Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-23 / 172. szám
V 1977. július 23. PETŐFI NEPE • S GÁBOR MIKLÓS ÉS VASS Az első bemutató előtti napokban nyugodtan dolgoznak a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóságán. Olajozott gépezetként készülnék az előadásokra, a közönség fogadására. Horváth Mihály igazgató sajnálkozva közli, hogy nincs szenzáció, különlegesség. „Csupán” a korábban kialakított keretek töltik meg vonzó, érdekes, színvonalas, a hely adottságainak megfelelő tartalommal. Arra törekszenek, hogy lehetőleg mindenki a legjobb formájában szerepeljen, a Dóm téren esténként összegyűlt ezrek a ritka, felejthetetlen élmény örömével térjenek haza. ÉVA A LEAR KIRÄLYBAN Ma kezdődnek a Szegedi Szabadtéri Játékok A százoldalas Pesti Műsor szegedi különszámából tudom, hogy ötven esztendeje közölte a Dél-magyarország a baloldali gondolkodású Hont Ferenc javaslatát: „tömegszínjátszás és világsikert aratott darabok bemutatása nem köznapian” a gyönyörű téren. Visszautasították, kidobták, kinevették. Az életképes, az eredeti, a nagy jelentőségű elgondolások előbb-utóbb megtalálják a kivitelezőt, ha a kezdeményező szívósan kitart eszméje mellett. Augusztus közepén szólalnak meg háromszázadszor a fanfárok, eddig másfélmillió jegy kelt el az előadásokra. Az 1933-tól 1939-ig tartó ciklust húszévi kényszerszünet követte. Az 1959- ben újjáalakított intézmény már a szocializmust építő társadalom művelődését segíti. Ma este. Shakespeare Lear királyával kezdődik a huszonhatodik évad. Vámos László „szélesÜzemi pillanatképek A júliusi nap perzselő sugaraiban úszik Kunszentmiklós. A VBKM Villamos Állomásokat Szerelő Vállalat a gyáregységének műhelyeiben a nagy hőség ellenére is szorgos munka folyik. Az ország különböző részein folyó beruházásokra készülnek itt a villamossági berendezések vasszerkezeti munkái, kapcsolópultjai, szekrényei. • A szerelőműhelyben kisfeszültségű villamoskapcsoló-szekrényeket gyártanak, az Egyesült Izzó megrendelésére. vásznú tragédia” nyelvére fordította az öregedő király szomorú históriáját. Rendezésében a lát\ ány és a szöveg szintézisére törekedett. A kitűnő szereplőgárdában fontos feladatot kapott a kecskeméti társulat két kitűnősége. Gábor Miklós harmadszor játssza a bolondot, reméli, hogy új ösztönzést kap a rendezőtől. Cordélia: Vass Éva. „A szerep váratlan ajándék az élettől. Ügy érzem, hogy a feladat illik egyéniségemhez.” Leart Bessenyei Ferenc alakítja, Goneril Psota Irén, Regan Olsavszky Éva. Gloster: Mensáros László, Kent grófja: Szabó Gyula. A brit óriás művét az idén még kétszer láthatják a nézők. Pontosabban a jegytulajdonosok. A Lear király jegyeit szinte az utolsó darabig elkapkodták elővételben. A négyszer színre kerülő Aidát, az ugyanánnyiszor közönség elé kerülő Cigánybárót is telt ház előtt mutatják be. A nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestje, a Grúz Népi Táncegyüttes három fellépése is élénk érdeklődést váltott ki. A szabadtéri játékok igazgatójának tájékoztatása szerint a kiadott 85 ezer jegyből 83 ezer már gazdára talált. — Azt hittük, a tavalyi látogatottságot sokáig nem tudjuk felülmúlni. Már eddig két százalékkal nagyobb idén az érdeklődés. H. N. A Nagy Október fényében Kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban A Nagy Október fényében címmel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 60. évfordulója alkalmából reprezentatív kiállítás nyílik augusztus 3-án a Budavári palota Munkásmozgalmi Múzeumában. A kiállítás anyagát — 80 tablót — a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma állította össze. A forradalom eseményeit az azóta elért eredményeket bemutató tárlat Szófiából érkezik hazánkba, Budapestről a lengyel fővárosba, Varsóba utazik tovább. A kiállítás a látogatók elé tárja a kommunista párt, a társadalom vézető, irányító erejének a világ első szocialista állama megalapításában és megszilárdításában kifejtett, forradalmi átalakulást eredményező tevékenységet. A különféle dokumentumok, fényképeik, kiállítási tárgyak, képzőművészeti alkotások bemutatják a 60 esztendő alatt elért eredményeket, a szovjet népnek azt a politikai és munkaaktivitását, amely a szocialista és kommunista építőmunka terveinek megvalósításáért folytatott harcban megnyilvánult. Fontos helyet kap a kiállításon a szocialista munkaverseny bemutatása, amelyet a szovjet emberek és a szocialista közösség többi országának dolgozói a Nagy Október évfordulója alkalmából indítottak. A kiállítás ismerteti az SZKP tevékenységét, amelynek célja: fejleszteni a szocialista országok testvéri nemzetközi együttműködését, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján minden esziközzel támogatni a fejlődő országokat az önrendelkezési jogukért folytatott harcukban. Bemutatja a párt, a szovjet nép küzdelmét a népek közötti béke és együttműködés megszilárdításáért. Küzdő kezdők Amatőr képzőművészek kiállítása Baján A Szakszervezeti Művelődési Ház szép és nemes feladatot vállalt az amatőr képzőművészek tárlatának bemutatásával. A bajainak két-három évente történő bemutatkozása eseményszámba megy a művészet kedvelő közönség körében. Mi az, amit ki lehetne emelni, mint általános jellemvonást a tárlatról? Kétségtelen, hogy egyre fokozottabb a művesség igénye, az előadás gondossága, az alkotók önmaguk iránti igénye. E kiállításon a grafikusok magas mércét állítottak maguk elé. Bálint Attila tus- és filcrajzai élénkültek és finomodtak. Élményei a valóságban gyökereznek. Érdekes és karakteres Sólymos Márta festészete. Rajzai is elmélyültséget, határozottságot takarnak, valamint stilizáló hajlamot. Határozott tudás jellemzi Velki József tusrajzait. Jenei László a vonalak variációiban mélyül el. Konstruktív törekvések jellemzik Zorih József műveit. Szabó Klára „Vágyakozásba a kiállítás egyik legszebb képe. Figyelemre méltóak Bakonyi Péter olajképei. Katymári Antal előadásmódja karakterisztikus. Horváth József plakáttervei e műfajnak érdekesen megoldott művei. Kardos József fafaragása rusztikus megoldásával ízesen népi és egyéni. Palástiné Szebeni Mária faintarziája is tetszett. Rendes Béláné pasztelljei a valóságban gyökereznek. M. F. • Megkérdeztek 9000 pályakezdő fiatalt: milyenek voltak az első hetek, hónapok az első munkahelyen? Részletek a kitöltött kérdőívekből, a személyes interjúkból: „A munkahelyemre engem nem vezettek be, magam mutatkoztam be mindenkinek. Életem legkellemetlenebb percei voltak ezek...” „A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után sem a vezetőktől, sem a munkatársaimtól nem kaptam meg azt a segítséget, amire fiatalember rászorul.” „Nem szívesen gondolok vissza a fogadtatásra. Az ember az iskolapadban még hisz abban, amire tanították .,. Nem fogadtak valami szívesen. Szinte szégyellnem kellett, hogy érettségiztem, mert munkatársaim nagy része az általános iskolát sem fejezte be. Hosszú keresgélés, többszöri munkahelyváltoztatás után találtam csak magamra, s ez nagyon megviselt.” • Megkérdezték 74 vállalat igazgatóját és KISZ-bizottságát, véleményt kértek a megyei és a városi tanácsok munkaügyi osztályaitól és a minisztériumoktól: milyenek a pályakezdés feltételei? Részletek, a hivatalos jelentésekből : „Biztosítani kívánjuk, hogy a fiatalokat az első találkozáskor kedvező hatás érje. Filmvetítéssel egybekötött gyárlátogatásokat szervezünk...” „Megteremtjük a feltételeit annak, hogy a fiatalok egyéniségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek.” A pályakezdés adminisztratív, hivatalos része a munkáltatók részéről rendkívül egyszerű, s néhány óra alatt lebonyolítható. • A munkaügyi osztályok felvétel előtti információja mindössze a konkrét munkakörre, a keresetre, esetleg még néhány fontosabb szociális intézmény ismertetésére korlátozódik. A fiatalok szerint még ez a szűkszavú és hivatalos jellegű tájékoztatás sem történik mindenütt. Sokukat nem mutatják be a munkatársaiknak, a munkahelyi szokásokról — amelyek ismerete megkönnyíthetné a kezdést, a beilleszkedést — csak elvétve kapnak információkat a vállalat gazdasági feladatairól, az előmeneteli lehetőségekről pedig úgyszólván senkinek sincsenek érdemleges ismeretei. Általános tapasztalat, hogy részletesebben csak a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket tájékoztatják. A szakmunkásokat, a betanított és a segédmunkásokat nagy érdeklődéssel várják a munkahelyek, de a felvétel után többnyire közönnyel és érdektelenséggel kezelik őket. Vannak persze kivételek, ahol valóban szervezettnek tekinthető a munkába lépők fogadása és tájékoztatása, tekintet nélkül arra, hogy az illető diplomával, szakmunkás-oklevéllel, vagy anélkül jelentkezik. Vagy: ahol megszervezték a sokat emlegetett mérnökóvodát”, vagyis azt az intézményt, amelynek keretében a kezdő diplomások megismerkedhetnek az egész vállalattal, s csak ezután döntenek szűkebb munka» helyük felől. Jó néhány elemzésből levonható következtetés, hogy a pályakezdők többsége nem az állandóan emelkedő fizetésben látja a munkahelyi, a szakmai karrier mércéjét. Legtöbbjük a munkateljesítményt, a szakmai rangot, a munkatársak barátságát, a vezetők bizalmát jelöli meg az érvényesülést biztosító tényezőként. • Jó lenne ezt mindenütt tudomásul venni, ahol a vezetők a — vitathatatlanul meglevő — kereseti igények lehetőség szerinti kielégítésével, a pályakezdők érvényesülési problémáit jórészt megoldottnak tekintik. A szakmai előmenetel, a fiatalok sikerigényének kielégítése, az ennek megfelelő széles körű érvényesülési lehetőségek biztosítása háttérbe szorul. S valószínűleg erre is visszavezethető, hogy bizonyos vizsgálatok szerint a pályakezdők rangsorolásában, az érvényesülés motivációs tényezői között „előkelő” helyen szerepel az úgynevezett „jó kapcsolatok” megteremtése. Az igazgatók persze másként vélekednek; szerintük kizárólag a rátermettség, a szorgalom, a tanulás és az emberi jó tulajdonságok döntenek az előmenetelnél. Lehet, hogy ez esetben is a fiatalok helyzetmegítélése a reálisabb? • Milyen a pályakezdők munkahelyi közérzete? Az alapmotívum: a fiatal korral szükségképpen együttjáró bizonyos fokú türelmetlenség, nyugtalanság és kritikai szellem. Nem mindegy azonban, hogy miért nyugtalankodnak, hogy miért emelik fel a szavukat. A vezetők szerint többnyire a bérproblémák miatt, aztán a munkafeltételek, illetve a közvetlen vezető ellenszenves stílusa, magatartása miatt. A fiatalok másként látják a dolgot: elsősorban a munkával, illetve a munkaköri beosztással kapcsolatos problémák izgatják őket, aztán a lakáshiány, és csak ezek után következnek a bérpanaszok. Ez a véleményeltérés már alaposan közrejátszik a munkahelyváltoztatásokban, amelynek mértékét egyébként — a kezdők fluktuációjáról van szó! — a vezetők többsége nem tekinti túlzottnak. Tény, hogy leginkább a segéd- és betanított munkások vándorolnak, s minél magasabb valakinek a képzettsége, annál nehezebben szánja el magát a munkahelycserére. S ez megintcsak arra figyelmeztet, hogy a pályakezdők között is megkülönböztetett figyelemmel kellene kezelni azokat, akik szakképzettség nélkül állnak munkába, s akik közül sokan csak azért nem tanulnak tovább, mert senki sem biztatja erre őket különösebben, • Nagyjából így összegezhető a fiatalok és a munkáltatók véleménye a pályakezdésről, s az itt vázolt véleménykülönbségekben lehet részben megtalálni a választ arra a 'kérdésre, hogy vajon miért küzdelmes nálunk a kezdők helyzete, sorsa? V. Cs. Beszélgetés a közéletiségről • Terjeszkedik az üzem. Kétszázmillió forintos beruházással megkezdték az acélszerkezeti műhelycsarnok építését. Jelenleg — mint képünkön is látható — a segédüzemi épület falainak alapozását végzik a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat dolgozói. A beruházás befejezését 1979. július 1-re tervezik. • Exportra is készít termékeket a gyáregység. A raktárban éppen az uruguayi megrendelésre gyártott villamos motorindító pultok szállítás előtti ellenőrzését végzik, nagy gondossággal. Zsíros Sándor gyáregységvezető íróasztala mellett ülve zsebszámológéppel dolgozik. A féléves terv teljesítésével és a bérfejlesztés felosztásának előkészítésével foglalkozik. Rövid számvetés után arról tájékoztat, hogy az első félévre kitűzött feladataiknak jó eredménnyel tettek eleget. Ennek köszönhető, hogy az október 1-től tervezett 1 százalékos bérfejlesztéssel szemben rövidesen május 1-től viszamenően a, gyáregység 6 százalékos sajáterős bérfejlesztéssel növelheti dolgozóinak jövedelmét. Ily módon a rendezés után a fizikai munkások mindegyikének bére eléri, illetve meghaladja majd az 1979. március 31-től kötelezően előírt bérkategória alsó határát. N. O. Van ahol a vidéken élő fiatal műszaki értelmiségiekről úgy vélekednek, hogy passzívák, nem kapcsolódnak be eléggé a helyi közéletbe. Ez a gyakori? Másutt nincs ilyen panasz, mert kialakult norma, természetes igény, hogy őket is bevonják a társadalmi és tömegszervezetek, a különböző testületek munkájába. A tanácselnök Csupity Istvánnal, a kiskunmajsai nagyközségi tanács elnökéről az a hír járja, hogy „ifjúságpárti”. — Nézze, a mai fiatalok képzettek, erkölcsileg fejlettek, s mind akit én ismerek, teljes erőbedobással akar dolgozni és dolgozik is, ha hagyják kibontakozni. A közéletben is persze! Nekem ez személyes véleményem és meggyőződésem is- Itt van például Nagy Béla a társadalmi tanácselnökhelyettes, az én helyettesem. A MEZŐGÉP itteni gyáregységének a főmérnöke; egy művelt, higgadt, olkos fiatalember, aki ráadásul tapasztalt is. Keresse fel, érdemes vele megismerkedni ... A főmérnök elnökhelyettes Éppen diktált, amikor benyitottam a szobájába. — Köszönöm, majd folytatjuk — mondta a titkárnőnek. Nyílt, nyitott ember: akivel beszél, annak a szemébe néz, s aki először találkozott vele, annak is az az érzése, mintha már régóta ismerné. — Sokszor elhangzott legkülönbözőbb fórumokon olyan vélemény, hogy a nagyközségbe települt ipari vállalatok fiatal műszaki értelmiségi gárdája nem kapcsolódik be aktívan a helyi közéletbe. — Teljes egészében nem osztom ezt a véleményt, mert öszszetett dologról van szó. Arról éppenséggel, hogy egy fiatal szakember az egyetem elvégzése után ha vidéken telepedik meg, számára az az első dolog, hogy szakmailag bizonyítson, beilleszkedjen a munkahelyi kollektívába. Ez teljes embert igényel, minden vonatkozásban, ráadásul a családalapítás is erre az időszakra esik, amely köztudott, hogy anyagi és lakásgondokkal jár. Én is például, amikor 1968- ban idekerültem, albérletben kezdtem az életet. A kollektíva jó volt, mert később úgy alakult a helyzet, hogy akik az egyetemen csoporttársak voltunk, mi hárman vezettük az üzemet. Kuczik István volt az igazgató, én a főmérnök, Szigetvári barátom osztályvezető. A körülmények, a viszonyok alakultak úgy, hogy bekapcsolódtunk a közéletbe- Nem járhattunk csukott szemmel, csak a műszaki, gazdasági munkára figyelve ebben a nagyközségben, mert volt itt, meg van is még elég tennivaló. — A közélet melyik területén kezdték dolgozni? — kérdeztem a főmérnököt. — Az első társadalmi munkáink, majd később a megbízatása ink a sportkörben voltak. Rövid időn belül a mi vállalatunk vezetői — közöttük én is — irányítottuk a majsai sportéletet. Velünk is az történt, ami általában, hogy egyik feladat szülte a másikat. Nem vonhattuk ki magunkat a közös gondok-bajok és feladatok alól. — A tanácsi munkája hogy kezdődött? — 1973-ban jelöltek tanácstaggá, s a lakosság megválasztott. Én mint fiatal tanácstag különös figyelemmel kísértem az ifjúságpolitikai feladatok elvégzését, elmondtam véleményemet ezzel kapcsolatban különböző fórumokon. Később a tanács végrehajtó bizottságának a tagjává választottak, s felkértek, hogy az ifjúsági témával kapcsolatban készítsek egy beszámolót a végrehajtó bizottságnak. Jól sikerülhetett, mert megdicsértek és számtalan intézkedés született azt követően. Hogyan tovább? — Feltétlen meg kell kérdeznem, hogy a társadalmi tanácjselnök-helyettesi és a főmérnöki munkakör nem jár azzal, hogy az egyiket a másik rovására végzi? — Nem! Egyértelműen válaszolhatok erre. Megmondom, hogy miért nem! Azért, mert ha kezdő műszaki szakember lennék, ez az előbb említett helyzet miatt lehetetlen lenne, de nem vagyok az. Mindkét munka számomra egyaránt fontos, bár közvetlen nem egészíti ki az egyik a másikat, de bennem már összetartozik. Még van energiám, akaratom, kitartásom, hogy a kettőt együtt csináljam szívvel és lélekkel- Nézze, ha lekötnek napközben a társadalmi teendőim, a műszaki gazdasági munka estére marad, vagy fordítva. Azt is meg kell csinálni, ez tény, alapvető kötelesség is egyben. Nekem egyiik sem okoz gondot és a családi életem rovására sem megy. Sőt, az ember folyamatosan érez egyfajta bizalmat, amely megsokszorozza az energiáit a legnehezebb helyzetekben is. Ez a közéleti munka szépsége! Aki ezt nem érzi, vagy csak nyűgöt érez, azt az embert én nagyon sajnálom. Még hosszan beszélgettünk, amikor egyik alkalommal csörgött a telefon. Nagy Béla röviden intézkedett. Egy mondat megütötte a fülem: — Ne haragudj, én egy hónapig politikai továbbképzésen voltam Kecskeméten... A beszélgetés után egyre határozottabban az a vélemény alakult ki bennem, hogy a közéletiség nemcsak egyéni-alkati kérdés — bár az is —, hanem meghatározzák a körülmények. Elsősorban az, hogy egy fiatal szakember milyen gyorsan tud beilleszkedni a szűkebb munkahelyi környezetbe, s felkínálnak-e neki lehetőséget közéleti tapasztalatok szerzésére. Csató Károly
