Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

1977. július 1. • PETŐFI NÉPE • 3 Csábít a szójáték: a tudás tit­ka a TIT. Persze, inkább a több­let-tudásé. Amit ráadásként, ér­deklődésből, tudásvágyból, szor­galommal tanulunk, kitoldva és naprakészen tartva azt, amit az iskolában megalapoztunk. Mostanában napirendben van a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat munkája, elsősorban azért, mert alkotmányos tanácskozásai folyanak, s érik el a napokban az országos közgyűlés legmagasabb szintjét. Számadás ez a gyűlés­sorozat, önvizsgálat és tervek ko­vácsolása. Arról ad számot a TIT, mit tett eddig a tudás tit­kainak közkinccsé tételéért, s mit tervez tenni a jövőben. Vajon gondolunk-e rá, hogy a természet és a tudás titkai ki­bontakozni vágyó titkok, foltá­­rulkozásra, megosztásra váró tit­kok? A természet és a tudás min­den titka arra törekszik, hogy ép­penséggel ne legyen és ne ma­radjon titok, hanem legyen egy­re nyilvánvalóbb s egyre meg­osztottabb, sokak kincse, ismere­te. Ez a TIT dolga, fölfedni, meg­magyarázni, közkinccsé tenni a természet és a tudás megannyi titkát, hogy terjedjenek, meggyö­keresedjenek és lombosodjanak. Ezek a titkok, a természet és a tudás titkai, ha bölcsen, s em­berségesen bánnak velük, mint a napfény, világítanak és egészsé­gessé tesznek, gyarapítanak, és megelevenítenek. Nem is kérdés az, hogy kell-e a természet és a tudás titkait terjeszteni, legfel­jebb az: hogyan kell? Érdekesen és érthetően, termé­szetesen. S úgy, hogy a részt ve­vő — valóban részt vegyen ben­ne. Mostanában — túl a sajtó munkáján — sokszor esik szó a tévé versenytárs-voltáról, az is­meretterjesztéssel kapcsolatosan is. Csakhogy a TIT munkájának van egy fölbecsülhetetlen előnye a televíziózással szemben: szemé­lyes volta. A részvétel lehetősége. Az eszmecsere többlete. S ezt a tudomány, a tudás tit­kaira éppúgy el lehet mondani, mint a művészetére. Napjaink alapvető kérdése, hogy a művelt­ség lehet-e egyetemes. Ha néhány évvel ezelőtt aggályos volt a hu­mán-műveltség egyoldalúsága, hovatovább a technikai tudás egyoldalúságai okozhatnak aggo­dalmat. Tudását az ember em­berségesen kétségkívül csak ak­kor használhatja föl, békésen és nem pusztitóan, bölcsen és nem oktalanul, jövőt tárva és nem el­­rekesztve, ha a tudás erkölcsiség­­gel párosul, vagyis ha a termé­szet és a tudás titkaihoz önma­gunk megismerése és jellemünk tisztasága járul. Ez korunkban — valójában mindig is — a művé­szet feladata. S ahhoz, hogy ' a művészet ezt a szerepét jól te­gye, feladatát véghezvigye, nem elég a művészetet pihenésre, ki­­kapcsolódásra, szórakozásra hasz­nálni, hanem érteni is kell. A művészet titkai is föltárhatók, föl is kell tárni őket. Ez is a TIT feladata. Hogy kiegészítse a saj­tó és a tévé kultúraterjesztő te­vékenységét, hogy eszmecsere ke­retében tanítson meg a művek, a művészet élvezetére. Z. L. Mától egységes, felemelt műszakpótlék Bács-Kiskunban 15 ezer dolgozót érint a rendelkezés pp-------—■— PANORAMA Mint ismeretes, mától, július 1-től, a Minisztertanács határo­zata alapján, egységes, felemelt műszakpótlékot fizetnek azok­nak, akik az iparban, az élelmi­szer-kiskereskedelemben, a ven­déglátásban több műszakban végzik munkájukat. Princz Lász­lótól, az SZMT titkárától és Ko­vács Páltól, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági osztályának vezetőjétől arra kér­tem felvilágosítást, milyen hatá­sa van a kormányhatározatnak Bács-Kiskunban. Beszélgető partnereim elmond­ták, hogy a rendelkezés a fen­tieken kívül érinti a kijelölt, nem iparágba sorolt, de ipari tevé­kenységeket folytató (például UNIVER ÁFÉSZ) dolgozókra is. A megye üzemeiben a ledolgozott munkanapoknak csaknem egy­­harmada több műszakos, ami kb. 14—15 ezer dolgozót érint. Külö­nösen kedvező helyzetet teremt a határozat a könnyűipari ágazat­ban, ahol a második műszakban eddig nem fizettek műszakpótlé­kot, vagy csak öt-tíz százalékot. Mától itt is egységesen 20 száza­lék a második, és 40 százalék a harmadik műszakban a bérpót­lék. Az állam 1,8 milliárd forint tá­mogatást nyújt a műszakpótlék emelésére. Ebből azok a vállala­tok részesülnek, amelyeknél a második-harmadik műszakban teljesitett munkanapok aránya 1976-ban elérte a teljesített ösz­­szes munkanap 8 százalékát. S ebből á támogatásból azok a vál­* Napirenden a pályaválasztás Tegnap délelőtt Kecskeméten ülést tartott a megyei tanács pá­lyaválasztási albizottsága. Az ér­tekezleten pedagógusok, irányító beosztásban dolgozó szakemberek és egyes üzemek képviselői vet­tek részt. A megbeszélésen első­ként a Bács-Kiskun megyében végzett pályairányító tevékenysé­get értékelték. Tövis Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-he­lyettese egészítette ki az előzete­sen elkészített írásbeli jelentést. Utalt arra, hogy az iskolákban végzett tájékoztató, felvilágosító munka eredményessége szinte közvetlen népgazdasági haszonnal jár, hiszen a pedagógusok igen sokat tehetnek a gazdasági fejlő­dés, illetve a szolgáltatás fejlesz­tését nehezítő jelenlegi hiány­szakmák gondjainak megszünte­téséért, a fiatalok szakmai érdek­lődésének felkeltéséért. Az írásos jelentés szerzői az utánpótlás szempontjából tekin­tették át a megye munkaerő­gazdálkodásának gondjait. Az ál­talános iskolát az utóbbi években csökkenő számmal hagyják el a fiatalok a demográfiai hullám­völgy következtében. Mig a het­venes évek elején 3800—4000 szakmunkástanulót várhattak az intézetek, addig a beiskolázási keretszámokat az elmúlt években 3200-ra kellett csökkenteni. A hiányt részben a gyerekek tanulási szándékának növelésével lehetett pótolni. Az évtized ele­jén ezer-ezerkétszáz fiatal hagyta abba tanulmányait az általános iskola után, számuk viszont 1977-re háromszázötvenre csök­kent. A tavalyi továbbtanulási arány meghaladta a 94 százalékot, s ez a jó átgondolt és tervszerű pedagógiai munka bizonyítéka. A pályairányítás célirányossá­gát azonban javítani kell és le­het. Bizonyos kritika érheti még az általános iskolai képzés szín­vonalát, a középfokú tanintézetek oktató-nevelő munkáját, a mun­kahelyek elkötelezettségét — a későbbi lemorzsolódás alakulását illetően. Az 1973-as évben ugyan­is a gimnáziumokba és szakkö­zépiskolákba felvett diákok 15 százaléka nem jutott el az érett­ségiig. A szakmunkásképző in­tézetekben a kimaradtak aránya 20 százalék' felett van; 1973 és 1975 között több mint kétezer (!) diák hagyta abba a tanulást. Ez nagy veszteséget jelent üzemeink, mezőgazdasági szövetkezeteink szakember-utánpótlásában. A beszámoló részletesen ele­mezte a továbbtanulás idei me­gyei tapasztalatait is. A szak­munkásképző intézetekben lénye­gében be tudták tölteni a terve­zett keretszámokat: a háromezer­kétszáz helyre 3182 diákot vet­tek fel, köztük kilencven érettsé­gizett fiatalt. El kellett azonban utasítani több mint háromszáz je­lentkezőt. A pályaválasztási munka hiányosságaként köny­velhető még el az is, hogy az általános iskolát végzett tanulók egyötöde megyén kívüli taninté­zetet választott. A statisztikai adatok tükrében jónak tekinthető a megyében a gimnáziumok és szakközépisko­lák oktatási színvonala, élénk a diákság továbbtanulási szándéka. Az utóbbi tíz évben a felsőokta­tási intézményekbe jelentkezettek és sikeres felvételi vizsgát tettek számarányának alapján megyénk az ország első négy helyezettje között van. A megyei Pályaválasztási In­tézet munkáját és a szervezetet segítő pedagógusok és szakembe­rek tevékenységét jónak Ítélték a beszámoló szerzői. De megfo­galmazódott az a követelmény is, hogy elsősorban az úgynevezett hiányszakmákban, az eddigieknél többet kell tenni a diákok felvt­­lágositásáért. Udvarhelyi Istvánná, a keceli Arany János Általános Iskola pá­lyaválasztási felelős tanára az e feladatban érintett pedagógusok összetett munkáját ismertette. Elmondta, hogy a meggyőzést és felvilágosítást nemcsak az osz­tálytermekben, hanem a szülők között is tudatosan kell végezni. Ugyanakkor az iskolán belüli és azon kívüli oktató-nevelő mun­ka is számos, a pályaválasztás­ban hasznosítható lehetőséget kí­nál. A tanulóifjúság helyes szak­mai Irányítása a nevelők tudato­san megszervezett pedagógiai munkájával lehet csak hatásos. A pályaválasztási albizottság tagjai végezetül elfogadták a kö­vetkező ülések programterveze­tét. P. M. Elgondolkoz­hat az ember Móricz Zsig­­mond mondá­sán: gyalogol­ni jó. Aki já­rószerszámként lábait használja, útkoptatás közben mindenféle emberekkel találkozik, némelyik­kel rövidebb, olyikkal hosszabb disputába bocsátkozik, s célját elérvén azt jelentheti ki: nem­csak gyalogolni, találkozni is jó. Országot járni — Mkármivel — több az egyszerű kirándulásnál, gyaloglásnál. Aki elindul, annak nem csupán a megérkezés a cél­ja, hanem az útközbeni felfede­zés is, amikor szükségképpen megcsodálható a táj; felfedezhe­tő a különbség két falu élete kö­zött; s országépítő munkánk har­minckét évének eredménye is fel­tárul a szem előtt. Negyedsorban, aki túrázik, teste fárasztásával együtt izmait erősíti; edzettebbé, kitartóbbá válik. Négy „szempont" — nevezzük már csak az egyszerű­ség kedvéért is így — ami ma­gyarázatként szolgálhat a turiz­mus hasznos divatba jövetelére. S akkor még egy mondatot se szól­tunk magáról a turistáról, ki mind nagyobb számban verbu­válódik az ifjúság köréből... A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség egyik legrégebbi múlt­ra visszatekintő rendezvénye az Találkozni jó! lálkozója, először 1966-ban tar­tották meg, s az idén tizenket­tedszer került rá sor — ezúttal Bács-Kiskun megye székhelyén. Az első gondolat alighanem az lehetett: mi is vonzza ide az em­bert, s különösen a diákot; mi az, amit meg kell mutatni, ami­vel érdemes — s kell is — büsz­kélkedni. A mai Bács-Kiskun prezentálja-e azt a fejlődés-ké­pet, ami egész hazánkra jellem­ző, de a sok kicsi mozaikkocka közül melyikben van benne az egész? Mit is tudtak meg az if­jú országjárók megyénkről, s székhelyéről, Kecskemétről? Né­hány nappal a találkozó után is kimondhatjuk: azt, ami fontos, s azt, ami azzá teszi a jelent, ami. Azt, hogy az elmúlt ötéves terv­időszakban végre nemcsak hogy megállt a népesség csökkenése, de növekedett a lakosok száma; hogy ma már a munkásosztály számszerűen is a legnagyobb; hogy a szocialista ipar többet ter­mel mint a mezőgazdaság szo­cialista szektora; s hogy mind­ezek a túlzás nélkül történelmi jelentőségűnek számító eredmé­nyek belegyökereznek a minden­lalatok sem maradnak ki, ame­lyek eddig is megfizették a 20, illetve 40 százalékos műszakpótlé­kot. Az igy képződő összegeket ezeknél a vállalatoknál lehet és célszerű is bérfejlesztésre fordí­tani. Az SZMT-nél kapott tájékozta­tás szerint a könnyűiparban (a textil, a textilruházati, a bőr-, a bőrruházati, a cipőipari vállala­toknál) és a villamosenergia-ipar­­ban átlagosan 4 százalékos köz­ponti bérpreferenciával vált le­hetővé a fizikai dolgozók fizeté­sének emelése. Ehhez jön még a vállalati sajáterős bérfejlesztés, amit eddig tartalékoltak. Ily mó­don most együttesen jelentkezik a műszakpótlék és a bérfejlesztés jövedelemnövelő hatása. Termé­szetesen az érintett ágazatokban — ahol tízezren dolgoznak a me­gyében — ez üzemenként válto­zik. Több helyen nyolc-tíz, sőt a Habselyem Kötöttárugyárban 17 százalékkal növekszik átlagosan a dolgozók keresete. A könnyűiparban és a villa­­mosenergia-iparban a 4 százalé­kos béremelés jól szolgálja a más ágazatokhoz viszonyított kerese­tekben mutatkozó elmaradás mérséklését és a munkaerőgon­dok leküzdését. Éppen ezért fon­tos, hogy a béreket differenciál­tan, a munkateljesítmények nö­velésének ösztönzésére, a jól dol­gozók anyagi megbecsülésére használják fel. Tekintve, hogy jórészt alapbéresítésről van szó, célszerű a darabbéres alapbért nö­velni. Igen fontos, hogy a bér­emeléseket széles körben megvi­tassák a bizalmiakkal, mielőtt a vállalati szakszervezeti tanács ál­lást foglalt az ügyben. A bizal­miak a személyi besorolásoknál az egyetértési jogot gyakorolják, s ugyanez vonatkozik a mozgóbé­rekre és a jutalmazásokra is. Az említett bérintézkedések le­hetővé teszik azt; hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibon­takozott munkaversenyben jó eredményekre ösztönözzék a dol­gozókat. Ez természetesen válla­lati érdek is, hiszen a bérek eme­lésének jó részét, a vállalati nye­reség növelésével kell kigazdál­kodni. N. O. Szőlőtelepítés Kaskantyún A Kiskőrösi Állami Gaz­daság termelési rendszeréhez társulva, 180 hektár szőlőt telepít a kaskantyúi Homok­gyöngye Szakszövetkezet. A hosszú évek óta igen eredmé­nyesen gazdálkodó szövetke­zet az eredetileg 1982. évi befejezésre előirányzott te­lepítést a társulás nyújtotta segítség eredményeként, két évvel előbb, már 1980-ra elvégzi. A Kiskőrösi Állami Gazdasággal létesített együtt­működés nemcsak a telepí­tésre, hanem a szőlő közös feldolgozására, borászatra, valamint az értékesítésre is kiterjed. hasonlíthatatlanul könnyebb, s ne féljünk a szótól: emberibb életet téve lehetővé, A következő kérdés persze az, hogyan mutattuk be mindeze­ket a tizenkilenc megye valamint a főváros Országjáró Diákok Kö­rei képviselőinek. Mindenesetre életkori sajátosságaik figyelem­­bevételével; úgy, hogy a megta­pasztalt dolgok ne lexikon-szá­­razságú adatokként rögzítődjenek, de emberekhez-sorsokhoz, szép tájakhoz legyenek kapcsolhatók. Ha könyvből tanulom meg Kis­kőrös történelmét, nyomda festek­­szagú ismeretek birtokába jutot­tam; ha ugyanezt ott hallom, az ott élők mondják el hétköznapi szavakkal, akkor élmény-emlék­ként tíz év múlva is felötlik ben­nem az egész. Természetesen nemcsak „ko­moly” programok vártak a részt­vevőkre. Azért természetesen, mert az ifjúsági szövetség idei akcióprogramja az „Edzett ifjú­ságért” nevet-cimet viseli, s mert a tömegsport-mozgalom kibonta­koztatását kimondó februári KISZ KB-ülés után végered­ményben az ODOT volt a máso­dik országos rendezvény. A prog­ramokról annak idején beszámol­tunk, de a tudósítóműfaj nem tette lehetővé a hangulat érzé­keltetését. Nos, az ODOT-ra az Üreges gumigát Velence védelmére Az utóbbi évtizedben a világ szinte valamennyi újságja kon­gatta a vészharangot a műemlé­kekben oly gazdag Velence fe­lett. Kutatók ezrei — a világ minden tájáról — újabb és újabb ötleteket vetettek fel, hogyan le­hetne megmenteni a várost. Ve­lence ugyanis süllyed, és félő, hogy az árhullámok komoly kárt tesznek a cölöpökre épült műem­lék-épületekben. Legújabban Pirelli gumigyártó és a Furlanl építőipari cég mér­nökei azt javasolták, üreges, fel­fújható gumiköpenyből álló gá­takat helyezzenek el a velencei lagúnát átszelő három csator­nán. A gumiköpenyeket 9200— 9900 m hosszúságban az alapként szolgáló betonpillérekhez horgo­nyoznák le. Általában felfújatlan állapotban hagynák őket, így fö­löttük áthaladhatnak a hajók a lagúnába, és az átlagos nagysá­gú árhullám útjít sem torlaszol­nák el. Magas árapály idején hatal­mas szivattyúk tengervizet jut­tatnának a gumitömlőbe, amíg fel nem töltődnek. Ekkor éppen a tengerszint fölé emelkednének és így elzárnák a lagúnát. A veszély elmúltával újra leenged­nék őket. A Pirelll-cég szerint az elkép­zelés műszakilag reális. A labo­ratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a gumiköpeny szakítószi­lárdsága elegendő arra, hogy el­lenálljon a legviharosabb ten­germozgásnak is. A terv megva­lósíthatóságának a bizonyítására egy 77 m hosszú „bébi"-gátat lé­tesítenek egy másik lagúna szá­jában. Ha ez kiállja a próbát, az olasz kormány valószínűleg elfo­gadja a tervet. (KS) „Borostyánok” a levegőben A múlt évi finnországi vi­torlázó-repülő világbajnokság igazi eseménye az új lengyel repülőgép be­mutatkozása volt. A „Jan­­tar—2” (ma­gyarul: Bo­rostyán típusú szabad-kate­góriájú ver­senygép fesz­­távolsága 20,5 méter, a leg­korszerűbb szerkezetek egyike ma a világon. A gép Ma­gyarországon is jól ismert: a ma­gyar vitorlázó-repülő válogatott tagjai szinte kizárólag lengyel gépeken érik el évről évre nem­zetközileg is kiemelkedő eredmé­nyeiket, s a legutóbbi magyar VB-siker is a Jantarokhoz fűző­dik. A gépek mellett a lengyel piló­ták is a világ legjobbjai között vannak: Frantisec Kepka, Julian Ziobro, Henrik Muszczynskl és ^♦anvjslaw Kluk, illetve a nők között Adela Dankowska és Pe­lagia Majewska tudása és ered­ményei sok megbecsülést szerez­tek már a lengyel repülősportnak. Idén egyébként jubileuma van a lengyel repülésnek: 1977-ben ünnepli fennállásának 25. évfor­dulóját a lesznói repülőképző központ, ahol lengyel és külföldi sportrepülők egész sorát képezték ki. Leszno kétszer is világbajnok­ság színhelye volt, s évente itt tartják az egyik legrangosubb nemzetközi versenyt, a lengyel nemzeti bajnokságot is. A lesznói központ egyébként évek óta a té­li repülések színhelye. Légteré­ben mór számos Jelentős magyar eredmény is született. (INTERPRESS—KS) Nyári műkedvelő aranyásók örömmel csinálta azt, amit. Örömmel és — tegyük hozzá — kedvvel, s e két jelzővel talán sikerül visszaadni a találkozó sportversenyeinek hangulatát. A természetjáró akadályversenyek résztvevői éppúgy lelkesedéssel vágtak neki a homoknak, mint a tájfutók, s nem számított a tikkasztó hőség, semmi, csak a részvétel. Mindenkiben ott motoszkált, hogy jó együtt futni a másikkal, s hogy jó lenne, ha csak centivel is, előbb célba érni, s nem ki­zárólag a győzelemért. Nem az aranyéremre ment a játék, hanem arra, hogy mindenki adjon ma­gából valamit. Valamit, ami csak rá jellemző. S a találkozó hangu­lata ettől a plusztól lett — ahogy azt Spiegel József, a KISZ KB honvédelmi és sportosztályának helyettes vezetője is megfogal­mazta — ODOT-os. Azaz: több a fiatalosnál és több a diákosnál, egyszerre mindkettőt magába foglalva. Apró kis esetekre emlé­kezhetnek a résztvevők, eszükbe juthat a természetjáró akadály­­verseny egyik szereplője aki „zeo­­lógusnak" adta ki magát, s még sok minden. Bács-Kiskun megye, Kecskemét, koranyár. Tehát az Országjáró Diákok XII. Országos Találkozója. Amikor ismét be­igazolódott: találkozni jó! »Hal József jjpjgga Az Egyesült Államokban nyaranként a műkedvelő aranykeresők rajai lepik el Kalifornia, Ne­vada, a Colo­­rado-völgy le­gendás hírű, elhagyott aranybányáit, a múlt század derekán kezdő­dött nagy aranyláz idején hirtelen a föld­ből kinőtt, majd ugyan­olyan gyorsan elnéptelenedett „kísértetvárosokat". Az újraéledő western-romantika egyik meg­nyilatkozása ez az aranykereső hullám. Mondhatánk, visszafor­dulás az USA csekélyke történel­mének emlékeihez. Akik Igazán korhűek akarnak lenni, a képen látható módon indulnak útnak, szamárhátra erősítve a legfonto­sabb kellékeket, nem felejtvén otthon a rövid, kétcsövű puskát és a hatlövetű forgópisztolyt sem. A kevésbé romantikus, ám an­nál inkább gyakorlatias amatőr kutatók elindulás előtt fémkere­ső műszert is beszereznek — ha­sonlót ahboz, amilyet háborúban az aknakeresők kezében lehet látni I—, amely 2—2,5 méter mélységben levő fémekre is rea­gál (igaz ugyan, hogy a fémek közt nem tesz különbséget). A múlt században háromszor mozgatta meg a Föld lakosságát _________ ban bukkantak gazdag aranylele­tekre. 1851-ben Ausztráliában ta­láltak egy folyó vizében nagy mennyiségű/ aranyat. Alaszkát a múlt század hetvenes éveiben árasztották el az aranyásók. A kalandorok nagy seregén kívül tapasztalt aranyásók is érkeztek az éppen „divatba jött” terüle­tekre. Az „igazi” aranyásó szak­ember volt az arany és más fé­mek felkutatásában. Tudta, hogy arany csak bizonyos kőzetekben van, s hogy e kőzetek színe és rétegeik elhelyezkedése jelzi a le­lőhelyet. Bizonyára kevesen tud­ják, hogy a Jó aranyásók kiváló növényismerők is voltak, s szá­mon tartották azokat a növé­nyeket, amelyek csak ott nőnek, ahol a földben arany van. Nap­jaink kutatói sem hagyják fi­gyelmen kívül ezeket az értékes jelzéseket. • Felhők alatt a „repülő Borostyán". (Fotó: INTERPRESS—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom