Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

^ • PETŐFI NÉPE 9 1977. szeptember 18. paprika tesz próbára mindenkit. Az adminisztratívok és műsza­kiak is külön műszakokat vállal­tak — a szárítók ellátására, ki­szolgálására ... Ezt tesszük a Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére... Mind. Karbantar­tók, malmosok is. — Milyen az új termés? — A mennyiség növekedése mellett a paprika minősége is fe­lülmúlja az előző éviekét. Ha ez a meleg idő tovább tart — mond­juk október közepéig —, akkor kiemelkedően jó minőséget ka­punk. A kis tárgyalóasztalon kisebb — gépelt szövegű papírlapon akad meg a szemünk. Szakmai kíván­csiságból is rá-rálesünk. hiszen pont olyan, mint az újságírói kéz­irat. Fölül dátum: 1977. VIII. 31. 7.00 N. Reggeli Krónika III. Elég csak az első bekezdésbe olvasni: ,.— Következzék egy színes be­számoló Szegedről. Színes, hiszen V. B. a pirosra érett paprika sze­déséről és szárításáról beszél­get ...” — Hát persze. „Paprikás" rádióriport. — Talán Kalocsáról is szó van benne? Végvári István malíciózus mo­sollyal felel. — Még meg elé inkorrekt mó­don ... De tessék, itt van. Így n>ilatkozik a szeged-szentmihály- telkl Űj Élet Téesz főagronómu- sa. — Mutatja. Elolvassuk. Egy- helyütt ezt kérdezi a riporter: „— Mondják, hogy az utóbbi esztendőkben jelentősen előretör­tek a kalocsai' fajták ... A ... Tsz-ben mi az önök tapasztala­ta?” Mire a főagronómus: .,— Az idei évben is, mint az elmúlt évi tapasztalatok is azt bizonyították, hogy a szegedi fű- szerpaprika minőségben sokkal előrébb lesz a kalocsai fajtáknál szfn, festékanyag-tartalom, szá­razanyag-tartalom, eltarthatóság szempontjából is.” No ez „szép” — és karakán jóslat — augusztus 31-én: „... sokkal előrébb lesz" minőségben a szegedi fűszerpaprika. Lesz. — Ez az. Honnan tudták már akkor ilyen „pontosan"? Az a véleményünk, hogy ilyen fontos exporttermékről általában sem illdomos ennyire elhamarkodott és szubjektív minősítést kinyilat­koztatni. Aztán... Jó szakember a paprikáról így nem beszél. Mert tudja, hogy a maga nemében mind a szegedi, mind a kalocsai fajta kiváló. S hogy minden faj­tának megvannak a maga elő­nyei, illetve hátrányai. Azt sem felejti el jó szakember, hogy min­den fajtát valamilyen céllal ne­mesítenek ki. Mert, ugye a tala­jok is különbözőek, az éghajlati viszonyok is ... — Ha már a főagronómus kol­léga vetélkedni szeret, sorolhat­nánk mi is a kalocsai kutatók ál­tal kinemesített fajtákat, mint a . .. De szerencsére nem szoru­lunk ilyen védekezésre. Csak az egy-két újabbat említem, ami a kalocsai kutatók piacérzékenysé­gét példázza. Világviszonylatban újból keresett a csípős fajta pap­rika; kutatóink már is gondos­kodtak róla; előzetes elismerés­nél vagyunk a Kalocsai V—1 -es­sél. Ugyancsak elismerés alatt a Kalocsai Cs—631-es, csokros pap­rika. Gépi szedésre alkalmas, igen jó tulajdonságokkal. Kalocsai módszereket követve honosítot­ták meg a szegedi körzetben pél­dául a helyrevetést. Pár éve még egy-két százaléknál tartottak, amikor mi már esztendők óta 80 százalék körül jártunk. Ma 88 százaléknál tartunk, tehát meg­honosodott technológiánál. S örü­lünk, hogy a szegediek is elju­tottak már a 44 százalékra ... Szóval a mi újszerű törekvéseink ott is hatottak. — Tavaly egyébként 60 vagon fűszerpaprikát szállítottunk ki az USA-ba — reklamációmente­sen ... Márpedig festéktartalom, zamat. íz, fűszerező hatás, tiszta­ság dolgában aligha találnák ké­nyesebb vásárlót az amerikaiak­nál,,. Miközben az érveket rakosgat­juk, kezünk önkéntelenül rátéved az asztalon díszlő két, aranyszínű „kockapárra”. A fölső mindket­tőnél egyik csúcsára állítva ra­gyog a „talapzaton". Mikor már többször idébb-odébb húztuk, s gyönyörködtünk bennük, mint ékszerben, meglepődve és röstell- kedve fedeztük fel — mik is lé­gyenek. Igazán észrevehettük vol­na őket. hiszen végig szemünk előtt, s a kezünkben is — voltak. A mostani — őszi BNV (két) vá­sárdíjai. Egyiket a 4 tojásos tész­tacsaládért. a másikat a gömbö­lyű díszdobozos csemege minősé­gű fűszerpaprikáért kapta a Ka­locsai Paprikaipari Vállalat ... Mint a világpiacon versenyképes termékek. Jellemzésül... A minap kana­dai vendégek jártak a gyárban. Az igazgató szobájában egyszer­esük lelkendezve mutat egyikük a vitrinpolcra. — Ni — hát nálunk is lehet pont ilyet kapni! Persze. Innét vásárolják Kana­dába is. Tóth István • Greksa József csoportvezető, paprikamolnár: — Ha még egy hóna­pig ilyen napos, meleg lesz az idő, kiugró minőségre számíthatunk.,, Mert aztán rajtunk nem múlik. A karbantartók is áliitják, úgy figye­lik, javítják — ha kell — a berendezéseket, mint a műszert. Végvári István: — No, ez nemsokára Amerikában lesz. Hetvenöt tonna sürgő­sen kell nekik... Szeretnénk a tavalyi 60 vagont ebben a gazdasági évben megduplázni. (Tóth Sándor felvételei.) „Minden idők legnagyobb szezonja .. üti meg fülünket a jókedvű megjegyzés a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat udvarán. Akiből ez előkívánkozott, ember­magasságra feltornyozott ládabástyák piros „falai” közt sürög-forog. A csúcsforgalomhoz illő buzgalommal mutatja a helyet, hová fu- rakodjon be az űj rakománnyal érkező pót­kocsis vontató. Mindenki foglalt most, aki él és mozog a gyárban. V'ég vári István igazgató például látogatókkal. Mi, éppen egy elv­társi beszélgetésbe csöppenünk. Matos László, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője tájékozód­ni jött. És hogy segíthessen, ha a szükség úgy kívánja. Feljegyezte ő is, hogy idén 6000 vagon pap­rikatermés fogadására számít a gyár. Fontos eleme a folyamat­nak a szárítás. A kereslet mind nagyobb a kiváló minőségű pap­rika iránt — idehaza és külföl­dön egyaránt. A hatezerből 3300 vagon paprikát saját szárítóka­pacitásával víztelenít a vállalat, a többit a mezőgazdasági nagy­üzemek szárítják meg, s adják át félkész állapotban feldolgo­zásra. Mire e sorok megjelennek, bízvást működésre kész a Kalo­csán felállított Binder.-típusú szárító. — Sajnos, a szövetkezetek szá­rító-kapacitása nincs úgy kihasz­nálva. mint szeretnénk — véle­kedik Végvári István. — Göngyöleg dolgában hogy álltok? — kérdezi Matos László. — Egymillió 164 ezer ládánk van, s kellene 1 millió 300 ezer darab. — Idejében meg kellett volna rendelnetek. — Amennyire szerződtünk, megvan rriinden szükséges láda Mikor láttuk, hogy több lesz a • Eddig több mint 400 vagon fűszer- paprikát vett át a vállalat. termés, mint amennyire számí­tottunk. utánarendeltünk. — • Ez már több mint egy hó­napja észrevehető volt.' — Tessék — mutatja a hiva­talos papír dátumát az igazgató —, intézkedtünk, mihelyst kel­lett ... Naponta irányvonatok szállítják a ládákat. Zalaszent- gróttói Békéscsabáig mindenün- nét. ahol csak felszabadulnak... A hiányzó mennyiség a hónap végére meglesz, addig győzzük a meglevőkkel. — Az élet nem is állhat meg — ládák miatt. így tisztáznak minden lénye­ges kérdést. Elvtársiasan, tárgyi­lagosan. Kiderítik, miben kell erősíteni, s azt is, ami nem a gyár igyekezetén múlik. Szorgalomban, az átmeneti fe­szített terhek vállalásában nincs is hiány. — A fizikai dolgozóknak kevés pihenő jut szombatonként, vasár­naponként. Jó ideje és még jó darabig. Eddig az uborka adott bőséges munkát, most a fűszer­Paprika­rapszódia NAPONTA 15-20 EZER LITER TEJ A MEGYESZÉKHELYNEK Korszerűsítik a szarvasmarha tartást a kecskeméti szövetkezetek Kecskemét mezőgazdasági nagy­üzemeiben gyors ütemben meg­indult az állattenyésztés fejlesz­tése az 1972-ben meghirdetett szarvasmarha-tenyésztési prog­ram óta. Az ágazatot segítő intéz­kedések hatására végbement a szakosodás és terjed az iparszerű állattartás. A megyeszékhely kö­zös gazdaságai össztermelésének 1975-ben 15,6 százalékát, tavaly 18,6 százalékát tette ki az állatte­nyésztés termelési értéke. Az' utóbbi években épült 480 férőhelyes szakosított telep a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság és ötszázas tehenészet a vá­rosföldi Dózsa Tsz-ben. Négyszáz­hetven férőhelyes tehenészetet lé­tesített a Törekvés, és 218-as te­henészetet a Kossuth Tsz. 1972 óta kedvezőbb feltételek alakultak ki a kecskeméti gazda­ságokban is a szarvasmarha-hiz­lalásra, bár a szövetkezetek túl­nyomórészt a tejtermelésre sza­kosodtak. Csupán a városföldi szövetkezetben van hústermelő marhaállomány. Az ágazattal szemben támasztott követelmé­nyek arra ösztönözték a kecske­méti, városföldi szövetkezeteket, hogy gyorsabb ütemben korsze­rűsítsék az ágazatot. A Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisz­térium engedélyével a Kossuth, a Törekvés, a városföldi Petőfi, holstein-friz fajtával keresztezi magyartarka állományát. A Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz a te­nyésztői munkája során hunga- rofriz fajtát állít elő. A keresztezett tehénállomány tejtermelése a megyeszékhely szövetkezeteiben átlagosan 800— 1000 literrel magasabb, mint a magyartárkáé. Az új fajtának ugyanakkor az eddiginél jobb ta­karmányellátásra van szüksége, mert igényesebb, mint a magyar­tarka. Tovább kell javítani vala­mennyi szövetkezetben a szarvas- marhatartás technológiáját is. A múlt esztendőben érvénybe lépett közgazdasági szabályozók az állati termékekre irányították az ártámogatást, ezért a tej fel- vásárlási ára emelkedett. Az anyagi érdekeltség befolyásolja a tejtermelést. A kecskeméti szövet­kezetekben 1976-ban még csak 2197 liter volt az átlagos tejho­zam. Az idei előirányzat már 2682 liter és az első félévi értéke­lés szerint ennek a tervnek a tel­jesítése biztosítva van. Arra is megteremtették az alapot a me­gyeszékhely közös gazdaságai, hogy a nagyüzemi tehenészetek­ben három év múlva 3600 liter le­gyen az átlagos tejtermelés. Mindaddig, míg igen sok fel­adatot kell végrehajtani ahhoz, hogy a tenyésztői munka megfe­lelő színvonalra emelkedjen. Az állategészségügyi előírásokat isi ajánlatos jobban betartani. A Magyar—Szovjet Barátság, a vá­rosföldi Dózsa és a Petőfi Terme­lőszövetkezet közös állományánál még elég magas á borjúelhullás. A Törekvés Tsz-ben pedig nehe­zen honosodik meg a Hollandiá­ból vásárolt fekete-tarka lapály marhafajta. Arra, hogy a jelenlegi szarvas­marha-állományt megfelelően el lehessen helyezni, még van gazda­sági épület. A kecskeméti és vá­rosföldi szövetkezetekben az V. ötéves terv végére előirányzott állatlétszám növeléséhez azonban új istállók építésére lesz szükség. Az állam támogatja a háztáji és kisegítő gazdaságok szarvas­marha-tenyésztését is. Megfelelő tartási idő után a háztáji terme­lők tehenenként 2500—5000 forint állami támogatást kapnak. Ha előhasi üszővel növeli az állo­mányt, és annak tartására leg­alább négy évre szóló szerződést kötnek, akkor a háztáji állattartó tehenenként 20 ezer forintos ál­lami támogatásra számíthat. Ez­zel a megoldással a kecskeméti ég város környéki szövetkezetek ház­táji gazdaságaiban megállt a szarvasmarha-állomány csökke­nése. Növekedés tapasztalható, ami azért örvendetes, mert a te­hénállomány több, mint a fele, a szarvasmarha-állomány 29,2 szá­zaléka a kisgazdaságokban talál­ható. Agud Károly mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Sikkasztás Úszódon A múlt év decemberében a Du- namenti Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének revizori irodája vizsgálatot tartott az uszódi Egyetértés Termelőszövet­kezetben, ahol szúrópróbaszerűen megnéztek egy-egy tételt így többek között azt is, amely sze­rint Szabó László (Úszód, Kos­suth utca 2. szám alatti lakos), a tsz főkönyvelő^helyettese 1975 márciusában az MNB kalocsai fiókjából, a szövetkezet egyszám­lájáról 200 ezer forint készpénzt vett fel. Hetvenezer forintot át­adott az építési brigád vezetőjé­nek munkabérekre, amit a bri­gádvezető ki is fizetett a munká­soknak. A fennmaradó 130 ezer forinttal Szabó László nem tu­dott elszámolni. Először azt mondta, hogy a géderlaki Új Élet Tsz-nek fizette ki készpénzben. Amikor azonban kiderült, hogy ez nem,'igaz, másik mesével jött: Budapesten nyitva felejtette gép­kocsiját és ismeretlen tettes ki­lopta onnan. □ □ □ Az igazság hamarosan kiderült: a 130 ezer forintot a főkönyvelő- helyettes elsikKasztotta. A nyo­mozás azonban ennél jóval töb­bet tárt fel Szabó László tényke­déséről. A főkönyvelő-helyettes ugyanis 1970 közepétől rendsze­resen sikkasztotta a közös gazda­ság pénzét, nagy tételekben, szemrebbenés nélkül. Az említett időben, 1970. június 17-én szi­vattyút és egyéb anyagokat vá­sárolt 'közel 11 ezer forintért. Az összeget a tsz banki úton elszá­molási utalvánnyal kiegyenlítette. Szabó azonban — mintha kész­pénzes vásárlás történt volna — az összeget a pénztárból kivette és elsikkasztotta. Szabó László úgy érezte, hogy bevált a módszer, s ehhez a to­vábbiakban sokszor visszatért. Például: 1972 októberében a tsz üzemanyagot vásárolt az AFOR kalocsai telepéről összesen 45 ezer forintért. A kiegyenlítés most is a bankon keresztül tör­tént, de Szabó az összeget a pénz­tárból felvette, mintha készpén­zért vásárolták volna az olajat. Ezt a 45 ezret is saját céljaira költötte. Hasonlóan járt el akkor is. amikor a tsz 1973 februárjá­ban közel 70 ezer forint értékű tápot vásárolt a Gabonafelvásár- ló és Feldolgozó Vállalattól. Sza­bó László ezt a hetvenezer forin­tot is kivette a pénztárból és el­sikkasztotta. Az ilyen kétszeres ..vásárlások” útján 1974 végéig Szabó László több, mint 440 ezer forintot sikkasztott, illetve ekko­ra kárt okozott a szövetkezetnek. □ □ □ Ha valaki csak alapfokon is­meri a pénzelszámolás rendjét, a lentiek olvasása közben abban is felvetődik, hogyan lehetett ezt megtenni? A válasz egyszerű: Szabó László úgyszólván teljha­talommal bírt az uszódi Egyetér­tésben az utalványozások, bizony­latok stb. kezelésénél. Mint fő­könyvelő-helyettes egyik aláíró­ként az elszámolási utalványt alá­írhatta, de ő több esetben, aláírta az elnök nevét is. A tsz-ben az első időktől kezdve nem követel­ték meg az alapbizonylatókat, csak a banki terhelési értesítés alapján könyvelték el a tételeket, Szabó kontírozásának megfele­lően. De hol volt a főkönyvelő? Kér­dezheti az olvasó. Abban az idő­bén. amikor Szabó László sik­kasztásait elkövette, két főköny­velője volt a közös gazdaságnak. Horváth Jenő (Dunapataj, Malom utca 22.) 1963-tól 1973-ig volt fő­könyvelő Úszódon, azután sze­mélyzeti vezetőként és belsőel­lenőrként dolgozott. Ekkor Sza­bónak felajánlották a főkönyve­lői beosztást, de ő nem vállalta. Viszont felkérte Török Árpádot (Kalocsa, Tóth Mike utca 3.), aki akkor az MNB kalocsai fiókjá­nál volt, hogy vállalja el a tsz- ben a főkönyvelői beosztást. Tö­rök elvállalta, bár nem rendelke­zett megfelelő könyvelői gyakor­lattal. Ebben az ügyben Horváth Jenő és Török Árpád ugyancsak vádlottak voltait. □ □ □ A bírósági ítélet ugyanis meg­állapítja: A termelőszövetkezet­ben „a számviteli bizonylati ren­det szabályozó pénzügyminiszteri rendeletet a vádbeii időszakban sorozatosan nem tartották be, megszegték ennek előírásait. £ bizonylati fegyelem nem volt ki • elégítő. Szabó László ezt a lehe­tőséget, valamint azt a körül­ményt. hogy a tsz elsőszámú ve­zetőjének és vezetőinek feltétlen bizalmát élvezte, kihasználva kö­vette el a bűncselekményeket.. Horváth Jenő például főköny­velői minőségében több esetben tartott ugyan ellenőrzést, de ezek formálisak, felületesek voltak.' Mikor belsőellenőr lett, a köny­velési részt szinte egyáltalán nem ellenőrizte. Török Árpád főköny­velő legtöbbet az üzemágak mun­kájával foglalkozott, s a könyve­lési részt teljes egészében Szabó szervezte és irányította. Igaz, hogy Horváth is és Török is, éveken át szorgalmazták a veze­tőségnek a bizonylatolási rend megszilárdítását, de törekvéseik alig vezettek eredményre. Mind­ez megkönnyítette Szabó László sikkasztásait. A főkönyvelő-helyettes pedig gátlástalanul sikkasztott, szórta a közös gazdaság pénzét. Például 1971 decemberében 33 ezer forin­tot vett fel a pénztárból azzal, hogy azt befizeti a községi ta­nácshoz vízműépítési támogatás címén. Nem fizette be, hanem elköltötte. Később 25 ezer forint előleget vett fel, s úgy könyvelte el, mintha a tsz ezt az összeget hízó felvásárlásra költötte volna. Voltak azonban átlátszóbb ügy­letei is. Tavaly augusztusban lá­nyának nagy lakodalmat rende­zett. Ehhez a tsz-től 2 sertést, 2 anyajuhot vásárolt közel nyolc­ezer forintos értékben. A pénzt azonban csak a nyomozás meg­indulása után fizette be. A lako­dalomhoz az egyik gazdaságtól 73ti liter bort és 15 liter szörpöt vásárolt a tsz bélyegzőjének fel- használásával, 19 ezer forint ér­tékben. Hasonlóan a tsz pénzéből utaltatta át a VOLÁN-nak azt * hétezer forintot, amit a lakoda­lomhoz bérelt két hűtőkocsiért számlázott a VOLÁN. □ □ □ Ez azonban még nem volt elég. Közben ugyanis Szabó László sa­ját részére, de a közösség pénzé­ből vásárlásokat bonyolított le. Vett zeneszekrényt, színes csem­pét, táskaírógépet, íróasztalt, sző­nyegeket, bútort, függönyöket, olajkályhákat, szőlőprést, televí­ziót, 18 ezer forintos szekrény­sort, kristálycsillárt, zsolnai kész­leteket, zenélő vonatot, herendi készleteket, a lányának bundát, vaskaput, kerítést, kristályvázát, poharakat stb. A saját vásárlásairól egymás után érkeztek a számlák a ter­melőszövetkezetbe. Szabónak* azonban ettől sem kellett félnie, mert a postabontással Ő volt fel­hatalmazva. Egyszerűen kiemelt«, azokat a számlákat, s bizonylat­ként nem kerültek a könyvelés­be. A uszódi Egyetértés Tsz sódert és különböző anyagokat értékesí­tett magánszemélyeknek. Az el­lenértéket a tsz-hez kellett kül­deni, a postai pénzküldeményeket nem telepítették az MNB egy­számlára. Nos, amikor a postás hozta a pénzeket, azokat Szabó átvette és zsebre vágta. 1975 áp­rilisától 1976 november végéig ebből 66 ezer forintja származott Szabónak. Az állatállomány be­vételi bizonylattömbhöz bárki hozzányúlhatott. Szabó fiKiiv ne­veket tüntetve fel ezeken a bi­zonylatokon, négy alkalommal összesen 52 ezer forintot vett fel a pénztárból. Más, valóságos be­fizetők is voltak, akiktől Szabó — a pénztáros távollétében — át­vette az összeget. A nagy összegű sikkasztások közben nem vetette meg az „aprópénzt" sem: 20, 30 forintos tételeket sikkasztott. □ □ □ Szabó László — a Kalocsai Já­rásbíróság megállapítása szerint — a közel hat év alatt összesen 951 ezer 665 forint kárt okozott a tsz-nek. Az eljárás során ebből 407 ezer forintot megtérített, a meg nem térült kár így is több, mint félmillió forint. A bíróság a volt főkönyvelő-helyettest foly­tatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó sikkasztás miatt főbüntetésként hét évi szigorított börtönre ítélte, mellékbüntetés­ként 10 évre eltiltotta a köz­ügyektől és 150 ezer forint va­gyonelkobzást mondott ki. Ugyan­akkor kötelezte a bíróság, hogy fizessen meg az uszódi Egyetér­tés Tsz-nek 544 ezer 655 forint kárt és az állam részére 32 ezer forint illetéket, s további ötezer forint bűnügyi költséget. Horváth Jenőt és Török Árpá­dot a bíróság egy-egy rendbeli, különösen nagy kárt okozó ha­nyag kezelés vétsége miatt 10 ezer, illetve 8 ezer forint pénz- büntetésre ítélte. A bíróság ítéle­te még nem jogerős. G. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom