Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

Nyári gyerekek Fajon, mire költi az első fizetését? — találgatja a család, amikor a gyerek alighogy elvégezte az általános iskolát, átesik azon az önérzetduzzazz­­tó avatáson, amelynek nyomán először Írják neve mellé egy rubrikába: munkavállaló. Mert ilyenkor még viszonylag elevenek a pedagógiai késztetések, s a szü­lői figyelem a formálódó karak­ter mércéjeként értékeli azt is, hogy a nyári munkáért járó bér mivé alakul át fia, lánya kezé­ben. Mert nem mindegy, a két hétig tartó, becsületes fáradság­gal keresett pénz a takarékba megy-e, ajándék lesz-e belőle Anyának, az egész család asz­talára kerül, vagy esetleg zseb­pénzként erre-arra szétfolyik. Aztán a kisdiákból nagydiák lesz, s az esetek többségében a pedagógiai érzékenységgel együtt elvész a gyerek nyári munkavál­lalása iránti érdeklődés is. Egy­részt a megszokás festi át pasz­­tellre az újdonság egykor élénk színeit, — másrészt egy min­den nyáron visszatérő általános gyakorlat tapasztalatai lohasztják le a kedélyeket. Az esztendők folyamárt ugyanis kiderül, hogy a munkával való első találkozás pátosza éppúgy, mint a becsületes fáradsággal keresett pénz romantikája — nem egyéb illúziónál. És még jó, ha csak az a gond, hogy a való­ság alacsonyabb hőfokon igazol­ja a gyerek felnőttvilági kirán­dulásának várakozásait. Sajnos, azonban nem csupán árnyalati eltérésekről van szó az előzetes erkölcsi útravaló és a gyárban, üzletben vagy hivatalban tapasz­taltak között. vek óta közbeszéd tárgya, hogy mindaz, amit a tár­sadalom és az egyén — mint szülő — egyaránt remél, vár, el­képzel a gyerekek nyári munká­jának pedagógiai fontosságáról — az a nyolcvan százalékban ép­­penhogy a visszájára fordul. Mert olykor különös módon reagálunk mi felnőttek. Mintha felelősségtudatunkat, erkölcsi ma­gatartásunkat valamiféle rejtett automata vezérelné aszerint, hogy éppen milyen minőségben vagyunk jelen a világban. A4 int szülők például, majd­­nem a költészet ormait ostromoljuk, amikor a nagybetűs Munka erkölcsi követelményeit, szépségét, fontosságát akar­juk belesulykolni gyerekünkbe. Ugyanilyen találékonyak vagyunk, s ugyanilyen őszinte a hitünk, meggyőződésünk, ha a kötelesség fogalmát elemezzük az ifjúság­nak. És amikor nyáron nem szülő­ként, hanem mint munkatársak találkozunk a gyerekekkel — elfe­lejtjük, mit mondtunk télen. Il­letve a műhelyben, a pult mö­gött vagy az irodában teljesen kimegy a fejünkből, hogy otthon milyen sokat várunk erkölcsi vo­natkozásban gyerekeink munkás heteitől. Mintha eszünkbe sem jutna, hogy a nevelő szándékú szó mellett a példaadás köteles­sége is ránk vár, hiszen mi ülünk a traktorokon, az Íróasztalok mögött is, mi sütjük a kenyeret — egyszóval mi testesítjük meg a nagybetűs Munka erkölcsi, tar­talmi, formai követelményeit. Ha megtestesítjük... De a benyo­másokra legfogékonyabb korban bepillantást adunk az utánunk jövő nemzedéknek a nagy le­hetőségbe, hogy fél szívvel, nyeg­leséggel, könnyű lelkiismerettel is szerencsésen lehet hajókázni az élet vizein. Mert Kovács János, mint apa, otthon szorgalomra ne­veli a fiát és óva inti a naplo­pástól, de mint főnök vagy mun­katárs már nem követeli meg tő­le a munkahelyen, hogy képessé­geit becsületesen állítsa a vállalt — és megfizetett! — kötelezett­ség szolgálatába. Személyes helytállása pedig? Tudjuk: nem egyértelműen példaadó. A fenti témáról sok szó esik a családban is, nyilváno­san is. De rosszallás helyett in­kább nézzünk a nyári gyerekek után gyorsan: Jancsi meg Kati dolgozik-e valóban?... És a szóbeli intelmek mellé állítsuk oda szülői példamutatásunkat is. N. I. MifiBliM A cél az elsősök felzárkóztatása A tankötelezettségi törvény végrehajtása közben a figyelem óhatatlanul a tanulók tan­­évveszteségeire, magyarul a bukásokra tere­lődött. Az elsősök évismétlésének egyik fő oka a gyerekek általános iskolai tanulmá­nyainak megkezdésekor tapasztalt hátrányos helyzet. Az első évben megmutatkozó peda­gógiai problémák megszüntetését, a felzár­kóztatást. az úgynevezett „kiegyenlítési” időszak megnövelésével szeretnék elősegíteni. Ennek a gyakorlatáról jelent meg az oktatási miniszter utasítása, amelynek értelmében szeptember 1-től az általános iskolák első és második osztályát egységes fejlesztési sza­kaszként kezelik a tanintézmények. • Az általános iskolák első és második osztályában egységesen fej­lesztik a kisdiákok képességeit. Az első osztályban az év ele­jén a tanítók megállapítják, kik azok a tanulók, akik az általá­nos követelményekhez viszonyít­va hátrányos helyzetben vannak. Ez a felmérés ténymegállapító és tájékoztató jellegű, s az év fo­lyamán alkalmazott pedagógiai­pszichológiai eljárásokat ezek is­meretében tervezik meg. Azokat az I. és II. osztályos tanulókat, akik. a tantervi követelmények teljesítésében olyannyira elma­radtak, hogy ez a tanítási órá­kon már nem szüntethető meg. mindaddig korrepetálni kell, amíg utolérik a többieket. A külön órák számát az utasítás írja elő. A segítségnyújtásnak az a célja, hogy a fejlődésben és a tanulás­ban időlegesen elmaradt tanulók­kal az addig meg nem értett is­meretanyagot menetközben elsa­játíttassák. Az új gyakorlat lé­nyege az, hogy megfelelő peda­gógiai helyzetek teremtésével el­sősorban azokat a képességeket fejlesszék, amelyek a tanulókat érintő hátrányokkal vannak ösz­­szefüggésben. A pedagógusok ily módon tehát a gyerekekkel fej­lettségüknek megfelelően. az adottságokhoz alkalmazkodva ké­pesek foglalkozni. □ □ □ .Idén ősztől megváltozik az el­ső és másodikosok értékelési rendszere Is. A nevelők a hagyo­mányos öt számjeggyel először csak a II. osztály első félévétől kezdődően minősítenek, a tanu­lók tudásáról, fejlődésükről, eset­leges megtorpanásaikról pedig a pedagógusok szóban, vagy írás­ban tájékoztatják a szülőket. Az 1. osztályban a félév végén a fon­tosabb tárgyakban teljesítmény­mérésre kerül sor, s minden ta­nuló számot ad olvasás, írás. és matematikai tudásáról. Május­ban, az év végi Ismétlések előtt ez már csak a gyengébb tanulókat érinti. Az elsősöket év végén — a jö­vő tanévtől kezdve — nem ér­demjeggyel minősítik. „Jól meg­felelt" fokozatot kap az a ta­nuló, aki legalább Jó tanulmá­nyi eredményű, „megfelelt"-et a közepesek. Ugyancsak így „osz­tályozzák” az ennél gyengébbe­ket, és azokat is, akik az egyes tantárgyakból az elégséges szin­tet nem érik el, de a pedagógus úgy látja, hogy a hiányok pót­lása a II. osztályban hatékony oktató-nevelő munkával lehet­séges lesz. Iskolalátogatási bizonyítványt kapnak azok a tanulók, akik annyira lemaradtak a tantervi követelmények teljesítésében, hogy a legalaposabb pedagógiai munkával sincs remény felzárkó­zásukra. Az ilyen bizonyítvány­ban egész tanévi tevékenységü­ket is jellemzik. Ezeknek a gye­rekeknek az iskolaév előkészítő jellegű volt, és tanulmányaikat az új tanévben ismét az I. osz­tályban kezdik el. A II. osztályban félévkor a ta­nulókat „jól megfelelt", „megfe­lelt" és „mulasztásai miatt nem minősíthető” kategóriákkal érté­kelik. Félév előtt és májusban a nevelők felmérést végeznek, de csak azokkal a tanulókkal, akik egy, vagy több tantárgyból nyújtanak gyenge teljesítményt. A II. osztály félévétől a teljesít­ményt fokozatos bevezetéssel ha­gyományos módon, érdemjegv^k­­kel értékelik. □ □ □ A miniszteri utasítás szeptem­bertől az általános iskolák I. osztályaiban és az eddigi kísér­leti iskolák II. osztályaiban lép érvénybe, 1978. szeptember 1-től pedig valamennyi induló osztályá­ban alkalmazzák. A rendeletet megelőző kísérle­tek tapasztalatai egyértelműen kedvezőek és biztatóak voltak. Bebizonyosodott, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek egy év ke­vés volt a felzárkóztatáshoz, a két év általában elegendő. Meg­szűnt az órákon a rosszabb osz­tályzatok nyomán adódó feszült­ség. Oldott, vidám légkör jelle­mezte ezeket az osztályokat, s a pedagógusnak a figyelme a tanu­lásra, a gyermekek fejlődésére, személyiségük fejlesztésére össz­pontosult. f-»s) • Sátorépiten Sándurréten. Már állnak a sátrak. — de még kinn van­nak a habszlvacsmatracok. Az Idei táborozás újdonsága, a hálózsák Is csomagban még. Amikor az autóbuszok begördültek, már minden a helyén volt. 1971. Július 1. • PETŐFI NEPE • S Esztendők óta a táborozások legnépszerűbb formája a váltó­tábor. Annyira bevált, hogy egy­re több csapat csatlakozik a ké­zenfekvő megoldáshoz: jól kivá­lasztott helyen —, lehetőleg he­gyek között — gondosan előkészí­tett étkeztetéssel táborozik egy­más után hat-nyolc csapat ese­tenként százhúsz-száznegyven tagjával. Ez azért persze ennyire nem egyszerű. A hely kiválasztása kö­rüli megbeszélések a tanévnyltás után (!) megkezdődnek. Ezernyi szempontot vesznek figyelembe. Közben pedig a Járási és városi úttörőelnökségekhez érkeznek a csereajánlatok. A bükki, a mát­rai, a mecseki úttörők az Alföld­re kíváncsiak... Kora tavasszal útra kelnek az úttörővezetók. Megnézik azt a há­rom, esetleg négy helyet, ahol a váltótábor felépítése szóba jöhet. Kész tervvel érkeznek vissza, minden esztendőben. Így történt ez a kecskeméti út­törőelnökségnél is. Az idén — a tavaly előtti füzéri és a tavalyi sikondai tábor után az idén Pa­­rádfürdőn verték fel a sátrakat. Szám szerint tizenkét tízszemé­lyes, nyolc hétszemélyes sátrat. Itt töltenek összesen kilencszá­­zan 70 napot. A tábornyitók a hunyadiváro­siak voltak. Százhúszon indultak el vezetőikkel, ifívezetőkkel fél teherautónyi csomaggal, hogy a nyitótábortűz után tíz napig ki­ránduljanak, ismerkedjenek a környékkel, és jusson Idejük ar­ra is, hogy a következő esztendő programját megbeszéljék. Az egy hétig ifik segítségével felépített tábor augusztus 17-ig lesz nyitva sorrendben a Petőfi, a Molnár Erik, a Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagjait fogadja. Okét követik a ménteleki, a kecs­keméti Ének-Zenei, majd a vá­rosföldi és tlszakécskei pajtások. Programjuk meglehetősen egy­séges: első kirándulásuk Egerbe vezet. Megtekintik a várat, a múzeumot, a Gárdonyi-házat, a pedagógiai főiskolát. FUrdenek a parádfürdői strandon, elgyalo­golnak a Kékesre. Felkeresik hazánk egyetlen szí­nesfémbányáját Recsken, és meg­tekintik a parádi üveggyárban folyó munkát. (Itt a kecskeméti pajtásoknak legjobban az üveg­fúvás tetszik.) Ennyi barangolás után a Siroki várba már könnye­dén jutnak el, hogy a következő napon Aggtelekre, a cseppkőbar­langba szánjanak alá. A gazdag programterv szerint egy napot MHSZ-napnak nevez­nek ki, honvédelmi vetélkedőt tartanak. Minden bizonnyal fáradtan tér­nek haza, Kecskemétre mindazok a kisdobosok, úttörők, és úttörő­vezetők, akik részt vesznek a Parádfürdő—Sándorréti táborban. De valamennyien annyi élményt raktározhatnak el —, amire szí­vesen emlékeznek a következő esztendő folyamán. .... > A sóit vadkerti pajtások fényes győzelme Soltvadkert­­ről érkezett a levél, amely­ben arról szá­molnak be a/ ifjú tudósítók, hogy náluk rendezték meg a XIII. Nyári Űttörőolimpla dél-magyaror­­szágl döntőjét a kispályás labdarúgás ka­tegóriájában. Békés. Csöng­­rád, Szolnok és Bács-Kiskun megye úttörői mérkőztek uz el­sőségért. 12:1 gólaránnyal a sóit­­vadkerti úttörők csapata lett az első! Hurrá pajtások, ez nagy­szerű! Szívből gratulálunk vala­­mennyiőtöknek. Képünkön a győztes csapat Bajusz Péter testnevelő tanárral. Anyu odatolta Maszat elé a töl­tött húst: — Tessék. Ezt pedlR be fogom tiltani, hogy mindenki szanaszét akkor ebédeljen, amikor éppen mászkáljon vusárnap délben, meg hazakeveredik. Maszat belevágott a sültbe. A lányok közül senki se hűlt meg, az egyetlen halott egy férfi volt. De ő is ott lehetne a sebesültek között. Egyedül akart maradni a kiborulásával, cseresznyét vett. beült a moziba, egyszer azon vette észre magát, hogy nevet, mert állati röhejes volt az a két pacák nőruhában, a Tony Curtis nyugodtan ki is adhatná magát nőnek, magas sarkú cipőben majdnem olyan klassz volt a lá­ba, mint az igazi nők£, mozi után is csellengett, az Astoria aluljá-, rónál egy csokornyakkendős öre­gedő pacák mondott is neki vala­mit, de meg se hallotta, és csak tekergeti, összevissza a belváros­ban, amíg haza nem zavarta az éhes gyomra... Feri, szegény egy­ből bemajrézott, ahogy meghallot­ta. hogy az a vonat, éppen az karambolozott, amelyiken neki is lennie kellett volna. Nagy hülye­ség ez az élet, ilyen apróságon múlik, hogy itt ül-e az ember a töltött sült hús mellett vagy be­­gi»szelve jajgat a baleseti kór­házban ... — Uborkát nem adsz, anyu? — kérdezte, és bekapott egy nagy falatot a töltelékből. — Nem szolgálhatnád ki ma­gad. kisasszony? Maradj anyu. majd én előveszem — kelt fel Feri. — A spejzban az uborka? — Ott, fiam. Maszat a bátyja után nézett. De furcsán tud néha vigyorogni ez a srác... Mint kamaszkorában, amikor még bőgni Is szokott, de nem mert bőgni, mert már nagy fiú volt. 9. — Egy vezérigazgatónénak meg a babájának jár külön szoba, a vonatkarambol sebesültjeinek Jó a közös kórterem is. Te elhiszed, amit az alorvos mond? — Én hivő lélek vagyok. El­csúszott, nekiesett a szekrénynek szegény vezérigazgató úr. Béla kinyitotta a szemét. A két ápolónő háttal állt neki. A testesebbik, amelyiknek a szavá­ra felébredt, fehér fűzős cipőjé­vel vakarta vastag lába szárát. — Gyere, nézzünk át a tizen­­kilencesbe — mondta a sová­nyabb. és igazított egyet a sűrű haját szorító fehér fityulán. — Nem mehetek, ulorvos úr meghagyta, legyek itt. — Ennél a srácnál? Nincs en­nek baja, nekem lenne ilyen bé­kés álmom. Gyere. Béla megvárta, amíg kimen­nek. Hol lehet a ruhája? Talán ebben a szekrényben. Csak meg ne szédüljön, ha (elkel. Hová lett Erika? Osszeharapta a fogát, megka­paszkodott az ágy csővázában, de alig kellett segítenie u kezével, könnyedén mozdult a lába. s ahogy felállt, a zúgást is egészen enyhének érezte a fejében. Csak az első lépése volt bizonytalan, most már meg se kellett támasz­kodnia a szekrény ajtajában. Nem is rongyos a ruhája. A zakón zöld foltok, mintha fű zú­­zódott-kenődött volna .el alatta, amikor kizuhant a kocsiból, és hosszút csúszott az útpadka gye­pén. Fejéhez nyúlt. Hátul, azon a lapos koponyacsonton lehet vala­mi seb, ott fáj a vastag kötés alatt. A kezét meg a könyökét be se tekerték gézzel, csak lejó­­dozták. Belebújt a nadrágjába. Ez is zöld fűfoltos. Mit fog szólni ma­ma ... Mindegy. Rosszabbul is eshetett volna. Betűrte az inget a nadrág derekába. Hol a nyak­kendője? Itt sehol. Ott marad­hatott a kötözőben? Mintha va­lami derengne a fejében, hogy magas asztalon fekszik, és fehér köpenyes orvosok és ápolónők babrálnak a fején. De a válla fáj, ahogy belekény­szeríti a karját a zakó ujjába, — Hát maga mit csinál? Összerezzent az ajtó felől ér­kező férfihangra. Tétován for­dult meg. Mintha ez a hórihor­­gas fiatal doktor kötözte volna be a fejét... — Ki mondta magának, hogy öltözzön? — Az orvos szemtükröt vett ki a zsebéből, és kopaszodó fejére illesztette a műszert. — A nővérek mondták, hogy semmi bajom. — Jó a füle, fiatalember. Na, hunyja csak be a szemét, nyújt­sa előre vállmagasságba a két karját. Hányszor csináltatták már ezt vele... Amikor az autós jogo­sítványához kellett a vizsgálat, meg a katonaságnál is. — Üljön le ide a székre. Az orvos föléje hajolt a szem­tükörrel. Feketekávé szagú a le­heleté és borostás a képe. — Jó. Rakja keresztbe a lábát. A térdreflexet kalapáccsal szokták csinálni, ez a doktor csak kézzel ütötte meg a térdét. — Ez is jól szuperál. Mázlista maga. barátom. Meg egy kicsit krakéler, még egy alapos ájulás után Is. Istenesen bepancsolt férj­­uramnak. — Kinek? Pattant valami a fejében. Az az elegáns, őszülő jampec, csíkos öltönyben... Erika hol van? — Kinek? önagysága férjének. — Az orvos a pofacsontja fölé bökött tömpe ujjával. — Három kapoccsal kellett összefognom a sebet, úgy felrepedt itt neki a szeme mellett. Nem szoktunk hozzá ebben a kórházban a sze­relmi kakasviadalhoz, de a fej­lődés ezt is meghozta. Hol van Erika? Itt volt, a fér­je Is itt volt. Erika nyikkant fáj­dalmában a pofontól, és ő bele akart vágni ököllel annak a dl­­vatbábu s/.arjancsinak a pofájá­ba. A doktor azt mondja, hogy be is vert neki, három kapoccsal kellett összehúzni a sebet a sze­me mellett... A doktor biztatóan megmar­kolta a vállát. Felszlsszent. — Hát ez fájni fog pár napig — nevetett a borostás arc. — Szóval haza akar menni. Én nem bánom, mehet, de ha összecsuk* ük az utcán, a szemem elé ne kerüljön, értjük egymást? Hol­nap pedig jelentkezik, újra meg akarom vizsgálni, csak a rend kedvéért, hadd teljen az időm. Mázlija volt, ezt nekem elhiheti. Rá is mehetett volna. — Meg­csóválta a fejét: — Vasbeton konstrukció maga. Agyrázkódás nélkül megúszni... Aludt egy sort, és kész. Kemény a feje, fia­talúr. Na. sétáljon csak oda-vlsz­­sza itt előttem.., Attól fáj-e az ökle, hogy kire­pült a kocsiból, vagy attól, hogy a pofájába vert annak a tető­nek? Teljesen normálisak a lép­tei, csak valamivel több levegő kellene, nagyon fülledt ebben a szűk szobában. Egy vezérigazga­tónénak meg a babájának Jár külön szoba... Ezek mind tud­ják. hogy ő meg Erika ... Szembefordult az orvossal, és megállt. — Ml van? Szédül? — Nem. Azt szeretném kérdez­ni, hogy ő hol van? — Kicsoda? — Az orvos levet­te fejéről a szemtükröt. — Per­sze, önagysága. Hazament a fér­jével. Annak rendje-módja sze­rint. Magával viszont, mielőtt távozik, még valaki szeretne szót váltani. 10. A rendőr főhadnagy kigombolt tropikál lemberdzsekben ült az ügyeletes orvosi szoba íróaszta­lánál. Fehér atlétatrikóján Itt-ott vöröses szőrszálak bújtak át. — Üljön le. Ugrál Béla, autó­szerelő, huszonkét éves. Illetve... — A pufók arcon mosoly futott át. — Maga a napokban lesz hu­szonhárom éves. Csepp híján nem érte meg a születésnapját. Tessék, az Igazolványai. — Köszönöm. Erikát megpofozta a tetű, még­is hazament vele. Azt kiabálta, hogy utálja, el akar válni tőle... Mégis hazament vele. ___ (Folytatjuk.)__ (69.) Csend lett. Anyu mozdult el­sőnek. Odalépett az asztalhoz. Erős alakja úgy magasodott Feri asztalra könyöklő széles felsőtes­te mögött, mint gyerekkorukban. — Szépen végigeszed az ebé­det, Maszat, utána ha akarod, el­mehetsz a kórházba, lett-e bajuk a lányoknak. Remélem, nincs semmi, de úgyse aludnál, ha nem mennél el. — Lapos tányért vett le a polcról, és odalépett vele a tűzhelyhez. — Kapcsold ki a ze­nét, majd ötkor meghallgatod a híreket. — Melyik kórházba vitték őket? Feri engedett magának egy po­hár vizet a csapból: — Halottat csak egyet mondott a rádió, de az férfi volt. A sebe­sülteket a balesetibe viszik a mentők, tudhatod. Majd odafuva­rozlak a motorral. Most már úgyis mindegy, elszúrtam ezt a napot. Ügy hagytam ott miattad Zsuzsát, hogy szólni se volt ide­je. Elégedett vagy?

Next

/
Oldalképek
Tartalom