Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

1977. október 21. • PETŐFI NÉPE • 5

MÚZEUMI HÓNAP 1977

Találóan mondta egyszer valaki, hogy a gondolkodó s művelődni vágyó ember számára olyasvalami a múzeum, mint a vallásos ember számára a templom: a termek. beszédes csendjében sétálgatva, tűnődni lehel a tudatot gazdagító látnivalókon.

Ha sokaknak természetes is ma már a tárlók és paravánok közt lépegetni, mégis: akár a legrendszeresebb látogató is kissé eljogódott, elgondolkozó; mintha az egész lénye valamelyest átalakulna, megváltozna ilyenkor. A látnivalókon való töprengések, a meditálások és tűnődések perceiben.

Bizonyára azért van ez így, mert mindaz a sok és sokféle látni- és „megemészteni’’ való, ami szépen elrendezve várja a múzeumbarátokat, gondolkodásra serkent valamennyiünket. Hogyne, amikor a múzeumi termekben megelevenedik előttünk a múlt! Évezredek, régen tovatűnt ■századok kelnek életre előttünk. Hogy mindazok a tárgyak, írásos dokumentumok és egyéb emlékek, ismeretanyagok, amelyeket bemutatásra, szélesebb körben való megismertetésre szántak, arról beszéljenek, ami volt, s ami nem maradhat mégsem elzárva a ma embere előtt, s nem tűnhet el nyomtalanul,

A muzeológusok egyre népesebb tábora fáradozik azon, hogy feltárja, rendszerezze és őrizze,

valamint a széles rétegek, a nagyközönség szá- j mára hozzáférhetővé tegye a múltról árulkodó, az egykori időkről valló írásos és tárgyi emlékeket. Csupán Bács-Kiskunban tucatnyi múzeum s legalább háromszor annyi régész, történész és j néprajzi szakember van napjainkban. Köztük olyanok is, akik országosan elismert szaktekintélyek; nem egyszer tartottak már előadást nemzetközi tudományos tanácskozáson.

Talán nem tűnik feleslegesnek ezekről szót ejteni, éppen most, a sikeresnek mondható múzeumi hónap idején. Amikor a jelek szerint a tartalmas-gazdag kiállításokat ezrek és ezrek megnézik. Elég csak a Kaiona József Múzeumnak azt a vállalkozását említeni, hogy a jelentős gödöllői müvésztelepet bemutassa.

Emberek a múzeumban: ez a mondat egyre inkább háttérbe szorítja azt a régebbi s eléggé elterjedt hiedelmet, mintha a múzeum a holt anyagok, „kihűlt” tárgyak birodalma lenne csupán. Inkább azt mondhatjuk el' immár nyugodt lélekkel, hogy tudományos műhely jellege mellett napjaink egyik közművelődési intézménye lett a múzeum, ország-, s megyeszerié. Jelen összeállításunk jórészt azzal a céllal készült el, hogy ezáltal is ráirányítsuk a figyelmet a múzeumi hónapra, s azok változatos eseményeire.

V. M.

Új szerzemények, műkincsek Baján

Közművelődési intézményeink, így múzeumaink fejlődéséről, értékeinek gyarapodásáról írni mindig hálás dolog. örvendetes, hogy erre munkájukkal egyre gyakrabban maguk az intézmények hívják fel a figyelmet. Múzeumi hónap lévén, maradjunk tehát a múzeumoknál, közülük is a bajainál. A kiválasztás korántsem esetleges vagy öncélú. Az utóbbi években ugyanis a bajai Türr István Múzeum feltűnően — és sok forrásból — gazdagodott.

Üj kincsek kerültek néprajzi, népművészeti-viseleti, régészeti és képzőművészeti gyűjteményeibe. A Bajai Városi Tanács például kétszeresen támogatott, amikor a múzeum gondozásában levő, leendő képtár számára megvásárolta a Duna-pnrti városban élő festőművészek 82 alkotását. A tanács ily módon ismételten elismerte és segítette is a város művész alkotóit, s jelentősen gyarapította a majdani képtár anyagát. Magáénak tudhatja a város és múzeuma a bajai születésű Márton Aurél értékes képzőművészeti gyűjteményének egy részét is. A hagyatékozó Budapesten élő özvegye és a bajai tanács között létrejött megállapodás szerint a művek az özvegy halála után kerülnek majd a bajai képtárba.

Más műkincsek külföldi mecénásoktól származnak. Az ajándékokra jellemző, hogy bajai származású. vagy ott élt kiváló személyiségek neveihez fűződnek, akiknek emlékét nagy becsben tartja a város. Baja neves szobrászművész-szülötte, Teles Ede külföldön élő, magyar származású tanítványai, illetve művész

tisztelői saját alkotásaikat küldik el a múzeumnak. Mint Sólymos ''Ede múzeumigazgatótól megtudtuk, erre korábban a szobi rász öccse, Teles András kérte fel Őket. Eddig Ausztriából, Ausztráliából, Mexikóból, az USA-bód és Olaszországból kapott szobrászművészed ajándékokat Baja. Legutóbb a Rómában élő — bajai születésű —, a háború előtt ösztöndíjjal Olaszországba került szobrászművész, Halgass Jenő Zoltán 15 művét küldte el a bajaiaknak. Sző van arról, hogy megrendezik a nemzetközi hírnevű művész budapesti kiállítását, amelyet azután Baján is bemutatnak majd. A római mecénás, aki egyébként Teles Ede, majd Strobl Zslgmond tanítványa volt, újabb művek átadására tett ígéretet.

A Kulturális Kapcsolatok Intézete ugyancsak tervezi az 1920-as években külföldre vándorolt és Londonban elhunyt festőművész, Bossányi Ervin kiállítását, A művész hosszú Ideig Baján élt. Örökösei közölték, hogy a budapesti kiállítás után a Bossányl-művek egy kollekcióját a bajai képtárnak adják át.

Különleges értékkel gazdagodott a múzeum Türr István-em- lékszobája is. Amikor 1976-ban rendezvénysorozattal emlékeztek meg Türr István érdemeiről szülővárosában, Baján, a legendás hírű garibaldista tábornok születésének 150. évfordulóján. az eseményeken részt vevő Sellier Türr asszony megígérte, hogy a városnak ajándékozza nagyapja mellszobrát. A Párizsban élő unoka megtartotta ígéretét: egy esztendő elteltével Baján volt a mű. A fehér carrarai

márványszobor a fiatal Türrt ábrázolja, s a szülőváros számára ezért különösen értékes. Az ott őrzött számos eddigi Türr- kép és -szobor között ugyanis egyetlen sincs, amely a fiatal tábornokot örökíti meg. A nagyméretű mellszobrot egyébként . az 1800. évi szicíliai hadjáratban részt vett olasz és magyar baj- társak készítették és ajándékozták Türr tábornoknak, nagyrabe-' csülésük jeléül.

A bajai múzeum nemcsak kap, szerez is, következetes kutató-, gyűjtőmunkával. Igen eredményes volt például az idei nyáron első ízben megszervezett bajai délszláv néprajzi gyűjtőtábor tevékenysége, majd annak a muzeológusok által történt folytatása. Értékes népviseleti anyaggal egészült ki a meglevő színpompás gyűjtemény. A Türr-múze- um immár európai hírű dunai halászattörténeti gyűjteménye olyan ritka tárgyakkal bővült, amelyekhez ma már alig lehet hozzájutni. Megszaporodtak to-' vábbá a vidéken egykor híres mesterséges múzeumban őrzött felszerelései, munkaeszközei is. Ezüstműves, hajóács. kádár, pa- puösos és cukorkakészítő műhelyek kerültek az intézmény tulajdonába.

Sorolhatnánk tovább, de talán ennyivel is szemléltethetjük a bajai múzeum szinte látványos fejlődését, amely klsebb-nagyobb mértékben valamennyi társintézJ ményre vonatkoztatható, amelyek hasonló akarással, elvekkel és egyazon célért dolgoznak. Többet nyújtani a közönségnek; többet tenni a közművelődés ügyéért!

R. M. '

175 éves a Magyar Nemzeti Múzeum

nyokat, a hun legenda ittragadt férfiait, Attila göcseji palotáját, a megtisztulást és feloldozást váró bűnbeesetteket, az élet dicséretét, a fájdalmas-szentimentálissá értelmezett székely balladákat. Fülep Lajos írja Lechnerről szólva Európai művészet és magyar művészet című tanulmányában:

„A népművészet, amelyen állandóan rajta volt a szeme, sík művészet, s az ázsiai álom ennek a sík művészetnek kifejlesztésével kápráztatta. A síkból kellett tehát indulnia, Illetve hozzá visszatérnie. A minden stílusban végtelenül jártas Lechner végre oda jutott, hogy elvetett minden stílust, el mindén stílushoz való vonatkozást, el a primitív stílushoz szokásos visszatérést, hogy megkapja a síkot — a puszta falat. S amikor ezt megtalálta, amikor mindent elvetett, hogy teret, sima teret készítsen a népies eredetű formáiknak, akkor meg volt az új építészet lehetősége.”

A telep két jelentősebb alkotói Körösfői-Krisch Aladár, s Nagy Sándor a népművészet szellemi és formai örökségét csak kompromisszumokkal terhesen tették magukévá, s nem tudták elképzeléseiket következetes rendszerbe foglalni; kiindulásuk alapjául a tiszta síkot megteremteni. Nagyméretű képeiken, freskóikon a történelmi táblaképfestés eszköztárának hagyományai kisértenek a praeraffaellták szellemi táptalaján átszűrve. Ami a kecskeméti alkotói gyakorlat számára az éppen a népművészet „alakító elveinek és módszereinek” újabb szempontú vizsgálata, s az alkotói gyakorlatba való beemelése. Nemcsak a népművészet, de a szecesszió „másodvirágzását” éljük, bár következetesebb és letisztultabb megközelítésben. A gödöllői művésztelep egy igen lényeges példával szolgált: utat mutatott egy alkotói közösségi feladat, közös program kidolgozására. Rámutatott a mindennapi környezetet átformáló egységes esztétikai rend megteremtésének szükségességére.

Ma, a művészeti ágak, képző- és iparművészet határainak egybemosódásával egy közösségibb művészet Igénye fogalmazódik meg. S ha még ritkábban is. találkozunk a környezet komplex esztétika! alakításával, a közös szemléletű építészek, festők, iparművészek csoportjával. Ezért a gödöllőihez hasonló alkotói szándékok, törekvések megismertetése már nem csak kortörténet! Jelentőséggel bír, hanem mintául is szolgálhat egyben.

Csáki L. György

• Victória, a győzelem istennője, a római birodalom emlékeként Akasztón került elő.

gazdagodott a múzeum gyűjteménye. Falai között egymillió tárgyat őriznek, köztük legszebb történeti és régészeti emlékeinket. Különösen sok érdeklődőt vonz az őskőkortól a honfoglalásig ívelő

„A nagybányai Iskola perdöntő jelentőségű a magyar képző- művészetben, lényegében a modern magyar művészet megindítója” — írja Németh Lajos Modern magyar művészet című könyvében. A Katona József Múzeum „Műhelyek, mesterek, stílusok” elnevezésű sorozatát az elmúlt évben éRpen a nagybányaiak bemutatásával indította.

S bizonyára nemcsak a művészettörténeti kutatások eredményeinek közlését szolgálja egy szűkebb szakmai érdeklődés számára, de a szélesebb közönséggel is felfedeztetni kíván. A nagybányai kiállítás azonban igencsak adós maradt hevenyészett válogatás miatt, az egy-két korszakos művet kivéve. Nem tudta megláttatni a nézővel a század- forduló képzőművészeti forradalmát, inkább csak a kegyelet fonnyadó virágaival adózott a nagy elődöknek.

.A kezdés hiányosságai különö-. sen szembetűnőek az idei gödöllői telep anyagának bemutatásaikor.. >MTA Művészettörténeti Kutató Csoport munkatársai,

Gellért Katalin és Keserű Katalin nemcsak rendezték a kiállítást, de hosszú éveket töltöttek el a művésztelep szellemi és tárgyi anyagának feldolgozásával. A katalógus, az eredeti szándéknak megfelelően nemcsak elemzi és összefoglalja a telep történetét) de értékes forrásanyag közlésével ízelítőt is ad arról a szellemiségről, amely a telep alkotóit jellemezte. Az arányosain válogatott anyag teljes keresztmetszetében tudta bemutatni a század elején a szövőműhely köré szerveződő „Iskolát”. Nem a tárlat rendezőinek hibája, hogy a gödöllőiek programja meggyőzőbbnek, s fontosabbnak tűnik a nagybányaiak rovására.

Ha a gödöllői művésztelep jelentős, alkotókat nem Is nevelt ki, mégis igazi felfedezésként hatott a magyar szecesszió egyetlen szervezett alkotói csoportosulásának kiállítása. Eredményeik külön-külön kevésbé mérhetők; együttes fellépésűik, működésük során fontossá tudott válni az akkori szellemi életben. Az is nyilvánvaló, hogy Lechner Ödön eredeti tehetsége s építészeti céljai sokban hozzájárultak közös céljaik megtalálásához. Elveiket a romantikus antlkapitalizmus, a kézművességet felszámoló modem nagyipari művészetnélkülisége elleni lázadás; a kézműipar erkölcsi-esztétiikal magasabb- rendűségének hirdetése, a szociális érzékenységgel Is párosuló miszticizmus jellemzi. A csoport magasztos feladatait a romantikus nép-nemzet fogalmához viszonyulva, a népművészeten alapuló nemzeti művészet megteremtésében találta fel. A népművészetben nemcsak ötletet adó formakincset láttak, de a fáj tükröződését, ősi szimbólumait.

A „néplélek” magasztos eszméjétől meghatott ecsettel festették a szent áhítatba merülő honleá• Moiret

Ödön:

Ébredés.

Ferenc:

Primavera.

0 Rensey Jenő: önarckép pipával.

Az idén ünnepeljük művészeti életünk! jelentős évfordulóját: 1802jben, 175 évvel ezelőtt, gróf Széchényi Ferenc alapította a Magyar Nemzeti Múzeumot, és a nevét viselő Nemzeti Könyvtárat. Az általa adományozott könyvek, érmék, címerek, metszetek és régiségek vetették meg a hazai mu- zeológia alapjait, összértéküket akkor 160 ezer forintra becsülték.

Nem árt feleleveníteni, hogy a múzeumok intézménye a francia forradalom vívmánya volt. Ennek köszönhető, hogy világszerte minden polgárnak lehetősége nyílt a nemzeti tulajdonban levő értékek megtekintésére. Széchényi úttörő kezdeményezése Is ezt az ügyet karolta fel, a megvalósításra azonban várni kellett. Hosz- szas huzavona után, 1846-ban készült el a nemzet múzeuma, ez a remekbe kikerült klasszicista épület, amely ünnepélyes méltóságával, arányainak bensőséges ritmusával kiemelkedik a kor építészetéből.

Szép, sugárzó homloka meny« nyi változást, történelmi eseményt látott! 1846. augusztus 11-én itt rendezte Kossuth Lajos, a harmadik Országos Iparműkiállítást. 1848. március 15-én a forra4almi ifjúság mozgalmában játszott szerepet, és egyik jelképévé vált a nemzeti függetlenségi törekvéseknek. 1849. július 11-én a múzeum udvaráról Indultak az utolsó magyar népfelkelők Aradra. Pár nappal később Haynau csapatai szállták meg az épületet.

A mai Múzeum-kert első fáját 1851 őszén ültették el. A kert javára rendezett hangversenyeket — „zenélyeket” — Erkel Ferenc vezényelte. Itt dirigálta esztergomi miséje bemutatóját Liszt Fe* renc.- A szép emlékeket fájdalmasak váltják fel. A múzeum a második világháborúban 75 bombatalálatot kapott. Szerencsére az értékek túlnyomó részét sikerült megmenteni, és 1946 májusában már kiállítás is nyílt az odaadó munkával helyrehozott termekben.

Az elmúlt évtizedekben tovább

• Terménykiállítás a múzeum előcsarnokában 1846-ban. ;

0 A vértesszőlősi előember nyak- szlrtcsorfla.

• Hun áldozati üst Törteiről.

kiállítás, amely szemléletes képet ad történeti múltunkról. Történelemtanárok itt tartják az óráikat.

(Hasznos kezdeményezés. Mert mit jelent egy diáknak több százezer év papírra nyomtatva? Számadatot, amely ugyanolyan száraz, mint a többi. A vértesszőlősi előember megkövesedett nyakszirtcsontját viszont nem lehet közömbösen nézni. Érzékelteti az Idő mélységét és a távolságot, amelyet az ember tett meg, az első, kezdetlegességében is találékonyságot kifejező eszköz készítésétől napjainkig.)

A Tatán előkerült csiszolt mam- mutfoglemezek, a Miskolcon talált őskori lándzsahegy, az ls>( tállóskői barlangban __ feltárt fu-: rulyák, csontsípok elődeink életmódjába, szokásaiba is beavatnak. Tanúsítják az emberré válás nehéz és hosszantartó küzdelmet. Az élet törékenységét. Ebben az időben 25—30 év volt az átlagéletkor. Ma 67—72 év.

Valamennyi kort megidézni a maga teljességében, lehetetlen vállalkozás. A kiállítás rendezőit dicséri, hogy mind a legjellemzőbb anyagok kiválogatásával, mind pedig ezek ügyes csoportosításával megkönnyítették és lehetővé tették az alapos tájékozódást. Ez a felújított és kibővített kiállítás csakúgy, mint a régebbiek, egyaránt méltó a 175. születésnapját ünneplő intézményhez, összhangban van az 1949-ben elfogadott múzeumi törvénnyel; amely kimondja: „A Nemzeti Múzeum feladata a hazai föld él a magyar nép történetének kutatása, s az eredmények közkinccsé tétele.,

V. Zs.

A gödöllői művésztelep kiállításáról