Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

1977. szeptember 27. kedd • PETŐFI NÉPE • 5 SZÉPEK AZ EREDMÉNYEK - SÚLYOSAK A GONDOK Látogatás a kecskeméti zeneiskolában Dz és dzs--a két mostoha ro ill P. ili d< Az Állami Zeneiskola több mint 80 éves, nagymúltú intézmény. Olyan neves művész­tanárok oktattak itt, mint Kacsóh Pongrác, Szentgály Gyula, Bodon Pál — volt Koessler- növendókek — Vásárhelyi Zoltán és öccse, a kiváló hegedűművész, Vásárhelyi Ödön. Az iskola alapítója, Szent-Gály Gyula 1894-ben „Az iskola épülete régi, el­avult, fala salétromos, nedves, padozata helyenként megsül­lyedt ... A nyílásszerkezetek rosszak, kopottak. Széntüzelésű cserépkályhákkal fűtenek. A tan­termek zömének megvilágítása az alapvető előírásokat sem elé­gíti ki. Az iskola vizes csoport­ját 2x3 darab űrgödrös árnyék­szék és egy vizelde képezi, me­lyek állaga nagyon rossz... Az iskolaudvar egy része le van ke­rítve, mert több helyen besza­kadt. A többi része egyenetlen, balesetveszélyes”. (A KÖJÁL és az SZMT munkavédelmi fel­ügyelőség 1977. június 14-én kelt jegyzőkönyvéből.) Tíz év alatt hatszor költöztek. A zeneiskola megfelelő és vég­leges elhelyezése még az 1920-as években sem tisztázott. A városi tanács támogatása nem egyértel­mű. A két világháború megbé­nítja és visszaveti az iskola, egy­ben a város zenei életének fej­lődését. A felszabadulás után Bodon Pál igazgató mintegy öt főnyi tantestülettel száztíz ta­nulóval lát munkához — jobb híján — Nagykőrösi utcai laká­sán. 1950-ben, az államosítás után az iskola új hangszereket kap, melyeket a tanulók díjta­lanul kölcsönözhetnek. Minimá­lis lesz a tandíj, de továbbra is megmarad az iskola helység gond­ja. Üjabb költözködések: Csá- nyi utca. Petőfi utca. majd a jelenlegi színhely: az Erkel ut­ca, 1964-től. „A felmerült hiányosságok megszüntetése felújítási keretből sem látszik megoldhatónak, ezért az iskolát 1978. július 1-én be kell zárni.” (Részlet a fentebb említett jegyzőkönyvhöz csatolt határozatból.) igen nehéz körülmények között kezdi el tevé­kenységét: két tanárral, 31 növendékkel, mindössze két (hegedű, zongora) tanszakon. — Jelenleg tíz tanszakon huszonöt tagú tan­testület mellett több mint ötszáz növendék tanul. • Az intézmény külső képe már előre jelzi: mit várhat a látogató, ha rászánja magát, hogy átlépje a zeneiskola küszöbét. Meszesgödrök, homokhegyek, téglarakások, szétszórt szerszá­mok, fadarabok ..csendélete" az udvaron, öreg kőműves üldögél, kalapál, ázüszbg. szöszmüföl: ma­ga a megtestesült nyugalom. Zu­hog az őszi fény. sütkérezünk ,r „Ja, hogy mikor lesz kész? Én kérem azt nem tudom. Nyugdí­jas vagyok, egyedül dolgozom. Hova gondol? A segédek egy órára 40 forintot is elkérnek, meg még többet. Plusz SZTK! Nem éri ez meg nekem! A fiáim ugyan néha segítenék, de hát ta­nult ember mind a kettő, fontos munkájuk van. Most is: Csiná­lom a fundamentumot, de már három hete nincs cement. így aztán várok . . . Hogy meddig? Azt én kérem nem tudom”. ★ Iskolaszag. tisztaság, délelőtti nyugalom. Valahol gyerekek énekelnek: ..Tüzet viszek, lángot viszek ... ’’ Kezdő hegedűs re­szel, nyekereg. „Lazíts el, pró­báld meg simán, egész vonó­val ...” — hallatszik. Egy verej- tékes pillanat a sok közül. Tizenkét év körüli fiú toporog zavartan az igazgatói irodában. Vadonatúj trombitát tesz az asz­talra. Az egyik legtehetségesebb ta­nítványuk — mondja Palotás Jó­zsef iskolaigazgató. A lakóközös­ségtől feljelentés érkezett „indo­kolatlan zajkeltés” címén. Egye­lőre nincs hol gyakoroljon a gyerek. Sajnos, ilyen problémá­ink is vannak ... — A kedvezőtlen körülmények ellenére jól működik az önök iskolája. Hatékony az oktatás, tevékenyen részt vesznek a vá­ros zenei életében. 1976-ban a Szakszervezetek Megyei Tanácsa művészeti díjjal jutalmazta az is­kola tanáraiból alakult kecske­méti vonósnégyest. Ha jól tu­dom, idén — sikeres felvételi vizsga után — egy fagottos és egy gitáros növendék tanul to­vább zeneművészeti szakiskolá­ban. illetve főiskólán. Az, ered­mények és gondok tükrében' fio­' gyan látja a zeneiskola jelenét,, jövőjét ? — Legnagyobb problémánk a kilencéves épületgond. Különbö­ző ellenőrző bizottságok jártak nálunk az elmúlt pár évben. A felvett jegyzőkönyvek számát már magam sem tudom. Száz­tízezer forint ráfordításával a nyáron megcsináltattuk a leg­szükségesebb munkákat, festést, padlócserét, ilyesmit... Az udva­ri WC-k átépítése, rendbehoza­tala jelenleg is folyik. Hadd em­lítsem meg: az Ingatlankezelő Vállalat Május 1. és Petőfi Sán­dor szocialista brigádja társa­dalmi munkában faburkolattal látott el néhány helységet. Kö­rülbelül 2 millió forint kellene a teljes felújításhoz, de nem valószínű, hogy erre sor kerül. Többféle elgondolás volt. Vég­leges megoldásnak ígérkezik az Üjkollégium zenei központtá va­ló átalakítása, talán 1981-ben. Hogy addig mi lesz? Nem tu­dom. 1978-ban — a határozat értelmében — ki kell költöznünk. Az iskola vándoroltatása — mint például a közgazdasági szakközépiskoláé — jóformán el­képzelhetetlen. Elsősorban a sú­lyos és drága hangszerek miatt. Bárhová megyünk is, ennél több helyünk — a tantermek számát tekintve — nem való­színű, hogy Jesz. Volt már olyan terv is, hogy kitelepítenek ben­nünket az E—5-ös mellé, a honvédtéri volt laktanyába. Nem lett volna jó. Ez egy központi fekvésű épület, a gyerekeknek sem mindegy, hová kell járniuk. Véleményem szerint megérné egy teljes felújítás. Megoldást je­lentene még — a mi teremgond­jainkon is segítene — a városi, kihelyezett tagozatok számának növelése. Ez bevált a széchenyi- és hunyadivárosi «iskoláknál. Ta­náraink kimennek és helyben ok­tatnak. Ezekben a lakónegyedek­ben már biztos jövője van a ze­neoktatásnak. Érdekes, hogy mostanában kevesebb gyerek megy zenei pályára. A hangszer­tanulás elég sok munkát, elfog­laltságot jelent. Gyakran hivat­koznak a gyerekek túlterheltsé­gére. A túlterheltség sajnos, ép­pen a legtehetségesebb gyere­kekre jellemző. Pedig szükség van a muzsikus-utánpótlásra. Je­lenleg például hegedűshiány van. Megjegyzem: nem csupán mu­zsikusképzés a célunk, hanem zeneértő és zeneszerető emberek nevelése. Az elmúlt években is számtalan koncertet adtunk üze­mekben és felsőoktatási intézmé­• Ám azért a zenét tanuló kicsi emberkét mindez nem zavarja abban, hogy „megkínlódjon” a billentyűkkel. (Pásztor Zoltán fel­vételei.) nyékben. Érezhetően bővül zene­iskolánk hatóköre. Ma már olyan külterületi iskolákból is jáfnak hozzánk növendékek, mint a szarkási, a matkópusztai, vagy ménteleki. Évek óta működik kunszentmiklósi fiókiskolánk, a • helybeli tanács anyagi támoga­tásával. Egy éve Tiszakécskén is van kihelyezett tagozatunk. így aztán az évi 35 ezer forint hang­szervásárlási, szakmai fogyóesz­köz-keretünkből nekik is juttat­ni kell. Azt hiszem, időszerűvé válik lassan, ezeknek az isko­láknak az önállósítása. Drágák a hangszenek. Zongorát például a felszabadulás óta csak egyet kap­tunk. Üjabban fúvós- és vonós­hangszereket vásároltunk. — Mit terveznek az idei tan­évben, milyen feladatok előtt állnak? — A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére orosz és szovjet ze­neszerzők műveiből összeállított házi bemutatókat tervezünk. Ké­szülünk a második II. Országos Zeneiskolai Hegedűversenyre és a székesfehérvári Kamarazene­. fesztiválra.. Mit. mondhatnék még? Szeretnénk újjászervezni Ifjú Zenebarát csoportunkat, elsősor­ban középiskolások és hetedik­nyolcadik osztályosok részére. * Nézegetem a vendégkönyv egyre ritkuló bejegyzéseit. Nem csodálkozom... A hangulatos, félköríves folyosóra kiszűrődnek a tanítás hangfoszlányai, valahol Chopint játszanak; a kezdő he­gedűs nekibuzdulva tovább nye­kereg, az öreg kalapál... A je­len pillanat képei. És a jövő?... Jegyzőkönyvek és határozatok emlékétől nyugtalanítva kérdem magaíntól: mi lesz veled Állami Zeneiskola? Posváncz Etelka Helyesírásunk szabályzatának 14. és 15. pontjában van szó a betűk sorrendjéről. A szűkebb ábécéhez 40 betű tartozik. De alig hiszem, hogy mindenki fel tudja sorolni mind a negyvenet. Az első hat után (a, á, b, c, cs, d) talán sokan az e, é betűvel folytatják a felsorolást, pedig azok a 9. és 10. betűk. Közben ugyanis kihagyják az e kiadás­ban az ábécébe felvett dz és dzs betűt. Éppen ezek adnak alkal­mat arra, hogy ábécénkkel fog­lalkozzunk. Elöljáróban megemlíthetjük, hogy minden nyelv a maga szükségleteinek e kielégítésére használ betűket. így tehát el­térés lehetséges. Néhány példát említhetünk is. A lengyel ábé­cének is 40 betűje van. Igaz, hogy 15 magyar betű nincs meg benne, de bőven találhatunk mellékjeles betűket és betűkap­csolatokat. A spanyol ábécé 30 betűből áll, és csak egyetlen mellékjeles betűjük van. A fran­ciák 26 betűvel írnak, ők a sok betűkapcsolatot nem veszik be az ábécébe. A továbbiakban kövessük a Magyar Nyelvhelyesség c. ki­advány magyarázatát az emlí­tett két betű betűjellegére. „Hogy a dz és a dzs nem a d + z és a d + zs hangok kap­csolata, hanem egyetlen hang, azt nem nehéz bizonyítanunk. Ha a tánc szó c-je után zöngés mássalhangzón, pl. b-n kezdődő ragot teszünk, ez lesz belőle az ejtésben: tándzba. Fordítva: ha a bridzs szóhoz zöngétlen, pl. t kezdetű ragot teszünk, ez az ejtés: bricstől. A dz a c-nek. a dzs meg a cs-nek éppen olyan párja, mint mondjuk a g a k- nak. a d a t-nek stb.” E betűk kettőzése úgy történik, mint a többi kétjegyű mással­hangzóé. Ha hosszan ejtjük, a gy és az ny ggy és nny lesz (pl. meggyet, annyi). Ugyanígy kell kettőzni a dz és a dzs betűket is. PL: eddzük magunkat, a briddzsel jól el lehet tölteni az időt. Ha pedig kettőzött alakjai­kat elválasztjuk, ugyanazt az elvet kell követnünk, mint pl. az asszony, annyi szavak elvá­lasztásakor (any-nyi, asz-szony). Tehát: edz-dzük, bridzs-dzsel. Erre azért is nagyon határozot­tan fel kell hívni a figyelmet, mert a helyesírási szabályzat megalkotása, vagyis, 1954 előtt alkalmi betűkapcsolatként ket­tőztük. illetve választottuk el e két betűt, (edzzük, bridzzsel, edz-zük, bridzs-zsel). Akik ré­gebben tanulták a magyar he­lyesírást, és nem forgatták a szabályzat űj kiadását, még a régi módon kettőzik és választ­ják el a két betűt. JDe azt is meg' kell állapíta­nunk, hogy a dz és a dzs betűk­ként való használata még fele­más. A szabályzat 321. pontja szerint még a régi módon kell elválasztani őket. Magánhangzók között a két betűt elemeire bont­juk: ed-zitek, mad-zag, hod­zsa, maharad-zsa. Ez pedig olyan, mintha az anya, agyar szavakat an-ya, ag-yar formá­ban választanánk el. Mással^ hangzó után megbontatlanul visszük át a két betűt a követ­kező sorba: brin-dza, ban-dzsal, lán-dzsa. Ezt a visszás helyzetet nyelvészeink is látják. A készü­lő újabb helyesírási szabályzat megalkotásával ez a visszásság könnyen feloldható. Csak örül­hetünk neki, hogy ennek a két mostohán kezelt betűnek a kér­dése végre megoldódik. Magyarán szólva: most vettük be ábécénkbe ezeket a már ed­dig is meglevő, de betű-, illet­ve hangkapcsolatnak tartott be­tűket, hangokat. Ezen nem cso­dálkozhatunk, hiszen a nyelvben fejlődése folyamán mindig van­nak változások. Így p}. az ősi finnugor nyelvben sok hangzónk nem volt meg. Hiányzott pl. a b, d és g hang, de természete­sen gyakoribb volt a k, t, p hang. A nyelv hangzása tehát keményebb volt. Nyelvünkben kezdetben kimutathatóan hiány­zott a zs, c, dz, dzs hang. Ezért a szláv Knyezsa (kenéz, herceg) szó először Kenese alakban vet­tük át s-sel, később, amikor már volt zs hangunk, újra átvettük Kanizsa alakban. Ugyanezt a helyettesítést figyelhetjük meg a c hang hiánya miatt is. Erre a szláv és német szavak utalnak. Így a szláv cer, cep, ceva, cev magyar megfelelője cser, csép, cséve, cső lett, a német Zappe (kiejtve: cappe) magyar megfe­lelője pedig a csap. A németek megnevezését, a szláv nyemec szót is ’hanghelyettesítéssel né­met alakban vettük át. A c hang kifejlődését a belső kelet­kezésű (hangutánzó és hangfestő) szavak is elősegítették (pl. cin- cog, koccint, cinege, cincál, cucc). A dz és dzs is idegen nyelvek hatására fejlődött ki nyelvünk­ben. Ezt a kialakulást szentesí­tette legújabb helyesírási sza­bályzatunk. De még valamit szóvá kell tennünk. Már 23 éve használjuk a helyesírási szabályzat 10. ki­adását. Ez a hosszú idő sem volt elég, hogy a szabályzat újabb megállapításai meggyökerezze­nek. Elég nagy változást hozott a dz, dzs használata is. De úgy látszik, e két betű még ma is csak megtűrt eleme ábécénknek. Akik a Magyar Nemzet vitafóru­mát olvassák, ismerhetik Pász­tor Emil főiskolai adjunktus megismételt hozzászólását az ábécé kérdéséhez. Az általános iskolai ábécéskönyvből hiányzik ez az ismertetett két betű. Köz­tudomású, hogy iskolai reformot hajtunk végre, ezért új ábécés­könyv készül az első osztályos tanulóknak. De Honffy Pál, a Tankönyvkiadó főszerkesztője szerint az új ábécés olvasó­könyvben minden marad a ré­giben, vagyis az első osztályos tanulók csak 38 magyar betűvel fognak ismerkedni. Ezt a két be nem fogadott betűt csak a máso­dik osztályos tankönyvben fog­ják a magyar ábécéhez hozzá- kape;c!v az idegen betűkkel (q, w, x, y) együtt. Tanítási szem­pontból ésszerűtlen eljárás ez. Kiss István A rendező: Gábor Miklós Az Oszlopos Simeon a színpadon Hetényi Pál Szeptember 30-án, pénteken megkezdődik a színházi szezon Kecskeméten; az évadnyitó előadás közönsége Sarkadi. Imre: Oszlopos Simeon című drámáját láthatja. A premier több szempontból is érdekes színházi eseménynek ígérkezik. Sarkadi vi­tatott, érdekes művét először játsszák nagy­színházban. s a darabot Gábor Miklós Kos- suth-díjas kiváló művész rendezi. A Film—színház—muzsika című hetilap a közelmúltban részletes beszélgetést közölt a neves színésszel, aki elmondta: milyen prob­lémák izgatják a „rendezői székben”. Gábor Miklós arról beszélt, hogy lényegében nem rendezi az előadást, hanem csupán játékmes­terként dolgozik. . Nos, ez a játékmesteri felfogás, színészve­zetési gyakorlat sok tekintetben különbözik a megszokott színházrendezői műhelymunká­tól. De nyilatkozzanak erről maguk az érde­keltek, a darab fontosabb szereplői. Andorai Péter A fiatal színész Kiss János fes­tőművészt. a dráma főszereplőjét alakítja. — Az Oszlopos Simeon előké­születei abban különböznek az általunk jól ismert próbáktól, hogy míg szokványos esetekben a rendezők már előzetesen ki­munkált. kész elgondolásokat Igyekeznek megvalósíttatni ve­lünk, színészekkel, addig Gábor Miklós úgy tesz, mintha ez a „koncepció kérdés" másodlagos volna, öt az előadás hitele ér­dekli. azaz a mi emberi-művészi- színészi hitelünk. A próbákon az történik, hogy azonos jelenete­ket rendszeresen eltérő megol­dásban játszunk el. És hogy mi­ként. az csak tőlünk függ, színé­szektől. Ez a módszer szokatlan és rendkívül felelősségteljes, de azt hiszem mindnyájan nagyon sze­retjük. Gábor Miklós bizonyára azokkal a problémákkal küzd most, amelyek őt mint színészt foglalkoztatják. Senkit nem kí­ván a darab figuráiba „belegyö­möszölni”, nem kíván azonosíta­ni vele ... Arról van szó inkább, hogy mi szereplők találjuk meg magunkban azokat a belső ro­konvonásokat, amelyek azonosak a szerepbéli tulajdonságokkal. Így tehát egy új, létező, élő embert hozunk létre az előadásban. Mi következik ebből?.. Nem bábu­ként, hanem valóságos jelenlevő­ként kell játszanunk a színpadon az előadás minden pillanatában. Olykor-olykor nem is tudjuk elő­re, merre lesz a partnerünk a következő percben. Egyszerűen azért, mert úgy jár—kel ő Is, ahogy akkori hangulata megkö­veteli. Ez viszont azt eredmé­nyezi; beszélnünk kell hozzá, fi­gyelnünk kell rá, s nem mond­hatunk fel egyszerű írói szöve­get. Gábor Miklós az egyik próbán felszólt nekem: ma új ember vagy, talált fel magad... Elő­adásról előadásra tehát fel kell találnunk magunkat és ez na­gyon jó dolog ... Simon Éva Máriát, Kiss János élettársának szerepét alakítja. ... Nehéz nekem ezekről a pró­bákról beszélnem, hiszen még annyira kiforratlan az egész... Már az első nap első perceiben kiderült; Gábor Miklós azt sze­retné, hogy vessünk számot ön­magunkkal, eddigi mesterségünk­kel. Ez persze a kezdetben so­kunkat zavart, hiszen az önvizs­gálatok vegyes eredményre ve­zettek — már ami a szakmai ru­tint illeti. A próbák alatt arra tanított bennünket, hogy együtt- létünk valóban próba legyen... Minden színész jól tudja, hogy egy kissé hajlamosak vagyunk a • Pillanatkép a próbán. Gábor Miklós, Vass Éva, Simon Éva és Gyu­lai Antal. (Tóth Sándor felvétele.) lustaságra; majd ott a rendező, aki megmondja helyettünk ho­gyan értelmezzük a szerepet, ho­va álljunk, mit csináljunk. Gá­bor Miklós viszont egyetlen „instrukciót” sem adott, várta; mit mondunk mi... Csupán nagyvonalakban értelmezte a da­rabot, a többi reánk hárult. A rövid Idegenkedést követően per­sze rájöttünk az önállóság új ízei­re. Ö pedig csak arra figyelt, hogy amit csinálunk, az hiteles, őszinte és átélt legyen. Semmit ne gyakoroljunk be gépiesen, de mindent próbáljunk ki, ami jó ötlet, tehetséges gondolat, színé- szileg izgalmas lehetőség... Azt hiszem, hogy a kész előadás nem­csak nekünk, hanem a nézőknek is sok újat, érdekes élményt ad majd... Jób, a különös barát szerepét játssza. Gábor Miklós az első próbák egyikén azt mondta; szeretne ve­lünk közösen egy olyan játékmó­dot kitalálni, amivel ő eddig csak kísérletezett, de még soha nem sikerült teljesen megvalósítania. — Erre én azt kérdeztem, hogyan lehetséges ez? Ha még neki sem sikerült, akkor minek próbálkoz­zunk mi egyáltalán?... Válaszul csak mosolygott, de néhány nap múlva lassan-lassan derengeni kezdett bennem az, hogy ezt a fajta, talán nyitottnak nevezhe­tő színházi-színészi stílust csak közösen lehet megvalósítani. A darab minden szereplője kell hozzá, és kell egy „játékmester” is. Az volt a kérése, hogy gyor­san tanuljuk meg a szöveget, hogy mielőbb „elfelejthessük”. Azaz ne legyen vele gondunk és csak arra figyelhessünk: ki, mit cselekszik a színpadon. Én egy­szer egy feszült jelenetben ki­próbáltam régi, jól bevált mód­szereimet: töltöttem, ittam, ciga­rettára gyújtottam ... Azt hit­tem, elnyerem majd elismerését, ö is azt mondta; jók ezek a fo­gások, a legjobbak a már una­lomig ismert színészi eszköztár­ból ... És hozzátette; kellene ta­lálni valami újat, amely talán nem ennyire jó, viszont erede­tibb és igazabb... Rettenetesen izgalmas volt vele dolgozni azért, mert mindig ott kellett „lenni” a színpadon. Ahogy mondani szok­ták, nemcsak testben, hanem lé­lekben is... Pavlovlts Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom