Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
1977. július 2. ♦ PETŐFI NÉPE • 3 ÚJ RENDELKEZÉSEK A munkaerő kötelező közvetítéséről a vállalatok kategóriába sorolásáról Dunáról fúj a szél! Július 1-én lépett életbe a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökének utasítása a munkaerő kötelező közvetítéséről. Egyidejűleg a 16 1976. számú elnöki utasítás hatályát veszti. Mi tette szükségessé a munkaerő kötelező közvetítését és miért került sor az ezzel kapcsolatban korábban kiadott utasítás hatályon kívül helyezésére? Ezzel a kérdéssel kerestem fel dr. Tóth Imrét, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetőjét. — A gazdasági növekedés egyik legfontosabb tényezője a munkaerő — kezdte válaszát Tóth Imre. — Már az V. ötéves terv előkészítésének idején számításba vették azt, hogy a munkaerő-tartalékok kimerültek, ezért sokkal takarékosabban kell gazdálkodni. Többek között emiatt került sor a 2037/1975. (XII. 29.) MT-határozat kiadására, amelyben a kormány hangsúlyozza, hogy mindenütt alapvető feladattá kell tenni a munkaerő hatékony és ésszerű felhasználását. Egyben felhívta a munkaügyi minisztert, az ágazati minisztériumokat, főhatóságokat, területi szerveket és a vállalatok vezetőit, hogy tegyenek összehangolt intézkedéseket a munkaerő-gazdálkodás javítására. Az említettek figyelemze vételével került kiadásra a 7/1976. V. 10.) számú MüM-rendelet. Ez a megyei tanácsok végrehajtó bizottságait és a megyei tanácselnököket hatalmazza fel megfelelő intézkedések megtételére. Ennek alapján kategorizálta a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. 1976. decemberében a területén levő ipari vállalatokat, ipari tevékenységeket folytató szervezeteket és adta ki a megyei tanács elnöke 161976. számú utasítását a munkaerő kötelező közvetítéséről. A végrehajtó bizottság akkor a munkaügyi miniszter rendeletére építve, azt az országban elsők között kidolgozva négy (A, B, C, D) kategóriát állapított meg, az üzemek besorolására. Ez mindaddig megfelelt rendeltetésének, míg később ki nem alakult az országos gyakorlat, ami viszont csak három kategóriába sorol. Ennek az lett a következménye, hogy míg például a B-kategória Bács-Kiskunban lehetővé tett bizonyos létszámfejlesztést, másutt szinten tartást rendelt el. Ez félleértésekre adott okot a nem megyei székhelyű vállalatok körében. Emellett időközben felmerült az igény az építőipari vállalatok és építőipari tevékenységek ügyének rendezésére is. Ilyen előzmények késztették arra a megyei tanács végrehajtó bizottságát, hogy újra kategorizálja a területén levő ipari, építőipari vállalatokat, szövetkezeteket és tevékenységüket. Ennek alapján adta ki a megyei tanács elnöke a 4/1977. számú utasítását, amely ez év július 1-től szabályozza a munkaerő-gazdálkodás új rendjét. — Mi az új kategorizálás és az elnöki utasítás lényege? — A korábbi rendelkezések elvein egyik sem változtat. Továbbra is a legfőbb cél, hogy a munkaerő azokra a területekre áramoljon, ahol a legcélszerűbben, a legnagyobb hatékonysággal lehet felhasználni, természetesen anélkül, hogy a szabad munkavállalás elvét megsértenénk. Vagyis a rendelkezések lényegében nem a személyeket érintik, hanem a gazdasági szervezeteket, figyelemmel a szelektív iparpolitikára. — Egyáltalán nem érinti a rendelkezés a munkavállalókat? — Természetesen a rendelkezés az olyan személyeket érinti, akik meggondolatlanul „kilépett” bejegyzéssel távoznak, évente háromszor, vagy annál többször felmondással, változtatják munkahelyüket, nem a tanult szakmájukban helyezkednek el stb. Ezek csak kötelező közvetítés útján vállalhatnak munkát. — Melyek az új vonásai a most életbelépő rendelkezéseknek? — Bács-Kiskunban is most már csak három kategóriába vannak sorolva (A, B, C) a gazdasági szervezetek. Nem kiemelt többé az A-kategória, s az ide besorolt vállalatok, szövetkezetek köre lényegesen bővült. Ily módon a megye kb 80 ezer ipari dolgozója közül csaknem 48 ezren az A-kategóriájú munkahelyeken dolgoznak. Üj tartalmat is kapott az A-kategória azáltal, hogy az idesorolt üzemek meghatározott mértékű létszámbővítést hajthatnak végre. Azért meghatározott, mert ezek a gazdálkodó egységek az V. ötéves tervre tízezret meghaladó új létszámigényt jeleztek és az ifjúság köréből, a mezőgazdaságból, a háztartásokból csak alig ötezer új munkába lépőre számíthatunk. Üj az is az elnöki utasításban, hogy építőipari szakmunkást lényegében csak építőipari vállalatok vehetnek fel korlátozás nélkül. Vannak ugyanis olyan ipari vállalatok, amelyek saját építőipari részlege megközelíti egy-egy kisebb építőipari vállalat létszámát. Ezek elszívó hatásának ellensúlyozására szükséges, hogy az A-kategóriába sorolt ipari vállalatok is csak kötelező munkaközvetítés útján vehessenek fel építőipari szakmunkásokat. — Nem túl merev ez a szabályozás? — Nem, mert a munkaközvetítő szervek feladata az, hogy kellő rugalmassággal kezeljék ezt a kérdést. — Mi a helyzet a B-kategórlában? — A B-kategória most már megyénkben is a létszámukat szinten tartó vállalatokat, szövetkezeteket, foglalja magában. Visszatérve azonban még az A- kategóriára, az oda sorolt gazdasági egységek a számukra meghatározott mértékben szabadabban — közvetítés nélkül — elégíthetik ki munkaerő-igényeiket. Csak az első ízben munkát vállalók közvetítése kötelező. A vállalat saját nevelésű ipari tanulóira, szakmunkásaira természetesen ez nem vonatkozik. — Mi vonatkozik a C-kategóriára? — Az ide sorolt gazdasági egységek visszafejlesztése az V. ötéves terv során nagyon körültekintően, fokozatosan történik majd. Részükre létszámfelvételi tilalom van érvényben. — Miért nincs az építőipar területén C-kategória? — Ez csak átmeneti állapot. Októberig a C-kategóriába kerülnek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egy részének építőipari részlegei is. Ezt az intézkedést gondos vizsgálat előzi majd meg, hiszen nem mindegy, hogy melyek a visszafejlesztésre, vagy a szinten tartásra kijelölt részlegek. Szeretném hangsúlyozni — mondotta végül Tóth Imre —, hogy a szövetkezetek építőipari tevékenységére és minden más — nem kategorizált vállalatra is — az elnöki utasítás megfelelő szabályokat tartalmaz. Előírja azokat a magatartási normákat, amelyeket mindenkinek be kell tartani. A rendelkezések fő célja az intenzív és szelektív iparfejlesztés, az V. ötéves terv teljesítésének előmozdítása. A termelékenység növelése érdekében szükséges az aktív keresők hatékonyabb munkaterületekre való irányítása, szükség esetén átirányítása; a munkaerő-kereslet és -kínálat jobb összehangolása, a munka- és üzemszervezés, az ösztönzési rendszer és a munkafegyelem javításának elősegítése. N. O. Nap mint nap tanúi vagyunk a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztésének, a termelési viszonyok változásának. Mindez fokozott követelményeket támaszt a gazdaságok vezetőivel szemben is. Fontos, hogy a szövetkezetek irányítói ne csak a termelés alapjait ismerjék, hanem minél szélesebb körben alkalmazzák a tudomány és a technika legújabb eredményeit, többek között a korszerű munka- és üzemszervezést. Nem elég a diploma A szakemberképzés ma már nem fejeződhet be a diploma megszerzésével. Rendszeres továbbképzésre, önképzésre van szükség ahhoz, hogy a vezetők megállják a helyüket. Az a szakem_ bér, aki ezt nem veszi figyelembe, lemarad, aminek később látja kárát, mert a rábízott feladatot hiányos ismeretei miatt nem tudja ellátni. Még 1969-ben született egy rendelet, amely a termelőszövetkezeti elnökök és vezetők továbbképzéséről intézkedett. Ennek a jegyében bővítették a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetéi, valamint több mezőgazdasági oktatói bázist is. Ma mintegy ötven helyen az országban 130— 140 tanfolyamot indítanak évente. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják az intézkedés nem volt eredménytelen, de még mindig van tennivaló. A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó gazdaságokban a vezetők harminc százaléka még középfokú végzettséggel sem rendelkezik. Ugyanakkor előfordul, hogy fiatal diplomásokat végzettségüknél alacsonyabb beosztásokban foglalkoztatnak. Igaz, az előbb említett szám sok mindent takar, mégis gondolkodásra készteti az embert. Vegyük sorjába. A szövetkezetek szervezésekor nem állt rendelkezésre kellően felkészült vezető, így maradtak a legjobban gazdálkodók, a legodaadóbb gazdák az irányító posztokra. Meg kell becsülni őket, többségük már nyugdíjba ment. Sajnos, azonban a fiatalabbak között is akad, aki nem végezte el a beosztásához szükséges iskolát. Így nehéz elképzelni, hogy a kellő tudás híján hogyan lehet hathatósan irányítani egy gazdaságot. Ma már kevés csak a sokéves tapasztalatra alapozni ezt a munkát. Többre van szükség. Megvan a lehetőség örvendetes, hogy a termelőszövetkezeti vezetők továbbképzésének megvan a lehetősége, amivel az eddigieknél is jobban kell élni. Történt már előrelépés. Amíg a IV. ötéves terv időszaka alatt a bácskai termelőszövetkezetek vezetőinek alig több mint 40 százaléka vett részt valamilyen tanfolyamon, ennek a kétszeresére számítanak 1980-ig. Többségben olyan irányítók tanulnak majd tovább, akik még messze vannak a nyugdíjkorhatártól, viszont hiányzik a megfelelő képzettségük munkakörük betöltéséhez. A vezetés és az irányítás színvonalának növelése jelentős tartalék minden gazdaságban. Ez úgy lesz teljes, ha a testületi vezetők továbbképzését sem hanyagolják el. Tervszerűbben, kö vetkezetesebben A szövetkezetekben végbement változások, az önálló vállalati gazdálkodási forma fejlődése, valamint a kialakult munkamegosztás mindezt megköveteli. Kalocsáról a meszesi Dunapartra kifutó út mentén a szélben gyönyörű fasor jegenyéi zúgnak. Aki már tudja, hogy öreg törzsükbe majd felbőgő motorosfűrész hasít, egy pillanatra _ lehunyja a szemét és búcsúzik. Kissé keserűen nyugtázhatja, mögöttük nem nyújtóznak az égre utódokként a suhanc fák. Az itt is ott is korhadó törzsek egyre kevésbé bírják a 20—25 méter magasságba nyúló koronákat. De amire gondolatban odáig jutnánk, hogy „ki kellene találni mégis valami megoldást”, addigra a meszesi kikötőhöz érni. Megcsapja az embert a sajátos, vízközeli friss levegő. És lentebb fodrozik a Duna: a szeretett, az átkozott, a hatalmas, a nyugalmas, az ártatlan és a veszélyes — hányszor mondták, írták róla. Manapság, inkább úgy emlegetett: olajos, fenolos, ilyen vagy olyan mértékben szennyezett ... De mégis, így is a miénk! Mert az ember olyan, akinek kell a természeti környezet, ahol újra töltekezhet munkájához, a hétköznapok újabb erőfeszítéseihez. Az üdülőkörzetek, mint ismert, 15—20 év alatt soha nem tapasztalt ütemben fejlődtek és a 70- es évek végére sorra „telítőd' nek”. Ez a folyamat egyben azt is jelzi, hogy bűntelenül, magának a célnak a torzulása nélkül tovább nem fejleszthető. Ezért is szükség van újabb és újabb rejtett értékek felfedezésére, körültekintő, megóvó hasznosítására. Kempingezők a Kalocsa-meszesi strandon. Sok igazság van abban, hogy a Tisza menti üdülőkörzetek az alpári rész kivételével megteltek, vagy néhány éven belül megtelnek. Ha a konjunktúra mégis tovább tart, a tartalmi értékek — természeti és emberi szempontból — jócskán felhígulnak, vagy nem maradnak. Hasonló vonatkozik Kunfehértóra, a Vadkerti-tóra és a Szelidi-tóra is; bár néhol a rosszul értelmezett helyi érdekek miatt ezt még nem látják be. Továbblépni a meglevő üdülőterületeken, tehát nem az úgynevezett regionális szerepkör meghaladásával — Tiszakécskén már van ilyen igény — hanem új, más területek folyamatos bekapcsolásával lehet és érdemes. Akkor pedig kimondhatjuk: Dunáról fúj a szél! Valóban? Mielőtt válaszolnánk, feltétlen mrnMmmmmmMmmmmmmMmmmmmmmmwm ■ Sok múlik a vezetőkön Az is igaz, hogy a tanulás nemcsak elhatározás kérdése. Nemegyszer előfordult már, hogy valaki tovább szeretett volna tanulni, de vagy nem támogatták, vagy a termeléssel járó gondok kötötték le a figyelmét. Sokszor a beiskolázások tervszerűtlensége jelent akadályt. Volt olyan eset is, amikor az oktatási intézmény nem értesítette a jelentkezőt a tanfolyam pontos helyéről és idejéről. Ma még az sem általános, hogy a vezetők továbbképzéséhez szorosan kapcsolódó gyakorlati tevékenységét minősítsék, értékeljék, holott ezt párthatározatok és ágazati jogszabályok írják elő. Fontos, hogy a termelőszövetkezetekben tervszerűbbé váljon a továbbtanulás megszervezése, a gazdaságok a belső szabályzatukban rögzítsék, hogy ki, hol, mikor, milyen jellegű és szintű képzésben köteles részt venni a munkaköri sajátosságainak és szakmai képzettségének megfelelően. Csak ezektől az intézkedésektől várható, hogy a tervidőszak végére minden gazdaságot jól képzett szakemberek irányítanak majd. B. Z. figyelembe kell venni azt a tendenciát, hogy a Duna védelme és további szennyeződésének elkerülése érdekében nemzetközi erőfeszítések történtek, az érvényes szerződések rendszere tovább bővül, eredményeként pedig nem következhet majd be olyan helyzet, hogy például fürdőzésre alkalmatlan lesz a víz. Csak a kalocsai járásban a Duna-parttól két kilométeren belül 14 község terül el, s mindössze négy kijelölt szabadstrand van. A legkedveltebb hely Kalocsa-Meszes, a lassan kiépülő tassi üdülőtelep és környéke, de Hartát is sokan felkeresik. Kovács Lászlótól, a kalocsai járási hivatal műszaki osztályának vezetőjétől kérdeztük: van-e igény a Duna-part legszebb helyeinek üdülési, pihenési hasznosítására és léteznek-e konkrét fejlesztési elképzelések, ajánlások, tervek, vagy más formákban? — Dunaszentbenedeken, Foktőn, Meszesen, Dunaveosén és Hartán van jelenleg kijelölt szabadstrand. Hartán a strand környékét üdülőterületté szerették volna fejleszteni, de a tanácsnak nincs rá pénze. Foktőtől Meszesig az ötkilométeres partszakaszt három éve üdülőterületté nyilvánította a megyei tanács. Ezen a részen mintegy 300 telek van, többnyire szőlővel beültetett. Csak 12 négyzetméter alapterületű, úgynevezett szerszámos kamra építésére adhatnak ki engedélyt. Akik ezt nem tartották be, azokat megbírságoltuk; 17 ilyen ügyünk volt. Az a helyzet, hogy Meszes fejlesztésére ebben a tervidőszakban nincs pénz. — A strandokon milyenek az alapvető szociális feltételek? — Nincs semmi. Van egy mentőcsónakos, aki kirakja a bólyákat... Ennyi. — Tasson? — Az ottani rész elég szépen kiépült, s ezzel együtt máris gond az ivóvíz, a szemétszállítás és az alapvető közellátás. Egy község nem fordíthat erre saját fejlesztési alapjából százezereket, ez érthető; más módot kell keresni és találni. ták ki figyelmeztetőnek; a mentőcsónak sincs sehol, itt YV sincs. Föntebb, az erdészéi! gyönyörű gyümölcsöskertek húzódnak. Amott egy tekintélyes villa, mellette egy szerényebb. Az egykori evezőstelep fabódéi lassan ösSzerogynak, de amott a paprikavállalat szép üdülője helyrebillenti a szomorú látványt. A vendéglő környékén magas gaz. Bandukolás közben egyre hajtogatom magamban: „Csak ne engednék ebek harmincadjára.” A hartaiak hallgatnak a Dunáról, mintha nem is lenne. Talán, azért, mert számukra a legtermészetesebb, hogy a faluszéli töltéstől néhány kőhajításnyira folyik. Ott van a porton a futballpálya és nem messze a strand. A part homokos, bentebb a fák alatt kis faház. Ez a néhány száz négyzetméter, és persze a vízből bólyákkal kikerített rész Gottschall Henriknek, az öreg dur ai hajósnak, a strand gondnokának b:-odaírna: — Én négy évig hajóztam, mint hajógépés ötvenkilencben kaptam meg a nyugdíjat. A nyarat itt töltöm kint, vigyázok a fürd őzökre. — Nem tud megválni a Dunától? — Nem. A hajósok nem tudnak. Mint a lovasok sem a lótól, mert az is nagy szenvedély. — Sokan járnak ide? — Ajaj! Jó időben két-háromszázan is. Jönnek az egész környékről, még Kiskörösről is, de inkább Szabadszállásról, Fülöpszállásról. Szeretik ezt sokan. Arról beszélgetti/nk, ha egy kicsit is rendeznék a partot — legkevese6b! — utat kellene építeni, ami mindjárt több százezer forintba kerülne. Kellene egy mélyfúrású csőkút is, ivóvíznek, néhány öltözőfülke és más nem is, mert minek, hisz maga a környezet az érték. A meszesi szabad strand. A környezet gyönyörű. Lengyel turisták vertek sátrat. Egy férfi megmeríti a műanyag edényt a Dunából és eltűnik a sátrak között. Még a bólyákat sem rakDunáról fúj a szól? Igen. Szerénáétól Tassig hetöségek kínálkoznak a te szettel harmóniában élni s - kozó embernek. Most jött e! idő, hogy a megfelelő t i : kon tudatosuljon: a Dun; hét valamit kezdeni! Csató Károi le-• Gottschall Henrik: ...Jönnek az egész környékről, még Kiskőrösről is, de inkább Szabadszállásról, FUlöpszállásról. (Méhesl Éva felvételei) A Duna: új lehetőség. AFIT-szerviz nyílt Cegléden Július elsejétől Cegléden is AFIT-szervizbe vihetik ápolni, karbantartani, vagy javítani való kocsijaikat a ceglédiek és a környékbeliek. Az új autójavító üzemet a budapesti III. számú AFIT létesítette, 51 millió forintos beruházással, és természetesen felszerelték a legmodernebb berendezésekkel. A fékek beállítását görgős fékerőmérő segítségével végzik, ugyanez a szerkezet képes a lengéscsillapítók állapotának meg-Kisméretű automata mosógép vizsgálására is. A helyes gyújtásbeállítást, kompressziót, a villamos berendezések teljesítményét az ELKON diagnosztikai műszercsaládhoz tartozó szerkezettel pillanatok alatt, biztonságosan meg lehet állapítani. Még nem sok helyen alkalmazzák, de Cegléden már a kerékösszetartást is optikai berendezéssel mérik. Az új üzem évente 8500 személygépkocsi ellátására képes. Kisméretű, úgynevezett helytakarékos automata mosógép sorozatgyártását kezdi meg néhány héten belül a Hajdúsági Iparművek, az NSZK-beli AEG-céggel kötött kooperációs és licencszerződés alapján. A TRANSELEKTRO Külkereskedelmi Vállalat aktív piackutató munkájának eredményeként létrejött együttműködési szerződés lehetővé teszi a hazai automata mosógépek választékának bővítését. Az első mintadarabok már elkészültek, ezeket most vizsgálják az NSZK-ban. Rövidesen legyártják a 0-szériát és a H1M- ben még ebben az évben két-haromezer kisméretű automata mosógép kerül le a gyártó szalagokról. Ezek egy részét a nyugatnémet partner visszavásárolja. Egyébként már Jövőre 20—25 ezret szállít a hajdúsági gyár az új mosógépekből a belkereskedelemnek és több ezret exportálnak is.
