Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-07 / 158. szám

1977. július 7. • PETŐFI NÉPE • l \ <> PÁRT- ÉS TÖMEGSZERVEZETI OKTATÁS A KECSKEMÉTI JÁRÁSBAN Ennyi és ennyi új ház, üzem, könyvtár, tanterem épült, gépet he­lyeztek üzembe, igy válaszolunk ál­talában valamely terület,' település fejlődését tudakoló kérdésre. Így, mert egyszerűbb a szó elsődleges ér­telmében látványos, könnyen érzé­kelhető, számba vehető létesítmények sorolása a szellemi, tudati gyarapo­dás összegezésénél. A dolog természe­téből következően nehezebb kitapin­tani, mérni gondolkodásunk finomo­dását, életvitelünk korszerűsödését, Ismereteink bővülését, szemléletünk fejlődését. Következésképp a nevelés­re, tanításra, okulásra fordított ener­gia megtérülése, hasznosulása Is csak áttételesen mutatható ki, noha a tartós anyagi gyarapodás, előremene­tel mindezek függvénye. □ □ □ A tanyás, évek alatt évtizede­ket, évszázadokat változó kecske­méti járásban a tudatszint és az életszínvonal közötti kapcsolat kü­lönösen nyilvánvaló. Ezrek kerül­tek más létfeltételek közé, a kis­­parcellákról a nagyüzembe, kül­területi lakóhelyről faluba, nagy­községbe. Egyre többször kell vé­leményt nyilvánítaniok, állást fog­­lalniok. Csak akkor érzik, érez­hetik jól magukat az új közös­ségekben, csak akkor válnak a társadalom valóban hasznos tag­jaivá, ha tájékozottak a világ, az ország dolgaiban, értik az össze­függéseket, a történelmi szükség­­szerűségeket, megtalálják a jelen­ségek lényegét. Az ország legnagyobb járásá­ban a helyi sajátosságok figye­lembevételével alakították ki a párt- és tömegpolitikai oktatás rendszerét, módszereit, ezért se­gíthették oly hatékonyan a szo­cialista fejlődést. A kecskeméti járásban az 1976/ 77-es oktatási év tapasztalatai ál­talában kedvezőek. Megállapítha­tó, hogy az előadások, szeminá­riumok, tanfolyamok hozzájárul­tak a szocialista tulajdonviszonyok erősítéséhez, a tanyapolitika he­lyes értelmezéséhez, a tanulási kedv élesztéséhez, politikai cél­jaink tudatos vállalásához. A mérleg, az összkép kedvezőbb a korábbinál, tapasztalataik fi­gyelmet érdemelnek­□ □ □ Javult a pártoktatás irányítása. Már az előkészítés szakaszában körültekintően keresték az adott feladatokhoz alkalmas embereket, formákat, módszereket. A közép­távú, több évre szóló tervek is­meretében a kapkodás, a kénysze­rű rögtönzés helyett előre tervez­hettek, megteremtették a haté­konyság feltételeit. Jut idő a té­makörök gondosabb, a hallgatók­nak megfelelő, a helyi politikai, gazdasági, kulturális igényekkel összhangos témakörök kiválasz­tására, a tartalmi kérdések előze­tes megvitatására. A formalitáso­kat felváltja a lehetőségeken és adottságokon alapuló oktatáspoli­tika Arra törekedtek, hogy minél több felsőfokú képzettségű, ala­pos marxista—leninistái tudású propagandista ismertesse és nép­szerűsítse az MSZMP és a tö­megszervezetek tevékenységét, tudatosítsa az egyéni és közös­ségi érdekek harmóniáját. Csak néhány számadattal terheljük olvasóinkat, de ezek sokat mon­danak. Az 578 propagandista kö­zül 457 párttag. A pártoktatás­ban foglalkoztatottak kivétel nélkül tagjai az MSZMP-nek. Közülük 174-en végeztek egye­temet, vagy főiskolát. Kedvezőt­lenebb a politikai képzettség: az oktatók csupán húsz százaléka szerzett felsőfokú diplomát. Az arányok folyamatosan javulnak. A propagandisták fele tíz esz­tendőnél hosszabb ideje látja el megtisztelő feladatát; a növek­vő tapasztalat is tükröződik az oktató-nevelő tevékenység haté­konyságában; Gondoskodnak) meggyőzően érvelő, érzelmileg is elkötelezett, de csak közép-, vagy alapfokú végzettségűek be­iskolázásáról és a rendszeres to­­fvábbképzésről. Megkétszerező-! dött öt esztendő alatt a marxis­ta—leninista esti egyetemen ta­nuló propagandisták száma. n □ □ Beváltak a községekben a he­lyi vezetőkkel rendezett tanács­kozások. Itt megismerkedhetnek a település községpolitikai, mun­kahelyi ügyeivel, időszerű fel­adataival. A propaganda az országos és helyi politika kapcsolata kifeje­ződött az elsőgenerációs munká­sok gondolkodásmódjának for­málásában, a munkásosztályhoz való kötődés megalapozásában. Mivel a párttagság fele mező­­gazdasági üzemben dolgozik, ért­hetően nagy érdeklődés fogadta a párt szövetségi politikájának értelmezéséhez, a helyes gazda­ságpolitikai szemlélet kialakítá­sához fűződő iránymutatásokat. Valamennyi tanfolyamon feldol­gozták az V. ötéves tervet, a me­gyei, járási, helyi tennivalókat, az éves cselekvési programokat. A pártoktatásban mintegy há­romezren vettek részt. Többsé­gük fizikai dolgozó, közvetlen termelésirányító. Más oktatási formákban 12 ezren tanulmá­nyozzák az MSZMP politikáját. önelégültségre nincs ok, akad még javítani, fejleszteni való. A megértés és az érzelmi azonosu­lás egyidejű folyamatát nem mindenütt sikerült létrehozni, összekeverik helyenként a poli­tikai, ideológiai oktatást. A tár­sadalmi viszonyok bonyolultsá­gát nem mindig tükrözi, követi, fejezi ki az oktatás. Mezőgazda­­sági üzemeink többségében a közelmúltban alakultak meg a szakszervezeti bizottságok, meg­oldatlan a szakszervezeti pro­pagandisták továbbképzése. A propaganda hatására aktí­vabbá vált a tömegszervezetek tartalmi és szervező munkája. □ □ □ A párt- és tömegszervezeti ok­tatás a kecskeméti járásban gyorsította, szilárdította a szo­cialista fejlődést, bőven kama­tozott a szervezők, az áldozatos munkát vállaló propagandisták fáradozása. Sok minden „épült” ily módon is a fejekben. Heltai Nándor Valószínűségszámítás, kombinatorika?... Matematika az általános iskolákban • Tanítási óra az imrehegyi általános iskolában. A nyári hónapok a pedagógu­sok számára nemcsak kikapcsoló­dást, megérdemelt pihenést, ha­nem erőteljes szellemi munkát is hoznaik. A tanév befejezését kö­vetően országszerte igen sok tanintézetben ismét megélénkül az élet. Az iskolapadokban azon­ban rövidebb-hosszabb ideig nem „fiatalkorúak”, hanem felnőttek, sőt éppenséggel tanítók és taná­rok ülnek. A szakmai tovább­képzéseken kibővítik, felújítják ismereteiket, és tájékozódnak az új tantervek követelményeiről. A rövidesen bevezetésre kerü­lő oktatási reformok minden bi­zonnyal az alsótagozatos diáko­kat és az őket oktatókat érintik a legátfogóbban, pontosabban szólva az új követelményeket tá­masztó tantárgyak között a leg­több és leglényegesebb módosu­lás az általános iskolai matema­tika oktatásban van. Az alsótagozatos nevelők át­képzése a megyében már három évvel ezelőtt elkezdődött, és az idei tanfolyamok zárásával e nyáron már be is fejeződik. Ez azt jelenti, hogy valamennyi ta­nító elsajátította az új matema­tikai oktatás alapelveit és mód­szertanát. A jövő évtől kezdődő­en Bács-Kiskun megye minden tanintézetének első osztályában már a megreformált rendszer szerint oktatnak, s reméljük, hogy lesz elegendő tankönyv és segédanyag is az igények kielé­gítésére. Elmondható, hogy mint min­den újtól, sokan idegenkedtek a komplex matematikatanítás be­vezetésétől is. Ez nem is olyan meglepő, ha egy pillantást ve­tünk azokra a szakmai kifejezé­sekre, amelyek már az általános iskola első osztályának tanter­vében megtalálhatók. Számelmé­let, és számfogalom, logika, mé­réstan, kombinatorika, algebrai alaptörvények, valószínűség és statisztika, számrendszerek és műveletek alapfogalmai és még sorolhatnánk tovább. Ezek a szakkifejezések első pillantásra valóban bonyolultak, riasztóak. Szülők és nevelők ért­hető ellenkezését válthatják ki, akik vagy soha, vagy pedig csgk egyetemi, illetve főiskolai tanulmányaik során találkoztak velük, és még akkor sem jelen­tett könnyű feladatot számukra a kombinatorika, a valószínűség­­számítás, vagy a függvénytan el­veinek megértése. A valóságban azonban más­képp van. Az új oktatás lényege az, hogy a felső szintű matema­tika alapelvei éppen olyan egy­szerűek, mint a kétszer kettő. Magyarán szólva, nem történik más az iskolákban, mint hogy a pedagógusok játékos módon a becslés, a közelítés, a lehetséges vagy a nem lehetséges következ­tetések és a többi művelet leg­egyszerűbb elveit tudatosítják a gyerekekben. És ami ennél is fontosabb: az osztályban közvet­len módon, szemléltető model­lekkel, rajzok, pálcikák, kockák és korongok segítségével közö­sen oldják meg a feladatokat úgy, hogy a tanulás lényegében örömet jelentő felfedezéseket je­lent. A nyári továbképzéseken, ame­lyeket már megelőzött néhány évközi szakmai találkozás, az előadók első feladata az új rendszerrel szemben érzett gát­lások feloldása volt, majd ezt követte az elméleti és gyakorla­ti-módszertani ismeretek átadá­sa. A nevelők döntő többségét éppen a jó pedagógiai érzékük és a tapasztalataik segítik át az idegenkedésen. Hiszen hamar be­látják, hogy a hagyományos és elvont összeadás-kivonással, szá­­moltatással szemben mennyivel élőbb és hangulatosabb a sok­sok játékos szemléltetéssel egy­bekötött új módszer. Ezt az eddigi kísérletek ta­pasztalatai is megerősítik, Kis­kunfélegyházán a Batthyány Ál­talános Iskola vezető szakfel­ügyelői elmondták a tanfolyam résztvevőinek, hogy az új mate­matikát tanuló osztályokban a gyerekek örömmel várják a tanórákat. A pedagógusok sem­miféle ellenkezést nem éreznek. Sőt! Ügy tűnik, a diákok nem idegenkednek ’ a matematikától, vagy az algebra legelemibb el­veitől. Hiszen egész éven át nem tesznek egyebet, mint cso­portosítanak, rajzolnak, színes lapokat, rudacskákat válogatnak; megbecsülnek halmazokat. Mind­ez alig-alig komolyabb, vagy fárasztóbb annál a közös játék­nál, amit sokan közülük már az óvodában megismertek és meg­szerettek. 4A nyári hetekben, a tovább­képzések alkalmával tanulókká változott pedagógusok felkészü­lése elmélyült munkát igényel. Az új oktatási elvek és módsze­rek haszna részben a iskolai tanórákon csapódik le, más­részt pedig hosszabb távon lesz eredményes. És ez sem lényegte­len. Hiszen természettudományos igényű korunkban a logikus gon­dolkodás képessége és a matema­tikai érzék a legfontosabb köve­telmények egyike, amelyet még a hagyományosan humán érdeklő­désűek sem utasíthatnak el ma­guktól. Talán a legáltalánosabb mate­matikai alapelvek korai oktatá­sa megszünteti az alsó-, a közép- és felsőfokú tanintézetekben, il­letve az életben ma még tapasz­talható általános idegenkedést Euklidész, Bólyai Farkas, Gauss, vagy éppen Einstein tudományá­val szemben. P. M, HÁROM HÍR A NÉPZENÉRŐL • Sikere volt a kecskeméti ci­­terások játékának. Pávaszomszédolás Apostagon tJjabb sikereket ért el az Or­szágos Népdalkörök Jegyzékén szereplő apostagi népdalkor. A három éve alakult együttes ha­gyományokat ápoló, igazi szépsé­get felcsillantó ének- és táncmű­vészeiének tapsolt, lelkesedett az 1977. június 26-án megtartott „Pávaszomszédolás’’ közönsége. A dalos rendezvényen fellépett sa­játos stílusú, gazdag dalgyűjte­ményével az öregcsertői, homok­­mégyi, szalkszentmártoni és du­­naegyházi citerazenekar is. Az előadott dalok és táncok múltat őrző tisztaságát, minden­kire ható művészi erejét fokozta a közönség őszinte, vidám bekap­csolódása — o tizenéves gyerekek együtt énekeltek az idős néni­kékkel. Ifjú citerások A kunszentmiklnsi művelődési otthon „Gyöngyösbokréta'' gyer­mek citerazenekara is őrzi, ápol­ja és nagy sikerrel népszerűsíti a táj népzenei és néptánc hagyo­mányait. Az 1974-ben alakult együttes 13 tagja és vezetője, Put­­noki János kitartó szorgalommal dolgozik: készül a fesztiválokra. .találkozókra. Szerepeltek Kecs­keméten, Akasztón, Orgorányon, Szabadszálláson, Szigetszentmik­­lóson, és titkos ■ vágyuk, hogy az ország minden részébe eljuttas­sák a kiskunsági népdalokat. Méltán megérdemlik a figyelmet, a támogatást. Kécskeiek Kőrösön A Nagykőrösi Nyár 77 című rendezvénysorozat keretében sze­repelt többek között a tiszakécs­­kci együttes, mely a Szimferopol­­ban megrendezett népzenei fesz­tiválon vörösdiplomát nyert. Sz. V. A Zichy-kastély Óbudán Hogy könyv és olvasó egymásra találjon... BUDAPESTI ÉRDEKESSÉGEK A földig lerombolt, s szalaghá­zakkal elborított Óbudán a ha­talmas neonreklámok, üzletköz­pontok árnyékában, áll egy régi palota. Fő tér 1. A kapuban fekete tábla: Óbudai klubház. Belépünk, s máris a XVIII. században, Mária Terézia, a felvilágosodás, s a barokk korában járunk. Ekkor már egy évszázada, hogy Óbuda a Zichyek birtoka. 1659-ben királyi adomány által került a család tulajdonába. 1746-ban Zichy Miklós a kor szo­kása, s ízlése szerint híres mes­terekre bízza kastélya építését. Hat év alatt készül el sajátos egyszárnyú feljáróval a barokk főépület. Gazdái csak nyaranta lakják. Akkor sem sokáig, hi­szen néhány év múltán a királyt kamara visszaváltja az épületet. A felszabadulás után katonai fő­parancsnokság, majd szükség­szállás a lebombázott házak la­kóinak. A felismerhetetlenségig tönk­rement épület restaurálása 1972- ben kezdődött. A másfélezer négyzetméternyi területen végre egy helyen otthont kaphattak Óbuda legrégibb históriájának emlékei, közelmúltja és jelene is. A szárnyépületben ifjúsági, fel­nőtt és nyugdíjas klubok, könyv­tár, torna- és balett-termek, va­lamint helytörténeti gyűjtemény. Római, s középkori emlékek és a híres óbudai kádárdinasztia utolsó mesterének, Tóbiás Si­monnak adományaként egy ma is működő kádárműhely. Évszá­zados polgárszobák, a talán egye­dülálló kétszáz éves kézi meg­hajtású mosógép, patika múzeum s Krúdy-emlékszoba, az utolsó fényképek Óbuda véglegesen szanált házairól. A főépületben kapott helyet a Kassák Lajos-emlékmúzeum. Tár­lóiban az író irodalmi munkás­ságának emlékei, a falakon ké­pei. A kastély nagytermében irodalmi, zenei esteket tartanak. A földszinten presszó, a pincében galéria kapott helyet. A hatalmas betonházak szom­szédságában, öt percnyire a Du­na-parttól egy ódon kapu mö­gött, a gyönyörű barokk kastély termeiben az óbudaiak klubháza várja vendégeit, s számtalan iz­galmas látnivalójával az újjáala­kított Zichy-kastélymúzeum. D. K. NÉHÁNY ÉVVEL ezelőtt egy, községi könyvtárban bosszan­kodó agronómussal találkoztam. Keresett egy ritka szakkönyvet, de se a könyvtárban, se a me­gyeszékhely könyvesboltjában nem lelte. Most utazzék Pestre, dologidőben, hogy felkutassa? Dohogva távozott, a könyvtá­ros pedig nem figyelmeztette ar­ra, hogy könyvtárközi kölcsön­zés is létezik, el lehetne kérni az áhított munkát az Országos Mezőgazdasági Könyvtártól. Ta-, Ián maga sem tudta, s ha még­is visszariadt a levelezés többlet­­munkájától. Különben sem tar­tozott ugyanabba a hálózatba a két könyvtár, ha küldik a köny­vet, szívességből teszik, kérdés, hajlandók-e rá ... Ilyen és hasonló eset nem egy­szer fordult elő. Egyebek közt ezért született az 1976-os tör­vényerejű rendelet: hogy létre­hozza az egységes könyvtári rendszert, s ezzel lehetővé tegye, hogy minden magyar állampol­gár hozzájusson a számára szük­séges könyvhöz, bárhol él is az országban. De mielőtt erről szólnánk, ves­sünk egy pillantást visszafelé. A magyar könyvtárügy a felszaba­dulás után indult lendületes fej­lődésnek. igyekezvén mindenütt megteremteni az olvasás lehető­ségét. A korábbi előzmények igen egyetlenek Voltak; egye» falvakban a földműves egyesü­letek hoztak létre könyvtárakat; némely üzemben a szakszerveze­tek létesítettek olykor gazdag gyűjteményeket; egy-egy nagy múltú iskola valóságos tudomá­nyos könyvtárat moondhatott magáénak, míg igen soknak semmije sem volt. Budapesten Szabó Ervin megteremtette a korszerű városi könyvtárt, de a legtöbb városban legfeljebb kői­­.csönzőhelynek nevezhető kis' könyvtár működött, ha létezett egyáltalán, s azt is csak kevesen használhatták. A felszabadulás után az első cél az volt, hogy minden hely­ségben, s minden munkahelyen alakuljon közművelődési könyv­tár. De ezek még mindig elszi­getelten működtek, s olykor sze­gényes állományuk az igényes olvasókat nem elégítette ki. EZEN az állapoton segített az 1956-os 5. számú törvényerejű rendelet: megteremtette a háló­zatokat, te hasonló feladatú in­tézmények szervezetét. A háló­zatok központja fejlett, nagy könyvtár volt, mely segítette a hálózat tagjait (a beszerzés, ka­talóguskészítés terén), és köl­csönözte a szükséges könyve­ket a hálzatba tartozó intézmé­nyek olvasóinak. Csakhogy megtörténhet, s az igények növekedésével mind gyakrabban meg is történik, hogy az olvasónak olyan műre van szüksége — főként szak­munkák esetében —, amely az adott hálózatban nem lelhető fel. És a kutató munkát folytató (vagy a gyakorlati munka mel­lett kutatással is foglalkozó) szakembereknek nemcsak köny­vekre van szükségük, hanem fo­lyóiratcikkek kópiáira, idegen nyelvű tanulmányok magyar for­dítására, irodalomjegyzékekre, stb. Mindezeket rendszerint csak a szakkönyvtár tudja megadni, mégpedig az, amelyik az adott szakterület alapkönyvtára, • mint ilyen, gyűjti a téma teljes hazai irodalmát, úgyszintén aí legfontosabb külföldi műveket; új beszerzéseiről pedig kiadvá­nyokban tájékoztatja az érde­kelteket. De minden szakterület alapkönyvtárának kötelessége, hogy minden úton-módon segít­se a hozzáfordulókat. Az egységes könyvtári rend­szerbe valamennyi hálózat (taná­csi, szakszervezeti, mezőgazdasá­gi, műszaki, orvosi, pedagógiai stb.) beletartozik. S a másik há­lózat valamelyik könyvtárának valamelyik olvasóját ellátni már kötelesség, s nem csupán jóin­dulat kérdése. Természetesen nem elég arról gondoskodni, hogy minden kért könyv minden olvasóhoz szerve­zeti akadályok nélkül eljuthas­son; a tájékoztatás nem kevéssé fontos, hiszen az olvasóknak ar­ról Is értesülniük kell, hogy a számukra szükséges vagy vonzó témakörben milyen művet talál­hatnak, milyen kiadásban és mi­lyen nyelven. Mindez az össze­hangolt feltáró tevékenységen, a bibliográfiai munkán, s a tájé­koztató könyvtárosokon múlik, ám az egységes könyvtári rend­szerben ez a feltáró tevékeny­ségen, a bibliográfiai munkán, 9 a tájékoztató könyvtárosokon múlik, ám az egységes könyv­tári rendszerben ez a feltáró te­vékenység is könnyebb, össze-' hangoltabb. A CÉL, hogy mindenkihez el­jusson a mű, amit „neki írtak”. Hogy se a bevezetőben említett agronómus. de más se ne távoz­zon csalódottan a könyvtárból. • B. O. Mi „épült” a fejekben? Színpadon a kécskeiek. A kunszcntmiklósi együttes szabadtéri fellépése»

Next

/
Oldalképek
Tartalom