Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-03 / 181. szám

1917. augusztus 3. • PETŐFI NEPE 9 $ A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKA Bemutatjuk: Stark Ervint A professzornak több arca is van. Az első az emberé, ezt egy szabálytalan interjúkészítés so­rán ismertem meg. Tél volt, és nem is túl enyhe. Kényszerítő körülmények miatt egy kiskutya is „elkísért” az interjúra, és a fagyban nem mertem a kocsiban hagyni. De magammal vinni sem. Ezért kissé óvatosan lép­tem be az MTA Kísérleti Orvos­tudományi Kutatóintézetének ka­puján, a portásnál puhatolózva: mit szólna Stark professzor, ha kutyástul állítanék be? A portás somolygott: Bonifác mellett el fér.. • Bonifác végül is jókora tarka kandúrnak bizonyult, „akit” a külföldi tudományos világnak az intézetben járt képviselői is ismernek. Ugyanis a professzor titkárnője viszi naponta magá­val ölklömnyi kora óta hazulról, és a cica napjai jó részét az igazgatói szobában tölti. A „másik” arc jóval komo­lyabb. A tudósé, aki kísérletezik, néha éppen állatokon is, hogy az emberi szervezetben lezajló fo- lyamatökat jobban megértse, aki hisz tudományában, azzal együtt, hogy ismeri annak korlátáit. Mint mondja: „A tudomány ma még sok mindenre nem tud választ adni, sőt, van amit még helye­sen megkérdezni sem tud. De ha azt nézzük, amit már elértünk, és amit idejében és jól tudunk megkérdezni — az nagyon sok!” Persze, ehhez hozzáteszi: kér­dezni, általában, könnyű. De akkor kérdezni, amikor a helyes válasz alapfeltételei már adottak — ez sokkal nehezebb ... Ez eddig két „arc” volt. A harmadikat fényképen is láthat­juk. És ez a meglepetés arca. Hiszen a tudóst, különösen az akadémikust többnyire ősz haj­jal, bajusszal, netán épp szakál­lal képzeljük magunk elé- És Stark Ervin fiatalos arcán ilyes­minek nyoma sincs. Igaz, ezt életkora sem indokolná: 54 éve­sen érte el azt, hogy a belső el- választású mirigyekkel kapcsola­tos kutatásaiért a világ legis­mertebb embereit bemutató Who’s who? 1976—1977-es ki­adásába is bekerült. (Ebben túl sok, a határokon belül élő ma-, gyár nem fordul elő, tudósban pedig ritka a 60 év alatti élet­kor.) Az út idáig térben, időben hosszú volt. Nyírbogdányban szü­letett, Nyíregyházán érettségi­zett, az orvostudománnyal a deb­receni egyetem orvosi karán is­merkedett. Nem is akárhogyan: már harmadéves hallgatóként, mint „díjtalan külsős”, az élet­tani tanszéken dolgozott. Debre­cenben választotta a kutatóorvosi hivatást. Miért? „Jónéhány, érdekfeszítő egye­temi előadás végén hangzott így a professzori „zárszó”: erre ma az orvostudomány még nem tud választ adni. Gyötört a kíváncsi­ság: válasznak pedig lennie kell! És ha magam is megpróbálnék ehhez segíteni? Talán ezért...” 1950-ben avatták orvossá. A következő évben Budapestre ke­rült aspiránsnak, az I. számú Belgyógyászati Klinikára. „Jó kezekbe, mert máig is az orvos­ként, kutatóként és emberként egyaránt kiváló Rusznyák Istvánt vallja mesterének- 1956-ban véd­te meg kandidátusi értekezését, a mellékvesekéreg-hormonok elvá­lasztását szabályozó mechaniz­musok tárgykörében. 1969-ben pedig a tudományok doktora cí­met szerezte meg, tovább tanul­mányozva e problémát, az ACTH- hormon elválasztás szabályozásá­nak mechanizmusát vizsgálva az egyedi fejlődés különböző szint­jein. A két védés között 13 év telt el. Ez idő alatt végzett munkájá­ról, mint élete egyik legérdeke­sebb időszakáról emlékezik. Eközben alakult meg, és lett vi­lágszerte ismert és elismert ép- 'pen a belső elválasztású miri­gyek területén végzett kutatási kapcsán az intézet, amelynek 1970 óta igazgatója. Annakidején, amikor az intézetet megszervez­ték, egyes osztályait a különböző egyetemi tanszékeken alakították meg. így a Rusznyák-tanszéken is. Az intézet első igazgatója is Rusznyák professzor lett. A szé­les körű társadalmi tevékenysége miatt igen elfoglalt igazgató mellett az akkor 36 éves Stark Ervin nagy részt vállalt az in­tézet létrehozásában, és később a mindennapi munka irányításá­ban. Az új intézet megnyitása­kor, 1963-ban került kutatócso­portjába hat olyan fiatal orvos, akik közül öten ma már kandi­dátusok, egy pedig a tudomá­nyok doktora, és éppen az itt végzett munka volt disszertáció­juk alapja. Erre az eredményre Stark Ervin büszkébb, mint sa­ját sikereire. Pedig azokból is akad bőven. A Magyar Tudo­mányos Akadémia 1973-ban vá­lasztotta levelező tagjává. 1971- ben a párizsi egyetem élettani tanszékére hívták meg vendég- professzornak. Az MTA és az Egészségügyi Minisztérium En­dokrinológiai Kutatásokkal Fog­lalkozó Bizottságának és a Tu­dományos Minősítő Bizottság or­vosi elméleti szakbizottságának elnöke- Főszerkesztője az Acta Medicának, az orvostudomány egyik szakfolyóiratának. Alapító tagja az Európai összehasonlító Endokrinológiai Társaságnak és a Nemzetközi Neuro-Endokrinoló- giai Társaságnak is. Neuro-endokrinológia? A belső elválasztású mirigyek idegrend­szeri szabályozásával foglalkozó tudományág. Tízegynéhány éve már, hogy Stark akadémikus és munkatársai figyelmüket első­sorban e területre irányítják. Ez az ágazat nagy távlatban olyan Ismereteket adhat a közvetlenül gyógyítással foglalkozó orvosok sok, ma még csak kevéssé is­mert és ezért kevéssé gyógyítha­tó betegség válik hosszú távon gyógyíthatóvá, megelőzhetővé. Az endokrinológia, illetve a neuro-endokrinológia ma már számos, a gyakorlatban is be­vált nagyszerű eredményt mutat­hat fel. Például a hormonális fogamzásgátlást, amelyet ma már az egész világ használ. És a Starte Ervin és kutatótársai által is vizsgáit életfolyamatok alap­ján talán nem is távoli jövőben egy sor, ma még megoldatlan kérdés (mint például a törpe­vagy óriás-növés, az anyatej­elválasztás zavarai) — is a múlt problémájává válnak. Sz. J. I. Béke és Szocializmus A kommunista ás munkáspár­tok elméleti és tájékoztató folyó­iratának júliusi száma közli Erich Honeckernek, a NSZEP Központi Bizottsága első titkárának „Hat évtizedes küzdelem a békéért és az emberiség boldogságáért” című cikkét, amely méltatja a lenini békepolitika következetes alkal­mazásának eredményeit. „A kommunisták összeforratt- sága a béke és a szocializmus si­kerének legfőbb biztosítéka” cím­mel jelent meg a folyóiratban Borisz Ponomarjovnak, az SZKP, Politikai Bizottsága póttagjának, a Központi Bizottság titkárának cikke. A Magyar Szocialista Munkás­párt eszmei-politikai nevelőmun­kájáról tájékoztatja az olvasókat Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Társadalmi előrehaladásunk új követelmé­nyei szükségszerűen megnövelték a szubjektív tényezők, ezen belül is a szocialista tudatosság és életmód jelentőségét. Az utóbbi időben a kapitalista országok sajtója sokat ír az em­beri jogokra vonatkozó nemzet­közi kötelezettségek tiszteletben tartásáról. Melyek ezek a nemzet­közi kötelezettségek, milyen jogo­kat és szabadságokat nyilváníta­nak ki, és hogyan tartja meg őket? Ezekre a kérdésekre ad részletes választ Bliscsenko szov­jet professzor, valamint Alberto Kohen argentin közíró, számos jogi munka szerzője. (KS) Mesélnek a sárguló lapok Gyerekek az erdőben # Közös éneklés a szabadban. (Tóth Sándor felvételei.) Évekkel ezelőtt a nyári napközis foglalkozásokat még a tantermek­ben és az iskolaudvarban tartot­ták. Forró, száraz betonkockák között, kerülgetve az épületet ta­tarozó munkásokat, töprengve az ötleteken, hogyan tegyék kelle­mesebbé, vidámabbá a nyarat a diákoknak. Tíz kilométerre Kecskeméttől. Fehértón pedig kihasználatlanul feküdt a hajdani úttörőtábor ki­építve. felszerelve, villannyal, víz. vezetékkel ellátva. Néhány pedagógus, aki meglát­ta a lehetőségeket, hogy az erdei tábor birtokbavételével megoldó­dik e probléma, kéréssel fordult az illetékesekhez. Zöld utat kap­tak. és 1970-ben kisebb, nagyobb javítgatások után megindultak a bérelt, több száz gyereket szállító autóbuszok. Azóta minden évben ott töltenek két hónapot, reggel nyolc órától délután fél ötig a vá­ros napközis tanulói. Közben a csoportok cserélődnek, de bárki igényelheti a nyolc hetes termi­nust is. A szabályos, tervszerű na­pirend észrevétlenül megerősíti a gyerekekben a fegyelem, a köztu­lajdon védelmének fogalmát.- Hogyan zajlik le egy-egy nap? — kérdeztük Kiss Gábornét, a Leninvárosi Általános Iskola ne­velőjét. aki a tábor megbízott ve­zetője. — Megérkezésünk után felolvas­suk az aznapi programot, amit egy jelmondat határoz meg: Tisztaság, sport, természet, ének. Ennek je­gyében tervezzük a napirendet. Szerepel ebben csoportok közötti vetélkedő, sportverseny, barango­lás, közös séta, játékos daltanulás. Kötelező tevékenységünk minden reggel a takarítás. Kerti szerszá­mokat adunk a gyerekeknek és a csendes pihenőül szolgáló sátrak között, a főtéren gereblyéznek, sö­pörnek. locsolnak. A sátrak rend- bentartását ellenőrizzük, az ered­ményt pontozzuk, s ezt kiakaszt­juk közszemlére. A legügyesebb, legszorgalmasabb brigádot zárás­kor megdicsérjük, esetleg édesség, gél jutalmazzuk. Kijelöljük az ügyeletes iskolát, hogy tanulóik segítsenek terítésben, felügyelje­nek a rendre és elmossák a poha­rakat. — Honnan kapják az ebédet és mennyibe kerül ez a tanulóknak? — A Fémmunkás Vállalat szál­lítja mindennap, és a szokásos napközis térítési díjat fizetik érte. A körletrend után a négy peda­gógus és gyakorlatát itt töltő tíz tanárképző főiskolás 20—25 alsó­tagozatos diákkal külön utakra in­dul. Vannak, akik portyáznak a közeli gyíkleső tisztáson, levele­ket, virágokat, makkot, tobozt gyűjtenek, ezeket papírra ragaszt, ják, vagy figurákat készítenek be­lőlük. Mások' rajzolnak, festenek, számháborút játszanak, tollas- és zsinórlabdáznak, pingpongoznak, fociznak. De nemcsak a természet lehető­ségeit élvezik: a friss, tiszta leve­gőt. a fák nyugalmát, a csendet, a harmóniát, hanem érdekes, vál­tozatos programokat szerveznek. Hetenként kétszer a Moziüzemi Vállalat vetít ifjúsági és rajzfil­meket. Ki mit tudón döntik el. ki játszik és ad elő legnagyobb si­kerrel verseket, dalokat, paródiád kát. Izgalmas versengés, hiszen a helyezetteket díjazzák. Az MHSZ lövészszakkörének tagjai a na­gyobbakat tanítják a légpuska használatára. A Megyei Művelő­dési Központ barkácsszakköre együtt dolgozik a gyerekekkel a nádtetős szűrök faasztalainál. — Távol a várostól, egy erdő közepén élnek. Ha valami baj adó­dik, kihez fordulnak? — Telefonon kapcsolatot tu­dunk teremteni bárkivel. Egyéb­ként sem hagynak magunkra. Naponta orvos jár ki hozzánk; szerencsére idáig baleset, megbe­tegedés nem fordult elő. A megyei tanács művelődési osztályától és az Alsófokú Oktatási Intézmények Gondnokságától is meglátogatnak időnként. A tisztaságot a KÖJÁL ellenőrzi, s elégedettek a táborral. — S hogyan vélekednek erről az erdő fiai, lányai? — Örülök, hogy jöhetünk idei Jó a levegő, szép az erdő és ren­geteget játszunk. Minden megvan; ami nekünk kell. — Még a szüleimmel se megyek olyan simán kirándulni, mint ide. mert otthon még tollaslabda sincs. Íme, két fiatal véleménye. Székeli Valéria • Egy izgalmas pillanat a mér­kőzésen. Ezúttal régi-régi iskolai osztály- naplókkal kezdjük. Nézzük meg hát, hogy mi-mindent láthatunk, ha nem sajnálva a fáradtságot, belelapozunk a száz, kétszáz éves, régóta porosodó könyvekbe. Nem egyszer, sőt nagyon is sokszor, mélységesen elgondolkoztató, le­hangoló dolgokkal találkozunk. ,,Nem osztályozható” Mándics Mihály kitűnő köny­vében (A csávolyi iskola) olvas­hatjuk. hogy a múlt század köze­pén, 1854-ben a helybeli iskolát még szalmával fűtötték. A gyere­keknek akkor még nem volt köte­lező a tanulás, s amúgy is csak télen volt oktatás, elsősorban a nagy nyári munkák miatt. így történhetett azután, hogy ebben az egyébként rokonszenves falu­ban még a múlt század végén is ezerhatszáznál több analfabéta volt. Ez azt jelenti, hogy Csá- voly lakói közül csupán minden harmadik ember tudott írni-ol- vasni. Ha tovább lapozunk az iskolák dokumentumaiban, azt látjuk, hogy a későbbiek során alig vál­tozott valamicskét a helyzet. Volt olyan esztendő e század elején, amikor a garai bunyevác osztály nyolcvan tanulójából évközben csaknem húszán kimaradtak. Egy másik ottani osztályban, ahol ma­gyar és délszláv gyerekek jártak együtt, 1914-ben a sok hiányzás miatt harminchárom tanuló kima­radt év közben. Az osztálynapló­ban ilyen és hasonló bejegyzése­ket olvashatunk: „Hanyagul járt, nem osztályozható”. „Nem láto­gatta az iskolát.” „Kimaradt.” Az ember csak nézi ezeket a bejegyzéseket, s nem győz cso­dálkozni, elgondolkozni, tépelőd- ni. És így, utólag is, sajnálni kez­di a derék és jobb sorsra érde­mes elődeink gyermekeit. Alad- sics Antalt, Sokacz Józsefet és Gyurákovics Fábiánt, valamint sok-sok mást még, akik bizony nem azt az életet érdemelték vol> na, amiben akaratuk ellenére ré­szük lehetett. Bikity, Pathola, Bokmostra Lehet, hogy ma már sokan nem tudják: a század elején, pontosab­ban 1904-ben miniszteri rendelet­tel megváltoztatták több me­gyénkben helység nevét. Így lett a régi Jankováczból Jánoshalma, Bikity faluból Bácsbokod, és Ma- teovicsból Mátételke. Amikor utó­lag a régi idők eseményeiben, tör­ténéseiben búvárkodó erről a vál­tozásról olvas, akkor akaratlanul is eszébe jut: e három névváltoz­tatás semmi azokhoz a névcse­rékhez képest, amelyeknek a ré­gebbi századik itteni lakói tanúi lehettek a gyorsan múló időben. Nézzünk ezekre is néhány példát az alábbiakban. A mai Vaskút községnek több neve volt régebben. Hívták Bács­káinak, Baskútnak, Bachkutának és Batkutának is. S Csátalja? íme, erre is példa: Pathola, Csátallya, Sagallja, Chataly, Csa- talia, Patonaszentpéter, Bothalia- szentpetur. S a mostani Katymár: Kakmar, Kathmar, Kachmar, Kachmári és Kathymar. A ma is színmagyar lakosságú Bátmonos- tor községnek is jó néhány neve volt már: Bot-Monostora, Monas- terium Both, Bakmostra, Bachmo- nustra, Bothmonustra stb. S vé­gül, most már a konkrét felsoro­lás nélkül: Dávodnak összesen tizennégyféleképpen írták a ne­vét. Egy-két érdekesebb ebből: Dawt, Danot, Dautova, Davothá- za, Dauch. V. M. Q A reflektorok fénye meg­-7 • világította a cölöpkerítést. A sötétből egy cement-szürke katona alakja bontakozott ki, géppisztoly lapult a cement sátorlap-köpeny alatt. Közös sír. Grodno alatt ugyanilyen ce­mentkatona áll. A talapzaton, a csizmája alatt, egy bronz em­léktábla. Százhúsz bronz-név so­rakozik rajta. Felülről az első az apja — Buszlajev. ö volt a rangidős, ezért őt illette az első hely. Három évvel ezelőtt járt ott Szemjon­Kis városka, új, cseréptetős iskolával, oszlopokkal díszített klubbal, és egy régi katolikus templommal, rajta karcolások, a gyorstüzelő légvédelmi ágyú lö­vedékeinek nyomai. A templom az egyetlen, ami még emlékeztet a háborúra. Jóllakott tehenek jöttek haza­felé a legelőről. Az utcákon bi­ciklis gyerekek kergetőztek. Buszlajev leült a szobornál, rá­gyújtott. Nagyon szerette volna, ha valaki odamegy az emlékmű­höz elmesélhetné, hogy az apja is itt fekszik, Buszlajev ezred- komisszár. Ezen az estén gondolta elő­ször végig igazán, hányán is hal­hattak meg a háborúban, és ő maga is hány halált látott. Is­mét felelevenedett az a nap, amikor a nagyapja megölte a né­meteket. Ez az esemény külö­nösen élénken maradt meg az emlékezetében. ... Erősen sütött a nap. Szem- jon füle először bedugult a lö­vésektől, aztán egy agyonrémült kölyökkutya szűkölését hallotta, majd váratlanul harsányat kuko­rékolt egy kakas. Még sokáig ku. pörgött a kerítés tövében — félt hazamenni- Sehogyan sem bírta rászánni magát, hogy felálljon és elinduljon. A nagyapja bátyja, Trofim bá­csi kúszott oda hozzá, és együtt futottak Marja Trofimovna há­záig, Trofim lánya portájáig. Marja Trofimovna a pincében bújtatta el Szemjont, a savanyú- kápos-rtás hordó rrtögé. Még ma Is emlékszik ennek a pincének a szagára. Rohadt, tavalyi krump­litól és erős, majdnem ecetszerű káposztaszagtól bűzlött. Szemjon nagyon éhes volt. Kö­csögből tejet ivott és szalonnát rágcsált. A szalonna annyira sós volt, hogy annak is egy életre a szájában maradt az íze. Még most is, ha szalonnát eszik, a pincei szalonna jut az eszébe. Aztán németek jöttek a falu­ba. Élesen csikordultak a motor- biciklik, és még valami feldübör- gött, valami, ami Szemjont a traktorzúgásra emlékeztette. Nem rögtön jöttek Marja Tro­fimovna házába, még aludt is előtte egy keveset, s csak egy kimért férfihangra ébredt fel. — Hod van a fiú, Kirill uno­kája? — Megijedt. A pincébe bújt. Nem alkar feljönni — mondta gyorsan Marja Trofimovna- Mon­dom neki, gyere fel, de ő be­bújt a sarokba és nem jön. Ki­csi még, mindössze ötéves. Amikor fölemelték a pince te­tejét és szólították, Szemjon már nem félt. Aludt és evett és már nem is volt olyan szörnyű, mint azelőtt. A szobában egy tiszt és feke­te egyenruhás katonák álltak. A tiszttel és a katonákkal ment el Szemjon a nagyapja házához. A tornácnál feküdtek a halott né­metek, együtt a három katona, ponyvával letakarva, külön a tiszt, és ott volt letakaratlanul, ég felé meredő szakállal Szem­jon nagyapja is. Ugyanitt állt Trofim is. Az egyik tiszt a házból kiho­zott székre ült, és megkezdte Trofim kihallgatását. Még ma Is, huszonöt év távolából, Szemjon minden kérdést és Trofim min­den válaszát el tudja ismételni. A tiszt nagyapja felálló szakállá­ra mutatva megkérdezte: — Ez Kirill Grebnyev? — ö maga — válaszolta Tro­fim, s kezét mereven tartotta az oldala mellett. — Volt tudomása arról, hogy Kirill Grebnyevnek szándékában áll német tisztet és német kato­nákat megölni? — kérdezte tem­pósan a tiszt. — Vajon ki beszél előre az ilyen szándékáról? — felelte Trofim. — Ne filozofáljon! — mondta a tiszt. — Én kérdezek, maga válaszol- Igen vagy nem, igen, vagy nem — ennyi legyen a vá­lasz. — Nem — felelte Trofim. — Régóta ismeri Kirill Greb- nyevet? — kérdezte a tiszt. — Már hogyne ismerném. Az öcsém. Együtt nőttünk fel. — Ismétlem: a válasz igen vagy nem — figyelmeztette újra a tiszt. — Igen — felelte Trofim. — Kirill Grebnyev az orosz cári hadsereg katonája volt? — kérdezte a tiszt. — Igen — felelte Trofim. Zász­lós. Ma hadnagynak mondanák. A forradalom után pedig a Vö­rös Hadseregben szolgált. — Kirill Grebnyev kuláklistá- ra került, és harmincban Szibé­riába került. Pontosak az ada­taim? — Pontosak — erősítette meg Trofim- — Nem akart belépni a kolhozba. Erős volt a gazdasága. Hat lány, volt elég munkáskéz otthon. Mellettük Marja Trofimovna sírt. A tisztek németül beszél­tek, és indulni készültek. Szem­jont és Trofimot lánctalpas pán­célautóba ültették, felrakták a halottakat, és elindultak a vá­rosba. Marja Trofimovna a fa­luban maradt. (Folytatjuk) Ismerkedés a természettel — barangolás közben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom