Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-30 / 152. szám

1977. június 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Púja Frigyes expozéja Tisztelt Országgyűlés! — Hazánkban alkotmányos szokás a kiemelkedő jelentőségű nemzetközi szerződések törvény­be iktatása. Alkotmányunk lehe­tővé teszi az. is, hogy a fontos nemzetközi szerződéseket az or­szággyűlés erősítse meg. Ennek az ünnepélyes eljárásnak az al­kalmazására — az alkotmány módosítása óta — első ízben ke­rül sor, amikor most a kormány nevében megerősítés és törvény­be iktatás végett előterjesztem a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság 1977. március 24-én Berlin­ben aláírt barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyújtá­si szerződését. — A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság 1967. május 18-án kö­tötte meg az előző barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződését, amely a várakozásnak megfelelően be­töltötte szerepét. — A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződésének megkötését két tényező indokolta: egyfelől a világban és különösen az eu­rópai kontinensen az elmúlt években végbement nagy hord­erejű változások, a Német De­mokratikus Köztársaság gyökere­sen megváltozott nemzetközi helyzete, másfelől a két ország szocialista építőmunkájának nagy eredményei, sokrétű együttműkö­désük fejlődése. Mindez szüksé­gessé is tette az új szerződés ki­dolgozását és aláírását. Az euró­pai változások közül a legjelen­tősebb az úgynevezett német problémakör rendezése volt. 1970-től kezdve az érintett or­szágok szerződésekkel szabályoz­ták a második világháború után nyitva maradt európai problé­mákat, s — mintegy az enyhü­lési folyamat elindításaként — megszülettek a Szovjetunió, Len­gyelország, Csehszlovákia' és a Német Szövetségi Köztársaság egyezményei, létrejött a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás és a két német ál­lam alapszerződése. Az enyhülé­si folyamatot elősegítő és tükrö­ző szerződésrendszerben a tőkés országok kénytelenek voltak szá­mot vetni a realitásokkal, elis­merték a második világháború után kialakult európai helyzetet és a szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaságot. A szerződések eredményeként alap­jában rendeződött a viszony az európai szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság között. Mindezektől a nagy fon­tosságú megállapodásoktól még hosszú út vezetett Helsinkiig, az 1975 nyarán megtartott európai biztonsági és együttműködési ér­tekezletig, amelyen 35 ország ve­zetői aláírták a kontinensünk vi­szonyaira jelentősen kiható zá­róokmányt. — A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság államközi kapcsolatai az elmúlt 10 esztendő alatt még sokoldalúbbá és gyümölcsözőbbé váltak. E kapcsolatokban megha­tározó szerepet játszik a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Német Szocialista Egységpártnak a marxizmus—leninizmus, a pro­letár internacionalizmus elveire épülő szoros, testvéri, együttmű­ködése. — Gazdasági kapcsolataink intenzívek és gyorsan fejlőd­nek. A Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió után hazánk második legjelentősebb gazdasági partnere. Kölcsönös áruszállításaink értéke ez évben már meghaladja az egymilliárd rubelt. Áruforgalmunkban a ter­melési kooperáció és a szakosí­tás mintegy 30 százalékkal ré­szesedik. — Kulturális együttműködé­sünk — valamennyi területen kö­zösen kidolgozott és elfogadott munkaprogram alapján — elő­segíti népeink kölcsönös szellemi gazdagodását, egymás kulturális értékeinek alaposabb megismeré­sét, és hozzájárul ahhoz, hogy népeink minél jobban megértsék egymást. Ideológiai együttműkö­désünk elősegíti a szocialista építés elméleti kérdéseinek tisz­tázását és közös harcunkat a nemzetközi küzdőtéren. Jelentősnek tartjuk a társadal­mi és tömegszervezetek együtt­működését, és azokat a kontak­tusokat, amelyek megyéket, vá­rosokat, üzemeket, vállalatokat és intézményeket fűznek össze a testvéri barátság szálaival. — Az eredményes munka jól­eső tudatával állapíthatjuk tehát meg, hogy az 1967-ben megkö­tött szerződésünk betöltötte sze­repét és jól szolgálta népeink ér­dekeit — hangsúlyozta Púja Fri­gyes, majd így folytatta: — A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződése nagy jelentőségű okmány; a benne megfogalmazott elvek valóra váltásával és a vál­lalt kötelezettségek teljesítésével magasabb szinten folytatjuk azt a közös munkát, amelyet az 1967-ben kötött szerződés alap­ján végeztünk. A szerződés leszögezi, hogy a két ország a jövőben is minden területen fejleszti és erősíti az örök, megbonthatatlan barátságon és a kölcsönös, testvéri segítség- nyújtáson alapuló kapcsolatait. Barátságunk és együttműködé­sünk további erősítésének szilárd alapja, hogy teljes a nézetazo­nosság közöttünk minden fontos elvi és politikai kérdésben. Két­oldalú kapcsolataink a marxiz­mus—leninizmus eszméire, a pro­letár internacionalizmus elvére épülnek. — A szerződés értelmében a felek minden területen erősítik és szélesítik gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködésü­ket, beleértve a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa kereté­ben folyó tevékenységet is. — A két ország tovább fej­leszti az együttműködést a tudo­mány és a kultúra, a művelődés, az irodalom és a művészetek, a hírközlő szervek, az egészségügy, a környezetvédelem, a testneve­lés és a sport területén. — A szerződés egyben a köl­csönös segítségnyújtás dokumen­tuma is. A szerződő felek köte­lezettséget vállaltak arra, ha egyiküket valamely állam vagy államcsoport részéről fegyveres támadás éri, a másik fél minden eszközzel a segítségére siet. A Magyar Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság kormánya egyaránt arra törek­szik, hogy ilyen helyzet ne áll­hasson elő; következetesen fel­lép a reakciós, visszahúzó erők ellen, amelyek agresszív célokat melengetnek, s kétségessé akar­ják tenni az Európa szívében el­ért történelmi jelentőségű ered­ményeket. Ezután az új barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződés nemzetközi jelentőségéről szólt Púja Frigyes: — Pártjaink és kormányaink egybehangzóan úgy ítélik meg, hogy a nemzetközi életben az enyhülés, a békés egymás mel­lett élés irányzata a meghatáro­zó. A nemzetközi erőviszonyok alakulásának fő irányán a szél­sőséges imperialista körök nö­vekvő aktivitása sem képes vál­toztatni. A világ békéjének meg­őrzése szempontjából kulcsfon­tosságú földrészünk biztonságá­nak megszilárdítása. Ezért fordí­tunk nagy figyelmet az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezleten részt vett harmincöt állam — külügyminiszterek által kinevezett — képviselőinek belg­rádi találkozójára. — A belgrádi találkozó előké­szítését nehezíti, hogy az enyhü­lés ellenzői, a szélsőséges nyuga­ti körök a hidegháborús időkre emlékeztető hangokat ütnek meg. A szocialista országok rágalma­zásával, a belügyeikbe való be­avatkozással, az antikommuniz- mus szításával politikai előnyök­re akarnak szert tenni, és el akarják terelni dolgozóik figyel­mét, a kapitalista társadalom sú­lyosbodó gondjairól. Törekvéseik kudarcra vannak ítélve, mivel a nemzetközi enyhülés, a békés egymás mellett élés még gyümöl­csözőbb kibontakoztatása élet­bevágó érdeke minden országnak és élvezi a népek támogatását. — Ma már minden felelősen gondolkodó ember számára vilá­gos, hogy nincs más út, mint a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a vitás nemzetközi kérdé­sek békés, az érdekeltek számá­ra kölcsönösen elfogadható ren­dezése. Ez nyitja meg a kölcsö­nösen előnyös gazdasági és kul­turális kapcsolatok útját. A szo­cialista országok — köztük a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság — ezért küzdenek, és az új szer­ződés aláírásával azt vállalták, hogy külpolitikájukban népeik és az egész emberiség létérdekeit tartják szem előtt. Befejezésül Púja Frigyes alá­húzta, hogy az új szerződés jól szolgálja majd országaink nem­zeti érdekeit, a szocialista közös­ség egységét, még szorosabbra fűzi országaink és népeink test­véri összefogását, méltó kere­tekbe foglalja sokrétű együttmű­ködésünket, és hozzájárul az eu­rópai béke és biztonság megszi­lárdításához. A kormány nevé­ben kérte az országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződését erősítse meg, és iktassa hazánk törvényei közé. (MTI) Faluvégi Lajos expozéja Tisztelt Országgyűlés! Az 1976-os év, amelynek gaz­dálkodásáról most számot adunk, az új középtávú tervidőszak első éve. Céljainkat az V. ötéves terv­ben megfogalmazott társadalmi törekvéseink határozták meg. Szigorúbban figyelembe vettük a világgazdasági körülményekben az elmúlj 2—3 évben bekövetke­zett változásokat is, amelyek — hasonlóan sok más országéhoz — megbontották külkereskedelmi és pénzügyi mérlegeink egyensúlyát. Gazdasági fejlődésünk ütemét, a termelés és a nemzeti jövedelem felhasználásának arányait ezért az egyensúlyi követelményekhez igazítottuk. A nemzeti jövedelem alakulása A népgazdaság az elmúlt év­ben egészében véve kielégítően, az V. ötéves tervben meghatáro­zott irányban fejlődött. Tovább nőtt a termelés és a fogyasztás. Bővültek nemzetközi gazdasági kapcsolataink. Az egyensúlyhiányt legjobban kifejező behozatali többlet mértéke csökkent. A nem­zeti jövedelem növekedési üteme azonban — és emiatt az életszín­vonalé is — elmaradt a terve­zettől. A nemzeti jövedelem 1976-ban az előirányzott 5 helyett 3 száza­lékkal nőtt az előző évihez ké­pest. Az elmaradásban a legna­gyobb szerepe a mezőgazdasági termelés csökkenésének volt, amit főleg a kedvezőtlen időjárás okozott. A csekélyebb mezőgazdasági terméseredmények hatással vol­tak az élelmiszeriparra és a szál­lítási teljesítményekre. Ezenfe­lül az egész ipar értékesítési ne­hézségeinek is része van abban, hogy a nemzeti jövedelem ki­sebb mértékben nőtt, mint ahogy számítottuk. Az összes bevétel 320,4 milli­árd, az összes kiadás 322,9 mil­liárd forint. A költségvetés hiá­nya 2,5 milliárd forint, kisebb a tervezettnél. A nemzeti jövedelem lassúbb növekedése más feltételeket te­remtett a jövedelmek felhasználá­sában is; ugyanis e lelassulás mérsékelte a vásárlóerő-gyarapo­dást. A fogyasztás csak kevés­sel emelkedett, mert a lakosság reáljövedelme a tervezett 3 szá­zalék helyett csupán 1 százalék­kal nőtt. Ennek egyik oka a ki­sebb termelés és az ezzel együtt­járó alacsonyabb kereset, másik oka pedig az, hogy a fogyasztói árak a tervezettnél valamelyest jobban emelkedtek. Központi bér- intézkedés 1976-ban három terü­leten volt: a papíriparban, a böl­csődékben és az óvodákban. Va­lamennyi költségvetési intéz­ményben 3-ról 5 százalékra nö­veltük az évenkénti béremelés keretét. A népgazdasági tervben meg­határozott új nagyberuházások kivitelezése megkezdődött, sőt, két újabb létesítmény építését is elhatároztuk: egy cukorgyárét csaknem 8 milliárd, és az új bu­dapesti sportcsarnokét 1,6 milli­árd forint előirányzattal. Míg például az 1976-ban be­fejeződött nyolc nagyberuházásra összesen 15 milliárdot költöttünk, addig a megkezdett öt fejlesztés már 25 milliárdba fog kerülni. Az 1977. évben befejeződő tizennégy beruházás együttesen 38 milliárd­ba kerül, a kilenc induló beruhá­zásra viszont 76 milliárdot, tehát kétszer ahnyit fogunk költeni. A belföldi felhasználás — együtt a fogyasztás és a felhal­mozás — ugyannyival maradt el a tervezettől, mint amennyivel a termelés. Más szóval: külkeres­kedelmi hiányunk 1976-ban csök­kent, de a behozatal több volt, mint a kivitel. A külkereskedelmi forgalom előző évinél kisebb passzívumá­ban már megmutatkoztak a ter­melés és értékesítés szerkezeti át­alakítására irányuló erőfeszítések kezdeti eredményei. A KGST- árak szabályozott módon követték a világpiaci árak tartós irányza­tait. Az 1976-os esztendőben tőkés forgalmunk cserearányai valamit javultak. Kereskedelmi és fizeté­si megállapodásainknak minden relációban rendre eleget tettünk. Hitelképességünk nemzetközi megítélése továbbra is kedvező. A külkereskedelmi elszámolá­sokban — a nemzetközi valuták­hoz képest — javítottuk a forint árfolyamát. Ezáltal az importárak növekedése mérsékelten hatott a hazai árakra. A termelési költsé­gek szerkezetében emelkedett az anyagköltségek és a bérköltségek aránya, érdemesebb lett takaré­koskodni az anyaggal és a mun­kaerővel. Az anyagárak emelke­désének hatására csökkenthettük a költségvetésből fizetett támoga­tást néhány helyen, a felhaszná­lóknál pedig — átmenetileg — a nyereség lett alacsonyabb. 1976-ban az adózás módja és mértéke is változott, s ennek, va­lamint a vállalatok és szövetke­zetek jobb gazdálkodásának ered­ményeképpen a vállalati alapok összességében növekedtek: a fej­lesztési alapok az állami vállala­toknál 15 százalékkal, a tartalék- alapok több mint 40 százalékkal nőttek; a részesedési alap némi­leg csökkent. Az 1976. évi tapasztalatok vég­ső összegezése is igazolja, hogy további tennivalóinkat jól hatá­rozták meg az 1977. évi népgaz­dasági tervről, állami költségve­tésről éá a pénzügyi szabályozók­ról hozott döntések. Ezeknek eléggé tervszerű megvalósulását mutatják az idei első félévi ered­mények is. A múlt évi gazdálko­dás tapasztalatai sok tanulsággal szolgálnak a mára, s a jövőre nézve is. Iparfejlesztés, energiagazdálkodás Az ipar ágazatai közül az előző évi növekedési szintet meghaladta a vegyipar és a vil- lamosenergia-ipar termelésnöve­kedése. A többi ágazatban az ütem elmaradt a korábbi éveké­től és a tervezettől is. Ebben köz­rejátszott, hogy a belföldi keres­let és a KGST-tagországokba irá­nyuló, rubel-elszámolású export növekedése valamivel kisebb volt a tervezettnél. Az iparvállalatok nyeresége 4,8 miliárd forinttal több a terve­zettnél. Az iparvállalatok nyereségük­ből a bérköltség 6,4 százalékának megfelelő részesedési alapot ké­peztek. Az évközi prémium- és jutalomkifizetések valamit mér­séklődtek, az év végi részesedés megközelítette az előző évit. Az ipar további fejlődését jelen­tős beruházások alapozták meg. Az 1976. évi beruházási kifizetés e területen 60 milliárd forint volt, 11 százalékkal több az előző évinél. Folytatódtak a központi fejlesz­tési programok, jól halad az alu­míniumipari és a petrolkémiai program végrehajtása. Sok válla­lati beruházás kezdődött meg azzal a céllal, hogy üzemeink nö­velni tudják versenyképes, ked­vező áron és folyamatosan ér­tékesíthető termékeik termelését. Ismételten szóvá kell tenni azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy a vállalatok sokkal inkább beru­házások útján kívánják növelni termelésüket, mint meglevő ál­lóeszközeik jobb kihasználásával. Az a kívánatos, hogy vállalata­ink bérezési, premizálási, jutal­mazási lehetőségeiket mindenek­előtt a termelékenység növelésé­nek gyorsítására és a korszerű berendezések működtetése érde­kében használják fel. A bérará­nyok kiigazítása mellett a haté­konyabb gazdálkodást szolgálja a kormány legutóbbi döntése a műszakpótlék emeléséről is, ami az iparban több mint félmillió dolgozót érint. Az ipar, sőt az egész népgaz­daság növekedésének súlyponti kérdése az energiagazdálkodás. Az ország energiaellátása bizto­sított, nagy erőfeszítéseket te­szünk annak érdekében, hogy a következő években is zökkenő- mentes legyen. Közismert, hogy épül a paksi atomerőmű, megkezdődött az úgynevezett eocén-program vég­rehajtása. Részt veszünk az energiaforrások bővítését szolgá­ló szocialista nemzetközi együtt­működésben. Befejező szakaszá­ba ér a közös hozzájárulással épülő orenburgi gázvezeték, s megfelelő ütemben folyik a 750 KV-os távvezeték építése is. A források növelésével egyide­jűleg nagy figyelmet kell for­dítanunk az energiatakarékosság­ra, hiszen 1 megawatt erőművi teljesítmény kiépítése 25—30 mil­lió forintba kerül. Kidolgozás alatt áll az energiatakarékossági program, amelynek keretében pénzügyi támogatásokkal se­gítjük elő az energiafogyasztó berendezések átalakítását és leg­célszerűbb üzemeltetését. 1977 első öt hónapjában az ipar 6 százalékkal emelte terme­lését. A fejlődés üteme gyorsabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Leggyorsabban a vegyipar, az élelmiszeripar és a gépipar termelése növekedett. Majdnem minden ágazatban csökkent valamelyest a dolgozók létszáma, s emelkedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Ügy tűnik, hogy a termelés, az export és a jövedelmek ez évre előirányzott növelése az iparban teljesíthető, sőt némileg túl is teljesíthető. A vállalatok 1978-ra a már ismert körülményekkel és szabályozókkal számolhatnak, ez nyugodt feltételeket teremt a munkához és teret enged a kez­deményezésnek. Az építőipar elmúlt évi ter­melésnövekedése alacsonyabb volt a tervezettnél. Az építőipar 1976-ban sem tudta kielégíteni az igényeket. Bár az építőipar ez évi ered­ményed biztatóbbak — termelése 10 százalékkal több, mint a múlt év azonos időszakában volt — az V. ötéves tervre előirányzott építési feladatok teljesítéséhez még nagy erőfeszítésekre van szükség. A feszültségek feloldá­sára, a technikai fejlődés meg­gyorsítására a kormány pótlóla­gos fejlesztési forrásokat is bo­csát az építőipar rendelkezésére. Mezőgazdasági termelés A mezőgazdaságban 1976-ban mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés termelési ered­ménye kisebb volt az előző évi­nél. Kenyérgabonából rekordter­mést takarítottak be a gazdasá­gok, nőtt a sertésállomány, emel­kedett a tejhozam, ezzel szem­ben jelentős terméskiesés volt kukoricából, zöldség- és gyü­mölcsfélékből, valamint szálas ta­karmányokból. A mezőgazdasági üzemekben — a népgazdasági ráfordításokat jobban tükröző új ár- és költség- viszonyok hatására is — átren­deződtek a jövedelmek. A gaz­daságok nagy része jól alkalmaz­kodott a megváltozott körülmé­nyekhez. Az üzemek a korábbinál jobban törekedtek az ipari ere­detű anyagokkal való takarékos­ságra. Bővültek a fejlett gazda­ságszervezési módszereket alkal­mazó termelési rendszerek. Saj­nos, főként a kedvezőtlen terme­lési körülmények miatt az üze­mek többségében a költségek mégis jobban növekedtek, mint a bevételek. Az állami gazdaságok szerve­zett gazdálkodással mérsékelték a jövedelemkiesést, nyereségük azonban így is elmaradt az elő­irányzattól. Dolgozóik átlagke­resete mégis csaknem 5 százalék­kal növekedett. A nyereségből nagyobb hányadot helyeztek a fejlesztési alapba, és ez megala­pozza tervezett beruházásaikat. A termelőszövetkezetek bruttó jövedelme kisebb az előző évinél, a személyi jövedelem színvonala viszont 4 százalékkal emelkedett.. A múlt évben felerősödtek a kedvezőtlen jelenségek a zöld­ség- és gyümölcstermesztésben, a szarvasmarha-tenyésztésben, to­vábbá a háztáji és kisegítő gaz­daságokban. Ezért a kormány az év második felében átfogó intéz­kedéseket hozott ezen ágazatok termelésének fellendítésére. A zöldségfélék felvásárlási árát átlagosan 15 százalékkal emeltük. A termelésfejlesztést külön álla­mi támogatásokkal segítjük. Az ösztönzőbb feltételek, a termelés és felvásárlás biztonsága meg­mutatkozik abban, hogy a felvá­sárló szervek a tavalyinál 35 szá­zalékkal több zöldségre kötöttek eddig szerződést. Az 1977. évi népgazdasági terv a mezőgazdaság termelésének gyorsabb ütemű fejlődésével szá­mol. A mezőgazdasági nagyüze­mek kollektívái megértették en­nek népgazdasági jelentőségét és terveik tartalmazzák a teljesítés feltételeit. Társadalmi juttatások Az állami költségvetésből nyúj­tott társadalmi juttatások — a tervezettnek megfelelően — a la­kossági jövedelmeken belül to­vábbra is a leggyorsabban nö­vekedtek. A vállalati jóléti fel­adatokra fordítható pénzforrások 20 százalékkal bővültek. A kiadásokon belül az egész­ségügyi és szociális intézmények­re 14 milliárd, a kulturális ki­adásokra 24 milliárd, a társada­lombiztosítási kiadásokra 50 mil­liárd forintot fordítottunk. A pénzbeli társadalmi juttatá­sok kishíján 14 százalékkal gya­rapodtak. Kereken 5 milliárd fo­rinttal, 20 százalékkal növekedett a nyugdíjasok, járadékosok ré­szére kifizetett összeg. Ennek egy részét az alacsony nyugdíjak 1975 júliusában végrehajtott eme­lése nyomán fizettük ki. 1976. január 1-től az árválto­zások miatti nyugdíjemelés éven­kénti legkisebb összegét 50 fo­rintra növeltük, ezáltal az auto­matikus nyugdíjemelés átlagos mértéke 3,3 százalékkal emelke­dett. Ezenfelül a hús fogyasztói áremelésének ellensúlyozásaként minden nyugdíjasnak is folyósí­tunk havonta 60 forintot, erre a II. félévben mintegy 900 millió forintot fizettünk ki. A gyermekes családokat és anyákat támogató pénzbeli tár­sadalombiztosítási juttatások együttes ráfordítása közel 15 szá­zalékkal — ezen belül a családi pótlékra kifizetett összeg 17 szá­zalékkal — növekedett. Az idén emeljük az egészség- ügyi, a közművelődési dolgozók és a pedagógusok fizetését. Az egészségügyi és szociális feladatok ráfordításai 8 százalék­kal emelkedtek. Az ellátás intéz­ményhálózata — a beruházások­nak a tervezettnél lassúbb ütemű megvalósulása ellenére is — szá­mottevően bővült. Az év során egyebek között 3060 új kórházi ágyat adtak át rendeltetésének, egyebek között felépült a nagy­atádi 500 ágyas kórház és a mis­kolci 386 ágyas gyermekgyógyá­szati központ. Az egészségügy területén 1976- ban a szülészeti ellátás feltételei­nek javítására helyeztünk nagy súlyt. Fokozatosan bontakozik ki a közművelődési törvényben meg­fogalmazottak valóra váltása. A jövőben olyan új közművelődési formák kiteljesítését fogjuk a költségvetésből támogatni, ame­lyek nívósak és kedveltek, alkal­masak a dolgozók és különösen az ifjúság kulturális színvonalá­nak emelésére. Tanácsi gazdálkodás Az V. ötéves tervben a taná­csi gazdálkodással szemben tá­masztott követelmények is növe­kedtek. A hatáskörök bővítésével sokasodtak a megoldandó felada­tok, nagyobb hangsúlyt kaptak a gazdálkodás minőségi jellemzői: az eszközök gazdaságosabb fel- használása, az igények rangsoro­lása, az intézkedések ágazati és területi összehangolása. A szabályozók módosításai elő­segítették, hogy a tanácsi pénz­alapok a népgazdaság lehetősé­geivel összhangban alakuljanak, s azt, hogy a megváltozott felada­tokhoz és követelményekhez job­ban illeszkedjék a gazdálkodás. Az elmúlt másfél év tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy a taná­csok gazdasági, pénzügyi tevé­kenysége a középtávú tervben meghatározott célok irányában halad. A bevételi előirányzatok általában teljesültek, bár a köz­ségi tanácsok egy részénél kelet­keztek kisebb bevételi elmaradá­sok. A tanácsok fejlesztési alapjá­nak bevételei tavaly kismérték­ben meghaladták az előirányza­tot, a tervezett bevételnek azon­ban csak 84 százalékát használ­ták fel. A rendelkezésre álló pénzeszközök tervszerű felhasz­nálását hátráltatta a beruházások előkészítésének elhúzódása, vala­mint az, hogy egyes területeken az építőipari teljesítőképesség nem tudott lépést tartani a pénz­ügyi lehetőségekkel. Helyeselhető az a gyakorlat, hogy a tanácsok a költségvetési pénzeszközöket mindinkább az intézmények el­látásának javítására összpontosít­ják, és csak kisebb összegeket csoportosítanak át beruházások­ra. Ez a törekvés a kivite­lezői kapacitások szűkössége miatt is ésszerű. Tanácsaink mindinkább felis­merik azt az összefüggést, hogy egy-egy város, település-központ vonzáskörzete nagy, kisugárzik a vele természeti, gazdasági, tár­sadalmi összefüggésben levő terü­letekre is. Ezért az a kívánatos, hogy a városi tanácsok és a köz­ségek összehangoltabban használ­ják fel pénzeszközeiket. Befejezésül a következőket mondotta a pénzügyminiszter: Az ország gyarapodása meg­elégedéssel tölti el népünket, látja és érti a gondokat is, részt vállal az erőfeszítés­ből, amellyel a nehézségek leküzdhetők. Munkájának lendü­letet ad a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordu­lója iránti tiszteletet kifejező munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom számos nagysze­rű kezdeményezése, közösséget formáló ereje. Az idei esztendő második felé­ben még mindannyiunkra nagyon sok feladat vár, hogy tervünket minden területen nemcsak meny- nyiségben, hanem a gazdasági munka minőségi követelményei szerint is eredményesen teljesít­sük. A feladatokról és munkánk körülményeiről már elég gyak­ran szóltunk. Most arra van szük­ség, hogy mindenki felelősen te­gye a dolgát. Ebben a szellemben készíti elő a kormány a jövő évi munkát, a népgazdasági ter­vet és az állami költségvetést, amelyben az önök előtt levő tör­vényjavaslat összeállítása és megvitatása során szerzett ta­pasztalatokat következetesen ér­vényesíteni fogjuk — zárta be­számolóját Falu végi Lajos, s a kormány nevében kérte az Or­szággyűlést: fogadja el a tör­vényjavaslatot. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom