Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

1977. július 19. • PETŐFI NÉPE • S Szabadság és szocializmus Aczél György új kötete Mai magyar nyelvünk Ilyen címmel jelentette m%g tavaly az Akadémia Kiadó azt a Grétsy László szerkesztette ta­nulmányt, amelynek „az a célja, hogy adalékokat, szempontokat nyújtson az elkövetkező évek nyelvművelő munkájához, s hogy ráirányítsa a figyelmet a nyelv­­művelésnek azokra a — részben újonnan adódó — feladataira, amelyeknek megoldása különöser) fontos, időszerű”. A tanulmány tehát felmérést végzett nyelvünk mai állapotáról, a mű végén közölt irodalom ta­nulsága szerint egy tucatnyi kéz­iratos részlettanulmányra is tá­maszkodva. így pontos állapot­rajzot, valóságos látleletet kapunk nyelvűinkről. E tanulmánynak még ennél is nagyobb értéke, hogy főként az utolsó, Tanulsá­gok és javaslatok című fejezeté­ben nyelvművelésünk további feladatait és a javítás járható útjait is megismerteti. A bőséges adatok alapján vég­zett vizsgálatok tanúsága szerint „nyelvünk soha nem látott-hal­lott módon, a tudományos és technikai forradalom korszakához illő gyorsasággal fejlődik, gazda­godik, de e nagyarányú fejlő­désnek szükségszerű velejárói a hibák, torzulások is”. E tárgyila­gos megállapítások ösztönzésére megkíséreljük, hogy áttekintsük mai nyelvünk állapotát, felhasz­nálva a tanulmány gondolatait, de személyes tapasztalatokkal ki­egészítve. Szókincsünket általában az jellemzi, hogy a szóképzés eléggé visszaszorult, az összetételek pe­dig nagyon gyakoriak és terje­delmesek (pl. munkaverseny-kez­­deményezés, munkaerőkapacitás­kihasználás). Sok szókígyó mai helyesírási szabályaink szerint leírhatatlan, tehát birtokos szer­kezetté kell átalakítani őket. A veszélyzóna, -helyzet, válsághely­zet, -időszak, -jelenség, szeretet­­igény, műszerellátottság újfajta jelenség nyelvünkben. Szóvá kell tenni a szólások és a szerkezet­­vegyülések helytelen használatát is (szöget ütött a fülembe, nél­külözzük valaminek a hiányát, hosszú feneket kerít a beszéd­nek). Szókincsünket az annyiszor os­torozott, de mindig nagyobb szá­mú divatos szavak jellemzik {el­járások, vonulatok, jelenlét). Üjabban mindent minősítenek (pl. központi feladatként), értékelnek (súlyosbító feladatnak [!])• Ma már a jelent ige is felsorako­zott a divatszók mögé (pl. mély megrendülést, első nagy sikert jelent). Bántó módon és meggátolha­­tatlanul terjednek a felesleges idegen szavak. A tanulmány még ezeket is elmarasztalja: kon­centrál, premier, randevú, volu­men, bulletin, misszió, incidens, evakuál, fluktuáció, regresszió. Egészítsük ki még néhány pél­dával! Némely idegen szót csak rossz beidegzés és az utánzás él­teti, könnyen lehetne magyar szóval helyettesíteni. Pl. hasonló konklúzióra jut, az indulás stá­diumában vannak, nem talál ve­lük kontaktust, először averzióval fogadtuk. A következtetés, az ál­lapot, a kapcsolat, az ellenérzés nem volna jobb? És miért terv­ciklus a tervidőszak, miért pálya­­korrekció a pályamódosítás? így beszélnek „televíziósul”: Továbo reg alázzák a Tiszát (szegény Ti­sza')”, „Restaurálják a kapitalis­ta rendszert”, mintha a szabá­lyozzák és a visszaállítják nem fejezné ki érthetőbben (és fő­ként magyarul!) a gondolatot. Terjed a nyelvi stiláris durva­ság is az irodalomban, a film­ben és a színpadon. A rádió és a tévé még meg is sokszorozza romboló hatását. Témától, indu­lattól függetlenül sok a trágárság, mocskos kifejezés, gorombaság. Ez ellen nem szemérmességből vagy álszeméíemből kell tiltakoz­nunk. hanem azért, mert ez a trágárság sérti az emberi kap­csolatokat és a közösségi maga­tartást. Hibáztatható a kiejtés is. A Ki mit tud?-on Major Tamás is szóvá tette, hogy az egész ország rossz s betűvel (vagyis hanggal» beszél, a beszéd összemosódik, puha r, s. sz hangokat ejtenek. A hadarást is hozzávehetjük, mert nagyon elterjedt hiba. A beszélő a szavak egyes hangjait, sőt néha szótagjait is elhagyja. Különösen a gyakran előforduló vagy a beszéd témája szerint gyakori szavak lesznek a hada­rás áldozatává. A szavak hang­képének ezek a torzulásai szinte érthetetlenné teszik néha a mon­danivalót. Ilyenek: a szakszetek. szoclista, tajmozgások, felatkok. hatrzott, tértésmentes, erdeti, (szakszervezetek, szocialista, ta­lajmozgások, feladatok, határo­zott, térítésmentes, eredeti he­lyett). Ez a hadarás a fiatalok beszédére nagyon jellemző. A hanglejtéssel is baj van. A magyar hanglejtés szép dalla­mosságát töri meg a mondat mo­zaikszert! en, nem a hangsúly ál­tal tagolt mondatszakasz.ai végső szótagjának a felsiklása, felcsapá­sa. Befejezésül hangsúlyoznunk kell, hogy a könyv részletes is­mertetése helyett csak ráirányí­tottuk a figyelmet mai nyelvünk néhány nagyon bántó hibájára. A kiadvány felsorolja a forgalmazás elleni vétségéket is, de ezeknek az ismertetését már csak azért is elhagyhatjuk, mert e hibák ellen a nyelvvédő irodalom ál­landóan harcol. Ugyanígy tanul­ságos a köznyelvi stílus jelensé­geinek az értékelése is. A sajtó, a rádió, a tévé, a hivatal és a közélet nyelvének tárgyalása után a szaknyelvek és a tudomá­nyos nyelv is sorra kerül, de szó van az ifjúsági és a szépiro­dalmi nyelvről is, sőt a sport, nyelvének is tömör jellemzését olvashatjuk. Ezekről még szó lesz a javaslatok ismertetése során. Ezek a javaslatok nem újak, hiszen közülük egy-egy mindig fölmerült, de összekapcsolva őket jelemtőseblaek, és jobban tettekre ösztönzők. Ki» István írók aforizmái az irodalomról A Kossuth Könyvkiadó fontos feladatának tekinti, hogy a tár­sadalmi közélet fontosabb meg­nyilvánulásait kísérő irodalmi te­vékenység kötetbe gyűjtve hoz­záférhetővé váljék mindazok számára, akik akár az ideológia, akár a közgazdaságtudomány, akár — mint ez esetben is — a közművelődés aktuális kérdései iránt érdeklődnek. Az ünnepi könyvhét egyik reprezentatív és igen kelendő kiadványa volt ugyanis Aczéi György új kötete, melynek címe: „A szabadság je­lene, jövője, a szocializmus”. A kiadó az elmúlt három esztendő­ben elhangzott legfontosabb be­szédeket, illetve különböző szak­­folyóiratokban, nemzetközi saj­tóorgánumokban megjelent írá­sokat gyűjtötte egy csokorba. Helyet kapott a szép kiállítású kötetben az az interjúsorozat, melyet az egyik tekintélyes fran­cia folyóirat, a France Nouvelle szerkesztője Jaques De Bonis ké­szített Aczéi Györggyel. A kérdé­sek tulajdonképpen ahhoz a meg nem valósult televíziós vi­tához kapcsolódtak, melyre Aczéi Györgyöt francia kezde­ményezésre kérték föl és vita­partnere Alain Peyrefitte, a nagy tekintélyű jobboldali fran­cia politikus lett volna. A vita meghiúsulásának körülményeivel akkoriban részletesen foglalko­zott a hazai és a nyugati sajtó. Peyrefitte visszalépése annál ér­dekesebb volt, mivel a francia közéletnek ez az ismert polgári személyisége korábban eléggé gátlástalanul rágalmazta nemcsak hazánkban hanem általában a szo­cialista tábor országainak közéle­tét. A könyvben is szereplő inter­júsorozat egy gyors-kiadásban már megjelent, de mindenképpen érdemes és méltó arra, hogy mint maradandó értékű összefog­lalását hazánk társadalmi, gaz­dasági és politikai problémáinak, ismét közre bocsássa a kiadó. Az a sajátos érdekessége is megvan ennek az interjúvitának, hogy a kérdező a nyugati világot és az ottani közvéleményt is érdeklő magyar vonatkozású kérdésekre is frappáns, igen szellemes és mindenképpen objektív, higgadt válaszokat kap, melyeknek isme­rete a magyar olvasórétegek szá­mára is nélkülözhetetlenül fon­tos. Aczéi György vitakészsége és fölényes biztonságú tájéko­zottsága széles látókörű kitekin­tése egyebek mellett a nyugat­európai kulturális viták iránti érzékenysége avatja rendkívül érdekes olvasmánnyá az interjú­­sorozatot az értelmiségi olvasók számára is. A könyv első részében bizo­nyos tematikai megfontolások szerint csoportosítják Aczéi György cikkeit, beszédeit, melyek társadalmi életünk közművelődé­sünk egy-egy eseményéhez, vagy jelenségéhez kapcsolódnak. Köz­li a kötet többek között azt a összesen több, mint 60 kilo­méter hosszúak az NDK közpon­ti állami archívumának polcai, amelyek a legutóbbi hét évszáza­dos írásos és nyomtatott doku­mentumait őrzik. Az archívum értékes és sokrétű segítséget nyújt az ország állami, tudományos és gazdasági szerveinek. Az itt Őr­magyar tudománypolitikát össze­gező cikket, mely a Voproszi Fi­­loszofii című szovjet folyóirat­ban jelent meg. Megtalálható a válogatásban az az interjú, mely a Le Monde egyik számában lá­tott napvilágot és amely választ ad a hazánkban akkoriban élet­be léptetett gazdaságpolitikai re­form néhány fontos problémájá­ra. Magával ragadóan személyes ihletésű a Népszabadságban 1975 karácsonyára közrebocsáj­­tott cikk, melynek címe: Mivé lehet az ember. Hadd idézzünk néhány sort Aczéi György elmefuttatásai kö­zül: „Olyan időszakban élünk, amikor munkánkhoz nem elég a föllángolás, a nekibuzdulás, ha­nem mindenek előtt következe­tességre és állhatatosságra van szükség. S nemcsak olyan ese­tekben, amikor a múltba húzó nézetek középkorú, vagy idősebb képviselőivel kell vitát folytat­nunk, hanem akkor is, amikor viszonyaink és törekvéseink if­jabb kommentálóival kell eszme­cseréket folytatnunk. Állhatatos­ságot, elvi következetességet és emberiességet követel tőlünk a fiatal nemzedék nevelése is. Meg kell értenünk, hogy az urá­nunk következő nemzedék élet­­tapasztalata más, mint a miénk, bele kell élnünk magunkat azok­nak a gondolatvilágába, és di­lemmáiba, akik már a mi vilá­gunkban, a mi eszméinken ne­velődtek, s akik éppen ezeket az eszméket kérik számon a való­ságon, olykor túlzó, a lehetősé­geket nem mindig mérlegelő szi­gorral. Türelmetlenségüket ugyan vissza kell utasítani, de nem tü­relmetlenül.” Figyelemre méltó objektivitás­sal beszél a népi kollégiumok mozgalmának 30. évfordulójára megjelent dokumentumkötet elő­szavában e mozgalom célkitűzé­seiről, történelmi szerepéről, és világosan meghatározza a szüle­tés pillanatától jellegzetesen ki­alakult hibákat, gyengeségeket, melyeket sajátosan magyar tár­sadalmi jelenségként a NÉKOSZ egész pályafutását végigkísérték. Megállapítja, hogy bár a mozga­lom nagyon korán tűnt el a ma­gyar politikai élet színteréről, ha­tása máig is kimutatható. „A szocialista átalakulás sok kitűnő harcosa, az új népi értelmiség sok tehetséges kádere került ki a kommunista vezetésű ifjúsági szervezetek, a MADISZ, a MINSZ által is befolyásolt népi kollégi­umokból és erre joggal emlékez­hetnek büszkén az alapítók, a kezdeményezők... „A NÉ5KOSZ tapasztalatai máig ható érvénnyel segítenek megoldani napjaink kulturális forradalmának, köz­művelődési programjának felada­tait. Eredményei részeivé váltak a nép nagy művének: az épülő, fejlett szocialista társadalomnak." — állapítja meg Aczéi György, a népi kollégiumi mozgalom ered­ményeit és hatását értékelve. Cs. L. zött dokumentumokat felhasznál­ták többek között a fasiszták ál­tal a második világháború idején elkövetett bűnök leleplezéséhez. Az archívum anyagai pontos in­formációkat tartalmaznak példá­ul az évszázadokkal ezelőtt fel­tárt ásványkincs-lelőhelyekről. (BUDAPRESS—PANORAMA) Tizenkét éve folyamatosan működik a Kecskeméti Szimfo­nikus Zenekar. Szükségessége az MSZMP 1958- as művelődéspolitikai irányelvei­nek a megjelenésekor nyilván­valóvá vált, de a felismeréstől hosszú út vezetett a valóságig. A sokfajta sürgető igény között túl­ságosan háttérbe szorultak a kul­turális jellegűek. Szinte minden egyszerre kellett volna: lakás, ivóvíz, csatorna, jó út, orvosi ren­delő, iskola, óvoda, művelődési húz, elegendő munkaalkalom, fény a tanyákba. Bizonyítottak Mennyi tárgyalás, beadvány, agitáció teremtette meg az indu­láshoz szükséges feltételeket, osz­latta el kételyeket! Alkalmi hang­versenyekkel, társadalmi ünnep­ségeken vállalt szerepléssel bizo­nyították, megérdemlik a támo­gatást. A Petőfi Népe 1966. március 30-i számában örvendhetett vég­re Körber Tivadar: „Bemutatko­zott a városi szimfonikus zene­kar. Olyan eseménynek voltunk hétfőn este tanúi, mely jelentő­ségében túlmutat önmagán". Az idő azóta a fővárosba távo­zott zenekritikust igazolta. A kecskeméti szimfonikusok fontos szerepet töltenek be' a város, a megye kulturális életében. Létükről a hangversanykriti­­kákból, falragaszokból tudnak a zenebarátok, a próbákról, az együttesről, gondjaikról ritkán esik szó. Kemény Endre karnagyot kér­deztem meg, hol tartanak. — Tiszteletdíjas muzsikusok játszanak nálunk. Mindenki dol­gozik másutt is, van aki több he­lyen. A zenekar összetétele: hét prím-, öt-öt másod- és mély­hegedű, négy csellista, három nagybőgő, két-két fagott, oboa, klarinét, kürt, trombita, fuvola és egy timpani. Több hegedűs kellene. Illeték­telennek érzem magam a zene­oktatási rendszer bírálatára, mégsem hallgathatom el: kevés zenekari muzsikust képeznek. Művészek nevelésére összponto­sítják az erőfeszítéseket. A szak­iskolai hálózat bővítése segítene a mind égetőbb bajon. A tagok felkészültségében ész­revehetők a különbségek. A ze­nekar magva a legnehezebb fel­adatok ellátására is alkalmas. Sajnos ma Is élnek olvan zené­szek Kecskeméten, akiknek köz­tünk lenne a helye. Magamat is hibáztatom, mert kezdetben ta­lán túl sokat követeltem. Az egységes szemlélet kialakí­tása sem könnyű. Néhányan a könnyűzenén nőttek föl, mások inkább klasszikusokon. Nincs bennem műfaji ellenszenv, az igé­nyek egységesítését mindeneset­re helyeselném. Nem hiszem, hogy a fegyelmezett előadás, a ki­egyenlített hangzás bármely ope­rettnek kárára lenne. — Hol helyezkednek el a ze­nei életben? — A függetlenített vidéki ze­nekarok lényegesen előbbre tar­tanak. Ez természetes. Tudomá­som szerint öt nagyobb városban tartanak föl szimfonikus együt­test. Ezeket többnyire az Orszá­gos Filharmónia finanszírozza. A félfüggetlenített, tiszteletdí­jas zenekarok élvonalába sorol­nak bennünket. A Kórusok Országos Tanácsa mellett alakítottak egy szimfoni­• Kemény Endre kus albizottságot a teendők, munkarendek egységesítésére. A kulturális fejlődés, a zenei nevelés eredményeként egyre több hangversenyt szerveznek, mind nagyobbak az igények. Ősbemutatóra készülnek — Itt-ott a kecskeméti együt­tes túlterhelését emlegetik... — .Keményen dolgozunk, de az évi 30—35 koncertet el kell bír­nunk. Különben sincs visszaút. A felélesztett igények szorítanak. A megye 11 településén szere­pelünk évente két-három kon­certtel. Fellépünk a rádióban és a Zeneakadémián rendezett ifjú­sági koncerteken. Természetesen székhelyünkön egyre nagyobb részt vállalunk a hangverseny­életből. Előfordult, hogy lehetőségein­ket, mostani színvonalunkat meghaladó művek előadására vállakoztunk, kényszerültünk. Amennyiben lehetséges a jövő­ben kerüljük az ilyen eseteket, de tudomásul kell vennünk a követelmények szüntelen na­gyobbodását. A világjáró kar­mesternek hiába magyaráznónk, hogy 'Kodály Zoltán szülővárosá­ban is milyen nehézségekkel küszködünk időnként. Csak mellékesen említem, hogy több baráti országban, így Cseh­szlovákiában, Bulgáriában vi­szonylag több és jobban támoga­tott vidéki zenekar működik mint hazánkban. — Tervek? — Szeptemberben kezdjük a felkészülést az új évadra. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tartandó kecskeméti koncerten egy új magyar művet mutatunk be. Reméljük, javul a légkör, az együtt muzsikálás öröme feledte­ti az elkerülhetetlen súrlódáso­kat. gondokat. Kell. hogy min­denki érezze lelkesítő feladatát. Távlatok örvendetesen jók a kecskeméti kulturális intézményekkel kiala­kult kapcsolatok. A teljes függet­­lenítés lehetőségét 1980-ban vizs­gálják meg az illetékesek, addig a jelenlegi kereteket finomíthat­juk, tölthetjük meg jobb tarta­lommal. A fejlődés útja elsősor­ban a helyi és környékbeli zene­iskolák megfelelő képzettségű ta­nárokkal való megerősítése, rész­ben létszámemelés, részben az üresedő állások gondos betöltése révén. A következő évtizedben komolyan felvetődhet egy zene­­művészeti szakiskola létesítésé­nek lehetősége, szükségessége. Arra törekszünk, hogy még jobb műsorválasztással, hatéko­nyabb próbákkal mind jobban megfeleljünk az igényeknek. Heltal Nándor „Nagy írók az irodalomról” címmel kétkötetes mű jelent meg nemrégiben Bulgáriában. A könyv kétezer oldalán a legismertebb írók aforizmái vannak összegyűjt­ve. A mű alapjául 19 nyelven írt 1300 könyv szolgált, amelyet 85 fordító dolgozott fel. (BUDA­PRESS—SOFIAPRESS) Hét évszázad dokumentumai az archívumban AWWA'AWAVVi mm mmmmm (5.) Miss Bobbit kijött a színpadra, ringatta a csípőjét, hátravetette fürtös fejét, forgatta a szemeit. Tüstént látszott, hogy valamelyik klasszikus számát fogja előadni. Kopogva átlépkedett a színpadon, kényeskedőn feltartva felhőkék szoknyájának szegélyét. — Ez a legaranyosabb látvány, aput csak láttam —, szólt Billy Bob a combjára csapva, és még El né­ninek is be kellett ismernie, hogy Miss Bobbit nagyon aranyosan festett. Amikor piruettezni kez­dett. az egész nézőközönség ön­kéntelen tapsviharban tört ki. A kislány meg csak pörgött, pör­gött, s közben „gyorsabban”-t sziszegett az őt zongorán kísérő Miss Adelaide-nek, aki a maga vasárnapi iskolán edzett tehetsé­gének már amúgyis legjavát ad­ta. Miss Bobbit egy utolsó nagy riszálással befejezte, feldobta a szoknyáját, s elővillantotta a vi­lágoskék csipkés alsóneműt, ami­re a fiúkból előtört az a fütty­áradat, melyet egyébként a legye­ző nélküli legyezőtáncosnőnek tartogattak. Persze jobb is volt így, mert az utóbbi hölgy fürdő­ruhában adta elő ígéretesnek hir. detett számát. Am a hátsó felé­nek felvillantása még nem volt Miss Bobbit végső diadala. A zongorakísérő vészjósló, dübörgő akkordokat szólaltatott meg, Ro­­salba Nővér pedig berohant a színpadra, egy meggyújtott gyer­tyával, s azt átadta Miss Bobbit­­nak. aki akkor éppen spárgázott. A különleges gyertyákból vörös­fehér és kék tűzlabdacsok pat­tantak elő, és mindnyájunknak fel kellett állnunk, mert Miss Bobbit hirtelen rázendített a himnuszra. Nos, ország-világ a tanúja volt, hogy megérdemel egy hollywoodi próbafelvételt, és mivel megnyer­te a műkedvelők versenyét, úgy tűnt, hogy meg is kapja. Manny Fox megígért: — „Aranyoskám — mondta neki —, maga igazi sztárpalánta.” Aztán másnap el­tűnt a városból és semmit sem hagyott hátra, csak az ígéreteket. „Figyeljétek a postát, barátaim — búcsúzkodott —, fogtok még hal­lani rólam.” Ezt mondta a fiúk­nak, akiknek a pénzét elvitte, és ezt mondta Miss Bobbitnak is. Naponta háromszor hozzák a pos­tát és mindegyik alkalommal jó­kora csoport gyülekezett össze, s a hangulata egyre kevésbé volt jó. Remegő kézzel nyitogattak minden küldeményt. S ahogy el­telt néhány nap, ijesztően elcsen­desedtek. Mindnyájan tudták, mi­re gondol a másik, de egyiknek se volt szíve, hogy hangosan ki­mondja, még Miss Bobbitnak sem. A postamesternő azonban kimond­ta kereken: — „Az az ember szélhámos. Én tudtam, hogy az, az első perctől fogva, és ha még egy napig kell a fancsali képete­ket néznem, akikor főbelövöm magam.” Végül két hét elteltével Miss Bobbit törte meg a varázslatot. A tekintete üresebb lett, mint bárkié, de aztán egy napon, mi­kor az utolsó postát is szétosztot­ták, visszatért belé az élet. „Oké, fiúk, mostantól kezdve már a lincselés törvényei uralkodnak” szólt, és hazaterelte hozzájuk az egész bandát. Ezt volt az „Akasz­­szuk Fel Manny Foxot” Klub első gyűlése, azé a szervezeté, amely megszelídíted formában is él, noha Manny Foxot régen elkapták. Ez is Miss Bobbit ér­deme volt. Egy hét alatt a déli államok háromszáz seriffjének küldte el Manny Fox személyle­­irását; a nagyobb városok napi­lapjainak is írt leveleket, amelyek óriási érdeklődést keltettek. Ezek folyamánya képpen a kifosztott fi­úk közül négynek jól fizető állást kínált az United Fruit Company, és késő tavasszal, amikor Manny Foxot letartóztatták Arkansasban, ahol ugyanazzal a trükkel próbál­kozott, Miss Bobbit megkapta a Jótettért Érdemérmet, az Ame­rikai Napsugárlányok Szervezeté­től. 9. Egy hétre rá a becsapott fiúk valamennyien kaptak egy csek­kel Manny Foxtól, mely fedezte a veszteségüket, és Miss Bobbit el­szánt léptekkel csörtetett be az „Akasszuk Fel” Klub gyűlésére. Nézzétek fiúk — szólt rögtön a tárgyra térve — egyikőtök sem hitte, hogy valaha is viszontlát­ja a pénzét, de most, hogy így történt, valami hasznos dologba kéne azt beruháznotok, például énbelém. Röviden az volt a javaslata, hogy mind tegyék össze a pén­züket és fizessék ki az útikölt­ségét Holliwoodba. Viszonzás­képpen megkapják a keresetének tíz százalékát egy életen át, mi­után ő befutott, ami nem tart­hat sokáig, s így mindnyájukat gazdag emberré fogja tenni. Eleinte egyik fiú sem hajlott a dologra, de ha egyszer Miss Bob­bit az ember szemébe néz, mit lehet tenni ? A búcsú napja szomorú volt Billy Bob számára. Délfelé ki­bújt a nap, a levegő megtelt a visztéria édes illatával. El néni sárga Lady Anne rózsái éppen virágoztak, és El néni valami csodaszép dolgot csinált: azt mondta Billy Bobnak, hogy le­szedheti őket, s odaadhatja Miss Bobbitnak búcsúzóul. A kislány egész délután ott ült a verandá­ján, s körülvették a vendégek, akik azért jöttek, hogy jó utat kívánjanak. Ügy festett, mintha első áldozásra készülne, hófehér ruhájában, fehér napernyővel. Rosalba Nővér zsebkendőt aján­dékozott neki, de vissza kellett kérnie kölcsönbe, mert nem bírt a könnyeivel. Egy másik kislány sült csirkét hozott, feltehetően azért, hogy Miss Bobbit az úton, a buszon elfogyassza. Csupán egy baj történt, elfelejtette kibelezni a csirkét, mielőtt megsütötte. Miss Bobbit édesanyja közbe­szólt, hogy semmi baj, a csirke az csirke, s ez már csak azért is emlékezetes, mert ez volt az egyetlen vélemény, amit a jóasz­­szony valaha is megkockáztatott. Csak egy disszonáns hang volt egész délután. Preacher Star órák óta ott lődörgött a sarkon, néha egy fa mögé rejtőzött, máskor feldobott egy pénzdarabot, mint aki csak úgy elüti az időt. Kö­rülbelül húsz perccel a busz in­dulása előtt odaballagott és ne­kitámaszkodott a mi kapufél­fánknak. Billy Bob még mindig a rózsákat szedte a kertben; már annyi volt a karjában, hogy mág­lyát is rakhatott volna belőle, s az illatuk nehéz, bódító. Preacher egyetlen szó nélkül bejött a kertbe és segített Billy Bobnak, hogy a rózsákat két hatalmas csokorra ossza. Együtt cipelték ki a járdaszegélyig. Az utca túl­só oldalán a búcsúzkodók beszél­getése olyan volt, mint a méh­­döngés, de amikor Miss Bobbit meglátta őket, a két fiúarcot a sárga holdként virító csokrok mögött, akkor lerohant a lép­csőn kiterjesztett karokkal. Már láttuk, mi fog történni; és ráki­áltottunk, a hangunk belehasí­tott az esőbe, mint a villám, de Miss Bobbit csak rohant a -sár­ga rózsák holdjai felé, és nem hallott semmit. Ekkor gazolta el a hatórai autóbusz. (Fordította:/Zilahi Judit) A kecskeméti szimfonikus zenekar tegnap, ma, holnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom