Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

PETŐFI NÉPE 9 1977. augusztus 13. REKORDTERMÉS BÚZÁBÓL VASKŰTON Korszerű módszerekkel Évről évre jobb eredmé­nyeket érnek el a vaskúti Bácska Terme­lőszövetkezet­ben a szántó­földi növény- termesztésben, valamint a te­henészetben is. A szövetkezet földjeinek egy része sülevé- nyes, homok­dombokkal tarkított, azt mondják erre:- nyugtalan te­rület. Eszten­dők óta a búza termésátlaga nem érte el hektáronként a 39 mázsát. Mintegy két hete befejezett betakarítás után most már elmondhatják, a vaskúti szövetkezet eddigi leg­nagyobb termését, hektáronként átlagosan 49 mázsa búzát tudtak a magtárakba szállítani. Hogy mi­ként érték el a rekordtermést, er­ről Penoff László, a téesz főme­zőgazdásza, a következőket mon­dotta: — Már az ősszel mindent meg­tettünk annak érdekében, hogy javítsuk az eddigi termésátlagot. A vetést október 26-ra befejeztük, ami egyben annyit jelent, hogy optimális időben fejeztük be e fontos munkát. Búzából korábban elsősorban Bezosztáját, Kavkázt és Aurórát termesztettünk. Ta­valy fajtaváltást határoztunk el. Az Auróra 'és Kavkáz mellett nagy területen a jugoszláv, Száva fajtát termesztettük, ez utóbbit takarmánybúzának. Egyébként az idén további módosításokra ke­rült sor, ugyancsak jugoszláv faj­tákat, a Rana 1, 2, valamint hár­mas jelzésűeket és a Partizánkát termesztjük, valamint szegedi és martonvásári fajtákat, A Száva fajtával kiemelkedő terméseredményeket értek el, eb­ből hektáronként csaknem hatvan mázsa termett. Az étkezési búzák átlagtermése .viszont csak 47 mázsa volt. A termésátlagokat végső soron a 100 hektárnyi homo­kos területen termelt, s csupán 28 mázsa átlagot adó Libelulla ron­totta le. Nagyon lényeges volt a műtrágyázás és lombtrágyázás kombinációjának a termésátla­gokra gyakorolt hatása. — A szövetkezetben már koráb- 1 • A gépből kigördül a henger alakú bála. ban használtuk a kukoricatáblák­ra az osztrák Anilag cég készít­ményét, az Agromax biokatali­zátort lombtrágyázásra. E szer 13 mikroelemet tartalmaz a nitrogén, foszfor, és kálium mellett, vala­mint baktériumtenyészeteket, en­zimeket, vitaminokat, Ezt a vi­rágzás időszakában helikopterről szórtuk a búzára, összehasonlító táblákat is hagytunk, olyanokat, amelyeket nem kezeltünk a bio­katalizátorral, s kiderült, hogy ott, ahol az Agromaxot használtuk, 18 százalékkal nagyobb lett a búza hozama. Ebből a szerből 8—lU li­tert adtunk hektáronként. Mivel növényvédő szerrel keverhető, így gyakorlatilag a kiszórás többlet- költséget nem eredményez. A bio­katalizátort úgy használjuk, hogy a talaj- és levélvizsgálatok által meghatározott v műtrágyameny- nyiségnek csak a felét juttatjuk a talajba, a többit a biokatalizá­torral pótoljuk. Tíz liter Agro­max költsége egyébként megegye­zik 200 kiló vegyes műtrágya ha­tóanyag költségével. Mindent ösz- szevetve, úgy látjuk, ez a műtrá­gyázás olcsóbb, és hatékonyabb is. Hasonló tápanyag-utánpótlást valósítanak meg a termelőszövet­kezetben a kukoricatáblákon is, s az idei terméseredmények után mondják ki majd a végső szót, hogy a jövőben a már említett módszer szerint használják-e az Agromax biokatalizátort. A szövetkezetben 240 hektáron termesztettek búzát, amelynek betakarítására tizenöt napot for­• A tömörítőhengereket lánckerék forgatja. Hiba- lehetősége rendkívül csekély, az alkatrészeket hazai gyártmányokból pótolni lehet. Beépítettek egy bála­számlálót is. • Ilyen egyszerű a kötözőszerkezet, a zsineget egy csövön vezetik be a. gépbe, s ezután a bálára teke- redik — mutatja Penoff László. A hatékonyabb termelést segítik A párt csoportok munkájának tapasztalataiból A termelésben dolgozó, pártcsoportok munkájának haté­konyságát jól ki lehet mutatni az eredményekben. Például, ha azt vizsgáljuk, hogy kezdeményezéseik során mit értek el a szocialista brigádokkal összefogva. A bajai járásban tanul­mányoztuk, hogyan dolgoznak a pártnak ezek a kollektívái. Sok hasznos kezdeményezéssel találkoztunk. Érdemes közülük megemlíteni néhányat. dítottak. Oj gépeket is vásároltak, elsősorban a rakodás gyorsítási hoz és könnyebbé tételéhez. A csehszlovák gyártmányú 35 mázsa teherbírású rakodógéppel órán­ként ötven tonna terményt tudtak teherautókra rakni. A gép alkal­mas még homok, sóder és granu­látum rakodásához is. Az országban eddig még sehol sem használt NSZK gyártmányú bálázógép dolgozik a téeszben. A Claas-Rollant—85 bálázógépet az IKR-től kapták kipróbálásra. A gép kör alakú, vagy inkább hen­ger formájú bálákat készít, 3-tól 8 mázsáig a beállítástól függően szalmából, és szénából egyaránt. „Csodálatos gép”, mondta Vámos Ferenc, a termelőszövetkezet el­nöke, mivel nagyon egyszerű, és teljesítménye duplája az eddig használt, egyébként kockabálá­kat készítő gépeknek. A traktor vontatású berendezés felszedő szerkezetével a szalmát zárt for­góhengerek által körülvett térbe juttatja, ahol az előre beállított értéknek megfelelően tömörödik. A szakemberek szerint a leg­csodálatosabb része a gépnek a kötözőszerkezet, amely egyszerű, praktikus és hibásodási lehetősé­ge nincs. Nem csomóz, hurkol, hanem a hagyományos zsineget rácsavarja a tömörített, henger alakú bálára és az a többszöri rá- tekerés után megfeszül. A gép ál­tal készített bálák kemények, nem esnek szét, jól szállíthatók és kazlazhatók. , Cs. I. A bácsbokodi Aranykalász Ter­melőszövetkezet szarvasmarha­tenyésztő ágazatában a tizenegy személyből álló pártcsoport kez­deményezte a szálas takarmányok gondosabb betakarítását, a lege­lőtelepítést. Munkaerő hiányá­ban az állatgondozók vállalták, hogy szabad idejük alatt segíte­nek a szalmabetakarításban. A tenyésztői színvonal emelésének eredménye, hogy míg 1975-ben 2485 liter volt a tehenenkénti át­lagos tejhozam, tavaly már 2825 literről számolhattak be. Az idén újabb 400 liter növekedést hatá­roztak el. Az ágazat a termelési értéket — a kommunisták példa- mutatása nyomán — másfél mil­lió forint értékben növelte. Ugyanebben a gazdaságban mű hely csarnok építését tervez­ték, de nem találtak kivitelezőt. A tizenhat tagú pártcsoport kez­deményezésére vállalás született. A néhány függetlenített szakem­beren kívül a traktorosok és a mezőgazdasági gépjavítók is rendszeresen besegítettek az épít­kezésbe. Csaknem négymillió fo­rint megtakarítást értek el Ily módon, ugyanakkor időben elké­szült az új • műhelycsarnok, amelyben korszerűbb munkakö­rülmények között dolgozhatnak a szövetkezeti tagok. Hasonló kezdeményezéseket to­vább sorolhatnánk az említett termelőszövetkezetből. A párt­csoportok jó munkája, a kom­munisták példamutatása is elő­segítette, ‘ hogy a termelőszövet­kezet múlt évi eredményei alap­ján elérte a kiváló címet. A bácsalmási Petőfi Termelő- szövetkezet sertéstelepének dol­gozói* a pártcsoport kezdeménye­zésére vállalták, hogy segítenek az építőknek a korszerűsítésben. Az iparszerű sertéstenyésztéssel foglalkozó közös gazdaságok tár­sulása — az ISV — által kezde­ményezett újítás alapján 300 ser­téssel tudnak többet értékesíteni, ami 600 ezer forint terven felüli bevételt jelent. Ugyancsak vál­lalást tettek a nagy teljesítmé­nyű szárítóüzem előbb történő üzemibe helyezésére, amely 300 ezer forint többlet-jövedelmet biz­tosított az elmúlt esztendőben a termelőszövetkezet tagjainak. A Bajai Mezőgazdasági Kom­binát takarmánykeverő üzemé­nek kommunistái pártmegbíza­tásként vállalták a termelési fel­adatok túlteljesítését. A 47 ezer tonnás évi tervet ezerrel „fejel­ték meg”. Ebből származóan 3,6 millió forint értékű termelésnö­vekedést értek el. Ezzel egyúttal a háztáji állatállomány jobb ta- ‘karmányellátását segítették. Ebben az üzemben nagyobb gondöt fordítottak — a korábbi évekkel ellentétben — a minő­ségre. Nem véletlen, hogy 1976. évi munkájuk alapján elnyerték a Kiváló ü|zem címet. Hasonló munkasiker született a kombinát borászati üzemében, ahol a kilenc személyből álló pártcsoport aktív, kezdeményező, példamutató munkájának hatá­EffcNlifc 1 Q Egy emelkedő következett, És • talán a leghosszabb az egész útvonalon. Szemjon sebessé­get váltott és hallgatta a motor­zúgást. A motor egyenletesen, ne­hezen dolgozott. Az emelkedő csúcsán ismét sebességet váltott, most lefelé ereszkedett. Egy ka­nyar következett, itt meglátott egy személyautót, meg négy em­bert. Az egyik világító rendőrbo­tot emelt a magasba. A lejtő még nem. ért véget, szabálysértés lenne itt megállni, ezt még az újdonsült sofőrök is tudják. Lemegyek a lejtő végéig, és majd ott megál­lók — határozott Szemjon, de a rendőrbotos férfi még közelebb lépett az út széléhez. Nem lehe­tett kikerülni, annál is kevésbé, mert a másik három egymástól néhány lépésre állva, az egész utat elzárta. Terpeszállásban áll-. tak, mint a külföldi filmekben a rendőrök. A bot fénysávjai fi­gyelmeztetően villogtak, és Szem­jon fékezni kezdett. A botos férfi rendőrsapkát és harmattól csillogó köpenyt viselt. — Nyisd ki az ajtót — utasította a rendőr. Szemjon meglátta a századosi rangjelzést a váll-lapján. — Az iratokat, a menetlevelet, a kulcsot! — követelte a százados. A kulcs vajon miért kell neki, töprengett Szemjon, de azért oda­nyújtotta az igazolványát, a me­netlevelet és a kulcsot is. A sok éves sofőri munka közben megta­nulta, hogy rendőrtől nem szokás kérdezni. Három rendőr gyorsan végig­ment a buszon és szemügyre vette az utasokat. Az egyikőjük vissza­jött, a vezetőfülke mellett megállt, a másik kettő meg az iratokat kezdte ellenőrizni. Keresnek va­lakit. Lehet, hogy megszökött egy bű­nöző. Az esti újságban mindig el­olvasta a bűneseteket. Melyik utasról lehet szó, törte a fejét. Talán a kövér férfi, a tanárnő szomszédja? De rögtön el is szé- gyellte magát, amiért rosszat gon­dolt egy emberről, pusztán azért, mert az Is mérnökjelvényt visel, mint az a másik férfi. — Elnézést, de... szólt megüt­közve egy asszony az utasok kö­zül. — Hallgasson! — parancsolt rá az egyik. Lehet, hogy akit köröznek, fegy­vert visel, és ha lövöldözni kezd? Szemjon elhatározta, hogy figyel­mezteti a századot. A fülkénél álló rendőr miatt nem láthatta, mi tör­ténik az utastérben. Megpróbált megfordulni, de a százados nyom­ban ráripakodott: — Ne mozduljon! Szemjon lenézett a századosra és elcsodálkozott — a szokásos kék rendőrségi váll-lap helyett bordót viselt, ilyent a hadseregben hordanak. Mint mindenki, aki már leszolgálta a katonaidejét, Szemjon is jól ismerte a rangjel­zéseket, a paszományokat és a fegyvernemi jelzéseket. Nem mintha folyton a változásokat fi­gyelte volna, de érdekelte, hogy volt ez, amikor még ő szolgált, és mit változott, a férfiak ez iránt sosem közömbösek. Moszkvában a rendőrség új egyenruhát kapott, de egyáltalán nem ilyent. Szerette volna, de mégsem mer­te megkérdezni, hogy miért bordó váll-lapos a ruhája, de abban a pillanatban meglátta a pisztoly sötét csövét. — Ha már ilyen találékony vagy — mondta a százados —, akkor tartsd a szád! Szemjon nem látta a szemét. Mélyen a fejébe húzta a sapkáját, de a hangja nagyon fiatalosan csengett. Szemjon szemügyre vet­te sovány nyakát, vékony vállát, a pisztoly csöve remegett, a veze­tőfülke magas, ezért felfelé kellett tartania a revolvert és hamar el­fáradt a keze. Fiatalok, futott át Szemjon agyán, túl sok rablásról szóló f-ilmet nézhettek meg. — Hagyjátok abba. fiúk — mondta olyan nyugodtan, ahogyan csak tudta. — Nem ússzátok meg szárazon. — De még mennyire megússzuk — vágta rá. Ezt kár volt mondanod, gondol­ta Szemjon, a hallgatás az igazán félelmetes, amíg az ember nem tudja, mekkora a'veszély. A hang­jából ítélve ez a „veszély” mind­össze tizenhét esztendős lehetett. — Ne mozduljanak — paran­csolták a rablók az utastérben. Az első üléseken a félelemtől megdermedt asszonyok maguk nyújtották oda a táskájukat. (Folytatjuk) sára javult a technológiai fegye­lem, tervszerűbbé vált a munka. Ez az üzem is elérte a kiváló szintet. Bácsalmáson, a Bajai Finom- posztó Vállalat helyi üzemében a pártcsoport nagyrészt villanysze­relőkből áll. Megállapították, hogy a gépek többségében na­gyobb villanymotorok vannak, mint amilyenre szüksége van a termelésnek. Ezeket kisebb áram­igényűre cserélték ki. A termelés nem csökkent, de 450 ezer forint értékű villamos energiát takarí­tottak meg. A szövődéi pártcso­port kezdeményezte a minőség javítását, az állásidő csökkenté­sét, a műszakváltás gyorsabb és tervszerűbb megszervezését. A számítások szerint ezzel kereken félmillió forint megtakarítást ér­tek el. Ugyancsak kezdeményez­ték. hogy a hulladékanyagot meg­felelő válogatással felhasználják. Ezzel mintegy évi 650 ezer forint értéket takarítanak meg. A bácsbokodi vajüzem hat év óta újjáépítésre vár. A rekonst­rukcióhoz csak ez évben fognak hozzá. Itt az I-es számú pártcso­port tíz tagból áll. Az üzem za­vartalan működése nekik köszön­hető. A szakemberekből álló pártcsoportok kezdeményezték a jó módszereket, s takarékossági intézkedéseket, ezzel a zavarta­lan üzemelést oldották meg. Egy túrógyártó helyiséget és két, 40 ezer literes tejtartályt létesítet­tek házilagos kivitelezésben. A feldolgozó részlegben levő párt­csoporttal együttműködve 890 ezer forint jövedelem-többletet teremtettek az üzemnek. A termelési pártcsoportok munkájáról az előbbiek nem ad­hattak teljes képet. Csak néhány villanásban mutattunk rá, hogyf milyen fontos munkát végeznek. Nagy felelősséggel vesznek részt elsősorban a munkaterületüket érintő döntések előkészületében; meghozatalában és főleg végre­hajtásában. Jelentős szerepük van a dolgozók hangulatának formálásában. Ma már gyakori jelenség, hogy: a párttitkárt vagy a gazdasági vezetőt megkeresik egy üzemen belül a pártonkívüiiek olyan ter­melési részlegből is, ahol a kis létszám miatt nincs pártcsoport, esetleg párttag sem. Hivatkoz­nak arra, hogy ők is tesznek va­lamilyen vállalást a más terme­lési részlegben dolgozó kommu­nisták példájára. A kezdeményezések többségé­nek nagy jelentőséget ad az is, hogy nem csupán egy évre szól­nak, kihatással vannak az elkö­vetkezendő esztendőkre. Jó ha­tást váltanak ki a termelés nö­velésére. Ez egyúttal munkasike- reket jelent és a dolgozóknak is nagyobb jövedelmet biztosít. A kezdeményezések rangot, el­ismerést teremtenek a termelési pártcsoportoknak. Segítik a szo­cialista munkaverseny kibonta­kozását. Határozott cselekvésük­kel, segí ten iaka rásuk ka 1, felelős­ségtudatukkal viszik előre a ter­melést. Járásunkban a pártcsoportok munkája azóta javult sokat, mi­óta a pártvezetőségek az év végi taggyűléseken rendszeresen érté­kelik tevékenységüket és a párt­megbízatások teljesítését. A tagkönyvcserével kapcsola­tos elbeszélgetések, s a kölcsönös véleménycserék még jobban el­mélyítették a párttagokban a fe­lelősségérzetet. A párttagság az­óta jobban igényli a konkrét megbízatásokat, ezeket legjob­ban a pártcsoporton belül lehet ellenőrizni. A munka folyamatos. Minde­nütt meg léhet találni a leghe­lyesebb munkamódszereket, ame­lyek elősegítik a pártcsoportok hatékonyabb munkáját. Szabó Imre a járási pártbizottság első titkára A cimbalom szerelmese, versek megzenésítője Bizonyára sokan emlékeznek még arra a nemrégiben lezajlott rádió-vetélkedőre, amelyen a ki­tűnő kecskeméti csapat azért szorult a második helyre, mert tagjai nem tudták megmondani, hogy a Befútta az utat a hó cí­mű dal Ady Endre kedvenc nó­tája volt. A riporter szájából ak­kor az is elhangzott, hogy pedig ennek szövegét bajai költő írta. Nos, ezzel kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy ez' az annak idején rendkívüli népszerűségnek örvendő dal a bajai Tóth Kál­mán költő szövegére készült; ám ezzel még korántsem merül ki a mű bajai vonatkozása. Ugyanis aki megzenésítette a ■költeményt, nem más, mint Állaga Géza, aki hosszú esztendőkön keresztül élt a Sugovíca-parti városban, és ott is holt meg, tragikus körülmé­nyek között, a század második évtizedében. Ha már így alakult, hogy az ország nagy nyilvánossága előtt került szóba az egykor oly any- nyira kedvelt nóta — és vele kapcsolatban a vers —, akkor talán nem árt egy rövid cikk ke­retében felidézni a zeneszerző személyét a mai olvasók előtt. Hiszen a fiatalabb nemzedék tag­jai, de ma már az idősebbek kö­zül is bizonyára sokan nem tart­ják számon azt a férfiút, aki-pe- dig valamikor nem kis szerepet játszott hazánk zenei életében. Itt jegyezzük meg, hogy helyesel­jük a Bajai Műsor szerkesztői­nek ötletét; ők ugyanis legutób­bi számukban siettek tájékoztat­ni saját olvasóikat a tévében el­hangzott mondatok hátteréről, dr. Sólymos Ede kandidátus tol­lából. Állaga Géza zeneszerző és cimbalomművész Bács-Bodrog vármegyében. Öbecsén született 1841-ben. Az apja haladó gon- dolkozású tisztviselő és politikus volt. Mint országgyűlési képvise­lő, ö is aláírta 1848-ban a Habs- burg-ház trónfosztásáról szóló történelmi jelentőségű határoza­tot. Ezért később halálra ítélték; csak nagy nehézségek árán tud­ta elkerülni a halált. Egy ideig Baján volt főjegyző később. A fia, Géza a bécsi konzervatórium növendékeként tanult, majd ide­haza a Nemzeti Színház gordon­kása lett. Rövid ideig a Népszin­/, . . ház karnagya is volt, majd a ba­jai tanítóképző zenetanára. Közben zeneszerzéssel is rend­szeresen foglalkozott. Operetteket írt, megzenésített színpadi műve­ket, többek között Tóth Kálmán és Vörösmarty Mihály darabjait. A legelső zongoradarabja, a Ba­jai emlék című, 1860-ban látott napvilágot a Hölgyfutár kulturá­lis mellékleteként. Az évek so­rán mint a cimbalom hazai szak­értőjét és művészét ismerték szé­les körben. Hozzájárult ehhez az is, hogy Czimbalom családi kör­ben címmel folyóiratot szerkesz­tett, s külön könyvet jelentetett meg erről az akkoriban ugyan­csak felkapott érdekes hangszer­ről. Ilyen irányú ténykedése köz­ben szoros kapcsolatba került a múlt század egyik leghíresebb hangszerkészítő mesterével, Sekunda Józseffel, aki e hang­szert továbbfejlesztette, s éppen Kecskeméten mutatta be egy or­szágos kiállítás keretében. A Kecskeméti Lapok 1972. szep­tember tizenötödikéi száma sze­rint „Sekunda nagyszerű fúvó hangszere és czimbalma” is gaz­dagította a tárlatot. A kitűnő hangszerkészítő munkái is hozzá­járultak hát ahhoz, hogy Állaga Géza egyre nagyobb sikereket érjen el cimbalomjátékával. Meg­érhette a derék férfiú, hogy a halhatatlan zeneszerző és zon­gorista, Liszt Ferenc tapsolt já­tékának; s azt is, hogy több al­kalommal a „nemzet csalogá­nyát", Blaha Lujzát kísérte sze­replése közben. Népszerűségét fokozták a megzenésített Tóth Kálmán-versek, többek között a már említett Befútta az utat a hó kezdetű is. Élete utolsó négy esztendejét Baján töltötte, és sok-sok szen­vedés után ott is halt meg 1913- ban, eléggé elhagyatottan, kese­rűen és csalódottan. Az egykori híres-neves művész és zenepeda­gógus így vált hamar elfeledné, s csak a ma kultúrát szerető em­bereinek adatott meg ismét, hogy — most már legalább emlékévet — törődjenek vele. Jól teszik hát a bajaiak — pe­dig nem is csak az 6 ügyük ez —, ha a mai emberek előtt is­mét igyekeznek ismertté tenni Állaga Géza nevét. Varga Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom