Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-29 / 177. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. július 29. NAGYKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN: T elenleg négyezer-ki** Iencszázan laknak Bugacon. Ez a szám azonban csalóka, hiszen a nagyközség közigazgatási területe közel 31 ezer katasztrális hold, s az említett lakosságnak csupán egyharmada él bent Bugacon. A háromnegyed rész külterületi, tanyai lakos. Ebből a tényből természetesen adódnak azok a gondok, amelyek foglalkoztatják — és még jó néhány évig foglalkoztatni fogják — a nagyközség vezetőit. Persze nemcsak gondok vannak Bugacon, hanem eredmények is. Ezekről beszélgetünk Horváth Józseffel, a kecskeméti járási hivatal elnökhelyettesével, Seremety Lászlóval, a nagyközségi pártvezetőség titkárával és Nagykovácsi Jánossal, a nagyközségi tanács elnökével. A változás kezdete Bugacon Bugac 1970. augusztus 1-én kapta meg a nagyközségi rangot, tehát hét évvel ezelőtt. Tévedne, aki azt gondolná, hogy ezáltal egyik napról a másikra minden megváltozott. Az viszont kétségtelen, hogy elkezdődött a változás, pontosabban fogalmazva Bugáénak lehetősége nyílt arra, hogy változzon, fejlődjön, előbbre lépjen. Ez a lehetőség azonban elsősorban nem anyagiakban jelentkezett, noha pénzzel is mérhető. A nagyközség vezetői például kiszámították, hogy évenként két és félezer munkanapot takarít meg a lakosság, amióta nem kell utazgatnia egy-egy ügy elintézése végett a járási székhelyre. Alig van olyan, a tanácsok hatáskörébe tartozó téma, amit ne intéznének el Bugacon, a nagyközségi tanácsnál. Ez kétségtelen előny és takarékosság az idővel, s így a pénzzel is. — A nagyközségi szerepkörrel ugrásszerűen megnőtt a hatáskörünk is. Ez azt jelentette, hogy az apparátus dolgozóinak önálló, szakszerű és gyors (tehát határidőn belüli) döntéseket kellett hozniuk. Bele kellett tanulniuk az ügyintézésbe, abba, hogy amiről korábban a járásnál határoztak. most neki kell kimondania a döntő szót. Ebben a munkában, ebben a beletanulásban természetesen nem voltunk magunkra hagyatva. Nagyon sokat segített és segít ma is a járási hivatal — mondja Nagykovácsi János, akitől Horváth József veszi át a szót: — Ez a támogatás nekünk kötelességünk. Mégis jóleső érzés, hogy nem hiába fáradoztunk, mert például a Bugacon elintézett ügyekből csupán egy-két százalék kerül másodfokra. Példával illusztrálva: mondjuk 180 ügyből 2—3 volt olyan, amelyben a fellebbezést alaposnak találtuk. Ez jó arány. A nagyközség tanácsi apparátusa tehát alkalmas arra, hogy a megnövekedett önállóság• Bugac főutcája. (Méhesi Éva felvételei) gai élve megalapozott, a jogszabályoknak megfelelő határozatokat hozzon. Ügy is fogalmazhatnék, hogy felnőttek a feladatokhoz. A feladatok azonban nem kizárólag a lakossági ügyintézést jelentik, hanem településfejlesztési elképzelések, tervek valóra váltását, mozgósítást erre a munkára, s általában Bugac egészségügyi, művelődésügyi, kereskedelmi és kommunális téren történő előbbre lépését, a gazdasági fejlődést. Ebhez pedig pénz, anyag, munkaerő szükséges. Miként állnak ilyen tekintetben a nagyközségben ? — Azt kell mondanunk, hogy csak két éve folyik átgondolt fejlesztési munka. A tanács korábbi vezetői sajnos tervszerűnek egyáltalán nem mondható megoldásokkal próbálkoztak — kapcsolódik a beszélgetésbe Seremety László. — Ennek a kapkodásnak „köszönhető”, hogy például a nagyközség tizenkilenc utcájából mindössze hétben van vízvezeték, illetve járda. Nagyon nehéz helyzetben van a mostani vezetés az iskolai tantermeket illetően. Bugacon még szükségtanteremben is tanítanak. Olyan kicsi a hely egy-egy ilyen „tanteremben”, hogy a- pedagógus nem tud a padok közé menni. — Nemcsak Bugacra, de általában a tanyás településekre jellemző, hogy amíg a külterületen tágas, nagy épületben van az iskola, bent a településen szoronganak a gyerekek. A kecskeméti járásban tizenhat üres tanyai iskola van, s bent a községben, nagyközségben egy tűt sem lehet A Habselyem Kötöttárugyár helyi üzeme. leejteni — teszi hozzá Horváth József. — Az ötödik ötéves terv középpontjában nálunk éppen ezért négy tanterem bővítése, két napközis foglalkoztató terem építése és egy napi kétszáz adagos konyha létrehozása szerepjel — mondja Nagykovácsi János. — Évi fejlesztési alapunk félmillió forint. Ebből a pénzből aligha tudtuk volna reálisan tervezni az iskolára, a konyhára. Megkerestük viszont azokat a munkahelyeket, ahol húsznál több bugaci ember dolgozik, s támogatást kértünk. Nem zárkóztak el. A kecskeméti BOV például 120 ezer forintot, a Városföldi Állami Gazdaság 450 ezer forintot (évenkénti 150 ezer forintos „részletekben”), a helyi szövetkezetek öszszesen félmillió forintot adnak 1980-ig. De említhetem a Habselyem Kötöttárugyár félegyházi üzemét, ahonnan 50 ezer forintot kapunk, s évenként két kommunista műszak bevételét. Hozzájárul gondjaink enyhítéséhez a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bugaci erdészete is. Egyébként ők voltak az elsők, akik 1975-ben kommunista műszakot ajánlottak fel az iskolai tantermek és a napközi otthon épületének a javítására — sorolja a nagyközségi tanács elnöke. Mikor lesz Bugac olyan nagyközség, ahol nem a külterületen élők alkotják a lakosság nagyobb hányadát? Ezt megjósolni nehéz. Tény viszont, hogy évenként 40—45 ház épül bent a nagyközségben, s ezeket mind a külterületről beköltöző emberek építik. A lakosság lélekszáma nem változik, az említett 4900 bugaci „belső mozgása” jelenti a nagyközség gyarapodását. Sokat írtunk mi is,\de írtak és írnak országos lapok is a bugaci pusztáról, az oda áramló Idegenforgalomról, a turizmusról. Itt, a nagyközség jelenét, várható jövőjét elemző, latolgató beszélgetés során bennünket elsősorban nem az érdekelt. Bár kétségtelen: abban, hogy Bugac nagyközségi szerepkört kapott, ez a körülmény is számításba jött. • Épül az új gyógyszertár. • Iskola — szükségmegoldással. Gál Sándor A bogdankai szénkincs AZ ELSŐ FÉLÉV MÉRLEGE Két kunszentmiklósi üzemben Az első félév elteltével látogatást tettünk a VBKM egyik kunszentmiklósi gyáregységében, valamint a TEMAFORG \ általat helyi üzemében. A kérdés mindhárom helyen ugyanaz volt: Hogyan teljesítették az első féléves tervüket? Az Akkumulátorgyár telepén Bánfalvi Béla telepvezető a nehézségek felsorolásával kezdte: — Az első negyedév végén a szárazelemműhely késve kapta meg a horganyhüvely-szállítmányt, ezért volt fennakadás, a második negyedévben pedig az akkumulátorszereidében keletkezett átmeneti létszámhiány. Katonai szolgálat, illetve több dolgozó táppénzes kiesése miatt. Ennek ellenére a féléves tervünket gyakorlatilag teljesítettük. Számokban ez azt jelenti, hogy 71 millió forint értékű savas akkumulátort és 14 milliót érő szárazelemet állítottunk elő. Ha nagyon pontos akarok lenni, ez 99,7 százalékos teljesítménynek felel meg. A telepvezető elmondta még, hogy a termelést akadályozó tényezőkön jobb munkaszervezéssel tudtak úrrá lenni. Ehhez párosult a dolgozók lelkes munkája. Amikor szükség volt rá, a függetlenített csoportvezető is dolgozott, s volt időszak, amikor a meósok is besegítettek. Eredményes munkájukért külön elismerést érdemelnek a szocialista brigádok. A TEMAFORG Vállalat kunszentmiklósi üzemében Kóta György igazgató tájékoztatott az első félév eredményeiről. — Mennyiségi tervünket 99,1 százalékra teljesítettük. — mondta. A mennyiségi te./ teljesítésénél mutatkozó csekély elmaradás a bázishoz viszonyított normaváltozás következménye. Az első félévre egyébként a termékszerkezet váltás jellemző: január 1-től kezdett programszerűen termelni az új technológiájú üzem, amelyben exportunkat négyszeresére tudjuk növelni. Már megkezdte próbaüzemelését az a két nyugatnémet gép, amely ezt lehetővé teszi. Beszámolt az igazgató arról is, hogy hagyományos termékük, a géptisztító rongy iránt igen nagy a kereslet. Éppen ezért az üzem szocialista brigádjai (elhatározták, hogy a tervezett 7 ezer tonnával szemben 7309 tonnát termelnek belőle ebben az évben. Céljukat a termelékenység fokozásával és a munkafegyelem javításával kívánják elérni. Sitkéi Béla A kis Bogdanka faluról, amelynek 300 lakosa volt, még Lengyelországban is alig hallottak az emberek. Ma már „nagybetűvel” írják a nevét a lengyel gazdasági térképen. A falu határában 1965-ben a geológusok kutatni kezdtek, s megállapították, hogy mintegy 500 négyzetkilométer kiterjedésű szénmező van a föld alatt, s a kitermelhető szénvagyon 40 milliárd tonna. A bányanyitás kissé késett, mert a vidéken igen kiváló a búzatermesztés. 1980-ban azonban a bogdankai bánya már egymillió tonna szenet ad. Egy évtized múlva pedig a bogdankai Központi Szénmedence évi termelése 20 millió tonna lesz, ami a lengyel széntermelés 10 százaléka. A bogdankai bányavidék lényegesen különbözik majd a sziléziai szénmedencétől. A bányákat itt teljesen automatizálják. A szenet egy folyosókkal összekötött központi gyűjtőhelyről hozzák a felszínre. Ez a központi gyűjtőhely olyan helyen épül, ahol a talaj kevésbé alkalmas gabonatermesztésre. A KISZ-ből a pártba • A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozata kimondja: „A Kommunista Ifjúsági Szövetségben dolgozó párttagok és a pártszervezetek céltudatosan készítsék fel a legjobb fiatalokat a pártba való belépésre. A KISZ az ifjúsági vezetők és aktivisták tervszerű nevelésével váljék a párt egyik legfontosabb utánpótlási forrásává.” A feladat nem kicsi, s nagy felelősséggel végzendő politikai nevelőmunkát vár el az ifjúsági szervezettől. A tizedik és a tizenegyedik pártkongresszus között 148 ezer 288 párttagot vett az alapszervezetek, közülük a 26 éven aluliak aránya 44,1 százalék volt. Így természetesen a KISZ-en belül is növekedett a párttagok aránya — 7,5 százalékra. Az ifjúsági szövetség tagjainak egyik ajánlója — élve a párt szervezeti szabályzata által nyújtott lehetőséggel — nyolcvan százalékban a KISZ-taggyűlés volt. # Bács-Kiskunban az arányok nagyjából megegyeznek az országossal, bár a helyi adottságok miatt bizonyos különbségek is felfedezhetők, ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül ha a párt és a KISZ kapcsolatát vizsgáljuk. Mindenesetre tény, hogy az ifjúsági szervezet — a pártkongresszus határozatához híven — egyre nagyobb szerepet vállal tagjainak az MSZMP-be való ajánlásában. 1971-ben a KISZ-tagok 55,9 százalékának volt az egyik ajánlója az alapszervezeti taggyűlés. 1975-ben már 79,5-re. tavaly pedig 91.9 százalékra nőtt ez az arány. Levonhatók következtetések más adatokból is. 1975-ben ötszázhuszonnégy harminc éven aluli fiatal lett megyénkben párttag, közülük 309-en voltak a KISZ-nek is tagjai. Az összes felvett MSZMP-tagnak pedig majdnem kétharmada nem volt idősebb harmincévesnél. A két szám — 524 és 309 — olvastán feltehetjük a kérdést: ilyen sokan vannak a nem KISZ- tag fiatalok? Bács-Kiskunban az ifjúsági szövetség szervezettsége valamivel kisebb, mint másutt az országban, különösen, ami az iparosodottabb megyék KISZ-tag létszámát illeti. Ennek eredendően a gazdasági szerkezet az oka, bár mindent természetesen nem lehet ezzel magyarázni. Tény, hogy mindinkább fellendülőben vsa a szervezeti élet. A megye fogyasztási és értékesítési szövetkezeteiben például eredménykért könyvelhetjük el, hogy a 24 ÁFÉSZ közül 19-ben már működik KISZ-szervezet. Sok az olyan munkahely, ahol csak néhány fiatal dolgozik, s ezért nem alakítanak alapszervezetet. Hozzátartozik még a kérdéshez, hogy ők többnyire bejárók,, emiatt aztán a területi alapszervezetek munkájába sincs túl sok lehetőségük bekapcsolódni. • Tévedés persze azt hinni, hogy ők semmilyen formában nem végeznek társadalmi-közéleti munkát. Tompán például az üzemek és gazdaságok harminc éven aluli dolgozóinak háromnegyede vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál a KISZ-korúak ezernégyszázhatvannyolcan 133 ifjúsági brigádban munkálkodnak. De természetesen jelentős a fiatal szakszervezeti tisztségviselők, népfrontaktivisták, munkásőrök száma is. Fogalmazhatunk tehát úgy, hogy a fiatalok nagy többségének társadalmi-közéleti tevékenysége — példamutató. Ami ebből következik az az, hogy ezeket a fiatalokat az ifjúsági szövetség taggyűlése valóban felelősséggel ajánlhatja a pártba. • örvendetes, hogy Bács-Kiskun nagyüzemeiben emelkedett a KISZ által pártba ajánlott munkásfiatalok száma. Akad még viszont tennivaló a kisüzemekben, különösen azokban, ahol sok a bejáró; s a lakóterületi alapszervezetekben is erősíteni kell ezt a tevékenységet. A fentiek ismeretében azonban nyugodtan állíthatjuk, hogy a XI. pártkongreszszus határozatának végrehajtása megyénkben jó úton halad, s hogy valóban a KISZ a párt egyik legfontosabb utánpótlási forrása. B. J. CIKKÜNK NYOMÁN: Nem lehet hatmillióval több! Május 31-i számunkban foglalkoztam a hartai lakásszövetkezet akkor szinte megoldhatatlannak látszó gondjaival. Ottjártamkor tájékoztatta őket a Középülettervező Vállalat, hogy mintegy hatmillió forinttal nagyobb a tervezett húsz lakás végösszege a korábbi számításoknál. (Innen írásom címe.) Az építtetők joggal méltatlankodtak, sokallták a költségeket. Ha volna pénzük, akkor se fizetnének egy négyzetméternyi lakóterületért 10 ezer forintot, mondták. A kivitelező ÉPSZER Vállalat igazgatója is indokolatlanul nagynak találta a költségeket, s megígérte a tervdokumentáció gazdaságossági felülvizsgálatát. A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya megállapította, hogy „az átlagos költséget meghaladó tervdokumentáció a rendezési terv alapján kiválasztott, kedvezőtlen adottságú építési terület közművesítési, villany, valamint a korszerűsített blokkos lakás alacsony szintszámból történő megépítéséből eredt.” Vagyis, a kohóhabsalakblokk, házgyári fürdőszoba-térelem és az alkalmazott szerkezet csak nagyobb tételben kifizetődő. Sajnos, a szövetkezet birtokában levő területen egy-két nagyobb ház helyett csak öt, egyenként négylakásos, kétszintes épület helyezhető el. A „hagyományos” technológia olcsóbb lenne, de nincs kivitelező, nincs munkáskéz. A cikk nyomán és a megyei tanács építési osztályának felkérésére, a tervezők ismét megvizsgálták a dokumentációt és módosítottak néhány mozzanatot. Mindezek eredményeként egy-egy lakás ára hozzávetőlegesen 160 ezer forinttal csökkent. A lakásszövetkezet és az ÉPSZER Vállalat egyaránt lehetőséget lát a költségvetés további kisebbítésére. A helyzet tehát biztatóan alakul, de még mindig elég nagy a távolság az építtetők pénztárcája, lehetőségei és a lakásárak között. Helyi építőipari kapacitás hiányában a falusi építtetők közül mind többen szerződnek nagyvállalattal. Ezek természetesen csak a viszonylag drága blokkos, esetenként házgyári elemeket is felhasználó technológiával dolgozhatnak. (Beszélhetnének erről a gondról az új solti lakásszövetkezetbe tömörültek.) Tanácsolható, hogy amennyiben nagyüzemi módon építkeznek, e módszer előnyeit kihasználó terveket készíttessenek. Továbbra is figyeljük, hogy mi történik Hartán. Jó lenne, ha mielőbb írhatnánk az ünnepélyes átadásról. Heltal Nándor A SZÜRKEBARÁT FÖLDJÉN ® A nemesgulácsi „Badacsony” Termelőszövetkezet szőlőjében permetezik a Szürkebarátot, a szövetkezet vegyszerező brigádjai. (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele—KS)