Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-05 / 156. szám
1917. július 5. • PETŐFI NÉPE • 3 A nemzetközi szövetkezeti nap országos ünnepsége Szarvason Havasi Ferenc a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet Az Országos Szövetkezeti Tanács és a Békés megyei Szövetkezetek Koordinációs Bizottsága szervezésében az 55. nemzetközi szövetkezeti nap országos ünnepségét Szarvason rendezték vasárnap, július 3-án. Az építészet mértéke az ember KÉPERNYŐ Néró és a VII. a. Kívülállók a béke, a boldogság zugának vélték azt a pesti leánygimnáziumot, amelyben Perényi Zoltán tanár úr több boldog esztendőket tanított. Kedves bakfisok, érlelődő, gömbölyödő kis nők az osztályokban, ifjúság, derű, tisztaság, kis drukkok az órákon, nagy rohangászások a szünetekben a selymesen csillogó ég alatt, ábrándok rózsaszín világa, romlatlan lelkek, sima modorú, kérlek alássan udvariasságú tanárok: idill. Így hitték sokan, így a hűtlen, néhai kedvencektől Nérónak titulált, nagytudású, elegáns tanár, amíg ő volt az ifjúi rajongások tárgya, míg szeretetéhségét kielégítették az öt körülzsongó, érdeklődő tanítvány-emberek. Jött egy fiatalabb, újabb kolléga és Petényi Zoltán körül megritkult a levegő, elmagányosodott, elvadult, kivetkőzött önmagából, visszaélt hatalmával, zsarnokká vált, elhagyta igazságérzete, beszűkült, mániákusan ragaszkodott tévedéseihez, a csalhatatlan hitében ítélkezett. Szétrobbant a látszólagos idill az ágaskodó önérdeket előhívó fegyelmi tárgyaláson. Kiderült Perényi Zoltán vétkeinek vizsgálatánál, hogy ebben a zárt tenyészetben még kegyetlenebb a létharc mint másutt. lelepleződött a nagy illúzió. Keserű, kiábrándult írás. Megnyomorodott emberek hajszája az érvényesülésért, a boldogságért, munkájuk értelméért. Ki így, ki úgy próbálja elviselni a körülményeket, az Élet igazságtalanságait. Komlós Aladár kitűnő regényében a cselekmény, a fegyelmi herce-hurca, a vizslató tekintetek előtt átváltozó magatartások természetrajza csak ürügy; a mondandó a sorok között bujkál. A mű atmoszférája, lebegő költőisége fogta meg annak idején a pályatársakat, az értő olvasókat. Rüszt József rendező jól tudta, hogy a regény több egy tanár—diák, pedagógus és iskolán kívüli hatalom konfliktusánál. Érzékelte, hogy a látszat és a valóság felesel az angyalarcú kislányok kegyetlen önzése, az igazságtalan tanárok igazságtalansága embermivoltunk és egy adott társadalmi helyzet együttes következménye. Az egyedi esetet megpróbálta az általánosság szféráiba emelni. Kísérlete félsikerrel járt, mert a dramaturggal egyetemben túlságosan ragaszkodott az alapmű betűihez, mert a 4 szükségesnél nagyobb figyelmet — időt, teret, hangsúlyt — kaptak a különben nagyon érdekes mellékfigurák. Gondolom, hogy a mű sokféle rétege, értelmezési lehetősége közül mégiscsak Perényi Zoltán tragédiája, a jó szándék rosszra fordulása, a nevelő metamorfózisa, a hatalom eltorzulásának a folyamata lett volna a legfontosabb. A pénteken este sugárzott Néró és a VII. a. tévéváltozata így nem vált remekművé, felkavaró élménnyé, de tisztes, szép alkotás. Gábor Miklós (Perényi Zoltán) vergődő, kétkedő, de vélt igazához következetesen, mármár makacs konoksággal ragaszkodó embert formált. Trokán Péter, Sára Bernadette pályájának jelentős állomása a múlt héten látott tévé-játék. Jellegzetes figurákat formáltak. Unokáink is látni fogják... Kecskemétnek jó a híre az országban. Amulók dicsérik a Kéttemplom köz csendes harmóniáját, a Naiv múzeumot, a városépítés sikereit. Az unokáink is látni fogják... sorozat méltán dicsérte a múlt értékeinek és a jelen szükségeinek, a jövő kívánalmainak egyeztetésére irányuló törekvéseket, örülünk annak is, hogy a műsor mégsem vált ünnepélyes zászlólobogtatássá, az érdemek kölcsönös sorolásává. Kiderült, hogy egybenmásban eltér az építészek (szakemberek) és a döntésre hivatottak véleménye. Tulajdonképpen akkor vált igazán izgalmassá a műsor, amikor a könyvtár ügye felvetődött. Sem a tévé, sem a kritikus nem vállalkozhat a vita érdemi eldöntésére. Mivel az országban, viszonylag sok közművelődési intézményről derült ki avatás után, hogy valamit elhibáztak, mivel a megyeszékhelyen ia tudunk szinte jóvátehetetlen, ötletdöntésekről, érdemes, tanácsos minél szélesebb körben a végleges terv elkészülte előtt kikérni az érdekeltek véleményét. Heltai Nándor Az ünnepi nagygyűlés, amelynek szónoka Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese volt, 10 órakor kezdődött. Az elnökségben ott volt dr. Molnár Frigyes, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Szabó István, a TOT elnöke, dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár, Szigeti László, a SZOT alelnöke, dr. Hammer József MÉM miniszterhelyettes, Frank Ferenc, a párt Békés megyei Bizottságának első titkára, a környező megyék szövetkezeti mozgalmának vezetői. Havasi Ferenc beszédében utalt arra, a világ 66 országának több, mint 326 millió szövetkezője emlékezik e napon a szövetkezeti gondolatra, és tesz hitet e nemes eszme mellett, amely már régen átlépte a nemzeti határokat, majd a következőket mondta: _ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében tisztelettel és barátsággal köszöntőm ez alkalomból a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek jelenlevő képviselőit, s köszöntőm e helyről hazánk hárommilliónyt szövetkezőjét. A nemzetközi szövetkezeti nap hagyományos ünnepe a világ szövetkezőinek, ötvenöt éve annak, hogy a szövetkezetek nemzetközi szövetsé-Vasárnap befejezte tanácskozását Budapesten a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat VII. küldöttgyűlése. A hozzászólásokban elhangzott: a TIT munkájának hatékonyságát az utóbbi időszakban növelte, hogy egyre elismertebb társadalmi, közéleti munkává válik az ismeretterjesztés. A vitában a többi között szó esett arról is, hogy az agrá(rértelmlség életkorát tekintve az egyik legfiatalabb réteg, közel fele 35 év alatti, ezért komoly lépést jelentett a TIT-csoportok szervezése az agrár felsőoktatási intézményekben. Ebben a munkában a MÉM és a KISZ KB vezetői egyaránt kezdeményező szerepet vállaltak. A sokak számára jelentős és emlékezetes esemény szombat délután két órakor vette kezdetét: népizenekarok kedveskedtek a járókelőknek és a környékbelieknek, térzenével. A Türr István Múzeum kiállítótermében dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke ezután megnyitotta a „Bács-Kiskun és Baranya megyei délszlávok népviselete” című kiállítást. Hangsúlyozta, hogy „Ha jelen akarunk lenni napjaink történelmében, s reálisan akarjuk érzékelni annak folyamatait, akkor az itt élő közösségeknek régmúltját, múltját és jelenét egyaránt ismerni kell”. Elmondta, hogy a most közönség elé tárt ruhadarabokat ma mór kevesen hordják, ezért ezeknek az értékeknek a megszerzése, múzeumokban történő megőrzése napjaink fontos feladatai közé tartozik. Elsősorban ezért jár köszönet Sarosácz Györgynek, a mohácsi nemzetiségi múzeum igazgatójának, és dr. Sólymos Edének, a Türr István Múzeum igazgatójának, akik a kiállítást rendezték. Miután a közönség megtekintette a Dráva menti horvátok, a ge a szövetkezők ünnepévé nyilvánította a kalászt érlelő július első vasárnapját. — A tudományos szocializmus megalkotói, Marx, Engels majd Lenin is nagy figyelemmel kísérték, és a forradalmi elméletben hasznosították a szövetkezeti mozgalom tapasztalatait — hangsúlyozta a szónok, majd arról beszélt, hogy a szocialista forrdalom győzelme a Szovjetunióban, majd későbben a népi demokratikus országokban kétségbe vonhatatlanul bizonyította: a szövetkezeti mozgalom igazi fellendülése, tartalma, gazdagodása leghatásosabban a munkásparaszt hatalom körülményei között következik be. A Minisztertnács elnökhelyettese utalt arra, hogy a közelmúltban az Egyesült Nemzetek Szervezete által megjelentetett egyik dokumentumban az ENSZ felhívta az országok kormányait, hogy támogassák a szövetkezés gondolatát. A továbbiakban hangsúlyozta: — Pártunk bevált szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül. A XI. kongresszus úgy határozott: töretlenül folytatjuk eddigi politikánkat és a jövőben is azért dolgozunk, hogy a szövetkezeti mozgalomban levő nagy erő a szövetkezetek fejlődését, a szocialista haladást, az általános felemelkedést szolgálja. Arról is szólt kormányunk elnökhelyettese. hogy az 1971-ben Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke foglalta össze a kétnapos tanácskozás tanulságait. Kifejtette, hogy a küldöttgyűlés fontos munkaértekezletnek bizonyult, s alkotó légkör jellemezte. A külföldi hozzászólók elismeréséből, bátorításából, az együttműködésre való törekvésből is helsinki szelleme, a békés egymás mellett élés, az alkotó munka iránti vágy tükröződött, A vitában többen hangoztatták: az elkövetkezőkben is fontos feladat a tudmányos ismeretterjesztés további bővítése, az üzemi és a mezőgazdasági fizikai dolgozók, valamint a fiatalság körében, s felhívták a figyelmet arra, e munkában jobban kell támaszkodni a szocialista brigádokra. bosnyákok és szerbek, valamint a mohácsi sokácok, a rácok és bunyevácok egykori viseletéinek megalkotott szövetkezeti törvény jól szolgálta a szövetkezeti mozgalom fejlődését, s beszélt arról, hogy hazánkban a szövetkezetek mozgalmában a demokratizmus, az önkéntesség, a fokozatosság, az anyagi érdekeltség és az állami támogatás gyakorlata érvényesül. Beszédének további részében elmondta, hogy miként érvényesül napjainkban az állami támogatás elve, amely ma már nemcsak azt jelenti, hogy az állam 'támogatja az állampolgárok kizsákmányolásmentes szövetkezését, hanem egész szocialista demokráciánk lényege. Kérte, hogy a szövetkezetek, mint eddig, ezután is járuljanak hozzá a nemzeti jövedelemhez, a maguk eszközeivel segítsék a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek öszszehangolását. Az idei évről elmondta, hogy az jól indult, a feladat, hogy ez a munka eredményesen folytatódjék. Ehhez nagyban hozzájárulhatnak a szövetkezetekben dolgozók. Végül hangsúlyozta: a munkában hazánk dolgozóit lelkesíti, a szocializmus minden igaz hívével együtt, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. esztendejében élünk, a fejlett szocializmust építő munkánkban igaz testvérként magunk mellett tudhatjuk a Nagy Október szülöttjét, a Szovjetuniót, és a Szovjetunió kommunizmust építő népét. A mintegy tízezer résztvevő által nagy figyelemmel hallgatott ünnepi beszédet követően az Internacionálé hangzott el, majd kultúrműsor következett. (MTI) A VII. küldöttgyűlés egyhangúan elfogadta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat új alapszabályzatát. Ezután megválasztották a társulat vezetőségét és az országos elnökség tagjait. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke ismét Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tagja, az MTA Néprajzi Intézetének igazgatója lett. A társulat albínókéi pedig: Köpeczi Béla egyetemi tanár, az MTA főtitkárhelyette, Osztrovszki György, az OMFB elnökhelyettese és Soós Gábor, címzetes egyetemi tanár, államtitkár. A társulat főtitkárává Kurucz Imrét, az MSZMP V. kerületi PB első titkárát választották. (MTI) gyönyörű darabjait, a város központjában megnézték a lakosság nagy érdeklődése mellett lezajló felvonulást. Ezen valamennyi vendég együttes részt vett, s dalokkal, táncokkal kedveskedtek azoknak, akik előtt szép rendben elvonultak. • Nehezen tudnánk megfogalmazni, hogy mi az építészet, építkezés, építés. Téralakítás — mondja a tudomány, tágabban értelmezve: az élet színterének alakítása. De közelítsük meg az építészetet úgy, ahogyan a valóságban — mindennapjaink felől szemléljük. Ha ruhaanyagot választunk, ízlésünknek megfelelő, érveinkhez illő szint, mintákat keresünk, s könnyű vagy nehéz anyagot, az alkalomhoz, időjáráshoz megfelelőt. Válogatunk testhezálló és hibáinkat rejtő anyagok között, tudva és ösztönösen. De ha építményeinkről van szó —, „családi fészkekről”, vagy középületekről — előbb arra gondolunk: csak végre lakáshoz jussunk, hogy elférjünk benne. S néha arra is: csak nagyobb legyen és hivalkodóbb a miénk, mint a szomszéd háza, s ha éppen művelődési otthonról van szó: rangosabb a szomszéd községénél. Vagyis, ha építkezünk, praktikus és hivalkodó szempontok vezetnek inkább, semmint önmagunk őszinte kifejezése. Pedig a ruha rövid életű, gyorsan elkopik, az épület viszont nemzedékekre marad örökségül. Ha egy kép nem tetszik, elfordulunk tőle, ha a zenét nem szívesen hallgatjuk, lehalkítjuk a rádiónkat. Megbíráljuk a színházat, televíziót, a regényt, verset, ha ízlésünknek nem felel meg. És ugyanakkor megtűrjük, hogy ízlésünkkel nem egyeztethető házak, utcák, városrészek épüljenek fel, egyetlen mentséggel: egyelőre örüljünk ennek is. Hát ne örüljünk, ne lelkesedjünk. Fogadjuk el, amit kényszerű-kelletlen el kell fogadnunk, mert például a házgyári lakás nem szívet vldámítóan hozzánk szabott, de a lehetséges megoldások között átmenetileg a legjobb. A sátortetős „kis cserepes tanyák” annál kevésbé. Sőt, a sok megoldás között is hátul kullognak. Egyformák? Egyformák voltok a parasztházak is. Nem praktikusak? De, többé-kevésbé igen, mert jól „kihasználják a teret”. • Hol van hát a hiba? A múlt jellemző építészeti stílusai maradandóan és tökéletesen kifejezték korukat, és azt a társadalmat, mely építette. A mi építészetünk többnyire gyengéinket fejezi ki. Házgyáraink nem tudnak elég változatot hozni építészetünkbe, a mai formákat kereső családiház építkezésünk megrekedt, valahol a húszas évek tájékán. Sőt a század elején, amikor nádfedeles parasztházak helyébe máról holnapra a legkorszerűbb szecessziós A Sugovicára épített víziszínpadon délután négy órakor került sor a folklórszerr.le ünnepélyes megnyitására. A közönség soraiban üdvözölték dr. Nagy Józsefnét, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökét, Radics Ferencet, az MSZMP Központi Bizottságának helyettes osztályvezetőjét, Milasin Bélát, a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztályának helyettes vezetőjét és Borivoje Crvenicset, a budapesti jugoszláv nagykövetség képviselőjét. S ott volt a vendégek között a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének a főtitkára, Such János is, valamint megyénk párt-, tanácsi és tömegszervezeteinek vezetői, s Baja város és a járás vezetői testületéinek vezetői és munkatársai. Magyar nyelven Kincses Ferenc, Baja város tanácsának elnöke mondott köszöntőt, majd Mándics Mihály, a Magyarországi Délszlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára mondta el szerb-horvát nyelvű megnyitó beszédét. Hangsúlyozta, hogy a közművelődési párthatározat és a nemrégiben megszületett közművelődési törvény szellemében, valamint a soron következő délszláv kongresszusra való felkészülés jegyében ápolják mindenfelé hanzánkban a nemzetiségi kultúrát. E célból hirdették meg otthonok épültek mezővárosainkban, Nagykőrösön, Kecskeméten, Félegyházán, Hódmezővásárhelyen. Ezek javára írható, hogy tágas, nagy ablakos, egészséges, biztonságosan felépített otthonok és középületek egyaránt. Gyengéink közé sorolható, hogy a laJ kótelepeket behozzuk a város szívébe, mint például Debrecenben, s ezzel megzavarjuk a városközpont egységét, hivatását, éppen úgy, mint a lakótelepét. Sokféleképpen építkezhetünk: másképp a japánok, másképp a finnek, spanyolok, 'átmentve a jövőbe történelmi hagyományaikat, mások viszont a jellegtelenséggel megalkudva. Dehát az építészet a mi tágabb értelemben vett öltözékünk! A finn építészet példánk lehet. A mai embert tekinti mértékének, s nem tagadja meg múltját. Tudja jól, hogy a közvetlen szükségleten, igényeken, lehetőségeken, adottságokon túl van az embernek fizikai „téralakító”, „térformáló” képessége. Az építészek a természet tágabb tereit, erdőket, mezőket, hegyeket is figyelembe veszik, az ember közvetlen környezetének kialakításában, felépítésében — a lélektani tér is fontos. Mi ez a lélektani, vagy pszichológiai tér? Amit illúzióink és igényeink ezen a síkon megkövetelnek, • Hogy milyen ruhát veszünk magunkra, abban is van illúzió. Azt hisszük, hogy másnak látszunk benne, mint amik vagyunk. Ez az illúzió kell az építkezéshez is. Persze nem úgy, hogy másnak látszunk, mint amik vagyunk — például a szegény gazdagnak —. mert így csináljuk általában. A lélektani tér arra kell, hogy a szabad mozgásnak, a nagyobb természetnek, a napfénynek, a tiszta levegőnek, a biztonságnak illúzióját átvigyük a magunk teremtette térbe, építményeinkbe. Vagyis egyensúlyt teremtsünk épületeink és a természet között, a mi kisebb világunk és a tágabb egész között. És sohasem tagadva meg magunkat, igényeinket, vágyainkat, hozzá való anyagi képességeinket. A nagy történelmi korszakok, stílusok azzal váltak naggyá és jellemzővé, hogy ezt az egyensúlyt a népi építkezésben, vagy éppen ellentétben, a barokk építészet korában egyformán őszintén kifejezték. Az építészet éppúgy tükre az embernek, mint bármely más művészet, festészet, irodalom, zene, nem mindegy, milyen környezetben élünk, mert ez a környezet visszahat ránk, mindennapjainkra. Koczogh Ákos az első folklórszemlét is, amelyen most a legjobbak közül mintegy hatszázan szerepelnek itt sajátos népviseletükben. Ezután a lelkes közönség szűnni nem akaró taps kíséretében nézte végig a versenyszerű műsorokat. Ennek erdeményét vasárnap délelőtt hirdették ki, ugyancsak a víziszínpadon. Ezen az eseményen külföldi vendégek is jelen voltak. Többek között szovjet újságírók, bolgár pártmunkások gyönyc ködtek a tetszetős produkciókban. S ott volt a dísztribünön Katanics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára. A zsűri elnöke — a megyénkből elszármazott Kriskovics Antal koreográfus — ismertette a bírálók értékelését. Ennek alapján osztották ki mindhárom ka-4 tegóriában a tíz-, hét- és ötezer forintos jutalmakat és a művészi kivitelezésű okleveleket. A Bács-Kiskunban működő együttesek közül a garai és a hercegszántói érdemelte ki a nagy elismerést, hagyományőrző tevékenységével, művészi értékű műsorával. Külön díjat kapott Páncsity István, a garaiak idős szólistája. A remekül sikerült első hazai délszláv folklórszemle a legjobb eredményt elért együttesek szereplésével ért véget. V. M. • A hangulatos utcai felvonulás. (Szabó Ferenc felvételei.) Befejeződött a TIT VII. küldöttgyűlése HATSZÁZAN NÉPVISELETBEN DALOK ÉS TÁNCOK A VÍZISZÍNPADON Kétnapos délszláv folklórszemle Baján Szombaton és vasárnap bonyolították le Baján a tavaly ősszel meghirdetett I. Délszláv Folklórszemlét. A Magyarországon élő Délszlávok Demokratikus Szövetsége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Népművelési Intézet, a Kórusok Országos Tanácsa (KÖTA), a SZÖVOSZ és a Baja Város Tanácsa közös felhívására hazánk százharminc szerb, horvát és szlovén együttes kezdte meg a felkészülést. Közülük kerültek ki a legjobbak: az a tizenöt gyermek-, ifjúsági és felnőtt — hagyományőrző — csoport, amelynek tagjai két napon keresztül szórakoztatták a bajai közönséget, s az oda látogató érdeklődőket. • Dr. Gajdócsi István megnyitja a kiállítást. I* Színpadon a hercegszántóink.
