Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

1977. szeptember 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Kitüntetések a Fegyveres Erők Napja alkalmából Tegnap délután a Megyei Mű­velődési Központban rendezte meg a megyei rendőr-főkapitány­ság a fegyveres erők napi ün­nepséget, amelyen megjelent Terbe Dezső, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Fehér Géza, rendőr ezredes, megyei rendőr­főkapitány emlékezett meg az ünnepről, majd a szolgálatban végzett eredményes munkájuk el­ismeréseképpen kitüntetéseket nyújtott át. A Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával tüntették ki Holló István és Kalmár Ernő rendőr főtörzsőrmestereket. E kitüntetés ezüst fokozatát kap­ta Naszvadi József rendőr őr­nagy, Horváth Imre, Menczel Imre rendőr százados, dr, Paál Elemér rendőr főhadnagy, és Békéi János rendőr főtörzsőr­mester. Bronz fokozatát: Bélecz- ki József rendőr hadnagy, Brán Andrásné, Hájas Sándor rendőr zászlós, Kiszi Ferenc és Ma­tos Ferenc rendőr főtörzsőrmes­ter. A Közbiztonsági Érem arany fokozata kitüntetésben részesült Szélpál Géza rendőr alezredes, Bitó István, Győri Ferenc rendőr százados, Lunc Mihály rendőr zászlós, Balogh Antal, Bóka Fe­renc, Dormán Imre, Juhász Já­nos, Matos Márton rendőr fő­törzsőrmester, Petényi József rendőr törzsőrmester. A kitün­tetés ezüst fokozatát kilencen, bronz fokozatát szintén kilencen kapták. A Belügyminisztérium állományában eltöltött 30 éves szolgálatukért a Szolgálati Ér­deméremmel tüntették ki Oláh Ferenc rendőr zászlóst és Máté János rendőr őrnagyot. Többen kaptak jutalmat, illetve előlépte­tést. Este 6 órakor folytatódott a fegyveres erők napi ünnepség. A Megyei Művelődési Központban a nagyszámú meghívott közön­ség előtt dr. Tóth Antal rendőr őrnagy, a megyei rendőr-főkapi­tányság helyettes vezetője kö­szöntötte a Fegyveres Erők Nap­ját. Ezt követően nagy sikerű műsort adott a Belügyminiszté­rium Duna Művészegyüttese. .f .A.lP.'óJWÓ •üfitoér.S.iMíSStt A* uszályt. .ovsn&t f> v?3od .oí ío fVt • Czincge Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a tervezők köré­ben. A honvédelmi követelmények és a népgazdasági érdekek figye­lembevételével a Honvédelmi Minisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium több éves fejlesztési tevékenységének eredményeképpen sikerült kiala­kítani a TS-uszályokból létesít­hető, hátországi közúti és vasúti hidakat — tudtuk meg azon a bemutatón, amelyet a minap rendeztek Dunaújváros, Szalk- szentmárton térségében, s ahol megjelent: Czinege Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter, Ur­ban Lajos közlekedés- és posta­ügyi minisztériumi államtitkár, Papp Árpád, a Munkásőrség or­szágos parancsnoka, valamint a Varsói Szerződés tagállamai ma­gas rangú katonai szakemberei. Stadler János vezérőrnagy, mi­niszterhelyettes jelentésében vá­zolta a TS-us2ályhíd hoft\>éd,éIfrit, népgazdasági jelentőséget: Több éve kísérleteznék, '“göfí- dolkodnak a mérnökök, katonai szakemberek, hogy az ország védelmi képességének növelése érdekében a közlekedési hálóza­tot a népgazdasági és a honvé­delmi érdekeknek megfelelően készítsék fel. Az országot gya­korlatilag a Duna és a Tisza há­rom olyan részre osztja, amelyek között az összeköttetést csak hi­dak létesítésével lehet megolda­ni. A hidak lerombolása, elemi csapás, vagy javítása esetén a szállítási feladatok, az utánpót­lás • nagy nehézségekbe ütközne. Ezért fordultak a TS — tank és szárazárus — uszályok kettős hasznosítása irányába. A kedvező tapasztalatok arra ösztönözték a tervezőket, hogy ne csak közúti, de vasúti hidat is létesítsenek ezekből az úszó egységekből. Az uszályok alkalmasak nyersolaj, illetve vasérc, sóder és egyéb ömlesztett áru szállítására, de ugyanakkor teherbírásuknál fog­va ’ lehetőséget teremtettek arra, hogy a rájuk épített vasúti sínen az uszályokat összekapcsolva, szerelvényeket bocsássanak át a folyókon. A bemutatót megelőzően Du­naújvárosban, illetve Szalkszent- márton vasútállomásról vasútépí­tő katonai alakulatok iparvá­gányt létesítettek a folyó partjá­ig. A kiképzési feladatok végre­hajtása mellett mintegy 30 mil­lió termelési értéket állítottak elő, amely a népgazdaság számá­ra — Szalkszentmárton határában van az ország egyik legnagyobb sóderkincse — lehetővé teszi a sóder vasúton történő szállítását. Ez a két iparvágány csatlakoz­tatható a TS-uszályhídhoz, amely­nek előállítása — figyelembe vé­ve a békében történő alkalma­zását — olcsóbb, mint a katonai hidak beszerzése. A TS-uszály- hidak hasznosításának sokrétűsé­géről beszélt egyébként Kovács István, a MAHART vezérigazga­tója is. A fedélzetes uszály az Európa-hajók főbb méreteivel megegyezik, s korlátozás nélkül üzemeltethető bármely európai folyón. A szovjet tapasztalatokat alkalmazták, ám a változás na­gyon jelentős. Az uszályokat nem a folyó vízfolyásának irányával szemben, hanem oldalt horgo­nyozzák le. A híd egyedülálló a maga nemében, olcsósága, illetve gyors összeszerelhet őségé és al­kalmazása szempontjából. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a bemuta­tó során elmondta, hogy a mű­szaki szakembereknek nagyon sok problémát kellett megolda- niok, de a céltudatos tevékeny­ség meghozta az eredményt. Az alapfeladatot kiválóan oldották meg, ám mindig lesz újítani, ja­vítani való ezen a konstrukción. A miniszter aláhúzta, hogy a híd megtervezése, kivitelezése rendkívül jelentős a népgazdaság és a honvédelem szempontjából, s külön köszönetét mondott a MAHART, a MÁV és a honvéd­ség szakembereinek. Meglehetősen zord volt az idő, csepegett az eső, hűvös szél bor­zolta a Duna hullámait. A TS- uszályhíd majdnem készen állt, csupán egyetlen uszály hiányzott a teljes összekapcsoláshoz. A Kaposvár tolóhajó adott jelre a horgonyokon nyugvó uszályok közé tolta a hiányzót, olyan pon­tosan, hogy az uszályok között mindössze 3 centiméter volt a távolság. Ezt a feladatot rend­kívül rövid idő alatt sikerült megoldani. Az összekapcsolást követően nem sokkal, Szalkszent­márton irányából elindult az el­ső, majd a második szerelvény. A hídra rágördülő, meglehetősen nagy súlyú vonat mindössze né­hány centiméterre süllyesztette meg az első uszályt, ám amikor a mozdony a híd közepére ért, a híd a súlyelosztás törvénysze­rűsége értelmében mereven, moz­dulatlanul állt. A tervezőnek több kérdésre kellett válaszolni.«Az uszályok és a hídfő között az átmenetet úgy oldották meg, hogy önjáró uszály­ra szerelt provizórium — a vas­úti pályát korábban erre ráépí­tették — biztosítja a part, illetve a híd közötti összeköttetést. A vasúti uszályhíd a kiépített csat­lakozó vasútvonalszakaszon és parti hídfő esetén gyors ütemben építhető és adható át a forga­lomnak. A híd bármilyen típusú vonat átbocsátására képes, ugyanakkor a hajózó út bizto­sítása céljából könnyen nyitható és zárható. Külön öröm volt hallani, hogy a TS vasúti uszály- hidat magyar tervezők, saját anyagból, jó együttműködéssel, a MAHART üzemében készítették el. Ezzel a kettős hasznosítású berendezéssel nemcsak népgazda- 'igunk, de honvédelmünk is erő­dön. Gémes Gábor • Átgördül a vonat a hídon. 99 A mi közös harcunkban... 99 Adalék is lehetne ez a kis írás a „Dunaegyháza község története” címmel 1968-ban megjelent kötethez, de inkább kiegészítése annak; egy hajlott hátú, ma 82 éves ember, Mucsai János emlékei és a birtokában levő dokumentumok alapján. Vélemény „Nagy változást hozott a köz­ség életében 1944. november 12-e. A II. Ukrán Hadsereg csapatai ezen a napon szabadították fel községünket.” — írják a kötet szerzői. A nagy és jelentős változás eseményéhez hozzátartozik a kis­sé megsárgult papírlap, amin tintaceruzával, cirillbetűs írás­sal a következő szöveg ol­vasható: „Vélemény. Én Tongorov And­rej Dimitrijevics, az SZKP tag­ja, aki a Nagy Honvédő Hábo­rúban 1941. augusztusa óta ve­szek részt és végigjártam a hit­leristák elleni harc hadiútjait, Szmolenszktől, Sztálingrádtól a Duna partjáig. Részt vettem a szomszédos Magyarország felsza­badításában. A mi közös har­cunkban, a német megszállók el­len Mucsai János elvtárs a mi oldalunkon dolgozott, segítette a mi támadó alakulatunkat. Ö har­colt a magyar nép szebb és bol­dogabb jövőjéért. Kérek minden­kit, hogy becsüljék meg az olyan elvtársakat, mint amilyen Mucsai elvtárs. Százszorta köszönet neki érte. 1945. IV. 6. A. Tongorov.” Kézbe veszem a másik megsár­gult lapot, mely így kezdődik: „Én Gulgovszkij Viktor Gri- gorjevics, szovjet állampolgár, a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg főtörzsőrmestere, az SZKp tagja, a megszálló német csapatok elle­ni harc résztvevője a háború kez­dete óta ...” A sorokat olvasva a történe­lem egy piciny darabjának a sze­le érinti az embert, és ennek a vérzivataros történelemnek te­vékeny résztvevője volt Mucsai János a maga helyén. Az írás jelez, ' az élő emlékezik Keresem a megsárgult lapok, a szépen vezetett írás mögött a múltat, a cselekedetet. — Amikor bejöttek a szovjet csapatok Dupaegyjj^z.árg, Pék Jánossal együtt azonnal munká­hoz láttunk a szovjet parancs­nokságon. Élelmet gyűjtöttem, kvártélyt csináltam. A Duna-par- ton levő kis szőlőmön álló prés­ház pincéjében volt a telefon- központ, és oda vittem az élel­met — emlékezik Mucsai elv­társ. — Dolgoztam. Ott voltam Szalkszentmártonban egy hóna­pig, ahol muníciót raktunk, amit aztán átszállítottak Pentelére, a mai Dunaújvárosba. Ez abban az időben volt, amikor a németek a pesti gyűrűt próbálták széttör­ni. Higgye el, nem volt veszély­telen munka... A hajlott hát mintha még job­ban meghajolna... Hagyjuk! Szóval, tettük és tettem amit kel­lett. Tények és dokumentumok Egy pepita fedelű füzet sárga lapjai szintén a múltba mutatnak. • Az említett kötet 58. oldalán ez olvasható: „A felszabadulás Dunaegyházán együtt járt a föld igazságos elosztásával. De a föld­osztás egyszersmind nehéz, küz­delmes éveket hozott a földhöz juttatott parasztság számára.” A pepita füzet így adja vissza az adott pillanat ténybeli képét: üUílOniúG ÍÜ.-Í9Ü . 1 Cí60 „Földhöz juttatottak létszámai Mezőgazdasági munkások 150; mezőgazdasági cselédek 35; tör­pebirtokosok 81; összesen 266. Földhöz nem jutott és igényel­tek száma 52; kiosztott földterü­let összesen 1546 hold 158 négy­szögöl.” A füzet borítójának fehér négyszögében ez áll: Mucsai Já­nos tulajdona 1944. A datkiegészítés A dunaegyházi kiadványban olvasható: „A helyi Földműves Szövetkezet 1946-ban alakult”. A ténybeli mondat mellé az erede­ti jegyzőkönyv kívánkozik most, 31 év múltával. „Elnöki tisztségre egyhangúlag megválasztják Mucsai János du­naegyházi lakost... alelnöknek ifj. Vida János dunaegyházi la­kost, ügyvezető igazgató: Ocsovsz- ki Imre.” A jegyzőkönyv készült Duna­egyházán 1946. évi december hó 8-án. A gyűrött jegyzőkönyvi lap a múlt megőrzése mellett egy te­vékeny emberre utal, aki egy másik dokumentum alapján a hajózási szakszervezet dunaegy­házi csoportjának titkára is lett abban az időben. A múlt kötelez „Igazolás. A Hadtörténelmi Intézet és Múzeum Parancsnok­sága igazolja, hogy Mucsai János elvtárs 1919-ben, a Magyar Ta­nácsköztársaság idején, a Magyar Vörös Hadseregben katonai szol­gálatot teljesített. A fenti igazo­lást eredeti iratok alapján állí­tottuk ki. Harsányi János alez­redes.” Mucsai János 1919-ben 23 éves, a felszabaduláskor 49; és — 26 évig várt, hogy cselekvő részese lehessen egy új kor „nyi­tányának”. A felvillantott múlt egy-egy pillanata az elkötelezett ember küzdésének epizódja. Gulgovszkij írja véleményének utolsó mondatában: „Elvtársak, szenteljetek különös figyelmet, megbecsülést Mucsai elvtársnak, a magyar nép fiának”. Két embert idézhettem az élet nagy viharából. Az egyik itt él közöttünk, Dunaegyházán. Benke Ferenc .cívoí:- , i ■ :ú I ''.'n' Egy folyó - nyolc ország Érdekes szabadegyetemi elő­adássorozat indul szeptember vé­gén Baján „Egy folyó — nyolc ország” címmel. A tíz előadásból álló sorozat ismerteti, népszerű­síti a Duna menti országok, né­pek életét, kultúráját. Néhány izgalmasnak ígérkező téma a sok közül: „Duna völgye és a Stejer- Alpok”, „Autóstoppal Bulgáriá­ban", „Baja és a Duna ...” Megkérdeztük Bánáti Tibort, a bajai József Attila Művelődési Központ igazgatóját, milyen ta­pasztalatokra alapozva indították az idei sorozatot? — Tavalyi — tudományos igé­nyű — földrajzi szabadegyetem sorozatunknak igen szép sikere volt. több mint kétszáz résztve­vővel. Volt olyan előadás, hogy leültetni sem tudtunk mindenkit. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel — figyelembe véve a sze­mélyes kívánságokat is — indí­tottuk idei sorozatunkat. Hogy a zsúfoltságot elkerüljük, bérletes formában, előre történő jelentke­zés alapján, körülbelül 110 hall­gatónak. A meghívókat és jelent­kezési lapokat elsősorban a ta­valyi előadássorozat rendszeres hallgatóinak küldtük ki, vala­mint az üzemek és vállalatok szakszervezeti megbízottainak, kultúrfelelőseinek. Eddig 66 bér­let kelt el és a jelentkezési ha­táridő még nem járt le. — Célkitűzéseiben különbö­zik-e az idei szabadegyetem so­rozat a tavalyitól? — Először is az előadók nem kivétel nélkül szakemberek. így a tudományosság mellett (nein rovására!) nagyobb teret enge­dünk az élményszerűségnek, az egyén sajátos látásmódjának, szubjektumának. A láttatás ké­pessége, az előadó személyisége nagyon fontos tényező. Nem szűk szakmai közönségnek, hanem széles rétegeknek szánjuk ezt a sorozatot. Nézze meg az előadók listáját, a foglalkozások széles skáláját: a biológus tudományos kutatótól a gépészmérnökön ke­resztül a tanárig... Igyekeztünk személy szerint kérni sorozatunk­hoz a legmegfelelőbb előadókat. — A témaválasztáshoz — Egy folyó — nyolc ország — hozzá­járult-e az a tény, hogy Baja Duna menti, soknemzetiségű vá­ros? — Igen. mindenképpen. A vá­ros és múltja is jelképezi a nem­zetek. népek összetartozását, szo­ros közösségét. Ugyanígy a so­rozat is. A témaválasztáshoz hoz- zá.iórult még jó értelemben — az utazás „divatja". Egyre inkább érdeklődnek az emberek egymás sorsa, élete, kultúrája iránt; és ez a nagyszerű. Ezt a nemes célt szeretnénk szolgálni ezzel a so­rozattal is. P. E. AZ ELSŐ BETAKARÍTÁS ELŐTT MOLDÁVIÁBAN Magyar és szovjet szakemberek összefogása Ebben a hónapban kezdik meg a kukoricabetakarítást Szovjet- Moldáviában a „magyar táblán”, amelyet a Bajai Mezőgazdasági Kombinát által kidolgozott BKR- technológia szerint műveltek. Az els 5 termésbetakarítás előesté­jé ■ Bagó Bálint, ,a Bajai Me­zőgazdasági Kombinát vezér- igazgatója vezetésével magyar küldöttség járt Moldáviában, ahol többek között az APN tudósító­jával is találkozott. A magyar szakemberek elő­ször tavasszal érkeztek Moldá­viába, ahol már türelmetlenül várták a májusi esőt, amely a mezőgazdasági üzemek földjén jól fejlett hajtásoknak adott éle­tet. Száraz és forró nyár követ­kezett ezután, két hónapig egy csepp esőt sem kapott a nö­vényzet. A BKR technológiája szerint művelt kukorica mégis több mint kétméteresre nőtt, a 830 hektár kísérleti területen. Egy-egy száron négy óriási cső fejlődött ki. — Hogyan értékeli a magyar és szovjet szakemberek közös munkáját, ön szerint hogyan ha­ladnak Moldáviában a kísérletek — kérdezte az APN munkatársa Bagó Bálinttól, a Bajai Mező­gazdasági Kombinát vezérigazga­tójától. — Megnéztem a kukoricát, amelyet Szavelíj Parmakli, a szocialista munka hőse által ve­zetett brigád és a kollégáim kö­zösen műveltek meg. Csak egyet mondhatok, valamennyien na­gyon elégedettek vagyunk. A T,magyar táblán” érő jó kukorica- termés nehéz feltételek között születik. Nemcsak annak kö­szönhető, hogy a szovjet szak­emberek pontosan alkalmazták a Baján kidolgozott technológiát, hanem a szívós és lelkiismeretes munkának, a helyi viszonyok ki­tűnő ismeretének is. Bizonyos vagyok abban, hogy a betakarításkor jó termést ka­punk, különösen, amióta lát­tam a Moldávia déli részén elte­rülő budzsáki sztyeppe termé­keny talaját is. — Miközben Moldávia földje­in hozzákezdtek a magyar kísér­lethez, Magyarországon ukrán szakemberek szovjet technológia szerint cukorrépát művelnek. Ez csak két példa. Nézete szerint, hogy fejlődik a két ország me­zőgazdasági dolgozóinak szak­mai együttműködése? — A Bajai Mezőgazdasági Kombinát, valamint a szovjet gazdaságok és kutató intézetek között kialakult kapcsolatok erő­södnek. Ez megfelel a két ország mezőgazdasága fejlesztése érde­keinek, nemkülönben a szocialis­ta együttműködés egészének is. Az általunk kidolgozott kukori­catermesztési technológia éppen a szocialista országokban gyár­tott gépek alkalmazásán alap­szik. A Bajai Mezőgazdasági Kom­binát az idén kísérletet kezdett a Szovjetunió és Bulgária kukori­caföldjein, jövőre pedig Cseh­szlovákiában és Vietnamban i3 munkához látunk. Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy Moldáviában tárgyszerű és igen szívélyes kapcsolataink alakultak ki a Csadir Lungi járás vezetői­vel, ahol a kísérleteinket foly­tatjuk, valamint a moldáviai szövetkezetek tanácsa vezetőivel, akiktől mindig megfelelő támo­gatásban és figyelemben része­sültünk. A szovjet szakemberek­kel folytatott együttműködés, ku­koricatermesztési technológiánk tökéletesítése Moldávia földjén jó eredményeket hoz. Georgij Sztojlik (APN) Uszályhíd a Dunán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom