Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

1111. »September 19. • PETŐFI NÍPE • I Szeptember 29-én, szocialista hagyományainkhoz híven, dolgozó né­pünk a fegyveres erők soraiban szolgáló fiait köszönti. Ez az ünnep elsősorban politikai tartalma és a vele kapcsolatos történelmi tanul­ságok elemzése és felidézése miatt jelentős. Az a katonai esemény, amelyhez a Fegyveres Erők Napjának ünnepe kötődik, nemzeti tör­ténelmünk egyik legemlékezetesebb állomása, egyben nemzetközi Je­lentőségű esemény is volt. Társadalmi, politikai és katonai tanulságai pedig még ma is aktuálisak. A Fegyveres Erők Napja méltóképpen fejezi ki a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodó népünk mélységes tiszteletét, iga­zi megbecsülését fegyveres fiai: a katonák, a határőrök, a rendőrök és munkásőrök iránt. Pártunk irányításával a néphadsereg, a határőr­ség, a rendőrség, a munkásőrség — dolgozó népünkkel összeforrva — szilárd erkölcsi, politikai meggyőződéssel, a korszerű technikai vív­mányokkal felszerelten védelmezi szeretett hazánk határait, a szocia­lizmus eredményeit, a közrendet és közbiztonságot, s egyben teljesíti internacionalista kötelezettségeit. A nép szerető gondoskodása, ön­feláldozó munkája, megbecsülése méltó bizonyítéka annak, hogy a haza védelméért érzett felelősség mélyen gyökerezik a társadalom minden rétegében, hogy a haza védelme nemzeti-társadalmi üggyé, az egész nép feladatává vált. A Fegyveres Erők Napján tisztelettel és hálával adózunk mind­azoknak, akik népünk, forradalmi küzdelmében, és szabadságharcos hagyományokban olyan gazdag története során vérüket hullatták és a legdrágábbat, életüket áldozták nemzeti függetlenségünkért, társa­dalmunk előrehaladásáért, az egyetemes emberi fejlődésért. Tisztelet­tel emlékezünk azokra, akik sohasem haboztak fegyvert ragadni és hősi elszántsággal küzdeni az elnyomottak ügyéért, nemzetünk füg­getlenségéért, a népek szabadságáért. Az aprótermetű, örökké mozgó, s mindig vidám asszonyt, a Ba­jai Férfi Fehérneműgyár meósát a gyárban segítőkész, lelkiisme­retes embernek ismerik. Nem csoda, hiszen húsz éve dolgozik ott, s nemcsak a gyárat, de az emberek, a munkások, a vezetők legnagyobb részét is jól ismeri. Együtt fejlődött ezzel az üzem­mel, hiszen először gépen, majd a szabászatban dolgozott, később a szakmunkás-, majd a meós- vizsga letétele után került ebbe a beosztásba. -Két évtizede tagja a pártvezetőségnek, s így volt alkalma megismerni az ott dol­gozók gondjait, nehézségeit. A pártnak 1945 óta tagja, s éppen 13 esztendővel ezelőtt pártmeg- bizatásként kapta: dolgozzon a munkásőrségben. — Tizenegyen jelentkeztünk — emlékezik vissza mosolyogva Szabó Lajosné, a bajai munkásőr egység ellátó rajának beosztott­ja —, de ma már csak egyedül vagyok aktív közülük. A töb­biek? Férjhezmentek, leszerel­tek. Először nehéz volt, mert lö­vész voltam, segítettek, megma­gyarázták, hogyan kell végrehaj­tani a feladatot. A gyakorlatok, amelyek két-három napig tarta­nak, azok jelentenek számomra most is a legnagyobb fáradságot, de abban a kollektívában, amely­ben teljesítem szolgálatomat, ezt könnyű „átvészelni”. Jó lövőnek tartanak, de bevallom, nagyon féltem először a fegyverektől. A férfiak —, akik katonák voltak — alaposan megmagyarázták a fegyverek működését, tanultam ezekről a foglalkozásokon Is, s belejöttem. Véleményem szerint több nő kellene a munkásőrség­be, akik ne csak főzni, takaríta­megoldásáról kell gondoskodni. Sok-sok ember gondját kell ma­gamra vállalni, dönteni kell, de úgy, hogy sem a honvédelmi, sem pedig az egyéni érdekek ne szenvedjenek csorbát. Ehhez nem lenne elegendő a felkészültség, ide több kell, emberség, humá­num, megértés. Schwartz Ferenc alezredes sa­ját példájával tudja bizonyítani, hogy a Magyar Néphadsereg va­lóban a fiatalok nevelő iskolája. Amikor bevonult, csupán nyolc általános iskolája volt, s a had­seregben szerezte meg az érett­ségit, végezte el az esti egyete­met, s a katonai akadémiát. A 25 éves szogálata alatt 10 évig tanult, hogy megfeleljen a meg­növekedett követelményeknek, a beosztáséval járó kívánalmak­nak. — A tanulást nem lehet abba­hagyni. Ma is, s holnap is ta­nulnunk, fejlődnünk kell, új is­mereteket szerezni katonai és a polgári élet különböző szférái­ban. Az élet egyre bonyolultabbá válik, s meg kell találnunk az érdekek egyeztetésének legjobb módozatait. Aki a tiszti hivatást választja ma, annak alaposan fel kell készülnie, igaz, minden lehetőség nyitva áll számára. Az alezredes elégedett em­ber, hiszen munkája elismerése­képpen megkapta a Haza Szol­gálatáért arany fokozatát két al­kalommal, s e kitüntetés bronz fokozatát. Két unokája teszi boldogabbá az életét, de még sokáig tenni akar, bizonyítani a haza, a szocializmus érdekében. ezt önként vállaltam. Éppen úgy részt veszek a foglalkozásokon, a gyakorlatokon, mint a férfiak, de szünetben, szabad időben ká­vét főzök nekik, s kiveszem a kezükből a mosogatni, a főzni- valót, mert látom, ügyetlenek. Szolgálaton kívül is sűrűn va­gyok benn a parancsnokságon, általában hasznosítom magam. Ennek ellenére azt mondhatom, nem sok időmet veszi el a szol­gálat. Szeretek a testületben te­vékenykedni, mert úgy érzem, csak akkor lehet igazán végre­hajtani a feladatokat, ha szívvel- lélekkel csináljuk. Az ellátó rajban — ahol Sza­bó Lajosné teljesít szolgálatot — nagyon jó a kollektív szellem, elvtársias a légkör. Nem várnak parancsra, ismerik a tennivalói­kat, s teszik a dolgukat. Tavaly megnyerték a felszabadulási em­lékversenyt, emellett sok dicsé­retet kaptak a jó szolgálat ellá­tásáért. Szabó Lajosné munkás­őr a munkában éppen úgy ki­váló, mint a munkásőrségben. Ezt bizonyítja a két Kiváló dol­gozó, a két Könnyűipari kiváló dolgozója és a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetés. A munkásőrségben is elismerték tevékenységét. Megkapta a Ki­váló Munkásőr jelvényt, s a Ha­za Szolgálatáért arany fokozatát, valamint a Jubileumi Emlékér­met. — Szocialista brigádban dolgo­zom, s úgy érzem, nemcsak sza­vakkal, de tettekkel is megvaló­sítom a hármas jelszót. Nem csoda, egyszerű emberi hitvallás, ami Szabó Lajosné tet­teiben megnyilvánul: elkötele­zettség a párt, a szocializmus ügye mellett. Öszbecsavarodott, kemény em­ber Kálló István rendőr alhad­nagy, a kiskunmajsai rendőrőrs parancsnoka. Keménységét, ma­gabiztosságát régi szakmájából hozta magával, kovács volt, ám a vasat formálni sokkal könnyebb, mint rendet, fegyelmet tartani, a bűncselekményeket megelőzni és felderíteni azon az 526 négyzet- kilométeres körzetben, amely rá van bízva. Az őrshöz tartozik Jászszentlászló, Szánk, Csólyos- pálos, Kömpöc, a nagy kiterje­désű tanyavilág, s természetesen maga KiSkunmajsa is. Igaz, nem egymaga végzi a munkát — kép­telen is lenne rá — segít ebben kilencvenhat önkéntes rendőr és hét körzeti megbízott. Tíz éve pa­rancsnoka az őrsnek, s azóta nemcsak az állampolgári fegye­lem javult, de csökkent a bűn­cselekmények száma is. — Kovács voltam, majd a ka­tonai szolgálat letöltése után, to- vábbszolgálatot vállaltam, később pedig községi párttitkár lettem Jászszentlásalón. Az ellenforrada" lpm leverése után jelentkeztem a testületbe, 1960-tól őrsparancs- nok-helyettes. majd parancsnok lettem — mondja el dióhéjban szolgálatának történetét Kálló István rendőr alhadnagy. A terület óriási,* még akkor is, hogyha jelentős segítséget kap az önlkéntes rendőröktől, a hivatáso­soktól. A lakosságnak majdnem fele a tanya világban él. Az őrs területén főként a mezőgazdasá­gi és más jellegű lopások, s leg­utóbb a járműlopás, s a közleke­dési vétségek közül az ittas jár- g művezetés okozza a legtöbb gon- dot. A bűncselekmények száma ' egészében csökkent, ám emelke­az önkéntes rendőrök és a hiva­tásos állomány szoros kapcsolat­ban áll a lakossággal, ez sikere­ink forrása. Ennek köszönhető, hogy a bűncselekmények felderí­tése 70 százalékos. Sajnos, olykor a gazdasági ve­zetők, a felelősök a rendőri fi­gyelmeztetés ellenére sem tesz- nék meg mindent a társadalmi tulajdon védelmében. Húsz éve nem történt olyan nagy bűncse­lekmény, mint .nemrégiben a kis­kunmajsai Szabadság Tsz-ben. Néhány nappal a betörés előtt felhívták a figyelmet az ablakok, ajtók zárhatóságára, s amikor ki­hozták a bankból a pénzt, fel­ajánlottuk a rendőri őrzést. Ezt nem igényelték. Így történhetett meg az, hogy a tsz-iroda egyik faládájából 290 ezer forintot lop­tak el. A tettes elfogásában is sokat segítették az őrs rendőrei, de ez a baj megelőzhető lett vol­na. — Munkám elismeréseképpen két évvel ezelőtt a minisztertől egy aranyórát kaptam ajándékba, s kitüntettek a Haza Szolgálatá­ért arany, a Közbiztonsági Érem arany fokozatával. Elégedett em­ber lennék, ha kevesebb lenne a dolgunk, de ez nemcsak rajtunk múlik. Nem követünk el titoksértést, amikor elmondjuk, hogy ezen a napon Kálló István rendőr alhad­nagy újabb dicséretet vett át a Belügyminisztériumban. Gratulá­lunk. Gémes Gábor , — Édesapám egyszerű munkás- ember, szobafestő volt — mond­ta Schwartz Ferenc alezredes — sohasem öltött magára katonai egyenruhát. Hárman vagyunk testvérek, én a legidősebb, Imre és Béla nálam fiatalabb. A Bu­dapesti Lámpagyárban géplaka­tosként dolgoztam, s 1952-ben a munka mellett DISZ-titkár vol­tam, Az üzem pártvezetősége tartalékos tiszti Iskolára javasolt. Kiválóan végeztem, s úgy dön­töttem, hivatásomnak választom a tiszti pályát. Avatásom után kiegészítő parancsnokságra osz­tottak be. Csupán egy év telt el, s Séhwartz Imre, a középső test­vér önként jelentkezett a hadse­regbe, s különböző katonai be­osztások után, ma már szintén alezredes, igaz, betegsége miatt nyugdíjas. Egy újabb év után Söhwartz Béla — a két idősebb fivér példáját követve — önként jelentkezett tiszti iskolára, s nem sokkal később már repülőgép-ve­zető volt. Ma már ö is elérte az alezredesi rendfokozatot. — Apám — aki mint említet­tem, sohasem volt katona — rendkívül büszke volt fiaira, s nem egyszer dicsekedett baráti társaságban, hogy ő három tisz­tet adott a hazának. Igaza volt, úgy érzem, mind a hárman meg­tettük kötelességünket. Az ötvenkét éves alezredes, aki a megyei hadkiegészítési és te­rületvédelmi parancsnokságon dolgozik,, igen szerteágazó és sokrétű feladatot lát el. Közvet­len kapcsolatban áll a megye va. lamennyi tanácsával, községi ta­nácsokig bezárólag. Munkája: segíteni, tanácsot adni, elmélyí­teni a kapcsolatot. Parancsnoká­tól tudjuk, hogy ez kiválóan si­került. — A tanácsokkal való együtt­működésnek az alapja a szemé­lyes Ismeretség, a normális elv­társi kapcsolatok kialakítása. Az utóbbi tíz évben ezek a szálak szorosabbra fűződtek, összefo­nódtak. Az új honvédelmi tör­vény alapján több honvédelmi jellegű feladatot látnak el az ál­lamigazgatási szervek, s ebben nekem kell konkrétan segítenem őket. Csak néhányat említek: a fiatalokat fel keli készíteni a katonai szolgálatra. A bevonu- lók hozzátartozóiról, s katonák családi és anyagi gondjainak ni, gyereket nevelni tudjanak, de értsenek a katonai dolgokhoz, a fegyver forgatásához. Szabónét nagyon sokra becsü­lik munkatársai, tekintélye van. Tanácsokat kérnek tőle a mun­kához, a tanuláshoz, de az élet más gondjaihoz is. Sokat kérdez­getik a munkásőrségről, hogyan tudja ott ellátni feladatát, nem vetik-e a szemére a férfiak, hogy nő létére fegyveres szolgálatot vállalt. A kérdésekre mindig pontosan válaszol, s készségesen magyarázza el az érthetetlennek tűnő dolgokat. Talán ennek tud­ható be, hogy munkatársai ter­mészetesnek veszik a szolgálati távollétet, s szívesen helyettesí­tik. — A munkásőr gyakorlatokon, a szolgálatban valamivel több hárul rám, mint a férfiakra, da dés mutatkozik a lopásoknál, s a szabálysértések esetében pedig a nyilvános botrányókozáisnál, s az ittas járművezetésben. A közleke­dési balesetek száma fél év alatt felére csökkent, s ezen belül a halálos kimenetelűek száma el­enyésző. A tavalyi kilenccel szem­ben, ebben az évben egy volt. A módszeréről kérdezzük: — Tíz év hosszú idő, s jól is­merem beosztottaimat, az önkén­tes rendőröket, s meg tudom ítél­ni, mire képesek. Ekkora terüle­tet csak jól szervezett járőr ak­ciókkal lehet átfogóan ellenőriz­ni. ötleteket kérek a beosztottak­tól az akció szervezésére, s azok mindik beválnak. Nagyon fontos azonban a megelőzés, erre for­dítjuk a nagyobb gondot. Ha be­jelentés érkezik, azonnal a hely­színre megyünk, de a KMB-sek, Embert nevelni - közösséget formálni Munkásasszony acélkék egyenruhában Amikor 1976. március 16-án pol­gári ruhában, zsebében a bevonu­lási paranccsal Kiskunhalason je­lentkezett Kiss István, a kecske­méti Centrum Áruház dekoratőre, nem gondolhatott arra, hogy alig másfél év múlva már egy szakasz­nak lesz a parancsnoka. Arra azonhan gondolt, hogy a határőr­ségnél éppen olyan szívós kitar­tással, szorgalommal dolgozik, sa­játítja el az elméleti és gyakor­lati ismereteket, mint a polgári életben. A tisztes iskola elvégzése után már júliusban tlzedesl rend­fokozatot kapott, s egy rajt bíz­tak rá. a következő bevonulás újoncaival foglalkozott. — Furcsa volt — mondta Kiss István határőr őrmester — végre­hajtóból végrehaitatóvá válni. Szokatlan ez a katonai terminoló­gia, úgy is fogalmazhattam volna, hogy beosztottból parancsnok len­ni. Belezökkentem ehbe a munká­ba. hiszen ralomhól négven az egység, négyen pedig az alegység élenjáró katonája címet szerezték meg. Ez indulásnak ió volt. Mi­ben rejlik rajparancsnok nevelési munkájának titka? Talán a peda­gógushoz hasonlítanám. A peda­gógus írni, olvasni tanítja a gyer­mekeket a raiDarancsnok pedig civilekből katonát nevel. Nem aka­rok hasonlítani, de felnőtt férfia­kat nevelni nehez.ehb. hogy azok jó határőrök legyenek. A következő kiképzési időszak­ban Kiss István szakaszvezetnU^nt szakaszparancsnok-helyettesi be­osztást látott el. A szakasz az egy­ség élenjáró szakasza lett. Kiss Istvánnak sok dolga volt. Beosz­tásából adódóan foglalkozásokat vezetett, s a parancsnok távollé­tében ő látta el ezt a funkciót is. A kiképzés befejezése után — nem sok ilyen van a határőr ke­rületnél — őrmesterré léptették elő, s szakaszparancsnoknak ne­vezték ki. — Nem kis felelősséget vállal­tam, de méltó szeretnék lenni pa­rancsnokaim bizalmára. Egy sza­kasz határőr politikai, katonai, szakmai tudásáért felelek, amely sokoldalú tevékenységet kíván. Nem az előadások megtartása, a szakmai ismeretek átadása a ne­héz, hanem az emberek nevelése.1 Bevonuláskor sokfajta fiatal érke­zik hozzánk, sokfajta elképzelés­sel és indulattal. Meg kell őket ismernem személy szerint is, a összhangba hozni, helyes irányba terelni gondolataikat, érzelmeiket. Sokat kell tenni azért, hogy ne csak kötelező szolgálatnak tekint­se ezt a két esztendőt, de jól is érezze magát, gyarapodjon szelle­miekben, fizikumban a fiatal. A vékonydongájú, de akaraterős fiatalember megszerette a határ­őréletet, mert parancsnokai már a bevonulástól kezdődően erre tö­rekedtek. Az újoncokkal, a szakaszának beosztottaival bizony, kezdeti idő­szakban akadnak bajok, de mindig sikerül kialakítania azt a légkört, amelyben mindenki önként vállal­ja a parancsok végrehajtását, a fegyelmet. Igaz, Kiss István határ­őr. őrmester tudja, hogy a beosz­tottak által elért eredmények szá­mára is kedvezőek, de azt is, hogy a határőrszolgálatot csakis jól felkészült emberek láthatják el. — Nem vállalok továbbszolgá- latot, szívből tettem, amit kellett, örülök a sikernek, mert nem mindegy, hogy hogyan múlik ei az ember felett a két esztendő. Hasznára váltam így a hazának, a határőrségnek, nem volt hiába­való idő, amit itt eltöltöttem. Így igaz. Kiss István határőr őr­mester sorkatonai szolgálatát ki- • valóan látta el, s bar nem jeles­kedett határsértők elfogásában, de sok olyan katonát nevelt, akik éberen óvják az ország határainak sérthetetlenségét. A rendőrőrs parancsnoka és munkatársai Munkáscsaládból katona dinasztia FEGYVERES ERŐINKET KÖSZÖNTJÜK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom