Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-16 / 218. szám

1977. szeptember 16. • PETŐFI NEPE • i A neheze még hátravan A zöldségfélék útját a me- (2.) Elörelátóbban alapozni a jövőt zőgazdasági üzemektől, illet­ve a háztáji és kisegítő gazdaságoktól a következőképpen foglaljuk össze: az állami és szövetkezeti felvásárlók saját feldolgozásra és közvetlenül a lakossági ellátásra, valamint exportra küldik az áru egy részét, a többit a hűtő- és a kon­zerviparnak. A megyei ZÖLDÉRT a Kecskeméti Konzerv­gyár legnagyobb szállítópartnere, ugyanakkor a gyár, a me­zőgazdasági üzemekkel kötött közvetlen szerződések alapján is vásárol fel nyersanyagot. NAPKÖZBEN A hála sorai Az utóbbi hónapokban megle­hetősen sok szó esett az orvosi hálapénzről, pontosabban arról a miniszteri rendeletről, amely ezt szabályozta. Újságírók, orvosok, egészségügyi vezetők nyilatkoz­tak ezzel kapcsolatban, s ezek­nek a nyilatkozatoknak, véle­ményeknek összesített végered­ménye az volt, hogy helyeselték az intézkedést. Akadtak termé­szetesen kétkedők — elsősorban azok. akik „gyakorló” betegként beszéltek a témáról — mond­ván, hogy senki nem mondhatja meg kinek miért ad ajándékot. Legfontosabb az egészség, s az ember ezért mindenre hajlandó. Az országos vita lecsendese­dett, s nincs kétségünk arról, hogy mostanában is vannak, akik borítékot csúsztatnak az or­vos zsebébe egy alkalmas pilla­natban, vagy a hála kifejezésé­nek másfajta módját választják. Mert sokféle van. Az sem kétsé­ges viszont, hogy az orvosak többsége idegenkedett a hálától már a miniszteri rendelet előtt is, bár nem volt könnyű „leráz­ni” a mindenáron hálálkodni szándékozó beteget, hozzátarto­zót. Ha most mégis a hálapénzről lesz szó, azt egy különleges esettel összefüggésben említjük. Nem az benne a különös, hogy az orvos nem fogadott el hála­pénzt a betegtől, akit súlyos szembajával operált. Ezt remél­jük általánosságban is természe­tesnek nevezhetjük. A különös az ügyben, amit a megoperált férfi felesége mondott el a szer­kesztőségben — könnyeivel küsz­ködve : — Nyugdíjas férjem az egyik szemére elvesztette a látását, s a betegség a másik szemét is megtámadta. Műteni kellett. Tes­sék elképzelni mit jelent egy embernek, ha a közelítő vakság réme fenyegeti. Az orvos — megmondom a nevét is: dr. Ta­pasztó István szemész főorvos — biztatta a férjemet és engem is, hogy a műtét elkerülhetetlen, si­kerülni fog. Ö operálta a férje­met, aki azután még hosszabb ideig kórházi kezelés alatt ál­lott. Elérkezett az a nap, ami­kor hazaengedték a kórházból. Természetesen én mentem érte. Nem vagyunk gazdagok, de úgy gondoltuk, hogy az ember sze­me világa minden pénznél drá­gább. A főorvos úr nagyon ha­tározottan, de mégis udvariasan visszautasította a félajánlott hálapénzt. Szégyelltem magam, amiért a hálának erre a módjára gondoltam. De ami ezután kö­vetkezett, az mindenképpen di­cséretet érdemei. — Autóbuszon' nem utazhat­tam férjemmel. Taxit akartam hívni, de arra sokat kellett vol­na várnunk. A főorvos úr fel­ajánlotta, hogy saját autójával hazavisz bennünket, s már vitte is le a férjemet a kocsihoz és egészen a lakásig szállított mind­kettőnket. Ott férjemet kisegítet­te az autóból, bekísérte a lakás­ba» Azt sem tudtam, hogyan kö­szönjem meg — fejezte be az idős asszony. Az orvos, aki kötelességén jó­val túl gondoskodott betegéről, nyilvánvalóan nem azért tette, hogy bárkitől is hálára számított volna érte. Az eset nem általá­nos és természetesen nem is le­het az. De ilyenkor eszébe jut az embernek az az orvosi jelszó, amely így hangzik: mindent a betegért... G. S. Feldolgozás a konzervgyárban Paradicsomban járunk, a szó szoros értelmében a Kecskeméti Konzervgyárban. A gyár terüle­tén mindenütt paradicsom. Az udvaron is alig lehet közlekedni, a paradicsommal teli ládák mel­lett. A kapu előtt kilométernyi tehergépkocsi sor. Valamennyi jármű rakterületén paradicsom­mal teli ládák. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül a pap­rika és a csemegekukorica szál­lítás sem. A Kecskeméti Konzervgyár több, mint négyezer vagon para­dicsom átvételére kötött szerző­dést, azonban előreláthatóan mintegy 40 százalékkal többet kell átvenniök a partnerektől. A paradicsomot napi ütemezés sze­rint szállíthatják a mezőgazda- sági üzemek és a ZÖLDÉRT. A mennyiség, amit egy-egy terme­lőtől fogadni tudnak, viszonylag kevés. A napsütéses, az érést ser­kentő időjárásban szinte egyszer­re érik mindenütt a paradicsom, amit gyorsan szedni, ládákba rakni és szállítani kellene. A me­zőgazdasági üzemek gondját nö­veli, hogy a konzervgyár nem tud adni elegendő ládát. A gyár sze­rint nem ez a zökkenő oka, ha­nem az, hogy a paradicsomot nem az általuk meghatározott ütem­ben szállítják. Vagyis többet, mint amennyit naponta átvenni, feldolgozni tudnak. A gazdaságokban leszedik az érett paradicsomot! Mit is tehet­nének mást, nem hagyhatják a száron, mert öt-hat nap múlva már annyira túlérik — nem is beszélve arról, ha eső esik, meg is rohad — hogy ládákba téve szétesik, mint a köcsögből kiön­tött aludttej. A szedéshez viszont láda kellene, a folyamatos mun­kához pedig nagyobb kapacitású feldolgozó, vagy áthidaló megol­dásként olyan tartályok, amelyek­ben a romlás veszélye nélkül tarthatnák a paradicsomot. A kecskeméti Kossuth Tsz-ben nem kellene akkor a munkaerőnek csupán felét foglalkoztatni, hogy lassítsák a betakarítást, s a pa­radicsomkombájnok a tiszakécs- kei Tiszagyöngye Tsz-ben kapa­citásuknak megfelelően, napi nyolc vagonnyit leszedhetnének, nem pedig csak a felét. Többre nem képesek A konzervgyárban naponta 120—130 vagon paradicsomot tud­nak feldolgozni, bár ettől csak­nem 20 százalékkal többet át­vesznek. Most az is gondot okoz, hogy eleget kell tenniük a sze­gedi és a hatvani társvállalatok­kal korábban kötött szerződések­nek, ugyanis ezekből a konzerv­gyárakból naponta 25 vagon pa­radicsomot szállítanak Kecske­métre. Hét nap hét éjjel megállás nél­kül mennek a gépek, nyújtott műszakban dolgoznak az embe­rek, hogy győzzék a munkát. Rö­vid karbantartás, tisztítás után folytatják a nagy energiát igény­lő paradicsom-feldolgozást. Tar- V talék kapacitása a gyárnak nincs, s kevesen gondoltak ennek szük­ségességére, mivel az elmúlt tíz esztendőben csupán 80 százalékos volt a kihasználtság. A mezőgazdasági üzemek a lá­dahiány miatt panaszkodnak, és azért is. hogy teherautóik tízórá­kat is várakoznak az átvételnél. A göngyölegért ismét vissza kell menniök a gyárba a járművek­nek. Legtöbbször úgynevezett vissz-fuvarba nem tudják elszál­lítani, a gyárban nincs elég lá­da. A feldolgozók viszont azt te­szik szóvá, hogy a Konzervipari Vállalatok Trösztjéhez több. mint egy éve benyújtott 30 millió fo­rintos fejlesztési kérésüket még ma sem hagyták jóvá, valamint kevés az ötliteres üveg és a pap­rikasavanyításhoz nincs tartá­lyuk. A napokban az utóbbiból az igényük ötödé megérkezett, s ez már némi segítség. A tervezetthez képest fehérpap­rikából 20, pritaminpaprikából 110 vagonnal több átvételéről és feldolgozásáról kell gondoskodni. Csemegekukoricából is jócskán termett a Hosszúhegyi és Kalo­csai Állami Gazdaságban. A gyár­ban ebből már ötszáz vagonnyit tartósítottak. Az időjárásnak is köszönhető, hogy a Hosszúhegyi Állami Gazdaság területén túl­érett a csemegekukorica egy ré­sze, s ezért csak silózásra hasz­nálhatják, de az is közrejátszik, hogy a kecskeméti gyárban olyan gépsor üzemel, amellyel naponta 210 tonnányit lehet csak feldol­gozni. Ügy tűnik, nem szerencsés több mint 900 hektáron termel­tetni a növényt a jelenlegi fel­dolgozó-kapacitás és értékesítési lehetőséget véve figyelembe. Végül is elmondható, a kon­zervgyár. a jelenleginél többre nem képes, de ha á mezőgazda- sági termelés a jövőben is ilyen intenzív lesz, mint az idén, — márpedig a fejlődéssel számolni kell —, szükséges a gyárnak eh­hez igazodni. Vagy kevesebbet termeltetni. Melyiket választják? Bizonyára a döntéssel nem vár­nak jövő évig, amikor megismét­lődhet a mostani nem „paradicso­mi" helyzet. Gondosabban tervezni Szólásmondás szerint az is baj ha kevés, de az is, ha sok terem a zöldségfélékből. Ennek csupán a felét fogadhatjuk el igazság­nak, nevezetesen, ami a kevésre vonatkozik. A többet ugyanis óhajtani, felkészülten várni, sőt, naponta ennek érdekében tenni is kell. Kétségtelen, hogy a zöld­ségtermést az időjárás jobban módosíthatja, 'mint az egyéb szántóföldi kultúrák termését. Azonban hiba lenne a kereske­delemnek és a feldolgozóiparnak figyelmen kívül hagynia, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság évről évre fejlődik, többet, és jobb mi­nőségűt termel ezekből a növé­nyekből. Az ideit bizonyára majd az egyik legsikeresebb esztendő­nek értékelhetjük, de mindjárt hozzá is kell tenni: vannak még tartalékok, tehát a mezőgazdasá­gi üzemek ennél az eredménynél nem fognak megállni, még több­re képesek. Ha akarnak többet, ha megéri! A mostani értékesí­tési, szállítási gondok egyetlen termelőre sem hatnak buzdító- lag. Válaszolatlanul hagytunk egy kérdést az előbbi írásban, a kö­vetkezőt: lehet-e ilyen körülmé­nyek között előrelátóan, jól ter­vezni, fel kell-e készülni az ipar­nak és kereskedelemnek a jelen­legihez hasonló árudömping fo­gadására? A válasz: megközelí­tőleg. Ez középútnak tűnhet, de úgy véljük helyesebb, mint a szélsőséges álláspont. Egyetlen dolgot képtelen az ember ma még irányítani: az időjárást. A termelés, a kereske­delem és feldolgozás terén vi­szont megvan minden tudás, is­meret, s a lehetőségek is egyre jobbak ahhoz, hogy az igények­nek megfelelő élelmiszergazdasá­gi tevékenység kialakuljon. Ezek- után nyilvánvaló, hogy az idő­járás bizonytalanságát leszámít­va megközelítőleg lehet és tudni is kellene tervezni, a szükséglet figyelembevételével. Az ipart és kereskedelmet pedig olyan szer­vezettségi és műszaki színvonal­ra emelni, hogy összhangban le­gyen a termeléssel. Első helyen említjük a szervezést — nem vé­letlen. Az idén nem lenne any- nyi gond, ha például a ZÖLD- KER előrelátóbb, rugalmasabb, tervszerűbb munkát végezne, bár hozzátesszük próbaévnek kell tekintenünk a mostanit, mivel az országos vállalat csupán a ta­vasszal alakult meg. Jövőre vi­szont már semmilyen mentségük nem lehet, sőt az eszközállomány lényeges javításával — egyebek között több szállító járművel, göngyöleggel és az égetően szük­séges hűtőlánc kiépítésének meg­kezdésével — valamint még egy­szer hangsúlyozni kell: a rugal­mas felvásárlás és értékesítés megszervezésével, olyan garanciát kell adniuk a mezőgazdasági üze­meknek és a háztájiknak is, hogy ne csökkenjen a termelési ked­vük. Kisebbnek tűnik az élel­miszerfeldolgozó kapacitás is a kelleténél, bár az sem lenne gaz­daságos, ha ésszerűtlenül növel­nénk. Azonban a jelenleginél többre t'an szükség, a hűtő- és konzervgyáraknak jobban meg­közelítve a várható feladat tel­jesítésének lehetőségét. ‘ Nagyon fontos, hogy a terme­lők — a gazdaságok és háztájik — ne veszítsék el hitüket, ne érezzék a nehézségek miatt azt, hogy nem érdemes ekkora meny- nyiségű zöldségfélét termeszteni, mint az idén. A zöldségfajokat növelve, a fajtaválasztékot szé­lesítve jövőre is szükség lesz a mostanihoz hasonló árudömping- re. Bízhatunk abban, hogy a ta­pasztalatok levonása után a ke­reskedelem és az ipar fel is ké­szül ennek átvételére és feldol­gozására — az ideinél csak jobb esztendők jöhetnek. Csabai István MA ADJÁK ÁT KISKUNHALASON Ó voda fejlesztési alapból, társadalmi munkából — Kiskunhalason nagyon ko­moly gondot jelent az óvodai helyhiány — mondta dr. Peszeki László, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság gazdasági igazgató-he­lyettese. — A városi óvodáskorú gyermekek egyharmad része kí­vül marad az óvodán. A fiatal gazdasági igazgató-he­lyettes e szavakkal válaszolt ar­ra a kérdésre, hogyan jutott eszükbe egy elnéptelenedett ta­nyai iskolából óvodát létesíteni, A dologban érdekelt ő maga is, hiszen két óvodáskorú gyermeke van, ám mégsem ez volt a dön­tés oka. — A város vezetői, s mi ma­gunk is, kerestük a bővítés lehe­tőségét. A gazdaság évente böl­csődei és óvodai helyek létesíté­sére 800 ezer forintot biztosít Kiskunhalason és ICunfehértón. Ez azonban nem elegendő még akkor sem, ha a többi ipari vagy mezőgazdasági üzem is hozzájá­rul ehhez. Egy ötven személyes óvoda két és fél millió forintba kerül, ennyi pénz pedig nem áll rendelkezésre. v A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság központi kerületében az isko­lák összevonása, szakosítása miatt az egytantermes tanyai iskola teljesen elnéptelenedett. A köz­pontból eddig is beszállították a gyermekeket az iskolába, s az autóbuszon akadtak óvodásko­rúak is. Ez a kihasználatlan épü­let adta az ötletet az elhatározás­hoz, hogy óvodát létesítenek az elárvult iskolában. Miből? — A kialakításnak két forrása volt — folytatta dr. Peszeki Lász­ló. — A gazdaság a fejlesztési alapból 638 ezer forintot adott a kivitelezésre, s 300 ezer forint értékű társadalmi munkát aján­lottak fel a szocialista brigádok. A városi tanács a berendezésre 130 ezer forintot biztosított, s vál­lalta a fenntartás költségeit. A rideg tanyai iskolából két foglal­koztatót, gyermeköltözőt, tálalót, egészségügyi létesítményeket, el- különítőt, személyzeti szobát, iro­dát alakítottak ki dolgozóink. Az óvoda 50 személyes, de már így is 70 gyermeket vettek fel. Ebből 36 állami gazdasági dolgozó, a többi pedig a környéken lakó ipari munkás gyermeke. Kissé szokatlan dolog a fejlesz­tési alapból óvoda céljára pénzt adni. hiszen ebből az összegből öt MTZ-traktort vásárolhattak volna. — Így igaz. Ám a felelősséget mindenképpen vállalnunk kell. mert közvetve ez is a termelést szolgálja. így tudunk felszabadí­tani munkaerőt. Az állami gazdaság túl azon, hogy felépítette, kialakította ezt a nagyon szép létesítményt, a gyermekek számára biztosítja az étkeztetést, sőt, a gyermekek szál­lítását is vállalta. Kétségtelenül nagy gondot vállaltak magukra, de úgy tűnik, nagyon is megérte. Ma már vidám apróságok kö­szöntik az építőket, akik felelős­ségvállalásból és emberségből je­lesre vizsgáztak. Gémes Gábor Öt év alatt 11 millió új szakmunkás A szovjet fiatalokat a szakkö­zépiskolákban 1100 foglalkozásra készítik fel. A szakmunkásképzés alapja a szakközépiskola. A Szovjetunió 6270 szakközépisko­lája a szakmai képzésen kívül a középiskolás tananyag elsajítását is lehetővé teszi. Ä szakközépis­koláknak az elmúlt évtizedekben különösen nagy szerepe volt a szövetséges és autonóm köztársa­ságok nemzeti munkásosztályá­nak megteremtésében. A szakközépiskolákban har­monikusan összekapcsolódik a tanulás és a munka. Ehhez min­den feltételt megteremtettek. A leendő szakembereknek szertá­rak, laboratóriumok, korszerű kí­sérleti eszközölt állnak rendelke­zésükre. Minden szakközépiskola kapcsolatban áll valamilyen ter­melő üzemmel vagy kolhozzal, ahol a tanulók az elméleti is­mereteket a gyakorlattal gazda­gíthatják. A szakközépiskolák az elmúlt évtizedben 33 millió szakmun­kást adtak az országnak. A je­lenlegi ötéves tervben a szovjet munkásosztály 11 millió szakkö­zépiskolát végzett fiatallal nö­vekszik. PANORÁMA Hol épülhet atomerőmű? Világszerte épülnek az atom­erőművek, mert az egyre növek­vő energiaszükséglet másként már nem elégíthető ki. Nagy gondot okoz azonban rendszerint az atomerőmű helyének a kivá­lasztása. A széntüzelésű erőműveket — ha van rá lehetőség —, a bánya, az olajtüzelésűeket a finomítók mellé építik, a tüzelőanyag szál­lításának a költsége így a legki­sebb. Arra is törekednek, hogy a villamos energiát se kelljen nagy távolságra szállítani: lehetőleg ott történjék a termelése, ahol legnagyobb fogyasztói vannak. És mivel az erőműben nagyon sok vízre van szükség, a telepí­tést a vízkészletek is befolyásol­ják. Atomerőművek esetében ezek a megkötések némiképp módosul­nak. Egy atomerőmű évi tüzelő­anyag-igénye mindössze néhány vagonnyi, így szállítási költsége elhanyagolhatóan kicsi. Ennek el­lenére mégsem könnyebb egy atomerőmű helyének kijelölése, mint egy hagyományosénak: kü­lönböző biztonsági követelménye­ket kell ugyanis kielégíteni. Az atomerőmű vízigénye na­gyobb, mint a hagyományosé, közel másfélszerese a szén-, vagy olajtüzelésűeknek. Legjobb meg­oldás az erőmű friss vízzel való # Bulgáriában épül a „KozloduJ” atomerőmű. (MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS.) lehűtése, ez azonban csak otl oldható meg, ahol nagy vízhoza­mú folyó áll rendelkezésre, ne-» hogy a visszavezetett hűtővía „hőszennyezésével” elpusztítsa a víz élővilágát. Az atomerőmű építését meg-j előzőén a telephely környezeté-- ben meteorológiai- és hidrológiai megfigyeléseket végeznek. EzekJ nek az adottságoknak az ismere­tében kiszámítható, hogy az erő­műből kibocsájtott radioaktív szennyeződés miként oszlik el a légkörben, a talajban és a vízfo-} lyásokban. Kedvező, ha a telep-» helyen ritka a szélcsend, kévéi a szélmentes napok száma. Vizs^ gálják a telephely tektonikai szerkezetét is. összegyűjtik 4 múltbeli földrengések adatait! hogy következtethessenek a jö­vőben várható földmozgások elő­fordulásának a valószínűségére! Az atomerőműben keletkező radioaktív anyagokat gondosan összegyűjtik, s besűrítik, s álta­lában az erőmű területén levő radioaktív temetőbe viszik. Ha mód van rá. az erőmű helyéi úgy választják meg, hogy körű-' lőtte nagyobb település ne lei gyen. A víz méregtelenítése sással Az ipari szennyvizek között kiemelkednek az erős mérgező hatásukkal a pentaklórfenol-tar- talmúak. Az erős méreg elpusz­títja a vízben élő baktériumokat, algákat, gombáikat és az állatvi­lág több fejletlen faját is. E szennyvizek tisztítása, méregte­lenítése ezért eddig biológiai módszerrel — például baktériu­mokkal, gombákkal — megoldha­tatlan volt. Román hidrobiológusok megfi­gyelései nyomán legújabban még­is sikerült élő szervezetek segít­ségével működő fenoltisztító b«J rendezést építeni. A mérgező szennyvíz tisztítására s a pen-J taklórfenol eltávolítására és le­bontására a szittyó- és sásfélélB alkalmasak. Kísérleti körülmé­nyek között ezek az igénytelen növények két évig éltek mérge-; ző szennyvízben, s nem pusztul­tak el, sőt jelentős mennyiségű mérgező anyagot vontak ki a víz-; bői. Romániában a resicai acél­mű szennyvíztisztító telepén ké­szült el az első ipari méretű, sással működő fenoltisztító be­rendezés. Számjegyek - folyadékkristályból A ma embere leginkább az úgynevezett analóg típusú műsze­rek leolvasásához szokott hozza: egy mozgó mutató által folyama­tosan látja a mérési eredményt. Ilyen a gépkocsi sebességmérője, a gyorsmérleg mutatója, a hőmé­rő higanyszála, vagy az óra mu­tatója is. A másik leggyakoribb kifeje­zésmód a digitális: a műszer a mérési eredményt szakaszosan, számjegyekkel jeleníti meg. Ilyen típusú kifejezésre a folyadékkris­tály halmazállapotú anyagok a legalkalmasabbak. Ennek a cseppfolyós és a szilárd közötti átmeneti halmazállapotnak a ter­mészetével a legutóbbi időben so­kat foglalkoznak a kutatók. Az óragyártásban forradalmat hozott az elektronika. A régi me­chanikus órák szerkezetét felvál­totta az energiát szolgáltató gombelem. Az acélrugó 36 óráig működtette az órát, a gombelem egy évig. A fogaskerekek helyét elfoglalták a tranzisztorok, a kör- beforgó mutatókat pedig a köz­vetlen számkijelzés. Ezeknek egyetlen mozgó alkatrészük sincs. Az első, teljesen elektronikus karórákban a számok megjelení­tését az úgynevezett világító dió­dákkal oldották meg. Ezek apró, átlátszó tokba foglalt gallium- arzenofoszfildből készülnek és mintegy 3 voltos feszültség hatá­sára vörös fénnyel világítanak. Élettartamuk gyakorlatilag kor­látlan. Hátrányuk, hogy viszony­lag sok áramot fogyasztanak. A világító diódákat váltották fel, s valószínűleg teljesen ki( is fogják szorítani őket a folyadékkristá­lyos kijelzők. Az ilyen átmeneti • Folyadékkristályos kijelzésű karóra, mini számológéppel kom­binálva. (MTI Külföldi Képszol-- gálát — KS.) halmazállapotban levő anyagok átlátszatlanok, elemi részeik (atomjaik, ionjaik, molekuláik) rendezetlenek, ám elektromos erőtér hatására kristályosán ren­dezetté és átlátszóvá válnak. Ilyen anyagot helyeznek el két herme-. tikosán lezárt üveglap közé, ame­lyek közül az alsó fényvisszaverő réteggel, a felső pedig polarizá-, ciós szűrőréteggel van bevonva. Az ilyen kijelzők előnye, hogy, kevesebb áramot fogyasztanak,’ mint a világító diódák. Folyama­tosan üzemeltethetők, élettarta mulc 5—7 év. i»-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom