Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-18 / 194. szám

1977. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 3 MAGYAR SZABADALOM Granulálás új módszerrel Új eljárás született a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Kutatóintézetében, amely­nek alkalmazásával megvalósít­ható a különböző kémiai anya­gok, mezőgazdasági termékek korszerű, folyamatos szárítása és grainulálása. A módszer lényege, hogy a különböző szemcsehalma­zon keresztül alulról felfelé gázt áramoltatnak. Meghatározott se­besség után hasonló állapot jön létre, mint a forrásban levő fo­lyadékokban. Az áramlás közben egyébként rendkívüli intenzitás­sal találkozik a gáz és a szem­cse, éppen ezért e módszerrel gyorsan lehet szárítani, ugyanak­kor segítségével kiváló minősé­gű granulátumok állíthatók elő. Az úgynevezett fluodizációs eljá­rást a szakirodalom szerint 1960- ban alkalmazták először, az Ame­rikai Egyesült Államokban és Európában is az elsők között kezdte meg e módszerrel kapcso­latos kutatásait a Műszaki Ké­miai Kutatóintézet. Az odaadó tudományos munka eredménye, hogy az eddig ismert szakaszos technológiák után megvalósítot­ták a fluodizációs granulálás fo­lyamatos eljárást és elkészítették az ehhez szükséges berendezést is. A módszer és a berendezés együttesen új magyar szabada­lom, és ugyanakkor hét ország­ban, nevezetesen az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, Angliában, NSZK-ban, Francia- országban és Jugoszláviában is bejelentették és elfogadták. A hazai és a külföldi érdeklődés igen nagy a találmány külföldi értékesítési és gyártási jogát az NSZK-beli Werner Glatt légtech­nikai készülékeket gyártó cég vá­sárolta meg. Ügyintézés szocialista módon Mint ismeretes, az országban 1959 februárjában alakult az el­ső szocialista brigád a Borsod megyei királdi bányaüzemnél. Azóta a legkülönbözőbb ipar­ágakban, szakmákban gyűrűzött tovább a mozgalom, s napjainkig a tanácsi terület volt az, ahol még nem alakultak meg a szo­cialista brigádok. 1976. május 5-én a garai köz­ségi tanács dolgozói elhatározták, hogy felveszik dr. Münnich Fe­renc nevét és versenyt indítanak a szocialista cím elnyeréséért. Azóta több mint egy esztendő telt el, és az akkor megtett vál­lalásukat minden vonatkozásban teljesítették. De mit is vállalhat egy tanácsi, szocialista címért küzdő brigád? Vállalták az ügyintézés meg­gyorsítása érdekében, hogy a kö­telező 30 nap helyett 15, vagy még ennél is rövidebb idő alatt intézkednek az ügyiratok határ­idejét illetően. Meghosszabbítot­ták az ügyfélfogadási rendet is. A községben sok a délelőtti mun­kát végző ember, s így pénteken délután 15-től 16 óráig tartottak ügyfélfogadást. Közben napvilá­got látott olyan központi intéz­kedés is, mely szerint a taná­csoknál szerdán délután kötelező az ügyfélfogadás. Garán ettől függetlenül továbbra is vállalták a péntek délutáni ügyfélfogadást is. A több műszakban dolgozó községi lakosokat havonta felke­resték munkahelyükön, hogy ott végezzék el részükre a tanáccsal kapcsolatos tennivalójukat. Be­vezették azt a módszert is —, amely azóta nagyon jól bevált — hogy igény lapokat adtak ki a munkahelyekre, amelyen a dol­gozók feltüntették adókötelezett­ségüket, amelyre fizetni akartak. PflfKjJf­0 Felvételünkön a 9 tagú, szocialista címért küzdő garai tanácsi brigád. Ugyanezt a módszert alkalmaz­ták idős, egyedülálló, beteg em­berek esetében is. Szabad szombatokon úgy szer­vezték meg az ügyfélfogadást, hogy mind a német, mind a dél­szláv anyanyelvűek rendelkezé­sére állhassanak. A testületi ülé­sek részvételének arányát 84 szá­zalékra emelték. Fokozták az egyes bizottságok aktivitását. Po­litikai és szakmai továbbképzés­ben is eredményesen résztvettek. Évi 500 óra társadalmi munkát vállaltak, s ezt egy éven belül 131 százalékra teljesítették. Eb­ben szerepelt parkosítás, az újjá­épült ravatalozó festés utáni rendbetétele és a Dózsa György út építésénél különböző munká­latok. A tanácsi munka megismerte­tésére több alkalommal meghív­tak KlSZ-fiatajlökat, illetve úttö­rőket. A garaiak példája nyomán néhány hónappal később a vas­kúti községi tanács dolgozói is versenyt indítottak a szocialista címért. A bajai járási hivatal a napokban értékelte a garai ta­nács szocialista címért versenyző brigádjának eredményeit és azt minden szempontból jónak ítélte. Előreláthatóan! néhány nap múl­va sor kerül | a szocialista cím ünnepélyes odaítélésére. Sz. F. Napjainkban gyorsan növek­szik a műszaki értelmiségiek szá­ma. Mindez társadalmi szükség­let, hiszen a műszaki fejlődéssel lépést tartani csakis így lehet. Természetesen a műszakiakkal szembeni követelmények is nö­vekednek. Nincs messze az idő, amikor Bács-Kiskun egyre kor­szerűsödő gyáraiban, üzemeiben még művezetői beosztásban is csak magas műszaki képzettség­gel, állandó elméleti és gyakor­lati önképzéssel dolgozhatnak a szakemberek. A szakma iránti érzék és sze­retet a mindennapi feladatok kö­zepette teljesedik ki, és számta­lan kisebb-nagyobb gond megol­dása útján csiszolódik. Aki an­nak idején csupán a diploma megszerzését tűzte célul, s nem a szakma tudásvilágát, szépségét ismerte meg, menthetetlenül le­marad. Aki pedig a munkahe­lyén a látványos megoldásokért, a csillogó látszat-eredményekért feladja a valódi alkotás lehető­ségét, soha nem tudja saját egyé­niségét, képességeit kibontakoz­tatni, s előbb-utóbb kiég, elszür­kül. A műszaki fejlődést gyakran az új technikával, az új követel­ményekkel szembekerülő szakem­berek felkészületlensége gátolja. Nem nehéz észrevenni, milyen nagy veszteségeket okozhat, ha szakadék tátong a haladás által követelt igényele és az akárcsak néhány esztendeje szerzett, de gyorsan avuló diploma nyújtotta tudás között. A műszaki értelmi­séginek lehetőségei vannak arra, hogy az alkotás örömét érezze munkájában, akár új beruházá­sok, vagy nagyarányú vállalko­zások, akár a mindennapi élet ezernyi teendői közepette. Nem véletlen, hogy a műszaki fejlesz­tés hajtóerői azok a dolgozók, akik felismerték, hogy munkate­rületükön a haladással lépést tar­tani nem csupán a szakmai ér­deklődés kielégítését jelenti, ha­nem létszükséglet. Előfordul még, hogy elválik egymástól a jól végzett munka és a jól keresők fogalma. Az előme­netelnél helyenként még jobban érvényesül a szubjektivitás, mint a munka és a rátermettség elis­merése. Sajnos, az is igaz, hogy a jól képzett, rátermett műszaki értelmiségiek száma napjainkban kevesebb, mint amennyire igény lenne. Ezért fontos odahatni, hogy a fiatal műszakiak szakmai fej­lődése ne lassuljon le, munkájuk ne tévedjen mellékvágányra az előmenetel kilátástalansága, az erkölcsi elismerés hiánya miatt. A műszakiak körében (lévén jelentős részük vezető beosztás­ban) az önképzés nem korláto­zódhat csupán a technikai kérdé­sekre. Munkájuk jellege ugyanis olyan szakmai-politikai érettsé­get, pozitív emberi tulajdonságo­kat követel meg, amit manapság huzamosabb ideig egyetlen mű­szaki értelmiségi sem nélkülöz­het. Sőt, az önképzés nem is le­het öncélú. A műszaki értelmi­séginek egyik fontos tulajdonsá­ga kell, hogy legyen a tudás to­vábbadásának igénye, ily módon igen sokat tehetnek munkatár­saik valamint a munkások szak- képzettségének növeléséért. Zolnai János mérnök Mégis megvalósul a Duna-Tisza csatorna FILMJEGYZET A szalamandra tűzben él Monumentális, színes, széles­vásznú filmalkotással állít emlé­ket a bolgár filmgyártás a XIII. század első felében élt nagy uralkodója, II. Iván (vagy ahogy a filmben nevezik: loan) Aszen- nak. Az ő nevéhez fűződik, az önálló bolgár államiság alapkö­veinek lerakása, s negyedszáza­dos virágzása. A film rendkívüli időket idéz, a nagy szovjet történelmi filmek monumentalitásával. Jelenetépí­tése különösen a tömegek moz­gatása, Einzenstein módszereire emlékeztet. Ez a körülmény egy­magában rangot ad ennek a filmnek, de rendkívül érdekesek és a magyarországi néző számá­ra ritka élményt nyújtanak a történetnek azok a szálai, ame­lyek a korabeli magyar állam és az Árpád-ház diplomáciai erő­feszítéseihez, történelmi tevékeny­ségéhez kötődnek. Látjuk a film­ben II. Endre magyar királyt, aki a Szentföldről menekültében, fáradt, és szétzilálódott serege roncsaival megérkezik a bolgár birodalom határára és legalább szabad átvonulást és némi élel­mezést kér. Iván cár azonban ekkor már igen sokban különbözik attól a romantikus ifjútól, aki a film el­se jeleneteiben egy csodálatosan szép tavi kápolnában feleségül veszi a galíciai uralkodó bájos leányát, Máriát, hogy a házasság segítségével később majd'lrón- hoz juthasson. Iván Endre érke­zésekor már elfoglalta Tirnovót a középkori bolgár államiság központját és minden törekvése arra irányul, hogy cselszövések­kel, kierőszakolt válásokkal, gyermekék összeházasításával gyarapítsa és szilárdítsa meg bi­rodalmát. Ebből a célból tehát kolostorba küldi első feleségét és elveszi Endre egyik leányát, s hozományul kapja a balkáni te­rületek egy részét. Egyébként leányai is hasonló módon „vesznek részt” apjuk hatalmi ambícióinak támogatásá­• Jelenet a filmből. ban és elősegítésében. S közben történelmi tablók, csaták, dísz­felvonulások váltják egymást és a hatalmas totálképek mellett megbúvó intimebb hatású jelene­tekben a rendkívül kitűnő bolgár szereplőgárda színészi teljesít­ményei is gyönyörködtetnek. Kos­ta Conev a neve annak a nagy­szerű színésznek, aki Ászén cár fivérét, Alekszander herceget játssza. Az ő színészi teljesítmé­nye különösen kiemelkedő. A film forgatása közben ugyanis az Ászén cár szerepét játszó, nálunk is jól ismert bolgár művész, Aposztol Karamityev elhunyt és Conev vette át néhány jelenet­ben az ő szerepét is. Egyik jel­lem ábrázolása után átlényegülni egy másikká, eléggé nehéz, Co- nevnek azonban sikerült és lé­nyegében így megmentette ezt a monumentális alkotást. Sajnos, azonban a színészi bra­vúr nem segített azon tényen, hogy a film eseményeinek töké­letes értelmezése a bolgár törté­nelem alapos ismerete nélkül szinte lehetetlen. Rengeteg mel­lékszál fut a cárral történő ese­mények mellett. Hatalmas sze­replőgárdát mozgat a rendező, úgy hogy a történelem iránt ér­deklődő nézőnek mindenképpen ajánlani érdemes, hogy mielőtt jegyet vált erre a különösen fi­gyelemre méltó filmre — mely­nek vizuális szépségei páratlanok — tanulmányozza át a kora-kö­zépkori balkáni történelmet. Egyebek mellett a Gondolat Könyvkiadónak is van egy na­gyon tanulságos kiadványa, melynek Bulgária története a címe. Említsük meg a monumentális jelenetek rendezésében különös­képpen jeleskedő Vili Cankov, a rendező nevét, és az operatő­rét: Venec Dimitrovét is, mint akinek nagy része van a siker­ben. Cs. L. CIKKÜNK NYOMÁN Válaszolt a MÁV Lapunk június 18-i számában megjelent Az utasok érdeké­ben...? című cikkben kifogásol-' tűk a MÁ-VJ menetrendjének» me-i gyénket érintő néhány részét, egyebek között a Szeged—Buda­pest között közlekedő reggeli és esti vonatokra kötelezően előírt helyjegyvásárlással kapcsolatos problémákat. A cikkben megem­lítettük azt is, hogy az új me­netrend kedvezőtlenül érinti a Kiskunfélegyházáról Kecskemét­re naponta ingázó száz-százhúsz dolgozót, ugyanis május 22-e óta a Napfény expressz helyett zsú­folt személyvonaton kell utazni nekik reggelente. A havi bérlete­seknek is helyjegyet kellene vá­sárolni a reggeli expresszre, vi­szont ez lehetetlen, mert a kis­kunfélegyházi állomáson napon­ta csupán 13—15 helyjegyet tud­nak kiadni. Megszűnt tehát a tavalyi gyakorlat, miszerint a bérletes ingázók helyjegy nélkül is utazhatnak a Napfény expresz- szen. Cikkünkre a MÁV Vezérigaz­gatóságától részletes választ kap­tunk. Mint az a levélből kide­rült, tavaly a MÁV az ország­ban egyedüli kivételként enged­te meg azt, hogy a kiskunfélegy­házi ingázók helyjegy váltása nélkül utazhassanak az expresz- szel Kecskemétre. Az 1977—78-as menetrendiben úgy változtatták meg a Szeged—Kiskunfélegyáza— Kecskemét—Budapest között köz. lekedő vonatok menetrendjét, hogy az expressz Kiskunfélegy­házán előzi a távolsági személy- vonatot, amely 7 óra 20 perckor érkezik Kecskemétre. A változta­tás tehát azt jelenti, hogy Kis­kunfélegyházán egyszerre két vo­nat áll az állomáson, egy ex­pressz és egy személyvonat, kö­vetkezésképpen az utazók ked­vükre választhatnak, hogy me­lyikkel utaznak a megyeszék­helyre. A MÁV Vezérigazgatósá­gának szakemberei a levélben utalnak arra, hogy reggel 5 óra és fél nyolc között hét autóbusz is közlekedik Kiskunfélegyházáról Kecskemétre. A MÁV Vezérigazgatóságának részletes válasza után csupán annyit jegyzőnk meg, hogy a reggeli személyvonat, amivel a kiskunfélegyháziak a megye- székhelyre bejárnak dolgozni, rendkívül zsúfolt. Hiába van a állomáson egyszerre két — az expressz, s a személy — vonat, az ingázók csak az utóbbival utazhatnak. Ezért kérik, hogy amennyiben lehetséges az eddi­gieknél több első és másodosztá­lyú kocsit indítsanak reggelente. Úgy véljük ennek nem lesz kü­lönösebb akadálya, s bizonyára hamarosan megoldódik a kiskun­félegyházi ingázók problémája. Tárnái László Az országgyűlés nyári üléssza­kán Gergely tstván államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke kijelentette: „Elképzelése­ink sorából kiemelkedik a Du­na—Tisza-csatörna terve. Meg­építése a Tisza menti vízellátás és gazdaságfejlesztés kulcskérdé­sévé nő.” Csakhogy a munkála­tok befejezésének határidejét, a 90-es éveket, ; Cselőtei László, Pest megye második választóke­rületének képviselője — hozzá­szólásában — túl hosszúnak ta­lálta. „Indokolt lenne — mondta — hamarabb Összekötni a két nagy folyót.” ; Hát igen. Csakhogy a 120 ki­lométer hosszú, s az első építési szakaszban mintegy autópályányi széles csatorna — mai árakon és igen-igen szerényen számolva — 15 milliárd forint. Ráadásul a vízi út erős függvénye a Tisza alsó szakasza rendezésének, első­sorban a csongrádi vízlépcsőnek. Komplex programról van tehát szó, s ilyenformán reális határ­időnek tetszik az 1990-es avatás. A csatorna első ötletét a Du­na szerelmese és hazánk hűséges barátja vetette fel: az olasz Luigi Ferdinando Mársigli. A polihisz­tor gróf Buda ostromára érkezett földünkre, s a török kiűzése után nagy utazásokat tett az Alföldön is. Az osztrák mérnökök tőle köl­csönözték 1715+ben megfogalma­zott javaslatukat. A vízi út ak­koriban kizárólag a biztonságos közlekedést szólgálta volna. A reformkori országgyűléseken az­után új érveket is megfogalmaz­tak. Széchenyi, s nyomában Be­szédes József és Vásárhelyi Pál az érintett területek ár- és bel­vízvédelmét kívánta így hatáso­san megoldani. Az 1863-as ka­tasztrofális aszjály után az öntö­zés szükségességére hívta fel a figyelmet, s amikor • Bogdánfy Ödön a századfordulón újra fel­vetette a csatorna megépítésének gondolatát, terve már a komplex hasznosítás mellett szállt síkra. Ugyanő, a budapesti kultúrmér­nöki hivatal vfezetője, műegyete­mi tanár volt az, aki a Tanács- köztársaság idéjén földművelés- ügyi népbiztosként elrendelte a csatorna építését. Ahány mérnök, annyi terv. Kvassay Jenő ja legrövidebb sza­kaszt tartotta célszerűnek: a Du­naharaszti—Cegléd—Szolnok nyomvonal mellett érvelt. Bog­dánfy — akárcsak Beszédes Jó­zsef — a leghosszabb utat vá­lasztotta : Dunaharaszti-Kun­szentmiklósi—Fülöpszállás— Kiskunfélegyháza—Csongrád ál­lomásokat. Végül napjaink rea­litása: a már megépült rész foly­tatásaként: Dabas-Tatárszent­györgy—Bugac—Tiszaalpár- tározó. Záhony-Hamburg Az Országos! Vízügyi Hivatal­ban dr. Nagy László főosztály- vezető-helyettes szobája körül nyugodtan lebonthatnák a fala­kat, a könyvek; a térképek, a pa­uszpapírok, a makettek halmaza között akkor is zavartalanul áll­na íróasztala. A tervgazdasági és ©30GDÍNFY TERVE ©KVASSAY javaslata ©AZ í946-os változat ©A MEGVALÓSULÓ CSATORNA lépték Üm f 0 Az évtized végéig elkészül a Duna—Rajna—Majna-csatorna. Ezt követően — a Tisza csongrádi vízlépcsőjéhez kapcsolódva — a Duna—Tisza-csatorna. J beruházási feladatok sorában a Duna—Tisza-csatorna kialakítá­sa egy a több közül. Itt folynak ugyanis teljes gőzzel a nagyma­ros—gabcsikovói dunai vízlépcső, tározó és erőmű előkészítő mun­kálatai is. Azután itt rajzolják — a tiszalöki és a kiskörei grádics után — a csongrádi vízlépcső- rendszer nagyszabású terveit. A honi vizek gazdái, a távlati programok felvázolásakor csak­úgy, mint a jelenlegi helyzet elemzése során, abból a kénysze­rűségből indulnak ki, hogy a fo­lyók hozamának 95 százaléka ha­tárainkon túlról érkezik. És mert ott is gyorsan nő az ipari és a a mezőgazdasági felhasználás, a hiány — elsősorban nyáron — egyre gyakoribb. Különösen a Tisza alsó szakaszán nehéz a helyzet: Szeged térségébe évről évre kevesebb víz érkezik. A napjainkban rögzített, mintegy 120—150 millió köbméter vízhi­ány 1985-re 1 milliárd (!) köb­méterre növekedhet. Ennek meg­szüntetése pedig tározás és víz- átvezetés nélkül elképzelhetet­len. Így hangzik hát a fejlesztési terv általános indoklása. Ehhez vegyük hozzá, hogy a 80-as évek­ben megépül a Duna—Majna— Rajna, illetve a Duna—Elba— Odera-csatorna, s a kelet-nyuga­ti áruforgalom további bővítését segítve, elkészül a záhony—ko­morói átrakó körzet tiszai kikö­tője. Ilyenformán a Duna—Ti­sza-csatorna kialakítása éppen ezer kilométerrel (!) rövidíti le a hajózást. Űj vegetáció A bőség zavarával küzdünk: adatok, összefüggések sora dicsé­ri a csatornát, hamarjában nem is tudjúk, hol kezdjük az elő­nyök ismertetését. Mársigli csak utazni óhajtott; lám, e 120 kilo­méteres csatorna összeköti a 420 kilométeres magyar dunai és az 590 kilométeres honi tiszai vízi- utakat. Széchenyi már az áru- szállításra is gondolt; csatornánk pedig — reméljük — nemcsak ösztönözni, de kötelezni is fogja a vállalatokat: éljenek szélesebb körben e lehetőségekkel. (Jelen­leg a belföldi áruszállításokból a vasút 56, a közúti fuvarozók 42, a hajózás azonban csa£ 2 száza­lékban részesedik.) Az áru Zá­honytól Hamburgig olcsón, átra­kás nélkül teheti meg útját. Bogdánfy Ödön a csatornával az iparosítás útját is megrajzolta. A gyóni, a jakabszállási, a buga­ci, a nyárlőrinci téeszek és álla­mi gazdaságok máris arra gon­dolnak: gyümölcs- és zöldségfel­dolgozókat építenek, s a főváros­ból ide települő üzemeket fog­lalkoztatnak. Kecskemét, Kis­kunfélegyháza, a homok városai tengeri kikötőhöz jutnak: termé­keik külkereskedelme nagyobb teret kap. Szivattyúállomások, hajózsilipek és villamos erőtele­pek épülnek, s a csatorna men­tén korszerű hírközlő bázisokat alakítanak ki. És itt van persze a vízpótlás, az öntözés. Az országos vízgaz­dálkodási keretterv a Duna—Ti­sza-csatorna segítségével össze­sen 443 ezer hektár föld öntözé­sét kívánja megoldani. A Duná­ból — optimális esetben — má­sodpercenként 100 köbméter víz folyna át a Tiszába, hozzájárul­va ezzel a kiskörei és az alpári tározók készletének egyenletes hasznosításához. Ez pedig azt je­lenti, hogy megfelelő duzzasztás­sal a csatorna jótékony hatását éppúgy megérzik majd a Körös­völgyben, mint a Maros mentén, sőt, déli szomszédunknál, Jugo­szláviában is. Ahol a víz, ott az élet. Az al­földi szik, a homok dúsan termő talajjá változik, új vegetáció je­lenik meg.' A csatorna öbleiben, pihenőiben pedig fürödhetnek, sportolhatnak, horgászhatnak a helybeliek. Semmi kétség: csoda készül a Duna—Tisza közén. Homokjáról pedig elmondhatjuk majd: való­ban tengernyi aranyat hoz. Benedek István Gábor , Alkotás - állandó tanulás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom