Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-30 / 203. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. augusztus 30. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Az energiaellátás záloga az atomenergia Az öntözéses gazdálkodás megyei lehetőségei A GOELRO (Szovjet-Oroszor- szág villamosításának lenini terve) értelmében 30 — összesen 1750 megawatt kapacitású — villamoserőmű építését kezdték meg annak idején. A Szovjetunió európai részének szívében épülő Kurszki Atomerőmű turbináinak teljesítménye 4 ezer megawatt — a GOELRO-tervben szereplő teljesítménynek több, mint a kétszerese. Ez az atomerőmű biztosítja majd a Kurszki Mágneses Anomália vasérc- és egyéb lelőhelyein gyors ütemben fejlődő területi termelési komplexum energiaellátását. Az egyik fő fogyasztó a közelben épülő oszkoli Villamoskohászati Kombinát. Kapnak ebből az energiából az ércbányák is és ily módon növelik a vasérckitermelést. Ez nemcsak a szovjet kohászat érdeke, de számos baráti szocialista ország ipari termeléséé is. 1980-ra a Bulgáriába, Magyarországra, az NDK-ba, Lengyelországba és Csehszlovákiába szállítandó vastartalmú nyersanyag mennyisége 1975-höz képest egyötöddel növekszik. Az atomerőmű első turbinaegységét már üzembe helyezték. Tervezett kapacitása ezer megawatt. A Kurszki Atomerőműnél már új típusú — nagy teljesítményű, úgynevezett urán-grafitos — reaktorokat alkalmaznak. Egyik fő előnyük az. hogy sztereotip szerkezeti elemekkel kiegészítve gyakorlatilag bármely kapacitást elérnek. Abban az évtizedben, amely az Októberi Szocialista Forradalom félévszázados évfordulója és a 60. évforduló idei ünnepségei között eltelt, a Szovjetunió Kommunista Pártja óriási szervezőmunkát végzett az ország életének valamennyi területén, így az atom- energetikában is. E területen lenyűgöző műszaki-tudományos és építési sikerek születtek. Ez tette lehetővé az atomenergetika fejlődésének ugrásszerű meggyorsítását. A jelenlegi — tizedik — szovjet ötéves terv kezdetén az atomerőművek összteljesítménye 6000 megawatt volt. 1980-ra ez a teljesítmény 13 800 megawattal növekszik, a növekedés négyszer akkora, mint az előző ötéves tervben. Köztudomású, hogy az atomerőművek építése és az erőművi berendezések gyártása meglehetősen bonyolult feladat. Ezért hósszú időn keresztül minden új erőmű, sőt az erőművek turbinaegységei is egyedi jellegűek voltak. Újabban azonban a nagy erőművek reaktorainak gyártása már folyamatosan történik. Az SZKP. XXV. kongresszusán tűzték ki azt a feladatot, évente 10 ezer megawatt kapacitású atomerőművi berendezés ütemes gyártását, E feladat oroszlánrészét az Atornmas, a most épülő Volga— Don-i nehézgépipari üzem vállalja. Az üzem építői kötelezték magukat, hogy határidőre, az októberi forradalom 60. évfordulójára elkészülnek a főépülettel. Így az év végén már megkezdődhet a reaktorok gyártása. A testvéri országok gépipari üzemei már megkezdték az egyes gépcsoportok, műszerek, anyagok, alkatrészek gyártását. A jövőben tovább bővül a szakosítás. Csehszlovákia például energetikai reaktorokat és nagy teljesítményű gőzturbinákat, Magyarország a reaktorokból távozó víz tisztítására szolgáló berendezéseket, az NDK szállítástechnológiai berendezéseket, Bulgária sugárvédelmi berendezéseket fog gyártani. Az együttműködés lehetővé teszi, hogy a KGST-országok széles kőrisen alkalmazzák népgazdaságukban az atomenergiát és ezzel nagy mennyiségű olyan kőolajat, gázt és egyéb értékes nyersanyagot takarítsanak meg vegyiparuk és más iparágaik számára, amelyet eddig az energetika „fogyasztott el”. Az atomerőművek minden egyes turbinaegységéhez évente mindössze néhány vagon hasadóanyagra van szükség, szemben a hagyományos hőerőműnél felhasznált több, mint egymillió tonna pakurával. És gondoljuk csak el, mibe kerül e sokmillió tonna üzemanyag szállítása! Az összes testvéri szocialista ország atomerőműveinek összteljesítménye 1980-ban megközelíti a 30 ezer megawattot, 1990-re pedig ennek többszörösére emelkedik. ■' "■ (APN—MTI) Az öntözés az agrotechnika más elemeivel összhangban az időjárás kedvezőtlen hatásának csökkentésén túl egyre inkább a terméseredmény fokozásának, és intenzív növelésének egyik fontos eszköze. Bács-Kiskun megye szélsőséges időjárása, változatos talajadottságai mellett nagy jelentősége van a rendszeres és széles körben alkalmazott öntözésnek. A megye mezőgazdasági területének csupán 6 százaléka — az országoshoz hasonló arányban — öntözhető. A Duna mentén és a bácskai termelési körzetben koncentrálódik, a Kiskunsági és Dunavölgyi Főcsatorna által határolt térségekre. Ezekben a tájkörzetekben vannak az öntözést legjobban megháláló talajtípusok. Az öntözővíz szállításához szükséges korszerű öntözőrendszerek (öntözőfürtök). A csatornahálózat, a műszaki létesítmények kiépítettsége jó. A Duna vizét szállító főcsatornákban bőséges a vízkészlet a mezőgazdasági üzemek számára. Bács-Kiskun területének nagyobb részén, különösen az öntözésre legjobban rászoruló Homokhátságon nincs kiépítve a víz továbbítására alkalmas csatornahálózat. Ezeken a helyeken az öntözés a földalatti vízrétegek, csőkutas feltárására alapozódik! Az 1960-as években a megye országosan is élen járt a csőkutas öntözés megteremtésében. A területi arányokat tekintve szűkösek az öntözéses gazdálkodás lehetőségei, de a gazdaságok még azt sem használják ki. A korábbi évek dinamikus öntözési kapacitás-növekedésének eredményeként 1974—1975. között 38 ezer hektár körül állandósult a mezőgazdasági üzemek öntözhető területe. Ebből a műszakilag berendezett, felszín alatti nyomócsöves terület 15 ezer hektár. Tavaly az aszályos időjárás ellenére a berendezés kétharmadát sem használták ki a termelő üzemek. Az alacsonyfokú kihasználtságot a csapadék mennyiségén és évi elosztásán túl egyéb tényezők is jelentősen befolyásolhatják. Az öntözőberendezés technikai színvonala elmaradt a mezőgazdasági termelés általános színvonalától. A nagy kézi munkát igénylő öntözőberendezés áttelepítése, valamint az öntözés idényjelleg a gazdaságok többségében fokozta a nyári időszak munkaerőgondját. A műszakilag berendezett öntözőtelepek rekonstrukcióra, vagy selejtezésre várnak. Az öntözhető területük 29 százalékán egyáltalán nem öntöztek a nagyüzemek. A berendezések 22 százalékát nem rendeltetésszerűen használták, sőt hordozható esőztetővel öntöztek az állandó műszaki berendezéssel ellátott területen. Hasonló a helyzet a megye öntözési kapacitásának nagyobb hányadát kitevő hordozható esőztető berendezéseknél is. Viszonylag kevés a nagyobb teljesítményű, a percenként 3500— 3600 liter vizet szállító szivattyú. 1976-ban arányuk nem érte el a 30 százalékot7 sem. A gépi átte- lepítésű és önjáró berendezések csak az utóbbi 2—3 éven kezdtek elterjedni, elsősorban a fajszi és a hartai öntözőfürtökre kapcsolt gazdaságokban. A korszerűbb, konzolos öntözőberendezések még csak elvétve találhatók. A nyilvántartott 630 csőkútnak csupán a fele üzemképes, mert részben eliszaposodtak, részben a vízhozamuk olyan csekély, hogy üzemeltetésük nem gazdaságos. Ez év első felében nemcsak a kertészeti kultúráknál, hanem a szántóföldi növénytermesztésben is érezhetően hiányzott a csapadék. Az üzemek többsége azonban gazdaságossági, valamint munkaerőgondjaira hivatkozva az öntözőberendezést nem használja ki. Augusztus közepéig 22 ezer hektáron öntöztek a megyében, ami 52 százalékos kihasználtságra utal. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a viszonylag csapadékos tavasz után a korábbi éveknél későbben kezdtek öntözni. Az öntözési módok közül a viszonylag korszerű esőztető eljárás a legelterjedtebb. Az öntözés 94 százalékát esőztető berendezésekkel, ezen belül több, mint felét hordozható vezetékes készülékkel végezték. Sok előnye mellett e módszer hátránya a viszonylag magas beruházási költség, a gyors elhasználódás, a nagy élőmunka-igény. Mindezek ellenére —- főleg a kedvező víz- hasznosítás miatt — ez a legelterjedtebb. 1976-ban a megye mezőgazda- sági területének 4 százalékát öntözték. Ezen belül az állami gazdaságokban 9, a termelőszövetkezetekben csupán 5 százalékát. Az állami gazdaságok hektáronként 1240 köbmétert, a szövetkezetek • A Hosszúhegyi Állami Gazdaság szolgáltatóüzemének dolgozói fektetik az alagcsöveket az ültetvényen. A munka befejezése után háromszázharminc hektár szőlő válik öntözhetővé. ennél kevesebbet, 1110 köbméter mennyiségű öntözővizet használtak fel, ami 124, illetve 111 milliméter csapadéknak felel meg. A nagyüzemekben az öntözött terület 84 százaléka szántó, 8 százaléka intenzív kultúra, 8 százaléka rét és legelő. Az öntözött szántóterület mintegy felén/ — növekvő mértékben — kapásokat és takarmányféléket, több mint egynegyedén zöldségféléket termeltek. Az utóbbi években csökkent a zöldpaprika, és nőtt az öntözött burgonya. és silókukorica területe. Az egyes kultúrák vízigényétől függően különböző mértékű öntözésre lenne szükség. Általában a szükségesnél kevesebb a kiöntözött vízmennyiség. Kevés volt az öntözések gyakorisága is. Ugyanis az öntözőtelepeken a szántóföldi növények csupán 8 százalékát locsolták meg háromszor vagy annál többször. Az állami gazdaságok 67 százaléka, a termelőszövetkezetek 53 százaléka öntözött, átlagosan 842, illetve 300 hektáron. Az öntözést folytató gazdaságok viszonylag nagy számból, illetve az egy gazdaságra jutó területi arányból, és az alacsony vízfelhasználásból elaprózásra következtethetünk. Az öntözés — az időjárás kedvezőtlen hatásainak csökkentésén túl — csak a termelési tech. nológia más elemeivel összhangban eredményezhet hatékonyság- növekedést. Számottevő különbség van az öntözött, illetve a szárazon termesztett növények termésátlagai között. Az öntözés hatékonysága érdekében általában növelik a gazdaságok a műtrágya-felhasználásukat, s az így termelt növények termésátlaga többnyire magasabb, mint az öntözés nélküli termelésben. A nagyobb termésátlagok mellett az öntözés fokozza a termelés biztonságát és kiegyenlítettebbek a hozamok. Ezt,'á'"víz| igényesebb növények közül á zöldségfélék termésátlagai --bizonyítják. m i Jelentős kezdeményezés van a hidegtrágya és a kommunális szennyvízzel történő öntözésre. A Bajai Mezőgazdasági Kombinátban telepített alagcsöves öntözőtelep működtétésével mintegy ezer hektáros szőlő- és gyümölcs- ültetvényben hasznosítják a hígtrágyát. Bátya, Fájsz, Miske termelőszövetkezeteinek közös szakosított sertéstelepénél 100 hektáros szántóföldi kultúra öntözhető. Országosan is egyedülálló kezdeményezés a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz- ben a városi kommunális szennyvíz hasznosítása. Itt mintegy 500 hektáron takarmányfélék öntöz- hetők. Dr. Nagy Lajosné a KSH közgazdásza ZIL-ek a szalagon • A híres moszkvai Lihacsov autógyár készíti a nagy teherbírású ZIL-tehergépkocsikat. A gyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére munkaversenyt indítottak. Képünkön: szerelik az új hat tonnás ZIL—130-as teherautókat. Szervezeti korszerűsítés a hatékonyság növelésére a Gáz- és Olajszállító Vállalatnál # A permetező vegyszer keverőtartály épületéről készült felvételen már látszik a működő esőztető-öntöző berendezés, amelynek segítségével biztonságosabb a szőlő- termesztés. (Méhesi Éva felvételei) • A Dunavölgyi főcsatornából szivattyúállás továbbítja az öntözővizet a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szőlő- és gyümölcsöskertjeire. Olajtenger Algyőn - forró tengervíz Felgyőn A szegedi szénhidrogén medence furcsa tréfákat űz a mélyének titkait fürkésző emberekkel; olaj- kincsét zabolátlan kitörés formájában legelőször a forróvíz-kutatóknak mutatta meg, most pedig forró tengervízzel „lepte meg” — az olajbányászokat. S az ironikus véletlen úgy rendezte az ellentétes eseményeket, hogy az első eset történt Algyőn, a másik Felgyőn. Az egyik helység Csongrád megye déli, a másik az északi felében helyezkedik el. Nagyjából ott, ahol az egykori őstenger, az úgynevezett Pannontenger 'part- vidéki vizei hullámzottak. Ennek az üledékéből, planktonjaiból, felbomlott szervesanyagaiból képződtek a szénhidrogének, 15—23 millió évvel ezelőtt. Ezek törtek fel a több mint egy évtizede, nngy riadalmat ’okozva a helybeli Tiszatáj Tsz-ben. A jelenséget illetően mindenki tanácstalan volt, kivéve a közelből odasiető olajbányászokat, akik a terület első „valódi” olaj- kútját mélyítették. Nem csekély bosszúsággal állapították meg, hogy a vízkutatók akaratuk ellenére „elorrozták” előlük az olajmező felfedezésének dicsőségét. A bányászok ugyanis nem véletlenül fúrtak a területen, tudtak az olaj jelenlétéről. Csaknem hét évtizeddel ezelőtt maga Eötvös Loránd is folytatott már ott szeizmikus méréseket. Közben az olaj- és vízkutatók dicsőségénél nagyobb tétek is forogtak itt a véletlen nagy szerencsekereke körül: a második világháború éveiben a német hadigépezet is nagy reményeket fűzött ehhez a területhez. Több tucat kutat mélyítettek. Fúróik keresztül is hatoltak az olajrétegeken, de szerencsére nem volt szerencséjük egyiknek a megnyitásához sem. Pedig — amint nemrég kiderült — helyenként huszonnégy ilyen réteg is sorakozik egymás fölött. A mai Szeged —Algyő mégsem adott egy csepp olajat sem a háborúhoz... Á felfedezés dicsőségének eldőld ése ma már nem is érdekes. Lényeges az, hogy hazánknak ez a legnagyobb szénhidrogén medencéje a befektetett 6 milliárd forintos beruházás nyomán az irién már több mint másfél millió tonna olajat, s három és fél- milliárd köbméternyi földgázt ad a népgazdaságnak. A kutatást, feltárást pedig tovább folytatják. Így jutottak el legutóbb a fúróberendezésekkel a „felgyői tengerpartra”. A lemé- lyitfctt kutak száma akkor már hatszáz körül volt,' a fúrás és a csövek „belövése” szinte rutinmunkaszámba megy. (Speciális puskával lövik be a csövet lent a mélyben, így nyitják meg az olajvagy gázrétegeket.) A felgyői lövés azonban — nem talált, pontosabban olaj helyett — forró tengervízbe talált. A 3500 méterről felszínre törő víz hőmérséklete 95 Celsius-fok, a sótartalma pétiig lényegesen meghaladja a mai átlagos tengervizekét: minden literjében huszonhat milligramm konyhasó található. (Az ivóvíz sótartalma mindössze 0.05 mg.) A geológusok magyarázata szerint a földtörténeti középkorban zárt tengerré alakult a terület. amelybe már nem ömlöttek édes vizű folyók, ugyanakkor az állandó párolgás folytán kialakult a nagy sókoncentráció. Ezt a különleges sós vizet mintegy fél kilométer vastag mészkődolomit réteg tárolja. D. B. A növekvő feladatok arra késztetik a Gáz- és Olajszállító Vállalat kollektíváját, hogy keresse a hatékonyabb munkavégzés lehetőségeit. A cél érdekében feltárt belső tartalékok között szerepel többek közt a vállalati, illetve az üzemi szervezet korszerűsítése. Mint Bárdy Géza, a GOV kecskeméti üzemének vezetője tájékoztatott, a növekvő szállítási igények kielégítésén kívül a távvezetéki üzemek végzik a gáz- és olajvezeték karbantartását és felújítását is. Az összetett feladat jó ellátása és a fejlődés érdekében szükségessé vált az üzemi szervezet korszerűsítése. Az utóbbi években növelték a GOV üzemeinek önállóságát. A vállalatvezetés decentralizálásával azt segítették elő, hogy / a felmerülő problémákat az egyes szervezeti egységeknél oldják meg, vagyis ott, ahol a legjobban ismerik azokat. A vállalat komplex tervezési rendszere jóvoltából több előkészítési és gazdálkodási tennivaló került le a cég központjából az üzemekhez. Azonban az önállósággal járó feladatok elvégzéséhez a jelenlegi üzemi szervezeti felépítés és munkarend mellett nem kedvezőek a feltételek. Bárdy Géza elmondta, hogy a mostani üzemi szervezetben öthat részlegvezető tartozik közvetlenül az üzemvezető irányítása alá. A részlegvezetők jól ismerik a saját munkaterületüket, de az üzem egészére nézve nincs kellő áttekintésük. Ebből az következik, hogy a napi problémák, a részlegek közötti koordináció túlzottan lekötik az üzemvezetőt. A munkaidejéből naponta — a vállalat szervezési osztályának felmérése szerint — csak 2 12 részt tud a jövő alapozására fordítani, 5,12-t operatív vezetéssel, s szintén ugyanennyit a napi részfeladatok megoldásával tölt el. Mint a számok mutatják, a GOV üzemvezetői — státuszuk a termelő vállalatok gyárigazgatójáéval, gyáregységvezetőjével azonos szintű — naponta kevés időt szentelhetnek a jövőn való munkálkodásra, vagyis az új műszaki mégoldások keresésére, a hatékonyságnövelő lehetőségek kutatására, műszaki-gazdasági tervezésre és a területi párt- és tanácsi szervekkel való kapcsolat ápolására. Az-operatív vezetéssel eltöltött idő indokolt, a végrehajtás részfeladataira szánt idő viszont túl sok. A munkaidő-/elhasználás helyes arányainak kialakítása az üzemi szervezet korszerűsítésének egyik fő célja. A napirenden levő szervezeti változtatás lehetővé teszi majd az üzemvezetőknek, hogy a napi munkaidejük 4 12 részét a jövő előkészítésével töltsék el, ugyanis egy műszaki helyettesi státusz megteremtésével leveszik a vállukról a napi gondok nagy részét. A közvetlenül az irányításuk alá tartozó személyek száma kettőre csökken. A kecskeméti GOV-üzem vezetője sokat vár a szervezeti korszerűsítéstől, ami az elmondottakon kívül új elemként műszaki- gazdasági előkészítő csoport kialakítását is magában foglalja. A kecskeméti üzemben kísérleti jelleggel már működik ilyen csoport, s az eddigi tapasztalatok igen kedvezőek. Körzetszerelo csoport létrehozását is tervezik a korszerűsített üzemi szervezetben. Ennek az lesz a haszna, hogy a gépkocsival „rpozgó” körzetszerelők a gázátadó állomásokon ellátják majd az állomáskezelők feladatát, s végső soron munkaerőt takarítanak meg a csoportok megszervezésével. A. T. S.
