Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

1977. jú' A KSC-labdarúgók bravúros hajraja SPORT- SPORT Ökölvívó csb Kiskunfélegyházi fölény a felső súlycsoportokban H. Kun Béla SE—H. Steinmetz SE 14—8 nélkül győzött. Pécsújhegy, 300 néző, ve­zette: dr. Ré­vész, Majláth. Pontoztak: Óvári, Pusztai, Mezei és a pi­henő vezető­bíró. Eredmények, elől a H. Kun Béla SE ver­senyzői, papír­súly: Tímár pontozással győzött Kál­mán ellen. Főleg pontos ütéseivel múl­ta felül ellen­felét. 2:0. Légsúly: Varga ellenfél 4:0. Harmatsúly: Simon ellen Előd az első menetben döntő fölény­nyel nyert. Lerohanta a rosszul védekező Simont. 4:2. Pehelysúly: Zahorecz az első menetben feladta Jerzsabek el­len. 4:4. Könnyűsúly: Csűri pontozás­sal vesztett Bús ellen. Színvona­las mérkőzésen a bírók minimális különbséggel látták jobbnak a hazai versenyzőt, aki 3:2 arány­ban nyert. 4:6. Kisváltósúly: Inkei pontozás­sal nyert Pandurics L. ellen. A pécsi versenyző sokat szabály­talankodott. 6:6. Váltósúly: Döme pontozással vesztett Farkas Gy. ellen. A mérkőzés legjobb három mene­tét látta a lelkes szurkológárda. Döme távolról szúrkálta ellenfe­lét, míg Farkas Gy. a belhar­­cot erőltette. 6:8. Nagyváltósúly: Pintér ponto­zással nyert Ozsváth ellen. Pin-Belharcban: Döme és Farkas. tér technikás versenyzéssel győz­te le ellenfelét. 8:8. Középsúly: Hidegh a 2. me­netben kiütéssel győzött Czifra ellen. 10:8. Félnehézsúly: Flórián a 3. me­netben kiütéssel nyert Kazi el­­m len. Flórián pontos, erős ütései­vel valósággal felőrölte ellenfe­le erejét, s a 3. menet végén egy kötél melletti sorozás a ki­számoláshoz vezetett. 12:8. Nehézsúly: Buknitz döntő fö­­'*nve miatt a 2. menetben Lévait leléptették. Lévai az első menet­ben jól kezdett, de a rutinos Buknitz fokozatosan átvette az irányítást és biztosan nyert. 14:8. Tóth György: „Végtelenül örü­lök a győzelmünknek. A fiúk kö­zül mindenki örvendetesen helyt állt. Sajnálom, hogy Dömét meg­fosztották az őt megillető jogos győzelemtől. A felső három súly­csoportban viszont Hidegh, Fló­rián és Buknitz meggyőző üldö­zéssel biztosította a csapat győ­zelmét.” Farkas Tibor ÚSZÁS A múlt hét végén Budapesten a Hajós Alfréd uszodában ren­dezték meg a gyermek fiú és serdülő leány országos bajnok­ságot. Eredmények: Gyermek fiúk: 200 m gyors: 3. Villám A. (KSC) 2:11,43, 400 m gyors: 3. Villám A. (KSC) 4:37,17. 1500 m gyors: 3. Villám A. (KSC) 17:39,34. Serdülő leányok: 200 m vegyes: 2. Csák Zs. (KSC) 2:34,42. 4x100 m vegyes váltó 3. (KSC) 4:52,16. Aludtunk már jónéhányat a labdarúgó-bajnokság befejezése óta. Az izgalmas hajrá, az utolsó percig késhegyre menő küzdelem lassan már csak történelem, amelyre inkább csak azok emlé­keznek szívesen, akik ebben a buktatókkal teli harcban állva maradtak. Minden jó, ha a vége jó Két évszázaddal Shakespeare után a Kecskeméti SC labdarú­gócsapatának bajnoki szereplését értékelhetjük ezzel az egy mon­dattal. A megállapításunkat ter­mészetesen csak a végső ered­ményre vonatkoztathatjuk, mert ami előtt, vagy közben történt, azt már nem lehet egyértelmű­en jónak nevezni. Kivéve termé­szetesen a végső hajrá idegfeszí­tő, végül is sikeres heteit, amely meghozta, vagy mondhatnánk he­lyesebben úgy is, hogy a „sírból” hozta vissza a KSC bentmaradá­­sát. Maradjunk azonban csak sor­jában. Nem is tagadjuk, hogy az NB III. 26. fordulója, a Török­­szentmiklóstól hazai pályán el­szenvedett vereség után eldöntött­­nek véltük azt, hogy a KSC szá­mára már csak egyetlen lehető­ség maradt a bentmaradásra: mi­nél előbb megkezdeni a felkészü­lést az osztályozókra. Nagyjából ugyanez volt akkor a szurkolók, a sportkör elnöksége, s a szakosz­tályvezetés véleménye is. Amikor kitudódott, hogy Kiss János edzőt felmentették, s az edzések irányítása Molnár Fe­renc kezébe került, ezt mindenki azt osztályozóra való felkészülés első lépésének tekintette. Reális számítás szerint másra gondolni sem lehetett komolyan. A csapat a 13. helyen állt, 22 ponttal, s rettenetesen rossz, 37—49-es gól­­különbséggel. Az akkor 10. he­lyen tanyázó Kiskunhalasi ME­­DOiSZ-nak 5, a 9. helyezett Já­noshalmának 7 ponttal volt több. Aki még az egyenes bentmaradás­ra gondolt, legfeljebb a csodá­ban reménykedhetett. Mi okozta a fordulatot? Amikor Molnár Ferenc, az új edző a következő, Szentesen ját­szott mérkőzés után felállt a kis­­padról, valószínűleg eszébe sem jutott, hogy az itt szerzett 1 pont majd egy nagyszerű, mondhat­nánk, hogy fantasztikus sorozat kezdete lesz. Pedig valójában ez történt. Hat győzelem követke­zett sorrendben egymás után, amely alatt 17 gólt lőtt a KSC, s közben csak kettőt kapott. S, hogy milyen mélyről indultak, ar­ra mi sem jellemzőbb, mint hogy csak a hatodik győzelem után ke­rült a KSC először a képzelet­beli, bűvös vonal fölé, s az utolsó mérkőzésig keményen kellett küz­deni az így kivívott helyezés meg­tartásáért. Egy ilyen 180 fokos fordulat után természetesen önként adódik a kérdés: mi volt az oka? Az a csapat, amelyik 26 mérkőzésen át csak 22 pontot tudott gyűjteni, tehát mindössze 42,3 százalékos teljesítményre volt képes, egy egyszerű edzőcsere után hogyan szerezhetett 12 mérkőzésen 20 pontot, ami pontosan 83,3 száza­lékos teljesítménynek felel meg. A tény ez, a kérdés valójában nem ilyen egyszerű. A KSC labdarúgócsapatának át­szervezése már jóval előbb, még a téli szünet alatt megkezdődött. Az őszi forduló tapasztalatai si­ralmasak voltak. Régi igazság, hogy sok képzettnek tartott lab­darúgó még nem feltétlenül jó csapat. Különösen akkor nem, ha hiányzik a küzdőszellem, a soro­kat széthúzás mellett még szak­vezetői gyengeség és kapkodás is gyengíti. Még a laikus nézők is észrevehették, hogy a KSC-játé­­kosok erőnléte gyenge, nem bír­ják a második félidőt. Az együt­tes 26 forduló alatt talán kétszer sem -játszott ugyanabban az ösz­­szeállításban, s a furcsa cseréken olykor pont, vagy pontok úsztak el. A szakosztály vezetői látták a hibákat, s próbáltak is segíteni rajta, ám a bajnokság folyt. Gyors eredményre számítani nem lehetett. A csapat azonban a ki­esés felé haladt, tehát változtatni kellett. — A csapat átszervezésénél azt a célt tűztük ki — mondta Kő­rös János szakosztályvezető —, hogy elsősorban azokra a régi já­tékosokra támaszkodunk, akik — ha kell — vállalják a vezéregyé­niség szerepét, tudnak küzdeni és hajlandók beállni a sorba. Való­jában nem volt túlságosan sok ilyen játékosunk, de mégis akadt néhány. Melléjük pedig idehoz­tunk, elsősorban a megyénkből, több olyan tehetséges fiatal, küz­dőképes labdarúgót, akiket képe­seknek tartottunk arra, hogy rö­vid idő alatt megszokják a ma­gasabb osztály légkörét, hasínára lesznek a csapatunknak, s főleg olyan szellemben játszanak, ahogy azt nemcsak mi, hanem a kecskeméti közönség is elvárja tőlük. Az természetes, hogy Tóthnak, Sztrovecznek, Prikidánovitsnak, Heimnek, Molnárnak, valamint az ugyancsak fiatal, saját nevelésű Szilágyinak és Partinak is idő kellett áhhoz, hogy megszokják a nagyobb terhelésű edzéseket, a fokozottabb iramot, keményebb összecsapásokat. A kollektívába való beilleszkedés sem megy má­ról holnapra. Mégsem mondható véletlennek azonban, hogy az ug­rásszerű javulás csak akkor je­lentkezett, amikor a már említett edzőcsere következtében a szak­osztályvezetés és a szakvezetés is azonos kerékvágásba került. Ugyanakkor megszűnt a kapko­dás, az összeállítás örökös kever­getése, s az indokolatlan cserél­getés. Talán szerencsésnek tűnik, de éppen ekkor kezdett kialakul­ni a KSC új csapatszerkezete. Szabó, aki csatárként keveset nyújtott addig, ám beállásként egycsapásra vezéregyéniség lett, s ezen az utolsó 11 mérkőzésen pá­lyafutása eddigi legjobb sorozatát nyújtotta. Természetesen ahhoz, hogy Kurucsai, Szabó, Kecskés, Losonczi vagy Kutasi, s ideszá­míthatjuk Bozóky kapust is, te­hát a KSC egész védelmének teljesítménye ekkorát javuljon, ahhoz arra is szükség volt, hogy a csapat többi része, tehát a kö­zéppályások és a támadósor is többet vállaljon magára, s Vági, Szlvorecz, Tóth, Heim, valamint elöl Puskás, Oskolás, Prikidáno­­vits és mindazok, akik szóhoz jutottak, bár volt némi hullámzás a teljesítményükben, igyekeztek megfelelni ennek a nagyobb kö­vetelménynek. Kár, hogy éppen ebben a feszültséggel teli idő­szakban Hajer esett ki a sorból sérülése miatt. A mérce magasabbra került Talán furcsának tűnik, hogy egy csapat egész éves teljesítmé­nyének értékelése során lényegé­ben csak az utolsó 12 mérkőzés­ről esik szó. Nos, nekünk — úgy gondoljuk — elsősorban arról kell szólnunk, ami a szurkolók, s az olvasók számára a legérdekesebb. Az egész évi tapasztalatok leszű­rése pedig maradjon azoknak, akiknek ez különben is feladatuk. A sportkör és a szakosztály ve­zetői pedig amikor nekilátnak, minden bizonnyal legelőször is az első fejezetünk címével kezdik, de úgy, hogy kérdőjelet is tesznek a végére. Valóban, ha a vége jó, ak­kor minden jó? Minden bizony­nyal nem. Mert a KSC bentmara­­dása bravúr volt. Olyan, mint az a bizonyos 890 cm-es távolugrás, vagy Németh Miklós gerelyhajító világcsúcsa. Olyan, amit nem­csak megismételni, de megközelí­teni is nehéz mégegyszer. Pedig a jövő évi NB III. kiírása a mérce további emelését követeli, vagyis azt, hogy a KSC úgy szerepeljen továbbra is, mint a tavaszi for­duló végén. Ehhez pedig követ­kezetes munka, tudatos csapatépí­tés kell. A jelek szerint a KSC labdarúgó szakosztályában ezt az utat járják, ám erőfeszítéseiket csak akkor kísérheti siker, ha ebben a sportkör elnökségétől, de ezen túlmenően a város és a me­gye vezetőitől is megkapják a szükséges támogatást. Szabó Zoltán # A Szegedi Dózsa elleni mérkőzésen a győztes gól szerzőjét, Puskást támogatja szinte az egész csapat. A kapus ugyanis a gól után alapo­san „helybenhagyta" a kecskeméti csatárt. (Banczik István felvétele) VÍZILABDA SZERDÁN Tatabánya—Kecskeméti SC 9—7 <3—0, 1—0, 4—3, 1—4) OB II. A-osztály: Kecskemét, 300 néző. Vezette: Hídvégi. KSC: Baán — Filep, Végh, Rozgonyi, Csornák, Nagysolymosi, Péczeli. Csere: Szeleczkei, Keskeny, Markó, Németh. Edző: Bory István. Az első negyedben hatalmas iramot diktált a Tatabánya. Bár a KSC kapusa kétszer is biztos gólnak látszó lövést hárított, a vendégcsapat 3—0 arányú vezetésre tett szert. A második negyedben Szeleczkei állt Filep helyére. Cserélt a Tatabánya is, de megtört a lendületük. A KSC is támadásba lendült. Előbb Szeleczkeit szerelték gólhelyzetben, majd Rozgonyi, Szeleczkei és Végh találta el a kapufát. A Tatabánya védekezésre szorult, s Sze­leczkei emberelőnyt harcolt ki, am Végh ellenfél­hez adta a labdát, majd visszahúzásért ki is állí­tották, s a Tatabánya mindjárt ki is használta az emberelőnyét. 4—0. A negyed végén még Rozgonyi hatalmas lövését hárította a kapus. A harmadik negyedben Keskeny állt be, de a ki­úszáskor neki sem sikerült elhoznia a labdát. A Tatabánya visszacserélte a kezdőcsapatát. Baán vé­dett egy közeli lövést, de ezután emberelőnyből már 5—0 volt az állás. Ezután Keskenyt húzták vissza és az előnyt Rozgonyi gyorsan kihasználta. 5—1. Újabb hibából már 6—1, majd Végh harcolt ki 4 m-est, s ezf Keskeny bevágta. 6—2. Két gyors tatabányai gól, majd a negyed végén gyors KSC- támadás végén Péczeli lőtt akciógólt. 8—3. Az utolsó negyedre Németh állt a kapuba és Markó is játéklehetőséghez jutott. Mindjárt meg­• Fehér sapkában Nagysolymosi (KSC) a védők gyűrűjében. (Banczik István felvétele) úszott és átemelte a labdát a kapuson. 8—4. Filep lőtte a következőt 4 m-esből. 8—5. Újabb tatabányai gól. 9—5. A végén a KSC kétszer emberelőnyhöz jutott, amit mindkétszer Péczeli értékesített. 9—7. További javításra sajnos nem volt idő, pedig a Tatabánya alaposan elfáradt, s a végén csak az eredmény tartására törekedtek. A KSC az első negyed elfogódottsága után jól játszott, bár a rutintalanságuk még mindig kiüt­közik. Hungária Kupa vízilabda­torna A hét kiemelkedő sportesemé­nye lesz a Margitszigeten szer­dán kezdődő Hungária Kupa ví­zilabdatorna, amelyen a sport­ág legkiválóbb együttesei vesz­nek részt. Az NSZK jogosult lett volna indulni, de lemondta, így aztán a szovjet válogatott „ug­rott be”, s ezzel csak emelkedett a sorozat értéke. A magyar keretben 8 mont­reali olimpiai bajnok (a kapus Molnár, a mezőnyjátékos dr. Szí­vós, dr. Csapó, Faragó, Horkai, Sudár, Kenéz és Gerendás), s to­vábbi két játékos (a kapus Stein­metz, a mezőnyjátékos Magas, Wiesner, Somossy, Budavári, Wolf, és Deák) szerepel, de leg­alább egyszer már mindnyájan voltak a válogatott tagjai. Szerdán 16.00 órakor lesz az ünnepélyes megnyitó, 16.30-kor Jugoszlávia—Szovjetunió mérkő­zéssel kezdődik a sorozat, ezt kö­veti a Magyarország—Románia és a Hollandia—Olaszország ta­lálkozó. (MTI) Hírek, eredmények sorokban ATLÉTIKA A hét végén Miskolcon ren­dezte meg a DVTK, az országos kiírású Mihályfi, Lucsánsziky em­lékversenyt. Hármasugrás: 3. Tóth (Honvéd Kun B. SE) 14,38 m. BIRKÓZÁS Nagy érdeklődés mellett ren­dezték meg a kazincbarcikai B- kategóriájú szabadfogású birkó­zóversenyt. A nehézsúlyban Hal­ler, a Bajai SK versenyzője sze­rezte meg az első helyet. A leningrádi sakkverseny ti­zenkettedik fordulójában Ribli Zoltán világossal győzött az olasz Mariotti ellen. Befejezte sportpályafutását Bernd Bransch, a Chemie Halle és az NDK válogatott labdarúgó­ja. A kiváló védőjátékos 72 al­kalommal szerepelt címeres mez­ben, s több mint félezerszer ját­szott klubcsapatában bajnoki, kupa- vagy nemzetközi találko­zón. Labdarúgó VB-selejtezőn, az afrikai csoportban: Nigéria—Ele­fántcsontpart 4—0. • Zalaegerszegen, a Zala Kupa nemzetközi férfi sakkversenyen a nyolcadik forduló után a szovjet Vaszjukov vezet 5 (2) ponttal, mögötte sorrendben Portisch Fe­renc 5 p (1), Horváth T. 4,5 (1), Holmov (szovjet) 4,5 és Ivanovics (jugoszláv) 4 ponttal állnak. * A svéd fővárosban véget ért a nemzetközi öttusaverseny. A nagyszabású, színvonalas versenyen kettős lengyel siker született. Egyéniben Rotkiewicz 42 ponttal előzte meg honfitársát, az olimpiai bajnok Peciakot, és több mint 150 ponttal a harma- * dik helyezett magyar Horváth Lászlót. A magyarok közül Sa­­sics 5., Kelemen 6., Villányi 9. lett. A lengyelek a csapatviadalon is maguk javára fordították az állást, a három szám után elfog­lalt második helyükről előretör­tek az elsőre, megelőzték a ma­gyarokat, pontosan 200 pont kü­lönbséggel. MAI Ml SOR TELEVÍZIÓ 16.33: Hírek. 16.<0: Régi dalok új feldolgozás­­ban. A Skót Televízió szórakoz­tató műsora. 13.25: Egészségűnkért. Az Egészségügyi Felvilá­gosító Központ műsora. 13.30: Játék a betűkkel. 13.55: Megérett a búzakalász. Helyszíni közvetítés. 18.30: A hetvenes évek Ameriká­ja. Valentyln Zorin film­sorozata (színes) IV. rész: Sas Francisco dombjain. 19.05: Reklámműsor. 19.10: Esti mese. 19.20: Tévétorna (színes) 19.30: TV-Híradó. 20.00: Kisfilmek a nagyvilágból. Edison. Angol portréfilm (színes). 21.00: Franciaország madártáv­latból. Francia rövldfilm­­sorozat (színes) XV./8. rész: Burgundia — A Franche Comté. 21.20: Rovarok. Francia ismeret­terjesztő filmsorozat. A természek királynője 21.45: Iplapacs. Ironikus riport­film. 22.15: TV-Híradó 3. 22.25: Sakk-matt. Beszámoló a Portisch—SzpasszkiJ vl­­lághajnokjelöltek páros mérkőzéséről. 2. MŰSOR: 20.00: Nyári színházi esték. Schiller: Don Carlos. Tragédia két részben. A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház előadása, fel­vételről (ism.) 21.15: Közben: TV-Hlradó 2. KOSSUTH 8.25: Indulók fúvószenekarra. 8.35: Kodály: Székely fonó. 10.05: Majd a nyáron. Téli fogadkozások nyomában. 10.35: Zenekart muzsika. 11.40: Ady Endre: Életem nyi­tott könyve. III. rész. 12.20: KI nyer ma? 12.35: Melódiakoktél. Közben: 13.10: Törvénykönyv. 14.10: Az élő népdal. 14.20: Ezeregy délután. 14.50: Éneklő Ifjúság. 15.10: Debussy: Képek (Images) zenekarra. 15.44: Magyarán szólva. 16.05: Harsan a kürtszó! 16.35: Mozart: Don Juan. — A II. felvonás fináléja. 13.03: Bukaresttől — Konstan­­cálg. Nyári uteiés Dob­­ruávába. 13.32: Beethoven: F-dúr szoná­ta. Op. 5. 13.53: Mai könyvajánlatunk. 18.00: A Szabó család. 19.16: A zaj és a rezgés réme. 20.03: Megszólal a csend világ. Négyezer éves dal­lamok a félhold völ­gyében. 20.33: ÜJ lemezeinkből. 21.23: A magyar felvilágosodás irodalmának hetei. A Klasszikus triász. 22.20: Banhleri: Az öregkor bo­hóságai. 22.50: Meditáció — ás értekez­letekről. 23.00: Orosz szerzők kamaramu­zsikájából. 0.10: Harangozó Teréz virág­­énekeket énekel. PETŐFI 8.05: Farkas Ferenc daljáté­kaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Slágermúzeum. 9.15: Tavak, partok, üdülők. 9.25: Monológ. 9.33: A magyar felvilágosodás Irodalmának hetei. 10.00: Zenés műsor üdülőknek. 13.25: Állatbarátoknak. 13.33: Mai dalok. 11.00: Kettőtől hatig. 18.00: Harminc perc rock. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: Sanzonok. 19.16: A politikai Irodalom új könyveiről. 19.30: Csak fiataloknak! 20.33: Más muzsika kell. — III. rész. 21.14: A Párizsi fúvósegyüttes Játszik. 21.26: A Rádió Dalszínháza. A fruska. Sullivan—Gilbert operettje — két részben. 22.33: Tíz perc külpolitika. 23.24: Nóták. 3. MŰSOR 14.05: Webern-művek. 14.45: A pályatárs szemével. A regényírót világkép. 15.21: Peter Schreier énekel. 16.03: Zenekari muzsika. 13.30: Külpolitikai klub. 18.00: A világgazdaság hírei. 18.05: Ravet? Couperin emléke­zete — szvit. 18.30: Emlékezetes hangverse­nyek. 20.26: Elégia egy rekettyebo­korhoz. Tóth Árpád verse. 20.30: Dzsesszfelvételekböl. 21.20: Ys királya. Részletek Lalo operájából. 22.06: Wolfgang Schnelderhan (hegedű) és Carl Seemann (zongora) Beet hoven-f el vételeiből. TOTÓ A 28. játékhétre beérkezett totó­­szelvények között 13 találatos szel­vény 20 darab volt, nyereményük egyenként 39 383 forint. Ezek közül 13 plusz 1 találatos szelvény volt 6 darab, a nyeremény és a jutalom együtt 88 012 forint. A 12 találatos szelvények száma 459, a nyeremény egyenként 1144 fo­rint; 11 találatos szelvény 4343 darab, nyereményük 111 forint; a 10 talála­­tosok száma 29 345 darab, ezekre egyenként 23 forintot fizetnek. A kö­zölt adatok tájékoztató jellegűek. (MTI) 1. Gyöngyös—Lehel SC 3—2 1 2. Pásztó—Hatvan 0—3 2 3. Recsk—Síküveggyár 1—1 x 4. Szentes—Gyula 4—2 1 5. Paks—Dunaújv. Ép. 3—1 1 6. Sülysáp—KOMÉP 0—2 2 3. Pápai V.—Aluminium SK 4—3 1 8. Schönherz SE—Bakony 1—0 1 9. Ajkai B.—Péti MTE 1—0 1 10. Kőszeg—Győri Dózsa 2—1 1 11. MOTIM TE—Répcelak 1-1 x 12. Ceglédi VSE—PVSK 0—3 2 13. SZVSE—Szolnoki MÁV 2—1 1 + 1 14. Edelényi B.— Leninváros 4—1 1 A jó hajrá nem volt elegendő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom