Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

1977. június 24. • PETŐFI NÉPE • 5 „Munkatársaim a diákok” Miniszteri dicséretet kapott dr. Fodor István Amatőr filmesek Csehszlovákiában A 15 milliós Csehszlovákiában negyedmillió azoknak a száma, akik filmfelvevőgéppel rendelkeznek és a hobbyjuk a filmezés. Háromszáz filmszakkör tömöríti őket, gondoskodik szakmai problémáik megol­dásáról. Csehszlovákia tagja az amatőr filmesek nemzetközi szerve­zetének, az UNICA-nak, amelynek jelenlegi alelnöke V. Havlik, a cseh amatőrök tanácsának elnöke. Az élénk amatőr filmes tevékenységet bizonyítja az évenként meg­rendezett filmfesztivál is. Ezen átlagosan ezer alkotást értékelnek. Az amatőr filmek közül a legmagasabb színvonalat talán a rajzos trükkfilmek érik el. Ezeknek a bemutatóját, az „Amatrik”-ot az idén hatodszor rendezik meg a közép-csehországi Kladnóban. Az amatőrök legjelentősebb nemzetközi bemutatkozása azonban a brnói UNICA-Fesztivál, amelyre az idén tizenhetedszer kerül sor. Ezen a csehszlovák filmeseken kívül rendszeresen részt vesznek az európai szocialista országok amatőr filmesei is és osztrák, NSZK-beli, olasz, francia, finn, sőt japán és amerikai társaik is. Nemzetközi amatőr seregszemle a „Rychnovská osmicka” is, a Rychnov-ban megrendezett, nyolc milliméteres filmek versenye, to­vábbá az „Ifjú Kamera” néven ismert vetélkedő, amelyen a szocialista országok fiatal filmes amatőréi két korosztályban: 15—19 és 19—28 évesek mérik össze tudásukat, művészi érzéküket. (BUDAPRESS—PRAGOPRESS) FILMJEGYZET Libera, Szerelmem Negyvenkét csapattól száz­negyven- nyolc kisdo­bos és úttörő érkezett az el­múlt héten Helvéciára, a Hámán Kató KISZ építőtá­borba, hogy képzésen ve­gyenek részt, csapatuk kép­viseletében. J övőre őrs­vezetőként, raj krónikás­ként, kürtös­ként, dobos­ként tevé­kenykednek majd csapatuknál — teendőiket megtanulni jöttek a helvéciai táborba valamennyien. A táborban töltött tíz napra pe­dig — ahogy elmondták —, sok szeretettel emlékeznek majd va­lamennyien. Érkezésükkor tudták már: hogy eljöhettek, az kitüntetés. Azért valamennyien kicsit dobo­gó szívvel léptek be a kapun.... hogy lesz, milyenek lesznek a többiek? És a vezetők? Iskolai fegyelemben élnek majd, vagy egy kicsit lazábban a megszo­kottnál? A táborvezetőség pedig nyito- tábortüzet rendezett, hiszen jól tudták, ezt minden úttörő szere­ti. És akkor jött a meglepetés: a tiszaalpári csapat Petőfi raja ér­kezett, ők „hozták” a kész mű­sort, amit nyomban bemutattak. Sikerük egyértelmű volt. Másnap pedig megkezdődött a komoly munka. Tisztázták a jel­képek szerepét utána pedig meg­választották a tisztségviselőket. Ügy tűnik, egyetlen táborban sem oldották meg ilyen szelle­mesen az ezzel kapcsolatos mun­kát: a tisztségviselők maguk számoltak be a feladatkörükkel kapcsolatos teendőkről — Én így csinálnám — jelszóval. „Sorokba” rendeződtek a rajok és az őrsök. Milyen ötletes ne­veket találtak ki! Az Oroszián, a Napsugár, és az Olimpia őrs mellett ott voltak a l’mgáló őrs tagjai és a Mackók, akik a kür­tös-dobos tanfolyamra érkeztek! Megkezdődött az okta-.as. Is­merkedés az őrsvezetők feladatai­val. jogaival, kötelességeivel, az őrsi napló vezetésével, naptárak tervezésével. Jutott idő a következő mozgal­mi évben sorra kerülő feladatok­kal való ismerkedésre, daltanu- lásra, formaságok ismeretére —, hogy a csapatok ünnepélyeit iga­zán szépen rendezhessék meg — sportversenyre, vetélkedők lebo­nyolítása technikai feladatainak megtanulására. De nehogy azt higyjétek, hi­ányzott a vidámság a táborban! Erről szó sincs! Mert kirándulá­suk során minden őrs a saját főztjét ette. Ebből persze olyan bonyodalmak származtak, hogy akadt aki piros-zsíros lett a nagy munkálkodásban a feje búbjától a lába hegyéig. A másik vidám estére is szí­vesen emlékeznek valamennyien: VIT-vetélkedőt rendeztek. A gondosan kifestett „külföldiek” ruhájáról, színéről ki kellett ta­lálni, honnan érkeztek. És miért jöttek. Mit jelenthet számukra a • A VI. raj két őrsének, a Napsugár és a Vidámság őrsnek a menetlevelét mutatjuk be. Ügy tűnik, a Vidámság őrs a főzésben is jeleskedett... Az egyik iskolai tablón a diá­kok közül mosolygott a járóke­lőkre a fizika—kémia tanár. A tanulók kívánságára került oda, úgy vélték, köztük a helye. A hajnali széktói focimeccse­ken vívta ki tekintélyét dr. Fo­dor István? Aligha, labdakezelé­se — hogy is mondjam —, fogya­tékos és helyezkedése se mond­ható ideálisnak. Igaz, lohol, mint a többiek, szó nélkül felkél egy hevesebb összecsapás után. Ját­szik. A Katona Jószef Gimná­ziumban meghonosodott tanár- diák kosárlabda-mérkőzéseken felzúg a szurkolók kórusa, ha hozzá kerül a labda. Osztályki­rándulásokon minden jó buli ré­szese. Kétszer sem kell hívni klubdélutánokra, ritkán hiány­zik a közös strandolásokból. Szakmai (tanácskozásokon, fi­gyelnek szavára kollégái, tekin­télye van. Sűrűn kap megbízatá­sokat az Országos Pedagógiai In­tézettől. 1981-ben vezetik be a másodmagával készített harma­dik-negyedik osztályos kémia tantervét. Az oktatásügyi miniszter né­hány hete tüntette ki dicsérő ok­levéllel. Már régóta esedékes ez az elismerés, hiszen tíz esztendő alatt, 1977 tavaszáig — tizenhét diákja került az országos közép­iskolai tanulmányi verseny dön­tőjébe. Idén még négyen jutot­tak a legjobbak közé. Birodalmában, a kémiai elő­adóban (laboratórium, szertár, klub, tanterem stb.) beszélge­tünk. A másik szobában diákok új­ságolják az érettségi eredménye­ket. Az újonnan érkezők meg­kérdezik, „a Csiszta bent van?”. — Azzal kezdődött, hogy más pályára készültem. Apám kiváló cukrászmester, én is megszeret­tem szakmáját. Ma is hiányzik. Rábeszélésre elvégeztem az egye­temet. Ötödévesként annyira kö­zel jöttek a gyerekek, hogy meg­változtattam korábbi terveimet. Néhány nagyobb diák dolgoz­gat körülöttünk. Szabad bejárá­suk van az előadóba, megbízik bennük. — Munkatársaimnak tekintem a gyerekeket. Kimutatom szere- tetemet, bizalmamat, ritkán csa­lódom. Én dirigálok, közös célért, együtt dolgozunk, mint a jó mű­helyben. Az alá- és fölérendelt­ség nem jelenthet korlátlan ha­talmat. , — Előfordult-e, hogy alapo­sabban megismerve egy ügyet, módosította véleményét és a diáknak adott igazat? — Senki sem csalhatatlan. A tévedhetetlenség mítosza szétmar minden közösséget, a sunyiknak, a bólogatóknak kedvez. Márpedig nem ezek a tulajdonsággá jel­lemzik a szocialista embert. A mai gyerekek különösen érzéke­nyek, hallatlanul fejlett az igaz­ságérzetük, erre tanítjuk őket, erről beszél a rádió, erről írnak az újságok. Mondtam már, munkatárs a diák. Szeretném, ha többet tud­nátok nálam, így kezdem elsőben az ismerkedést. Mosolyogva hall­gatják, hogy az önmagát szünte­lenül képző számára az a legna­gyobb dicsőség, ha tehetségesebb növendékei idővel felülmúlják. Tréfának vélik szavaimat, ké­sőbb rájönnek, hogy mennyire komolyan gondolom mindezt. Órájára néz, elnézést kér, ki­• Pálinkó István, az OKTV ké­mia-versenyének harmadik he­lyezettje, Szigeti Antal, a fizika- verseny kilencedik helyezettje dr. Fodor István tanárral. (Méhest Éva felvétele) megy egy pillanatra, visszatérve tudom meg, mi dolga akadt. Hamarosan megkezdődik a leg­jobb elsős kémikusok „edzése”. A gyakorlást vezető Pálinkó Ist­vánnal a diákolimpiára készülő magyar csapat tagjával, az^idei tanulmányi verseny harmadik helyezettjével beszélt meg né­hány apróságot. A fiú most ért vissza a válogatott egyik közös felkészüléséről, az ott látottakat- hallottakat adja tovább. Dicsérem dr. Fodor Istvánt az ötletért. Ügy véltem, azért bízta meg a most érettségizett fiatal­embert helyettesítésével, mert ő maga valami okból nem ér rá. Gyorsan eloszlatja tévedése­met. — Az elsősöket, másodikosokat az országos középiskolai tanul­mányi versenyre készülők segítik évek óta. Félelmetesen jól dol­goznak a gyerekek. Legutóbb az Irinyi-verseny megyei döntőjé­nek a fele, hogy úgy mondjam, növendékeimnek a tanítványa. Közülük négyen kerültek az első hat közé. Az eddigiekből sejtem a vá­laszt, mégis megkérdezem, az ok­tatást, vagy a nevelést tartja el­sődlegesnek? — Szinte elválaszthatatlanul összefonódik e két tevékenység, de a nevelést helyezem minden­képpen előtérbe. Ezt kívánja a logika is. Mire mennek tíz-tizen­öt év múltán diákjaim a ma szerzett ismeretekkel? Fejlődik a tudomány, különben is sokat fe­lejt az ember. Arra nevelem őket, hogy képesek legyenek önképzé­sük megszervezésére. A tananyag elavul, a helyes gondolkodásmód kamatoztatható. Az ilyen magatartást becsülik a diákok is. — Ne nehezteljen rám, de tu­dom, hogy sok pedagógus még ma is a három lépés távolság el­vet vallja. Beszélgetésünk elején említette, „közel jöttek hozzám a gyerekek”, nyilván mert közel engedte, hívta őket. A közös spor­tolásból, a fárasztó késő délutáni órákba nyúló tanulást követő va­jaskenyér—cola vigalmakból nem származott még kellemetlensége? Nem éltek vissza a bizalommal? Válaszra nem jut idő. kopog­tatnak. Magas, vállas fiú lép be. Végtelen tisztelettel kérdez vala­mit. — Tanár úr, bérem... Ileltii Nándor Mauro Bolognini néhány filmje már eljutott hazánkba. Ez alka­lommal egy érdekes témájú, majdhogynem történelmi filmnek számító alkotása került a magyar filmszínházakba. A Libera, Sze­relmem ugyanis a fasizmus má­sodik világháború előtti kibonta­kozásának évtizedeiben játszódik, és a történet szálai a háború utáni időkbe is belenyúlnak, fő­hőse egy rendkívül talpraesett, ügyes és tehetséges fiatal nő, Li­bera. Minden erejével a haladó mozgalmak mellé áll és különbö­ző, nem éppen eredeti, de jól be­vált eszközökkel segíti az ellen­állókat. Izgalomban, változatos cselek­ményben tehát nincsen hiány, rá­adásul a rendező Claudia Cardi- nalére bízta a főszerepet, s a ra­gyogó színészi adottságokkal ren­delkező színésznő még a történet­nek azokat a kevéssé hiteles moz­zanatait is elfogadhatóvá tudja tenni, amelyekben bizony nem szűkölködik a film. Igaz ugyan, hogy Libera (Claudia) izgalmas események középpontjába kerül, feszültségben tehát bővelkednek a jelenetek, sajnos azonban a po­litikai, társadalmi értéke nem mindenütt tűnik ki eléggé világo­san cselekedeteinek, hiszen akik ellen a filmben harcol, elnagyolt, papirosfigurák, egyikük-másikuk olyan, mintha egy rossz operett­ből kerültek volna a történelem színpadára. így aztán a küzdelem nincsen arányban az eredménnyel. illetve néha nem tudja a néző, miért kell ilyen elkeseredett fon­dorlatokat kitalálni ezek ellen a könnyű ellenfelek ellen. A film alkotói egyébként a cselekmény­bonyolításban mesterek. A főhős alakjának kiemelése céljából jel­lemének ellentétpárját is beleve­szik a cselekménybe. A bátor asszony mellett ugyanis egy erő­sen kispolgári, félelmektől gyötört gyenge férj áll, aki minduntalan kétségekkel küszködik, úgyhogy eléggé megnehezíti a feleség ér­vényesülését ez a családon belüli állandó veszélytényező. A film tragikusan végződik, Li­bera egy fasiszta-anarchista go­lyójától hal meg teljesen véletle­nül, miközben hazafelé tart a pia­ci bevásárlásból. Ez már a háború utáni időben történik, a film al­kotóinak alkalma van ilyen for­mában arra is utalni, hogy a fa­sizmus erői Olaszországban ismét jelentkeznek, Libera azonban nem tud beleilleszkedni ebbe a világ­ba, nem találja a helyét, így te­hát úgy látja, hogy harca és küz­delme a haladás ellenfeleivel tu­lajdonképpen céltalan volt. A film legnagyszerűbb alakítá­sát nyil vánvalóan Claudia Cardi- 7rale nyújtja. De elismeréssel kell szólnunk Bruno Cirinoról is, aki a férjet személyesíti meg sok jó, árnyalt színészi eszközzel. Egy je­lentéktelen mellékszerepben olyan kitűnő művész arca villan fel egy pillanatra, mint Bekim Fehmiué. Cs. L. Világ Ifjúságának találkozója? Fogyott a tempera, készültek az ötletes jelmezek, melegítőből, kendőből. És hogy fehér lepe­dők segítségével néhány órára bármelyik gyerekből sivatagi arab lehet... azt ugye elhiszitek! A tíz nap alatt két alkalommal filmet is vetítettek a pajtások­nak, a számukra létesített kert­moziban. A legforróbb napon egy Alaszkáról szóló filmet mu­tattak be. Legyezték az arcukat a nézők, miközben a vásznon jégmezőket láthattak, zúzmarát, jeget, havat. Búcsúzóul vetélkedőt rendeztek —, meglehetősen újszerű módon. Őrtüzeket raktak rajonként, és közösen énekeltek olyan dalokat, amit még eddig nem hallottak a többiek. Hogy ez mennyire si­került, ezt pontozta a bíráló bi­zottság. Természetesen azt is, hogy énekelt-e az egész raj, vagy csak néhányan. Égett-e az őrtűz folyamatosan, vagy netán a dal elhangzása után valamennyien éleszteni voltak kénytelenek. A táborozás ideje alatt nagyon sok hasznos tudnivalót ismertek meg. Otthon a mozgalom legki­sebb egységét az őrsöt vezetik majd a helvéciai őrsvezető-kép­zőn járt úttörők. Gyakorlatban próbálták ki a kirándulások, ve­télkedők rendezését — ez a biz­tosíték arra, hogy otthon is bát­ran rájuk lehet bízni ilyesmit. Nagyszerű közösség kovácsoló- dott össze a Helvécián töltött tíz nap alatt. A kecskeméti járás valamennyi leendő — vagy gya­korló őrsvezetője ott volt. Meny­nyi testvér-csapat, testvérraj ki­alakításának lehetősége kínálko­zott valamennyiüknek. Mennyi barátság szövődött. Bizonyára több tucatnyi. . És még egy említésre méltó ese­mény Helvéciáról. A kürtös-do­bos tanfolyam résztvevői vala­mennyien jól szerepeltek. Olyan jól, hogy a kürtös tanfolyamra érkezők dobolni is, és a dobolni tanulók a kürtön játszani is meg­tanultak. Kölcsönösen helyette­síthetik egymást otthon. Ezt egyébként elhatározták, hazain­dulás előtt. Az együtt-dolgozás, a barátság jele ez. (No meg az ott oktató lelkes pedagógusok ki­váló munkája, türelme.) Mire ezek a sorok megjelen­nek, hazaérkezett valamennyi résztvevő. Füzetét, amelyben jegyzeteit készítette, gondosan el­rakta, hogy az első tanítási na­pon ismét magával vigye az isko­lába, végrehajtani a Helvécián tanultakat. Selmeci Katalin • Jelenet a filmből: középen a két főszereplő. (6.3.) — Lehet, hogy én se hinném, ha nem tudnám. Volt már abból nagy ruha, hogy valakinek előbb járt a szája, mielőtt gondolkodott volna. Pálfai, az egyik fényező úgy csapta le a Gólemot, hogy fél óráig kellett fölmosni, pedig a Gélem csak annyit mondott, hogy látta a Pálfait egy frankó pipivel a szigeten egy pádon. Mert aki komoly, az nem pipi, meg nem csaj, meg nem is téma. — Szigorúak az erkölcseitek. — Nem is erkölcs. Így szokás. — A többieknek szokás. Neked a természeted. Szeretlek. Mutasd a kezed. Mivel mosod ki az ola­jat a bőrödből meg a körmöd alól? — Petróleummal, benzinnel. — Azért ilyen száraz a bőröd. Krémezned kellene. Persze, erre azt mondod, hogy nem vagy te kisasszony. De én most azért is bekrémezerrl a kezed bőrét. Csitt! nincs ellentmondás. Fél kézzel a fiú ujjait fogta, másik kezével kivette retiküljé- ből a tubust, és jócskán nyomott belőle a száraz, sebhelyes bőrre. — Így, beledörzsöljük. — Tudtam én, hogy zavarja... — Mi zavarna? — Hogy durva a bőr a keze­men. — Csend! Nem zavar, engedj játszani, nekem jó, hogy simo­gathatom a kezed. Inkább azt mondd el, mit intéztél Stark úr­ral. — Két hét múlva viszem a munkakönyvem. — Mit fognak szólni a főnö­keid? — Nem érdekes. Morogni fog­nak, az az ő joguk, nekem meg az a jogom, hogy kilépjek. — Miattam. Hiába várná, erre úgyse felel. Erika ráhajtotta homlokát a fiú sebhelyes keze fejére. Öröm lesz minden apróság, amit elér ezzel a fiúval. Élvezni fogja, ahogy lassan-tapintatosan a saját ízlésé­re alakítja. Ezzel is csak nyer Béla, hogy most elmegy dologoz- ni ahhoz a Starkhoz. Többet ke­res majd, mint ott Angyalföldön az autójavítóban, és egyszer hálás lesz, hogy őmiatta változtatott így az életén. És le kell szoktat­ni a konfekciós ruhákról is. Ha egy konfekciós öltöny úgy áll rajta, ahogy ez, amit most vett, ideális felépítésű az alkata, va- ion hogyan fest egy olyan öltöny­ben, amit mondjuk, Ágoston sza­bója varr? Tiltakozott a nyak­kendő miatt, de végül is elfogad­ta. És holnap elfogadja a pana­ma kalapot és a napszemüve­get is. — Ügy terveztem, hogy holnap is lemegyünk a Balatonhoz, de nem lehet. A barátnőm lent lesz a férjével a víkendházban. Más­hová fogunk szökni, elmegyünk egy menedékházba, meglátod, az is nagyszerű lesz. Reggel lete­szem a fiamat az anyósomnál. Fél kilenckor már találkozha­tunk is. Most mire gondolsz? Ne csináld ezt velem, te hamis. Lát­tam a szemedben, hogy most na­gyon messze voltál egy pillana­tig. — Eszembe jutott, hogy az es­te ott volt az Olympia-szálló kertjében azon a partin... — Ott voltam. És megtartot­tam az ígéretemet. Végig terád gondoltam, és undok voltam mindenkihez. — Mit szóltak hozzá? — Lenyelték a békát. Akik ilyen garden partykra járnak, ré­gen megtanulták, hogy olyankor is jó képet vágjanak, amikor egy természetes gondolkozású ember dühösen veszi a kalapját. — Nem unják, hogy mindig jó képet vágjanak? — Ez a legnagyobb gondod? Velem törődj. Hogy ők mit un­nak, vagy mit nem unnak... Nézz a szemembe. Esküdj meg, hogy sohase unsz meg engem! Cigarettaízű a szája. Erős, vad. aranyos kölyök ... • Leilei bevett egy szem men­tolos cukrott, és kihallgatózott a fürdőszobába. Erika még mindig a tust folyatja. Már legalább fél órája pancsol. Pizsamában fog bejönni. Nem baj. A nászéjsza­kájukon is pizsamában bújt be a takaró alá. Ránézett az ujjaira. Lassan fogja kigombolni Erika mellén a pizsamakabátot. Amikor kinyílik a harmadik gomb, a pi­zsamakabát nyílásából kibuggyan a melle, mint egy fehér gumi­labda. Ide-oda forgatta nyelvével a mentolos cukrot. Erika ideges most is, Kikelt magából: nem elég egész héten, még vasárnap is fusson versenyt az idővel, csúcsforgalomban hajtson le a Balatonra ellenőrizni a villa épí­tését. Mindegy, ne menjen le Fü­redre, menjen strandra a barát­nőjével. Az a fontos, hogy stran­dolás előtt elviszi Tamást a nagymamához. Nem akarja ma­gával cipelni a strandra, árt a gyereknek az erős nap, ebben igaza van, Tamás pedig örülni fog, hogy végigtévézheti a vasár­napot a nagyanpjával. Most csavarta el a zuhanyt. Attól csobbant a víz, hogy ki­szállt a kádból. Ideges. Nem cso­da. Jót fog tenni neki egy kis játszadozás. Más asszonyok ki­követelik a jussukat, Erika so­hasem követel, éppen ezért ide­ges. Judit sohasem ideges. Fe­gyelmezetten hallgatta az ő pat­togását, hogy máskor engedély nélkül senkit se ültessen le a szo­bájába. Csendesen megjegyezte, hogy a titkárságon mégsem vá­rathatta ezt a Tatárt. Meg se for­dult a göndör fejében, hogy az íróasztal hangszórója egy ilyen Tatár fajtájú alakban mindenfé­le gondolatokat kelthet. Holnap végig kell gondolnia ezt az egész ügyet. Szerencse, hogy Beckernek helyén volt az esze. Magára vállalta, hogy egyéni ak­ciója volt a levél, amit Dorogi százados alakulatához küldött. Most magára vállalta. De mi lesz, ha legközelebb ismét meg­szorongatják? Mi lesz, ha Bec­ker kiköpi, hogy a vezérigazgató elvtárs igenis tudott a levélről? Olyan megoldást kell találnia, hogy egyrészt Tatár felé olyas­mit prezentálhasson, ami arra utal, hogy megbüntette Beckert ezért az akcióért, másrészt Bec­kert is kárpótolnia kell valami­vel, de úgy, hogy Becker mégse tarthassa cinkosnak magát. Kál- di nevetve mondta a telefonba, amikor mintegy véletlenül meg­kérdezte tőle, ki ez a Tatár, hogy Tatá» a törvényesség határvadá­sza ott a kormány mellett, min­dig kényes ügyeket bíznak rá ___ A holnapi napot rá kell szánnia, hogy megtalálja az optimális megoldást. Erika belépett. Álmos, de nem fogja bánni, hogy egy kicsit még ébren kell maradnia. Kibújt a takarója alól. Oda­ment Erika heverőjéhez, és leült melléje. — Jól áll neked, ha így hátra­kötöd a hajad. — Közelebb hú­zódott hozzá a lepedőn, és meg­csókolta a nyakát. — Te illatos szépség... — Hagyj, kérlek. Nem látod, már felraktam az éjszakai kré­met ... — Nem baj. — Szájával gom­bolta ki a pizsama felső gomb­ját. A fürdősó illata rajta ma­radt a bőrén. — Ágoston, fáradt vagyok, a fejem is fáj. — Meggyógyítom. — Ne, kérlek... Késő van. Majd holnap ... A második gomb. A harmadik­nál kibuggyan a melle. Nem sza­bad hagynia, hogy ellökje. Gyen­géden leszorítani a két karját, gyengéden, de erősen, ne mozog­hasson. Már szapora a lélegzete, már csak megszokásból győzkö­dik, hogy kiszabadítsa magát. Hát akarja vagy nem akarja? Akár akarja, akár nem, most már nem hivatkozhat a menstruációjára. Juditnak is ilyen gumilabda fe­szes a mellett. Egész felsőtestével ránehezedett Erikára, és megkereste derekán a pizsamanadrágot. Ne legyen ideges ez az izmos, rángatózó test. Nem baj, hogy félrefordítja az arcát, legalább nem kenődik át róla a krém. Elernyedt végre. Judit ilyenkor már eszeveszetten vonaglana a karjában. — Igyekezz, kérlek ... Mindjárt elmúlik a kedvetlen ernyedése, mindjárt áttüzesedik, ahogy Judit már régen áttüzese- dett volna. Vissza kellene tarta­nia magát, megnyújtani ezt az időt, de most sem lesz ereje hoz­zá, hogy uralkodjon a mohósá­gán. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom