Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

1917. július 5. • PETŐFI NÉPE • f A Katona József Múzeum kiállítása Jelentős szerepet vállalt ma­gára Bács-Kiskun megye Ta­nácsa és a kecskeméti Katona József Múzeum, amikor előké­szítette és megszervezte „A _ nép­művészet szellemében” című, el­ső országos kiállítást 1975-ben. A tárlat, ha nem is teljes mély­ségében, de feltárta azokat az alkotói törekvéseket, amelyek a népművészet ihlető hatásából sarjadtak. A második pályázati felhívás már szövegezésében is határozottabban fejtette ki a kul­túrpolitikai célját az idén. Miért fontos ma a régi korok népi kultúrájára alapozni? Min­den alkotó művész számára az a legfőbb, hogy megtalálja az egyetemes közlési módot, a kö­zös nyelvet, amelyet a művész teremt és a közönség is használ, ért. Kondor Béla utolsó köteté­nek a címe, a Jelet hagyni ér­zékletesen fejezi ki ezt a szán­dékot.. A szimbolikus ábrázolás­nak éppen az a sajátos módja, ahogy a népművészet tette, lehet az egyik lehetséges út, amelyen a művészet visszatalálhat a je­lentéshez. Máig is érvényes, amit József Attila 1932-ben írt a Fia­talságunk és a népművészet cí­mű cikkében: „A proletárművé­szet ősét a népművészetben lát­ja, hiszen a népművészet ha­gyományosan kollektív. A nép­művészet a felgyülemlett, jelen levő múlt, hatékony emlék, mely irányítja a jövőt. De azét, akinek van Jövője." A felszabadulás utáni képzőművészetünknek így lett Derkovlts a proletárőse, és késve bevallott szellemi irányí­tója Vajda művészete... A népművészet szellemében című, II. Országos Képző- és Iparművészeti Kiállítás rangját olyan alkotók jelzik, mint Vajda Lajos harcostársa, Korniss De­zső, Martyn Ferenc, vagy a hetvenes évek felfedezettje, Tóth Menyhért. A fiatalabbak közül Keserű Ilona, Delm Pál, Bak Imre, Kátay Mihály. Talán vulgáris kérdés, de megkockáztatom: hány mű és művész jelenlétére van szükség, hogy ne csak egy-egy alkotó egyéni törekvései tűnjenek fel a kiállításon. Többről van-e szó? Mai képzőművészetünk fontos vonulatáról, vagy csupán szeren­csés kézzel összeválogatott mű­vekről, amelyekből kiolvasható a népművészeti program? A tárlat rendezője, Bánszky Pál okos meggondolással egymás mellé állította azokat az alkotó­kat, akiknek a pólyája összekap­csolódott e törekvésekkel. Egy teremben szerepelteti Kornisst és a körülötte kirajzó művésze­ket: Bak Imrét, Deim Pált, Ke­serű Ilonát, valamint a „pécsi műhely”-ből Martynt és Lantos Ferencet. Tóth Menyhért Pólyák Ferkója az azonos mértékűséget hivatott kifejezni. Korniss teljesítménye megha­tározó a jelenkori képzőművé­szetben. Jelenléte ünnep és programot ad. Fegyelmezett anyagformálósa, tiszta színfelüle­tei példaként szolgálnak. Hűvös tárgyilagossággal fejti ki a for­mák és színek absztrakt elren­dezését. Mégsem nélkülözi a já­tékosságot, s az előadás emelke­dettsége mellett az iróniát sem. (Elképzelhető lett volna egy kü­lön teremnyi Korniss-mű bemu­tatása is.) Keserű Ilona törekvé­• Dugár János: Vessző labirintus (játszótéri makett). Jobbra: Kumpost Éva: Juhász (kerámia). • Kátay Mihály: Déli Bába (tűzzománc). sei inkább az avantgard-hoz áll­nak közelebb. Még akkor is ha a képek címadása rokonságot vál­lal a népművészet díszítő ele­meivel. Az utóbbi évek nagy fel­fedezettje, a Bács-Kiskun me­gyei Tóth Menyhért méltán kap­ta meg életműve elismeréséül a kiállítás fődíját. ' A Nap és a Föld rokona, fényből táplálkozó, tiszta művész. Keveset emlege­tett tulajdonságaként jelentkezik groteszk humora. Fehér képei az alkotópálya összefoglalásai. Saj­nálatos, hogy nem a legjelentő­sebb festményeivel szerepel a kecskeméti kiállításon. A középső teremben kaptak helyet az Iparművészek, és itt van Kő Pál Kossuth-szobra. Az összetartozás mértéke annyiban tér el, amennyiben a vállalt anyag természete is más. A Kossuth-szoborral áll szemben Kátay Mihály Déli bábája, mint eltérő program. Míg Kő Pál a közgondolkodás Kossuth-(képét deheroizálja, Kátay kísérletet tesz a népművészeti formálás majdnem szó szerinti továbbgon­dolására. A motívumokat ere­deti értelmükben, jelenté­sükben használja fel, szer­ves egészet létrehozva. Mo­réin Edit és Petrilía István zo­mánc-, fém- és faművei hasonló szellemben követik Kátay művé­szetét. Azonos megformálásuk • Balázs Irén: Bábok (textil). • Jobbra: Banga Ferenc: Madár ószeres (linómetszet). alig tesz stllárls különbséget hár­mójuk között. Németh János falikerámlai egészséges életörömről vallanak. Balázs Irén páratlan módon ala­kítja domború plasztikává a tex­tilt. Műveit a gondolatiság ural­ja, de ez mégsem feszíti túl az anyagszerűség korlátáit. Festmények, grafikák, kerá­miák, zománc- és ötvösművek, textilmunkák meg nem engedhe­tő zsúfoltsága zavarja a harma­dik terem összképét. A grafikai anyagban két jelentős alkotó, Csohány Kálmán és a díjazott Banga Ferenc szerepel. Csohány falujának népi szokásait az em­lékező ember átszellemült érzé­kenységével, kicsiszolt vonalkul­túrával jeleníti meg. Ellentéte Banga Ferenc, aki sűrű vonal­gombolyagból sejteti elő a figu­ráit. Fiatal kora ellenére kiér­lelt szemléletről tanúskodnak a lapjai. Nem a tárgyi emlékek motívumkincséből táplálkozik, hanem a népi fantázia bizarr, babonás, közmondásos mesevilá­gával tart rokonságot. Eszköze nem a rafinált átírás, hanem a természetes mesélő kedv. Hét képpel szerepel a kiállí­táson Kalmárné Horóczi Margit. A balladákból című sorozat „ikonosztázzá” való komponálása egyáltalán nem szerencsés. A két sorban egymás alá helyezett, bekeretezett képek nem tudják igazolni összetartozásukat. Sza­­lay Ferenc „történelmi ikonosz­­tóza”, amelyet Papp Gábor elem­zett a Művészet 1975-ös évfolya­mának ötödik számában, veti fel ennek a formának az ellent­mondásait. A Nagyanyám kendő­je mélyebb, balladaszerűbb, több teret enged a képzeletnek. Díja­zása egyben ösztönzés a válasz­tolt út további folytatásához, amelyhez anyagi segítséget nyújt a Szerszámgépipari Művek kecs­keméti gyárával kötött alkotói szerződés. Nagy Kristóf faragott játékait csak a katalógusban tünteti fel, mivel a kiállítás megnyitása előtt néhány nappal a széche­­nylvárosl lakótelepre vitte, a gyerekek .nagy örömére. Dugár János vesszőlablrlntusáért is kár lenne, ha nem tölthetné be kör­nyezetformáló szerepét, ha csak a tárlatlátogatók kedvelt makett­ja maradna. Érthetetlen viszont, hogy mi indokolta Ka)ári Gyula szerep­lését. Bár balladái hangja roko­­nítja a népművészet világával, a hagyomány ilyen széles tágítása parttalanná teszi az összefogla­lást. Diószegi Balázs is legalább ilyen meggyőző lett volna. Meg­kérdezhetnénk ugyanakkor, hogy hol vannak azok az alkotók, akik két éve mutatkoztak be: Berki Viola, Pekáry István, Orosz Já­nos, Somogyi Győző. Meghívták, de távol maradt Schéner Mihály. Jelenlétük tovább erősítette vol­na a kiállítást. * A folklór szellemét tükröző or­szágos tárlat Kecskeméten most már nemcsak felmérte, de Igazolta is a rendezők elképzeléseit. A nép­művészet jelen van a kortárs magyar képző- és iparművészet­ben „hatékony múltként", „ele­ven emlékként”, s egyik alakító­jává válhat kultúránk jövőjének. Erre utal az is, hogy a díjakat zömében fiatal művészek alkotá­sai érdemelték ki. Csáky L. György Mentes a divat A beszéd, a stílus olyan, mint az öltözködés: vannak tartós szokások, de a divat is szerepet játszik a változásban. Egyszer ízléstelen formákkal árasztja el, máskor tetszetős, 'hasznos lele­ményekkel gazdagítja. Ilyenkor divatmámor, szeszé­lyes és teremtő fertőzete mai nyelvünknek a mentes-járvány. Mármint a -mentes utótagú ösz­­szetett mellékneveink népszerű­sítése. Az utak torlódás-, forga­lom- és csúszásmentesek az idő­járásjelentésben hemzsegnek a köd-, hó-, szél-, pára- és fagy­mentes szavak. Az iskolában ké­sésmentes, hiányzásmentes napok vannak, bukásmentes osztályok. Egy-két éve a budapesti házak falai tele voltak a diadalmas Jel­mondattal: „Ez a kerület pat­­kánymentesl". □ □ □ Maga a nyelvi forma régi. Megszokott, évszázados szaval hi­vatalos nyelvünknek az adó-, vám-, díj-, bér-, kamat-, portó-, Illetékmentes — mind azt Jelenti, nem kell fizetnünk valamiért, valami terhei kötelezettségtől mentesítve vagyunk. „A «Stá­dium-bán — írta Kossuth — az volt, hogy a nemes adómentesen bírjon minden nemesi földet”. Az alapszótól — ment — kapta a Jelentését: valami baj, kötele­zettség, kellemetlenség nélküli dolog. Mint a monarchla-szagú hadmentes, vagy az állatvásúrok­­ról szóló sztereotip mondat szó­­közülete: „Vészmentes helyről mindenfajta állat felhajtható". Ezeket a szavakat nemigen kárhoztatták régi nyelvművelő­ink se. Balassa József a húszas években kiadott Helyes magyar­­ság-ában elfogadja azokat a ki­fejezéseket, amelyekben „a mentes valamely törvényes in­tézkedéssel mentesítést Jelent”. A többit azonban ellenzi. Ezt a félévszázados, nézetet bizony elsodorta az élő nyelv áradata. Ma már a kényesebb ízlésűek is nyugodtan használják a famentes papír, a válságmen­tes időszak, a légmentes szige­telés szókapcsolatokat. Értelmező szótárunk két tucat ilyeh össze­tételt sorol föl kárhoztatás nél­kül, de megoldhatjuk további egy-két tucattal, formára hibát­lan, pontos jelentésű, nehezen helyettesíthető összetételekkel. n □ □ Befogadjuk-e őket? Örömmel, vagy csak beletörődve létezésük­be? Kerüljük, vagy akár irtsuk őket ? Mindenesetre: gátlástalan ter­jeszkedésüknek gátat kellene vet­ni. A legridegebben azokkal a szavakkal kell elbánnunk, ame­lyek eltorzítják a szerkezet ere­deti értelmét, szerepét: „valami káros, oda nem illő dolog hiá­nya”. Nevetséges a kisebb vasúti pénztárak .ablakában látható föl­irat: „Jegyet csak vonatmentes időben szolgáltatunk ki". Vonat­mentes idő: amikor a vonat nem alkalmatlankodik. Továbbá,, nemigen híve a tévének, aki azt mondja: „A hétfő adásmentes nap”. Hacsak nem ilyen értelem­ben: végre moziba mehetünk! És mit gondoljunk azokról a neve­lőkről, akik tanításmentes napo­kat emlegetnek? Ugyancsak hamisan cseng a csíramentes, hiszen a csira köz­napi használatban életet jelent, A biológiában a cslramentes nem azt akarja kifejezni: élet­­képtelen, hanem: steril, tiszta, baktériummentes. Még ravaszabb a politikamentes, tulajdonképpen csakis idézőjelben, lrónikusan használhatjuk, mert egyrészt ma­gát a politikát rosszallja más­részt köztudomású, hogy minden dolognak van politikai tartalma, vonatkozása. Ellekezve kell fogadnunk a gombamódra szaporodó mentes­eket azért is, mert terjeszkedé­sük tovább sápasztja amúgy is egyhangú, -e-hangokkal túlter­helt nyelvünket. A fegyvermen­tes, tehermentes valósággal me­­keg. A selejtmentes eléggé meg­szilárdult, mégis szívesebben írom le helyette, a Jó hangzás miatt: selejt nélküli. A kompll­­káclómentes: idétlen szókígyó. A konfliktusmentes a belső rím monotómlája miatt is ellenszen­ves. □ □ □ Sokféle módon ellenállhatunk a -mentes agresszív terjeszkedé­sének. Legfőbb helyettesítője a fosztóképzős szerkezet és a nél­kül névutó. Mondhatjuk így: íé­­regtelen lakás, alkohol nélküli üdítő ital, baleset nélküli köz­lekedés, szálka nélküli hal, bukás nélküli osztály. A pormentes út helyett szebb, természetesebb a portalan, a lázmentes helyett a láztalan. A díjmentes szintén lehet díj­talan — sőt ingyenes is, tehát más szavakkal is helyettesíthet­jük ezt az élősdl szerkezetet. A hézagmentes nem más, mint fo­lyamatos, összefüggő, szüntelen, megszakítás nélküli; tagolatlan, egybefüggő, szakadatlan, lánco­­latos — vagy szorosan Illesztett, szigetelt, tömített stb. Egy sereg­nyi pontosabb, egyedibb kifeje­zés elé akar furakodnl a fontos­kodó hézagmentes. Kerüljük — de ne üldözzük, ne tagadjuk ki a nyelvünkből ezt a lehetőséget. Ne mondjunk le róla, ha hasznunkra van. A légmentes nem cserélhető föl sem a légtelennel, sem a lég­üressel. A zajmentes helyett nem jó a zajtalan vagy a zaj nél­küli (igaz, néha megteszi a csen­des is). A vízmentes hasznosan egészíti ki társait, a vízzárót, víztaszítót, vízhatlant. □ □ □ Olyan hát ez a mentes, mint fűszer az ételben: ha a kelleté­nél többet használjuk, vagy nem a megfelelő helyen, ártalmára van a nyelvnek, de ha módjá­val és ízléssel, akkor hasznos le­het, új jelentéseket, új ízeket adhat beszédünknek. F. L. \ wmmmmmmmmmmm (72.) — Biztosan igaza van Stark úrnak. Amíg lehet, eljár délutánon­ként ide, nem adja fel ezt a ke­resetet, de ha Stark úr balhézni fog, hogy igenis lépjen be telje­seb, úgy otthagyja, mintha soha­se járt volna hozzá. Ha felve­szik a technikumba, úgyse lesz Ideje, hogy rendszeresen bedol­gozzon ide vagy máshova. Estére elolvassa otthon azt a papírt is, amit Bódi bácsi a je­lentkezési lappal együtt küldött. Rajta van, mit kell tudni a fel­vételi vizsgán. Az utcán lassít egy kocsi, ön­kéntelenül a kapu felé fordult. Ha Erika állna meg a Renault­­vul a kapu előtt... Megint az a hideglelés. Felcsúszna Erika combján a szoknya, ahogy min­dig felcsúszott, valahányszor ki­szállt a volán mellől. Ez egy Skoda ezres. Ide Jön a gazdá­ja. Már le is állította a motort. Stark úr elgurult mellőle a kuncsuft elé. Erikáért mindenre képes lett volna. Most is Fali Mail füstöt érez. Remegett Erika térde, ami­kor ott a várbástyán a combjai­val is hbzzásimult. Megtámaszkodott a motorház peremén. Ha hirtelen lehajol, még mindig beleszúr a fejébe a kötés alatt a fájás. — Béla, kérem! — Tessék, Stark úr... — Itt ez a kompressziódiag­ram, jöjjön csak, nézze meg maga is ... Siessen, mindjárt el­ered az eső! * Maszat vigyázva kidugta fejét az eresz alól. Felnézett az égre, és kinyújtotta maga elé a kezét. Még rohangásznak a magasban a felhők, de már nem kezdik újra a locsolást odaföntről. Egy csepp se esett a kezére. Megló­­bálta kézitáskáját, és kilépett az eresz alól. Atpingáltathatná Stark úr ezt a vénséges cégtáblát. Stark Já­nos ... utó- és motorszerel... lapítási év 192... Dóri biztosan megfestené Stark úrnak fuslbun. Muris: ...utó- és motorszerel... Be is nézhetne a kapun, nyit­va van a fél szárnya, de akkor Béla is megláthatná, és még az se biztos, hogy meg fogja-e vár­ni Bélát. Meg az se biztos, hogy Béla Itt van. Annak a vasárna­pi autóbalesetnek meg a Béla autós nőjének közük van egy­máshoz, az fix. Kifigyelte, hogy Béla vasárnap óta mindennap huzaér hatra, vagy már előbb Is otthon van. Hát akkor vagy a nő kopott le vasárnap óta, vagy Béla nem jár ide a Stark úr­hoz, hanem délután van együtt a nővel. Meg kellett volna kér­deznie tőle, mi volt az a bal­eset, de ott a kórházban meg végig hazáig, ahogy Béla mellett lépkedett, nem volt elég bátor­sága, hogy kiszedje belőle, mit csinált, amitől úgy be kellett kötözni, meg aztán nem is any­­nyira a bátorság hiányzott, ha­nem inkább az volt a szituáció, hogy oltárian örült, hogy nem lett nagyobb baja Bélának, és csak hagyta, hadd hallgasson, az is jó volt, hogy egyáltalán ott lépkedhetett az oldalán. Megfordult, visszafelé • sétált. Ránézett a karórájára. Jár egy­általán ez a vacak? Még mindig csak fél hat, pedig az előbb már öt perc múlva lett volna, és negyed hatkor még zuhogott az eső. Mégis be kellene kukkolni az udvarra. Talán a deszkakerí­tésen van valahol egy lyuk vagy rés. És ha nincs itt Béla? In­kább vár még egy darabig. Leg­alább addig is marad a torká­ban ez a csiklandós Izgalom, a várakozás, hogy Béla mégis ki­jön a kapun, és ő hanyag járás­sal szembesétál vele, mint a Marilyn Monroe, Ja persze, ez a Stark úr műhelye, te Ide Jársz fusizni... Mégis vissza kellene fordulni. Valahol bekukucskál a keríté­sen. És hu a nővel van? Babus­gatja az a spiné, simogatja a bekötözött fejét, belesuttog a fü­lébe, az ilyen nők állatién tud­nak anyáskodni, az embernek ki­megy a gálája, ahogy Kócziánné is affektál a karbantartó srácok­kal, mert ahogy közeledik a negyvenhez — Kisné is mondta —, irányt vett az ifjúság szondá­zására, ugye, már nem sokáig használhatja ki, hogy ő a szép Kócziánné. Tíz évvel ezelőtt egész jó bőr lehetett, még min­dig el lehet hinni róla, ha pre­cízebben kitatarozza magát. Lábujjhegyre állt, hogy felér­je a lyukat, ahol egy görcs hiányzott a deszkából. De jó, ha eső után így végigfut a meleg az emberen! Nincs a nővel, itt van, frankón ő az, fején a kö­tés, ott mosakszik a lavór fölé hajolva, és ez a tolószékes sze­gény ürge a Stark úr... Most szépen le kell nyugtat­ni magát, van rá pár perce, amíg Béla felöltözik. Addigra felveszi a csodálkozó képét. Elmosolyodott. Helyes ez a kis krapek a kék iskolásköpe­nyében, az óriás aktatáskájával, alig látszik ki a földből, nagyobb nála a táskája. Rümosolygott a kisfiúra: — Szia. A gyerek felnézett rá, össze­húzta pelyhesszőke szemöldökét, és félrehejtotta kis, kerek fejét. — Szia — mondta bizonytala­nul. — Te tudod, ki vagyok? — Nem tudom, de megmond­hatod. Elsős vagy? — Hát akkor tudod... Hát te ki vagy? — Ha megmondod a nevedet én Is megmondom. — Nem mondom meg. Mit le­selkedtél itt a kerítésen? — Várok egy bácsit. A gyereknek eszébe jutott va­lami. Huncut fény jelent meg a szemében. Iskolásköpenye zse­béből krétadarabot vett elő, és Maszat elé tartotta. — Megmondom a nevemet, de írd fel oda a kerítés tetejére, hogy hajrá Fradi! Onnan a Ta­kács se tudja letörölni, pedig sokkal nagyobb, mint én. — Honnan tudod, hogy Fradi drukker vagyok? — Hát nem az vagy? — De az. — Hát akkor írd fel. De nagy betűvel! Maszat felnyúlt a krétával a deszkapalánk tetejére. — A Takács milyen drukker? — Újpest. De a Fradi lesz a bajnok. Apu vasárnap kivisz a stadionba, megígérte. Jó neked, feléred a kerítést. — Te is feléred, ha megnősz. — Én akkor se leszek nagy. Apu is kicsi, anyu mindig azt mondja neki, hogy akkora, mint egy kutya ülve. — Biztosan csak akkor, ha veszekednek. — Tegnap is ... A gyerek abbahagyta, amit mondani akart. — Hát ti mit csináltok Itt? Maszat keze megállt a krétá­val a palánkon. Nyelt egyet, az­tán gyorsan nagy lélegzetet vett. — Szia. \ Szembefordult Bélával, Most kellene könnyedén, alig megle­petten megkérdeznie tőle, hogy hát te meg honnan kerülsz elő, de ahogy itt áll rajtakapottan, annak is örülhet, hogy nem pi­rult el. — Most indulsz haza? Mehe^ tünk együtt, itt jártam a ... — írjad végig, és tegyél utána felkiáltójelet — rántotta meg a kezét a kisfiú. Aranyos, kedves kicsi ember, kisegítette, úgyse tudott volna mit hazudni. Felkaparta a palánkra a Fra­di i-jét és a felkiáltójelet. — így megfelel? — Egész jó. Kösz. Szia. A kicsi kikapta Maszat tenye­réből a krétát, és elrohant óriási táskájával. — Ki volt ez a pöttöm? — né­zett a gyerek után Béla. — A ... barátnőm kisfia. In­nen hoztam az iskolából. — Nem kíséred haza? — Innen már hazatalál. Me^ hetünk, ha nincs más dolgod. Na, ezen végre túlesett. Máz­lija volt ezzel a kis krapekkal. — Valami papír lóg ki a zse^ bedből. — Oldalt hajtotta o fe­jét, hogy el tudja olvasni a pa­pír tetején a nagy fekete betű­ket. Jelentkezési lap. — Hovg akarsz jelentkezni? — A főmérnökünk, tanulóko­romban ő volt a mesterem, va­lamelyik éjjel a fejében vette, hogy elküld tanulni, Előbb tech­nikumba, aztán egyetemre. Ilyene­ket szokott Álmodni. Azt akarja, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom