Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. július 3 LÁTOGATÁS AZ ÉPSZER-NÉL — KEVESEBBEN TÖBBET A jó eredmény a legjobb propaganda • Tíz-tizenöt ember nehéz fizikai munkáját pótolja a Turbosol típusú olasz vakológép. A kecskeméti gépipari szakközépiskola kollégiumának építkezésén készült felvételünkön Szűcs István és Zombori Imre karbantartók ellenőrzik a nagy teljesitményű munkaeszközt. • A Jobb oldali képen: előregyártott acél szigetelőaknákat helyeznek el Tátra emelődaruval a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat húsllsztüzemében. (Tóth Sándor felvételei) A FELTALÁLÓ AZT KÉRDEZI: Krőzusok vagyunk, vagy koldusok? Kétszázmillió forint és háromszázötven ember miatt kerestem fel dr. Gátay Ferencet, az Építési és Szerelőipari Vállalat igazgatóját. Az árváltozásokat tudva és beszámítva is, óriási eredmény, ha egy vállalat három esztendő alatt megkétszerezi az előállított termelési értéket. 1977-ben, noha a létszám háromszáztitvennel csökkent, naponta átlagosan 800 ezer forinttal többet termelnek, mint 1974-ben. A „hogyan" foglalkoztat: a közérdekű, közhasznú Jó tapasztalatok, módszerek továbbadásénak a szándéka visz egy meleg nap reggelén a Tatár sori Irodaházba. Általában hét óra előtt kezdi munkanapját az Igazgató. Én műszakkezdés előtt érkezem, de már a főmérnökkel tárgyal. Amíg befejezi, Ismerkedem a környezettel. Sok könyvet látok. Mind a kezeügyében, mind pedig a háta mögötti szekrényben, az íróasztal polcán: dr. Bene László: A vezetés tudományos megalapozása, A munkaerő hatékony foglalkoztatása, Munkaszervezés és gyártésfejlesztés, Személyiség és közösség, Társadalmi struktúra és szocializmus, Magyar—orosz szótár, Statisztikai évkönyv, Marx-Engels válogatott, Ipari adattár... Kasza? Fangli? — A néhány esztendeje kinevezett vállalati vezetők régi szakemberek. Munkakapcsolatokból Ismerték az ÉPSZER gondjait. Áthelyezésük óta szerzett tapasztalataik megegyeztek-e a korábban kialakult képpel? — Nagyjából! A munka viszonylag alacsony hatékonysága az egész építőipar problémája. Sajnos, itt az országosnál roszszabb volt a munka szervezettsége, a gépesítés. Véleményem szerint az iparágban, s különösen a tanácsi irányítású vállalatoknál kevesebb a gép, a feltétlenül szükségesnél. Elfogytak az úgynevezett külterjes tartalékok. Tudomásul kell venni, hogy csak minőségileg fejleszthetők a termelési szervezetek, ez pedig a munka technikai feltételeinek javítása nélkül nem megy. Hosszú az út a feladat felismerésétől a teljesítésig. A társadalmi szemlélet olykor a korszerűsítés ellenében hat. Ma már kinevetnék azt a tsz-elnököt, vagy gazdaságvezetőt, aki kaszával arattatna, vagy kaszáltatna. Sokan ma is azt kívánják az építőipartól, hogy fangllval, simítóval meg téglával dolgozzon. Az FTC és a Vaskúti SC — Mit tettek a hibák megszüntetéséért, a hatékonyság javításáért, az előbb ismertetett elvek realizálásáért? — Szakembereket kerestünk, mindenekelőtt. Aki ért valamihez, többet produkál, mint a képzetlen. Látja, tudja, mit kell csinálni a maga területén. Közismert az La, hogy sokan három ember munkáját végzik, mások sajátjukat sem teljesítik. Nyilván az előbbieket kell megtartani, megkeresni, buzdítani; így válhat kevesebbek munkája értékesebbé. Az FTC Is tizenegy játékosból áll, meg a Vaskút is. Nehéz lenne kiszámítani a két együttes „hatékonysága" közötti különbséget. Nemcsak a sportban van így. A birtokunkban levő eszközök és a szellemi kapacitás jobb összpontosítása, felhasználása érdekében egyszerűsítettük az Irányítást. Hétről háromra csökkentettük a főépítésvezetőségeket. Hosszan sorolhatnám, hogy ml minden történt, de talán elég. ha néhány példára hivatkozom. Üresjáratokat találtunk például a gondnokságon. Huszonnégy karbantartó helyett most nyolcán látják el ugyanazokat a feladatokat. Az Is igaz, hogy' ez az intézkedésünk csak félslkerrel járt. Amikor a termelésbe Irányítottuk az ott dolgozó kőműveseket, ácsokat, inkább elmentek. Külön téma, hogy miért. Van értelme — Aligha tapsolt mindenki az átszervezésekhez. — Akadtak ellenvélemények. Szakmaiak, de főként szubjektivek. Az érveket mérlegeltük, a döntést igyekeztünk megértetni. A művezető — tudjuk — másként lát egy döntést, mint a főkönyvelő, az Igazgató vagy a portás. Az üzemi demokrácia minden formáját felhasználjuk a vélemények megismerésére, egyeztetésére, közelítésére. A jó eredmény a legjobb propaganda. Minél Jobban megy a vállalatnak, annál nyugodtabbak az emberek. Anyagilag sem járnak rosszul, a sikerek erkölcsi tartást adnak. Ha növekszik a vállalat tekintélye, eredményessége, emelkedik a bérszint, több lakás jut a dolgozóknak, többen kapnak jutalmat. Látják, van értelme az egésznek. Persze, a megszokás nagy úr. Sokan rladoznak minden változástól. Az újnál a fejünkre Is szükség van, a megszokott szinte magától Jön. Valljuk be, egzlsztenciaféllés is van a világon. Munkások, alkalmazottak — Megfelelőnek tartja-e a munkások és az alkalmazottak arányát? — Háromszázötvennel csökkent a létszám, közülük kllencvenketten alkalmazotti munkakörben dolgoztak. Már kedvezőbb a kép, mint korábban. A termelékenység gyors növekedése sok tényezőnek köszönhető. Gépesítettünk, igaz, kevesebbet a szükségesnél. Javult a munkakedv. Biztatóan alakulnak a gazdaságossági mutatók. Egy ideje a főkönyvelő irányítja az anyaggazdálkodást. Nagy szerepe van abban, hogy míg 1974-ben 125 millió forintos készlettel 231 milliót forgalmaztunk, tavaly, alig valamivel nagyobb, 135 millióssal 365 milliót. Ha a bevétellel arányosan növekedtek volna készleteink, akkor 61 milliónak kellett volna a forrását megtalálni... Ha bankhitelt vettünk volna fel, akkor ennek évi kamata a 6 milliót Is meghaladta volna, A hatékony eszközfelhasználásnak köszönhető, hogy 212 napról 133-ra csökkent az anyag beérkezése, s a számlázás közötti Idő. Űj vállalati központ — Terveik? — Még erőteljesebb, gyorsabb gépesítésre és szervezettségre törekszünk. Nincs más út. Reméljük, hogy a beszerzési feltételek, lehetőségek is javulnak. A vállalati nyereség révén többet fektethetünk eszközökbe. A megyei tanáos Is felismerte a korábbi eszköz-szegénységből adódó veszélyeket. Minél több mindent gyártunk majd zárt üzemben. Több az igény, mint amit elvállalhatunk. Most vizsgáltuk ötéves tervfeladatainkat. Ügy látjuk, hogy mintegy 20 százalékkal többet vállalhatunk. 580 milliót termelünk 1980-ban! Megkezdtük korszerű termelő bázisaink kiépítését. Ezt a telepet is kinőtte a vállalat. Már kijelölték új helyünket. A háztyárral szemben alakítjuk ki az 1PSZER központját, ott vonjuk össze kecskeméti egységeinket. A mostani helyen a hírek szerint sportszállót alakít ki a városi tanács. Jobb körülmények között dolgozik majd a kalocsai, kunszentmiklósí és kiskőrösi építésvezetőség is. Gondolunk az utánpótlásra. Igen nagy fáradsággal évről évre több szakmunkástanulót toborzunk. Az új tanévben csaknem ötszáz tanulónk lesz. A beszélgetést követő körsétán magam is meggyőződtem arról, hogy megalapozott a bizakodás. Minden feltétel adott, hogy az Építési és Szerelőipari Vállalat erős középvállalattá fejlődjön. Heltal Nándor — Az Is bolond, aki feltalál valamit!... Egy feltaláló, SzlttyahegyI Imre vélekedik így. Két évvel ezelőtt ismertem meg, már akkor Is csalódott embernek. A találmánya mostoha fogadtatása miatt. A nyugdíjas asztalos — aki a szakmájában Is többször újított — egy olyan légtisztító berendezést alkotott, amely „ipari gőzök és porok formájában szennyező kémények és elszívó berendezések légtérben kiürülő tartalmának megtisztítására szolgál.” (A Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítőből idéztem, amely 1975-ben T/9255. szám alatt írta le SzlttyahegyI Imre találmányát.) A szabadalmi lajstromba 107 048 számmal bejegyzett berendezés porlasztott folyadékkal köti meg a szennyet. A mosófolyadék célszerű megválasztásával vegyi szennyeződések semlegesítésére is alkalmas. Tehát arra lenne hivatott a találmány, hogy védje a városok levegőjét, a környezetünket. Mint mondottam, csak lenne.., * —■ Kérem mondja meg nekem: krőzusok vagyunk, vagy koldusok?! — szegezi nekem a kérdést a feltaláló, a mostani találkozásunkkor. Az aktatáskájába nyúl és egy köteg újságot, kivágott cikket vesz ki belőle. Közöttük a Magyar Hírlap június 19-1 számát, s benne a tizenegyedik oldalon két egymás melletti cikkre hívja fel a figyelmem. Két tonna por a címe az egyiknek, a másik, a Közbeszólás rovat anyaga Brandyről szól. Az első írásból azt tudni meg, hogy Salgótarjánban az ötvözetgyár négy kéménye óránként csaknem két tonna, szlliciumoxldot tartalmazó porral szennyezi a levegőt. Nem azért, mert elspórolták a pénzt a szükséges tisztító berendezéstől, sőt! Hatvannégymilliót adtak ki erre a célra. Csakhogy hiába, a csehszlovák berendezés nem védi Nógrád megye székhelyének levegőjét. Nem vált be. Most új, százhetvenmilliós szűrő vásárlására készül a gyár. Brandy egy versenyló, melyet 15 ezer angol fontért vettek a britektől. Nagy reményeket fűztek hozzá. Itthon először egy közepes mezőnyű versenyen futtatták és — hetedik lett. Kiderült, hogy kolbásznak valót Importáltunk a ködös Albionból. — Ugye, úgy látszik, hogy krőzusok vagyunk, szórjuk a pénzt? kérdi tőlem a feltaláló, a cikkekre apellálva. — De amikor én kopogtatok valahol a találmányommal, ott mindig koldusszegények vagyunk. Nincs pénz a kivitelezésre, kockázatvállalásrn Q7t fplálllf Két év óta egyfolytában kllincselek. Még 1975-ben huszonegy érdekelt vállalatnak, megyei tanácsnak és más szervnek Írtam, fölajánlottam a találmányom. Választ csak hét vagy nyolc helyről kaptam. Nincs pénzünk, nincs kapacitásunk, nem érünk rá — Ilyen válaszokat kaptam. Meg azt kérdezték, működlk-e már valahol, hogy megnézhessék. Kérem! A hatvanmilliókat qsak úgy dobáljuk kifelé az ablakon, de két esztendő alatt nem akadt egyetlen olyan cég, az országban, amelyik ötvenezer forintot rááldozott volna a számára Is szükséges berendezés kivitelezésére ... • Siránkozunk gyakorta, hogy nálunk évente mennyivel kevesebb találmány születik, mint például más szocialista országokban. Azt hiszem, hogy ennek ai egyik fő oka az, amit „feltalálósors”-ként szokás emlegetni; Amit SzlttyahegyI Imre eset« példáz és másoké. Emlékszem egy tv-műsorra, amelyben egy munkásból mérnökké lett budapesti feltalálót mutattak be. Itthon konokul ajtót mutattak neki,1 bárhová ment a találmányával, a zseniális daraboló berendezéssel. ldegkllnlkára került. Végül eladta a találmányát annak, aki vette, nyugati cégnek... — Kérem, higgye el, bolondnak néznek, ahová csak fordulok. És tényleg nem tudom, hogy meddig bírom még erővel ezt a kálváriát, hisz hatvanöt éves vagyok — kesereg SzlttyahegyI Imre. A „holt" találmány eddig körülbelül tizenötezer forintjában van. A mérnökkel elkészíttetett dokumentáció, a fénymásoltatás, az utazgatások, levelezések mindez pénzébe került. A szabadalom fenntartáséért évente 500 forinttal növekvő összeget kell fizetnie a Találmányi Hivatalnak. Az Idén már 2500 forintot. A nyugdija nem éri el a kétezret. Ha nem fizet, elveszti a szabadalmat. * A környezetvédelemnek sokat ígérő Szlttyahegyl-féle légtisztító berendezés — az Országos Találmányi Hivatal szakértőinek véleménye szerint — kivitelezhető, s viszonylag olcsó és egyszerű berendezés. De egy találmány sorsát még ez sem dönti el jó irányba. A tapasztalatok alapján kimondható: a véletlenen múlik, lesz-e belőle közjót szolgáló alkotás. A minisztériumok — Szlty-’ tyahegyl ott Is megfordult — nem kötelezhetnek egyetlen céget sem találmányok kipróbálására. Időszerű lenne változtatni ezen.' Az elmúlt négy évben 1 milliárd forintot költöttek a vállalatok levegőtisztaság-védelmi beruházásokra. Ehhez az Építési és Városfejlesztési Minisztérium elbírálása alapján, pályázat útján területi és központi alapból 27£jnillló forint támogatást kaptak. Az új, szeptemberig kiértékelendő pályázatokra szintén 200 milliónál többet osztanak majd ki. A pályázati feltételek közt szerepel, hogy a központi alapból támogathatják a levegőtisztaság-védelemhez szükséges berendezések, műszerek gyártásának fejlesztésére benyújtott javaslatokat is. Ha ez így Igaz, akkor csak egy lépést kellene megtenni a Szlttyahegyléhez hasonló, hazai találmányok érdekében. A. Tóth Sándor x,x,x,x*x,:,x,:vx,:*x,x,x*x,x*x,:*x,x,x'í:*:* ;X;X;X:X;X;X;X;X;X;X:X:X,X;X£X:X^^X:X!X!X?X:K!X:X£K?:£K?X!XftK;X:XftX:X:X:X:S:X£X:X:y:%K;XftS:X;X:S:X:X: X'X'X'X-X'X'X-X'X'X'X-XvXtf-X-X'X'X’X'X-X'X'X-X'X-X'X-X-X-X'X-X'X^Xtf'XrXrXrXíXrX'XvXvX'XXXíX’XrXsv.v.vX (71.) Letrappolt a lépcsőn. — Hát te meg mit csináltál magaddal? Karjáról lecsúszott a bukósisak, és nagyokat ugorva gurult lefelé a lépcsőn. — Béla! Ugrál! Marci bácsi fejhangú kiáltása erősebb volt, mint a lemezlakatosok kalapácsainak csattogása. — Telefon! Igyekezz! Béla torka összeszorult. Mégis? Mintha megdidergett volna. Misi kezébe nyomta a hengerfej tömítést. Ha Erika telefonál... ö az, kell, hogy ő legyen az! Egyszerre ugrotta a három lépcsőt, a művezető csak bámult utána. A folyosón, a félhomályban belebotlott egy alacsony deszkaládába, amit valaki a fal mellett hagyott, elkapta az ajtófélfát, és bevégódott az irodába. A telefonkagyló az íróasztal közepén feküdt, a Mard bácsi aktagyűjteményét borító ujjlenyomatos üveglap közepén. Lassan nyúlt érte. Kevés a levegő a tüdejében, hogyan fog megszólalni? Meg kellene lazítani a kötést a fején, szorít, mint egy vasabroncs. — Ugrál Béla beszél. — Kapcsolom a főmérnök elvtársat. — Ez az éneklő női hang BódI bácsi titkárnője. Fájt a fülének a membrán kattanása. — Te vagy Béla? Szervusz. Csak azért hívlak, mert éppen most küldtem át neked egy űrlapot. A technikum miatt. Sürgősen töltsd ki, holnapra legyen a kezemben, én akarom továbbítani. Értem? — Igen, Bódi bácsi... Bevigyem? — Reggel úgyis nálatok járok, majd Ideadod. Szervusz. Letette a kagylót. Bódi bácsi eldöntötte, hogy 6 Igenis jelentkezni fog a technikumba. Ezek a meztelen nők az üveglap alatt mind őrajta röhögnek. Mindenki vele labdázik. A folyosón belerúgott a ládába. Reccsentek a deszkák a cipője orrától. Megállt a lépcső tetején. Felhős az ég. Reggel a rádió záport, zivatart jósolt. Ronda felhők, mocskosak, tépettek. Odafönt már nagy a szél, itt lent még fullaszt a hőség. Visszaballagott a bádogtető alá. Ez is egy Renault. A múlt hét vasárnapja után Erika már a harmadik napon előkerült. A mostani vasárnap után ma van a harmadik nap. Nem 6 telefonált. Nem fog előkerülni. Hazament azzal az őszülő pókkal, már el is felejtette a pofont. Kivette Misi kezéből a hengerfejpakolást, Csupa figyelem ez a gyerek. Na jó, folytassuk. — Húzd végig az ujjad a felületen — mutatott a hengerfejre. — Ilyen tisztára kell pucolni. Most rátesszük a pakolást, arra vigyázz mindig, hogy mindenhol precízen Illeszkedjen. Szerda van. A múlt szerdán Erika eljött érte a Stark-mühelyhez. Utolérte a kocsival, ott csókolta meg a járókelők szeme láttára. Taposs meg, ha egyszer is észreveszed, hogy gyáva vagyok... Cserepes volt a szája, aztán megnedvesedett, és tüzelt az arca, és küszködött, el ne sírja magát. Aztán vasárnap kapott egy pofont, és ma már nem Jön el a Stark-úr műhelyéhez, holnap se, sohase! — Adhatod a szorító csavarokat, Misi. Rossz ez a nyomás a tüdejében. Olajos ujjal közül kicsúszott a csavar. Erika bekente krémmel a kezét. Hosszúak, fehérek Erika ujjal, puha a tapintásuk... Háta mögött csikorogva nyílt a nagykapu. — Halló! Perec kiáltott, visszaért a nagykosárral a bevásárlásból. Ügy slvít a hangja, mint egy mozdonysíp. — Lelőtték Kennedyt! Nem hallják? Lelőtték Kennedyt! Megfordult. A műhelyudvarban lassan csend lett. A lakatosok kezében megálltak a lemezegyengető kalapácsok, csak a műhelyből slstergett ki még mindig a köszörűgép. Perec az udvar közepén tlpródott az üres karkosár mellett, szeplős képe fénylett, szeme Izgatottan, csillogott, mintha élvezte volna, hogy ebben a pillanatban ő a figyelem középpontja. Az este azt mondta a rádió, hogy a kaliforniai előválasztást biztosan megnyeri a meggyilkolt elnök öccse, és ez már fontos lépés Robert Kennedy számára a Fehér Ház elnöki széke felé... Lelőtték, lelövették, mint a bátyját... Marci bácsi Jelent meg a műhely kapujában. Horftlokára tolta szemüvegét és értetlenül hunyor, gott körül: — Ml van, emberek? Állva durmolunk, órabérben álmodunk a szocializmusról? Az egyik kocsiban megszólalt a rádió. Szaxofon búgott. Aki bekapcsolta a rádiót, mindjárt le is halkította. Béla megmozdult. Holnap lesz a születésnapja. Ez is egy születésnapi ajándék. • Látta, hogy Stark úr feléje gurul a gumikerekű tolószéken. Lehajolt, hogy smirglit keressen a szerszámosládában. Akár szóba hozza Stark úr az ő végleges Idejövetelét, akár nem, túl kell esnie rajta. Ott van a zakója zsebében a Jelentkezési lap, amit Bódi bácsi küldött... A gumikerekek megálltak mellette. — Ml újság, Béla? Nem nézett fel. Odadörzsölte a smirglihez a megszakító kalapácsát. sl — Az a helyzet... odabent balhéztak, hogy nem engednek el.... Tisztességesebb lett volna, ha megmondja, hogy most már 6 nem akar eljönni onnan Angyalföldről. — Ml az, hogy nem engedik el? Most már nincs Ilyen, vége annak a világnak. — Stark úr ingerülten rángatta hegyes térdén a kockás plédet. — Otthagyja őket, slussz! Most már nem... Erika miatt otthagyta volna az angyalföldi telepet. Most már nincs értelme a garantált kétezer-nyolcszáznak. Erikáért képes lett volna vakuláslg melózni mindennap. — Nem Jöhetek el. Stark úr. — Ilyen nincs, fiam. Hagyjuk is. Majd ha alszik rá egyet, erre a mai balhéra, maga is rájön, hogy nem kell berezelnl. Ha nem engedik, kilép önkényesen. Micsoda népség lehet ott maguknál! Nem is Idegesítem magam. Mit szól ehhez a szegény Kennedyhez? Összehúzta a szemét, átnézett a megszakító hézagján. — Mit szóljak? — Én azt mondom magának, Béla, hogy 6 tehet róla. Megélt volna a millióiból, olyan gazdag az a család, hogy jut a vagyonból mindegyiknek több Is a kelleténél, de nekik az kevés volt. Nekik hatalom kell, ott állni a világ kormányrúdjánát. A bátyja nlár ráfizetett, jó lecke lehetett volna. Olvasom róluk, hogy buzgó katolikusok. Mégsem értettek az Isten figyelmeztetéséből. — Ml köze ennek az istenhez, Stark úr.,, • — Istennek célja van minden megpróbáltatással, amit ránk mér, ezt higgye el nekem, Béla. — Stark úr két keze összekulcsolódott a kockás takarón. — Csak meg kell érteni isten céljait. Engem Is megpróbált, de ma már hálás vagyok ezért neki. — Két keze végigcsúszott sorvadt lábszárain. — Azóta hiszek Igazán, mióta megbénült a lábam. Addig semmibe vettem az 6 törvényeit. Maguk, mai fiatalok ezt nem értik, de a maguk életében is eljön az idő, amikor megértik, hogy alá kell rendelni magunkat az 6 törvényeinek. Béla kaparni kezdte a kisreszelő végével az osztófej kupakjának pólusait. Stark úr meg a£ isten törvényei... Mamától megtanulta 6 a tízparancsolatot, hogy ne csak a hittanos gyerekek tudják. Az is benne van a tízparancsolatban, hogy ne lopj. Mennyi lopott alkatrészt vesz át Stark úr? Olyankor sose jut eszébe a tízparancsolat. — A gyarló mohóságért bünteti isten a Kennedy családot. Hány gyereke van ennek a Kennedynek, kilenc vagy tíz? — Tíz. A felesége most várja a tizenegyediket. — Hát itt az Ür szándéka. Elveszel tett egyet, hogy a megmaradt tizenegy taszítsa el magától a hatalomvágy kísértését. (Folytatjuk.!
