Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-28 / 176. szám

1977. július 28. • PETŐFI NÉPE • 3

Halászok » a harkakötönyi tavakon

Egyik nap esik, másik nap pedig hétágra süt a nap. Ez most a szeszélyes júliusi időjárás. Húsz meg harminc fok között korzózik a hőmérő higanyszála. A halászoknak csaknem mindegy. Terv szerint kell összegyűjteni hetente a harkakötönyi tavakból a hatalmas kerítőhálókkal a halakat.

• Vízben állva húzzák a hálót a halászok.

A zsákmányt a csónakba méregetik.

Persze szemerkélő esőben nem kellemes. A halak is elbújnak ilyenkor az iszapos mederbe, meg a nád közé. A 31 hektáros tóban a halászoknak többször ki kell vetni a hálót, „meghúzni” egyegy területet, ahol a halak rejtekhelyét sejtik. Néhány hete tart a bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet harkakötönyi tógazdaságában a nyári lehalászás. Eddig mintegy száz mázsány pontyot emeltek ki a tóból. Oyérítő halászatnak mondják. A másfél—két kilósakat gyűjtik össze, ezek már ugyanis piacra valók. Fontos ez a halászati időszak, hogy a megye nagyvárosainak üzleteibe jusson ilyenkor is elegendő friss hal.

Különösen a bajai, nagybaracskai és kiskunhalasi emberek vásárolják szívesen a halat. A bajaiak szinte el sem tudják a hetet képzelni halászlé vagy sült hal nélkül. A Duna-parti város egy-egy lakója évente mintegy negyven kiló halat eszik. Most, nyáron sok vendég megfordul a városban, akik nem mulasztják el megkóstolni az ízletes bajai hallét. Az igények kielégítése halból a szövetkezet feladata, annál is inkább, mert a csárdákat is ők látják el.

A harkakötönyi halászok augusztus közepéig folyamatosan hetente egv-két alkalommal 10— 15 mázsányit küldenek a városokba. A tógazdaságnak az idén áprilistól fiatal vezetője van Szabó László személyében. Mintegy három kilométernyire a községtől, a tavak melletti szolgálati lakásban feleségével és hathónapos gyerekével ismerkedik a romantikus pusztai élettel, amely azért kényelmesebb, meg összkomfortosabb is, mint néhány évtizede. Televízió szól, mosógép

A Bácskai és Dunamelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, a bajai, a kalocsai és a kiskunhalasi járási KlSZ-bizottsággal közösen — az országos felhívásra — meghirdette az ifjú gépi fejők szakmai-politikai vetélkedőjét. amelyre a Felsőszentiváni Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben került sor. tizenegy szakmunkás részvételével.

A vetélkedő célja a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozó fiatal szakmunkások tudásának gyarapítása. gyakorlati felkészültségük fokozása, munkájuk megismerteberreg, a lakásuk modern bútorokkal berendezett... Minden megvan itt a nyugalmas élethez, csak hát távol az emberektől.

— Szívesen jöttünk ide — mondta Szabó László. — Ügy érezzük, az elmúlt hónapokban sikerült beilleszkednünk ebbe a kis halászközösségbe. Kiváló szakemberek a munkatársaim, tanulok tőlük, segítségemre vannak. Bajaiak vagyunk, szeretjük a vizet, a halat, s jól érezzük magunkat ebben a csendes kis tanyában. Lassan már megszokom, hogy együtt kelek a madarakkal. Hajnalban végignézem a tavakat. Ilyenkor a halak viselkedéséből sok mindenre lehet következtetni. Például, mi úgy mondjuk pipáznak, vagyis kidugják a szájukat a vízből, mert kevés már az oxigén a tóban. Ezért be kell indítani a levegőztető készülékeket és egyéb módon is oxigént kell juttatni a vízbe. Néhányszor éjszaka is kijárok. Manapság is vannak még haltolvajok. Gépkocsival jönnek, meg nagyszerű felszereléssel. Kettőt közülük elfogtunk, több, mint tíz kiló ponty volt már a csomagtartóban. Szóval, változatos élet. A halgazdálkodástól a felügyeletig, sok mindennel törődni kell.

A harkakötönyi tavak területe több, mint száz hektár. Az idén tavasszal igen sok, úgynevezett kétnyaras pontyot tettek a vízbe, ezek április óta egy kilót gyarapodtak. A halászati szövetkezet a megyében levő tavakból, a Dunából és a csatornákból eddig évente 250 tonna halat gyűjtött össze és értékesített. Az idén elkezdődik négy zárt holtág intenzív termelésbe vonása is, ami annyit jelent, hogy a korábbiaknál háromszorta több ivadétése és társadalmi tekintélyük növelése volt. Ugyanakkor kiváló alkalmat kínált a szakmai tapasztalatcserére is. A vetélkedő színhelye az egyik legmodernebb, kötetlen tartástechnológiáid szakosított szarvasmarhatelep volt.

A versenyzők a szakemberekből álló zsűri előtt adtak számot elméleti. szakmai, politikai, gyakorlati felkészültségükről, műszaki ismereteikről. A győztes Mészáros István, a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet szakmunkása lett. második helyezést ért el Mészáros Péter, a nagybaracskai Haladás.

kot visznek ezekbe a vizekbe és a halak táplálásáról, takarmányozásáról is jobban gondoskodnak. Az idén a holtágakból és a tógazdaságokból háromszor annyi halat fognak ki, mint egy esztendővel ezelőtt. Már az elmúlt évben is növelték a halhústermelést. Az idén a harkakötönyi tavakból 330 mázsányit értékesítenek az őszi lehalászás után, s arra számítanak, hogy a szövetkezet összes vizeiből mintegy 60 vagonnyi halat fognak ki. Az 1980-ig szóló tervfeladatot, nevezetesen: a halhústermelést 45 százalékkal kell növelni, teljesíti a szövetkezet. A holtágak jobb hasznosításával három év múlva terveik szerint 80 vagon halat értékesítenek.

' C*. 1.

harmadik Sz. Vidék Sándor, a dunaszentbenedeki Üj Hajnal Termelőszövetkezet szakmunkása.

A szövetség és a KlSZ-bizottságok által adományozott díjakat, elismerő okleveleket Dudás Antal, a szövetség állattenyésztési főmunkatársa és Csala Imre, a KISZ bajai járási bizottságának első titkára adta át a győzteseknek.

A vendéglátó termelőszövetkezet Kiss Juhász Istvánnét, a tassi Dózsa Termelőszövetkezet fejőnőjét — mint a legeredményesebb női versenyzőt — különdíjban részesítette.

ötszáz alkotás

érkezett be

a Nagy Október

tiszteletére

meghirdetett

képzőművészeti

pályázatra

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a Kulturális Minisztérium — a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal és a Fővárosi Tanáccsal közösen — nagyszabású képzőművészeti pályázatot írt ki az elmúlt évben.

A pályázatra eddig kétszáznál is több művész jelentkezett, akik ötszáz alkotásukat nyújtották be.

A pályamunkákat) augusztusi első napjaiban művészekből, művészettörténészekből és műkritikusokból álló zsűri bírálja felül, és dönt a pályázatban kiírt négy 20 ezer forintos első, négy 12 ezer forintos második és ugyancsak négy 8 ezer forintos harmadik díj odaítéléséről. A pályázatra készült legsikerültebb művészeti alkotásokat a Műcsarnokban november 4-én nyíló jubileumi kiállításon mutatják be a közönségnek. (MTI)

Gépi fejők vetélkedője Felsőszentivánon

Forinttal és forint nélkül

Volt egy időszak, nem is olyan régen, amikor sokat lehetett hallani, olvasni az úgynevezett fluktuációs vizsgálatok egyik alapvető tévedéséről. Gyakran és mindenáron azt próbálták ezekkel a vizsgálatokkal bizonyítani, hogy az emberek sok mindenért cserélgetik a munkahelyeiket, de a pénz, a magasabb bér csak afféle tizedrangú szempontként vehető számításba a fluktuáció okainak elemzésekor. Ma sem tudni pontosan, hogy voltaképpen miért ragaszkodtak egyesek ehhez a meglehetősen képtelen — vagy azt is mondhatom: képmutató — állásponthoz, a lényeg, hogy túl vagyunk rajta, egy tévhittel szegényebbek lettünk. Min. denkinek, akit illet, be kellett látnia, hogy az emberek valóban sok mindenért cserélnek munkahelyet, de akik sorozatosan cserélgetik a munkahelyüket — s itt a gyakorító képzőt szíveskedjenek hangsúlyozni — azok elsősorban és mindenekelőtt a több pénzért, az ötven fillérrel, vagy egy forinttal magasabb órabérért teszik.

Nem csak a pénzre gondolok

Mellesleg: az is megérne némi töprengést, vagy akár nagyobb szabású vizsgálódást — akár így utólag is —, hogy vajon a magasabb bérért való munkahelycserék mögött minden esetben a spekuláció, a megátalkodott „vándormadarak” ügyeskedése húzódott-e meg? Vagy esetleg — ez csak feltételezés! — a jelenség, a gyakorlati munkaerő-gazdálkodás, sőt az egész ösztönzési rendszer egyfajta kritikája volt? Hadd jegyezzem meg, amikor „ösztönzési rendszert” említek, nem kizárólag és nem feltétlenül az anyagiakra gondolok. Mert az már nem sorolható a feltételezések kategóriájába, hogy nálunk a munkára való ösztönzés elsősorban és egyre inkább „pénzcentrikus”; szembetűnő jellegzetessége az anyagi érdekeltség mindenek feletti és mindent helyettesítő szerepének feltételezése. S még nagyobb gond, hogy az ösztönzés kérdésében azok sem tudnak közös nevezőre jutni, akiknek döntéseitől, a későbbiekben az egész ösztönzési rendszer működése függ.

I

Közbeszól a munkaügyis

Néhány jellemző és nagyon zavaró jelenség, amivel gyakrabban találkozhatunk:

Azt mondja a tervező: ha jó az érdekeltségi — ösztönzési rendszer, akkor tudok csak megfelelően tervezni; a jelenlegi rendszer összezavarja az áttekintésemet. Vagyis: ha lesz jó ösztönzési rendszer, akkor lesz jó terv is. S válaszol az ösztönzés problémáival foglalkozó szakember: ha jó tervet csináltok, akkor tökéletesítjük az ösztönzési rendszert is.

Közbeszól a munkaügyi szakember: ha jobban ki lehetne választani a megfelelő embert a megfelelő helyre (többek között a pszichológia módszereinek alkalmazásával). akkor az ösztönző hatások is jobban érvényesülnének, vagyis nem lehet hatékonyan ösztönözni azt, akinél hiányoznak a szükséges képességek és készségek.

Az ilyen és éhhez hasonló dilemmákból, bizonytalanságokból pedig mi következik?

Például az, hogy nagyon kevés helyen vizsgálják, elemzik a különböző ösztönzők hatását, azt, hogy miként reagálnak a dolgozók egy-egy ilyen intézkedésre, vagy éppenséggel azt, hogy vajon miért nem érvényesül egy helyesnek látszó elv.

Az üzemi demokratizmus adta lehetőségeket, ezek emberformáló szerepét — minden ezzel kapcsolatos elhatározás ellenére — sem sikerült kellően kihasználni, sőt: még e lehetőségek kibontakoztatásával is alapvető gondjaink vannak.

Ambíciót, önbizalmat erősítve

Nincsenek 'kidolgozva, következésképpen nincsenek kiaknázva a nem anyagi hatóerőkben rejlő lehetőségek. Az egyidejűleg működésbe léptetett ösztönző hatások gyakran nemhogy erősítenék, hanem éppen semlegesítik egymást. Egyszóval: hogy nem tudjuk egységes erőként működtetni az anyagi és az erkölcsi tényezőket.

S mert az ösztönzés ügye enynyire bonyolult és szövevényes, sokan a legegyszerűbb megoldást választják: egy-egy az átlagosnál nagyobb teljesítményt, egy-egy különösen jól sikerült munkát, egy-egy többé-kevésbé tisztességes összegű jutalommal honorálnak (ha éppen van erre keret). Az erkölcsi elismerés különböző formáinak, lehetőségeinek pedig egyre kevesebb a becsülete. Nemcsak az esetleges kitüntetésekről van szó. Nem is csak a sokat emlegetett „jó szóról”, a teljesítmény elismerő dicséretéről van szó; jóllehet az ilyesfajta magatartás lényegében nem más, mint ambíciót adó, önbizalmat erősítő ösztönzés.

Figyeljenek munkájára

Az ösztönzés eszköztárába kell sorolni mindazt, amivel az ember munka kedve megőrizhető és állandóan fokozható. Az ember természetes és ösztönös vágyai közé tartozik, hogy legalább figyeljenek arra amit csinál, hogy minősítsék a munkáját és törekvéseit, hogy tudja „hányadán is áll” a munkahelyén. Semmivel sem lehet jobban elpusztítani a munka- és szaikmaszeretetet, a hivatástudatot, a munkahelyhez való tartozás érzését, ha közönyösen és lélektelenül veszik tudomásul mindazt, amit valaki ott végez. Ha valaki azt veszi észre, hogy nem túl fontos a munkahelye számára, akkor ennek természetes reakciója, hogy a munkahely sem lesz fontos az ő számára. S ez esetben kezdődhetnek a vizsgálódások arról, hogy miért is nő a fluktuáció, miért is cserélgetnek az emberek munkahelyet.

V. Cs.

Törvény készül...

Azt mondja az én szókimondó ismerősöm.

— Azért ezt elég kurtán-furcsán elintéztétek. írhattatok volna két mondatnál többet is róla...

— Már hogy miről?

— Az állami vállalatokról szóló törvényjavaslat tervezetének véleményezéséről. Közöltétek a lapban, hogy az SZMT elnöksége legutóbbi ülésének egyik napirendje ez volt, és még hozzátettétek, hogy a törvénytervezet alapél veivel, rendező módszereivel a jelenlevők egyetértettek.

Vitatkoztunk egy kicsit. Körülbelül így kezdtem az érvelést.

— Magad kiolvashattad a napirendi témából, hogy még csak egy születőben levő törvény tervezetéről van szó. A még formálódó paragrafusokat boncolgatták ezen az elnökségi ülésen is.

— Nos, hát éppen ez az. Engem, mint szervezett dolgozót érdekelne — legalább úgy jelzésszerűen is —, milyen észrevételeket, javaslatokat fűztek az engemet is képviselő érdekvédelmi szerv, a megyei szakszervezeti testület tagjai — a törvénytervezethez?.-. Remélem — nem hadititkot feszegetek.

— Ne beszélj már. Hiszen mindenki meg fogja ismerni* amikor a törvény elfogadásáról

az országgyűlésen döntenek. Csak még jóval ezt megelőzően társadalmi vitára bocsátják. Még ebben a nyers formájában... De éppen azért, mert még nem érett, nem volna célszerű és ésszerű egyes paragrafusait úgy ismertetni, mintha azok már kész megfogalmazással szerepelnének a tervezetben. Majd egy sereg észrevétel, javaslat összegezése után készül el az előterjesztés — az országgyűlésnek.

— Én meg csak azt mondom, ennek az elemzésnek, boncolgatásnak a mibenlétére lennék kíváncsi. Csak úgy — egy-két példán szemléltetve... Egyébként is: nehogy azt hidd, hogy nem olvastam róla, mit határozott a SZOT-titkárság. Annak alapján csaknem valamennyi szakszervezet és SZMT-elnöksége megtárgyalja és véleményezi a tervezetet. Amellett huszonöt gazdálkodó egységben a szakszervezeti tanács a legjobb szocialista brigádokkal, az élenjáró dolgozókkal együtt vitatja meg a törvény tartalmi kérdéseit.

— Na látod. Hatvan különböző szintű szakszervezeti fórumon összegezik tehát a véleményeket és javaslatokat. Ezekre építve ala. kit ja majd ki a SZOT a maga álláspontját. A szakszervezet a népfronttal együttműködésben vállalt kezdeményező, irányító szerepet a vita szervezésében. A mi SZMT elnökségi ülésünkön is

jelen voltak a Hazafias Népfront megyei elnökségének képviselői.

— Tehát széles demokratizmus érvényesül már a törvény élőké, szítésének, megvitatásának időszakában is... Ennek a demokratizmusnak a jegyében mondj pár példát, valami kis konkrétságot arra, — hogyan is történik egy ilyen tervezet véleményezése.

Igaza volt ismerősömnek. Mi titkolózni való lenne ennyi csekély kívánság kielégítéséről.

Bevezetésül csak annyit. Jelenleg egy 1967-ben kiadott kormányrendelet szabályozza az állami vállalatok szervezetét, gazdálkodását, irányításának alapvető kérdéseit. Időszerű és szükséges tehát, hogy egy évtized tapasztalatai alapján most már törvény rögzítse a vállalatok működésének alapelveit, a különféle jogokat és kötelességeket. Ennek a törvénynek a tervezetét juttatta el vitaanyagként az SZMT elnöksége a résztvevőknek. A felkészülést ezúttal az is könnyebbé tette, hogy a tervezet fogalmazása világos, közérthető, mentes a még sok jogszabályban fellelhető tekervényes mondatoktól. (Elismerés érte az Igazságügyi Minisztérium szakembereinek.)

A tervezet egészével kapcsolatban: az SZMT elnöksége kifejezte egyetértését az állami vállalatok szervezetét, gazdálkodását, irányításának alapvető kérdéseit érintő törvényszabályozás szükségességéről. A tervezet tartalmazza a Legfontosabb alapelveket, tehát megfelel a törvényekkel szemben támasztott általános követelményeknek. Magába foglalja az állami vállalatoknak a szocialista termelési viszonyok fejlesztésében, a társadalmi szükségletek kielégítésében betöltött meghatározott szerepét. A központi irányítás és a vállalati önállóság hatékonyságának növelését, az egyszemélyi felelős vállalati vezetés elvének és gyakorlatának erősítését — az üzemi demokrácia egyidejű továbbfejlesztésével.

Az egésszel való egyetértésnek nem mond ellent, hogy a részleteken finomítani lehet, sőt szükséges is, mert esetleg a határozottabb megfogalmazás fejezi ki pontosan a tervezetbe foglalt gondolatot.

Például: vállalatot miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője és a tanács (együtt: alapító szerv) alapíthat. Az alapításhoz, továbbá az alapító szervnek a helyi foglalkoztatottságot vagy ellátást lényegesen érintő intézkedéseihez ki kell kérni a területileg illetékes tanács véleményét is — a tervezet • egyik szakasza szerint. (Az aláhúzás az árnyalat érzékeltetéséért van.)

Nos — az SZMT elnöksége — s köztük a népfrontosok — így elemeztek. A tanácstörvény egyértelműen a tanácsokat teszi felelőssé működési területük minden oldalú ellátásáért. (A kölcsönös együttműködésre — mármint az

állami vállalatok és a tanácsok között a lakosság helyi szükségleteinek kielégítésében, a település összehangolt, tervszerű fejlesztésiében — a tervezet más része is utal.) A tanácsok rendelkeznek a vállalatok alapításához szükséges feltételek — terület, közlekedés, kommunális ellátás stb. — ismeretével, a gazdasági fejlesztés megyei koncepcióival, elgondolásaival, koordinálásának, összehangolásának terveivel s önállóan végzik a terület munkaerő-gazdálkodását. Ha tehát ez így van, nem többre jogosult-e, már felelősségénél fogva is, mint hogy „csak” a véleményét kérjék ki egy vállalatalapításhoz?

Ezért kéri az elnökség a szóbanforgó szakaszt olyan értelemben módosítani, hogy vállalatalapításához az illetékes megyei tanács egyetértése szükséges.

Vagy vegyünk olyan példát, ami a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének erőteljesebb, határozottabb rögzítését célozza a leendő törvényben.

Ilyen — némileg általánosnak, illetve nem elég határozottnak tűnő mondatok helyett, mint —: a vállalat igazgatója — feladatainak ellátásában a vállalati dolgozók 'közösségén' támaszkodik, — továbbá: a vállalat vezetői együttműködnek a szakszervezet vállalati szervével és más társadalmi szervezetekkel, — pontosabb, egyértelműbb megfogalmazásokat javasol az elnökség.

Egyrészt kiegészítést, tehát, hogy a vállalati dolgozók közösségét a vállalaton belül a vállalati szakszervezeti szerv képviseli. Másrészt esetleges engedékenységet, „ha akarom”-ságot kizáró szövegezést, ilyenformán: A vállalat vezetői feladataik ellátásában kötelesek együttműködni a vállalaton belüli szakszervezeti szervvel. Kötelesek ezek érdekvédelmi és érdekképviseleti jogát tiszteletben tartani — és így tovább.

Fontos tehát, hogy a törvény pontosabban, egyértelműbben fogalmazzon a vállalati szakszervezeti szervek helyéről, szerepéről, jogairól. Ügy — miként azt a munka törvénykönyve s jogszabályok teszik.

__Ismerősömnek elegendő volt

e néhány példa is. Átlátta, hogy a hatvan, különböző szintű szakszervezeti fórumon annyi érdemi vélemény, javaslat hangzik el a tervezetről, amelyekre méltán építheti a SZOT a maga álláspontját a törvénytervezetről. Az SZMT elnöksége is belesegített abba, hogy a pontosabb, árnyalatosabb szövegrészietek — a többi ötvenkilenc fórum véleményeivel együtt — erőteljesen kidomborítsák majd a törvény végső formájában — többek közt és például — a szakszervezeti érdekvédelem garanciáit. (Hogy a Bács-Kiskun megyei finomítások — a többi sok-sok vélemény csiszoló-szemeiként hogyan kerülnek bele a leendő törvénybe» majd meglátjuk.)

Tóth István