Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

1977. október 18. • PETŐFI NÉPE • R Asszony és fakanál • Nőpolitikái határozat — csa­ládvédelmi törvény; annyit ele­mezzük mostanában a nőink éle­tében bekövetkezett sokirányú s előnyös változásokat, hogy nem ért időnként ki is tekinteni Ma­gyarországról. Máshol vajon hogy érzik magukat a nők? Például az anyagiakban ná­lunk gazdagabb Német Szövet­ségi Köztársaságban. Azért ép­pen erre az országra esett a pél­daválasztás, mert mostanában — akármennyire is eldugott hf- recskék; kisciikkek voltak ezek — szembeszökően az „asszony és a főzőkanál” ottani viszonylataira hívták fel a figyelmet. Az NSZK-ban több mint tíz­millió asszonynak főfoglalkozása a háztartás. Nyilvánvaló, hogy ott sem közömbös, milyen ennek a tekintélyes tömegű háztartás­belinek a közérzete. Az is gya­nítható, hogy ha ezzel a közér­zettel semmi különösebb problé­ma nincs, tehát, jól érzik ma­gúkat a nem kenyérkereső nők, akkor a kérdés a szociológuso­kat sem foglalkoztatja különö­sebben. Űjabban azonban az ő érdek­lődésük is ráterelődött a háztar­tásbeliek közérzetére. Bizonyára nem ok nélkül végeztek orszá­gos reprezentatív felmérést. Ezer­kétszáz — 18 és 45 év közötti háziasszonyt kérdeztek meg — százharmincöt kérdést tartalma­zó íven —, elégedettek-e jelen­legi helyzetükkel? Az asszonyok háromnegyed része igennel vá­laszolt. Ha csak erre alapozták volna következtetésüket a vizs­gálódók, diadalmasan közölhették volna a világgal: Minden oké, a háziasszonyi állapot ma is a leg- irigyeltebbnek számítható a Né­met Szövetségi Köztársaságban. • A százharmincöt kérdés több másikára adott feleletek azonban némileg beárnyékolták az első pillantásra idillikusnak tűnő képet. Alapos meglepetést és zavart krákogást okoz a fenntar­tás nélküli optimizmusra hajlók •körében is — éppen egy „picur- ka” fenntartás, ami minden má­sodik háztartásbeli kérdőívén ott állt feketén-fehéren. Hogy tudni­illik, ha azért újra kezdhetnék, másként rendeznék be életüket és munkahelyet választanának. Mert az is kikerekedett az írásban adott nyilatkozatokból, hogy az otthonát őrző asszony többet dolgoei' ? háztartásban, mintha munkái Vállalna. A heti átlagos munkaidő ugyanis ötven óra, s ezen nem segít a magas- fokúan gépesített háztartás sem. Ideje nagy részében a konyhába kényszerül a nyugatnémet házi­asszony, mert a napi háromszori étkezést elvárják családjaik. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a megkérdezett férfiak túl­nyomó többsége természetesen elégedett asszonya jelenlegi hely­zetével. A Frankfurter Rundschau cí­mű lap nem a tudományos fel­mérés „átlagoló” tárgyilagossá­gával, hanem minden bizonnyal a társadalmi rétegekkel való személyes érintkezés tapasztala­taira is építve ír ugyanerről a társadalmi kérdésről. Kategori­kusain ki meri jelenteni, hogy az NSZK-ban nem érzik magukat jól a nem kenyérkereső asszo­nyok. A csak háziasszonyság ma mór sokat veszített vonzásá­ból. Az otthonukhoz kötött nők úgy érzik, lemondás az életük. Különösen a több gyermekes anyák helyzete nem irigylésre méltó, mert túlerőltetik magu­kat a házimunkában. A Frank­furter Rundschau 'szerint a fér­fiak kényelemszeretete az oka, hogy a nők türelmetlenebbül lát­ják el háziasszonyi teendőiket. A Spiegel már a nyugatné­met orvosnők nagy dilemmájáról közöl érdekes írást, őrlődnek a kötelesség elvégzése, a család, a gyermekek között. Azon felül, hogy nekik a beteg üdvét kell ikeresniök, családjukkal is job­ban szükséges törődniük, mint férfi kollégáiknak. Lelkileg-tes- tileg egyaránt kimerülnek.' Ezért van az, hogy az NSZK-ban igen sok az öngyilkos orvosnő. • Ha már így „belejöttünk” a kitekintésbe, ne kerülje el fi­gyelmünket az amerikai asz- szonyok közérzetének változása sem. Egy esztendő alatt 150 ezer amerikai feleség hagyta el a fér­jét — mutatja ki az ottani sta­tisztika. S ugyancsak az adatok­ból derül ki, hogy általában nem másik férfi miatt, se nem azért, mert megcsalták volna őket, vagy „rosszul” bántak volna velük. Egyszerűen megelégelték a rá­juk kirótt szerepet. Nem óhajta­nak tovább is rosszul fizetett sza­kácsnők, takarítónők, nevelőnők lenni a családban — az egyéni fejlődés minden lehetősége nélkül. Ám ehhez a statisztikához is kapcsolódik egy „csekélyke” mó­dosulás. Nyomozóirodák derítet­ték fel, hogy az elment felesé­gek 85 százaléka később vissza­tér otthonába, mivel legtöbbjé­nek nincs tanult szakmája, és csak nagyon gyengén fizetett munkahelyeken tudnak elhelyez­kedni. • Kommentárnak elegendő ta­lán néhány — minálunk magától értetődő társadalompolitikai fo­galom, kategória, mint például: női egyenjogúság, egyenlő mun­káért egyenlő bért, női munkahelyi viszonyok állandó javítása, gyer­mekintézmények, GYES, csalá- diipótlék — hogy csak kapásból említsük ezeket. Persze — elő­feltételként mindehhez a kizsák­mányolásmentes társadalmi rend­szer megteremtése volt szükséges. No persze — némi „férfias” kényelemszeretet egyik-másik nő­politikái határozat gyorsabb ér­vényesülését — s itt-ott — mi- nálunk is hátráltatja. De nem ez az alapvető — és merőben könnyebben megszüntethető, mint például a nyugatnémet fér­fiak kényelemszeretete. Tóth István Derűsen duruzsol a kályha Sö­rös Ferencék kecskeméti, Fürdő utcai kis házának egyik szobá­jában. Az ősz a délután fakó fé­nyeit teríti szét a máriavárosi utcák fölött, de már csípősek a reggelek, hűvösek az alkonyök, s az embernek ilyenkor, élete ki­lencedik évtizedében bizony már több melegre van szüksége. Az otthon kedves, jó biztonságában, élete párjával az oldalán, a 83 éves, de egyenes derekú, szelle­mileg irigylésre méltóan friss idős ember mozgalmas pályafu­tásának állomásait sorolja, — 1894. július 26-án születtem a Muszájban, a Juhász utca 30- számú házban. Szüleim föidbér- lők voltak. Az első két osztályt a Kistemplom téri iskolában vé­geztem el, a 3—4-et pedig egy év alatt Kdháryszentlőrincen, ahol Búzás János tanító úr igen elégedett volt velem. Aztán ki­jártam a két ismétlőt, s 13 éves fejjel apámnál lovász lettem. Az is maradtam, egészen a nagy há­ború kezdetéig. — A kecskeméti 1. honvéd hu­szárlaktanyába 1914. október 26- án vonultam be. Innen Nagyvá­radra, majd Budapestre vittek. ’15 nyarán Bécsbe kerültem al­tiszti iskolára, de ezt megelőzően a frontot is megjártam. Przemysl- ben lőtték át mindkét combo­mat. — Egy bécsi kislánytól emlék­be kaptam egy hímzett vásznat — Szűz Mária, a német császár és Ferenc Jóska képével, no meg a magaméval. Már azon az őszön a marsbatallionnal Wolhy- nába irányították. Kolkolito ne­vű faluban teleltünk ki, mínusz 35—40 fokos hidegben. A rákö­vetkező év — 1916 — húsvétjára Tapasztalataink azt mutatják, hogy a megyénkben emberek kö­zül sokan hallgatják érdeklődés­sel a szőkébb hazánkkal kapcso­latos műsorokat. Részben ez magyarázza, hogy lapunkban mi is szívesen hívjuk fel olvasóink figyelmét az ilyen alkalmakra. Az elmúlt héten a tiszaújfaiui Bársony Mihály, a népművészet mestere szólaltatta meg az or­szág nyilvánossága előtt kedvelt hangszerét, a tekerőlantot (a nye- rerét). A hét végén a Kecske­méti Szimfonikus Zenekar ját­szott a Magyar Rádió 3. műsorá­ban Gluck-, Haydn- és Csaj- kovszkij-műveket adtak elő, Ke­mény Endre karnagy vezetésé­vel. Ma délután, 14.25-kor .Kicsi kovács, nagy kovács" című össze­állításukat mutatják be a hajósi általános iskolások. Helyi gyűj­tések alapján ezt a néprajzi-fol- klorisztikus műsort Harmath La- josné állította össze. A mestersé­gekkel összefüggő verses mondó- kák és gyermekjátékok előadása jó szórakozást ígér a rádióhall­gatóknak. V. M. KÉPERNYŐ Mit akart a császár és a tévé-stáb? „Augusztus 31! Örökre emlé­kezetes dátum marad mindnyá­junk számára, akik ezen a na­pon ebben a városban tartózkod­tunk. A legendás hírű császár, Napóleon, ma Győr falai közé érkezett! ... Délután két órakor robogott be a Bécsi-kapun a lo­vastestőröktől körülvett császá­ri hintó”, így idézi a Napoleon Magyarországon című könyv a nevezetes császárlátogatást' Miért fárasztotta magát a gon­dokkal küszködő uralkodó a hosz- szú kocsiúttal? Mit akart? Miért mondta le a győri előkelőségek­kel tervezett estélyt és robogott, feltehetően a tervezettnél ko­rábban Bécsbe? Van-e valami­lyen összefüggés az itt szerzett tapasztalatok és látszatra hirte­len politikai fordulat között: le­tett az önálló magyar királyság létrehozásáról. Régóta keresik a helyes vála­szokéit a történészek, A kérdé­sek időszerűségét a Gyorsuló idő sorozatban mostanában megje­lent Napóleon és Magyarország című, Kosáry Domokos dicsére­tesen alapos 'kötete is jelzi. Szá­raz György írót és Hajdúfy Mik­lós rendezőt feltehetően nemcsak az ofcnyomozás, az igazság felde­rítésének a szándéka ösztönözte. Ha így lenne, akkor el kellene marasztalnunk a különben nem érdektelen vállalkozást. A Budapesti Művészeti Hetek keretében pénteken sugárzott té­véjáték szerint a ravasz Metter- nichet fogadta nagytitokban a Rába-parti városban és itt dön­tötte el, hogy inkább Mária Luj­za kezét, mint az általa önálló­sított, őt szolgáló magyar nép háláját választja. Országot egy asszonyért! Sőt, kettőt, mert a diplomata rábeszélő készségének és a mérleg másik serpenyőjébe helyezett hölgy bájainak köszön­heti — a Császárlátogatás — sze­rint a Habsburg-birodalom a fennmaradását. Az ügy bonyolultabb annál, hogy akár vázlatos kifejtését megkísérelihetnők. Csupán Talley­rand 1805-ös (!) feljegyzéséreuta­Mozgalmas életút .v.v.v.v • Feri bácsi a bécsi kislánytól kapott émlékkel. (TS) nagyon emlékszem. Ragyogó idő volt, összejöttünk az oroszokkal, tojást ettünk, vodkáztunk. Mint­ha a békét idézte volna ez a röpke, de szép barátkozás. Ám nemsokára élfújta ezt is a hábo­rú szele. Májusban megindult a hatalmas offenzíva, amikor is Rovnóig nyomultunk előre. Mel­lette volt egy falu, az oroszok tucatnyi hullámban támadtak bennünket. Ott estem fogságba. Egy teljes heti utazás végén Vla- divosztokban álltunk meg. A foglyokat itt vasútépítéshez osz­tották be. — Hatvan éve már... Amikor a forradalom kitört, fölbomlott a tábor szigorú fegyelme, ki4öi arra mehetett, amerre tudott, amerre a sorsa hajtotta. Koráb­ban agitátorok érkeztek hozzánk, akik izzó lelkesedéssel érveltek az igaz ügy mellett, s igyekez­tek annak híveivé 'katonákat to­borozni. Nem is kevés sikerrel. — Kikre emlékszik közülük a legszívesebben? — A legnagyobbakra: Zalka Mátéra és Ligeti Karcsi bácsira. — (így mondja.) — Az előbbi két évvel fiatalabb volt nálam, s ha jól emlékszem, a nagyváradi 37. gyalogezred zászlósaként vo­nult be. Szép. derék gyerek volt. Épp az idén van negyven eszten­deje, hogy a spanyol polgárhá­borúban Huescánál hősi halált halt. Ligeti három-négy évvel le­hetett nálam idősebb. Nem tud­tam akkor, hogy többé az élet­ben nem látom. — Jómagam nagyon kívánkoz­tam már haza. Elég volt a harc­ból, vágyakoztam a szeretteim után. Gyalogosan indultam el, és egy álló évig jöttem, míg vég­re 1919. Erzsébet napján újból kecskeméti földre tehettem a lá­bam. Azóta is sokait töprengtek azion: hogyan alakult volna to­vább az életem, ha nem így dön tök... Ama régi Erzsébet-nap óta újabb több mint fél évszázad telt el. Sörös Feri bátyánkkal ez idő alatt is sorsot fordító események történtek. Horthyék ismét fegy­vert fogattak vele a második vi­lágégés előestéjén. Majd új vilá­gunkban a szövetkezeti gazdálko­dás útjára lépett ő is, sokadma­gával. — A brigádommal ötszáz hold almást, barackost telepítettünk; el. De ezen kívül is sok mindent vállaltam. Ha valami probléma akadt, csak engem kérdeztek, hi­szen értek hozzá, paraszt voltam világéletemben. Ma a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz nyugdíjasa. Fénylő szemmel sorolja a közös gazdaság öregeiről való gondos­kodásának megannyi jelét. De mindez már talán egy má­sik történet témája. Jóba Tibor 39. MEGVALÓSULÓBAN A HŰSPROGRAM. A hústermelésben mind nagyobb szerep vár a baromfitelepekre, a korszerű gazdaságokra. A Taskent melletti baromfitelep fedezi az iizbég főváros tojás- és húsV szükségletének jelentős részét. lók. Franciaországnak létérdeke az erős Ausztria. A kalandosság, a szórakoztatás, a nagy ötlet ked­véért kár volt ennyire leegysze­rűsíteni az eseményéket. Kár, noha feltételezhető, hogy Metter­nich valóban e frigyet elősegí­tendő küldetéssel járt Napóleon távozása után Győrben, s nyil­vánvalóan a tervezett házasság befolyásolta a császár magatar­tását. Végül is a világpolitika alaku­lása, a spanyol, a lengyel példa hatása döntött. A tévéjáték egy­felől kitűnően érzékeltette kiszol­gáltatottságunkat, azt, hogy nem­zeti önállóságunk egy mohó nagy­hatalmi politika eszköze, a so­kaknak élet-halált jelentő esz­mék csupán taktikai lehetőségek egy politikai fegyvertárban. Ta­núi lehettünk egy szörnyeteg bálvánnyá magasztosulásának és az élkötelezettek kiábrándulásá­nak. Arról is meggyőzött, hogy idegen érdekék vadászterületévé vált volna hazánk, ha a császár korábbi terveit érvényesíti. Izgalmas, feszes képsorok gon­dolkodtatták el a nézőket, utal­tak a valódi történelmi mozga­tókra, kötötték le figyelmünket, majd megszokott sablonok lo- hasztották örömünket. Száraz Györgytől és Hajdúfy Miklóstól azt várjuk, hogy job­ban bízzanak a nézőkben. Felte­hetően a szórakoztatás kedvéért pörgették meg olykor annyira a történetet, hogy nem jutott min­dig elég idő és hely a jellemek árnyaltabb ábrázolására, a meg­nyilvánulások, magatartásválto­zások meggyőzőbb kifejtésére. A Császárlátogatás így is kel­lemes és nem haszontalan idő­töltés volt. H. N. Véget ért a FIJET tanácskozása ' Vasárnap közgyűléssel véget ért a FIJET, az Idegenforgalmi írók és Újságírók Nemzetközi Szövetségének tanácskozása, ame­lyen 22 ország több mint 150 küldötte tekintette át az ifjúsági turizmus helyzetét és vitatta meg a sajtó ezzel kapcsolatos felada­tait. A tanácskozás során a felszó­lalók hangsúlyozták, hogy a nemzetközi turizmus — mint a békés egymás mellett élés egyik fontos eszköze — jelentős mér­tékben hozzájárul a népek kö­zötti kölcsönös megértés, együtt­működés elmélyítéséhez. .v.v.v.v.v Meghallgatok A magány sokféle. Természetes, hogy ki így, ki úgy igyekszik ki­törni az egyedüllét szorongató érzéséből, kapcsolatokat keres, s ehhez — ha oly sokszor nevetsé­gesnek is tűnik a tartalmatlan, csal: a beszéd kedvéért való cse­veg is — beszélgetni szükséges. Me t nem elég, ha csupán meg­kérdezik az embert, hogy van, s már rohannak is tovább, azt hí­vén, hogy ezzel a szabványérdek­lődéssel letudták az emberi kap­csolatok kötelező ápolását. Hiszen mire a másik a válaszra nyitná a száját, már csak a hűlt helyét találja az „érdeklődőnek”. Hányszor találkozunk idős em­berekkel az üzletekben, akik kér­dezgetnek az elárusítótól, aki alig, vagy egyáltalán nem válaszol, pe­dig egy-egy mosoly is megtenné a szolgálatot, de nincs is idő tü­zetes magyarázkodásra, a sor ott kanyarog zúgolódva a kérdező mögött. A szomszédság intézmé­nye sem a régi már, ritkán talá­lunk mellénk rendeltetett szom­szédot, akivel meg lehet tárgyal­ni a dolgok rendjét, vagy aki rá­csönget a szomszédasszonyra, ha reggel a szokott időben nem lát­ja a boltba indulni.., Kivel beszélgessen az ember, ha magára maradt? Kivel ossza 40. MEGVÁLTOZIK A FALU ARCULATA. Napról napra változik «I szovjet falu arculata. Kolhoztelepülés a Türkmén köztársaságban. 41. A TISZTA KÖRNYEZET, A LEVEGŐ VfiDELME A szovjet egészségügy példamutató szervezett­séggel küzd a betegségek megelőzéséért. A leningrádi egészségvé­delmi intézet munkatársai a levegő szennyezett­ségét mérik. 42. EGÉSZSÉGVÉDELEM A GYÁRBAN. A Moszkva melletti Ljuberci-! ben készülnek a híres gépi perzsaszőnyegek. A gyár munkásai rend­szeres kezelésben részesülnek, hogy megelőzzék vagy csökkentsék 8 légzőszervek megbetegedését. meg gondjait, ha már úgy érzi, kettéroppan a kimondatlan sza­vak súlya alatt? Elég egy mo­solygó arc, egy barátságos tekin­tet tüze, s megnyílnak a zsilipek, ömlenek a szavak. Ezeket tapasztalják a tanácsok ügyfélszolgálati irodáinak dolgo­zói is, akiket ügyes-bajos dolgaik intézésére fiatalok, idősebbek egyaránt felkeresnek. A napokban a Kiskunfélegyházi Városi Tanács információs irodá­jában időztem. Betipegett egy csu. paránc arcú nénike. A szokott kisablakhoz irányította lépteit, de a széket üresen találta. Tétován széjjelnézett, majd egyenesen hoz­zám jött. Hasztalanul szabadkoztam, hogy nem tartozom ide, elkezdte: — Hát nem azt mondta rám az a nő, tudja, aki a Tóth Jóska he­lyire költözött, szóval azt mond­ja rám, hogy piszkos vagyok. Néz­zen végig rajtam. .. Tudja, ott járnak el a mi elkerített folyo­sónk előtt. Én piszkos, mikor még az utcát is elsöprőm, mert a töb­bieknek nem telik rá. Meg hogy rosszul bánok a nővéremmel. Pe­dig lehetne ott piszkos asszonyt keresni! A Szeverényiné a lakás­ban tartja a tyúkokat, meg a macskákat, egy ágyban alszanak, no, mikor kigyün, annak tyúksza­ros a szoknyája, ott aztán tényleg büdös van, az orrunkat is befog­juk, ha arra kell mennünk... Már a Vöröskereszttül is voltak. kint. a Kiss doktor úrnak az aa aranyos felesége, de hát azok se tudtak mit csinálni. És akkor még énrám fogják, hogy piszkos var gyök .. . Hallgattam, bólogattam. Hellyel kínáltam. Leült, de a magyará­zat hevében újra meg újra fel­állt, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. Elmondta, hogy ketten élnek nagybeteg nővéré­vel, olyan házban, ahol többen laknak egymás mellett, s vannak sokszor egymás ellen. A csupa-! ránc néni befejezte. Hálásan rám­mosolyogott, elment. Talán egy hét sem kell hozzá újra itt lesz, talán megismétli, amit most el­mondott, talán újabb sérelmeit sorolja majd. Hiszen nem intéz­kedést vár, csak a meghallgatá. sért sóvárog, és ha talál, meg­könnyebbülten távozik. A helyi tanácsok ügyfélszolgá­lati munkakörben dolgozó mun­katársainak az ügyintézés sokszor a munka könnyebbik vége. Tud­ják mihez mi kell, fölvilágosíta­nak, tanácsot adnak, elintéznek. Ehhez az ügyintézéssel kell tisz­tában lenniük. Emberség, szív é3 türelem szükséges azonban ahhoz, hogy a hozzájuk forduló magá­nyos látogatókat újra és újra meghallgassák. Sokszor ez a lé-J nyegtelennek tűnő mozzanat vá­lik munkájuk lényegévé. Erőt, biztatást adni a meghallgatást váróknak. N. M. * Bács-Kiskun megyeiek a rádióban HATVAN ÉV - HATVAN KÉP A Szovjetunió története

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom