A propagandisták számára kézikönyvtárat hozunk létre. E klubszerű helyiségben megterem­tődik az állandó önképzés lehe­tősége, ami nemcsak az oktatás­ban résztvevők, de az oktatók számára is elengedhetetlen — fe­jezte be a beszélgetést Szabó At­tila. —1. —f. Rövidebb-hosszabb idejű külföldi útról hazatérve napokig szinte hömpölyög az emberből a mon­danivaló. Mindarról, amit látott, tapasztalt, ami az érzelmeire ha­tott. Az idő múlásával azonban leülepszenek, elraktározódnak az emlékek, hogy adandó alkalom, mai, valamihez kapcsolódón elő­törjenek ismét. Jómagam leg­alábbis így vagyok a nyáron Szovjetunióban töltött napok él­ményeivel. Főleg az embenek, akikkel találkoztam voltak ram nagy hatással, sokszor eszembe jutnak. □ □ □ A minap például az üzlet for­gatagában megpillantott, Ludmil­lára emlékeztető szőke, kedves arcú asszonynak köszönhetően, szinte újra éltem a vele való le- ningrádi találkozást. A kétnapos ott-tartózkodásunk alkalmával neki jutott a nem könnyű feladat, hogy pár órás városnéző buszutazás során meg­ismertesse csoportunkkal a hősi város múltját, jelenét. Ami­lyen felkészültséggel és szen­vedélyes városszeretettel be­avatott minket L eningrád tör­ténelmébe, s a mai életébe — az önmagában is emlékezetes. Hanem amiért külön is szí­vembe zártam Ludmillát: a le­ni ngrádi több mint 900 napos blo­kád hőseinek óriási temetőjéhez érre, idegenvezetőnk napszem­üveget vett fel. S amit akkor csak halványan sejthetett az őt figyelő turista, a hősök emlékműve előtt bizonyosság lett számára. Lud­milla arcát könnypatak áztatta, miközben idézte a márványba vé­sett verssorokat, hogy: azt feled­ni nem lehet, nem szabad!... Aztán utunk további állomásán, a Szmolnij előtt alkalmam nyílott megkérdezni Ludmillát, hogy hány éves volt akkor, fűződik-e személyes élménye a blokád nap­jaihoz. 0 pedig halk szóval felel­te: ötéves volt, s a hátország biz­tonságába szakadt el a szüleitől. Amikor pedig kis társaival együtt visszatérhetett, dsaládjából senki nem maradt életben. — így lettem árvácska . . . — szegte be keserű mosollyal és át­nyújtotta noteszomat, amelybe be­írta nevét: Ludmilla Pavlovna Sirotka (Árvácska)... □ □ □ Fellapozom a notesz Ludmilla címét őrző lapját és gondolataim hamarosan két további baráto­mat idézik fel. Egyikük Dzsamal. lOV, egyszerűen, teljes címével együtt a keresztnevét jegyezte rá a lapra. Ez az Azerbajdzsánból Moszkvába honosodott nyurga, kedves fiú volt az első ember, akivel az óriás főváros forgatagá­ban megismerkedtem, s önzetlen segítőkészségét aligha felejtem el. A történet egyizerű. Ügy esett, hogy Moszkvába érkezésünk nap­ján, kihasználva szinte minden percet, harmadmagammal a vá­ros felfedezésére indultunk. És el­téri dtünk. Hármunk megfigyelése is kevésnek bizonyult hozzá, hogy a megtett úton visszataláljunk szálláshelyünkre. S akkor pillan­tottam meg a közeli üdítő-auto- matasor mellett álldogáló nyurga legényt, akitől útbaigazítást kér­tem. Dzsamal pedig eligazítás he­lyett —, ügyet sem vetve rá, hogy elmúlott este 10 óra — lovagiasan felajánlotta, sőt (nehogy mégegy- szer eltévedjünk) egyenesen ra­gaszkodott hozzá, hogy a távoli szállodába visszakalauzoljon ben­nünket. Búcsúzóul meg papírt kért. 'felírta címét, telefonszámát és ránk lelkelte: — Ha úgy adódna, hogy moszl1« vai tartózkodásuk alatt újra elté­vednének, csak egy telefon é§ Dzsama segít! Mindig délelőtt dolgosom, de a délutánokat ott­hon, tanulással töltöm .. , így lett kedves barátom Dzsa­mal, a moszkvai huszonéves ifjú textiltechnikus. □ □ □ Hadd idézzek fel még egy, za- gorszki találkozást. Ez a XIV században alapított katedrálisárói es mesebeli hangulatot árasztó templomairól jeles városka za­rándokhely, meglehetős idegen- forgalomnak örvend. Nos, Mi­hállyal Zaborszk főterén volt száj rencsém megismerkedni. Az öt­ven év körüli, derék termetű fér­fi a magyar szó hallatán szólítot­ta meg kis csoportunkat, mondj ván: — Maguk magyarok?! Mert in is, az ‘enyém haza is a szép Ma­gyarország ... . Hamarosan megtudtuk, hogy Mihály, aki autóbuszvezető, Mis­kolcon született. Édesapja a má­sodik világháború után hadifo­golyként izakadt hazánkba. Mis­kolcon nősült, alapított családotl Barátom, még iskolába sem járt; amikor 1934-ben az apa hazájába; Zagorszkba tért vissza a család! Mihály azonban évtizedek múltán] anyanyelvével is kötődik a má­sodik, a szülőhazához. P. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom