Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-16 / 218. szám

1977. szeptember 16. • PETŐFI NEPE • f • Munkában a „filmbéli” forgatócsoport. (Kiss István, Balogh Tamás, Hetényi Pál, R. Hrusinszky és Ascher Tamás.) Gondolatok az ifivezetőkről Filmesek a faluban Augusztus eleje óta zárva van a Petrovics-féle vendégfogadó Szalkszentmártonban. A Petőfi- emlékmúzeummá átalakított egy­kori mészárszék és kocsma bejá­ratában kézzel írott tábla tudat­ja a közönséggel, hogy filmfor­gatás miatt csak szeptember kö­zepétől kezdve látogathatják az Intézményt. A múzeumot, csakúgy, mint a községet, filmesek szállták meg.. A „stábot” Gazdag Gyula ren­dező vezeti, készülő filmjének Ideiglenes címe: Vendégjáték. Egy kissé elhanyagoltnak tűnő parasztház udvarán akadtam rá a forgatócsoportra, ahol a rende­ző — „nyakig munkában" — el­zárkózik a nyilatkozattól... A kamera mög.ül Ragályi Elemér • Jelenet a filmből. A népművészet mestereinek al­kotásai az embernek a szépről való elképzeléseit gazdagítják, ezért érthető, hogy egyre fokozódó érdeklődés mutatkozik irántuk. A népi alkotóművészet folytatá­sának biztosítására a Szovjetunió minden köztársaságában tucatnyi különleges szakiskola működik. Ilyen a Kalinyinról elnevezett Moszkvai Iparművészeti Közép­iskola is. Szövet- és szőnyegszö­vőket, hímzőket, csipkeverőket, szobrászokat képeznek itt ki. A középiskola feladata, hogy megtanítsa a hallgatókat alkotni. Természetesén nem mindén em­ber képe§ az élet alkotó megfi­gyelésére. Ezért a jelölteknek szi­gorú felvételi vizsgát kell ten­niük. A Szovjetunió többi közép- iskolás tanulójához hasonlóan foglalkoznak fizikával, kémiával, földrajzzal és idegen nyelveket is tanulnak. A tanulók sok időt töltenek a operatőr és a felvételvezető uta* sításai hallatszanak; mindenki álljon el az útból, felvétel in­dul... Ügy tűnik, valóban nehéz információt szerezni a készülő al­kotásról ... Néhány dolog azonban köztu­domású. Gazdag Gyula egy évvel ezelőtt már forgatott a község hangulatos utcáin, házai között. A „Petőfi, a vándorszínész” című tévéjáték kosztümöt öltött színé­szei pedig a Petrovicsféle fogadó helyiségeinek korhű, eredeti kör­nyezetében játszották el szerepü­ket. A jelenlegi, készülőben levő film témája feltehetően ugyan­csak itt született. Annyit ugyanis sikerült kiderítenem, hogy a Ven­dégjáték cselekménye sok tekin­tetben hasonlít az egy évvel ez­előtt történtekhez: a televízió műhelyekben, ahol megtanulják a választott szak fogósait, az ott dolgozó mesterek munkáján ke­resztül pedig bepillantást nyer­forgatócsoportja színes operafilm felvételein dolgozik egy község­ben. Ez a tény — mint mindig ilyenkor — persze egy kissé meg­bolygatja a település lakossá­gát. .. Tehát most talán amolyan „film a filmről” produkció készül Szalkszentmártonban... És nem- csak a közreműködő színészek szerepelnek a mozivásznon, ha­nem a község sok lakója, érde­kesebb személyisége is megjele­nik majd. A filmesek végigjárták a falu valamennyi középületét; a ta­nácsházát, az iskolát, a múzeu­mot, olykor-olykor megkérdeztek egyszerűbb embereket és vezető­ket: tehát egyúttal alkotásukban megjelenik majd a község hét­köznapi élete is. • Kinek a munkája szebb? hetnek az alkotó munka világába. Évente hosszú hónapokat töltenek a híres népművészeti központok­A népes szereplőgárda tagjai elsősorban vidéki városokban dolgozó színészek közül kerültek ki. Kivétel a főszereplő, Rudolf Hrusinszky, aki a csehszlovák fő­városból érkezett, a Prágai Nem­zeti Színiház tagja. A kecskemé­tiek közül Hetényi Pál és Major Pál dolgozik velük, a szegedi színházat Cerai József, Kondor Klára, Kátay Endre, a szolnoki színházat Horváth Jenő képviseli. Játszik a filmben a kaposvári társulat több tagja is, Molnár Pi­roska, Rajhona Adám, Lukáts Andor, Kiss István, Csákány Esz­ter és Dánffy .Sándor. A Szalkszentmártonban forga­tott színes, új magyar film be­mutatása a jövő évben várható. P. M. ban. Palehben. Kohloméban, Dlmkovóban, Volgdában. A népi iparművészet hagyomá­nyai évszázadokon keresztül ala­kultak ki. A hallgatókat a népi hagyományok tiszteletére, és az új élet jelenségeinek alkotó fel­dolgozására oktatják. A hagyo­mányok ugyanis csak erősödnek a megújítás által. A középiskolában a leendő mű­vészeket az elmúlt korok művé­szi értékeinek gondos megóvására oktatják. Ennek élő illusztráció­ja a középiskola története, melyet 1920-ban a szovjet köztársaság életének egyik legdrámaibb pilla­natában alapítottak. Köröskörül éhség, rombolás, pclgórháború. A fiatal állam ugyanakkor, amikor szinte betevő falatja sem volt, már a jövő nemzedékek szellemi táplálékára gondolt. A középis­kolát eddig közel ötezren végez­ték el. (APN — KS) Pajtások! Amikor rajvezetőtök mellett ott látjátok munkátok ön­kéntes és önzetlen támogatóját, az ifivezetőt, — gondoltok-e arra, hogy a mozgalom születésekor, több mint harminc esztendeje, ifjúmunkások és különböző közép­iskolákban továbbtanuló volt út­törők vállalták ezt a munkát. Azok, akik most dolgoznak, ezt a nagyszerű hagyományt folytatják! Szinte törvényszerű, hogy a csa­patoknál azok jelentkeznek, akik valaha őrsvezetőként, vagy egyéb tisztségviselőként már belekóstol­tak a mozgalmi munka szépségei­be. és az a céljuk, hogy a többiek­kel is megismertessék azt. A mi megyénkben hozzávető­legesen nyolcezer ifivezető mun­kálkodik. Alig-alig akad csapat, ahol a kék váll-lapos ifivezetők hiányoznak. Visszatérésük régi csapatukhoz mindenképpen azt jelenti, hogy szerették az úttörőmunkát, és nem akarnak tőle elszakadni. Va­lamiféle módot keresnek arra, hogy „kötelékben” maradhassa­nak. Erre nagyszerű mód a már KISZ-tagként végzett ifimunka. Hogy mennyire-fontos ez, arra egyetlen gondolat is elég: az út­törőmozgalom egyik feladata a KISZ-életre való felkészítés. Az ifjúvezetőket — akár a kis­dobosok vagy úttörők őrsvezetőit, egyéb tisztségviselőit — tanfolya­mokon képezik ki feladatuk el­végzésére. A megyebelieket hosz- szú éveken keresztül Baján, a KISZ-vezetőképző táborban, az idén első alkalommal Balaton- fenyvesen Jcgpezték ki. Akik akár ebben a táborban, akár az isko­lához közeli úttörőházak valame­lyikében kaptak felkészítést, és Igazolványt ehhez a munkához, most, ezekben a napokban jelent­keznek a „régi” csapat vezetőinél. Mindenhol szívesen fogadják őket. Megbeszélik, melyik rajnai, vagy őrsnél tevékenykedhetnek. Ezután készítik el — a tanultak alapján — saját munkatervüket, hogy a felnőtt vezetőnek történt bemutatás után munkához lássa­nak. Munkájukkal szinte mindenhol elégedettek. Sok híradás érkezik erről hozzánk. Akik pedig kivá­lóan dolgoznak, azokról igyek­szünk képet is adni, szólni róluk. Ilyen a kecskeméti Berberovics László, a kerekegyház! Toók Lil­la és Bodor Eszter, a tiszakécskei Szudi Etelka, a kunszentmiklósl Tánczos Zoltán, Apáti Anna és Tánczos Mária, vagy a bácsalmási Molnár Hella. Nem véletlen, hogy közülük so­kan a pedagóguspályát választják élethivatásul. Az elmúlt nyáron a kecskeméti Járás úttörőelnöksége megszer­vezte az ifivezetők továbbképző tanfolyamát is, Jakabszálláson. A sátortábort is maguk építő ifik száJ mot adtak tevékenységükről, el­mondták, hogyan hasznosították az eddig tanultakat. Rendeztek akadályversenyt, és készítettek raj munkatervet. Úgy értékelték munkájukat a felnőtt vezetők; hogy valamennyien komoly táma­szai a raj vezetőknek, akár raj ve­zető-helyettesként, akár őrsveze^ tőként, munkálkodnak. Ezernyi ötletüket pedig bármelyik csapat­nál jól hasznosíthatják a csapat- vezetők! Pajtások! Fogadjátok szeretet­tel az ifivezetőket, akik nálatok dolgoznak. Forduljatok hozzájuk bizalommal minden problémátok­kal, akár a tananyaghoz, akár a mozgalmi feladatokhoz kapcsoló­dóan. örömmel közölnénk azokat a leveleket, amelyekben a ti rajo­tokban dolgozó ifivezetőről írtok, kifejtve azt, miért tartjátok ér­tékesnek, fontosnak az ő munká­ját. Selaieci Katalin Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal közölt rejt­vény helyes megfejtése: Vigyázz • szemedre! — A nyertesek nevét Mát­rai Zsuzsanna kecskeméti kisdobos, a Zrínyi Ilona Úttörőcsapat Pillangó őrsének tagja sorsolta ki. Részükre könyvjutalmat postáztunk. A nyerte­sek* Németh Mihály, Kecskeméti Bencze Agnes, Hetényegyháza: Samu Zsuzsa, Kiskőrös: Fekete Aranka, Pe- tőíiszállás; Vinkd László, SUkösdl Balázs Tünde, Borota; Odor Ferenc, Baja; Vörös Péter, Dunapataj; Dudáé János, Lajosmlzse; Bellér Éva, Solt- vadkert. A most közölt rejtvényt kisdobosok Is, úttörők is megfejthetik. A feladat az. hogy írjátok be az ábra üres me­zőibe a hiányzó számokat úgy, hogy vízszintesen és függőlegesen is a be­irt összegeket kapjátok eredményül. A megfejtéseket levelezőlapon küldJ Jétek szerkesztőségünk címére (Pe­tőfi Népe Szerkesztősége. 6000 Keci- kémét, Szabadság tér 1/a szeptembeg 27-ig. A levelezőlap címoldalára Írjá­tok rá: Ottörőrejtvény. A helye« megfejtést beküldők között tíz köny­ve*. sorsolunk ki, A hagyományok tisztelete, türelem és gazdag képzelet TUNÉZIAI JEGYZET Rúpiák, | MwK IX. Végletek között - előbbre Tenyérnyi bolt előtt kopott szé­kek, törött lábú asztalok. Körü­löttük férfiak üldögélnek viseltes, szürke kaftánban, durvaszövésű kámzsás leberhyegben. Fejükön turbán, vagy piros fez. Cipőjük talpa szinte már semmivé kopott, az imádság és két rozzant pánt tartja a lábukon. Mindennapos látvány. Férfiak, akik nem csi­nálnak semmit, de azt élvezettel. Évszázadok nyugalmát, mozdulat­lanságát árasztják. Időérzékük nincs, nem is szükséges. Hová sietnének és miért? Munkát ne­héz kapni. Otthonról sem fut el a szegénység, megvárja őket. Messze tőlük, a jómódúak vil­láiban halmozva jelentkeznek mindazok a javak, amelyekről a többség nem is álmodozhat. A különbségek nagyok. Ahhoz, hogy valaki kiemelkedjen a kénysze­rű semmittevés helyzetéből — ami a szegények egyetlen fényűzése —, értenie kellene valamihez. A kereskedelem és a kézművesség nem tarthat el egy fejlődő orszá­got, máshoz még kevesen érte­nek. Tunéziának pedig égető szük­sége van szakemberekre. Tanu­latlan munkaerőből fölöslege van, szakemberekből — hiánya. Ezen az oktatás reformjával kívánnak segíteni. A tuniéziai közoktatás fejlődésében, a függetlenség ki­vívása óta két szakasz különböz­tethető meg* Az első 1958-ban kezdődött és az oktatás demok­ratizálására tett erőfeszítések jel­lemezték. Eredménye: a beiskolá. zott gyerekek száma, országosan a kétszeresére emelkedett. A má­sodik szakasz 1968-ban vette kez­detét és az oktatásnak, a mun­kaerő-szükségletekhez való köze­lítését tűzte ki célul, párhuzam­ban az „arabizáció—tunéziaisitás" folyamatával. A feladat, tehát olyan nemze­dékek kialakítása, akiket szoros szálak fűznek a hazájukhoz és az arab-muzulmán civilizációhoz, s egyúttal készek rá, hogy az élet minden területén megállják a helyüket. Kintélő magyarok mondták elismerően, hogy a pe­dagógiai színvonal itt a legma­gasabb, Afrikában. Annyi agye­rek, hogy három műszakban jár­nak iskolába, de járnak. A 6—13 éves korú gyerekek 73 százaléka tanul, elvégzi a 6 éves elemi iskolát. A baj ezután kez­dődik. Az elmúlt években csak- nem 400 ezer fiatal fejezte be elemi iskolai tanulmányait, de nem folytatta tovább a tanulást. Ebből csak 45 ezer fiatal tudott, számára megfelelő munkakörben elhelyezkedni. Nagyon is indo­kolt tehát a reform következő lépcsője, amely lehetővé teszi a szakmunkásképzést azok számára, akik nem tudnak, vagy nem akar­nak továbbtanulni. A reform, a főiskolai oktatást is a gazdasági feladatokhoz kí­vánja igazítani. Az érettségi vizs­ga nagyon szigorú és egyúttal egyetemi felvételinek is számít. A fiatalokat aszerint osztják be az egyetemi fakultásokra, ami­lyen eredményeket elértek és ha a pályaválasztásuk egyezik a nem­zetgazdasági érdekekkel. Az 51 főiskola, 134 fakultásából minden jelölt tíz lehetőség közül választ­hat. Az elképzelések összehango­lását a realitásokkal külön bizott­ság végzi, kevés kivételtől elte­kintve a jelöltek megelégedésére. Hatalmas energiát fordítanak a kulturális színvonal emelésére. Az állami költségvetés 40 százalékát költik a közoktatás fejlesztésére. Az oktatás ingyenes, még az öregeket is esti iskolákban tanít­ják a betűvetésre. Jelentős intéz­kedéseket hoznak az életszínvo­nal javítására is. Szabályozták a fizetések alsó határát: 25 dinár­nál kevesebbet nem adhatnak senkinek. A gyári munkások ke­resete 40—50 dinár, a tanároké 110, a magas beosztású hivatalno­koké 200 dinár. Forintra átszá­mítva ez talán soknak tűnik — egy dinárt héttel kell beszorozni —, de az arab országokban a megélhetés viszonyai is egészen mások. Sokkal nehezebb 50 di­nárból eltartani egy népes csalá­dot, mint a duplájából gazdál­kodni annak, akinek anyagilag rendezettek a családi körülmé­nyei. Mert igaz, hogy az alapvető közszükségleti cikkek, például az élelem — olcsó. Fillérekbe — mil- limekbe — kerül a tej, a gyü­mölcs, a hús és a kenyér. De egy szebb lakás bérleti díja, havonta 30 dinár. Divatos villát 40 ezer dináron alul nem lehet építeni, ezekben nem is munkások élnek. Nekik 20 éves hitelre az állam ad 5000 dinárt, Illetve ennek az ösz­• Okét nem hajtja az idő. szegnek megfelelő, modern bérla­kást. Közben itt is emelkednek az árak. Ottjártunk előtt a pékek sztrájkoltak, sikerült felemelniük 3 millimmel a kenyér árát — így is olcsó. A kenyér, a cukor és a liszt államilag dotált, viszont na­gyon drága a rádió, a tévé, min­den műszaki cikk és a bútor. Fel­ment az építőanyagok óra, drá­gább lett a kávé, a cigaretta is. Mindez aggasztja az embereket, mégis a hangulat bizakodó. Nagy és túlnyomórészt kedvező válto­zások mennek végbe körülöttük. Ez előbb-utóbb azok sorsát is érinti majd, akik ma még vára­kozásteljesen üldögélnek. A jö­vő kapujában és a múlt küszö­bén. Vadas Zsuzsa IFolyt, köv.) • A kikötők is csendesek, elavultak. Rájukférne a korszerű­sítés. (Fényképezte: Radó Gyula.) • Tunisz felhő­karcolója, a 20 emeletes Africa Hotel a magas- batörö terveket is Jelképezi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom