Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

4 ° PETŐFI NEPE • 1971. augusztus 7. Készülődés az új szőlő- és gyümölcstelepítési programra interjú a megyei főkertésszel Mindennap készenlétben... A szőlő- és gyümölcstermelés a megye me­zőgazdaságának jelentős ágazatai. Nagyság­rendjük miatt országosan is meghatározó jel­legűek. Fejlesztésükhöz a megyei érdekeken túlmenően jelentős népgazdasági célok is fű­ződnek. Itt van az ország szőlőterületének 27 százaléka. Az árubor mennyiségének és a borexportnak 40—45 százalékát a megye ad­A korábbi hagyományos kis­üzemi szőlő- és gyümölcsültet­vények felszámolása egyre gyor­sul. A szőlőnél évente eléri az összterület 3—3.5 százalékát, ami veszélyezteti a belső ellátást és az exportkötelezettségeink telje­sítését. Megyénkben évente átlagosan 2.6 millió mázsa szőlő és 14—15 ezer vagon gyümölcs terem. A növekvő igények kielégítésére ezeket a mennyiségeket a szőlő­nél 3,2—3,5 millió mázsára, a gyümölcsnél 22—24 ezer vagonra kell növelni. Ezért gondoskod­nunk kell a kiöregedő ültetvé­nyek pótlásáról, a meglevő üze­mi telepítések rotációjáról, első­sorban újaik létrehozásával- Emellett a meglevő üzemi ültet­vények korszerűsítéséről sem szabad megfeledkezni. Az új telepítési programról be­szélgettünk Pfenning Gyulával, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának he­lyettes vezetőjével, a megyei fő- kertésszel. Milyen feladatok állnak a program megvalósítása során Bács-Kiskun mezőgazdasági nagyüzemei előtt — A megyei határozatok sze­rint 1982-ig 10 ezer hektár sző­lőt és 5 ezer hektár üzemi gyü­mölcsöst létesítenek az állami gazdaságok és a termelőszövet­kezetek. Ezenkívül 6 ezer hektár szőlőt korszerűsítenek. A továb­biakban is mintegy 1500—2000 hektár szőlő és 800—1000 gyü­mölcsös évenkénti eltelepítésével tudjuk majd az elért szintet tar­tani. Az ötéves tervidőszak alatt ebből 6 ezer hektár szőlő, 3200 hektár gyümölcsös telepítését és mintegy 3300 üzemi ültetvény korszerűsítését irányoztuk elő. Nem kis feladat ez, hiszen az országos előirányzat szerint a szőlőből 35, gyümölcsből pedig 14 százalékos részesedést jelent. A számokból az tűnik ki, hogy a megye a gyümölcstelepítési programban mérsékeltebben vesz részt. Mi ennek az oka? — Kétségtelenül alacsony a tervezett telepítés. Ez abból adó­dik, hogy üzemeink csonthéjas ültetvényekből, főként kajsziból, cseresznyéből és meggyből ke­vesebbet irányoztak elő, mint a megyei, vagy akár az országos tervek. Ismert dolog, hogy a csonthéjasok a legmunkaigénye­sebbek, a szedés gépesítése pedig ma sem megoldott. A rázógépek nehezen beszerezhetők. A féli és a tavaszi fagyok miatt már évek óta alig' van kajszitermés. Ez év­ben is csupán a Duna-melléken, egyes magasabb helyeken maradt meg a termés. A termelés ilyen nagyfokú kockázata mellett vi­szonylag alacsony az állami tá­mogatás az említett három gyü­mölcsnél. Mindez közrejátszik abban, hogy az üzemek telepítésüktől tartózkodnak, holott ezek terme­léséhez fűződik, a legnagyobb népgazdasági érdek. A program megvalósítása so­rán mindenre kell ügyelni. Már a tervezéskor számos fel­adat áll az üzemek előtt. Kaphatnánk erről tájékozta­tást? — Gyors ütemben kell kor­szerű ültetvényeket létrehozni, amelyek kevés kézimunka-igé- nyűek, jól gépesíthetők. Olyan fajtákat telepítenek majd az üze­mek, amelyek megfelelnek a pia­ci igényeknek és termőtájunk szélsőséges éghajlata mellett is biztonsággal termeszthetők. A korszerű technológiák alkalma­zása lehetővé teszi, az eddiginél nagyobb termésátlagok — szőlő­nél 120—150, almánál 200—300, csonthéjasoknál 80—100 mázsa hektáronként — elérését. — A program előkészítése lé­nyegében az idén indult, tekint­ve, hogy a telepítés feltételei most már kedvezőbbek, megfele­lő az állami támogatás — bár az előbb említett kajszi, cseresznye, meggy esetében még alacsony — és a hitelrendszer. Ezenkívül az árrendezések is javították a meg­levő termelési színvonal mellett a jövedelmezőséget. Mi történt a közvetlen előké­szítés érdekében? — Az előző telepítések tapasz­talatai alapján nagy körültekin­téssel szervezzük az új progra­mot. A terveket az üzemekkel közvetlenül megbeszéltük, és va­lamennyi kijelölt területet a szakbizottságokkal bejártuk. Csak ezután indultak meg a ta­lajvizsgálatok és a tervezés. Az előzetes szemlék tapasztalatai szerint az új ültetvények kon­centráltsága megfelelő. A kijelölt szőlő táblák területe átlagban 150 hektár körüli. Legtöbb he­lyen a már meglevő ültetvények­hez csatlakozik, átlagosan 250— 300 hektáros tömbök alakíthatók ki, az optimális gépesítés feltéte­lei már megteremthetők, örven­detes, hogy a tervezett szőlőtele­pítések több, mint 70 százaléka a termelési rendszerek keretében és a Közép-magyarországi Pin­cegazdaság társulásában valósul meg. Ez segíti a korszerű tech­nológia alkalmazását. A horizon­tális és a vertikális kapcsolatok kialakítása pedig a jelenlegi ter­melési színvonal mellett is jöve­delmezővé teszi az ágazatot. A telepítés üteme aszerint ala­kul, hogy üzemeink hogyan tud­nak felkészülni. Legifontosabb, hogy mindenütt megtörténjenek a talaj-alkalmassági vizsgálatok, a tereprendezési tervek elkészül­ja. A gyümölcstermesztésben 12 százalékkal részesedik Bács-Kiskun, de a csonthéjasok aránya 20—40 százalékot is eléri. A megye szőlőterülete jelenleg 52 400 hektár, csaknem 16 ezerrel kevesebb, mint 1965-ben volt. A gyümölcs termőterülete 16 400 hektár, két­ezerrel kevesebb, mint az előbb említett idő­pontban. jenek és gyorsan hozzákezdjenek azok végrehajtásához. Fontos fel­adat a vízrendezés, a talajjaví­tás, illetve a területek teljes táp- anyag-feltöltése. Csaknem minden üzemben megkezdték az előkészületeket. Készítik a terveket, sőt van, ahol már megindultak a talajmunkák és már eddig is jelentős meny- nyiségű szaporítóanyagot iskoláz­tak. Másutt ez év őszén szedik a vesszőket és készítik elő iskolá­zásra. Azt tervezzük, hogy az idén mintegy ezer hektár szőlő- és gyümölcstelepítés valósul meg. Ez év tavaszán csaknem 330 hektáron létesült új ültetvény. Fontos alapfeltétel, hogy a te­lepítés tervezett idejére legyen elegendő, megfelelő fajtaösz- szetételű, magas biológiai ér­tékű szaporítóanyag. Számít­hatnak-e erre az üzemek? — A teljes telepítési program mintegy 34 millió gyökeres szőlő­vessző, és 2,3 millió vegyes gyü­mölcsfaoltvány előállítását teszi szükségessé. Megnyugtató, hogy a szőlőszaporítóanyag zömét me­gyénkben maguk a telepítő üze­mek állítják elő. A gyümölcssza­porító-anyagot azonban központi elosztásból kapják. Az ültetvény tervező és szaporí­tóanyag-forgalmazó vállalatot fel­számolták. A forgalmazást több termelő üzem társulásával létre­jövő szervezet veszi. át. Ennek tagjai megyénkből a Hosszúhegyi, valamint a Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság. Az ültetvények tervezését pedig az AGROBER megyei kirendeltségének kerté­szeti osztálya végzi. Megítélésünk szerint szűkösek ugyan a lehetőségeink, de azért úgy érezzük, megoldható a tele­pítési program terv szerinti üte­mezésben történő előkészítése és megvalósítása. Az idén már 120 hektáron létesült szőlőiskola. Szükségesnek tartok azonban egy megjegyzést. A telepítő üze­mek nagy része tudja, hogy mi­lyen fontos a jó előkészület, a tervek ütem szerint történő meg­valósítása. A vezetők érzik, hogy nemcsak, üzemi, hanem népgaz­dasági érdek is a megvalósítás. Sajnos, arra is van példa, hogy egyes helyeken az előkészítést nem így kezelik. Ez veszélyezteti a megyei párt- és tanácsi hatá­rozatok végrehajtását, a népgaz­dasági tervek teljesítését. Nincs szándékomban rossz példákat em­líteni, bízva abban, hogy a ké­sőbbiekben ezekben a gazdasá­gokban is jelentőségének megfe­lelően készülnek a program meg­valósítására. * A szőlő- és gyümölcstermelés termékeivel Bács-Kiskun megye jelentős szerepet tölt be mind a belföldi ellátásban, mind az ex­portban. A korszerű táplálkozás­ban egyre nagyobb részt képvi­sel nemcsak a szőlő és a gyü­mölcs, hanem az ezekből készülő üdítő italok is. Növekvő külkeres­kedelmi kapcsolataink pedig el­sősorban a gyümölcs és a bor ér­tékesítési arányának növelését szorgalmazzák. Mindez aláhúzza a telepítési program jó előkészítésének «s megvalósításának fontosságát. K. S. A mitológiában párkáknak nevezték azt a három istennőt, akik az emberi élet sorsfonalait tartották a kezükben. Miért éppen ők jutottak eszembe, a kecskeméti megyei kórház koraszülött osztályán? Mert — nem szégyenlem leírni — meghatott és csodálatba ejtett az a drámai és az esetek többségében diadalmasan végződő küzdelem, aminek célja: életbentartani a koraszülötteket, akiknek valaha semmi esélyük sem volt a megmaradásra. Az inkubátorok áttetsző kis kupolájába hófehér csöveken áramlik az éltető oxigén, szondában ér­kezik a grammokra kiporeiózott táplálék. Az éret­len szervezetet a normális életműködésre felkészí­tő műszerek mindent mérnek, jeleznek. Számolják hányat ver a szív, mennyi levegőt présel ki a pa­rányi tüdő, s az első vészjelzésre megindulhat a harc az életért. De ehhez az is kell, hogy akik itt dolgoznak, a folytonos készenlét állapotában legye­nek. Egy kis figyelmetlenség és a csöpp kabinokból kifogy a levegő, aránytalanul lesüllyed, vagy meg­nő a páratartalom. Nagyon kell vigyázni. És sok­mindenre. Nem múlik el nap izgalom nélkül, de az a legritkább, hogy hősies helytállásukat országos figyelem kísérje. Amit a Kállai-ikrekért tettek, annak nagy és megérdemelt visszhangja volt, ért­hetően. Négyes ikrek nem születnek mindennap, ez a kecskeméti kórház történetében először fordult elő. Azt viszont már kevesen tudják, hogy aznap, amikor az ikrek születtek, rajtuk kívül még négy koraszülött jött a világra. Igaz, egyenként, de dr. Tóth György főorvos hozzátette, hogy nálunk nincs kivétel. Számukra valamennyi újszülött megtartása életbevágóan fontos. Nem panaszkodnak, de a helyzetük nem a legrózsásabb. Kevés a létszám, a felszerelés is kiegészítésre szorul. Ilyen kivételes eseménynél, mint a Kállai-ikrek világrajövetele nem számít, hogy az osztály összes munkatársa talpon van éjjel-nappal, hosszútávon azonban ek­kora megterhelést nem lehet győzni. Márpedig számolni kell azzal, hogy a társadalmi, ezzel együtt a nők életmódjában bekövetkezett vál­tozások és még ki tudja milyen tényezők hatására, észrevehetően rövidül a magzatkihordási ideje Bár a koraszülések száma évenként változik, általában az össz-születések 10—11 százaléka. Tavaly 335 gyerek fordult meg az osztályukon, ezenfelül 140 különleges ellátásra szoruló csecsemő. Könnyítést jelentene, ha a 30 ágyas osztályon — ahol jelenleg 32 emberkére ügyelnek, átlagosan ti­zenhatan —, legalább ötöt intenzív újszülött ágy­ként ismernének el. Ez esetben több nővért alkal­• Matildka nővér és Orsika. (Fényképezte: Tolt» Sándor.) mazhatnának és nagyobb lenne a keretük a mű­szervásárlásra. Nagyon elkelne még egy respirátor — légzésellenőrző berendezés —, valamint beteg- ellenőrző monitor a nővéreknek, hogy bármikor azonnal közbe lehessen avatkozni, ha valami zavar támad. Ennek pedig sűrűn ki vannak téve. A kicsik éle­te olykor a hajszálnál is vékonyabb. Az orvosokon, ápolónőkön, laboránsokon és a műszereken múlik, hogy el ne szakadjon. Ha azt mondom, hogy sok­szor a lehetetlent is megkísérlik, nem túlzók. Matildka nővér bizonyítékot is mutat. Német Or­sikát, az osztály legkisebbjét, egyben legnehezebb esetét. Kilencven dekával született és nagy szó, hogy már 20 dekát szedett magára. Élő emberben ilyen kicsit még soha sem láttam. A kis test szo­borszerű tökéletessége fájdalmasan szép. A küzde­lem érte — szívszorító. A lét vagy a nemlét fan­tasztikus drámája zajlik az inkubátorban. Orsika szájába vékony cső viszi az oxigént, feje mellett respirátor mutatja, hogy a lélegzés mennyire sza­bályos? Vibrálnak a jelzőlámpák. A pulzusszámláló gombja sárgán, biztatóan lüktet. Van remény az életbenmaradásra? Az orvos és az ápolónő bízik benne. Ezért vannak itt. Ezért őrködnek felváltva és megszakítás nélkül fölötte ... Öt év is kevés e művészet elsajátítására A méltán világhírű halasi csip­ke az idén ünnepli születésének 75. évfordulóját. Mai szülőhazája a Kiskunhadasi Háziipari Szövet­kezet 'kis műhelye, ahol tizenha­tan görnyednek a bonyolult min­ták fölé. Kevesen vállalják e szak­ma elsajátítását, hiszen a jó szem, ügyes kéz mellé kitartás is kell. párosuljon. A csipkevarrás alap­jait tíz hónap alatt lehet elsajátí­tani. de kell öt év is. mire mind a hatvan fajta öltéstípust biztos kézzel tudja alkalmazni a megfe­lelő helyen a csipkevarrónő. A technika korában nehéz ilyen ma­nuális munkára csábítani az örök­mozgó fiatalokat, de akit egyszer rabul ejt a kialakuló bonyolult minták világa, az szívesen vállal­ja e művészi remekek készítését. A szövetkezet kettős évforduló­ra készül, a jubileumi évben ün­nepük negyedszázados fennállá­sukat is. Az ünnepi készülődésről kérdeztük a szövetkezet elnöknő­jét, Oláh Györgynét. — A Fővárosi Művelődési Ház­ban csodálhatják meg három hó­napig a látogatók csipkekiállítá­sunkat amit a Népi Iparművé­szeti Tanács és a Magyarok Világ- szövetsége segítségével rendez­tünk. A mintegy hatszázezer fo­rint értékű kiállított tárgy egy ré­sze az Iparművészeti Múzeum tu­lajdona. A Szentendrei Nyár ke­retében két hétig tartó kiállítást szerveztünk Szentendrén és a na­pokban nyílt meg a házi múzeu­munk is. Megkezdtük az árusítá­sát a most elkészült 12 felvételből álló diasorozatnak, mely a leg­szebb csipkéinket ábrázolja Len­gyel Györgyi iparművész elkészí­tette két kötetben a halasi csipke dokumentációját. Augusztus 19-én rendezendő ünnepi közgyűlésünk­re majdnem ötszáz szövetkezeti tagot várunk. — Milyen eredményt értek el a jubileumi év első félévében? — Tavaly 22 millió forint volt a termelési értékünk, az idei esz­# Vásárhelyi Benőné egyike a mai is aktívan dolgozó három alapítótagnak. Belföldi megren­delésre készíti az indiai gyűrt blúzokat. (Opauszky László felvételei.) tendőre 25 milliót terveztünk. Alapanyaghiány miatt az első fél­évben csak 11 millió forintnyit si­került megtermelnünk, de az egyé­ni felajánlások segítségével szep­tember végére utolérjük magun­kat. — Hány községre terjed ki mű­ködési területük? — Kilenc telephelyünk közül öt­ben varrni és hímezni is tudnak bedolgozóink, a többiben a varrni tudóknak tudunk munkát adni.' Amennyiben a bedolgozók havi teljesítménye eléri a közös műhe­lyekben dolgozókét, 5—10 száza­lékos mennyiségi prémiummal ho­noráljuk munkájukat. Most szer­vezzük a bedolgozók számára a téli politikai tanfolyamot, ahol öt előadáson ismerkedhetnek meg az aktuális szövetkezetpolitikai kér­désekkel. A műhelyben dolgozók­nál már hagyományai vannak a politikai oktatásnak, az idén már három csoportot szervezhetünk. Tizenkilencen tanulnak középis­kolában, mérlegképes könyvelőt tanfolyamra járnak. Százhatvan benntdolgozónk közül majd min­denki tagja a hat szocialista és a címért küzdő egy brigádnak A szövetkezet októberben tíz darab korszerű gyorsvarrógéppel gazdagodik, ezzel befejeződik » három éves gépesítési programúk és kialakul az egységes géppark. Az idén 9 millió forint értékű gyermek és női blúz. köntös, gver- mekruha kerül a szocialista. 6 millió forint értékű pedig a tőké» országok üzleteibe. Tavaly új meg­rendelőként jelentkezett a Nép- művészeti Vállalat és az idén már négymillió forint értékű finom­kézimunkát kért. A szövetkezei 1974-ben érte el először a kiváló címet, azóta már harmadszorra értékelték teljesítményüket ezzet- a kitüntetéssel. Berket N% M Szemjon már Moszkvában • is sokat beszélt Nataská- Bak Oszipovról. Egy könyvet is adott neki a partizánmozgalomról, Oszipov is szerepelt benne né­hány sorban. Nataska csak köny­vekben olvasott a partizánokról, a föld alatti mozgalomról, s na­gyon szeretett volna megismer­kedni Oszipovval. Elhozta magá­val a könyvet, hogy Oszipov de­dikálja. Amikor a könyvtárukban iró—olvasó találkozót tartottak, mindig kért aláírásokat. Sok de­dikált könyve volt. Oszipov most megint itt lakott a járásban egy kisvárosban, és Szemjon Nataskával elhatározta, hogy elmegy hozzá. Marija Trofi­movna figyelmeztette: — Oszipovval vigyázni kell. — Miért? — csodálkozott Szem­jon. — Azt beszélik... — Marija Trofimovna nem tudta, hogyan folytassa —, hogy nem bolond ugyan, de kissé meghibbant. — És ez miben nyilvánul meg? — kérdezte Szemjon. — Hiszen megírtam neked. Egy szolgáltató üzem igazgatója. Csiz­mát javítanak, alsónadrágot varr­nak, lepedőt szegnek. Különben miért engedték volna el a vezető álásából? Majdnem a terület első embere volt, a végrehajtó bizott­ság titkára. Azt is beszélik, hogy kiderült valami ügye policájsága idejéből. Oszipovot a szolgáltató üzem udvarán találták. Az ácsokkal be­szélgetett, hogyan lenne a leg­jobb mellékszárnyat építeni a ci­pőjavító részleghez. Megölelték egymást, és Szemjon érezte, meny­nyire örült Oszipov, hogy elhozta bemutatni leendő feleségét. Nataska szemlátomást csalódott volt. Biztosan magasnak, elegáns­nak képzelte Oszipovot, olyasva­lakinek, mint a háborús filmek­ben a német egyenruhába bújt felderítőink. Oszipov mindig is alacsony volt, de most mintha még alacsonyabb­nak tűnt volna: az utóbbi évek­ben észrevehetően meghízott. — Hány napot szántatok rám? — érdeklődött tárgyilagosan Oszi­pov. — Ma és holnap maradnánk — mondta Szemjon. — Otthon is van még dolgunk. Oszipov elgondolkozott. — Megpróbáljuk tartalmassá tenni az itt-tartózkodásotokat; egy kis meglepetést tartogatok ne­ked. — Valamilyen iskolába te­lefonált áz igazgató kérte: — Mi­sa, tudsz fogadni engem és két moszkvait? Hogy ki? Majd meg­látod. Egy ismerősöd. — Én is ismerem? — kérdezte Szemjon. — Ismered. Szemjon valamennyi ismerősét számba vette, de iskolaigazgató nem akadt köztük. Oszipov Moszkvicsán mentek a folyó mentén húzódó faluig. Az is­kolaigazgató már várta őket. Oda­ment az autóhoz, ügyetlenül, szer­tartásosan kezet csókolt Nataská- nak, látszott rajta, hogy ritkán és nem is régóta csinálja. Az utóbbi időben egyre gyakrabban csókolnak kezet a nőknek, valami mintha megváltozott volna a fér­fi—nő kapcsolatban. Lehet, hogy a jó modorról szóló cikkek hatása, gondolta Szemjon. Nataska elmosolyodott, ettől kezdve az igazgató egyszerre a legjobb és a legintelligensebb em­ber lett, neki az emberek vagy rögtön megtetszettek, vagy egyál­talán nem. — Tehát mi ismerjük egymást? — mordult az igazgató, miközben kezet nyújtott Szemjonnak. — Igen — vágta rá Szemjon. Bizonyosan tudta, hogy látta már ezt az embert, csak nem jutott eszébe, hol és mikor. — Ne töprengjetek — mondta Oszipov. — Emlékszel arra az öt­éves kisfiúra, aki az egész rend­őrséget becsapva megszökött? — Maga lenne az? Így megnőtt! — Az igazgatónak könny szökött a szemébe. — El sem tudja kép­zelni, mennyire örülök, hogy így látom, felnőttként — hangja el­fulladt a meghatottságtól. — Ez már nem rajtunk múlt. Minden kisfiú felnő egyszer —* mondta Oszipov. Szemjonnak eszébe jutott: ő az a magas policáj, aki kivitte az is­kolából. Semmit sem változott, csak még soványabb lett, és a szeme alatt táskák húzódtak. — Szomorú, hogy az apja meg­halt — folytatta az igazgató. — Hogy szerettük volna, hogy ami­kor hazajön a háborúból, elmesél­hessük neki: nézd, komisszár, megóvtuk a fiadat... Az anyjával együtt nőttem fel. Tyihomirov szerelmes volt bele — jutott eszé­be rögtön az igazgatónak. — Szép asszony volt az anyja — tette hozzá sóhajtva. Szemjon elgondolkozott: élt és. nem is tudta, hogy van még egy hozzá közelálló ember, ez az igaz­gató. (Folytatjuk) É • Matajsz Jánosné a szovjet ex­portra készülő gyermekruhákat tn eózza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom