Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

'«Htsáfi IDŐJÁRÁS VárhatA Időjárás ma eatlKt változóan felhő* Idő, záporokkal, zivatarokkal. A mérzékclt zzál nyugat, északnyugat feláll Idflnként megerőiödlk. A lezalacion.vabb éjszakai hőmérséklet 11—11, a legmagasabb nappali hőmérséklet ÍZ—H fok között. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évf. 153. szám Árat 90 fillér 1917. július 1. péntek Borbély Sándor látogatása I Tegnap kétnapos €jk lT|PPVPflPYl látogatásra a megyé- JH.R.B. b be érkezett Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Kecskeméten, a megyei párt­­székházban Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a vendéget, akinek fogadásán részt vettek: Erdélyi Ignác és Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkárai, dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára és Tohai László a megyei tanács elnökhelyettese. • A Központi Bizottság titkárát a megyei pártblzottiágl fogadá­son Horváth István tájékoztattad Elöljáróban Horváth István részletes áttekintést adott a me­gye gazdaságának helyzetéről. Ezen belül kitért az ipar szer­kezetének megváltozására, az élelmiszergazdaságban elért ered­ményekre, a feldolgozó kapacitás elégtelenségére, s egyebek között azokra a fejlődés eredményeként bekövetkezett tényezőkre, ame­lyek az előrehaladás szempontjá­ból változtatásokat igényelnek. Például a gyáregységek önállóso­dásának indokoltsága. Szólt az idei terméskilátásokról és termé­szetesen kitért a pártszervezetek tevékenységére, különös tekintet­tel a párt tömegkapcsolatára. BESZÁMOLÓ A VÍZGAZDÁLKODÁSRÓL - INTERPELLÁCIÓK Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka Az országgyűlés nyári ülésszaka tegnap délelőtt tíz órakor folytatta munkáját a Parlamentben. Az ülésen megjelent Losouczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; ott voltak a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően Gergely István ál­lamtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tartotta meg be­számolóját a vízgazdálkodás helyzetéről, feladatairól. Gergely István beszámolója Korunk egyik jellegzetessége világszerte, hogy fokozódik a víz iránti igény. Mind élesebbé vá­lik az egészséges és elegendő vízért, ugyanakkor pedig a vi­zek kártétele elleni szüntelen küzdelem. A népgazdaság legnagyobb vízhasználója az ipar: az összes friss víz több mint 60 százalé­kát igényli. Az ipari üzemek víz­igényeiket jórészt saját vízter­melő létesítményekből elégítik ki. A belterjes, az iparszerű ter­melési rendszereket széles kör­ben alkalmazó nagyüzemi me­zőgazdaságunk is új, és fokozott követelményeket támaszt a víz­gazdálkodással szemben. Kiala­kult az egységes mezőgazdasági vízgazdálkodás: ma már 400 ezer hektárt meghaladó területre jut­tathatunk öntözővizet. Magyarországon a társadalmi, gazdasági fejlődés fontos felté­tele, hogy biztonságban legyünk az árvizekkel szemben. Árvízvé­delmünk fejlesztése világviszony­latban is kiemelkedő: a kiépített 4400 kilométernyi töltésrendszer az ország területének egynegye­dét, rajta a lakosság felének az értékeit közvetlenül védi. A mentett területen levő népgazda­sági vagyon értéke 500 milliárd forintra becsülhető. A töltések fele már kellő biztonságot ad, másik felének kiépítése folya­matban van. A társadalmi-gazdasági haladás sajátos ellentmondása, hogy a vízigények, és a szolgáltatott víz­­mennyiség növekedésének árny­oldalaként növekszik a szennye­zett vizek mennyisége. Az ipar és a települések évente fél-ba­­latonnyi szennyvizet bocsátanak ki. Az energiatermelés nagy mennyiségű hűtővize a hőszeny­­nyeződés miatt káros. A mezőgaz­daság a műtrágyák és a növény­védő szerek tömeges használatá­val rontja vizeink tisztaságát. A szakosított állattartó telepek szennyvize is egyre több gondot okoz. Nehezíti a helyzetet or­szágunk viszonylag kis terüle­te, nagy népsűrűsége, és az, hogy vízkészleteink túlnyomó része külföldről érkezük hozzánk. A növekvő szennyvízterhelés elle­nére sikerült átfogó műszaki, jo­gi és közgazdasági szabályozó rendszer kialakításával mérsé­kelni vizeink elszennyeződésé­nek ütemét. A növekvő vízigények és a szűkös, szennyeződő vízkészletek egyensúlyának szabályozása egy­re fontosabb területévé válik a vízügyi munkáinak. Az egyen­súly folytonos fenntartását első­sorban a nagytérségi létesítmé­nyek biztosítják. Jelenleg — mesterséges beavatkozás révén — 600 millió köbméternyi táro­zó térrel rendelkezünk. A lakosság ellátása egészséges vízzel — az életszínvonal egyik jellemzője. A vezetékes vízellá­tásban részesülő lakosok száma a tervidőszakban további egy­millióval növekszik: 1980-ban megközelíti az ország lakosságá­nak háromnegyedét. A vízterme­lő kapacitást napi 1 millió köb­méterrel növeljük. Külön is fog­lalkozunk a nagy, munkáslakta városok és a közegészségügyileg veszélyeztetett kisebb települé­sek vízellátási problémáinak megnyugtató és gyorsított meg­oldásával. A csatornázás a lakos­ság 43 százalékát szolgálja majd. Folytatjuk a szennyvíztisztító-ka­pacitások bővítését is. Ennek so­rán kiemelt feladatot jelent a környezetvédelmi szempontból leginkább érintett városok —, valamint a leglátogatottabb üdü­lőközpontok, elsősorban a Ba­laton vízminőségvédelmi problé­máinak mielőbbi megoldása. Vízkészlet-gazdálkodásunk egyik fontos alapfeladata a több­hasznú tározók, vízpótló rend­szerek fejlesztése és ezzel a hasz­nosítható vízkészletek gyarapítá­sa. A tervidőszakban — IV. öt­éves időszakhoz képest tízszeres —, csaknem .300 millió köbméter tározótér építését irányoztuk elő. A Tisza-völgy vízgazdálkodásá­nak fejlesztéseként befejezzük a kiskörei vízlépcső II. ütemét és előkészítjük a csongrádi vízlép­cső megvalósítását. A Körösök csatornázására már üzembe he­lyezés előtt áll a körösladányi vízlépcső. A tervek szerint 280 kilomé­ter hosszúságú árvízvédelmi töl­tést erősítünk meg. Emellett az árvízmentesítésnek olyan új, komplex módszereit is alkalmaz­zuk, mint a veszély esetén igény­be vehető tározók, vagy az ár­apasztó csatornák létesítése. A tervidőszak felelősségteljes feladata a vizek minőségének, a vízi környezetnek a védelme. A környezetvédelmi törvény értel­mében célul tűzzük ki, hogy mi­előbb megállítsuk élővizeink szennyeződését, majd javítsuk tisztaságát. Ez a oél csak a vál­lalatok, szövetkezetek, intézmé­nyek és az állampolgárok cse­lekvő összefogásával érhető el. Ezért e helyről Is kérünk min­denkit, hogy vizeink tisztaságá­ért, természeti környezetünk ha­tásos védelméért álljuk útját az elkerülhető szennyezéseknek, óv­juk pótolhatatlan vízvagyonunk tisztaságát. Az V. ötéves terv során víz­gazdálkodás-fejlesztésre 44 mil­liárd forintot fordítunk. Ennek kereken kétharmadát települések vízellátásának, csatornázásának és a szennyvíztisztításnak fejlesz­tésére, a többit vízkárelhárítási létesítményekre és a mezőgazda­­sági vízgazdálkodás fejlesztésére irányoztuk elő. A vízgazdálkodás fejlesztését alapjaiban érinti, hogy a helyi, olcsóbb vízkészletek kimerülésé miatt csak növekvő ráfordítással tudjuk az újabb vízigényeket ki­elégíteni. E tendenciát erősíti, hogy a fejlődés a környező or­szágokban szintén erőteljes lesz, következésképpen a hazánkba ér­kező vízkészletek csökkenésével és a vízminőség romlásával, ta­vasszal pedig a káros nagyvizek emelkedésével lehet számolnunk Ezért nagyobb figyelmet kíván az arányos, előrelátó fejlesztés, a legkedvezőbb fejlesztési stra­tégia országos és regionális ki­alakítása. Nagy figyelmet kell fordítani a víztakarékos és vízkímélő ter­meléstechnológiák alkalmazására. Az üzemi vízgazdálkodást, benne a szennyvíztisztítást és a vízfor­gatást a gyártási technológia ré­szének tekintjük. Közös érde­künk, hogy a vízügyi szemponto­kat is következetesen érvényesít­sük mindig és mindenütt. A vízigények ésszerű szabályo­zása mellett, a távlati fejlesztés­ben egyre nagyobb súlyt kap a vízkészletek növelése, a termé­szetes lefolyás műszaki szabályo­zása. Más országok tapasztalata­it és sajátos lehetőségeinket szem előtt tartva, dinamikusan növelnünk kell a tározást. 1990- ig a jelenlegi tározótérfogatot folyamatosan a többszörösére felemeljük. Követelmény a léte­sítményrendszerek többcélú ki­alakítása és hasznosítása. A hosszú távú fejlesztési idő­szak kiemelt feladata a Tisza­­völgy vízpótlásának fokozása, vízlépcsők, tározók, vízátvezeté­sek létesítésével. Az erre irányu­ló elképzelések sorából kiemel­kedik a Duna—Tisza csatorna terve és jelentősége. Megépítése Idővel a Tisza menti vízellátás és gazdaságfejlesztés kulcskér­désévé nő. Ez a mű a Duna— Tisza közi térség fejlődésében is fontos szerepet játszik majd és a kelet-nyugati irányú hajózóút megteremtésével nemzetközi ér­dekűvé válhat. A Duna jelentő­sége hazánk vízgazdálkodásában és víziközlekedésében egyre na­gyobb lesz. Mint víztút, különö­sen a Duna—Rajna—Majna csa­torna megnyitását követően kap a mainál jóval nagyobb hang­súlyt. Már erre is tekintettel le­szünk a Csehszlovákiával közö­sen megvalósítandó gabeikovo— nagymarosi vízlépcsőrendszer építésénél, melynek előkészítése folyamatban van. E 15 éves terv­időszakban célszerű megkezdeni a Dráva-hasznosftás létesítmé­nyeinek építését is. A közép-du­nántúli és az észak-magyarorszá­gi térség további fejlesztése pe­dig feltételezi a többhasznú víz­gazdálkodási rendszerek kiépíté­sét. ezáltal a kiemelt értékes bá­nyavizek tömeges hasznosítását is. A Balatonnal összefüggő víz­gazdálkodási feladatokat nem­csak most. még Inkább a jövő­ben kezeljük kiemelten. A Kis- Balaton rendezésével és újra­él esz.tésével javítjuk majd a tó vízháztartását. Ezzel csökken az lszapolódás és kedvezőbben ala­kul a tó vizének tisztasága Is, A Balatont körülölelő regionális vízellátó- és csatornarendszer kiépítése javítja az üdülőkörzet­ben a vízszolgáltatást, de egy­­(Folytatás a 2. oldalon.) A tájékoztató után Borbély Sándor elvtárs számos kérdést tett fel, aminek nyomán konst­ruktív eszmecsere bontakozott ki. Sok feljegyzés került a Közpon­ti Bizottság titkárának társaságá­ban érkezett Zsuga Ervinnek, a KB alosztályvezetőjének, és Czank Jánosnak, a KB munkatársának jegyzetfüzetébe is. A megyei pártbizottságról Hor­váth István társaságában Kis­kunfélegyházára, az Április 4 Műveik helyi gyárába vezetett Borbély Sándor útja. Itt Sztano­­jev András, a városi pártbizott­ság első titkára, dr. Dobos Ferenc tanácselnök, Izsák András vezér­­igazgató, Besze Mihály igazgató­­helyettes, Füredi Imre pártbizott­sági titkár, Bujdosó Imre, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a gyár csoportvezetője, va­lamint Belec László, a gyár KISZ-titkára fogadták a vendéget. • A Központi Bizottság titkára a gyár helyzete, lehetőségei, gyárt­mányszerkezete, a termelékeny­ség, a munka hatékonysága, s nem utolsósorban a pártszerve­zetek tevékenysége felöl érdeklő­dött. A gyár vezetői pedig fel­váltva tájékoztatták. Ennek során a dicséretes eredményekről ke­véssé, annál inkább a jó törek­vésekről, s az ezekkel összefüggő gondokról esett szó, alakult ki ugyancsak magvas tanácskozás, főleg az Április 4 Művek export­­törekvéseit illetően. A Központi Bizottság titkára ezután a gyár forgácsoló üzemé­be — ahol Losonczi Máté üzem­vezető — majd az I-es és 11-es szerelőcsarnokba látogatott, ahol Cönczöl Imre főművezető volt se­gítségére a tájékozódásban. A forgácsolóüzemben, miútán nagy hozzáértéssel figyelte a csúcsesz­tergagépen dolgozó Keresztesi Fe­rencet, munkáját nagyon szépnek minősítette a Központi Bizottság titkára. . A Il-es üzemcsarnokban az Áp­rilis 22 szocialista brigád he­lyettes vezetője Tarjányi János tett fel társai nevében néhány kérdést. Borbély Sándor elvtárs pedig rögtönzött tájékoztatót tar­tott a népgazdaság helyzetéről, s az üzemi demokráciáról a köré sereglett brigádnak. Kiskunfélegyházáról a lakitele­­ki Szikra Termelőszövetkezetbe látogatott Borbély Sándor. A kö­zös gazdaság központjában Hor­váth Ignác, a járási pártbizott­ság első titkára, Bene András, a járási hivatal vezetője, dr. Deák István tsz-elnök. Tar Mihály párt­titkár és Sütő László, a tsz KISZ- titkára fogadták a vendéget. A közös gazdaság életéről dr. Deák István adott áttekintést. En­nek során visszapillantást tett a gazdaság múltjára, Így a kritikus 1965-ös évre, amikor 5 millió fo­rintot meghaladó mérleghiánnyal zárt a gazdaság. És utalt a kilá­balás nem könnyű éveire, a cél­tudatos munkára, majd ennek eredményeit taglalta. A többi kö­zött a szakember-képzés tervsze­rűségéről szólva megemlítette, hogy a közös gazdaság ösztöndíj­jal segítette és segíti a szakgárda kialakulását, ennek köszönhetően ma 19 okleveles üzemmérnökkel rendelkezik. Napjainkban har­mincnyolc szamunkástanulója van a közös gazdaságnak, közülük hu­szonötén élvezik az ösztöndíjat. A termelőszövetkezet életének, munkájának csaknem minden részterületére kitérő eszmecserét követően megtekintette Borbély Sándor elvtárs egyebek között a tsz szőlő- és gyümölcsültetvényét, amelytől szép termést várnak az idén; a fólia alatti paradicsom­­tei-mesztést, amelynek mtnden négyzetméteréről 4 kilogramm termést értékesítettek eddig. P. I. • Rögtönzött tájékoztató az üzemcsarnokban. • Szakmai eszmecsere Gönczöl Imre főművezető és Keresztesi Ferenc esztergályos társaságában. (Tóth Sándor felvételei) Félév Eltelt az év első fele. A hat hónap alatt elért eredménye­ket hamarosan mindenütt ösz­­szesítik, s akkor pontosan ki­derül, hogy Bács-Kiskun me­gye dolgozó népe mennyit vég­zett el az idei évre meghatáro­zott feladatokból. Az V. öt­éves tervünk reális, de feszí­tett, s ez annyit jelent a gya­korlatban, hogy 1980-ig többet akarunk elérni, mint amennyi­re jelenleg lehetőségünk van. Ezért most, a tervciklus elején sem engedhetünk meg ma­gunknak egyetlen hónapnyi, sőt egyetlen hetes, vagy na­pos lazítást sem, mert a ter­vezett célkitűzéseinket csakis nagy energiával, egyenletes munkával tudjuk elérni. Az Országgyűlés mostani ülésszakán az 1976-os év gaz­dálkodásáról számot adva a pénzügyminiszter említést tett az idei eredményekről is, ame­lyek alapján jogosan bizakod­hatunk a tervciklus második évére megjelölt feladatok si­keres teljesítésében. Mint azt egyebek között mondta, 1977. első öt hónapjában az ipar fejlődésének üteme gyorsabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Leggyorsabban a vegyipar, az élelmiszeripar ‘ és a gépipar termelése növeke­dett. Noha majdnem minden ágazatban csökkent a dolgo­zók létszáma, örvendetes, hogy az egy foglalkoztatottra jutó termelés emelkedett. A hatszázalékos ipari ter­melésnövekedés minden bi­zonnyal a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulója iránti tiszteletet kife­jező munkaversenynek, a dol­gozók termelését segítő, hasz­nos vállalásainak is köszönhe­tő. A csepeliek felhívását kö­vetően Bács-Kiskun megyében mint ismeretes, elsőként a Zo­máncipari Művek kecskeméti gyárának munkásai tettek vál­lalást, melyben a műszaki fej­lesztésre, a munka- és üzem­­szervezés további javítására, a belső tartalékok feltárására tö­rekedtek. Idei terveik megva­lósításáért azt is elhatározták, hogy a nagyértékű, termelé­keny berendezéseket három műszakban üzemeltetik. A Fémmunkás Vállalat kecske­méti gyárában a munkafegye­lem megszilárdítása érdekében tettek intézkedéseket, melyek­nek egyetlen célja, hogy tel­jesíteni tudják az idei 500 mil­lió forintos tervüket. Az Ápri­lis 4 Gépipari Művek kiskun­félegyházi gyárának szocialista brigádjai csatlakozi'a a Le­gyen 1977 a minőség éve el­nevezésű mogalomhoz, fel­ajánlásukban elsősorban a mi­nőséi? javítására törekedtek, hogy az általuk gyártott atom­erőmű-berendezések maximá­lisan megfeleljenek a kívánal­maknak. Látható tehát, hogy csakúgy mint országszerte, Bács-Kiskun megye munkásai is megfeszí­tett, komoly munkával igye­keznek az idei évre kitűzött feladatokat megvalósítani. At év első felében hasonló lendületet tapasztalhattunk egyebek között a gyermekintéz­mények építésében, illetve bő­vítésében is. Megértésre talált a megyei tanács, az SZMT, a megyei népfrontbizottság, a KISZ megyei bizottságának év eleji felhívása, amely nyomán az egész megyét átfogó tár­­sadalmimunka-akció bontako­zott ki. A városi, nagyközségi tanácsok, járási hivatalok, he­lyi népfrontbizottságok kom­munista műszakokat szerveztek az óvodák, bölcsődék, iskolai tantermek építésére. Mint ar­ról lapunkban rendszeresen beszámolunk, a városok, köz­ségek lakossága társadalmi munkával nagy segítséget ad új bölcsődék, óvodák, iskolai tantermek építéséhez, viszont az is igaz, hogy különösen a tarosokban bizonyos lemara­dás tapasztalható a gyermek­­intézmények fejlesztésében. . Akik rendszeresen járják Bács-Kiskun megye városait, nagyközségeit, tapasztalhat­ják, hogy az év első hat hó­napjában jelentősen gyarapod­tak az új lakótelepek, cgy-egy településen több száz méternyi út, járda, vízvezeték készült el. Több új szociális, egészség­ügyi intézményt adtak át ja­nuártól június végéig. Az eredmények biztatóak, de mint azt az országgyűlési ex­pozéjában a pénzügyminiszter hangsúlyozta, a második fél­évben még mindannyiunkra nagyon sok feladat vár, hogy az éves célkitűzéseinket meg­valósítsuk. Megfeszített mun­ka szükséges ahhoz, hogy az idei évre tervezett új bölcső­déket, óvodákat, tantermeket, lakásokat átadhassuk. Arra van szükség, hogy min­denki továbbra is felelősen te­gye dolgát, s ne csak meny­­nyiséoben, hanem a gazdasági muKka rnlnősépi követelmi­­, nyet szerint is eredményesen végezzük a ránk bízott mun­kát. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom