Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-14 / 216. szám
-I—- -1977. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • ■ BÁBKÉSZÍTÉS, SÁRKÁNYOZÁS ÉS FALFBSTÉS Játék a lakótelepen Falfestéssel kezdődött. Kecskeméten, a Pannónia Filmstúdió munkatársa, Horváth Mária vette észre, hogy az új lakótelepei« kockaházainak földszintjén, a szürke, lepedőnyi felületekre az unatkozó, ugráló gyerekek kaviccsal karoolják tenyérnyi ábráikat, nevüket. A falfestés ötlete innen adódott. Megszerezték az engedélyt és egy kora nyári vasárnapon megkezdődött a munka. Minden gyerek kapott ecsetet, festéket és alkothatott. Kernek, ötletes festményekkel tarkították a lábazatot. Most hosszúhajú királylányok, indiánok és autók, többárbócos hajók sorakoznak békés egyetértésben egymás mellett. Az ötletet a Megyei Művelődési Központ munkatársai, Szárazná Simon Zsuzsa és Lángné Nagy Mária fejlesztették tovább. Mindketten azt vallják, hogy bábozm nagyszerű dolog, a gyerekek szeretik a megelevenedő mesefigurákat, amit maguk készítenek. Ötletességük kimeríthetetlen! A bábozás terve megszületett, de még nem döntötték el. hogyan fogják toborozni a kicsinyeket. Ezen segített Száraz József népművelő. Azt mondta, ez csak néhány méter textilen, tűn, cérnán és textilhulladékon múlik. „Csak” azt nem tette hozzá, hogy a megvásárolt és üzemektől kapott hulladékból egy csodálatos sárkányt fognak készíteni. Kéthetenként apró plakátok közölték a városban: Indul a Nagysárkány a Széchenyi városban, az Akadémia körúton vasa map délelőtt! Ott voltam magam is az első varázslatnál. [Kiterítették a negyven méternyi kék anyagot a járdára, a gyerekek nagy tűket kaptak és varrták, tűzték a pántikát, színes selyemdarabokat a sárkányra. Száraz Józsefet elnevezték Sárkány bácsinak. Elérték, amit akartak: jöttek a társak, hogy az asztalokra készített fakanalakból, hulladékbőrből, műanyagból, pingpong- lgbdáÖPl.yacsból elkészüljenek a- huszárok, boszorkányok, mackók, ^Uatfigurák, Piroskák és királylányok! ....... A játék befejezéseként, pedig megnézzék a Vasvirág bábegyüttes bemutatóját, a Vitéz Lászlót A két főszervező, Zsuzsa és Marika a legutóbbi alkalommal egy-kétszáz gyereket várt. a szokásos módon, kikészített fakanalakkal, hulladékkal, ragasztóval. Amikór á „felébredt” Nagysárkány elindult, már majdnem ezren voltak! A sárkányozók felváltva lebegtették az egyre szebbre varrt, tűzött hosszú farkat és jöttek a gyerekek még a lakótelep környékéről is? Hogyan tovább? — kérdezem, hiszen itt az új tánév, és sarkunkban az ősz Is. — Sok ötletünk van már — VAN-E ELREJTVE KINCS A BRÁNOVÁBAN? — „KECSKERÁGÓ” CSERJE A PIPAFAI DŰLŐBEN KÍSÉRTET JÁRT „MITUGRÁSZ” DŰLŐJÉBEN Százezer földrajzi név az adatlapokon • Játékos nyüzsgés, szorgalmas Igyekezet a Munkaasztalok körül. feleli Lángné. Arra az esetre, ha esik a hó és arra is, ha nem... Eddig volt hat foglalkozás — fűzi tovább Szárazná. Most aludni küldjük a sárkányt és valami másba fogunk. Öröm számunkra ez a munka. Viszonylag kevés pénzből, párszáz forintból sok kisgyermek szórakozását oldjuk meg. Boldogok vagyunk, hogy várják már a Nagysárkányt, a hívó jelet, és hogy a szülők nyugodtan engedik őket a szokásos helyre, az Akadémia körút 35-ös ház elé. Amikor elbúcsúzunk, karjukra veszik a tömött táskákat, amiből kikandikálnak a következő játékhoz szánt fakanalak, hurkapálcák, ragasztók. Szívből és őszintén gratulálhatunk a játék „kitalálóinak”, megvalósítóinak. S. K. • f> még csak krétával próbálkozik. Ff- M-illír-------- iffir ■ Hj- • It• Indul a Nagysárkány (Budavári A. felvételei.) „A ,helységnevek, dűlőnevek még idejében való összegyűjtése van olyan érték, mint annak idején a népdalok összegyűjtése volt." (Illyés Gyula) Az utóbbi években az ország különböző részeiből érkeztek hozzánk hírek a földrajzi nevek gyűjtéséről. A Magyar Tudományos Akadémia illetékes osztálya más szervekkel együtt felkarolja, támogatja — és szakmailag, tudományosan irányítja ezt a sok fáradságot igénylő, szerteágazó kutató-gyűjtő tevékenységet. Különösen a Hazafias Népfront igyekezett minél inkább országos mozgalommá fejleszteni ezt az ügyet — sikerrel. Nálunk, Bács-Kiskunban már nyolc—tíz évvel ezélőtt lehetett hallani arról, hogy egy-egy településnek, s környékének „feltérképezését" végzi valaki. A Zalából, Tolnából és máshonnan ide érkezett hírek, s a megyénkben tevékenykedők eredményei együttesen adtak biztatást Illetékeseinknek arra, hogy Bács-Kiskunban is szervezetté — és szakmailag ellenőrizhetővé — tegyék az önkéntes gyűjtőmunkát. A Hazafias Népfront megyei titkárságának kezdeményezésére, s a megyei tanács anyagi támogatásával 1975-ben elkezdődött a terv szerinti gyűjtés. Ettől kezdve kétszáz lelkesen munkálkodó ember — pedagógus, vépfrontaktlva. népművelő, könyvtáros stb. — járta a városokat, falvakat és a tanyavilágot, faggatta az embereket, különösen a régi éveket, évtizedeket ismerő öregeket. Bognár András, a Katona József Megyei Könyvtár tudományos főmunkatársa elkészített számukra egy módszertani füzetet, hogy megkönnyítse és összhangba hozza ilyen irányú tevékenységüket. A napokban érdeklődtünk arról, hogy hol tartanak a gyűjtésben. 70 helységben elkészült Megtudjuk, hogy Bács-Kiskun száztizenkét lakott települése körül hetvenben már készen vannak a gyűjtéssel. A többiek — öt-hat kivételével — szeptember végéig „szállítják" az egybegyűj- tött anyagot. Ez azt jelenti, hogy tizenhatezer szabályosan kitöltött adatlapon nyolcvanezer földrajzi név sorakozik. Ha ehhez hozzáadjuk a múlt század közepén készült Pesty Frigyes kéziratos helynévtórát, melynek kétezerötszáz oldala fénymásolatban rendelkezésükre áll, és a kecskeméti levéltár ezernyi térképét, akkor kiderül, hogy mintegy százezer név lesz együtt úgy, hogy ezek eredetéről, történetéről is sok érdekességet megtudhatunk. Ezeknek nagy része ma is élő használatos elnevezés. — Mi következik ezután? — Ez év végéig folyik a rendszervezés, s a jövő év első hónapjaiban — tíz szakember közreműködésével — megtörténik a nyelvészeti ellenőrzés. Akik e munkát vállalták, minden helységbe elmennek, hogy a helyszínen — a nyelvjárási jegyeket, sajátosságokat is figyelembe véve —, ellenőrizzék az adatokat. E meglehetősen nagy munkát követi majd a szerkesztés, a nyomdára való előkészítés. Mit gyűjtenek ? A gyűjtőterület két, egymástól jól elkülönített részre oszlik: bélés külterületire. Az első az utcákat, tereket, középületeket, emlékhelyeket, hidakat, kutakat veszi számba, a másik pedig a dű- lőutakat, csapásokat, határrészeket, forrásokat, tavakat, dombokat stb. A kitűnő néprajztudós, Tálasi István így sorolja fel egyik munkájában a kiskunsági vízcsa- pásos területek számbavehető helyneveinek sokféleségét. Itt találhatók a „laposok, tavak, székek, bográzók, tocsogók, örjegek. vízfolyó hajlatok, fertők, lápos részek, ingoványok, lacák, csintoványok, dzsihdások, szity- tyók, kákás rétek, gödrös laposok, kelők, sömjének, tisztások, pocsolyák, amelyek közül a partos részek: hátak, hőgyek, hajlatok, kormányok, telkek, ormósok, szigetek emelkednek ki." Néhány érdekesség A gyűjtők kis „hadserege”, melynek tagjai lapos eligazítást kaptak, elözönlötte az ország legnagyobb megyéjét. Külön csábította őket az is, hogy területi- földrajzilag. történetileg, valamint néprajzi, nyelvi és településtörténeti szempontból egyaránt sok izgalmas eredményt, értéket, s megannyi érdekességet ígért a szervezett gyűjtőmunka. Hisz gondoljuk meg: az országnak ebben a megyéjében található a Bácska északi része, meg a Kiskunság a védett nemzeti parkkal, s a Kalocsai Sárköz, a romantikus Dunamellék, a Tiszavidék. És élnek itt a magyarok, kis- és jászkunok mellett délszlávok — sokácok, rácok, bunyevácok —, valamint németek (más-más táj- szólást beszélve), és szlávok. S településtörténeti szempontból itt vannak a volt mezővárosok, a sajátos tanyavilág és a még sajá- losabb szállásrendszer. Mennyi érdekességet ígér mindez; pedig csak részben jellemeztük ezt az összetett, sokarcú vidéket. A nemzetiségi helységekben magnóval jártak a gyűjtők, hogy a tájnyelvi sajátosságokat megkülönböztessék. Elég az adatlapokra egy-két pillantást vetni, hogy meglássuk: érdemes volt a gyűjtés adatait így differenciálni. Hartán — ahol németek élnek — a „Patajer hof'-ból (pataji udvar) így lett a helyi kiejtés áltál „Pá- jerhof”: vagy a „Solti Tetétlen”- ből „Sóder Tritle". És így alakult át a sok-sok év során a „Vejtei kobolya” (vízállásos hely) a hartaiak száján „Vajder loch”- ra. („vejtei lyuk”-ra). Megtudjuk, hogy a vegyeslakosságú Bácsbokod nevét az ottf élő délszláv öregek „Biklty”-neta a német idősek pedig „Vikics”- nek mondják. S példa a nyelvjárási különbségre: Azt, hogy Bókodról, a helybeli német így mondja: fun Vilics. S a hartals ausz Harta. Ugyanakkor a dus- noki rác így szól: íz Dusnoka, ét a bokodi bunyevác ugyanúgy: la Bikityá. (Vagyis Dusnokról, Bókodról.) A földrajzi gyűjtőlapokról előkerült nyelvi, néprajzi azonosságok és eltérések, különbségek így tesznek jószolgálatot * tudománynak. Érdemes tovább lapozni a hatalmasra duzzadt dossziékban. A disznó-legelőjárás Hartán „Szaj- vatkáng”. A káposztáskerteket „Krantkerte”-nek mondják, ami a nyelvi hatást, keveredést mutatja, mint sok más egyéb adat A mai olvasót talán meglepi, de igaz: Bácsbokodon még él a- hiedelem, hogy a Bránovában (ez egy határrész; bráni annyit jelent, mint védelem; a török idők ben védővonal húzódott itt) sok kincs van elrejtve. Hogy azt valamikor az ott tanyázó, s menekülni kényszerülő betyárok rejtették el. Súgy tudják a fajszi- ak, hogy a határukban levő Pipafai dűlő azért kapta ezt a nevet, mert régen sok üreges szárú, „kecskerágó” cserje nőtt ott, amelyből pipaszárakat lehetett készíteni. A madarasi intéző Százezer földrajzi név. S a- mindegyikhez kapcsolódó egyéb dolog azt jelenti: több százezer értékes adat tárháza lesz majd egykor a mindezt magába foglaló kötet, illetve kötetek. Ügy gondolom, hogy az egyik Madarason feljegyzett közhiedelem szó szerint bekerül majd a gyűjteménybe. Érdemes legvégül ideírni: Még az uraság idejében élt a faluban egy intéző. Nefnes Kovács Gábor volt az igazi neve. Kegyetlen volt a néphez. Többször is felgyújtották a házát. Akkor építtette neki az uraság azt a házat, ott a falu közepén. Most már nem lehetett rá csóvát vetni, mert körül kiblije volt. A végén mégis tűzben halt meg az intéző. Először a templom alá temették el, de éjszakánként félreverte a harangokat. Nem vette be a föld. Kivitték a Húzott hegyhez. Arra vitték a kocsik a búzát Bajára. Nagyon korán sötétben indultak. A húzott hegynél az intéző sokszor fölugrott a kocsikra, és meghúzgálta az emberek subáját. Az egyik kocsis azt hitte, hogy a másik ugrott föl a kocsira, és az ijesztgeti. Rákiabált: mitugrász?! Aztán jöttek csak rá. hogy az kisértet volt. Ezért hívják az intézőt Mitugrász- nak. Sírját nem hagyták sokáig a Húzott hegynél, hanem elvitték a Hármashoz. Ott aztán megnyugodott. Keresztnek a bele máma is ott van. És a düleje ezért lett Mitugrász dűlő." Varga Mihály , :-.:xx-x-xx-x-x-xx-x-x* mm TUSÉ/IÁI JEGYAKT VII. „Eladó ez a szamár!...” Mi újat adhat egy hetivásár ott, ahol az egész ország egyetlen óriási kirakodó vásárhoz hasonlít? Ezen töprengtünk, útban Na- beul felé. A festői falucska kedvező fekvésének köszönheti fontos szerepét a keleti partvidék kereskedelmében. Minden héten egyszer — a, pénteki napon — tartják a vásározást, ilyenkor messzi földről tódul ide a nép, «dni-venni és bámészkodni. „Ha igazi keleti vásárt akar látni — tanácsolták kint dolgozó honfitársaink — menjen Nnbeul- be. Ami itt van, az még Tunéziában is egyedülálló. Nem túloztak. A Nabeul-i vásár valóban eredeti. Mesés tarkaságban rakja a vendégek lóba elé a hasznos és haszontalan holmik szemkápráztató bőségét. A földreterített gyékényeken a kézművességéről híres környék mestereinek kezemunkáját árusítják. Csörgő- és tam-tam dobokat, tevebőrtáskákat, gyékényszatyrokat, perzsaszőnyeget és háziszőttest, réztálat, agyagkorsókat, olajfából faragott mozsarakat. Van más is. Műanyag lavórok, híres sztárok, focicsapatok • Valaha ilyen bábokkal is szórakoztatták az arab vásárok közönségét, ma már eladásra kínálják őket, borsos áron. • Ök már bevásároltak, most kicserélik a friss pletykákat. (Fényképezte: Radó Gyula.) rikítóan kiszínezett képe, aranyozott szegéllyel, holdfénnyel dúsan megöntözött tájképgiccsek, és egyéb nálunk sem ismeretlen szörnyűségek. A futószalagon gyártott ízléstelenség terjedése úgy látszik, megállíthatatlan. Ide is betört. Asszonyok mustrálják, forgatják, tapogatják a különösen kelendő cikkeket. A fejükre terített lepedő két szárát a fogukkal szorítják össze. így már zavartalanul lehet válogatni. A gondos tanulmányozás után, hosszú alku következik. Egy használt férfiingért, széttaposott lábbeliért, késhegyig menő szópárbajt vívnak a minden hájjal megkent kereskedővel. Az idő nem kerül pénzbe, a félórai munkával lealkudott néhány fillér viszont nyereség. Az alkudozás ugyanúgy hozzátartozik a keleti adásvétel hangulatához, mint a hangok, a színek és a szagok különféle keveredése. Ebben Nabeul felülmúlhatatlan. A kínosan pedáns osztrák hölgyek mindenesetre orrukra szorított, illatosított zsebkendővel kelnek át az árusításra előtereit birkák hömpölygő gyapjútengerén. Szag után lehet legkönnyebben megtalálni a tevevásár helyszínét is. Mindehhez kábító narancs- és virágillat társul. Mindenütt érezni lehet, hogy készül a birkasült is. A hangok üvöltő kórusában, a szamáré a vezérszólam. Túlharsogni csak némelyik elszánt árus képes. Az egyik a dobjait veri, hogy érdeklődést keltsen, a másik a legyeket hessegeti a mézes süteményéről és közben torkasza- kadtából reklámozza a portékáját. Zajlik a vásár. A helybeliek híreket cserélnek, ügyes-bajos dolgaikat intézik, a turisták fényképeznek. Nekik ez csak látványosság, a környékbeli falvak lakosainak a társadalmi élet fontos színtere. Felkeresik a borbélyt, aki talán a középkorból örökölte műhelyét és felszerelését. A kovácsműhelyben gyerekek szítják a tüzet fújtatóval. A kovács megállás nélkül patkói, a fazekasok szorgalmasan forgatják a korongjaikat, az egyik mester ásót kalapál elmélyülten, a másik a kapákat javítgatja parányi műhelyének hűs homályában, ősi eszközökkel és módszerrel. Az állatvásár közelében nagyszemű, élénk fiúcska szólít meg. Madzagra kötött kaméleont kínál eladásra. „Túl kicsi” — mondom, hogy elejét vegyem a további próbálkozásnak. A gyerekben felcsillan a nagy üzletkötés reménye. Elvágtat és szempillantás múlva visszarobog egy bús, barna szamárral. „Ekkora megfelel?” — kérdezi egész lényével, és már nyomná is kezembe a kötőféket. Az összeg, amit elsőre felkínál, bagatell. Itthon egy játékszamarat sem kapnék érte. De mit kezdenék egy igazival? A fiú, ezt nyilván nem érti és elszomorodik. Az ő szemében a szamár kincs, vizet, csomagokat cipel, lehet rajta közlekedni, és ennél olcsóbban már igazán nem adhatja. Hosszan, elgondolkodva bámul utánunk. Talán arra gondol, hogy lám. milyen fukarok ezek az idegenek! Minden bolondságra két kézzel szórják a pénzt, bezzeg egy ilyen gyönyörű szamár majdnem ingyen sem kell nekik... Vadas Zsuzsa } (Folyt, köv.) /* • A használt ruhák iránt nagy az érdeklődés.
