Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-16 / 192. szám

1977. augusztus 16. ® PETŐFI NÉPE ® 5

A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKA

Bemutatjuk Simon Tibor egyetemi tanárt

Debrecenben született 1926-ban. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanított 1955-ig, amikor adjunktusnak nevezték ki a budapesti ELTE Növényrendszertani és Növény földrajzi Tanszékére, amelyen 1973 óta egyetemi tanár. 1955-ben védte meg kandidátusi disszertációját, 1972-ben pedig akadémiai doktori értekezését. 1973-ban Akadémiai Díjjal jutalmazták.

Két keréken

Kossuth Lajos nyomában

O Laczkóczki Antal brigádvezető (jobbról) a Kossuth-kiállításon.

,eee^í3*‘^fc?^É?*$**^6^y^^2Í***''"**e**‘e"e*eeee'ee*eee***'*'****************

Egyelőre vagy egyenlőre?

A nyelvben kialakult alakváltozásokról, kettőségekről már volt szó. Most is ilyenekkel foglalkozunk.

A címben említett két szót rosszul használják: az egyelőre helyett az egyenlőre használatos, pedig ugyancsak különböző je- ientésűek. Az egyelőre határozószó jelentése értelmező kéziszótárunk szerint: most és még egy ideig. Pl.: egyelőre elégedj meg ezzel! A szótár arra is utal, hogy az összetétel (mert az!) első eleme az egy, és így hosszan kell kiejteni (eggy). Helyes kiejtése tehát: eggyelőre. A történeti-etimológiai szótár szerint összetett szó, olyan szerkezetű határozószó. mint az egyaránt, egyféle, egyformán stb. Ezek kiejtése is: eggyaránt, eggyféle, eggyformán. Az egyenlőre szót másként elemezzük. Nem összetett szó, hanem az egyenlő melléknév rágós határozója. Jelentését az egyenlő alapszó dönti el. Tehát pl.: azt mondhatjuk, hogy papírt, fát egyenlő darabokra vagyis egyenlőre vágjuk. Ez a jelentésbeli nagy különbség figyelmeztessen bennünket arra. hogy jelentésüknek megfelelően használjuk őket.

Egy épület egyik termében olvastam a következő tilalmat: Ebben a helységben tilos a dohányzás. Nagyon megörültem neki. De jó lenne, ha ez igaz volna: akkor ebben a városban eltiltották volna a dohányzást. Helység ugyanis lakott települést, községet. várost jelent. A felirat szövege így lett volna helyes: Ebben a helyiségben tilos a dohányzás. Lám, az a kis i.hang milyen nagy különbséget okoz!

Sokszor összetévesztik a tanúságot, tanulságot, sőt harmadiknak a tanultságot is hozzájuk vehetjük. Pedig ha jelentésüket tudjuk, és ahhoz tartjuk magunkat, nem tévedhetünk. A tanúság alapszava a tanú, a tanulságé a tanul ige, tehát arra utal, hogy »mit tanulhatunk valamilyen jelenségből, a tanultságé pedig a tanult igenév; azokról mondhatjuk, akik tanult, müveit emberek. Tehát helyesen így mondhatjuk: A történelem tanúsága szerint (az a tanú arra, amit mondunk). Ebből a közleményből mi a tanulság? (mit tanulhatunk belőle? milyen tanulságot vonhatunk le?) Tanultsága a biztosíték, hogy ebben a munkakörbe is megállja a helyét (tehát az, hogy tanult, képzett ember).

Ugyanígy összetévesztik a fáradságot és fáradtságot, ijedséget és ijedtségei is. A fáradtság fáradt állapot (valami elárasztott bennünket), az ijedség ijedt állapot (valamitől megijedtünk). A fáradság fáradozást, az ijedség pedig ijedelmét, megijedést jelent. Tehát ne valakinek a fáradtságát köszönjük meg (talán azért van fáradt állapotban, mert sokat dolgozott). Helyesebb valakinek a fáradságát (fáradozását, fáradságos munkáját) megköszönni. •

Tévedhetünk a válik, elválik és a vált, kivált igék származékaival is. A válság tulajdonképpen súlyos helyzet, döntő fordulat, amelynek a kimenetele jó is meg rossz is lehet. Pl.: gazdasági válság; a beteg állapota válságos, meghalhat, de meg is for- dvdhat rajta a betegség. E< szó családjába tartozik a rosszul sikerült házasság utáni válás is. A- váltságról akkor beszélünk, ha meg- vagy kiváltunk valamit vagy valakit. Gondoljunk a va- gyonváltságra és a váltságdíjra, ha valakit kiváltanak.

A járatos és jártas szavakat se mindig jól használjuk. Járatos az, aki valahova el szokott menni, ott gyakori vendég, valamiben jártas pedig az, aki valamihez, valamilyen munkához ért.

Tévedés forrása lehet a szível és a szívlel összecserélése is. A szível jelentése az, hogy valakit kedvelünk, szeretünk, elviseljük őt, jóindulattal vagyunk iránta. Tagadva is sűrűn használjuk: nem szívelünk valakit, nem tudjuk őt elviselni, türelmetlenek vagyunk vele szemben. A szívlel, megszívlel jelentése pedig az, hogy valakinek a tanácsát, intelmét fontolóra vesszük, alkalmazkodunk hozzá. Ezért mondjuk pl., hogy valaki sok megszívlelendőt mondott. *

Könnyen tévedhetünk a viseltetik és viselkedik igék felcserélésével is. Valaki jól, mintaszerűen viselkedhet, de azt nem mondjuk, hogy szeretettel viselkedik, valaki iránt (pedig így szokták mondani!), hanem csak azt, hogy szeretettel viseltetik iránta. De ellenséges érzülettel is viseltethetünk valakivel szemben.

A magános és magányos szavak használata is hibás lehet. A magános egymagában állót, (tárgyat, természeti alakulatot), házastárs, Család nélkül élőt jelent. A magányos jelentése: félreeső, elhagyott, társtalan. A két szót, mivel közeli a jelentésük többször rosszul használják, pedig lehet közöttük különbséget tenni. A költők a nagyvárosban is érezhetik a magányt. A házassági hirdetésekben sokszor olvassuk a magányos szót, pedig inkább a magános lenne a megfelelőbb.

Az ébren és éberen is eltérő jelentésű. Az ébren az ébrenléthez kapcsolódik. Ébren az alszik, aki könnyen felébred, ébren még álmodni is lehet, sőt ébren lehet tartani az érdeklődést. Az éber pedig az éberséghez kapcsolódik. Éber az, aki álmából könnyen felriad, éberen lehet figyelni pl. valamilyen káros tevékenységre..

Az egyhangúan és egyhangúlag között is jelentős különbség van; de erre sem ügyelnek. Egyhangúan az történik, amiben nincs változatosság. Az egyhangúlag pedig azt jelenti, hogy valami ellenvetés nélkül, egyetértésben történik.

Említsük meg a jólét és a jóllét szavakat is. A jólét kedvező, gondtalan anyagi helyzet, a jóllét pedig az az állapot, hogy valaki jól van, egészséges. A középfok használatára vigyázzunk, mert a jólét középfoka a nagyobb jólét, a jobblét tréfásan és választékosán a halált jelenti (jobblétre szenderül).

„Egyelőre” ennyit az alakváltozatokról.

Kiss István

TJj turistaszállók a Szovjetunióban

A napokban felkereste szerkesztőségünket Laczkóczki Antal, a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet egyik brigádjának vezetője. Látogatásának célja nem mondható mindennapinak; sőt, ugyancsak felkeltette érdeklődésünket. A vele való beszélgetés közben egy szívderítő történet, egy érdekes és elgondolkoztató kép bontakozott ki előttünk.

A vendég így kezdte mondóké ját:

— Ezüstkoszorús szocialista brigádunkat annak idején Kossuth Lajosról neveztük el. Már a kezdet kezdetén célul tűztük ki, hogy a nagy hazafi életéről és munkásságáról minél többet megtudjunk. Kiállítást rendeztünk, ezzel is hozzá akartunk járulni munkahelyünkön a Kossuth-kul- tusz ápolásához. Meglepően nagy volt az érdeklődés. Most azért jöttem, hogy megkérdezzem; hátha tudna még olyan helyeket, ahol Kossuth megfordult életében.

Válasz egy felhívásra

— A brigádnaplójukból az derül ki, hogy sokfelé megfordulták az országban, a Kossuth-emlékek gyűjtése céljából. Hogygnr Is^zdp- dött ez? Mi adta az ötletet a .gyűjtéshez?.. . . :

— A Népszabadságban felhívást olvastunk. Ebben a Borsodi Szénbányák Igazgatóságának természetbarát szakosztálya arra ösztönözte a brigádokat, hogy keressenek fel túráik során minél több olyan helyiséget az országban, ahol valamilyen Kossuth-emléket őriznek. Ez nagyon beleillett elképzeléseinkbe és terveinkbe.

9 A monoki Kossuth-szobor.

ezért kapva kaptunk a felhíváson, és elküldtük benevezésünket a versenyre.

Múzeumok, szobrok, anekdoták

Miközben a vaskos naplót lapozgatjuk, bevallom egyre jobban ámulok. Hogy ilyen is van! Hogy lám, egy jánoshalmi szocialista brigád vezetője fogja magát, felül a motorjára, nyakában a fényképezőgépével, és járja az országot, gyűjti — maga és társai gazdagodására — az emlékeket „Kossuth- apánkkal” kapcsolatban! Bevallom. nemcsak tetszett, de egyenesen» meghatott a dolog. Faggattam hát tovább Laczkóczki Antalt érdekes útjairól. Ezt mondta:

— Először a kecskeméti múzeumot kerestem fel, s megnéztem a főtéren álló Kossuth-szobrot, Teles Ede alkotását. Azután következett Nagykőrös, majd' a ceglédi emlékmúzeum. Egy rózsacsokrot vittem Kossuth mellszobrához. Solton elmondták a község vezetői, hogy náluk, ahol az egykori toborzóbeszéd elhangzott, utcát és téeszt neveztek el róla. Esztergomban megtudtam, hogy annak idején hajón érkezett oda Kossuth. Mivel esett az eső a kikötéskor, akkor született a híres nóta, mely úgy kezdődik, hogy „Esik eső karikába, Kossuth Lajos kalapjára”. Aztán Tinnyén megnéztem és lefotóztam azt a házat, amelyben négy évig élt a nagy hazafi. És Abonyban a vályút, amelyből egykor a lovát itatta. S voltam még azután Monokon, Piliscsabán, Szolnokon, Budapesten, Szegeden és Csong- rádon. Szóval gyűlnek az élmények, az emlékek szépen.

Mostantól fogva együtt tart a brigád

Közben a lelkes és fiatal brigádvezető eredeti Kossuth-ban- kókat is mutat. „Néhányat már sikerült szerezni” — mondja büszkén. És hozzáteszi ehhez:

— Bemegyek az antikváriumba is, hátha találok valami kiadványt vele kapcsolatban. Néhányat már sikerült szerezni.

— Mik a terveik? — kérdezem a búcsúzás előtt.

— Mostantól kezdve a brigád tagjai — akik villanyszerelők, lakatosok, asztalosok és raktárosok — velem együtt közösen látogatják az emlékhelyeket. Ezt nem lesz könnyű megszervezni, de a sok szép közös élmény majd kárpótol a fáradságokért.

Varga Mihály

Napbarnított arc, kedves tekintet, korát meghazudtoló külső. Amikor rendhagyó módon megkérdezzük dr. Simon Tibor professzort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényrendszertani és ökológiai Tanszékének vezetőjét, hogy mi a titka kitűnő arcszínének, mosolyogva ad választ:

— Talán többet tartózkodom a szabadban, mint az átlag pesti polgár.

— Az oktatást, vagy a tudományos kutatást helyezi előtérbe? — fordítjuk komolyra a szót.

— A kettőt nem lehet egymástól elválasztani : alapelvem az oktató- és kutatómunka egysége, a helyes arányok betartása mellett.

Simon professzor 1950 óta tanítja a hallgatókat, a jövő biológusait, ökológusait. Előadásokat tart a növényrendszertan, a növényföldrajz, az ökológia és talajtan tantárgyakból. Hazai és külföldi terepgyakorlatokat vezet. Előadásait saját készítésű színes diákkal illusztrálja. Simon professzorról közismert, hogy sok évtizedes gyakorlattal rendelkező szenvedélyes és sikeres természet- fotós.

Tudományos kutató munkásságáról így vall:

— Első kutatási területem a Bereg-szatmári sík volt, ahol az erdei és réti flórát tanulmányoztam. Elkülönítettem az erdőtársulásokat, az erdőtípusokat, és tanulmányoztam az erdők fatömeg- produkcióját is. Fő kutatási területem azonban a Zemplénihegység, ahol évtizedes terepkutatások eredményeként jellemeztem a sziklagyep- és erdei növénytársulásokat. Munkámat új módszerrel: kvantitatív összehasonlító eljárással, számítógéppel gyorsítva végeztem. Erről írt könyvem most jelenik meg az Akadémiai Kiadó gondozásában.

A hetvenes évek elején a Mo- nor melletti csévharaszti természetvédelmi rezervátumot — mintaterületként — bekapcsolták a~ Nemzetközi Biológiai Programba. Ezt a munkát is Simon profesz- szor tanszéke irányította. Légífel- vételek alapján készítették el a rezervátum 1:2000-es méretarányú térképét, amely kitűnő alapot nyújtott az említett vidék növénytakarójának sokoldalú vizsgálataihoz.

Még 1955-ben bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia tudománypolitikai és szervező munkájába, mint a Botanika Bizottság titkára. 1969-től részt vett a Talajtani Bizottság munkájában is, majd 1971-től a Bioszféra Nemzeti Bizottság tagjaként fontos nemzetközi témák előkészítésében, szervezésében tevékenykedett. Jelenleg az MTA Botanikai Bizottságának az elnöke, de szoros kapcsolata van más kutató intézményekkel. így az Országos Természetvédelmi Hivatallal is.

Simon professzor ezután külföldi tudományos kapcsolatairól beszél:

— Nemcsak az intézmények, de a környező országok flórájának megismerése is fontos az eredményes oktatás és kutatás szempontjából. Részben magán-, részben hivatalos útjaimon tanulmányoztam a Kárpátok, a Balkán, a Duna-delta, valamint az orosz, német és lengyel síkságok növényvilágát. Ellátogattam Kínába s a Kaukázus-hegységbe is.

Hallgatóinak nem mindennapi élményt jelentett az 1971-es terepgyakorlat, amikor professzoruk a Tién-San hegység (Üzbég SzSzK) növényvilágát a helyszínen mutatta be.

Gazdag életútját 140 tudományos publikáció kíséri, ebből mintegy 100 szakmai. 40 ismeret- terjesztő jellegű. Növénytan című egyetemi tankönyve (társszerzőkkel) 1962-ben, a „Talajtan, mint a növényökológia alapja” című jegyzete 1963-ban látott napvilágot. Személy szerint legkedvesebb' könyvét azonban a középiskolásoknak írta. A ..Kis növényhatározó” ötödij?, 1972-es kiadásáért nívódíjat kapott.

— Hogyan látja Magyarország helyzetét a környezetéért aggódó szakember szemével?

— Alföldünk védelme szépen halad, a három nemzeti park jól betölti hivatását. Itt kellett kezdeni a védekezést, mert a növény- és állatvilág itt volt leginkább veszélyeztetve. Természetesen az ország más vidékein is akad még tennivaló, így a Dunántúlon, a Balaton környékén is. A környezetvédelmi intézkedések során az ember akarva- akaratlanul súrlódik néha az építészekkel, útépítőkkel, az urbanizációs törekvésekkel, a Dunántúlon a bányászati szakkörökkel.

Véleménye szerint Magyarország azért van viszonylag szerencsés helyzetben, mert tájegységei, növény- és állatvilága az agyoniparosított európai országokkal összevetve érintetlenebbek. Nálunk időben kezdték meg a védekezést az illetékesek. A Tudományos Akadémia égisze alatt most készítik a nagy-budapesti agglomeráció kutatási tervet. Ez távlati terv lesz 2000-ig, amelynek keretében meg fogják húzni a zöldövezetek határait, megálljt parancsolnak a bulldózereknek, és ^megvédik a talajt, a fauna és a flóra mellett a műemlékeket, sőt a ma még föld mélyén nyugvó és feltárásra váró régészeti emlékeket is.

E. I.

A szovjet idegenforgalmi szervek jelentős beruházásokkal segítik a bel- és külföldi turista- forgalom fejlődését. "A festői Ar- kagyija üdülőhelyen 13 emeletes szálloda épült, amely a Turiszt nevet kapta. A négyezer ágyas turistaszálloda terveit kijevi építészek dolgozták ki. A Turiszt a tizedik ötéves terv során épülő üdülőkomplexum első egysége.

Készüt már az ezer vendégre méretezett Ogyessza szálló is, és tervezik a 13 emeletes Auróra hotelt. (BUD APR ESS—A PN)

01 Csapódott az ajtó, a volán A • mellől szállt ki végül is a vezető.

Magas, testes kissé kacsázó járású férfi tüntető nyugalommal, kimért léptekkel közeledett az autóbusz felé.

Még egy gyakorlati lecke az ifjoncoknak. A magabiztosság félelmet kelt, minden ember fél az erőtől.

Ez a bandavezér, Szemjon biztosra vette. Megnézem én ezt a magabiztosságot néhány perc múlva, gondolta, és nagyon szerette volna, hogy minél gyorsabban elérkezzen az idő. Nem szabad hagyni, semmi szín alatt sem szabad, hogy meglógjanak.

Ha most sikerül nekik, igyekeznek majd megismételni. Csattant a busz kinyitott motorházának zárja. Ezt is előre eltervezték. Elvágták a hajtószíjat.

Végül megmozdult a Volga. Az esélyek kiegyenlítődtek, vonta le a következtetést nyugodtan Szemjon. •

Valamennyi lehetőség közül csak egy, a legkevésbé átgondolt maradt, de már nem tehetett mást.

— Gyorsan, szálljon ki mindenki a buszból! — kiáltotta és kiugrott a fülkéből. Az utasok meg se moccantak. Nem értették, mit akar. Az új szíjat egy másodperc alatt feltette. Az utastérben megindult a beszélgetés. Hallotta a mondatfoszlányokat:

— ... értesíteni a rendőrséget.

— Kérem, mindenki szálljon ki! — ismételte Szemjon. — Parancsolom, hogy mindenki szálljon ki! — kiáltotta türelmét vesztve Szemjon.

Az utasok sietve kiszálltak. Csak a hadnagy maradt a kocsiban.

— Gyorsabban! — szólt rá Szemjon.

A hadnagy lassan odament az ajtóhoz. Kiszáll, megtanult engedelmeskedni, gondolta Szemjon. Nagyon szerette volna, ha a hadnagy benn marad a buszban, legalább ő maradna.

— Gyorsabban! Vagy nem értesz a szóból?... — Szemjon el- káromkodta magát.

— Ne — kérte a hadnagy. — Ha ketten leszünk, vidámabb. —

— A hadnagy mosolyogni próbált.

— Ördög vigyen! — hagyta rá Szemjon, bár tudta, hogy végül a hadnagyot is ki kell szállítani,

Leereszkedett a lejtő végéig, és megfordult. Az emelkedő végtelennek tűnt. Aztán, amikor elérte a lejtőt, teljes sebességre kapcsolt.

— Ha történik valami, átveszem a kormányt — jegyezte meg a hadnagy. Van jogosítványom. Autóvezetést is tanultunk az iskolán.

Mire most a jogosítvány? — gondolta Szemjon, senki sem fogja kérni tőled, és soha többé nem is lesz már rá szükséged, ha a buszon maradsz.

A kanyar után hosszú, néhány kilométeres műút következett. Szemjon megörült, hogy nem látta a Volgát, jobb, ha később kerül sor a dologra. Tudta, hogyan történik majd. Beéri az autót, megkerüli, élesen jobbra fordítja a kormányt. Már világosan látta maga előtt, hogyan röpül le az útról, az ütközéstől az autó hogyan csapódik a betonkorláthoz, az autóbusz majd lassan, nagyon lassan felborul. Ilyen sebesség mellett kiugrani belőle értelmetlenség lenne, de egyébként is az összeütközéskor biztosan elveszti az eszméletét.

Ki tudja, miért, eszébe jutott az első ejtőernyős ugrása.

A nyílásnál óilt az őrmester, ellenőrizte az ejtőernyők karabi- nerjeit. Ha nagyon látszott valakin, hogy fél, a háta mögé állt, és kilökte.

Egy év múlva, amikor ő is kiképző lett, megtanulta, hogyan lehet a szemükből kiolvasni a félelmet. Első alkalommal mindenki fél. A szemük nyugodt volt, de a tekintetükben ott'ült a félelem. Ezek le fogják győzni a rettegést és kiugranak. Mások becsukták a szemüket ugrás előtt: lesz. ami lesz. És voltak üres tekintetek is, ezek mögé mindig odaállt. Szemjon ránézett a hadnagyra. A hadnagy nyugodtan visszanézett.

— Figyelj csak ide — mondta a hadnagynak. — Jobb lesz, ha mégis kiszállsz. Én is elég leszek nekik. Fékezek.

— Gyorsíts*— kérte a hadnagy.

A sebességmérő mutatója elérte a száznegyvenet.

— Jobbról közelítsd meg őket, és egyenest neki a bal lökhárítójának. A kormányt rögtön fordítsd balra. Az ütés jobbra vágja őket neki a korlátnak.

Szemjon gépiesen bólintott és meglepődött: A hadnagy pontosan kiszámította az összeütközést. Lehet, hogy a harckocsikon oktatják ezt nekik. Biztosan tanítják, gondolta, és megkönyeb- bült.

Akadt egy ember, aki döntéseket hoz, és most ő engedelmeskedhet.

— És utána? — kérdezte mégis Szemjon.

— Utána meglátjuk — felelte a hadnagy.

Gyerek ez még, gondolta Szemjon, akkor azoknak már nem marad más hátra, mint lőni. Meg kell állítani az autóbuszt, és kiszállítani a hadnagyot. De ebben a másodpercben meglátta az autót.

(Folytatjuk)