Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-02 / 180. szám
. * ® PETŐFI NEPE • 1977. augusztus £. A NÉPI ELLENŐRZÉS MEGVIZSGÁLTA Hogyan gazdálkodnak a takarmánnyal? Mindenki irigyel valakit. Saját tapasztalatomból tudom. Gyakran fordul elő, hogy szomszédos országbeli kollégákkal találkozom. Utazgatunk együtt, vitatkozunk a szakmáról és előbb- utóbb megkérdezik: ti hogy álltok takarmánnyal? Ilyenkor én mindig büszkén mondom el, hogy nálunk a takarmányhiány, legalábbis az abrakhiány régen nincs. Ha nem termett elegendő, hozunk külföldről. Akinek kell, bemegy a boltba, vásárol. A válasz után látom rajtuk, hogy egy kicsit irigyelnek bennünket. Azután olykor előfordul, hogy jómagam járok fejlett mezőgazdasági európai országokban. Látom a bőséget az élelmiszerüzletekben, megvonom a vállam, rosszul azért mi sem állunk odahaza. Hanem amikor beülünk az autóbuszba és elindulunk! Nézem gyönyörű, asztalsimaságú rétjeiket és legelőiket, megbámulom az egyszerű, olcsó megoldásokat, amelyekkel legeltetnek. Hallgatom, hogy abrakot tejtermelésre alig, de még hústermelésre is keveset használnak. Bizony, elfog a sárga irigység. Különösen feléledt bennem az emlék most, hogy áttanulmányoztam a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését a hazai takarmánytermelésről és felhasználásról. A kép, amit a jelentés rajzol, . enyhén szólva nem lelkesítő. Az abrakkal valóban jól állunk. Kukoricát és takarmánybúzát 1975-ben másfélszer annyit termeltünk, mint öt évvel korábban. Az árpa és zabtermelés ugyan visszaesett, de annyi baj legyen, kukoricáért mindig adnak árpát is, zabot is a világpiacon. Belső ellátásunk biztosított, néha még kivitelre is jut. Nincsen baj az állatok takarmányozásához szükséges fehérje biztosításával sem. Igaz, ezt már nem termeljük meg, de a népgazdaságnak féltett kincse az állat- állomány, fehérje hiánnyal nem kockáztathatjuk a termelés bizCSISZOLÓ KORONGOK tonságát. Ami nincs meg itthon, azt megvásároljuk külföldön. Nem vitatható, hogy a koncentrá- tum, vagy takarmánytáp minősége időnként ingadozik, a választék nem mindig teljes. Ezek azonban inkább csak részletproblémák, amelyek határozott fellépéssel, megfelelő műszeres ellenőrzéssel el is háríthatók. A vizsgálat további megállapításai azonban elszomorítóak. Magyarországon 1,3 millió hektár a gyep. Ez összes mezőgazdasági területünk 19 százaléka. £s miközben a szántóföldeken lassanként a legfejlettebb mezőgazdaságok mellé sorakozunk fel, ezen az egyötödnyi hányadon konzerváltuk a múlt századot. Az átlagos hozam nem több, mint hektáronként 12 mázsa széna. Esküszöm, a kiegyezést követő fellendülés korszakában, a múlt század végén több volt ennél! Nem leszünk lelkesebbek akkor sem, ha a takarmányozásra alkalmas melléktermékek sorsát vizsgáljuk. A répafej, a kukoricaszár, a takarmányszalma kétharmada évről-évre tönkremegy, beszántják, vagy még azt se, hanem felgyújtják. Kár volna itt számokat idézni, kalkulációkat kiagyalni. Mindenesetre tény, hogy a gyepterületünk szakmai kifejezéssel élve „nevetve” hozhatna dupla termést, a melléktermékek felhasználásával pedig ezer tonnaszám állíthatnánk elő a húst, millió literszám a tejet. Gondolkodom, hogy kik irigyelnek minket és kiket irigyelek én. Összevetem a két végletet, a kitűnő növénytermesztést és a pocsék gyepgazdálkodást, valamint elpazarolt melléktermékeket. Töprengek és belém fészkel a gyanú: nincs itt valami összefüggés? A gyakorló gazdák, a szakemberek megerősítenek: bizony,van. Méghozzá nem is kicsi. Az egyik oldali biztonság szüli a másik oldali kényelmet. Mert. Az állat- tenyésztés hozama minden üzemben feltétele a mérleg egyensúlyának. Ekkora tétellel senki nem játszik, nem kockáztat. Nem is kell, hiszen nem fenyeget olyan Veszély, mint mondjuk a francia gazdát, hogy ha kiég a legelő, akkor féláron el kell pocsékolni az állatokat. Nincs ilyen veszély, hiszen csak bemegy a boltba és vesz abrakot. Legfeljebb kicsit drágább, emelkedik az önköltsége, de a tervezett hozam nem marad el, a mérleg nem kezd veszedelmesen ingadozni. Ezzel szemben mi a helyzet a rétekkel, legelőkkel, cukorrépa- fejjel, kukoricaszárral, takarmányszárral? A gyepekre ráfordítás nincs, vagy alig van, a kukorica önköltségét a szemestermésből számolják, tehát az alászántott szár a mérlegből hiányzik. Ezekkel a tételekkel tehát úgy van a gazda, hogy ha hoz valamit jó, ha nem hoz, úgyis jó, attól a gazdaság még nem lesz veszteséges. Az elnök, az Igazgató, a főagro- nómus tehát — tudatosan vagy csak ösztönösen — figyelmének, szaktudásának, energiájának oroszlánrészét arra fordítja, hogy európai szintet mutasson a szántóföldi termelés, ebből jöjjön a java haszon, az állattenyésztés pedig produkálja azokat a hozamokat, amelyeket a népgazdaság joggal elvár. Ezen túl már nem sok figyelme marad a rétekre és a melléktermékekre. Még oldalakon át sorolhatnám azokat a tényezőket, amelyek mind hozzájárultak az itt kifogásolt helyzet kialakulásához. Mégis azt mondom, hogy a szemlélet, a figyelem ilyen fokú eltorzulása a fő baj. Ez vezet odáig, hogy a nyugat-európai legelőkről vagyonokért elhozzuk az ott olcsón termelő Holstein-Friz szarvasmarhát, azután idehaza bekötjük ezeket a tízmilliókért felépített istállóba és ott méregdrága abrakkal etetjük. A gyakorló mezőgazdáknak és mindenkinek, akit illet érdemes volna ezt egyszer végiggondolni. F. B. Űj technika - több „kiválóén” A moszkvai Trjohgornaja Manufaktúra Szövőkombinátban nagyarányú rekonstrukció folyik. A felújítás óriási változásokat hoz magával, s ennek eredményei máris megmutatkoznak. A nyersszövetek gyártása például 1980-ig 25 százalékkal növekszik, a „kiváló áru” jelzés 200 százalékkal több termékre kerül majd rá. A termelékenység növelésével, a technológia korszerűsítésével 660 dolgozót irányítanak át más munkaterületekre. A gyár rekontsruk- ciója 43 millió rubelbe kerül, de ebben négy lakóház építése is szerepel. Az ötéves terv végére így az ismert szövőkombinátban 340 új lakással bővül az üzemi lakótelep. (BUDAPRESS - APN) i A FIM Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár Widente gyáregysége 1974-ben települt Romhányba. Évi 41 millió forint értékben különböző nagyságú, keramikus kötésű csiszolókorongokat, és hajlékony, tárcsás eszközöket gyártanak az üzemben. Képünkön: megfelelő formára vágják a csiszolóidomokat. (MTI-fotó, Király Krisztina felvétele — KS.) SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Már húsz százalékban részesednek a KGST-országok a világturizmusból • A Kaukázus lábainál elterülő Fekete-tenger parti fürdőváros, Pl-f cunda szállodasora. Az idegenforgalomban szerte a világon lendületes fejlődésnek indult az elmúlt években, különösen jellemző ez a KGST-orszá- gokra, ahol az életszínvonal emelkedése, az életkörülmények változása nyomán a külföldre utazás kikerült a luxusigények kategóriájából, s napjainkban már a széles tömegek általános szokásává vált. A helsinki záróokmány idegenforgalomra vonatkozó ajánlásait a tagországok a gya>- korlatban is széles körben érvényesítették. Az elmúlt években több országban tovább egyszerűsödtek a vámelőírások, javult a devizaellátás, jelentősen fejlődött az idegenforgalmi infrastruktúra, bővült az országok nemzetközi együttműködése. Magyarország például már 16 országgal kötött kormányközi idegenforgalmi egyezményt. A KGST-tagországok mindinkább bekapcsolódnak a nemzetközi idegenforgalom vérkeringésébe. Ezt a számadatok is igazolják. Részvételük a világturizmusban az 1960-as évek 3 százalékáról 1976-ra 20 százalékkal növekedett. Jelenleg a tagországok a világ külföldre utazó turistáinak mintegy egyötédét fogadják. A világ népességének körülbelül 10 százalékát számláló KGST- országok adják évente a világ turistáinak mintegy 15 százalékát. Az idegenforgalom fejlődése a szocialista életforma velejárója, tudatos, tervszerű állami intézkedések eredménye. A továbbnö- vekvő igények kielégítése a tagországok között összehangolt fejlesztésekkel hatékonyabb lehet, ezért a szocialista országok idegenforgalmi kormányszervei rendszeresen vizsgálják az együttműködés lehetőségét. .Még ez évben külön értekezleten tárgyalják meg a közös idegenforgalmi statisztika kidolgozásának lehetőségeit. A kormányszervek közgazdasági bizottságai a magyar és a csehszlovák felet bízták meg a tagországok 1990-ig való hosszútávú idegenforgalmi prognózisának kidolgozásával. A prognózis elkészült, eszerint a KGST-országok belföldi idegenforgalma 1990-re várhatóan 600—650 millió főre növekszik és körülbelül 2,4 milliárd vendégéjszakát igényelnek a turisták. Ez azt jelenti, hogy a tagországok felnőtt lakosságának minden egyes tagjára átlagosan csaknem 11 vendégéjszaka jut. A növekvő igényeket a jelenlegi, mintegy 3,9 millió férőhellyel nem lehetne kielégíteni, 1990-ig meg kellene négyszerezni a szálláskapacitást, ez azonban csak rendkívül nagy ütemű beruházások árán valósulhatna meg. Ezért az igények kielégítését a szezon széthúzásával, a szervezési tartalékok feltárásával, és más módszerekkel javasolja az elkészült tanulmány megoldani. Különösen hasznos lehet közös beruházások megvalósítása. így például a Fekete-tenger partján és más üdülőhelyeken olyar közös szállodák épülhetnek, amelyeket a tengerrel nem rendelkező KGST-országok is igénybevehetnének, s közös anyagi erővel a hegyvidékeken is építhetnének hasonló szállodákat. Szó van a KGST Fejlesztési Bankjánál olyan idegenforgalmi alap létrehozásáról, amely a tagországok legértékesebb idegenforgalmi területein segítené elő a közös fejlesztéseket. A felmérések szerint a KGST- országokban összesen mintegy 600—800-ra tehető a nemzetközi idegenforgalom szempontjából is értékes település vagy táj, ezeknek azonban egyelőre csak egy része kiépített. Ezért az elsőrendűi feladat, hogy a fejlesztéseket ezekre a területekre koncentrálják. A közgazdasági bizottság vizsgálja a közös idegenforgalmi szakemberképzés és a turizmust szolgáló tudományos kutatómunkában is az együttműködés lehetőségeit, K. G. (MTI—APN) # Csehszlovákia nagy múltú Üdülőhelye Karlovy-Vary. • Románia egyik legssebb ki«* rándutóhelye a Békás-szoros. HALASI CIGÁNYOK Javuló életkörülmények és további tennivalók Kiskunhalason a közelmúltban a városi tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott a cigánylakosság helyzetével. A népesség e sajátos rétegével való törődéshez a város vezetőinek párt-, kormány- és tanácsi határozatok, állásfoglalások adnak megfelelő iránymutatást. A testület már jóval korábban, évekkel ezelőtt alapvető feladatként jelölte meg a cigányság egészségügyi feltételeinek javítását, a tanköteles korú gyermekek beiskolázását. E célból a Ha- rangos-telepen kéttantermes általános iskolát és orvosi rendelőt létesítettek. Mindezen intézkedéseknek azonban párosulniuk kell a folyamatos tudatformálással, ami a munkahelyek, az iskola, a köz- művelődési intézmények együttes tennivalója. A rendszeres munka, a törvénytisztelet, a társadalmi együttélés szabályainak megtartása az alapfeltétele az életkörülményekben történő kedvező változásnak. A régebbi tapasztalattal ellentétben a jelenlegi felmérések azt bizonyítják, hogy a cigánylakosság többségének állandó munkahelye van és munkakörülményeivel elégedett. Mégis hangsúlyozni kell, hogy ez a változás még mindig nem általános. Mindenesetre sokat mond az a tény, hogy az öt évvel korábbi hárommal szemben 1974-ben már kilencven telepi lakosnak volt állandó munkaviszonya, az utóbbi másfél évben pedig 221 cigányszemélyt közvetítettek ki munkára. Sok az olyan család is, amelyben férj—feleség több év óta üzemben, vállalatnál, vagy gazdaságban dolgozik. Megindult — jórészt az előbb említett változás következtében — a telepről való kiköltözés. A Harangos-telep szándékolt felszámolása egyik napról a másikra nem oldható meg, így gondoskodni kellett ott a legalapvetőbb egészségügyi feltételek megteremtéséről, a művelődés iránti igények fokozásáról, s lehetőség szerinti kielégítéséről is. A tanulók beiskolázásában az eredmények évről évre jobbak. A legutóbbi tanévben már 305 tanuló beíratása történt meg. Nehezíti az oktatást némelyeknél a magyar nyelv ismeretének, nemkülönben a fegyelemnek a hiánya. Az előbbi fogyatékosságot úgynevezett előkészítő osztályok szervezésével igyekeznek ellensúlyozni. Ahhoz, hogy a telepen az iskolába járás rendszeressé vált, hozzájárult a szemléltető eszközökkel való jó ellátottság, s az is, hogy a gyermekek ingyenes tízórait és ruhasegélyt kapnak. L.jialanul jutnak könyvekhez, tanszerekhez is. A felnőtt lakosság iskolai továbbképzését alapozó tanfolyamok szolgálják, hatékonyan. A TIT és a művelődési központ a cigánylakosságnak a köz- művelődésbe történő bevonása végett filmvetítéssel egybekötött politikai, társadalmi, egészség- ügyi tárgyú Ismeretterjesztő előadásokat rendez. 1975-ben húsztagú cigány népi tánccsoport alakult, amely szép eredményekkel szerepel. A közegészségügy helyzete az utóbbi 10—15 évben javult ugyan, a végső megoldást azonban csak a lakáskörülmények megváltozása jelenti majd. A telep rendjének fenntartásához egyébként a tiszteletdíjas cigánybíró és helyettese nyújt segítséget. A telepen élő 103 gyermekes családból 60 három- vagy több- gyermekes. Közülük legtöbbnek három—öt, egy családnak pedig tíz gyermeke van. Bár — s ezt az elmondottak is igazolják — tagadhatatlanul van előbbre lépés a kiskunhalasi cigánylakosság helyzetében, azért a javulás érdekében továbbra is tetemes feladatok elvégzésére van szükség. Számos illetékes szerv kötelessége a rendszeres szemléletformálás. A higiénia fejlesztésére fürdőt kell létesíteni. Meg kell szervezni a telepi iskola tanulóinak napközis ellátását, s közülük a tehetségesek diákotthoni elhelyezését. Közművelődési tennivaló egy iskolai fiókkönyvtár és klub létrehozása, szervezett népművelési tevékenység kialakítása, i felnőttoktatás továbbfejlesztése is. És végül, az előbbieknél nem kevésbé fontos a közegészségügyi követelmények megtartására és a személyi higiéniára nevelés, a fokozott anya- és csecsemővédelem, valamint a családtervezés és a helyes életmódra szoktatás. J. T. Közös áram-kevesebb gond A Bulgáriát, Csehszlovákiát, Magyarországot, Lengyelországot, az NDK-t, Romániát és a Szovjetunió Ivovi villamosenergia-rend- szerét egyesítő „Barátság’' távvezeték-hálózat évente 20 milliárd kilowattóra energiát továbbít, mindig akkor és oda, ahol éppen szükség van rá. E rendszer működésének operatív irányítását a prágai központi diszpécser-igazgatóság bonyolítja le. Mióta létrejött az egyesített energetikai rendszer, egyenletesebbé vált a részt vevő országok áramellátása, minthogy a „Béke”- rendszer révén néhány gombnyomással átcsoportosíthatók a csúcsfogyasztási időszakok másmás terheléseiből adódó tartalékok. A távvezeték-hálózatba bekapcsolt országok ily módon több mint másfél millió kilowatt erőműkapacitás építését takaríthatták meg. A „Béke”-rendszert a hálózat mind tökéletesebb kiépítésével egy kivételesen nagy feszültségű, 750 kilovoltos, energiaátviteli szakasz megépítésével és sok más módon fejlesztik tovább az érdekelt országok. Az is bizonyos mértékű továbblépést jelent, hogy a KGST tagjain kívül más országok is részt vehetnek az együttműködésben; Ausztriával és Törökországgal már meg is valósult az áramcsere. A „Béke” távvezeték-hálózathoz a Szovjetunió Ívovi villa- mosenergia-rendszere csatlako• Képünkön: alállomás építése a közös energia- rendszerben. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) zik, amely csupán egy a hatalmas ország Egységes Energia Rendszerének 11 körzeti egysége közül. (A 11 közül 7 a Szovjetunió európai területén található.) A kolosszális energetikai szervezet hatósugara körülbelül 6 millió négyzetkilométerre tei> jed ki, s az energiatermelés el- éri az évi 700 milliárd kilowatt-» órát. Az energiahálózat tovább^ fejlesztése rövidesen aktuálissá teszi egy 1150 kilovoltos váltóáramú, valamint egy 1500 kV-oa egyenáramú távvezeték megépítését. \
