Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

1977. október 25. • PETŐFI NÉPE • I EGY MEGYEI TANÁCSKOZÁS ÜRÜGYEN a lakiteleki nőbizottságról Amikor a nyár elején Kiskőrösön ismerkedett a helyi nőbizottság ténykedésével a Hazafias Nép­front megyei elnöksége mellett működő nő- és ré­tegpolitikai munkabizottság, akkor hangzott el szinte közfelkiáltásra az igény: legyen a legköze­lebbi ülés színhelye Lakitelek. A nagyközségben ugyanis hosszú évek óta példaadó a nőbizottság munkája. • Lengyel Pálné a növendékei között. A luxus min­*’*■ denek előtt az átlag társadal­mi fogyasztás határán bukkan fel. Ott, ahol az átlagpolgár számára többnyire be­zárul a kapu az anyagi élvezetek előtt; egyszerűen azért, mert vá­sárlóereje, életmódja, életvitele megálljt parancsol. Ezért mindig külön mérlegeli, ha mégis e ha­tár túllépésére vállalkozik. És joggal teszi ezt. hiszen a tette „nagy luxus” volt a részéről, mintegy vétek önmaga ellen. Az egyén, szemben állva az áruvilág kínálatával, így maga szabályoz­za realizálható szükségleteinek a körét, illetve kielégítésének mi­kéntjét. A tételezett határ mögött azon­ban a kizártak képzeletében ott a luxusban élők és luxusfogyasz­tók szűkebb-szélesebb. tábora, amelyik vagy a beleszületettség természetességével és gondtalan­ságával, vagy pedig az az „új­gazdagok” felsőbbrendűség tuda­tával húzza meg maga is a ha­tárt. Tudatukban a helyzet stá­tus-szimbólummá, az elfoglalt po­zíció külső jelképévé változik, amely mintegy értékmérőként ta­golja környezetének ilyetén sor- sosait az élet kiesebb partjára. Dehát — mondhatnánk — mindez „jelenségszféra”, merő szubjektivitás. Van-e a luxusnak objektívebb meghatározottsága, lehetséges-e tárgyilagosabb defi­níció? Bizonyára igen, noha min­den rögzítés veszélyekkel jár, ha tárgyak megnevezéséig kívánom teljesíteni. Hiszen például a gép­kocsi számíthat luxusnak sokak szemében még, de luxus-e önma­gában, mintegy társadalmi álta­lánosságban? Tíz-tizenöt évvel ez­előtt erre egyértelműen „igennel” lehetett volna válaszolni, ma azonban határeset. Inkább a „márka”, a kocsitípus jelenthet luxust, de egyre kevésbé a gépko­csi, mint olyan. Az utóbbi leg­feljebb — s íme. még egy bo­nyolító tényező! — a társadalom számára, amely adott fejlettségi szintjén túl nagy gondot vállal magára, értékrendszerét is bele­értve, a magángépkoesizás „tár­sadalmasításával”. (Más kérdés, tehetett Volna-e egyebet?) Ám nyitva hagyva az utóbbi kérdést, annyi bizonyos, hogy a luxus csak rövid időszakokra köthető meg­határozott tárgyak köréhez, mert a társadalmi termelés növekedé­sével, az adott használati eszköz általános hozzáférhetőségével el­veszíti kivételességének azt a nimbuszát, amelyet ritkasága, kü­lönössége. finomsága váltott ki. Mindebből azonban egyelőre még csak nagyon sovány böl­csességre futhatja. Eszerint lu­xus mindig volt és mindig lesz, mert mindig fellép a tömegcikk mellett a minőségi ritkaság mint a luxus forrása. S valóban, ez egyúttal objektívnek is tűnik, mert a társadalom termelőkapa­citásának színvonalából eléggé ér­telmezhetően adódik ez a lehető­ség. Mégis, inkább csak a luxus­képződés, a társadalmilag sokkal összetettebb luxus létrejöttének általános feltételéhez és lehető­ségéhez jutottunk el, mintsem konkrét magyarázatáig. Ez a fel­tétel ugyanis még nem ad fele­letet azokra a konkrét formákra és problémákra, amelyekben megjelenik, illetve amelyeket a luxus-jelenség felvet. Hiszen vé­gül is csupán arról van szó, hogy a társadalom a közvetlen lét­fenntartási szükségletek feletti teljesítményre képes. Azt azon­ban nem mondja meg, hogy ez a többlet milyen mértékben és módon ‘kapcsolódik össze a tár­sadalmi tömegfogyasztással. Eh­hez a működő társadalmi rend­szerek vizsgálata szükséges. El­Mi a luxus? jutunk tehát az árutermelés, mindenek előtt azonban a tőkés árutermelés mechanizmusainak a problémájához. Az árutermelő mechanizmusok szabadjára engedése mellett ugyanis a fogyasztás bőví­tése a társadalmi réteg­ződés megnövekedésével pá­rosul, azaz megnövekednek — ahogy Marx írja — azok a társadalmi rétegek, amelyek a luxustermékeik fogyasztóivá vál­nak. A fogyasztás mesterkélt for­mái alakulnak ki, a társadalmi pazarlás szervezett gazdasági képződményei biztosítják a ke­reslet bővítését, a tőke értékesü­lését. Ezzel a folyamattal párhu­zamosan azonban alapvető és döntő f ontosságú társadalmi szük­ségletek maradnak ‘kielégítetlenül a széles tömegek vonatkozásában.' A lakáshelyzet, a tömegközleke­dés, a szolgáltatás minősége messze elmarad a társadalom téljesítőképességének lehetőségei- ■ tői. Mindez ma már az úgyne­vezett „fogyasztói társadalmak” problémájaként jelenik meg és éleződik ki, nemcsak belül, ha­nem a világ szegény részeinek nydmorával szemben is. Ma már ott tartunk, hogy a tőkés országok is arra kénysze­rülnek. hogy bizonyos területeket kivonjanak a tőkés profitérdele közvetlen befolyása alól és álla­mi támogatással fejlesszenek. „Az élet minőségének” meghirdetett programja azonban ugyancsak akadozik a tőkeérdek hatalmával és kényszerítő erejével szemben, A szocializmus azért jelent új formát a tömegfogyasztás és a luxus vonatkozásában is, mert a tőkés viszonyok felszámolásával a tömegfogyasztás minőségi kielé­gítésének, illetve elsődlegességé­nek az esélyei nagymértékben megnőnek. A társadalmi rendel­kezés megnövekedett hatalma ezt ugyanis minden eddiginél inkább lehetővé, sőt kötelezővé is teszi. Mindamellett az is világé» azonban, hogy ez sem egy auto­matikus folyamat, hanem rend­kívüli erőfeszítéseket igénylő munka. Nem szakítható el ugyan­is a gazdaság mindenkori hely­zetétől és fejlettségétől, a társa­dalom érdekviszonyaiban ma még objektíve működő ellentmondá­soktól, a társadalmi demokrácia és ellenőrzés nemegyszer hiányos mechanizmusaitól, s mindennek negatív tudati és magatartásbeli következményeitől sem. A luxus tehát újra és újra megjelenhet, anélkül azonban, hogy tartósan a szegénység és a luxus kettős társadalmi felhalmozódásában rögződhetne meg. Éppen ezért bizonyára azoknak van igazuk, akik a szocializmus­ban nem is a luxust tartják ve­szélynek, hanem a fogyasztói struktúra ellentmondásos és pa­zarlást okozó vonásaira hívják fel a figyelmet. Ha valakinek például nincs lehetősége normá­lis lakást vásárolnia, gépkocsira vagy víkendházra köítheti a pén­zét, anélkül, hogy alapvető szük­séglete, a normális lakás meg­szerzése lehetőségként merülne fel számára. A kielégületlenül ha­gyott alapszükségleten túl így azonban kibontakozik a luxus „álvilága”, mégpedig, — ahogy Kozma Ferenc írja Jólét — szo­cialista módon című könyvében —, a szocialista életmód rovásá­ra. Mindezeknek a problémáknak a feloldása nagy erőfeszítéseken igénylő társadalmi feladat. A szolgáltatás, a lakásügy, az is­kolaügy, a közlekedés ezért bizo­nyulnak állandóan napirenden levő problémáknak. De az is bi­zonyos, hogy „nagy luxus” lenne, ha nem ezt tennénk. H. I. A múlt héten sorra került helyszíni tanácskozásról íme, csak két vélemény: Kosa Gyulá- né a megyei nőbizottság kun- szentmiklósi tagja egyebek kö­zött például elmondta: három év­tizede tevékeny részese a nőmoz­galomnak, társadalmi munkájá­hoz minden segítséget megkap a. helyi párt- és tanácsi vezetéstől, a népfrontbizottság részéről. Ám ennél is több, amit Lakiteleken hallott és tapasztalt. A kiskunhalasi Huri Béláné kiváltképpen annak örült, hogy láthatta a lakiteleki öregek nap­közi otthonét és megismerhette létrehozásának, fenntartásának körülményeit; hogy évi 30 ezer forinttal — például — a helyi termelőszövetkezet is támogatja. Mint említette: otthon, Kiskun­halason a nőbizottság többször szorgalmazta, tette a tanács asz­talára a témát, sajnos, mégsines előbbre lépés a nagyon szükséges Intézmény létrehozásában. A kiragadott vélemények Len. gyei Pálnénak, a helyi nőbizott­ság elnökének tájékoztatója, il­letve Dékány Andrásnak, a ta­nács elnökének kiegésztő monda­nivalója után hangzottak el. Ezekből is következtetni lehet rá, hogy szép eredményekről hal­lottak, s győződtek meg, jól be­vált, s így hasznosításra érdemes módszerekkel ismerkedtek meg a megyei nőbizottság tagjai. Mielőtt felidéznénk a lakitele­ki nőbizottság sokrétű tevékeny­ségéről elhangzottakból, hadd rajzoljuk meg legalább vázlato­san — bárha sokan ismerik is megyeszerte — Lengyel Pálné nőbizottsági elnökasszony portré­ját. Már csak azért is, mert az 6 közéleti rátermettsége, ember- szeretete, önzetlen és lelkes tény­kedése nem választható el a nő­bizottsági munka eredményeitől. A nagyközségben úgy jellemzik, hogy az egyik leglelkesebb, és ötletekben kiapadhatatlan moz­gatója a helyi közéletnek. A köz­ség apraja és nagyja mondhatni, személyes ismerőse, barátja, hi­szen a helybeliek legalább 60 százaléka volt tanárnénijét tisz­teli benne. Nyugdíjasként viszont — a két évvel ezelőtt nagy erő­feszítések árán létrehozott — könyvtár élén áll. Ezzel pedig bizonyára összefügg az a tény, hogy Lakitelek lakosságának 26,5 százaléka tagja, rendszeres láto­gatója a máris kicsinek bizonyult könyvtárnak. S még valami, amivel tájékoz­tatójának néhány személyes hangvételű mondatával ő maga rajzolt hozzá portréjához a kö­vetkezőkkel: „Nagy öröm szá­momra, hogy most kell számot A múlt héten került Kiskun­halason a városi tanácsülés na­pirendjére a lakásépítés helyze­tét elemző beszámoló. Mint a testület elé terjesztett jelentés megállapítja, a város lakásépítési tervének egyik kritikus része az állami pénzeszközökből megvaló­suló célcsoportos lakásépítési forrna. Az Állami Tervbizottság által jóváhagyott, az V. ötéves középtávú tervidőszakra vonat­kozó lakásberuházási javaslat­ban előírt megyei tervszámok kötelező érvényűek. E keretszá­mok szerint a város ötéves ter­vében 300 lakás építése szerepel, egyenlő arányban megosztva a Kossuth I. és a Kossuth II. la­kótelepek közt. Az előbbi lakó­telepen már eddig 45 lakást ad­tak át, a további 105-nek az át­adása pedig még ebben az évben megtörténik. A Kossuth II. la­kótelepen lassítja a megvalósítás ütemét, hogy immár a harmadik beépítési terv fekszik a tervezők asztalán. A tervidőszak lakásépítési ter­veinek másik jelentős területe az OTP-iberuházású lakásépítés. En­nek keretében a tervidőszakban 477 lakás megépítése várható. A Kossuth II. lakótelepen eredeti­leg 120 OTP-lakás megépítésével számoltak, műszakilag azonban 150 lakás tető alá hozására is lehetőség van. Három foghíj­beépítés is szerepel a tervekben. adnom a nőbizottság tevékenysé­géről, hiszen szeptemberben mú­lott 30 éve, hogy bekapcsolódtam a nőmozgalom helyi munkájába. Azóta sajnos sokan elköltöztek az élők sorából; akadtak, akik belefáradtak a sokszor céltalan­nak tűnő erőfeszítésekbe. De én eddig állom a sarat Fodor Jó. zsefnéval együtt, aki 32 éve dol- dozik a nőmozgalomban önzetle­nül, nem várva érte elismerést.” * Következzék ezek után a be­tekintés a községi nőbizottság tiszteletre érdemes munkájába, annak módszereibe. A népfront helyi munkabizott­sága elsősorban azokat a felada­tokat igyekszik végrehajtani, amelyeket a nagyközség pártve­zetősége, a tanács és a népfront­bizottság célul tűzött. Ugyanak­kor messzemenően figyelemmel kíséri a községben élő nők élet- és munkakörülményeit, szükség esetén jelez, megoldásokat kez­deményez és nem utolsósorban ösztönzi a nőket a közéletben való részvételre. Számos olyan helybeli asszonyt nyert meg a közéleti munkának a lakiteleki nőbizottság, akik ko­rábban szinte nem is mertek nyilatkozni, ilyen céllal nem lép­tek ki házuk küszöbén. A helyi párt- és tanáosi vezetés e tekin­tetben is támogatta, erősítette a testület munkáját. Elismerték, hogy a nők megállják a helyüket, s ez az elismerés kifejezésre jut a választott női tisztségviselők szép számában is. A tanács negyvenegy tagja közül például tizenhárom a nő, akik nagy lel­kiismeretességgel teljesítik a rá­juk bízott feladatokat. Nem kis mértékben a nőbi­zottságnak köszönhető, hogy La­ki teleken nem gond az óvodai, bölcsődei elhelyezés. Vagy hogy hamarosan hozzá kezdenek a korszerű iskolai napközi otthon alapozásához, s ezzel végleges megoldást nyer az ideiglenes jel­leggel, két csoport ellátásával át­hidalt gond. S az is, hogy széles körű összefogással megvalósítot­ták az öregek napközi otthonát. Egy népfrontgyűlésen ez utóbbit is a nőbizottság indítványozta. Tagjai azonban ott voltak akkor is, amikor takarítani, csinosítani kellett a célra felújított épüle­tet. Rádiót ajándékoztak, függö­nyöket, térítőkét készítettek, s adták össze társadalmi hozzájá­rulásként. Napjainkban meg azon fáradoznak, hogy ne lankad­jon a létrehozásakor tapasztalt aktivitás, ne nélkülözze a támo­gatást az intézmény. Részt vállal a nőbizottság a veszélyeztetett gyermekek felku­tatásában, ellenőrzésének nemes, de gyakran nehéz feladatában. Az elsőnek a kivitelezése már ebben az évben megkezdődhet, s az épület földszintjén gyógyszer- tárat, BO V-mi ntaboltot. ZÖLD- ÉRT-szaküzletet és könyvesboltot szándékoznak kialakítani. A má­sodik foghíj-beépítés során a lakóépület földszintjére IBUSZ- iroda és BRK (ruházati) üzlet kerül. Az átadást 1979-re terve­zik. A harmadik foghíj -beépítés jelenleg a tervezés szakaszában van. Az e helyen megépíteni ter­vezett 60 lakás átadása a VI. ötéves terv időszakára várható. A munkáslakás-építési akcióval kapcsolatban tavaly készült fel­mérés alapján 137 lakás — köz­te hét egyszobás, míg a többi kétszobás — épül a Kossuth I. lakótelepen. A lakásszövetkezeti építkezé­sek során még az idén 56 lakás épül. A múlt év augusztusában megalakult az Április 4. Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet. A szö­vetkezeti lakásépítések elé — fő­ként az új telekhasználati jogsza­bályokból eredő — több tényező gördített korábban akadályokat. Időközben a problémák rende­ződtek, az ifjúsági lakásépítő szö­vetkezet és a városi tanács vb műszaki osztálya között létrejött a telek-használatbavételi szerző­dés, s az építési engedélyeket éppen a tanácsülés napján adták postára az illetékesek címére. örvendetesen kevés a gond a Évente meglátogatják azokat az idős embereket is. akik eltartási szerződést kötöttek. Meghallgat­ják mindkét fél véleményét, s tapasztalataikat továbbítva segí­tik a tanács szakigazgatási mun­káját. Megesett már, hogy a nő­bizottság közreműködésével si­került megegyezésre jutniuk a viszálykodó feleknek. [Különösen sokat, tesz a nőbi­zottság a nők politikai és kultu­rális képzéséért. Irodalmi klubjá­ban neves írók, előadók ismer­tették meg a magyar irodalom­mal, történelemmel a hálás hall­gatókat. Hasonlóan vonzóak a politikai témájú előadások, csak­úgy, mint a bírák, ügyészek, vagy éppen orvosok által tartott ismeretterjesztő-gyarapító össze­jövetelek. Tavaly nagy eredmény volt a Mindenki iskolája megszervezé­se. Elsőként a nyolc általánossal nem rendelkező nőbizottsági ta­gok iratkoztak be és összesen huszonnyolc felnőtt végzett ered­ményesen. A Mindenki iskolájá­nak megszervezését az idén is messzemenően támogatja a nőbi­zottság. Vagy az énekkar! Ennek gondolata is a nőbizottság iro­dalmi klubjából indult el — tag­jai a Kodályról szóló előadás után igényelték az együttének- lést. E korántsem teljeskörű átte­kintéshez vegyük még hozzá a nőbizottság által évente szerve­zett kirándulásokat, amelyek ré­vén hazánk számos tájával, iro­dalmi és történelmi emlékeivel ismerkedtek meg. Nem egy hely­re immár régi ismerősként tér­nek vissza. De eljutottak Bécsbe, Velencébe, Moszkvába, Csehszlo­vákiába, Lengyelországba, Kár- pátukrajnába és Bulgáriába is a lákiteleki asszonyok. S mivel ezek után nem vállalati kirándu­lások, elképzelhető, mennyivel nehezebb a megszervezésük, hi­szen ki-ki maga fedezi a kiadá­sokat. Tévedés azonban azt hinni, hogy az említett munkával és eredményekkel beéri a lakiteleki nőbizottság. Képletesen szólva: a kezét szüntelenül rajta tartja a helyi élet ütőerén, s rendellenes­séget érezve, nyomban jelez, a maga eszközeivel igyekszik se­gíteni. Napjainkban például a nők helybeli foglalkoztatásán fá­radozik. S minthogy a nyári idényben mind látogatottabb Tős- erdő ellátása nagy gondot jelent a tanácsnak, a segítés lehetsé­ges módozatait kutatóan, például ez is mind gyakrabban szóba ke­rülő témája a nőbizottságnak... Perny Irén kistársasházak építését illetően. A tervezett kilenccel szemben már 17-nek az építése befejező­dött, s további 26 lakás építése folyamatban van. A tervidőszakra 400 családi há­zat terveztek, melyből 185 az Április 4. Kertvárosban, 215 pe­dig a város egyéb részein épül. A tájékoztatót követő vitában erőteljesen hangot kapott, hogy a lakásépítés helyzete — köz­hangulatot teremtő tényező. Az év végére összességében 730—750 lakás megépítése várható, ami időarányos hányada a mintegy másfélezres lakástervnek. Szóba került egyebek közt, hogy a vá­ros olykor-olykor kiszolgáltatott­ja olyan — hatáskörrel felruházott — szervezeteknek, amelyek a he­lyi szándékokat és gondokat kívül­állóként szemlélik. így a felszó­lalók egyike megemlítette, hogy például egy tízszintes lakásépítés terveivel kapcsolatban „giganto­mániát” emlegettek, sőt a tervet el is vetették, holott a város fej­lődését ismerve ez az elképzelés korántsem nevezhető -nagyratö- rőnek. A felszólalások keretében szó esett arról a jogos igényről is, hogy helyes és szükséges az építkezési szándék felkeltése, ehhez azonban minden esetben meg kell teremteni a megfelelő feltételeket is. J. T. KÉPERNYŐ Szórakozás? „Régen nevettem annyit, mint szerda este” örvendezett kedves ismerősöm. Szinte sértődve vette tudomásul, hogy a gügye nyúl- vadászatot csak az utána követ­kező műsor miatt néztem végig. Igaz, Georges Feydeau ügyesen bogozta a .semmit, rutinosan szö­vögette a félreértés-láncolatot, a színészek sem mentek a szom­szédba egy kis jópofaságért, még­is bosszantottak a képtelen for­dulatok, a mondvacsinált álkon- fliktusok. Ingerel a semmittevők áporodott világa, a képmutató lé­haság, a kongó üresség, az érte­lemmel feleselő „cselekmény”. Beszélgető-partnerem helyeslő bólogatással erősítette kifakadá- saimat, s hozzátette, .hogy nincs több magva mint egy elpattant szappanbuboréknak. „Éppen ezért kedvelem az efféle műsorokat, jó kikapcsolódások.” Elterjedt vélemény, sűrűn is­métlődő kívánság. Jaj a tévének, jaj a színháznak, jaj a mozinak, ha eltekint az ezüstös álomvilá­got öntudatos hairsányságú kö­vetelésektől. Mert ők általánosít­va foglalkoznak. „Az emberek szeretik az ilyen hülyeségeket, ki kíváncsi munka után olyan ri­portokra, mint a közelmúltban a veseátültetés. Mindenki elzárta a készüléket!” Vitázó társam meglehetős ké­nyelmes beosztásban keresi a ke­nyerét. Nincs különösebb felelős­sége, munkakörülményeinek el­látása sem fizikai, sem szellemi erőfeszítést nem kíván. Anyagi gondjai sincsenek. Mitől, miért akar kikapcsolódni? Napközben sűrűn látogatja a szocialista brigá­dokat és bizonygatja a szocialista módon élni jelszó nagyszerűsé­gét. Miért cáfolja szüntelenül a hirdetett elveket, ajánlásokat? ízlésvilága, miért rekedt meg a harmincas évek elsilányított kis­polgári ízlésénél? A szórakoztatás miért azonosul az igénytelenség­gel? A fizikai elkényelmesedés, a testi elhájasodás veszélyei már nyilvánvalóbbak. Ki merné a hét végi gyalogtúrák, a testmozgás, a kocogás előnyeit, szükségességét kétségbe vonni. (Az más dolog, hogy a berozsdásodott akaraterő már nem képes kimozdítani a ka­rosszékből.) A szellemi eltunyulás, a szabad idő ellazsálása a jellem, a szemlélet elkorcsosodásához ve­zethet. A televízió, mint a köztudat, közízlés egyik alakítója, nem en­gedhet a szórakoztatóipar silány­ságának, nem bátoríthatja a de­magóg ködösítést, a lefegyverző igénytelenséget. A műsorrend olykor azt sejteti, hogy időnként kompromisszumot kötnek a si­lányságot nép-, közérdeknek be­állító követelésekkel. Senki se száműzhetné a hab­könnyű, a csak nevettetést, a csak izgalmat kínáló műsorokat. A minőség, a szemlélet mércéjét azonban ezeknél sem iktathatjuk ki. Senki sem marasztalható el, amiért jót nevet buta kis törté­neteken, hébe-hóba szívesen néz- haligat kedves semmiségeket. Mert a Hogyan vadásznak a nyúlra és hasonló tévéfilm el­megy havonta egyszer-kétszer, de aki csak ilyen koszton él, az szel­lemi gyomorrontást kap, hamis értékrendet alakít ki és véglege­sen belesüpped abba a bizonyos karosszékbe.' Az élményes, az igaz művészet tiszta levegője üdít fel igazán, tartja karban szelle­münket, gazdagítja érzésvilágun­kat, kapcsol össze az élettel, a va­lósággal. H. N. TELELŐBEN Vége a balatoni főszeaonnak, a hajók bevonultak a MAHART siófoki kikötőjének telelőjébe. A következő idénykezdésig újrafes­tik és átvizsgálják a hajókat (MTI-fotó — Várkonyi Péter felvétele — KS) Gyorsított pontytenyésztés Az NDK-ban is megkezdték a temperált vizű tógazdaságok üze­meltetését, a hőerőművek hűtő­vizében pontyot tenyésztenek. A hal a 24—28 fokos hőmérsékletű vízben egész éven át kiváló élet- feltételeket talál. Ezt a hőmér­sékletet a természetes vizek csak igen kevés napon érik el. Már­pedig amint a tavakban a víz hőmérséklete +10 fok alá süly- lyed, a ponty kevesebb táplálé­kot vesz fel, tavaszig életfunk­ciói lelassulnak. Így a természe­tes vizekben a hal csak három év alatt éri el a kereskedelem­ben megkövetelt másfél kilo­gramm körüli testsúlyt. A me­leg vízben elleniben a halak egész évben egyformán jól táp­lálkoznak és két év alatt már a kívánt súlyúak: húsuknak ki­sebb a zsír- és nagyobb a fe­hérjetartalma. i A TANÁCSÜLÉS MEGTÁRGYALTA Lakásépítés Kiskunhalason

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom