Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

1977. augusztus 25. # PETŐFI NÉPE • 2 Negyven év közszolgálatban Az élettapasztalat nem más. mint a valóságismeret és az önismeret ötvöződése az emberben. Ha Kovács Istvánnak — aki Kerekegyházán lakik, negyven esztendőt töltött el a közigazgatásban, s decemberig még a nagyközségi tanács vb-titkára — az élettapasztalatát át lehetne menteni teljes egészében a következő generáció számára, nagyon so­kan hálásak lennének neki. De akárki akármilyen jól neveli is az utódokat, tapasztalatainak, emberségének csak egy részét plántálhat­ja át. Eddig azonban el kellett érkezni — az úton végig kellett menni. — Igen, végig. Nem volt köny- nyű. Én nem itt Kerekegyházán, hanem Kecskeméten születtem, a tizenhetedik testvét voltam é; egészen kisgyermek koromban al­ván is maradtam. A nagynéném volt idevalósi, ő vett magához, s nevem is így lett Kovács, meri különben az édesapám Szabó volt. Ebben a faluban végeztem el a hat elemit, s mivel kitűnő tanuló vol­tam, magukhoz vettek a piaristák és az ő gimnáziumukban végez­tem, Kecskeméten. Nyaranta a községi elöljáróságon dolgozgat­tam, amikor pedig leérettségiz­tem, fel is vettek jegyzőgyakor­noknak. Ez, pontosan emlékszem. 1938. júliusában volt. Először negyvenöt, majd 75 pengő volt a fizetésem, s megmondom magá­nak őszintén, hogy kedveltek, nemcsak azért, mert szerettem az előljárósági munkát, hanem azért is. mert jól futballoztam. Később aféle szociális titkár voltam, ra- gaszgattam az OMBI-bélyegeket, meg még sok mással foglalkoztam. Negyvenben megpályáztam a szombathelyi jegyzőtanfolyamot, föl is vettek: mivel pénzem nem volt. így kosztos voltam a főplé­bánián. Nem sok ennivaló volt abban az időben, da én nem pa­naszkodhattam, a papok akkor elég jól éltek. Dicsérettel végez­tem el a jegyzőtanfolyamot, 50 pengő pénzjutalmat is kaptam. Negyvenkettőben aztán be kellett vonulnom katonának, utána irány a front, hadifogság, és 1948-ban jöttem haza. Kemény évek vol­tak, tízkötetes regényt lehetne belőle írni. □ □ □ — Negyvennyolc augusztusban már kineveztek segédjegyzőnek; rá egy évre megbízott vezetőjegy­ző voltam. Aki azokban az évek­ben nem élt, nem dolgozott, az nem is tudja elképzelni, hogy mi­lyen idők voltak. Ma azt mond­ják, hogy a „fényes szellők" idő­szaka. Találó, mert „fényes” is volt minden a földosztás után, de a „szellő” olykor fölerősödött, volt vihar is. Biztos hallott már csodá­latos történeteket erről az idő­szakról. No, ötvenben, amikor megalakultak a tanácsok, igazga­tási előadó voltam, ebben a mun­kakörben dolgoztam ötvennégy szeptemberéig, ugyanis akkor ne­kL veztek ki a végrehajtó bizottság titkárává. Amire nem szívesen emlékszem vissza, az a beadás volt. De ki emlékszik rá szívesen? Csak azt akarom ezzel mondani, hogy akkor a község sertésbeadá­si terve 1200 darab volt, és soha­sem tudtuk teljesíteni, legfeljebb ha ezer összejött; ma pedig 20—22 ezer disznót nevelnek ebben a fa­luban. Nemcsak a számokat kell nézni, hanem azt is, ami emögött van; azt a kitartó munkát, az erő­teljes fejlődést, összefogást, össze­tartást. Ez is van olyan lényeges. Az az igazság, vittek volna en­gem magasabb beosztásokba, de nem mentem: én szeretem Ke­rekegyházát, én itt nőttem fel, itt kezdtem dolgozni, gondoltam, itt is fejezem be. Nem akarták ezt nekem elhinni az elvtársak, a fe­leségemnek még mondták is, hogy biztosan ő tart vissza. Nem így volt. □ D □ — Az én kötődésem? Semmi más, mint az. hogy a szemem előtt nőtt fel ez a falu nagyközséggé, s hogy ez így van, az nem véletlen. Itt nagy az összefogás, szorgalmas a nép. Itt csak egy gépállomás volt valamikor, ma van habse­lyemüzem, ahol munkát kapnak az asszonyok, s valamikor ötven­ben az itteni kisiparosokból ala­kult a ktsz. ma az egyik legko­molyabb szövetkezet a környék­Fábián László Megdöbbenéssel vettük a bírt, hogy elhunyt dr. Fábián László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságá­nak csoportvezetője. Életere­jének és alkotóképességének teljében, váratlanul ragadta el közülünk a halál. Fábián László a megyében is évtizedek óta ismert nevű politikus volt. Mondhatnánk úgy is, hogy politikai pálya­futása Bács-Bodrog megyé­ből, Bajáról indult el. Merész vállalkozás volt számára, amikor 1947-ben Baján a tör­vényhatóság színe előtt beik­tatták főispánná. Huszonnyolc- éves volt mindössze, és aki ismeri az akkori politikai vi­szonyokat, jól tudja, hogy még nagyobb élettapasztalattal sem volt 'könnyű a helytállás. Jól emlékszem, beiktatásán maga is említette —: „Töb­bektől hallani, hogy fiatal a főispán. De hadd nyugtassam meg Önöket: a fiatalság olyan bűn, amely mindennap eltel­tével kissebbedik.” A Nemzeti Parasztpárt tag­ja volt, de fontos állami poszt­ján az általános társadalmi érdeket szolgálta. Mindenki által elismert, jó kapcsolata volt a koalíciós pártokkal. De ezen tűi még azt is el kell mondani, hogy különösen tá­mogatta a közélet minden fó­rumán (törvényhatósági és Nemzeti Bizottságban egy­aránt) a Magyar Kommunista Párt. a fejlődés gyorsítását célzó konstruktív javaslatait. Jó kapcsolata volt az egy­szerű emberek sokaságával. Ezért neve már akkor ismert volt Felsőszentivántól Soltig, ahonnan feleséget is választott magának. Az 1948-as év egyik nagy és sikeres politikai vív­mánya volt az egyházi iskolák államosítása. Ez a törekvés akkor nem kis ellenállással találkozott. Számos akciót kel­lett lebonyolítani annak érde­kében, hogy a közvélemény megértéssel, végül elismerés­sel fogadja az államosítást. Fábián Lászlóirak ebben is je­lentős szerepe volt. Jó szónok lévén, Bácsalmáson nagymé­retű tiltakozó nagygyűlés elő­adója volt, ahol nyílt sisakkal vette fel a harcot az államo­sítást akadályozó, reakciós megnyilvánulásokkal szemben. Főispánná kinevezésére az 1947-es választások után ke­rült sor, akkor, amikor a népi hatalom erősödése iramosabbá vált. Megbízatása nem vált kétségessé az 1949-es nép­front-választások után sem. Sőt, a közigazgatási átszerve­zést követően, amikor Kecske­mét székhellyel létrejött Bács- Kiskun megye, továbbra is, és sokkal nagyobb területen vi­selte a főispáni tisztséggel já­ró minden kötelezettséget és felelősséget. Megbízatása a tanácsrendszer létrejöttével szűnt meg. De a megyével való kapcso­lata haláláig élő és közvetlen volt. Éveken át az országos ta­nács instruktoraként támogat­ta a megyei népfrontbizottság munkáját, majd az egyre in­kább kibontakozó kiskert­mozgalom kiemelkedő szerve­zője és tevékeny munkása volt. Hogy ne csak politikai­lag, hanem szakmailag is meg tudja magát értetni — már nem fiatalon — elvégezte a Kertészeti Egyetemet. A me­gyébe mindig szívesen járt. Hiszen beteljesedni látta azt a több mint harminc éve el­kezdődött nagy vállalkozást, amelynek ő is részese volt. Egész életében a jó ügynek volt jó munkása. Ezért nem fogjuk elfelejteni. W. D. ben, de mondhatnám az egykori FMSZ fejlődését — most ÁFÉSZ ... Tudja, mit mondott nekem a Zójomi Pista bácsi — különben 25 holdas gazda volt, nem egy szegény ember: — Pis­tám, ilyen életem sose volt! — Igaza volt az öregnek, mert aki ebben a községben, de bárhol az országban tisztességgel dolgozik, az megél. Kérem, 220 tanyát vil­lamosítottunk. Szilvás Imre bá­tyám, a kunpusztai juhász, a vil­lanyért kifizetett 45 ezer forintot. Teljesen új helyzet állt elő a ta­nyavilágban, s ha van is bent a fa­luban ház, a tanyát is megtart­ják. Mit mondjak még? Van há­rom gyönyörű óvodánk, minden gyereket föl tudunk venni, itt az új egészségház, új lakónegyedek épülnek ... Én nem mondom, hogy ez az én művem, ilyent nem mondhat senki, én csak ehhez hozzátehettem az elmúlt negyven esztendőben a magam kis tégláit. □ □ □ Decemberben nyugdíjba me­gyek, a feleségem most szeptem­bertől már nyugdíjas. Mit mond­hatok én? Azt, hogy egy tanácsi vezető legyen mindig tárgyilagos, ne legyen ideges, tudjon kialakí­tani olyan légkört, hogy akikkel együtt dolgozik, azok megértsék, így lehet eredményt elérni. Ahol nincs meg az összefogás a vezetők között, ott óhatatlanul is valami­ben lemarad a község, s az a le­maradás az évek során csak hal­mozódik. Maradok továbbra is ta­nácstag, dolgozom tovább a nép­frontban, - s van egy másik vá­gyam, hogy végre megírhassam Kerekegyháza monográfiáját. Ta­lán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy a mostani appa­rátust én neveltem: a tizenhét dolgozóból öt Kiváló Dolgozó ki­tüntetést kapott. Én csak annyit mondhatok most nyugdíj előtt, hogy embernek kell lenni és meg­éri. Csak ez éri meg! Csató Károly Tájékoztató a Szovjetunió szeptemberi számából Történelmi dokumentumok, va­lamint korabeli fotók ‘ elevenítik fel a Szovjetunió legújabb, szep­temberi számában a világ első szocialista állama megszületésé­nek történelmi pillanatait. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója alkalmá­ból több cikket olvashatunk a forradalom eredményeiről. A szocialista világrendszer kialaku­lásán, megerősödésén át lépésről lépésre nyomon követhetjük a szocializmus győzelmeit, a kom­munista építőmunka legjelentő­sebb állomásait napjainkig. A legújabb szám a többi között tar­talmazza Mihail Kalinyin 1922- ben a világ népeihez intézett bé­kefelhívását, jóslatokat és érté­keléseket politikusoktól és állam­férfiaktól, jeles közéleti szemé­lyiségektől. Több idézetet olvas­hatunk Lenintől; a jelenlegi szovjet külpolitikáról Leonyid Brezsnyev beszédeiből, nyilatko­zataiból részleteket közöl a lap. Mi lett volna, ha nincs Októ­ber? — teszi fel a kérdést Va- gyim Zaglagyin professzor, s mindjárt meg is adja rá a fele­letet az Október és szocializmus című írásában. Riportot olvashatunk a sok millió iskolázott, műszakilag kép­zett szakemberek közül hat olyan munkásról, akik a Vörös Prole­tár Gyárban egy brigádban dol­goznak. A Szántóvetők nemzet­sége című riport egy földműves család történetével ismertet meg. Az úszó jégtáblára telepített tudományos állomásról, a víz alat­ti vulkánokról, a mesterséges le­gelőkről az Erről—arról rovatból értesülhetünk. A Szovjetunió cí­mű folyóirat mellékletében a többi között bemutatkoznak a magyar és leningrádi színészhall­gatók, egy másik cikk pedig egy évezred pénzeit vonultatja fel Ftudabányáról. A 9. szám közli a középiskolá­sok számára immár hagyomá­nyosan megrendezésre kerülő ..Ki tud többet a Szovjetunióból a Szovjetunióról” című vetélkedő­sorozat versenyfelhívását. A HARCOS ELŐD NYOMDOKAIN Jubilál a HVDSZ Bugaci együttes sikeres szereplése a Krímben A Bugaci Szövetkezeti Együt­tesben harminchat férfi és nő énekel, zenél együtt, immár há­rom esztendő óta. Legutóbb — a számos hazai siker után — az a megtiszteltetés érte őket, hogy meghívást kaptak a Szovjetunió­ból: vegyenek részt a „Krím fé­nyei” elnevezésű országos feszti­vál gálaműsoraiban. Ennek kere­tében, tíznapos körút állomáshe­lyein szórakoztatták és gyönyör­ködtették a. szovjet embereket, színvonalas műsoraikkal. Elsősorban a Bugac környékén gyűjtött dalokat és zeneszámokat mutatták be, nagy sikerrel. A Herbály Jánosné vezetésével mű­ködő együttes négy városban; összesen tizenhárom alkalommal lépett közönség elé. Nem egy esetben négy-ötezer ember tap­solt a produkcióiknak. Szereplé­sükről a szovjet televízió felvé­telt készített, s testvérlapunk, a Krímszkaja Pravda nagy képes riportban számolt be eddigi mun­kájukról és ottani teljesítmé­nyeikről. Konzervhagyma­kísérlet A Zöldségtermesztés! Kutató Intézet makói kutatóállomásán új vöröshagyma-fajták előállítá­sával kísérleteznek a nemesítők. Céljuk, hogy elsősorban nagyüze­mi termesztésre alkalmas, a kon­zerviparnak megfelelő terményt hozzanak létre. Képünkön: a vi­rágzó hagymák mesterséges be­porzása látható. (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele—KS) Vendégek, meghívottak, alapí­tótagok jelenlétével — szerény, de annál meghittebb megyebi­zottsági ülés színhelye volt teg­nap délelőtt az SZMT-székház. Megemlékeztek a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak- szervezete megalakulásának 25. évfordulójáról. Az is ünnepi­vé tette az alkalmat, hogy ez a jubileum a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordu­lójának esztendejére esik. Nem csupán „dátumos” egybe­esés ez. A Nagy Október évében, 1917-ben alakult meg hazánkban — a vasasok, építők, nyomdászok régi hagyományokkal rendelkező szervezetei mellett — a mai HVDSZ harcos elődje, az első VAOSZ-csoport, vagyis a Városi, Vármegyei és Község Alkalma­zottak Országos Szövetsége. Az azóta bekövetkezett óriási törté­nelmi változást érzékelteti az is. hogy az egykori VAOSZ alapvető követelése a községi munkások élelmiszerrel és tüzelőanyaggal való ellátása, az iskolai fűtő és ideiglenes szolgák napidíjának felemelése volt. A második világháború utolsó napjaiban Városi, Vármegyei és Községi Alkalmazottak Országos Szakszervezete néven újból meg­alakult a közigazgatásban dolgo­zó és az általuk kezelt üzemek dolgozóinak szervezeteként a VAOSZ. A felszabadulás utáni években többszöri átszerveződés következett. A Helyiipari Minisz­térium irányítása alá tartozó csaknem százezer dolgozó szer­vezeteként 1952. augusztus else­jén alakult meg a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak- szervezete. Ez év végére Buda­pesten 7, vidéken 9 bizottság mű­ködött középszintű irányító szervként, miután a sok — kis létszámú üzem miatt szükséges­sé vált ezek létrehozása is. A HVDSZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága 19a.5-ban alakult meg — élén Major Sebestyén“tit­kárral és segítőjével. Nagyházi Bálinttal. Az alapítótagok közül azóta is hű segítője a megyebi­zottságnak Gyenes Bertalanná, s özv. Bende Sándorné. Nagyon so­kat fáradozott a bizottság életre- hívásán Molnár Józsefné, az SZMT azóta nyugalomba vonult titkára. A munka sikeres elindí­tásához nagymértékben járultak hozzá az alapító vállalatok — a Kéményseprő, Finommechanikai, Kecskeméti Vízmű, Ingatlanke­zelő. a Bajai és Kecskeméti Víz­gazdálkodási Vállalat — társa­dalmi és gazdasági vezetői, s a nagyon sok, áldozatos munkát végző társadalmi tisztségviselő. Mindezek együttese segítette a megyei pártbizottság, a megyei tanács iparpolitikai célkitűzései­nek megvalósítását. A HVDSZ is részt vállalt azoknak a „magok­nak a kialakulásából, melyekből idővel a ma már nagy vállalat­ként számon tartott üzemek ki­fejlődtek. Néhányuk: Baján a Ganz Villamossági, a Kismotor és Gépgyár, a Bácska Bútorgyár; a 10-es AFIT, a FÉKON-üzem Kalocsán; a Villamosszigetelő­gyár Kiskunfélegyházán; a Ganz- MAVAG, s Faipari Vállalat Kis­kunhalason; a Szék- és Kárpitos­üzem Kecskeméten... De hisz’ hosszú lenne felsorolni, mely vállalatok kerültek a HVDSZ-től más szakmákhoz. Tény, hogy több mint húsz egység, tízezer­nél több emberrel. Énnek a moz­gásnak tudható be a taglétszám állandó hullámzása is. A meg­alakulás idején mintegy 2000 volt a szakszervezeti tagok szá­ma. 1960-ban 37 alapszervezet 4250 tagot számlált, 1972-ben 40 alapszerv 10 570-et, míg 1977-ben 28 alapszervezet működik 6889 taggal. Közülük két és félezren, tartoznak a 16 költségvetési üzemhez. A HVDSZ alapvető feladatá­nak tartja a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a szociális ellátás fokozását. A korszerű gépekkel, az igényeket kielégítő szociális létesítmények­kel ellátott üzemek közül említ­sük meg a Kalocsai Műanyagfel­dolgozó, az Észak-, illetve Dél- Bács-megyei Vízmű, s az Ingat­lankezelő Vállalatot. Ha még nem is minden vonatkozásban, de elfogadhatóak a körülmények a városi költségvetési üzemeknél is. A HVDSZ területéhez tartozó sok apró. szétszórt üzem dolgo­zóinak hangulatát, helytállását tükrözi a mostani, jubileumi munkaversenyekben részt vevő 266 brigád sok munkasikere. Nagy Október 60. évfordulójának s a HVDSZ negyedszázados ju­bileumának évében a kommuná­lis szolgáltatások színvonalának emelésével öregbítik a tanácsi, a helyiipar hírnevét, becsületét... Az ünnepi megemlékezést tartó Palsovics József megyebizottsági titkár a sikerekben gazdag múlt bemutatása mellett a jelen, s a jövendő biztató eredményeiről, illetve kilátásairól bízvást szól­hatott. T. I. 270 nap alatt több mint 5 ezer liter tej Ma még nem sok mező- gazdasági nagyüzem dicse­kedhet olyan bőtejelő tehén­nel, mint a bácsbokodi Aranykalász Termelőszövet­kezet. A magyar tarka és holstein friz fajta kereszte­zéséből származó Szamóca nevű tehén az első laktáció- ban 270 nap alatt 5660 liter tejet adott. Igen gyakori a napi 36 literes teljesítménye. Gondozója Schangli József, az állattenyésztési szocialista brigád vezetője még több ilyen bőtejelő szarvasmarhát szeretne a bácsbolcodi szövet­kezetbe. (Szabó Ferenc felvétele) KOCSI AZ ÁROKBAN, LOPOTT MOTOR, TILOSÁN FŐZÖTT PÁLINKA Tevékenység a megelőzés érdekében Juhász Imre rendőr őrmester a közlekedési alosztály járőr-gépko­csijával teljesített szolgálatot, amikor megszólalt a rádió; .......baleset történt Kecskeméten a Kiskőrösi út 50. számú ház előtt!... Vonuljon a helyszín­re .A járőrkocsi gyorsított, s nem sokkal később csikorogva fékezett az árokban egy fának üt­között Opel személygépkocsi mel­lett. Néhány tanú a helyszínen kö­zölte, hogy két személy szállt ki a gépkocsiból, s meglehetőse« gyors léptekkel hagyták el a kör­nyéket. Az egyik idős bácsi felis­merte a két utast, sőt még a lakás* címüket is tudta. A járőr a gyors tájékozódás után az utasok után eredt. A rendőr még útközben ér­te utol Szeleczki Sándort és báty­ját, Kálmánt. Az igazoltatás si­mán ment, ám a rendőr kérdései­re az idősebb Szeleczki fivér; Kál­mán elmondta, hogy nincs vezetői engedélye, de megkérte öccsét, tanítsa meg vezetni. Csupán 300— 400 métert haladtak, s Szeleczki Kálmán, amikor meg kellett vol­na fordulnia, a fék helyett a gáz­pedálra lépett, s a kocsi az árok­ból kifutva a fánál állt meg. Az idősebb Szeleczki-testvérről érző­dött az italszag, de azt nem ismer­te el, hogy ivott volna. A személy- gépkocsi alaposan összetört. Vér­vétel, feljelentés. Szeleczki Sán­dor azért felel majd, mert áten­gedte gépjárművének vezetését, Szeleczki Kálmán pedig azért, mert jogosítvány nélkül közleke­dett. Megérte? Kerekegyháza. A Ságvári End­re utcában a rendőrjárőr felé mo­torkerékpáros közeledik. Már messziről feltűnt, hogy a motor- kerékpár hol az út jobb, hol pe­dig bal oldalán halad. A rendőr Megállj jelzést adott, ám a moto­ros, mint akit kígyó csípett meg, gázt adott, s tovább iramodott. A rendőrségi Zsigulival utolérni, s megállásra kényszeríteni nem tar­tott sokáig. A 19 éves Idei József, Kunadacs, Vörösmarty utca 7. szám alatti lakos eléggé bizony­talanul állt a lábán, nem csoda, hiszen nem sokkal az igazoltatás előtt három deci Hubertust ivott meg. A motor okmányai éppen úgy, mint a vezetői engedély, se­hogy sem akart előkerülni, de an­nak oka volt. Idei Józsefnek még soha sem volt vezetői engedélye. s a motorkerékpárt három órával ezelőtt emelte el Kunadacsról, de hogy pontosan honnan, azt már nem tudta megmondani. Vérvétel, előállítás. Idei Józsefet őrizetbe vették. Kecskemét, Budai-kapu, hétfő este. A CN—94—85 forgalmi rend­számú gépkocsit ellenőrzés céljá­ból állítja meg a rendőrjárőr. Az okmányok rendben vannak, a gép­kocsi műszaki állapotában sincs kivetni való. A rendőr azonban kíváncsiskodik, a csomagtér va­jon mit rejt magában? Nem ke­vesebbet, mint 60 liter bort, s 30 liter pálinkát. Hova, s minek eny- nyi szesz? Varga Mihály 21 éves autószerelő-kisiparos, kondorost lakos saját lakodalmát emlegeti. A pálinka azonban így is soknak tűnik. Erre is van magyarázat. A leendő anyósnak is ők vásároltak. Honnan? Soltvadkertről, a Vasút utca 14-ből. Nem lehet vitás, a pálinkát tilosán főzték, s ezt le­foglalták, a műanyag kannákkal együtt. A vásárlók és az eladók a pénzügyőrségen magyarázkodhat­nak. A közlekedésrendészeti járőr- szolgálat, mint a fentiekből is ki­tűnik, nemcsak a közlekedés rendjét ellenőrzi, nemcsak arra fi­gyel, hogy a járművezetők betart­sák a szabályokat, hanem arra is, hogy megelőzze, leleplezze a bűn- cselekményt elkövetőket, megaka­dályozza az egyéb szabálysértése­ket. Űtjainkon közlekedők tehát számoljanak ilyen jellegű igazol­tatással, ellenőrzéssel, hiszen ezek valamennyiünk érdekében történ­nek. _ Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom