Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
0 1977. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Szovjet fórum a televízióban Szeptember 27-én harmadszor rendezi meg a televízió a szovjet fórumot. A részletekről Ko- rolovszki Lajost, a műsor előkészítőjét, irányítóját kérdezte az MTI munkatársa: Először 1971-ben volt a televízióban szovjet fórum. Mostani fórumunkat már az előkészítéstől országos érdeklődés kísért: jószerivel az eddig megkapott levelek kérdései kitölthetnék az adásidőt. Természetesen továbbra is várjuk nézőink leveleit, az adás napján délelőtt 10 órától pedig telefonjait is. — S akiknek a kérdéseket feltehetik : Lev Alekszandrovics Voznyeszenszkij, a szovjet televízió politikai kommentátora, a közgazdasági tudományok kandidátusa, Alekszander Ivanovics Cyianöv nyugalmazott ellentengernagy, részt vett a polgárháborúban, aktív szerepet vállalt a balti flotta újjáépítésében, és 1923- tól a legendás Auróra cirkálón szolgált. Georgij Mihajlovics Grecsko űrhajós, a Szovjetunió Hőse, a műszaki tudományok kandidátusa, 1975. elején fedélzeti mérnökként 30 napos űrutazáson vett részt a Szojuz—17- en és a Szaljut—4 kézivezérlesű űrállomáson. Vlagyimir Sztyepa- novics Gubarev, a Pravda tudományos szemleírója az űrkutatással, elektronikával, magfizikával és genetikával foglalkozó könyv és számos cikk szerzője. Nyiko- laj Nyikolajevics Molcsanov professzor, a történelemtudományok doktora világpolitikai kérdésekben „tekintély”: de Gaulle tábornokról írt könyve hazánkban is megjelent. Alekszander Ivanovics Szmirnov közgazdász a Szovjetunió Tervhivatalának azt a részlegét vezeti, amely a szovjet társadalom szociális fejlődésével foglalkozik, s végül sportszakértőnk: Ljudmilla Ivanovna Turis- cseva olimpiai és világbajnok tornász. (MTI) A pult belső oldalán • Elkeseredett hangon panaszolja K. L. kalocsai levélírónk — nyilván személyes tapasztalatait teszi szóvá a kereskedelmi dolgozók nevében —, hogy „újabban a vevők körében fenyegetőzési láz terjeng.” Még egy-két idézet a levélből; A vevők azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. Van egy olyan alapállás, hogy csak a vevőnek lehet igaza. Ha a vevő a kereskedővel lenézően, pimaszul viselkedik és beszél, világos, hogy a kereskedőnek is elfogy a türelme... A levélíró megtoldja egy általánosító megjegyzéssel: Nálunk a kereskedőket mindenki lenézi, és egyáltalán nem veszi emberszámba. Nem elég, hogy a vásárlók kutyának nézik a kereskedőt, ezt még tetézi a rádió, televízió és az újságírók tömege. Állandóan a kereskedelmet bírálják, adják a lovat a vevő alá. Ha ezek a bírálók megpróbálnának egy-két napra a pult mögé állni, majd megtudnák, mit jelent kereskedőnek lenhi... Szándékosan idéztem ilyen hosszan a levélből, mert a fentiek után olyan következtetésre jut K. L., hogyha valami változás nem következik be a kereskedők megbecsülését illetően, valószínű, hogy ez kihaló szakma lesz. Lassan erre a munkára alig akad jelentkező, hiszen egy értelmes ember tudja, hogy mi vár rá, ha beáll a pult mögé... Azt is leírja, vannak országok, ahol a kereskedelmi dolgozók megbecsült tagjai a társadalomnak, például az NDK-ban. Csehszlovákiában és a Szovjetunióban, ahol ugyanolyan embernek tekintik a kereskedőt. mint a vevőt... S megjósolja: nem kell öt-hat év, nálunk a boltok sokasága munkaerő- hiány miatt megszűnik. De tegyük félre most már az elkeseredett hangú levelet, aminek túlzásai fölött természetesen lehetne mosolyogni is, ha a túlzások és ingerült kifaka- dások mögött nem volna egy seregnyi részigazság. • Kezdjük talán a saját házunk táján söpörve azzal, hogy néha valóban dömpingszerűen áradnak a kereskedelmet bíráló cikkek és riportok, s igen kevés köztük az olyan, amelyik a dolgok mögé is igyekszik pillantani, megkeresve a jelenség — hiánycikkek, minőségi kifogások stb. — okát, mondjuk a termelőüzemekig bezárólag. A kereskedő személye szinte a kirakatban van, magatartása sokszor indokoltan kerül a bírálat tüzébe. Arra viszont már nehéz magyarázatot találni, miért olyan kevés a sajtóban, rádióban, televízióban a jó, á szorgalmas, udvarias és áldozatkész munkát végző bolti dolgozót bemutató tudósítás. Pedig nagyon sok szocialista brigád tevékenykedik elismerésre méltó helytállással a kereskedelemben is. Mégis, mintha ez a munkaterület olykor az élet perifériája, a gazdasági építőmunka mellékes ága lenne. Pedig jól tudjuk, mennyire fontos a kereskedők, az eladók munkája, s mennyire tőlük is függ a vásárlóközönség kedvező közérzete. Jogos tehát a hiányérzetük a dicsérő szó elmaradása miatt, de az már túlzás, ha valaki minden bírálat mögött valamiféle kereskedelem-ellenes hangulatot vél felfedezni, s mindezt magára is veszi. Az már valóban sajnálatos tünet, ha valahol olyan légkör alakulhat ki vevő és eladó között, amely bármelyik részről is a durva hangvételben jut kifejezésre. Meggyőződésem, hogy kulturált és hivatása magaslatán álló bolti személyzetnél, ahol a „főnök” is mindig rajta tartja a szemét a forgalom áramlásán, ilyen helyzet a legritkább ejetben alakulhat ki. Erre számtalan példát tudnék felhozni saját tapasztalataimból, hatalmas forgalmú élelmiszerboltokból és áruházakból, ahol mindig kölcsönösen tisztelettudó a vevő és eladó viszonya. Ha akad néha szélsőséges helyzet, ebből — kedves K. L. azt ajánlom — nem szabad még a vevőkre nézve sem általánosítható következtetést levonni. £ Különben igaza van abban, hogy vevő és eladó teljesen egyenjogú és egyenértékű ember, egyiknek sincs joga durváskodni, gorombáskodni a másikkal. Hadd tegyem hozzá: a kereskedelmi dolgozók hazánkban ugyanolyan megbecsült tagjai a társadalomnak, mint bármelyik foglalkozási ág képviselői. Ezt tükrözik az évek óta statisztikailag is kimutatható javuló átlagkeresetek — amelyek érthetően még nem elégítik ki az itt dolgozók minden rétegét —, s az a szívós érdekképviselet is, amit a szakszervezetek folytatták például a vasárnapi bolti munkaszünet, a kedvezőbb munkaidő és szabad idő érdekében. A belkereskedelemben foglalkoztatottak száma megyénkben meghaladja a húszezer főt, s ennek , fele a bolti kiskereskedelemben és vendéglátásban végzi munkáját. Ä forgalom, amit a kétezer boltban évente lebonyolítanak, csak milliárdokban mérhető, s az egy eladóra jutó havi forgalom országosan is megközelíti a százezer forintot. Mindezt csak azok kedvéért említve, akiknek talán — nehéz elképzelni is, hogy van ilyen — kételyeik lennének e munka hasznosságát illetően. • A pult belső oldalán állóknak persze érezniük is kell ezt a megbecsülést, s ezért mi vásárlók is többet tehetünk. Amit elvárunk az eladóktól —.az udvarias, türelmes magatartást —, miránk is kötelező. Hogy egyetlen kereskedelmi dolgozó se érezhessen hasonlókat, mint amit K. L. .levélírónk elkeseredetten papírra vetett. T. P. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI KIÁLLÍTÓK A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRON A világ első fogaskerekűje A múlt században olyannyira divatba jött a híres svájci kilátóhegy, a Rigi, hogy a Vierwald- státti-tó partjáról, a 437 méter magasan fekvő Vitznauból kiindulva 1871-ben megépítették a világ első fogaskerekű vasútját, fel az 1797^ méter magas Kulmig. A 7 kilornéter hosszú távot napjainkban 35 perc alatt teszi meg a fogaskerekű, melynek pályáján a legnagyobb emelkedő 25 százalékos. Ma már természetesen villamos áram mozgatja a fogaskerekűt, de létesítésének 100. évfordulójára kuriózumként az alsó állomáson kiállították az első vasút állókazános, fafűtésű, gyermekjátéknak tűnő mozdonyát. ' A vasúthálózat kiépítése meglehetősen lassan indult meg a XIX. században Svájcban. Az első vasútvonal Zürich és Baden között 1847-ben épült meg. Napjainkban viszont a világ talán legfejlettebb vasúti hálózatát mondhatják magukénak. Ma már alig van nevesebb hegy, kilátóhely vagy síterület Svájcban, amelyre ne vinne fel fogaskerekű hegyi vasút, illetve sikló vagy drótkötél- pálya. Az 5000 kilométernyi svájci vasúthálózatból elég tekintélyes a fogaskerekű-vasúti pályák hossza. Ide sorolják a keskeny vá- gányú hegyi vasutakat is, amelyek a nagyobb emelkedőkre általában szintén fogaskerékkel kapaszkodnak fel. Bizonyára kevesen tudják, hogy ma is van egy kis hegyi vasútja Svájcnak, amit gőzerővel működtetnek: a Brienzer- Rothorn ormára felpöfögő fogaskerekű „játékvonat” idegenforgalmi nevezetesség. A képen látható modellt az idén állították ki a > müncheni Deutsches Museum-ban, emléket állítva a világ első fogaskerekű vasútja megalkotójának, Nikolaus Riggen- bachernek. Olyan tökéletesen élethű, működőképes modellről van szó, amelyet maguk is megindíthatnak a múzeum látogatói. (MTI Külföldi Képszolgálat—KS) Egzotikum és célszerűség Kapunyitáskor ezrével tódulnak J&feté ja, kátíjgatók. Van, akijPÁaeladni jön, csipegetni innét!; is, onnétr 4s,ß egy kis érdekességet. Mások határozott programmal, kidolgozott menetrenddel érkeznek. Már otthon eldöntötték, hogy kizárólag a távoli országok,, egzotikus termékeit méltatják figyelemre. Az asszonyok szeme csillog a sók selymes prém, kézimunka, szebbnél szebb ruha, cipő láttán. Válogatnak. Kiválasztják a legszebb bútort, a hozzávaló szőnyeget, dísztárgyakat. Itt mindenki talál kedvére való heverőt, faliszekrényt, télikabátot és hangulatlámpát. Az üzletekben más a helyzet. Ott minden círq,.csúnya, és, kemény, mint a páncél. Véletlenül sem találni égy cubáta JtivÁnh iszínben^vagy a keresett méretben. Általában mindig 'az nincs, ami kellene. A vásár, az más. Ott van minden. Arannyal hímzett selyemkaftánok, egzotikus dísztárgyaik és isteni lábasok, tapéták, mosóporok. Termékek, amelyek a képzeletünket bútorozzák be és praktikus fogyasztási cikkek, amelyek olykor elérhetetlenebbek, mint a mutatóba küldött mesés kincsek. Vagy mégsem? Erről, legfeljebb a BNV után tudunk meggyőződni... V. Zs. • A japán rádiók és magnetofonok változatlanul az érdeklődés középpontjában állnak. • Eddig minden évben az olasz csillárok vitték el a pálmát. A karcagi ktsz bebizonyította, hogy itthon is tudunk ízléses, modern világító- testeket gyártani. • Pakisztán csodaszép ötvösmunkákkal kápráztatja el a vásár vendégeit. • Régi álom: a divatos mintájú, öntapadó tapéta. Ez is hazai termék. Jó lenne mielőbb viszontlátni az üzletekben. • Hatalmas közönségsikere van a legújabb ti-’ pusú szovjet személy- gépkocsiknak. (Tóth Sándor felvételei) Irány: a korszerű iskola Gyakori hír az újságokban, hogy felavattak egy-egy új iskolát. Szükség is van rájúk, mert még mindig mennyiségi - gondok szorítják az oktatásügyet. Még nem sikerült felszámolni a két- váltásos tanítási rendszert, pedig az se a pedagógusnak, se a gyereknek nem jó. Segíthetne a gondon az iskolák bővítése és a hozzájuk szükséges különféle létesítmények megépítése, erre azonban a legtöbb helyen egyszerűen nincs terület. A hajdan nagy iskolaudvarok egy részén üzleték, szolgáltatóházak, stb. épültek. Szerencsére a hatvanas évektől tilos az iskolatelkek megcsonkítása. Korszerű pedagógiai törekvésről mindenesetre addig nem beszélhetünk, amíg az estébe nyúló órákon kókadtan ülő tanulókkal kell foglalkozni, vagy ameddig a tornaterem hiánya miatt a gyerekek kénytelenek a padok között vagy a szűk folyosón tornázni. A tervezők agyában már megszülettek azok az új iskolatípusok, amelyek alkalmasak a korszerű pedagógiai igények kielégítésére. A mai iskolában terjednek a kiscsoportos foglalkozások, a differenciált oktatás és egyre több a választható tantárgy. Ezeknek az oktatási formáknak egy-egy tanóráján egyszerre csak 10—15 tanuló vesz részt, tehát a hagyományosnál kisebb helyiség is alkalmas, a tanóra megtartására, ezekből viszont többre volna szükség. A modern iskola másik' irányzata az általános iskola alsó tagozatán az egész napos — iskolaotthonos — foglalkozási forma. Az iskolaotthonos tanteremnek viszont — bár a létszám csak 20—25 fő — nagyobbnak kellene lennie a hagyományosnál, mert a tanteremben klubsarkot, .pihenősarkot, játékteret, kis könyvtárat, barkácsolóteret kell ahhoz kialakítani, hogy az osztály valóban „otthonosabb” legyen. A jövő iskolájának tervezői szakítanak az azonos nagyságú tantermek építési hagyományaival, helyettük a különféle nagyságú és formájú teremrendszert alkalmazzák. Az egész világon rohamosan terjed a szaktanterem, illetve a kabinetrendszerű oktatás. Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen tanteremben tartják az összes órát, hanem különlegesen berendezett helyiségekben, ahol minden eszköz, könyv és felszerelés megtalálható, amely például a kémia, a földrajz vagy a történelem tanításához szükséges. A szaktan- terem elsődleges célja, hogy minden eszköz, amely az intenzív tanításhoz szükséges, kéznél legyen, a tanárnak nem kell a szertárba futkosnia, cipekednie. A testkultúra ügye világszerte az élre került. Elsősorban az iskolára vár az a feladat, hogy a fiatalok egészséges testi fejlődését sokoldalúan biztosítsa. Ehhez pedig létesítményekre, mindenekelőtt tornatermekre van szükség. De a jövő iskolája uszoda nélkül is elképzelhetetlen. Sőt a gyermek nemcsak úszni szeretne, hanem focizni, pingpongozni, teniszezni, futni, kosár- és kézilabdázni is. A végső cél, hogy minden nagyobb iskolának legyen önálló sportkombinátja. A Szovjetunióban nemrég jelent meg egy új szabvány, amely egy tanulóra 20 négyzetméter teleknagyságot ír elő, és azt is kimondja, hogy az iskola területének csak 25 százaléka építhető be zárt épületekkel. Rendelkezik arról, hogy minden iskolában legyen könyvtár, szertár, nagy és kis előadóterem, a 22 tanulócsoportnál nagyobb iskolában két — 500—600 négyzetméteres! — tornaterem és több más létesítmény, A remélhetőleg egyre nagyobb számban épülő új iskolakombinátok pedig az esti felnőttoktatásra és szabadidő-központok kialakítására is alkalmasak — ezzel a tágabb értelemben vett közművelődés ügyét is szolgálják. T. M. Mezeipocok-vizsgálat - hőmérővel A súlyos károkat okozó mezei pocok viselkedésének tanulmányozásában mindeddig sok nehézséget okozott, hogy természe- tés körülmények között nem lehetett megfigyelni az állatok tevékenységének változását a nap folyamán. Angol kutatók most egy szellemes készüléket szerkesztettek, amelynek lényege egy érzékeny hőmérő. A hőmérőt elhelyezik a pocoklyukban, és egy központi regisztráló készülék vezetéken keresztül folyamatosan feljegyzi a hőmérséklet ingadozásának adatait. Amikor az állat elhagyja a lyukat, például táplálkozni megy, természetesen csökken a hőmérséklet. Ugyanúgy kimutatható az is, hogy. egy vagy több állat tartózkodik-e a lyukban. A hőmérséklet-diagramok pontos tükörképet adnak a rejtett életmódot élő állatok tevékenységéről.
