Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-20 / 247. szám
1977. október 20. • PETŐFI NÉPE • t • A KÜLKERESKEDELEMRŐL — mint annyi más bonyolult gazdasági folyamatról — sajátos hiedelmek és legendák is élnek a közgondolkodásban. Valóban, ha a külkereskedelmet szembesítjük a róla kialakult egyszerűsített képzetekkel, különös logikai tréfának lehetünk tanúi. Ez a hiedelem, amelynek voltaképpen a fele sem tréfa, abban a har^nyan bíráló észrevételben összegezhető, amely így hangzik: „mindent kivisznek”. Olykor még újságcikkekben is előbukkan a vállalatokkal szembeni szemrehányás, hogy „csak” exportra termelnek. A logikai tréfa pedig éppen az, hogy a honi ellátást az exporttal szemben védelmező nézetek valójában akarva-akaratlan a ml bolti kínálatunk ellen is érvelnek. Első hallásra természetesen tökéletesen megfelel a józan észnek az a feltevés, hogy hasznunkra válik, ha termékeinket magunk fogyasztjuk el; következésképp : megrövidít bennünket minden határon túlra igyekvő áruszállítmány. A valóság azonban ennek pontosan az ellenkezője. Nemzeti megélhetésünk feltétele — némi egyszerűsítéssel szólva — az, hogy anyagot, energiát, félkészterméket vásárolunk, ebből okosan-gondosan szervezett munkával jól eladható termékeket gyártunk, s e vásárlás, eladás árkülönbözetéből élünk. Exportálni kell! • ELKERÜLHETETLEN, hogy mindezt néhány ténnyel is ábrázoljuk. Nos, a gazdaságunkban felhasznált vas 96 százaléka — érc, nyersvas és hengerelt áru alakjában —, behozatalból származik; teljes egészében importáljuk a termeléshez szükséges foszfort, ként, káliumot, nátriumot, horganyt, gyapotot, kaucsukot, az ipari fa 70 százalékát, a felhasznált cement ötödét, a nitrogén műtrágya negyedét. Mindehhez járul még, hogy a fejlődésünkhöz szükséges beruházási javaknak mintegy az ötödé, a fogyasztási cikkek egytizede, a gépgyártás alkatrészeinek 30 százaléka szintén külföldről származik. Mindezt — és még sok mást — tehát ha tetszik, ha nem, külföldön vásároljuk, ám a beszerzéskor természetesen fizetni is kell. Fizetni pedig exporttal, jól értékesíthető árutömeggel lehet. Mondani sem kell, mennyire életbevágó érdekeink fűződnek ahhoz, hogy mennyit kell fizetnünk a behozatalért, illetve mennyit kapunk áruinkért — ez az a bizonyos bűvös „cserearány”, amit annyit hallunk emlegetni mostanában. Anélkül, hogy ezúttal a világgazdasági változásokat részletesen ábrázolnánk, csak annyit rögzítünk, hogy a cserearány az utóbbi években roppant mértékben hátrányunkra változott — a korábbinál sokkal többet kell fizetnünk a behozatalért, miközben mi csak kevésbé növelt árat kapunk kivitelünkért. S ez a hátrányunkra módosult árkülönbözet azt jelenti, hogy az idéi első félév zárásakor külkereskedelmi forgalmunk egyenlege 26 milliárd forintos deficitet mutatott. • ILYEN körülmények között természetesen még nyomasztóbban ellenkezik érdekeinkkel a bevezetőben említett hiedelem, amely a ,mindent kivisznek” álláspontban összegeződdk. Vajon hiba-e, tehát, vajon bírálandó magatartás-e ha a vállalat, bizonyos itthon is szükséges termékeket kizárólag exportra állít elő? Az igazi hiba nem ez, hanem az, ha erre általános érvénnyel próbálnánk válaszolni. A kivitel hasznosságának megítélésében ugyanis csak egyetlen módszer alkalmazható: az, ha termékenként — és csakis konkrét egyediséggel — a papír és a ceruza, netán a számítógép dönt. Megeshet ugyanis, hogy sokkal előnyösebb a népgazdaságnak, ha az adott terméket jó áron exportálja és a hazai igényeket behozatallal elégíti ki. Erre tömérdek példát említhetnénk: bizonyos textíliákat előnyös, különösen konfekcionáltan exportálunk, miközben úgynevezett tranzakciós üzlet keretében (más exportáruinkért kapott fizetségként) azonos árut hozunk be olcsóbb piacokról, például Indiából. S ugyanennek a tükörképe az a másik — szintén félreértésen alapuló — dicséret, amely szintén gyakran előbukkan a közgondolkodásban is, újságcikkekben is, s amely általános üdvösségként szól arról, hogy ez vagy az a gyár importot takarít meg ezzel vagy azzal a termékével. Gyakran persze ez nagyon előnyös, azonban itt is csak a konkrét számítás igazít el. Megeshet ugyanis, hogy súlyosan ráfizet a népgazdaság ha ezt a behozatalt „megtakarítja”, mert ugyanezt esetleg a hazai költségeknél olcsóbban importálhatná. • A LÉNYEG TEHÄT végül is az, hogy az egyszerűsített és általánosítható hiedelmek nem segítenek eligazodni a külkereskedelem rejtelmeiben. Csupán egy állítást hangsúlyozhatunk akár általánosítható egyértelműséggel is: exportálni kell, méghozzá évről évre többet, jobbat,^ korszerűbbet • — tetszésünktől, szándékainktól és hiedelmeinktől teljességgel függetlenül! T. A. Hangulatos klubdélutánon a kórház nyugdíjasaival Még nincs délután 3 óra, de már próbálgatja népdal-összeállítását az alkalmi énekkar a kecskeméti megyei kórház nyugdíjasainak klubjában. Három órakor kezdődik ugyanis az ünnepi esemény, a jubiláris klubdélután, a megalakulás első évfordulójának tiszteletére. Lassan, szállingózni kezdenek .a klubtagok; kézfogások, mosolyok, csókok váltják egymást. A rendezésből vállvetve kértek részt az idősebbek — köztük özvegy Gál Lászlóné, „Ilus nővér”, aki a klub mozgósítója, összetartója, lelke —, a fiatalabbak közül pedig az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének képviseletében Korcz Istvánná. Az ifjú egészség- ügyiek, széppé, emlékezetessé kívánván tenni a korábbiakhoz hasonlóan ezt az ünnepi összejövetelt is, ott szorgoskodnak a felszolgálásban, a hangerősítők beállításában, de a műsor egy része, így például a konferálás is Gö- möri Jánosnéra hárult. Mondjuk el, hogy becsülettel eleget tett feladatának: ízesen pergő műsorvezetése sok derűt varázsolt az arcokra. „Rajkózenekar” is 'ke- rülközött erre az alkalomra — mondanom sem kell, a klubtagokhoz hasonló korúakból —, amely már a műsor ideje alatt is sikert aratott, később pedig a tál palával óhoz, a nótákhoz szolgáltatott hangulatkeltő kíséretet ^ • Forró sikert aratott és sok tapsot kapott a kórház kis óvodásainak énekes-táncos száma. Faiskolai géprendszerek bemutatója A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolájában ma mutatják be, az ország gazdaságai közül egyedül itt üzemelő faiskolai géprendszert. Tavaly és az idén vásárolták a speciális ki:; traktorokat, talajművelő eszközöket, ültető-, valamint oltványlemetsző és kötözőgépet, amelyekkel a faiskolában a munkák nagy részét gépesíteni tudják. Ennek is köszönhető, hogy az állami gazdaságban az idén már több, mint 900 ezer gyümölcsoltványt tudnak előállítani, harminc százalékkal többet, mint két esztendővel ezelőtt. A résztvevőknek bemutatják még a három és fél ezer négyzetméter alapterületű, az oltványok feldolgozására és tárolására alkalmas épületet, amely néhány héten belül elkészül. % Kecskemét a világűrből A TIT városi szervezete által meghirdetett csillagászati hét ma este 6 órakor, a Tudomány és Technika Házában tartandó előadással kezdődik. Szüle Dénes a világűrkutaitásról fed tájékoztatást, majd Levetítik az Üdvözlet holdkőzet című filmet. HATVAN ÉV-HATVAN KÉP A Szovjetunió története 46. AHOL AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST TERVEZIK. A szocialista országok sokoldalú gazdasági együttműködésének jelképe a Moszkva folyá partján, a Kalinyin sugárút elején magasodó KOST-palota* 47. GAZDASÁGI KOOPERÁCIÓ. Ez a kép is a KGST-tagállamoÜ együttműködését példázza. Az Orenburg! gázvezeték építésének egylta szakasza, amelyen magyar szakemberek is dolgoznak, s amely nekünk is juttat az értékes földgázból. 48. RENDSZERES KONZULTÁCIÓ. Tradícióvá vált a szocialista or^ szágok testvérpártjai vezetőinek krími találkozója. Azokon megbe-« szélik nemcsak a kétoldalú együttműködés kérdéseit, hanem a legfontosabb nemzetközi problémákat is. Képünk egy korábbi találkozóról készült. Amíg a kórház nyugdíjasai — úgy száz körüli létszámban — gyülekeznek, a klubnapló bejegyzéseit, fényképeit nézegetjük. Ah. hoz képest, hogy a kis kollektíva, a szakszervezet védőszárnyai alatt nem egészen egy éve alákult, krónikájuk, a klub „életrajza” örvendetesen gazdag. Már az alakulást követő héten fővárosi kirándulásra indultak, majd még ugyanabban a hónapban együttesen tekintették meg a Megyei Művelődési Központ Hofi-estjét. Szerepelt programjukban karácsonyi összejövetel, disznótoros vacsora, farsangi est. Egymást követték az országjáró túrák is, de túl ezeken együttléteik kedves színfoltja egy-egy, szalonnasütéssel egybekötött hobbikertszemle, sőt az egymás családi otthonában tett látogatás is. Elöljáróban Korcz Istvánná számba vette egy esztendő eredményeit, amelyben az elmondottakon kívül család-, illetve beteglátogatások, a magányosok felkarolása, szakszervezetisegély-jut- tatások, s még sok egyéb helyet kapott. Elmondotta, hogy a klubban rövidesen kiállítás nyílik a kézimunka-szakkör tagjainak munkáiból. S ezután a vidámság, a jókedv, lett úrrá a műsor további részében. A kórház óvodásainak kedves énekes jelenete, a Pávakör csengő nótái, a Prókai Judit óvónő által előadott népdalok és mozgalmi, politikai dalok, magánszámok. A megyei kórház nyugdíjasai jó hangulatban az esti órákig szórakoztak együtt, s önfeledten jól érezték magukat. Végül pedig a legközelebbi, hasonlóan hangulatos együttlét reményében búcsúztak egymástól. J. T. A mai rasszizmus „A mai rasszizmus és az ellene vívandó harc feladatai” témakörben nemzetközi szimpóziumot rendezett a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának, a Béke és Szocializmusnak a szerkesztősége. A résztvevők — vezető pártmunkások, tudósok, a folyóirathoz ak- reditált pártképviselők — alaposan körüljárták a napjainkban is jelentkező, sőt egyre veszélyesebb méretekét és új formákat öltő rasszizmus osztályjellegét, fejlődési irányai t, társadalmi-politikai funkcióit és megvitatták az ellene való harc feladatait is. Nyílt és leplezett fajgyűlölet Az emberi rasszdk (emberfajták) létezése tény. Három nagy csoportjuk van, az europid, a negrid és a mongolid. A tudomány azonban bebizonyította, hogy a közöttük való eltérések, különbségek másodlagos jellegűek, nincsenek alsóbb vagy felsőbbrendű emberfajták, szellemi / vagy fizikai teljesítményeikben semmifajta jellegzetes különbség nem létezik. Ennek ellenére a rasszizmus, a fajgyűlölet ideológiája, a faji megkülönböztetés politikája napjainkban is létezik. A rasszizmus *,hagyományos” és legdurvább vállfája a nyílt fajgyűlölet. Tudatunkban ez leginkább a német fasizmusnak a rosenbergi fajelméletből levont tudománytalan következtetéseivel (a másodlagos faji jelleg abszolutizálása, az emberiségnek alsóbb- és felsőbbrendű fajokra való felosztása, a német imperializmus agressziós törekvéseinek fajelméleti alátámasztása) és ezek szörnyű következményeivel, a koncentrációs táborokkal. • a népirtással (genocídium) fonódott össze. Ilyen jelenségekkel ma is találkozunk. Gondoljunk csak a dél-afrikai apartheid-politikára, a cionista Izrael arabellenes „választott nép” ideológiájára, az amerikai színesbőrűek még mindig létező megkülönböztetésére. Sőt. A durva fajelmélet időnként „civilizált”, korábban tőle nem érintett hagyományos polgári demokráciákban is jelentkezik: Angliában legújabban választási sikereket és faji zavargásokat produkál a fajvédelem, a „tiszta fehér Anglia” jelszavával fellépő Nemzeti Front; Hollandiában a dél-molukkuiak elleni érzelmek lángolnak fel időnként viharos erővel; egyes színesbőrű államokban viszont a fehérekkel vagy indiaiakkal szemben hoznak hátrányos megkülönböztetéseket. Bizonyítva, hogy a tudat csökönyös és hamis előítéletei manapság is erős konzervatív mussal hatnak. Modern értelemben rasszizmusnak azonban nem kizárólag és elsősorban ezeket az elmaradott tudatot tükröző és politikailag jól kihasználható jelenségeket tekintjük. Korunkban — a kapitalista országokban és az ún. harmadik világ államaiban — a fogalom jelentős értelmezései változáson ment keresztül, új, korszerű formákat vett fel. Ezek — leplezett rasszizmusnak nevezzük őket — szembetűnően bizonyítják, hogy a rasszizmusnak ma már nem a nyilvánvaló és ideológiává emelt fajgyűlölet a legjellemzőbb vonása, hanem a gazdaság szférájában érhetjük legjobb .n tetten. A termelési viszonyokban gyökerezik, a termelési eszközök tulajdonán alapul, célja a tőkés extrakizsákmányolás és ennek következményeként az extraprofit. Arról a tényről van szó itt, hogy — leegyszerűsítve — a munkaadók és a munkavállalók, a tőkések és a proletárok a ki- zsákmányolók és a kizsákmányoltak hagyományos, a gyarmati kizsákmányolásból eredő rassz-külörabsége konzerválódik és az ebből fakadó társadalmi hendikep öröklődik. A fejlett tőkés országokban a legnehezebb, legrosszabbul fizetett, szakképzettséget nem igénylő munkákat faji vagy nemzetiségi kisebbségekkel, vendégmunkásokkal végeztetik. A tőkések nyilvánvaló törekvése, hogy ez az állapot állandósuljon, hiszen az alacsonyabb termelési költségek (bizonyos foglalkozások mesterségesen alacsonyan tartott munkabérei) következtében extrakizsákmányolásra, tőkés extraprofitra tehetnek szert. Ebből a szempontból érdekes, hogy a konferencia végső soron rasszizmusnak tekintette az esetleges azonos fajú vendégmunkások és nemzeti kisebbségek kizsákmányolását is és megállapította, hogy a jelenség ma nem elsősorban ideológia és előítéletek rendszere, hanem „mindenekelőtt a kapitalista munkamegosztásnak és az extrakizsákmányolásnak a faji diszkrimináció révén kialakult történelmi formája”. Lehet és kell is harcolni A konferencia leszögezte, hogy a rasszizmus gyökerei véglegesen csak társadalmi-gazdasági bázisának). a kapitalizmusnak megsemmisítése után szűnnek meg. Erre ékes bizonyság a szocialista országok gyakorlata. Azonban lehelt és kell is harcolni a jelenség mindenfajta megnyilvánulásával szemben, hiszen a rasszizmus elleni harc része a nemzetközi osztályharcnak. Mindenekelőtt az elnyomott tömegeknek a helyi sajátosságokhoz igazodó fellépésével és a nemzetközi szolidaritás erősítésével enyhíthetek a létező rasszizmus negatív, a munkásosztályt és a fejlődő országok népeit megosztó törekvései. Dél- Afrikában a fegyveres és fegyvertelen, a legális és az illegális, a szervezett és a spontán akciók széles körű és helyileg-időben mégfelelő alkalmazásával kell küzdeni. Izraelben az arab felszabadító mozgalom és a nemzetközi haladó erők akcióegysége a járható út. Az Egyesült Államokban első lépésiként szorgalmazni kell az egységes „fehérfekete” szakszervezetek kiszélesítését. újabbak alakítását; Nyu- gat-Európában törekedni kell a vendégmunkásokkal szembeni diszkrimináció megszüntetésére, az egyenlő jogok biztosítására. A rasszizmus ma a gazdasági, a politikai és az ideológiai jelenségeknek igen összetett komplexuma, s ennek megfelelő komplex, erélyes ellenlépéseket követel a béke, a társadalmi haladás és a nemzeti felszabadulás erői részéről, megköveteli egységfrontjukat a faji elnyomás és kizsákmányolás imperialista rendszere elleni harcban. Ebben a kommunista mozgalomra nehezen _ túlbecsülhető szerep és felelősség hárúl a kommunisták, amint ezt az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának dokumentumában is leszögezték, támogatják az arab népek, a dél-afrikai népek antiim- perialista harcát, a kolonializ- mus és a rasszimus ellen harcoló összes erőket. A kommunisták a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében az összes erőket mozgósítják, hogy meghiúsítsák az imperialisták kísérleteit, amelyek a társadalmi haladásnak a rasszizmus segítségével való lelassítására Irányulnak. A. K. • Érdeklődéssel figyelik a műsort a klubtagok. (Tóth Sándor felvételei)
