Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-31 / 204. szám
/ 1971. augusztus 31. PETŐFI NÉPE • S Fotók a ,,kirakatban” A bajai kirakat galéria augusztus hónapban a Duna Fotóklub jelenleg is tevékenykedő alapító- tagjainak képeit mutatja be. A közel 20 éve működő klub a város egyik kiemelkedő művészeti csoportjává vált. Az elért sikerekben jelentős szerepük van azoknak az alapítótagoknak, akik példát mutatva, önfeláldozóan dolgoztak a közös célért; hogy a fénykép közvetítésével átadják élményeiket az embereknek. Az alapítótagok között persze nemcsak ,,alkotó” fotósok vannak, hanem olyanok is, mint Bálintit Zoltán, aki a tagság nevelésében és az esztétikai irányításban nyújtott sokat, Tvaruskó Maigit a szükséges adminisztrációs feladatokat látta el, Bánáti Tibor pedig a klub támogatásában jeleskedett. A bemutatott képanyag a szerzők legeredményesebb és számukra legkedvesebb fotóiból állt össze. A kirakat galéria kollekciója hűen tükrözte az alkotók közösségének gondolatvilágát, világlátásukat, közösségi mondanivalójukat. Bérei László írói portréi bensőséges emberábrázolások, dr, Bruszt Pál: Szénahordás idején c. képe hangulatteremtő erejével hat. Czeglédi Nagy József: Arányok című fotója klasszikus mértékeket jelző kompozíció. Di- la Dénes: Téli csodája a látvány különösségének esztétikai megjelenítésére törekedett. Görbe Gyula: Kerengő című képe a műemlékben „megkövesedő idő” hangulatát idézte. Kemény László a tél természeti szépségének közvetítője volt. Kovács Béla montázzsal megoldott kerítés sorozata igényes felvétel, dr. Pump József: Megdermedten című képe a mozdulatlan valóság érzelmi megnyilatkoztatása. Dr. Ujsághy Pál fotója az alkony — és vele a múlandóság — hangulatát mutatta be meggyőzően. A Bajai Fotóklub tagjainak munkássága sok szállal kötődik a város szellemi életéhez. A kirakat galériában rendezett szép tárlat jó szolgálatot tett a közösség és a fotóművészet ügvének. G. F. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó Tanúságtevők című sorozatának III. kötete már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jegyében — az MSZMP Páritörténeti Intézetének gondozásában — jelent meg. Az 1917— 1921 közötti időszakból tartalmaz érdekes visszaemlékezéseket, megvilágítva a magyarországi munkásmozgalom történetének sok eseményét, s emléket állítva annak a százezer magyar internacionalistának is, akik közvetlen szemtanúként élték át a forradalom napjait, s így részesei lehettek a nagy történelmi sorsfordulónak. A Hét tanulmánya a perui valóságról és egyéb írások című tanulmánykötet Jósé Carlos Mariátegui-nak, Latin-Amerika fiatalon, 1930-ban elhunyt kiemelkedő gondolkodójának válogatott írásait tartalmazza. Ma- riálegui élete, munkássága hazánkban eddig csaknem ismeretlen volt; a most megjelent könyvvel bepillantást nyerhetünk a munkásmozgalom e kiváló harcosának egyéniségébe, marxistává érlelődésének izgalmas folyamatába is. Az Esztétikai Kiskönyvtár sorozatban látott napvilágot L. N. SztoloVics Az esztétikai érték természete című tanulmánykötete. amely sorra veszi az esztétikum értékjellegét, az esztétikai érték kritériumát, struktúráját, specifikumát, szféráját és fajtáit, s érinti az esztétikai viszony és értékelés kérdéseit is. Most jelent meg Sz. M. Styemenkónak, a Szovjetunió ismert hadvezérének a Zrínyivel közösen kiadott könyve — Ahol a győzelmet kovácsolták —, amely háborús visszaemlékezéseinek legérdekesebb részleteit tartalmazza. BÁCS-KISKUNBÓL INDULT A birkózóbajnok Középkorú magyar férfi emelkedik 1964. október 17-én a tokiói Komazava-csarnok légterébe. A csúcsponton lebeg egy pillanatig, visszahull, hogy 53 kilójával még magasabbra röppenjen. Olimpikonok dobálják örömükben. Hirtelen eszébe jut a 16 év előtti lajosmi- zsei kuporgás. Mintha onnan szökkent volna a tomboló közönség fölé, mintha az akkori elszánás, fogadalom vitte volna az olimpiai dobogó legfelső fokára. 1948-ban határozta el, követi Bóbis Gyula és társai példáját, híres sportoló lesz, az ő tiszteletére is felvonják majd valahol a magyar zászlót. Lajosmizse $ Egy a kiállított képek közül; dr. Pump József: „Megdermedten” című felvétele. Évente hatezer új könyv Csaknem húsz esztendeje már, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban rendszeresen megrendezik a Könyv Hetét. Ez nem csupán a -szépirodalom ünnepe, az alkalomra gazdag választékban jelennek meg a szakkönyvek is. Az NDK a könyvkiadást tekintve a világ élvonalában halad: 1966-ban például 5310 könyv jelent meg a különféle kiadók gondozásában, összesen 105 millió példányszámban. A kiadott művek közül 944 szépirodalmi, 504 műszaki, 467 pedig gyermek- és ifjúsági könyv volt. Tavaly már 6000 könyveim jelezte a könyvkiadás fejlődését, az össz- példányszám pedig 145 millióra emelkedett. Jelentős az NDK kiadóvállalatainak nemzetközi együttműködése is. 60 külföldi kiadóval több mint 250 közös kiadványt tettek közzé az elmúlt esztendőben. A berlini „Nép és Világ” kiadó például „A győzelem könyvtára" sorozatban hat szocialista országgal együttműködve adja ki a Nagy Honvédő Háború történetével foglalkozó regényeket. A Henschel-kiadó eredményes kapcsolatokat épített ki a magyar Corvinával, valamint a lengyel Arkadyval. A közös művészet- történeti sorozatban eddig többek közt Dürer-, Watteau-, Van Gogh-, Munkácsy- és Murillo-kö- tetek jelentek meg. A gyermekkönyvkiadó a havannai, a stockholmi, a deventeri és -a hamburgi kiadókkal működik együtt. A lipcsei szakkönyvkiadó moszkvai, budapesti, pozsonyi és szófiai kiadókkal kooperál. (BUDAPRESS -PANORAMA) /I Móra Könyvkiadó Kozmosz szerkesztőségének gondozásában — A magyar irodalom gyöngyszemei népszerű sorozatban — jelent meg Aprily Lajos válogatott verseinek kötete. Jékely Zoltán szerkesztésében. Ez a gyűjtemény a költő születésének közelgő 90., halálának 10. évfordulója alkalmából került a könyvesboltokba. Ugyancsak ebben a sorozatban látott napvilágot a Szimfónia című antológia, alcíme szerint 30 év lírai története; anyagát Baranyi Ferenc válogatta, szerkesztette, ő írta hozzá az előszót is. A Kozmosz-könyvek sorából említsük meg még Kelemen Sándor elbeszéléskötetét (Jó utat, Anna!), valamint Sulyok Katalin riportkötetét (Ügy szeretnék férjhez menni!). A Móra gyermekkönyvei közül a vakációban sok örömet szerezhet a hat éven felüli gyerekeknek Szergej Mihalkov: Miénk a világ avagy a Rakoncátlanság Ünnepe című meseregénye, a tíz éven felülieknek pedig két érdekes ismeret- terjesztő képeskönyv — Szent- iványi Jenő: A postának mennie kell és öveges József; Színes fizikai kísérletek — a „Semmiből" Tersánszky Józsi Jenő válogatott meséit tartalmazza A síró babák és más mesék című kötet. Szőlőt karaszoltak bátyjával édesapja kis földjén. Hétágra tűzött a nap, gyorsan ellankasztot- ta a mezei munkást, de a két Polyák-gyerek nem azért tette le a szerszámot. A magukkal cipelt telepes rádióból Szepesi György hangja kötötte le figyelmüket. A készülékhez görnyedtek, hogy minden szót értsenek. A magyar nehézsúlyú birkózó diadalát közvetítette Londonból. Taps, Himnusz. Érezte, ő is ebben a sportágban kereshet valamit. Tíz esztendős kora óta a játékos vetélkedőkön földhöz csapkodta osztálytársait. Fogalma sem volt azonban. hogy miként kezdje sport- pályafutását, életében nem volt versenyen.. a birkózó szabályokról se sokat tudott. Az angliai olimpiai sikerek szerencsére másokat is lelkesítettek. Űj szakosztály százai alakultak országszerte. Lajosmizsén Forczer Béla bácsi fogta össze, toborozta az erős ifjakat; Tmre az elsők között jelentkezett. — A mostani művelődési ház nagytermében hetente háromszor jöttünk össze. Kicsit félve adtam elő a szándékomat, mert vékony gyerek lévén féltem az eltaná- csolástól. Amikor a szőnyegre küldtek, már sejtettem, hogy minden rendben. Váltott ellenfelekkel birkóztam. Éreztem, sokat várnak tőlem. Ml tagadás, bíztam is magamban. Meg az egyelőre még oly távolinak látszó cél Is ösztönzött. Hamar beláttam, Lajosmizsén nem sokra vihetem, bármennyire is szerettek. Mentem volna szülővárosomba Kecskemétre, de nem hívtak. Budapest Rábeszéltem egyik bátyámat, hogy menjünk Pestre. Végül is beleegyezett a család tervünkbe. Én a hordógyárban a kazánokat ZELEI MIKLÓS: Megszólalnak kövek és emberek Szovjet útinapló VII. Ahol a víz az élet Nem készültem fel arra, hogy Taskentben a háborús Budapestbe botlom. Egyetlen étterembe sem sikerült bejutni. Mindenütt telt ház, a portások a Hotel Uzbegisztán- ba küldenek. Ott lakom. Oda nem megyek. Lehetne Pesten vagy Budán. Pedig másutt mást akar látni az ember. Rezignált bolyongásomat egy csajhánában 'fejezem be, egy mellékutca partján. A csajhána azt jelenti: teaház. Zöld tehát isznak benne. Ilyen csajhánákban járhatott Naszreddin Hodzsa is, mondom magamban, amikor körülnézek a kopott teremben. Meg Vámbéry Ármin, Körösi Csorna Sándor jp. A bejárat mellett és szemben két nagy, szőnyegekkel letakart dobogó. Néhány szék — ezek valószínűleg épp olyan jövevények itt, mint én — senki nem ül rajtuk, a dobogókra heverve, ülve sakkoznak, teáznak és csodálkozva mérnek végig, amikor becsukom magam mögött az ajtót, s rögtön folytatják a sakkjátékot, a teaivást. Leülök az egyik székre. Érzem, még nem fogadtak be, s ha ez nem történik meg, öt percen belül el kell mennem. A sarokban televízió, a másikban vízforraló, a falon két plakát, egy kitüntetés, egy Frun- ze-kép. Mihail Frunze 1920-ban a Turkesztáni Front főparancsnoka volt. Innen nem messziről, a Sark szállóból irányított. Csöndesen koppannak a sakkfigurák, gőzölögnek a teás edények. Szándékosan nem csészéket írtam. Itt a teát pici tálakból isszák. Néhány perc múlva egy törzsvendég felém nyújtja a teásedényét. — Csáj —mondja. Iszom, azután visszaadom és ő is iszik. Befogadtak. Bejön a tulaj — afféle gebin lehet ez a csajhána — és hozza a zöld teát. Megmutatja, hogyan kell elkészíteni. Ezt már tudom ugyan, de nem akarok okoskodni, sem elrontani az örömét, hogy bevezethet valamibe. A teát néhányszor vissza kell önteni a kannába, hogy jól elkeveredjék, erős legyen. Jó diákként elismét- lem, azután kérek egy sakkot is. (Nasreddin Hodzsa is kért volna.) A gazda elénk teszi a sakkot. Nem kell sokat beszélni, felállítjuk a figurákat és játszunk. Én rosszul. Közben körülöttünk toporog a gazda. Végre úgy dönt, mégis megkérdezi, honnan sodort ide a jó szél. — Budapestről — mondom, és máris magyaráznám, hol van ez a város. — Voltam ott — ragyog fel a gazda. — A város, amelyiknek egy hídja sincs. — Most van — mondom neki, de hiába, mert már el is tűnt. Magának is hoz teát és beszélgetni kezdünk. — Nagy csónakokkal járkáltunk át a Dunán, a jeges vízben. — Aztán épült egy pontonhíd — mondom. — Meglehet, azt már nem vártam meg — mondja és kortyol a teából. — A végén még hazaérni is sikerült — lekoppant- ja á teáscsészét és rám néz. Jól láthatóan lezárta a második világháborúról szóló, igazából el sem kezdett beszélgetést. A fiáról viszont hosszan és szívesen mesél. A „fiú” agrármérnök a Taskenthez közeli Éhségsztyeppe egyik szovhozában. Az Éhség-sztyeppén még tizenöthúsz éve is csak egy válfaja létezett a mezőgazdaságnak: a félnomád állattenyésztés. Csalós a vidék elnevezése is: sohasem volt sztyeppe, hanem kietlen, terméketlen sivatag, az éhség sivataga. Óriási beruházásokkal az ötvenes-hatvanas években építették ki a Szlr-Darjából táplálkozó öntözőrendszert. A magyarországi meg az üzbegisztánl öntözés abban különbözik egymástól, hogy nálunk az öntözés a termés javulását, hozamának növekedését szolgálja. Üzbegisztán legtöbb körzetében elképzelhetetlen a földművelés öntözés nélkül. Ahol vége a víznek, ott véget ért a föld — mondják az üzbé- gek. De ahová a víz eljutott, ott az élet születik meg. Az egykori éhségről elnevezett puszta ma Üzbegisztán egyik legjobb gyapottermesztő területe. Szovhozai- nak telepein átlagosan öt-hatezer ember él, köztük a Budapestet járt teás fia is a fehér aranyat termeli. Életünk újabb találkozása: Magyarország is nagy mennyiségben importálja az Üzbegisztán! gyapotot. Amikcfr ott jártam, ha a vége felé közeledett is már, még tartott a gyapotszüret. Valamikor szeptember el ej én-közepén kezdődik, s elhúzódik november végéig is, mert a gyapot nem egyszerre érik be. Egy-egy táblán többször is végig kell menni, hogy leszedhessék a termést. Kézzel — többnyire. A gyapotszedés gépesítése rendkívül nehéz. A bokrok közt hajlongva, apró finom tokokból kell kiszedni a termést, emiatt egyes fajták gépesítésével még csak kísérleteznek, amiben élen járnak az Éhség-sztyeppe szovhozai. Sőt, a megelőző munkák egy részét is géppel végzik. A homokos földúton gyakran huppan a kerék a vékony erecs- kék árkaiban, s szinte másfél kilométerenként megyünk át a nagyobb csatornák hídjain. Egy évtized munkájával félmillió hektár sivatagot változtattak termőfölddé ebben a köztársaságban. (Folytatjuk) • Vé^re sikerült. 1964, Tokió. fűtöttem. Mit törődtem azzal, hogy mit csinálok napközben? Jó edzőt, jó szakosztályt kerestünk. Szinte a véletlen vetett be mindkettőnket az Újpest edzésére. Matura Mihály és Tóth Feri bácsi fogadott. Előbb bátyámmal tettek próbát. Pillanatok alatt eltörte a csuklóját, folytattam, mintha mi sem történt volna. Ideje már elmondanom, hogy huszonkilenc esztendővel a nagy elhatározás után a Dózsa Sportklub fővárosi központjában beszélgetek Pólyák Imrével, minden idők egyik legjobb magyar sportolójával. (Háromszor nyert világbajnokságot, sokszor bizonyult a legjobb kötöttfogású pehelysúlyú európai birkózónak, vitrinjében 13 magyar bajnoki érem, 102 alkalommal küzdött a válogatottban, négyszer állt az olimpiai dobogón.) Hű maradt tehát a véletlen hozta klubhoz. Rendőrtiszt, a birkózó szakosztály vezetője, kedvelt, megbecsült ember. Látom, érzem a köszönésekből, a szemvillanásokból, az üdvözlő szavak melegségéből. Helsinki — Mindig sokat jelentettek a társak. Gondolja el, 1949-ben versenyeztem először komolyabban. Ügy odacsaptak, csak úgy puffant. A többiek vigasztaltak. Még abban az évben ifjúsági válogatott lettem. Jószerint azt sem tudtam mi az olimpia, s 1952-ben már kinn voltam Helsinkiben. Száz százalékosan örültem a második helynek, váratlan ajándéknak tekintettem. — Még kétszer állt a dobogó második fokán, akkor, amikor mindenki őt várta a csúcsra. Az utolsó pillanatban mindig közbejött valami. Mi adta az erőt az újrakezdéshez, az újabb próbálkozáshoz? Bevallom akkor sem tartom nagyobb embernek, ha többször vonják föl tiszteletére a magyar lobogót. Talán Földi Imre, a másik kecskeméti származású sportoló harcolt Ilyen kitartóan a végső sikerért. , — Fanatikusan hittem, hogy ennyi befektetés előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Ha esett, ha fújt, futottam a Népstadionban minden reggel. Utána irány a Sportcsarnok. Már láttam az olimpiai lángot, bajnok akartam lenni. Ha nem így gondolkodom, már rég abbahagyom, talán az első világbajnokság után. Létez- hetetlen, hogy ne érje el az ember a célját, ha ennyire akar. Szüleim, nagyszüleim is mind szívósak, mint fában a göcs. Paraszti szívósság hajtott. Az erő harmadrendű a birkózásban. Fontosabb a jól fölépített szervezet. Szerencsére hosz- szú a karom, a derekam, bírtam a hallatlan nagy munkát. Tokió Japánban azért bújkált bennem a félsz. Negyedszer is másodikként menjek haza? Szegény Kozma Pista segített, ö tudta a lelkiállapotomat. Mondta, egy győzelmet várnak otthon a birkózóktól, ő mindenképpen hozza, ne aggódjak. A döntetlen is elég volt az elsőséghez, mint Rómában ... Az utolsó percben mosd is kijött az idegfáradtság, hiába 32 éves voltam. Hallottam a kis magyar tábor biztatását, úgy éreztem velem van az egész ország sikerült. Kádár elvtárs mondta itthon a fogadáson: „A maga bajnokságáért kettőt adtam volna. Ismerem korábbi eseteit.” — Megérte? — Meg! Sikerült helyrehoznom, amit talán akaratlanul elrontottam. 1960-ban például olyan törökkel kerültem össze, akit már ötször megvertem. Annyira biztos voltam a nyerésben, hogy valahogy nem is fogtam föl a lényeget ... Maga a pokol, amikor az ember kijózanodik, elkezd gondolkodni, rájön arra, hogy mit mulasztott. Napokig álmatlanul hánykolódtam. Végülis mindent megkaptam erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Háromszor jártam Japánban, kétszer, kétszer Amerikában, Ausztráliában, a szomszédos államokban ki tudja hányszor. Nagy csatákat vívtam a románokkal, bulgárokkal. Különösen » szovjet sportolóknak köszönhetek sokat. Tanultunk egymástól. Egyik-másikkal jó barátságba kerültem. Kecskemét — Sorozatunk a különleges teljesítményeik rugóit, egy-egy magasra ívelő életpálya tartópilléreit keresi. Ezért kérdezem: mit hozott magával a szülőföldről, mit adott az ifjúság, milyen tényezőknek köszönhető az a bizonyos többlet? — A hit és a bizalom jelentett a legtöbbet. Lajosmizsén az iskolaigazgató meg Madár tanár úr élesztette hajlamaimat. Kitűnő közösségnek éreztem a Dózsát. Nagy erő a család. Képzelje, nyolc összetartó testvér a mai világban. Szüleim háza ott áll La- .josmizsén a falu szélén. Mégis- ismerheti, mert ott a legtöbb a virág. Bárhol jártam, hoztam magammal különleges palántát, magot, hadd díszítsék anyám életét. Haza járok ha tehetem, s talán többször átruccanok majd Kecskemétre is. Tehetséges birkózóktól várható a régi hagyományok} feltámasztása, a mostaninál is sikeresebb szereplés. A városi vezetők kérték, segítsek olykor tanácsaimmal. Ez a legkevesebb, amit megtehetek szülővárosomnak. Heltai Nándor Tudósok nemzetközi kapcsolatai At Bolgár Tudományos Akadémia 67 intézetében és laboratóriumában több mint nyolcezer tudós, különféle szakember tevékenykedik. A tudósok az együttműködésben rejlő lehetőségeket felismerve, mindenekelőtt a szocialista országok szakembereivel közösen fáradoznak új eredmények elérésén. Részt vesznek többek között a dubnai atomkutató intézet, a varsói nemzetközi, matematikai központ, a minszki hőkutató, a hallei elektronikus központ munkájában. A leggyakoribb és leggyümölcsözőbb tudományos kapcsolatok a szovjet kutatókkal alakultak ki. Keresik azonban az együttműködés területeit a nyugati országok szakembereivel is. Rövidesen közöl kutatásokra kerül sor amerikai, angol, francia, olasz, osztrák él svéd tudósokkal. Az első lépéseket már megtették: az akadémia kezdeményezésére Szófiában megkezdte munkáját a Balkánfélsziget történetével foglalkozó nemzetközi tájékoztatási központ, A Bolgár Tudományos Akadémia 124 kutatási terv közül jelenleg 104 témakörben folyik közös munka más országok intézeteivel és szakembereivel.
