Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1977. október *2. Gyümölcsöző kapcsolatok Az Izsáki Állami Gazdaság 'és az ágasegy­házi Mathiász János Szakszövetkezet között hasznos termelési együttműködés alakult ki. Emberek, gépek átcsoportosításával segítenek egymáson a csúcsmunkák idején. A kooperá­ció azonban nemcsak esetenkénti jellegű, ha­nem tartós és átgondolt. A kölcsönös üzem- látogatások során átadják egymásnak terme­lési módszereiket. • A Mathiász Jinoi Szakszövetkezet száz asszonya és lánya dolgozik a Habselyem Kötöttárugyár kecs­keméti gyára kihelyezett telepén. Csúcsmunkák Ide­jén segítenek a mezőgazdaságban. Hostyánszkl György, a szakszó, vetkezet elnöke erről a követke­zőket mondja: — A kapcsolatok állandó Jelle­gűek. Ismerjük egymás eredmé­nyeit, gondjait. így könnyebb a segítés is. A munkák során elő. fordul, hogy valamelyikünk előbb végez például a betakarítással, a talajmunkákkal. Ilyenkor átküld- jük az embereket, a gépeket a szomszédhoz, vagy ők jelentkez­nek nálunk. Most Is száz asszo­nyunk segít a szüretben. A kapcsolatok átgondoltságát, tartósságát bizonyltja az a meg. állapodás, amelyet rövidesen alá­írunk a húsmarhatartás beveze- sére. Nálunk ugyanis sok haszno- sltatlan gyepterület van. Mintegy kétszáz hektárt a gazdaság segít, ségével teszünk értékessé azzal, hogy szarvasmarhát tartunk raj­ta. Bekerítjük a területet, meg­• Az Izsáki Állami Gazdaság agárdi telepén naponta négyezer mázsa szőlőt tudnak feldolgozni. Ide szállítják a partnergazdaságok termését Is. (Méhes! Éva felvételei) építjük a szükséges számyékokat. A jószágok télen-nyáron a lege­lőn lesznek. Kora tavasztól késő őszig zöldtakarmányhoz jutnak a gyepről, télen szénát és kiegészí­tő takarmányt kapnak. Az állami gazdaságtól száz keresztezett üszőt kapunk. A tehenek szapo­rulata minket Illet, amelyet ter­mészetben fizetett bérnek tekin­tünk a legelőnk 'használatáért. A szaporulatból kialakítjuk a saját állományt. Nagyon előnyös aján­lat az állami gazdaság részéről. A parlagterület így válik értékessé. Később továbbfejlesztjük az Izsá­ki módszer alapján a gyepgaz­dálkodást és a húsmarhatenyész- tést. Horváth István, az Izsáki Álla. mi Gazdaság igazgatója szintén elégedett a kapcsolatokkal. — Igyekszünk a környező me­zőgazdasági üzemekkel megte­remteni a sokoldalú együttműkö­dést. Az orgoványi Sallal és a szabadszállási Aranyhomok Ter­melőszövetkezettel a szőlőműve­lésben és a -feldolgozásban alakí­tottunk (ki kooperációt. Az ágas- egyházi Mathiász János Szakszö­vetkezettel is így kezdődött. A szőlőtermést átvettük, feldolgoz­tuk. Most már a közös művelés­ről is tárgyalunk. A következő esztendőkben ugyanis a szakszö­vetkezet megközelítően száz hek­tár új szőlőültetvényt létesít. Megszervezzük a (közös géphasz­nálatot a művelés során, beleért­ve a helikoptert is. Más ágazatokban is előre kí­vánunk lépni az együttműködés során. Ezért beszélgettünk a hús- marhatenyésztés fellendítésének lehetőségéről, figyelembe véve azt, hogy a szakszövetkezetben parla­gon levő gyepterületek vannak. Nálunk is sok ilyen volt néhány évvel ezelőtt. Ma már a húsmar- hatenyésztési ágazatban egy gon­dozó egymillió forint értékű ter­melést produkál. Erre nincs pél­da a gazdaság történetében. Az Izsáki Állami Gazdaságban tehát szinte a semmiből terem­tettek jelentős értékeket. A pél­dát közkinccsé igyekeznek tenni ezért figyelemre méltó a Mathiász János Szakszövetkezettel kialakí. tott tartós kapcsolat. A jó példa bizonyára sok kö­vetőre talál majd. K. S. Szűk két és fél hónap van már csak hátra az esz­tendőből a naptár szerint, de mert a vasár- és ünnep, napok lecsípnek ebből Is, valójában ennyi sem. Kár lenne illedelmeskedve kerülgetni azt, ami úgyis be­következik; a gazdasági életben megint megkezdődik az évvégi hajrá. Megint, mondom a gond tartósságára; Ismétlődésére utalva, mert hiszen hosszú Ideje láz­görbéhez hasonlóan emelkedik és süllyed az ipari termelés egy-egy nagyobb naptári időszakban, ne­gyedévben, félévben, esztendő végén. Az Idén jú­niusban például kereken 18 milliárd forinttal több 'árut értékesített a szocialista Ipar, mint áprilisban, s tavaly, tavalyelőtt ugyancsak ez volt a helyzet. Sőt, a tavaly októberi és decemberi árukibocsátás közötti különbség értéke 21 milliárd forintot tett ki, ami — ha az átlagot nézzük — fél hónap teljesítmé­nyének felel meg. Joggal következtethetünk ebből az eltérésből arra, vagy az októberi eladások marad­tak el jóval a lehetőségektől, vagy a decemberiek haladták jóval túl, tehát egészségtelen mértékben azokat. Mondhatnék, ls-ls, mindkettő igaz, ám az a fontos és érdekes ebben, miért tűnnek elkerülhetet­lennek az ilyesfajta Igazságok? A naptár hatalma Válasz, magyarázat persze sokféle kínálkozik. A szállítási szerződések rendszere — pontosabban an­nak betű szerinti érvényesítése — módot ad a gyár­tóknak az áru lökésszerű továbbítására. A pénzügyi elszámolások rendje is növeli — ahogy a szakemberek mondják — a naptár hatalmát. Nem másodrangú tényező a tervteljesítés —, s vele bizonyos anyagi javadalmazások — elérése, s így tovább. A más és más tényezők összegeződése azután fölerősíti a kü- lön-külön esetleg nem Is lényeges hatásokat, s vezet arra, hogy az esztendő végének közeledtével föl­hangzik — ha képletesen is — a sportpályákon he­lyénvaló biztatás; hajrá, mindent bele. S ez a „min­den” a gond. Mert ilyenkor némely termelői közös­ségben semmi sem számít, a túlórák tömege éppúgy nem, mint a kibocsátott termékek minősége, a föl­használt anyagok, alkatrészek mennyisége. Részleteikbe menő s megismételt — azaz megegye­ző időszakokban újólag végrehajtott — vizsgálatok igazolják; az áruki'bocsátás lökésszerű megemelke­déséivel a hibás termékek aránya is bővül. Magya­rán, töhb a selejt! Ez bizonyosodott ibe a híradás­technikai iparban, a műszeriparban, a bútorgyártás­ban példáiul, s az is, hogy a hajrák időszakában nö­vekszik az egységnyi termékre jutó fajlagos költ­ség. Megylmtosak magyarán, drágábban állítják elő az árut! Nehogy félreértés legyen: sok olyan ipar­ág van, ahol a technológia; a termék jellegénél fog­va, vagy éppen a gyártás időszakosságát — ún. sze- zonalitását — tekintve, lehetetlen az egyenletes áru­ki'bocsátás. Motorvonatokat, bizonyos gyógyszereket, azután konzervipari sűrítményeket és 'hasonlókat képtelenség hónapról hónapra azonos mennyiségben előállítani, mert olyan a termék, a technológia. 9 azt, hogy mennyire fontos tényező a technológiai kényszer, iparágak termelési eredményeinek som igazolja, hiszen a nyersacéltermelésben; a kőolaj-' finomításban a technikai technológiai körülményei« egész egyszerűen nem adnak módot semmiféle haj­rára, egész évben egyenletesen kell dolgozni. Nem minden áron Ilyesfajta kényszer híján azonban könnyen föl-’ borul a rend, szabályosnak látszik a szabálytalan' sikernek az erőlködés. Ráadásul ott is erőlködnek;1 ahol éppen a terv nem teljesítése növelné a nép­gazdasági eredményt — mert a termékre kisebb az igény, az áru csak a készleteiket gyarapítja —; ahol a ráfordításokat nem térítik meg a bevéte­lek. Ez azonban eltűnik a könyvelés számtengeré­ben; s később, amikor a közgazdasági osztály utó-' tag megállapítja, mi történt a hajrá Idején, máz mindegy, odafigyelni sem érdemes, hiszen változ­tatni nem lehet rajta Ami már megtörtént, azon nem, ám okulni belőle illene, kellene! Csakhogy erre az okulásra nincs különösebb kényszerítő erő,' a vállalati gazdálkodás kereteibe még mindig be­lefér a hajrák okozta többletkiadás, s belefér a partnerek kapkodása is, az egymásra mutogatás. A vállalati terv csak addig lehet szentírás, ameddig összhangban áll a társadalmi érdekkel, amíg nem kerül szembe a munka társadalmi hatékonysága mindenkori követelményével. Hihetjük-e, hogy nem kerekedik a csoportérdek a társadalmi érdek fölé ott, ahol decemberben két­szer annyi árut adniak át a készáruraktárnak a műhelyek; mint két hónappal korábban, a január­ban mindössze negyedét a decemberinek? Nem ritka eset ezl Ne hallgassuk el, akadnak kivételes helyzetek, amikor a hajrához valóban népgazdasá­gi érdekek, exportkötelezettségek fűződnek. Báfl kétségtelen, legtöbbször ilyenkor is a korábbi séta­menet okozta hátrányt kell ledolgozni. Kivételből azonban szabályt fabrikálnak némely termelőbe-' lyen, a népgazdasági érdek hamisított pecsétjét ütő. getik azokra az intézkedésekre, amelyeknek valódi célja a mulasztások, a szervezetlenségből származó késedelmek, a kapkodás szülte bajok elfödése. Értei-' mes célokhoz érdemes minden erőt összeszedve igyekezni, a „kerül, amibe Ikerül” alapon összehoz zott eredményektől azonban mentsen meg a sor* bennünket; csak ennyi különbséget kell most ten­ni — de mindenütt! — hajrá előtt. V. T. Túlteljesíti idei tervét az alumíniumpigment gyáregység Bár még csak a harmadik ne­gyedévet zártuk le, már megál­lapíthatjuk, hogy az idei eszten­dő sem volt gondoktól mentes a megye ipari üzemei számára. Van azonban olyan üzem, ahol még csak ezután dől el a hát­rány megszüntetéséért folytatott küzdelem. A vállalt feladatok teljesítését nehezítő körülmények ŐSZI MEGYEI KÖNYVHETEK A társada­lom éle­te, jelenségei iránt érzékeny, politikailag fo­gékony ember számára a jelen tudatos megis­merésének vágya mellett él a múlt titkainak, lehetőségeinek a kikutatása iránti törekvés Is. Ma. gyárán szólva társadalmunkban megnőtt az olvasóközönsége azok­nak a műveknek, amelyek a tör­ténelem korábbi századaiból nyújtanak tudósítást mint szem­tanúk, vagy mint tudós rekonst­ruáló! a letűnt Idők politikai-tár­sadalmi viszonyainak, életének. Ennek a vágynak a teljesülése elé hosszú Időn keresztül akadályt gördített az a tény, hogy könyv­kiadásunk nem Igen adott lehető­séget — különösen a magyar tör­ténelem korábbi századaira vo­natkozóan — a legfontosabb for­rásanyagok közvetlen tanulmá­nyozására. Az utóbbi három-öt esztendő­ben azonban erősen föllendült a forrásértékű művek kiadása. A közeli hónapokban került pél­dául az olvasó asztalára nagy ;.névtelenünk”, Anonymus Ma­gyar története. „Béla király jegy­zőjének” könyve a magyarok cse­lekedetedről a nyár folyamán ha­sonmás kiadásban került a köny­vesboltokba a Magyar Helikon jóvoltából esztétikailag is rendkí­vül szép, a tanulmányozást jegy­zetekkel könnyítő formában. A Gestát Pais Dezső avatott, ér­zékletes, finoman arohizáló stí­lusú fordításában olvashatják az érdeklődők. Mint ismeretes, tör­ténelmi forrás-irodalmunk e rit­ka különlegessége az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárá­ban pihen és lényegében a hu­szonnégy közepes méretű lapból élló példány a magyar honfogla­lás történetét meséli el. Béla névtelen jegyzője, aki nevét a kezdő iniciáléba rejtette, amel­lett, hogy igyekszik híven követ­A történelem forrásai ni az események menetét, akarva- akaratlanul saját korának gon­dolkodását vetíti vissza az ese­ményekkel kapcsolatos kommen­tárokba. A névtelen jegyző rend­kívül személyes szavakkal nyitja mondandóját. Barátjához szól, emlékezteti, hogy a kívánságára foglalja össze népe történetét, és azt a módszert alkalmazza, amit korábban tanulmányai közben mestereitől ellesett. A Bibliotheca Hislorica elnevezésű sorozat egyik legszebb darabja a Szántó Győri tipográfiai gondosságát magán selő és könyvészeti szemponl is élményt nyújtó kiadás. Sajnos, külön-külön nem kap­hatók, csak sorozatban a Magyar Remekírók évtizedes program sze­rint megjelenő kötetei. Pedig a történelmi forrásmunkákat elol­vasni szándékozóik számára nehe­zen hozzáférhető művek tanul­mányozását teszi lehetővé a Hu­manista Történetírók című kötet. A sorozat szerkesztői nem keve­sebbre vállalkoztak, mint arra, hogy a magyar humanizmus ha­zai születésű, vagy külföldről Ide­származott történettudósainak műveiből a legfontosabbakat vá­logassák össze. A válogatást és a gazdag jegyzetanyag összeállítá­sát Kulcsár Péter végezte Kulcsár Margit közreműködésével. A kö­tet Pietro Ransano évkönyveitől^ tehát a XV. század elejétől a XVI. század be zártáig tartalmaz­za a legfontosabb történelmi mű­veket, krónikákat. Megtalálhatók közöttük Galeotto Mátyás király­ról szóló történetei csakúgy, mint Bonfinl Magyar története, Broda- rics István Igaz története, Oláh Miklós, Szerémi György, Zámbokl János egy-egy műve. Olyan rit­kaságok is fellelhetők, mint Ba­ranyai Decs! János Magyar his­tóriája, vagy éppen Forgács Fe­renc „Emlékirat Magyarország állapotáról” című megrázóan él­ményszerű alkotása. A fordítások nagy része teljesen friss, a rész­letek megértéséhez a történet- tudomány iránt érdeklődő ol­vasónak teljesen biztos eligazítást nyújtanak a jegyzetek. A könyv összeállítója a jegyzetamyag élén található rövid összefoglalójában hangsúlyozza, hogy a magyaror­szági latin nyelvű történeti iro­dalom válogatásánál azt is szem előtt tartotta, hogy felvillantsa a legfontosabb ideológiai és irodal­mi irányzatok jellegzetességeit is. Az általa bemutatott _ művek ugyanis egészen különböző fel- fogásúak, stílusukat, módszerei­ket Illetően sem hasonlítanak egymáshoz. Az összeállító csak a latin nyelvű Irodalomban tájéko­zódott, és azért került a Magyar Remekírók sorozatába ez a válo­gatás, mert elsődlegesen mégis­csak az irodalmi élmény feléb­resztése céljából teszi az olvasó asztalára a rendkívül figyelemre méltó válogatást. Egyébként a Magyar Helikon egyéb forrásértékű művek kiadá­sában is jeleskedik az utóbbi esztendőkben Még az idén bocsá­totta közre A Bifoliotecha Histo- rlca sorozat egyik igen érdekes darabját, Mindszenti Gábor diá- riumát öreg János király halálá­ról. Az eredeti szöveghez írott utószóban a mű közrebocsátója. Makkal László ritka szépségű­nek mondja Mindszenti művét. Horváth János, a magyar Iroda­lom ragyogó tehetségű tudósa A reformáció jegyében című művé­ben úgy emlékezik meg erről az alkotásról, mint amelyik „a ma­gyar nyelvű emléklrodalom leg­első és Mikesig felül nem múlt szépségű terméke. . . nyelve, stí­lusa a korhoz képest kivételesen szép folyású, csinos, közvetlen és meleg... szinte kételkedünk nem simitott-e rajta jóval későbbi kéz”. Horváth jól látta meg a szövegben az újszerűségeket A kutatás több nyelvújításkor! szót is felfedezett a szövegben, tehát Horváth valóban azt a bizonyos „simító kezet” fedezte fel. A Ma­gyar Helikon egyébként ugyaneb­ben a sorozatban gyönyörű kivi­telű különkiadásban is megjelen­tette a Humanista történetírók kötetében is megtalálható Galeot- to-féle emlékezéseket. A korábbi kiadványok közül hadd említsünk még meg egy különlegességet, amelyet már az Európa Könyvkiadó adott közre Kimondatlan nyomorúság címmel. A Fügedl Erik által fordított és kommentált két emlékiratot egy­befoglaló kötet a török megszállás alatt álló Magyarországról, s a török fogságba került magyarok sanyarú sorsáról tudósít. Megren­dítő naturalizmussal ecseteli a rabok helyzetét, kiszolgáltatott­ságát, s ha mindkettő személyes ihletésű, adatai csak áttételesen építhetők be a történettudomány egészébe, mégis évszázadok távo­lából közvetítik a letűnt kor ma­gyar rabjainak életérzését, ember­ségét és nemes tűrnitudását A forrásértékű kiadványok közlése érdekes színfoltja könyv­kiadásunknak. A folyamat nem zárult le, hiszen a Helikon Kiadó további érdekességleket ígér. A magyar nép története iránt ér­deklődő olvasók bizonyára izga­lommal várják az újabb köte­teket. Cs. L. és a miattuk olykor átlagon fe­lüli erőfeszítésekre kényszerülő munkahelyi kollektívák példáit hosszan lehetne sorolni. Ide tar­toznak az olyan üzemek; ahol a termeléssel párhuzamosan jelen­tősebb beruházásokat valósítanak meg. Ez a helyzet jellemzi a Kőbá­nyai Könnyűfémmű kecskeméti alumíniumpigment gyáregységét is. Az év első felében 800 millió forintos beruházás kezdődött a vállalatnál, ami jelentős mérték­ben érinti a kecskeméti üzemet. A tekintélyes beruházást az ex­port-árualapok bővítését segítő központi alapból nyert hitellel valósítják meg. A hírős városbeli egységben a második félévben kezdődött el a gyárfejlesztés. Mint Hauska Mik­lós igazgató elmondta, a napok­ban „kötnek át” a növekvő ener­giaszükséglet kielégítéséhez létre­hozott új transzformátorállomás­ra. Az építőipari munkáik (kivi­telezője az Építési és Szerelőipa­ri Vállalat, amely a terv szerint október 1-én kezdte volna meg az lüzemépítést, de eddig nem kapták meg a megrendelt csar­nokelemeket az egyik megyén kí­vüli építőipari cégtől. Az alumíniumpigment gyáregy- . ség rekonstrukciója keretében új festékgyártó üzemet létesítenek;' amely kielégíti majd a vállalat fővárosi gyárának festékszükség- letét, másrészt pedig a közvetlen nül értékesített alumíniumfesték mennyiségének növelését szolgál­ja. A pasztagyártást évi 300 ton­nával fokozzák. A fejlesztés so-’ rán Kecskemétre telepítik a köz-' ponti gyáriból a háztartási fólia gyártását, a préselt aluminium tálcák készítésiét és a dohánycso­magoló alumíniumfólia előállítás sát. Az év folyamán sokat foglal­koztatta a gyáregység kollektívá-' ját a beruházási tervek készít tése, a jövő formálása. Ennek el­lenére jó munkával teljesítették a félévi és a harmadik negyed­évi tervet. Túlszárnyalták a tő-' kés export- és a nyereségtervet is. Mint az igazgató tájékoztatott;' most, a „célegyenesbe” érve jók a közösség kilátásai az éves terv teljesítésére. Sőt, várhatóan mindegyik termékcsoportban túl­teljesítik az előirányzatot: 1900 tonna helyett 2200 tonna árut ált* lítanak elő. A termelőmunka mellett fontos feladat az utolsó három hónapban, hogy befejez­zék a beruházás előkészítését. A. T. 8. • Képűnkön a gyáregység új termékének, a metallizált alumkütul festéknek az előállítását végzik. (Tóth Sándor felvétele) Mindent bele?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom