Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-03 / 207. szám
i • PETŐFI NÉPE I 1977, szeptember 3. Nem vész kárba a melléktermék A szövetkezet segítségével Fellendült a sertéstenyésztés Bácsbokodon # Mind összeszedték a bálázott szalmát és kazalba rakják 1050 hektár kalászos szalmatermését a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben. Kell az alomnak való a nagyüzemi és a háztáji állattartáshoz. A Lenin Tsz állattenyésztő ágazatai közül a legtöbb szalmát a lúdtenyésztö szakcsoport használ fel, amely ez idén 270 ezer hizott libát értékesít. (Méhes! Éva felvétele.) Beszélgetés a közéletiségről Balázs János mérnökkel Munkahelye az Alföldi Cipőgyár, foglalkozása könnyűipari mérnök, a gyártmányelőkészítési osztály vezetője — tehát műszaki értelmiségi. Mint mondotta, tizenöt éve többnyire hozzáteszik a fiatal jelzőt is, ami nem baj, ha nem lekicsinylőén hangzik. Balázs Jánost arról ismerik meg az utcán vagy a kecskeméti műszaki klubban, hogy hóna alatt mindig folyóiratokat, újságokat szorongat. Ha tanítana, diákjai azt mondanák: otthon van a mai magyar irodalomban. De mindig tudja azt is, melyek a legizgalmasabb témák a társadalomtudományi, politikai folyóiratokban; mire kell odafigyelni a napi vagy a hetilapokban. Pártalap- szervezetében vezetőségi tag, a Bőripari Tudományos Egyesület megyei szervezetének szervező titkára, vezető propagadista, a városi pártbizottság oktatási bizottságának tagja. Nyugodtan mondhatjuk ezek után: közéleti ember. * Közéletiség? Alapvető megnyilvánulás. Ha valaki — egyáltalán! — műszaki értelmiségi, olyan munkaköröket lát el, annak a saját érdekében be kell kapcsolódnia a szakmai közéletbe, s ha csak így vesszük, már eleve nem lehet senki passzív befogadó, mert gondolkodik, véleményt kell alkotnia, azt ki kell fejtenie, a közös álláspontot képviselnie kell, s ez már közéletiség, egy munkahelyi kollektíva, vállalat viszonyain belül. — Igen, a közéletnék sok területe van, de általában arra gondolnak az emberek, hogy az a közéleti ember, aki társadalmi megbízatást lát el, aki valóságosan, nemcsak szóban ügyet képvisel, kisebb-nagyobb közösségek, csoportok, rétegek érdekeit képviseli, politizál... Sokszor hallani, hogy a fiatal műszaki értelmiségiek ezt nem szívesen vállalják? — Lehetséges, bár én nem tudom elképzelni, hogy valaki ne vegyen ré-szt. a közéletben, ami közvetlen a i gyakorlati életből fakad. Aki tói' neri saját helyzetét, az el' b>*utóbb felismeri azt is, hogy *'"* Őt körülvevő viszonyokat m*' -IVlehet befolyásolni, megváltozhatni. Hogy^ mégis mondják, az 'még»«* *el^nt semmit, inkább azt t*> jt-hógy a felsőoktatási intézni »jjjena világnézeti nevelés, a oktatása nem áll megfelelo*atínvo- nalon. Szerintem nincs egyenlőség a közéleti és a közéleti funkciókra megválasztott ember között, mert egyik is, másik is lehet apolltikus. Találkoztam én már olyan emberrel, aki semmiféle testületnek nem volt a tagja. mégis közéleti embernek számított a maga környezetében, mert volt véleménye, azt ki tudta fejezni, a helyes útról, a cselekvésről meg tudta győzni munkatársait, hatással tudott lenni környezetére. Ellenpéldát is említhetnék — ne tagadjuk, van ilyen! —, hogy közéleti tisztségre megválasztott ember egyáltalán nem volt közéleti típus, funkcióját csak formálisan gyakorolta. — önnek nem mondták még, hogy túlságosan sok megbízatást vállal magára? — Volt ilyen, hosszú lenne kifejteni az okait, de fontosabbnak tartom elmondani azt, hogy ildomos lenne mind jobban szeretni a jó szándékkal nyüzsgő embereket; nem leállítani, hanem megérteni, segíteni kellene őket. Az a véleményem, hogy az ilyen jó szándékkal nyüzsgő emberekre a következő évtizedekben egyre nagyobb szükség lesz, ők azok, akik ösztönszerűen, vagy tudatosan gyakorolják a demokráciát, példát állítanak más emberek elé. Tudjuk, hogy a demokrácia ki- szélesítése a társadalmi fejlődés távlataiban létkérdés, ebben az ügyben mindenképpen ez a leglényegesebb !... Csató Károly Az elmúlt évben jelent meg a Minisztertanács 1006/1970. sz. határozata, amely a mezőgazdasági nagyüzemek elsődleges fejlesztése, működésük szocialista vonósainak erősítése mellett, mint társadalmilag hasznos tevékenységet, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének támogatását jelöli meg. A bácsbokodi Aranykalász Tsz a kisgazdaságok termelésének segítésére háztáji1 bizottságot alakított és mezőgazdasági szakembert függetlenített. Az Aranykalász Tsz a múlt évben 248 hektár háztáji földet mért ki a tagságnak, 230 hektáron kukoricát, 13 hektáron fű- szerpaprikát és öt hektáron burgonyát termesztettek. A szövetkezet úgy szervezte a termelést ezen a 248 hektáron is, mint a közös művelésű területen. A talaj előkészítéstől a vetésig a termelőszövetkezet végezte el a munkát, ezenkívül vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szert adott a tsz-tagoknak, akiknek lényegében csak a betakarításról kellett gondoskoniok. Ha a szövetkezeti gazda úgy kívánta, a háztájiban termett kukoricát a tsz kombájnja, vagy csőtörőgépe gyűjtötte össze. A kombájn-betakarításnál a szemeskukoricát a közös gazdaság szárította meg, és úgy szállította haza a szövetkezeti gazdák portájára. Mire költenek a bolgár családok? ~ A bolgár családok átlagos évi bevételei 1976-ban meghaladták a 4500 levát (egy leva csaknem 17 forintnak felel meg). Statisztikai adatokból kitűnt, hogy ebből az összegből mintegy 500 levát takarítottak meg, a többit elköltötték. Vajon mire? A családi kiadások legnagyobb részét — 1976-ban 38 százalékát — az élelmiszerekre fordított összegek teszik ki. De, a tendencia csökkenő: 1962-ben például élelmiszercikkekre a csajádi költségvetés 46 százalékát fordították. A lakások korszerűsítésére és berendezésére fordított kiadások a költségvetés 13 százalékát tették ki tavaly (ez az arány a lakásépítkezések gyors ütemével párhuzamosan növekszik). Évi jövedelmüknek átlagosan 11 százalékát fordították öltözködésre a bolgár családok. Körülbelül hasonló arányban részesül a kiadásból a kulturális szükségletek kielégítése és a nyaralás, pihenés is. Közlekedésre a családok, kiadásaik mintegy 7,5 százalékát fordították. A családok költségvetése mindazonáltal nem tükrözi teljes pontossággal valamennyi szükségletük kielégítését. Ezek nagy részét ugyanis a fogyasztás különböző alapjaiból fedezik. Az orvosi kezelés, az oktatás, a tankönyvekés néhány más szolgáltatás ingyenes. Ezekre a bolgár állam 1976- ban több mint 1700 millió levát fordított. (BUDAPRESS — SO- F1APRESS) Sokkal nagyobb gondot jelentett a sertéshizlalás fejlesztése, amelyet a Bács-Kiskun megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat megbízása alapján a szerződéses feltételeknek megfelelően végzett a közös gazdaság. Ismeretes, hogy az elmúlt években a vágósertés értékesítése milyen nehéz volt. Ennek eredményeként a háztáji és kisgazdaságokban is lecsökkent a tenyészállomány, és a hizlalás mértéke. A hiba kiigazításának egyetlen járható útja volt a termelési és értékesítési biztonság megteremtése. Ösztönözni kellett a kistermelőket, hogy kedvet kapjanak a sertéstenyésztésre, hizlalásra. A bácsbokodi Aranykalász Tsz a háztáji termelőknek szerződéses alapon takarmányt előlegezett, s a vágósertés értékesítésekor az 1 forintos nagyüzemi felárból 80 fillért adott át a háztáji termelőknek. A többit a különböző költségek részbeni fedezésére tartotta vissza. Az Aranykalász Tsz saját előállítású keveréktakarmányt szállított minden szerződéses háztáji állattartónak az igényelt mennyiség szerint, a kész vágósertést pedig a megállapodás szerinti időpontban továbbította az átvevőhelyre. Mindezek eredményeként a múlt évben 3354 vágósertést értékesített a tsz a háztáji kisgazdaságokból. Számukra csaknem 7 millió forint értékű szemestermést és keveréktakarmányt adott. Az idén már eddig 4 ezer hízóit sertést szállított el a szövetkezet a háztájiból, s év végéig várhatóan 7 ezerre növekszik ez a mennyiség. A tenyésztés segítésére száz vemheskocát helyezett ki a közös gazdaság, amiből 82 saját tenyésztésű, ezenkívül 1500 süldőt Is átadott a háztáji és kistermelők számára. A háztáji állattartás ilyen nagyarányú fejlődésére nem számított az Aranykalász Tsz, ezért a kisgazdaságoknak szükséges takarmány előteremtése* elég nagy gondot okoz. A bácsbokodi szövetkezet arra számított, hogy ezer tonna keveréktakarmány elegendő (lesz a háztájinak. Már eddig 1200 tonnát forgalmazott, s év végéig 2400 tonnára emelkedik a kisgazdaságok táptakarmány-felhasználása. Ezt a mennyiséget az Aranykalász Tsz nehezen tudja előteremteni. A gabonaforgalmi és malomipari vállalat bácsbokodi keverőüzeme ugyanis a helyi kisgazdaságok takarmányellátását nem vállalta, a forgalmazott mennyiséget nagyon lecsökkentette. Rácz István tsz-elnök Bácsbokod A jó tanítómester Ha körülnézünk a Finomposztó Vállalat hercegszántói telepének kivarró termében, látunk fiatal lányokat, asszonyokat és a közép korosztályból is jó néhányat. A kivarrás „művészetét” mindannyian félve kezdték megtanulni, kicsit aggódva figyelték a nagy végeket a hol sűrűn, hol ritkán bejelölt hibákat. Sokan feltették magukban a kérdést: vajon sikerül-e. A tények bizonyítanak és a jó tanítómestert, a kiváló munkamódszer átadót dicsérik: Cilicze Lászlónét. Naponta többször elhangzik a szláv keresztnév: Marija, és ő már megy is. Nyugalma, szaktudása sok varróval megszerettette a munkát. A napokban beszélgetés közben megkérdezték tőle, hány tanítványa volt idáig. Hirtelen nem is tudta, megmondani, csak amint körülnézett a teremben erre is, arra is rámutatott, s csak ennyit mondott: hát bizony sok. Giliczéné jó munkamódszer átadásának az első féléves eredmények is beszédes tanúi. Tanítványai zöme a tanulóidő lejárta után teljesíteni tudta a követelményeket, s jó eredményeket érnek el. Sok jó varró és kiváló dolgozó is akadt köztük. Ma már a régebbieknél kissé elhalványult a tanító és tanuló viszony, de a mindennapi együttlét, a barátság annál jobban erősödött. Felvételünkön (állva) Gilicze Lászlóné gyakorlati oktató, Bertics Józsefit ének magyarázza a kivarrás fogásait. Solymosl Tivadarné ZELEI MIKLÓS: Megszólalnak kövek és emberek Szovjet útinapló X. Vernijtől Medeóig Földrengés sújtotta helytől földrengés sújtotta helyig érkezik az utazó. Kazahsztán fővárosát, a mai Alma-Atát, az egykor Ver- nij (hűséges) elnevezésű cári erődítményt és a köréje sűrűsödött várost 1910-ben tüntette el a földrengés. Néhány faház és egy fából épült katedrális — a gyengék — megmaradtak, állnak a mai Alma-Atában is. Mint a többi földmozgások veszélyeztette szovjet köztársaságban, Kazahsztánban is elkészítették a földrengéstérképet. A térkép összeállításához meghatározták azoknak a tektonikus repedéseknek a helyét, amelyek általában összefüggnek a földrengés epicentrumával. A földrengéstérképnek rendkívül nagy a gyakorlati jelentősége. Ha az esetleges földmozgások erejét előre felbecsülik, a veszélyes területekre csak olyan épületeket terveznek, amelyek kibírják a földrengést. Nemrégiben kezdték el a földrengéstérkép összeállítását Alma- Atáról és a környező településekről. Ezek a térképek egész kis területeken is jelzik a várható földmozgásokat, s e helyeken a fővárosban csak tereket, parkokat és sportpályákat építenek. A hegyekből nézve a város elmerül a fák tengerében. Fura úgy írni, hogy a „hegyekből nézve”, hisz Alma-Ata is 700—900 méter magasban épült fel a Zai- lljszkij Alatau hegy tövében. A hegy egyik még magasabb völgyében, 1691 méterrel a tenger szintje fölött épült a világhírű műjégpálya, a Medeo. A Medeo építésének története még az 1948-as helsinki gyorskorcsolyázó világbajnokságig nyúlik vissza. Konsztantyin Kudrjavcev szovjet gyorskorcsolyázó aranyérmet szerzett az ötszáz méteres távon. Csapattársainak kevésbé jól sikerült a szereplés, a skandináv országok sportolói maguk mögött hagyták őket. A skandi- návokat többek között az is nagy előnyhöz juttatta, hogy magashegyi pályán készülhettek a versenyre. Kudrjavcev arra gondolt, hogy valami hasonlót kellene építeni a Szovjetunióban is. Néhány évvel később eljutott Alma- Atába, s a város közelében, a Zailijszkij Alatau hegyeitől körülvett csodálatos szépségű Medeo' völgyére bukkant. A Medeo völgye elképzeléseinek megfelelő terep volt. Hamarosan elkészült a műjégpálya, s ott edzhettek a szovjet korcsolyázók. Grandiózus siker és óriási meglepetés volt, amikor 1953-ban Oleg Goncsarenko Helsinkiben a skandinávokat lekörözve, elhozta az összetett verseny aranyérmét. És ettől kezdve a Medeóból érkező szovjet gyorskorcsolyázók egy- re-másra döntik a világrekordokat. A* Medeón készült fel többek között Tatjána Averina, Ga- Kulikov, Vs\lerij Muratov, Jurij Kondakov, akik- a legutóbbi, innsh'tKki teli olimpián nyolc érmet szereztek. Négy aranyat, két ezüstöt és két bronzot. Pedig az ötvenes, sőt még a hatvanas években is a Medeo völgyében a műjégpálya mellett néhány Ideiglenes öltözőn kívül nem volt semmi más. A sporttelepet 1970-ben kezdték építeni, s két év múlva, december 28-án adták át. Tervezőit és építőit azóta Állami-díjjal tüntették ki. Most van uszodája, szállodája, rádió- és iv-közvetítőfülkéi. Tíz világrekordból átlagosan hat születik a Medeo jegén. Sok külföldi versenyző is itt készül fel a versenyeire. Vasárnap jártam a Medeon, amikor — mint a többi ünnepnapon is — többnyire „a civileké a pálya”. Alma-Atából és a környékbeli településekről ezerszámra érkeznek ide a fiatalok. A Medeo jegén és Alma-Ata utcáin láttam eddig a legszebb nőket. A köztársaság lakosainak nemzeti összetétele nagyon különböző. Oroszok, kazahok ukránok, tatárok, üzbégek, ujgurok, koreaiak és németek élnek együtt. Mondjuk szembekorcsolyázik egy magas szőke lány, százszázalékosan mongol vágású szeme sötétkék, arcbőre a szőke hajrengeteg alatt sárgásbarna. A kazahok e területen a tizenötödik században alakították meg első kánságaikat. Ennek előtte a mai Kazahsztán déli területein alakult ki a nyugat-türk kánság, s ennek-helyét néhány évszázad múlva egy másik feudális állam, a Karahanidák birodalma foglalta el. E birodalmat váltották fel azután a kazahoknak a dzsun- gárokkal állandó harcban álló, szétforgácsolt erejű kánságai. A tizennyolc-tizenkilencedik század során a mai Kazahsztán fokozatosan olvadt bele a cári birodalomba. 1916-ban nemzeti felkelés tört ki, amit a cár katonái vérbe fojtottak. Két $^yel később győzött a szocialista forradalom, s 1920-ban autonóm köztársasággá alakult. A köztársaság értelmiségeinek nagy része érthetően első vagy második generációs. Barátom, Muhtar Magauin író, néprajzkutató és az alma-atai pedagógiai főiskola irodalmi intézetének docense elmondta, mikor könyvtár- szobájában beszélgetve az idegen nyelvekre terelődött a szó, hogy az ö kamasz korában neki az orosz számított idegen nyelvnek. A hegyek között levő picinyke faluközösségből — aulból — bekerülve a városi iskolába hamar felismerte, hogy későbbi munkájához mennyire szükséges lesz az orosz nyelv tökéletes elsajátítása. A néprajzot választotta hivatásául. A fontos néprajzi folyóiratok oroszul jelennek meg, s a köztársaságok néprajztudósai is orosz nyelven adják ki fontos műveiket. Tudományos munkáit jó ideje már ő is oroszul írja, íróként és főiskolai oktatóként pedig kazahul szól. A gyerekeinek sokkal könnyebb. Amit ő verejtékkel tanult meg, azt a gyerekek a játszótéren, óvodában, iskolában játszva tanulták meg. Mindegyik úgy beszél oroszul, ahogy a hasonló korú orosz gyerekek. A legnagyobb pedig az angol tagozatos általános iskolai osztályban 'már szépen tudogat angolul is. (Folytatjuk) ISMERNI JOGAINKAT A kisajátítási eljárások tapasztalatai Eltűnőben a régi kis házak újabb tömbje, hogy folyta- tódhassék a sokszintes lakó- házépítés a megyeszékhely árpádvárosi részén. Es szanálás a piaccsarnokkal szemközt, a jövendő új Centrum Áruház helyén. A tervidőszakban esedékes további feladatok előkészületei ezek. A szanálást azonban megelőzi a kisajátítás, s az imént említett előkészületekhez ez is hozzá tartozik. A kisajátítás, illetve kártalanítás pedig nem egy állampolgárt érint. Vajon beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, milyen tapasztalatokkal szolgál az idén januárban hatályba lépett új rendelet szerinti, kisajátítási eljárás? — Eíelől érdeklődtünk a minap a városi tanács igazgatási osztályán az illetékes csoportvezetőtől, dr. Nagy Józseftől, aki elöljáróban emlékeztetett rá: — Az idén hatályba lépett rendelet lényege, hogy a korábbi, szinte csak formális eljárás helyett a tanácsi hatóság szakértők bevonásával, a mindenkori forgalmi értéknek megfelelően állapítja meg a kisajátított ingatlan utáni kártalanítás összegét. Az előző gyakorlat szerint ugyanis a kisajátítást szenvedő az esetek többségében a bírósághoz folyamodott a felkínált összeg felemelésének megítéléséért. □ □ □ A továbbiakban megtudtuk, hogy jelenleg 36 ilyen ügy van folyamatban a tanácsi hatóságnál. Az eljárás eddigi tapasztalataiból ítélve, úgy tűnik, hogy az új rendelkezés kevéssé váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nevezetesen azt, hogy lényegesen csökkenjen a bírósághoz kerülő ügyek száma. A tapasztalatokról szólva, hadd említsük a legjellemzőbbeket, amelyek ismerete útbaigazításul is szolgál. Mert sájnos, szinte általánosnak mondható, hogy az érdekeltek teljesen tájékozatlanul érkeznek az eljárásra, nem tudják megfelelően képviselni jogaikat. Fontos tudni például, hogy a kisajátított ingatlan forgalmi értékét csak abban az esetben kapja meg az érdekelt, ha maga gondoskodik az új elhelyezéséről, tehát lakásról. Ha viszont a tanácstól kéri ezt, akkor lényegesen kevesebb pénz illeti meg. Ugyancsak gyakori, hogy a kisajátított ingatlanában lakó bérlőt illetően úgy véli az érdekelt: majd a tanács elhelyezi. Holott, a bérlő lakáshoz juttatása éppen olyan elbírálás alá esik, mint a tulajdonosé, tehát az utóbbi terhére történik. Ezt tudni pedig annál is hasznosabb, mert előfordulhat, hogy a lakó elhelyezését, a tulajdonos sokkal előnyösebben, olcsóbban is. meg tudja oldani. n □ □ Vagy: özvegyi jog, haszonélvezet esetén csak elvétve fordul elő, hogy a tulajdonos és a haszonélvező megállapodnak az elhelyezésben. Általában a tanácstól várják a megoldást. Ily módon az örökös azért kap minimális kártalanítást, mert — tanácsi lakás igénylése esetén — az ingatlant lakottan értékelik, emellett a jog megszűnéséért is kárta- tanítani kell a haszonélvezőt, ami ugyancsak a tulajdonos kárára történhet. Végül, de nem utolsósorban, igen gyakori tapasztalat, hogy az érdekeltek túlbecsülik a kisajátított ingatlan értékét. Sokszor a hivatalos szakértők által megjelölt összeg két-háromszorosát, olykor ennél is többszörösét jelölik meg az ingatlan értékeként, így nem jön létre egyezség a kisajátítást kérő és a tulajdonos között. Döntés céljából a bíróságon köt ki az ügy. □ □ □ Szó, ami szó, az új kisajátítási eljárás eddigi tapasztalatai azt a következtetést kínálják, hogy a jogpropagandát érdemes lenne erősíteni. A vállalati jogsegély- szolgálat, a tanács igazgatási, illetve tervosztálya, az ügyvédről nem is szólva, igen sokat tehetnek e tekintetben. Mint ahogyan arra is szükség van, hogy a jogaikban való eligazodás tudnivalói Iránt az érdekeltek tanúsítsanak nagyobb érdeklődést. P. U *
