Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

1917. július 10. • PETŐFI NÉPE • S

Vasutasok

kitüntetése

Pénteken délelőtt Budapesten a Nyugati-pályaudvar Utasellátó éttermében rendezett vasutasnapi ünnepségen a közlekedés- és postaügyi miniszter kitüntetéseket adott át.

Kiemelkedő szakmai, társadalmi és közéleti tevékenysége elismeréséül Kiváló Vasutas kitüntetést kapott Tóth Mihály kiskunfélegyházi állomásfőnök-helyettes. A Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Acs Károly, a kiskunhalasi állomás vonatvezetője, Földi József, a bajai állomás szakaszkezelő pályamestere, Horváth Ernő, a Kiskunhalasi Vontatási Főnökség mozdonyvezetője, Pártái Zoltán, a Kunszentmi'klós-Tass állomás blokk művezetője.

*

Szombaton délelőtt a Szegedi MÁV Igazgatóság Szegeden a Tisza Szállóban rendezett ünnepséget. Itt nyújtották át a Miniszteri Dicséretet Czégény Jó zsefnek, a kelebiai vasútállomás forgalmi szolgálattevőjének, Vörösváczki Józsefnek, a Kecskeméti Pályafenntartási Főnökség pálya mesterének.

Vezérigazgatói dicséretet kapott Fehér Géza, a kecskeméti állomás váltókezelője, Ficsor Erzsébet, a kiskunfélegyházi állomás jegyvizsgálója, Szalai János, a bajai állomás forgalmi szolgálattevője. A MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője Igazgatói Dicséretben részesítette Balogh Lászlót, a Kiskunhalasi Pályafenntartási Főnökség felügyeleti pályamesterét, Hajdú Gábort, a Kunszentmiklós-Tass állomás váltókezelőjét, Orbán Jánost, a kiskunhalasi állomás menetirá, nyitóját és Gyarmati József honvéd hadnagyot.

•

A 27. vasutasnap alkalmából a Szegedi MÁV Igazgatóság munkahelyein rendezett ünnepségeken kétszázhatvanán kaptak Kiváló Dolgozó kitüntetést. Kiosztották az 5, 10, 20 és 30 éves szolgálat után járó törzsgárdajelvényeket is. Az igazgatóság területén 2055 vasutasnak adták át az arany, ezüst, bronz és oklevél törzsgárda-fokozatot. Soron kívüli előléptetésben, illetve kinevezésben 418 MÁV-dolgozó részesült. A kitüntetettek, törzsgárda-tagok és soron kívüli kinevezést kapott vasutasok között 4 millió forint jutalmat osztottak ki.

Az idén nyugdíjba vonult vasutasok közül Hatvani Lajost, a kiskunfélegyházi állomás vezénylőtisztjét a Munka Érdemrend bronz fokozatával, Vastagh Pált, a kiskunhalasi állomás vezénylőtisztjét a Közlekedés Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki. Vezérigazgatói dicséretben részesült Stéger Mihályné, a bajai állomás személypénztárosa.

•

A vasutasnapi ünnepségek keretében megkoszorúzták a kecskeméti állomás előcsarnokában a vasutas mártírok emléktábláját, Gátéron László Sándor 1919-es állomásfőnök emléktábláját, Kunszentmiklós-Tass állomáson Landler Jenő szobrát, Kiskunhalason a vasutas fúvószenekar térzenét adott, s a Török-erdőben vasutas majálist rendeztek.

N. O.

NYOLCSZÁZ HELYETT NÉGYSZÁZ MUNKAÓRA

Tovább gépesítik a szőlőművelést

• A* idén már 36 hektáron telepítettek védőhfivelyes, sorfóliás módszerrel.

• Bal oldali képünk: Épül as izotermikus hűtőtároló.

t Ugyancsak a borászati kerületben bővítik a tárolóteret. Ez a két hengeralakú torony összesen 26 ezer hektoliter bor elhelyezésére lesz alkalmas. Az egyiket a kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet létesíti, a másikat a rendszergazda, (Méhes! Éva felvételei.)

A Kiskunhalasi Állami Gazdaság fontos termelési ágazata a szőlőtermesztés és a borászat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1974-ben engedélyezte a Halasi Szőlőtermesztési Rendszert. Akkoriban öt szövetkezettel működtek együtt. Azóta újabb közös gazdaságok csatlakoztak a korszerű termesztési módhoz és jelenleg tíz szövetkezeti partnerük van.

Azt is el kell mondani, hogy a telepítési program eredetileg 1400 hektár volt, a partnerek 900 hektár ültetvény létesítését tervezték. Ebből csak 95 hektár valósult meg, s az ültetvények korszerűsítése is lassúbbá vált. A gazdaságok a szőlőágazat fejlesztése helyett a jövedelmezőbb termelési lehetőségeket keresték. A kormányhatározat, amely kedvező feltételeket teremtett a szőlőtermesztéshez, megváltoztatta a szemléletet. Az érdeklődés megnőtt, és várhatóan a következő öt esztendőben 460 hektár új szőlőt telepítenek és 280 hektár ültetvényt korszerűsítenek a halasi termelési rendszerhez tartozó gazdaságok.

A nagyobb anyagi ösztönzők új helyzetet teremtettek. Erről tanácskozott nemrég partnergazdaságaival a korszerű szőlőtermesztési módszert kezdeményező Kiskunhalasi Állami Gazdaság. A rendszerhez jelenleg több mint kétezer hektár szőlőültetvény tartozik. A tervezett telepítéseket és a korszerűsítést 1982-ig szeretnék befejezni. Ez azt jelenti, hogy uralkodóvá válik a magas művelési mód és a korszerű gépeket, köztük a szüretelőkombájnt, alkalmazni tudják. Az új telepítések Is géppel történnek az elképzelések szerint. A gazdaságban jó eredményeket értek el a gépi ültetés alkalmazásával,

bevált a védőhüvelyes telepítés, valamint a műanyagfóliával történő sortakarás. Ez utóbbi elősegíti a fiatal növény gyorsabb fejlődését, megakadályozza a gyomosodást, javítja a talaj vízgazdálkodását.

Az elképzelések szerint az új ültetvények létrehozásánál ügyelnek arra, hogy növeljék a korai és a középkorai fajták arányát a késői érésűek rovására. Ez elősegíti a folyamatos gépi szüretet, a termelés biztonságát. Megállapították, hogy nagy lehetőség van az egy hektár művelésére jutó munkaóra csökkentésére. Nyolcszáz helyett négyszáz alá lehet mérsékelni a hektáronkénti munkaóra-felhasználást. Ennek érdekében tovább gépesítik a technológiát. Közös gépparkfejlesztést valósítanak meg. Kiterjed az együttműködés az ültetvénytelepítésre, a tárolótérépítésre. A kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet jelenleg is épít a borászati kerületben egy 10 ezer hektoliteres tárolót.

Javítja majd a borok stabilitását, elősegíti a még jobb minőségű italok előállítását az épülő izotermikus hűtőtároló. Itt pasztörizálás után 10 napig mínusz 4 fokos hőmérsékleten tartják a bort, majd újabb kezelés után palackozzák. Huszonnégy darab 30 hektoliteres tartály kerül az épületbe. Ezekben pihennek majd a borok lehűtve tíz napon át.

Az új üzemrész építését jövő hónapban szeretnék befejezni.

A Kiskunhalasi Állami Gazdaság a szőlőtermesztésen és a borászaton túlmenően, foglalkozik húsmarhatenyésztéssel, ezzel kapcsolatban korszerű gyepgazdálkodással is. Az említett tanácskozáson elhatározták, hogy ez utóbbi ágazatokra is kiterjesztik az együttműködést a partnergazdaságokkal. K. S.

«

• Nevezzük ki történetünk

hősének mondjuk L. T.-t. Megismerendő, tegyük élesebbé portréját néhány életrajzi adatelemmel.

Annak idején — e két szó mindössze másfél évtizedet jelent — hősünk egyik este azt kérdezte szüleitől: „Mi szegények vagyunk?” L. T. ez időtájt általános iskolás volt, lódenkabátban és melegítőben járt. Egyetlen vágya volt: egy huszonhatos férfikerékpár. A kérdésre szülei nem feleltek igennel. „Ügy élünk, mint a többiek” mondták, elgondolkozva^ Tényleg úgy éltek.

A felsőtagozatba kerülvén L. T. nyaranta paradicsomot szedni, kapálni, gazt tépkedni járt téeszekbe, majd átnyergelt a konzervgyárhoz. Mire nyolcadikos' lett, összegyűlt ezernégyszáz forintja — négy, átdolgozott nyár bére —, s mégsem férfi-, hanem, anyjára való tekintettel, hajlított vázú női biciklit vett.

Az idő telt, s öregedvén, L. T.nek mind nagyobb vágyai támadtak. Bizonyos körülmények segítették ugyan, hogy teljesülhessenek, megvalósulhassanak az álmok, de szó sincs arról, hogy L. T. bármikor is szülei bukszájába nyúlva elégítette ki vágyait. A pénzkeresés apró fogásait hasonkorú (s talán élelmesebb) társaitól leste el. A téli szünidőben a Füles évkönyvével vigéckedett a szomszéd faluban, amiért is elég summát kapott. Ami a lényeg: felnőttkorának küszöbén L. T. büszkén-boldogan (?) elmondhatta: van egy biciklije, egy magnója, egy ilyen-olyan erősítője, két tucat kazettája, egy nem márkás, de használható fényképezőgépe,

több mint háromszáz könyve. Amely tárgyakhoz saját verítéke árán jutott. Így lettek értékesek számára.

Közben — s ez éppoly fontos, mint az előzőek — L. T. természetesen végigélte korosztályának életét. Amely élethez mi is tartozott? Elsősorban és főként a zene. A beat. Tekintve, hogy

L. T. most tart második ikszének első harmadában, a beatre csak a Beatlesek virágzásának felétől ébredt rá. Amikor a hazai mezőnyt az Omega, az Illés és a Metró uralta.

• Tévedés azt hinni, hogy a zenével, pontosabban a beattel összefüggő dolgok mellékesek. Egy korosztálynál*, lényegében körülbelül mai népességünk egynegyedének jelentették és jelentik a fiatalság egy mutatóját. Azt, amit előbbi korokban más korosztálynak a Csárdáskirálynő jelentett.

L. T. a beattel együtt lett az, aki. Vannak különböző számokhoz íköthető hangulatai, bizonyos dolgokról bizonyos dalok jutnak eszébe. Egyszóval: némely vonatkozásban L. T. (és korosztálya) elválaszthatatlan ettől a zenétől. Akárhogy is nézzük: L. T. ilyen lett. Éspedig azért, mert a körülmények ilyenek voltak, másodsorban pedig nem is akart másmilyen lenni.

S L. T.-nek nehéz is meg könnyű is a helyzete. Az előtte levő korosztály látott még történelmet. Téeszszervezést, például. A csak négy-öt évvel idősebbek is, maguk fedezték fel például Ginsberget és Kerouacot. Nemcsak olvasták a lapokban a hatvan- ’ nyolcas párizsi diáktüntetésekről közreadott tudsítósokat, mint olvasó, de pontosan tudták is, hogy mire megy a játék. L. T.nek a hétköznap jutott. Unalmas szerdák, csütörtökök, néha egyegy kecsegtető szombat, vagy vidám vasárnap. S nem tudta, miként lehet forradalmi embei|J Miként tehet forradalmi tetteket. (Mert mii oki a korosztályából, ni

mindenki a bizonyos korú korosztályokból, L. ■ T. is forradalmár akart lenni.

• S gomblyukába Che Guevavara-jelvényt tűzött. Kiabálva szaladt a gimnáziumba a hírrel: van Bangladesh, Mudzsibur, Rahman győzött. Amikor hajnalban, a korai buszhoz loholt, s a rádió gyorshírben közölte, hogy Chilében ellenforradalom van, s hogy valószínűleg megölték Allendét, L. T. egy fának borult és sírt. És később maga sem hitte el, hogy sírt. És mer tanulta a Venceremost, ami azért nagy szó, mert más dalt nem tanult meg. Aztán, jópár hónappal később, L. T. szabályszerűen tippelt, a franciaországi válás2tásr esélyeket latolgatván. És napokig csak lézengett, amikor Mitterand mégsem győzött, és azért nem méghozzá, mert a java fiatal — a tizennyolc és a huszonegy közöttiek — akkor még nem szavazhatott.

S elérkeztünk a jelenhez. Sok minden, amire L. T. azt mondta valamikor, hogy igaz, hamissá vált. Dolgok, amikre a rossz bélyegzőjét sütötte, jóknak bizonyultak. Az idő, mondja L. T., az idő. Néha sajnálja magát. Hogy kimaradt valamikből, amikről a nála alig idősebbek, mint saját emlékükről beszélnek. Mert aki ott volt az első hansági táborban, az ma (tessék csak újságot olvasni!) veteránnak minősíttetik. Jószerivel negyvenen alul. L T. pedig nem veterán. Egyszerűen csak fiatal. Jelzőtlen jelző a szó.

— Nekünk nem jutott olyan világrengető forradalmi feladat — mondta Fejti György, a KISZ KB titkára az ODOT-záró nagygyűlésen — mint a Nagy Október vöröskatonáinak és szerencsére nem kell rettegnünk a Pinochet-féle banditák rémtetteitől sem. Elődeink — sokszor életük árán — gondoskodtak arról, hogy szocialista társadalmi viszonyok között, békében élhessünk. De a mi feladatunk sem kevés. Nekünk kell tovább építeni azt a házat, amelyet ők jól megalapoztak. Ez kevésbé látványos, de legalább olyan fontos feladat.

• Ezen gondolkozik L. T. Néha már úgy van, hogy nem is sajnálja késői születését. Mert hiába van alapozó, ha nincs építő. Az építőre is szükség van. S a házat — mondja L. T. — fel kell építeni. Az építő jogán mondja, büszkén. S a ház helyett hazát mond. Nem tévedésből.

Ballal József

mmmm*

W/W/I'Iv/IvI'I'ivI'jl'ÄvIvjl

•V.V.V.V.W.

A szép Tőserdő és Bugac-puszta csúnya gondjai

RENDHAGYÓ, s ugyanakkor célszerűen ötletes együttes vezetőségi ülést tartott a Hazafias Népfront megyei Környezetvédelmi és Gazdaságpolitikai Munkabizottsága. „Ülésnek” mindenesetre szokatlan volt a találkozó, hiszen autóbuszon és gyalog megtett helyszíni bejárásból állott. A tizennyolc résztvevő — Kecskemétről indulva — Lakitelek- Tőserdő, majd Bugac-Kiskunsági Nemzeti Park megtekintésével afelől igyekezett minél több személyes tapasztalatot szerezni, hogy az üdülő-, illetve természetvédelmi — idegenforgalmi — területen milyen sajátos gondokkal kell megküzdeni, amik, mint példái a szennyvizek kezelése, szemételtakarítás stb. kapcsolatosak a környezet- és természetvédelemmel is. Miként Kontra László, a megyei környezetvédelmi munkabizottság elnöke — oldalán Laczkó Gyulával, a megyei gazdaságpolitikai munkabizottság elnökével —, az együttes „fő idegenvezetője” az akciót jellemezte — problémafeltáró út volt ez. — Olyan céllal, hogy ezek megoldására ötleteket, tippeket, javaslatokat is tudjon adni a két munkabizottság — illetékes szerveknek.

Azon „zöld folyosók” egyikén tartott a csoport úticélja első állomására, amelyeket több mint évtizedes tervszerű fásítással, együttes igyekezettel alakított ki az erdészet és az útvonalak menti nagyüzemi gazdaságok sora. A műutat kísérő fasor mind- ‘ inkább lugasszerűen árnyékolja a betont.

Lakitelekről a tőserdői üdülőterülethez vezető, szolnoki útra rákanyarodva rövid megállás, szemle

következett — s az első problómacsokor. A tájék, ahová áradáskor szinte az útmagasság közeiéig kivándorol a Tisza — vízügyi rendezésileg két gazdához tartozik. Minden víz „föntről” jön ide, s az ezzel összefüggő kérdéseket a szolnoki vízügy igazgatja. Az üdülőterületi részen — a „fogadó” — már a szegedi vízügy. Lehetne egyszerűsíteni.

Lakitelek vidéke igen intenzíven fejlődő szőlő- és zöldségtermő terület. Logikus, hogy — mindezeken túl, mint közlekedési csomópontra is — ide tervezik felállítani a szükséges vegyszerfogadó-tároló állomást. Arra a részre azonban, ahol az ár, s kiöntések vizei összegyűlnek. A legprecízebb kezelés sem akadályozná meg, hogy bizonyos mennyiségű növényvédő szer, vegyianyag bele ne kerüljön a vízbe, s azzal a vonulása útjába eső földekre, majd a folyóba. (Zsák reped, porlik, hull, szivárog szállítás, rakodás, mozgatás közben az anyag.) — Mielőtt tehát véglegesen döntenek ennek a növényvédőszer-fogadó állomásnak a helyéről — nézzenek körül, s gondolják végig a körülményeket, illetve következményeket — kéri mindkét bizottság.

TÖSERDO — üdülőterület. Körültekintés a víztorony aljából. Sok dicséret elhangzik a lakiteleki nagyközségi népfrontbizottság — s természetesen a párt és tanács kiemelkedő munkásságáról. Megküzdőitek a hagyományos településforma hiányainak pótlásával, hiszen mondhatni új, pompás ütemben növekvő helységet formáltak. Mindehhez nagyszerűen megszervezték a község társadalmának alkotó közreműködését. Ám erre a feladatra kapták nem kis leckeként a hasonló) nagyságrendűvé emelkedett üdülőterület gondjait. Ez mór önmaguknak sok lett, különösen ami a népesség összefogását, településépítő-fejlesztő célokra való mozgósítását illeti. A lakitelekiek „egész éven át” helyben laknak; a tőserdeiek időszaki ott-tartózkodók, és szinte &Z ország minden tájáról valók. A hétvégiház-tulajdonosoKoa kívül most már szép tör gek áramlanak ide — kirándulásra — Szolnok, I esketnél, s Fé! agyháza felől egyaránt... Volt és van mit tenni az emelkedő igények kielégítéséért!

Víztorony: a vízellátás, vízvezeték — Kontra László szavaival „úgy, ahogy megoldódott” a szemétel takarítás az 1—2—3-as ütemben „félig megoldott”. Csatornázás azonban nincs. (Ez — tették hozzá a munkabizottság tagjai — sajnos, nemcsak Lakitelekre áll.) Fokozódik a szennyvízbeszivárgás a természetes vízfolyásba. Miért? Zártrendszerű, szippantással üríthető emésztőgödrök helyett szikkasztásos szennyvíztárolókat épített sok víkendház-tulajdonos. Ebből pedig szabadon szivárog a tartalom bele a talajba, holt- és élővizekbe. — Itt viszont a tanácsnak kell sarkára állnia, s megkövetelni, hogy az előírásoknak megfelelően építkezzenek. — A fásítás szorgalmazása mellett az előfeltételek megteremtéséről is gondoskodni kell. Sokan ültettek volna már fákat, ha a házsorok közt erre a célra hagyott sávokat felszántatták volna ... S akkor már nem volna meg a 80 négyszögölre zsúfolt házacskák barakktömegre emlékeztető látványa.

Van még sok más „lecke” Tőserdőn ... Nem tudnak mit tenni a szennyvízzel, A strandról 8 hónapon át szabadon folyik a mélyfúrású kútból nyert melegvíz — bele a Holt-Tiszába — persze korántsem eredeti tisztaságában. Útjában az erdőt is posványosítja, s gondolhatni, hogy a szabad strand vizét is jelentős mértékben szennyezi. Ezért van, hogy a KÖJÁL hol bezárja, hol megnyitja a romantikus hangulatú csöndes öblöt. — Itt aztán szükség lesz szakemberek közreműködésére; hová is vezessék el a szennyvizet. No igen, ha meglesz a rávaló hatalmas költség...

BÁRMENNYIRE is a „csúnya” problémák feltárása volt a helyszínelő természet- és környezetvédő társadalmi tisztségviselők célja, az üdülőterület, majd a bugaci természetvédelmi táj szépségeinek hatása alól sem vonták ki magukat. Épp a csodálatos környezet, a természeti szépségek közvetlen hatása ás a mutatkozó ártalmak, veszélyek ellentéte

erősítette fel bennük a tenniakarást. Ösztökélni, meggyőzni, ha kell barátságosan rászorítani lakosságot, intézményeket, szerveket, illetékeseket, hogy tegyenek meg mindent a Duna—Tisza köze természeti kincseinek megóvásáért, az esetleges károk helyrehozásáért, a felfedezett pusztulás megállít, s íért.

MINT AHOGY a Kiskunsági Nemzeti Park vezetői, szakemberei, s velük valóságos kutatósereg szenvedélyes hivatástudattal tevékenykedik például a bugaci puszta és ősboróikás védelmén, gondozásán, „egészségének” fenntartásán. Hogy törődnek az immár évi 30 ezer látogatótól letaposott mező visz-, szagyepesítésével; a látóhatár „visszaszélesítésével”, hogy ne a viszonylag kis területre „járjon rá" az érdeklődők növekvő tömege. Féltő gonddal Védelmezik a ritka fákban, növénytársulásokban gazdag vidéket, fűztől, szemeteléstől. Mentik a még fellelhető építészeti, pósztorviseletí emlékeket, a pusztai élet egykori használati tárgyait... S csodálkozhatott a „bejáró csoport” épp Bugac-puszta közepén, hogy a kereskedelem még az idelátogatók víz-, üdítő ital ellátását sem képes biztosítani. Aki a községből kirándul a pusztára, itt már saját vesztére szorrflazik meg: egy korty innivaló nincs. (Magától értetődő, hogy az ottani kutakból nem szabad inni.) A nemzetiparkosok átengedték volna szomjat oltó, tehát üdítő ital, palackozott víz árusítására a bejáratnál levő takaros kis házacskát — hiába „Nem fenni szón rajta” — hangzott a fdérvek s.. . Hol az évről évre hatásosabb és nivósabb idegenforgal mi propaganda Bugac csodálatos világának megismeréséért ... Ja, míg el nem felejtjük, (ne hai a gudjanak meg a tenmészetvédelmisck, hogy erről i szót ejtünk, bár kérték, ne említsük), az itt látottakról készült levelezőlapok árusítására sem akadt „vállalkozó”.

...'A TAPASZTALATOK kis hányadát foglaltuk itt egybe. Ebből is kitűnik, hogy ez a természetjárás segít még konkrétabbá tenni a környezet- és természetvédelmet.