Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1977. június 29. • 650 millió forint nem kis pénz. Nagyjából egy közepes gépipari vállalat termelési érté­kének felel meg. Vagyis, megkö­zelítően ezer—kétezer ember egy évi munkájának az értéke. Nos, ezt a 650 milliót ezúttal szinte játszva kereste meg, napi munkája mellett és munkaidőben, 32 gyárnál, összesen talán 500 em­ber, tehát vállalatonként 15—20. Szinte játszva kereste meg. lega­lábbis ahhoz képest, amekkora fáradtsággal és energiával esetleg egy egész vállalat állít elő ugyan­ennyit egyetlen esztendő alatt. Ezek az emberek ezt az ered­ményt — szakszerűen szólva — költségmegtakarítással érték el. Ügy nevezett értékelemző munka- csoportokba szerveződve, mód­szeresen elkezdték keresni, ho­gyan, mivel takaríthatnának meg a vállalatuknak egy, tíz vagy öt­venmillió forintot a termelési ki­adásaikból. E költségmegtakarítás mögött persze, valójában anyag, energia, idő és munkaerő-megtakarítás rejlik. Mégváltoztatott, kis igazí­tással korszerűsített technológia, vagy egy új szerszám alkalmazá­sa, vagy egy kisebb konstrukciós módosítás, amelyek révén példá­ul ugyanazon termékhez most ke­vesebb anyag kell, mert csökkent a hulladék, esetleg az elrontott, pontatlan munkadarabok száma és így tovább. / E változások eredménye követ­keztében lett olcsóbb a termelés, a már említett 32 vállalatnál. A használati értéket tekintve pedig ugyanazt a gyártmányt, s abból ugyanannyit termelnek ma is, mint a kisebb-nagyobb módosítá­sok előtt — csak éppen több mint íélmilliárddal olcsóbban. • Ez az egyik — s valóban látványos és igen elgondolkoztató — eredménye az OMFB által va­lamivel több mint egy éve kez­deményezett pályázatnak, amely­hez azután a termelő tárcák és több társadalmi szervezet is csat­lakozott. A pályázaton részt vevő 32 gyárat 112 jelentkező vállalat közül, értékelemző előzetes prog­ramjuk alapján, egy erre a célra alakult tárcaközi bizottság vá­lasztotta ki. , Egy év múltán a már kidolgo­zott és az adott vállalatnál beve­zetett értékelemző tanulmányokat is ez a bizottság bírálta el, s ítél­te oda a pólyadíjakat. A jó szakmunkások, szakembe­rek előtt persze az értékelemzés módszere valójában sohasem volt ismeretlen. Azok előtt, akik a munkában, mintegy „belülről in- dítatva", mindig igyekeztek jobb, olcsóbb, egyszerűbb megoldáso­kat találni. Lehet, hogy csak a saját kényelmükre, azért, hogy csak a „többet ésszel" mottója szerint cselekedjenek. Az ilyen alkotó vénájú embe­rek sohasem tartották végleges­nek az előző napi eredményeket, műszaki megoldásokat, tudták, hogy az idő haladtával, a tudás és a tapasztalat, a gyakorlat gya­rapodásával mindig nyílik mód a változtatásra, arra, hogy prakti­kusabban, racionálisabban dol­gozzanak, javítsanak még a leg­jobb gyártmányon 'is, vagy a felhasználó vagy a gyártó hasz­nára (de sosem a felhasználó ká­rára.) • Lényegében ezt a — bízvást mondhatjuk — ősi emberi igye­kezetei, a munkálkodó embernek a mindig jobbra törekvését érvé­nyesíti az értékelemzés módszere. Persze korszerű, tudományos for­mában, az elemzéshez egységes módszert, receptet is nyújtva. De a lényeg ugyanaz: dolgozz a tegnapinál ésszerűbben, jobban, hasznosabban. Illetve — amiben mindez testet ölthet — a munka tárgya legyen (a gép, a szövet, az élelmiszer, a ház, a terv, a számítás, a tervezet, amelyet ki kellett alakítani), mindig tökéle­tesebb, célszerűbb, korszerűbb, könnyebben, olcsóbban előállít­ható. Az értékelemzés a korábbi „klasszikus” emberi többre törek­vésnél annyiban azonban, min­denképpen jobb hatásfokú mód­szer, hogy csoportmunkát tételez fel. E munkát értékelemző mun­kacsoportok végzik, amelyekben különböző szakmájú, tudású, gyakorlatú, beosztású szakembe­rek és szakmunkások egyeztetett és kidolgozott terv alapján elem­zik a lehetőségeket: hol a szer­vezetet, hol a gyártmányt, hol a gyártási eljárást vizsgálva, mit lehetne azon ésszerűsíteni. A csoport munkamódszere a közös gondolkodás, a konzultá­ció, az eszmecsere, a vita. Az értékelemzés, ha nem is' a tudomány, de alkalmazásához mindenesetre sokrétű ismeret- anyag elsajátítása szükséges. Nem szabad pusztán divatból belevág­ni, mert kellő ismeretek híján jóval több kár származhat, mint haszon. A módszer fogásait, szisz­témáját, tudományát meg le­het és érdemes is megtanulni. • Az mindenképpen nélkülöz­hetetlen, hogy egy-egy megalakí­tott elemző csoportban mindig legyen 2—3 ember, aki ezt a speciális tanfolyamokon nyújtott ismeretanyagot már elsajátította, és önállóan alkalmazni tudja. S aztán jöhet a vállalat vezetői által feladott lecke, amelyet a kicsi, de erős csapat bizonyo­san jól megold. G. F. BŐVÍTI VIRÁGKERTÉSZETÉT A KECSKEMÉTI MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG TSZ eletmextés ÁRAMÜTÉS ESETÉN Munkahelyi demokrácia A PÄRT és a szakszerve­zet legutóbbi kongresszusának határozatai a szocialista demok­rácia erősítésében a fő figyelmet az üzemi, munkahelyi demokrá­cia fejlesztésére irányították. E határozatok megvalósulásának eredményeként fejlődött, tartal­mában erősödött megyénkben is az üzemi demokrácia, jóllehet a lehetőségeket még kőrántsem merítettük ki. Az üzemi demok­rácia intézményi rendszerében jelentős szerepe van a munka­helyi közvetlen fórumok, a ter­melési tanácskozások, munkás­gyűlések, különféle rétegtanács­kozások működtetésének. A termelési tanácskozásokat — miként ezt a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülése is megállapította — a vál­lalatok többségénél rendszeresen megtartották. A résztvevők ará­nya eléri az összlétszám 85—90 százalékát. A fejlődés elsősorban tartalmi színvonalemelkedésben mutatkozik, Napirenden a válla­latok egész kollektíváját egye­temlegesen érintő kérdések sze­repeltek. Megtárgyalták, -vitat­ták a termelés, gazdálkodás fel­tételeit, a fejlesztési lehetősége­ket. Legdinamikusabban a szocia­lista brigádvezetők tanácskozásai fejlődtek. Jelentős szerepet tölte­nek be a termelési, gazdasági és emberi problémák megvitatásá­ban, a szocialista munkaverseny élénkítésében, a vállalások kiala­kításában és értékelésében. A tanácskozások jó hatása a mun­kahelyek politikai és gazdasági eredményein is tükröződik. Eze­ken elemezték például azt a ta­pasztalatot, hogy a hármas jel­szóból adódó feladatok közül leg­jobban a „dolgozni” jelszóval azonosultak a brigádok, viszony­lagos elmaradás mutatkozik a másik két jelszó — a „tanulni" és „élni” — egységes értelmezé­sénél és gyakorlati megvalósítá­sánál. Az ifjúsági parlamentek rend­szerének bevezetése a fiatalok részére teremtett lehetőséget sa­játos kérdéseik, problémáik, ér­zéseik megtárgyalására. Az elhangzott munkásvélemé­nyekre a gazdasági vezetés vagv közvetlenül, vagy írásban vála­szolt. Ezek tartalmazták az in­tézkedéseket s esetenként az igaz­gatói utasításokat, az észrevételek kivizsgálására. Általában nőtt a felelősség a vezetők részéről e tekintetben, bár előfordul, hogy nem minden észrevételre, felve­tésre kapnak választ az emberek, ami visszatetszést vált ki közöt­tük. E megállapítást a különbö­ző szervekhez intézett panaszle­velek támasztják alá. Ezek s a szép számú munkaügyi viták olyan problémákra vonatkoznak, amelyek döntő részét a munka­helyeken el lehetett volna intéz­ni, ha a munkahelyi demokrácia eredményesen működik. A szakszervezeti tanácsok és szakszervezeti bizottságok, bizal­mi tanácskozások — mint az üzemi demokrácia közvetett fó­rumai — nemcsak a mozgalom belső problémáival foglalkoztak, hanem erdményosen gyakorolták szerepüket, egyetértési és véle­ményezési hatáskörükben, a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeit, szociális és kulturális helyzetét döntően befolyásoló kérdésekben. / Az üzemi demokrácia képvise­leti formájáról elmondható, hogy tartalmában, tevékenységében fejlődött, tekintélye nőtt annál- fogva is, hogy abban a választá­sok alkalmával sikerült minden dolgozórétegnél megfelelő kép­viseletet biztosítani. A SZAKSZERVEZETI SZER­VEK — jogaik gyakorlása előtt — általában tanácskoznak a tag­sággal s igyekeznek hasznosíta­ni a hallottakat. Nem egy esetben előfordult azonban, hogy a dol­gozók széles rétegét érintő kér­désekben nem, vagy formálisan kérték az emberek véleményét, ami visszás érzéseket szült. Az üzemi-munkahelyi demok­rácia kiteljesedése érvényesülési foka szoros összefüggésben van a vállalati belső irányítási rend­szerrel. A túlzott központosítás, a jogkörök decentralizálásának hiánya, illetve az ügyek vitelében való részvétel szűk korlátái kü­lönös élességgel mutatkoznak a gyáregységek többségénél. Ami azért is meggondolkodtató, mi­vel a megye állami iparában foglalkoztatottak közel fele, több mint 25 ezer ember e rendszer­ben dolgozik. Arról már említést tettünk, hogy a gazdasági vezetés szemlé­lete, magatartása jó irányban változott az üzemi demokrácia megítélésében. Egyes helyeken azonban — főként középvezetői szinten — még mindig megtalál­ható az a nézet, hogy az üzemi demokrácia és az egyszemélyi felelős vezetés nehezen egyeztet­hető össze; lassítja . a gazdasági vezetés munkáját, gondot okoz a szükséges intézkedések gyors dön­tésénél. A MINISZTERTANÁCS és a SZOT Elnöksége ez. év május 7-én együttes határozatot hozott az üzemi demokrácia egyes kér­déseiről. Ezzel egyidejűleg a SZOT irányelvekben rögzítette az üzemi demokrácia fejlesztésé­vel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. A határozat és irányelv lényege: növelni kell a dolgozóknak a vezetésben való részvételét — különösen a ter­melési, gazdálkodási és elosztási tennivalókkal összefüggő dönté­seknél. Ennek érdekében tartal­mában javítani és egyszerűsíteni kell a fórumok rendszerét, és a szakszervezeti bizalmiak testüle­té — a szakszervezeti tanács együttes ülésének bevezetésével közvetlenebbé kell tenni az üze­mi demokratizmus gyakorlatát. T. I. A nagyfokú városiasodás, a mo­dern lakásviszonyok kialakulása hozza magával a dísznövények iránti kereslet növekedését. At ember veleszületett tulajdonsága, hogy környezetét igyekszik szép­pé, barátságossá tenni. Erre a célra kiválóan megfelel a vágott virág és a cserepes dísznövény. Kecskemét virágellátásában je­lentős helyet foglal el a Ma­gyar-Szovjet Barátság Tsz két virágüzlete. A tapasztalatok szerint a kecs­keméti lakosság vásárlókedve olyan jelentős, hogy azt a tsz saját dísznövénytelepein termesztett virágaival nem ké­pes kielégíteni. A szakemberek és a termelési feltételek egy ré­sze megvan, de a korszerűtlen fűtési viszonyok hátráltatják a munkát. A fenti nehézségek elle­nére a dísznövénytelep túltelje­sítette tavalyi tervét. A dísznövénytermesztés idei terve 1 millió 795 ezer forint. 1978-ban várhatóan megoldódik a gázfűtés, amely a telepen je­lentős bővítési lehetőséget teremt. A jelenlegi feltétel mellett Kecs­kemét a szegfű iránti keresletet tökéletesen ki tudja elégíteni. A megfelelő mennyiségű gerberát és streliciát a budapesti Rozmaring Tsz-től szerzi be a Rákóczi úti virágüzlet, míg a téli időszak orchideafélék és anthurium- szükségletét a szombathelyi Ker­tészeti Vállalat segítségével old­ja meg. A disznövénytelepen jó minőségű és nagy mennyiségű vágott zöldet állítanak elő, de ez sem elegendő. A hiányzó mennyi­séget és a cserepes kultúrák egy részét a Duna Tsz-től szerzi be a kecskeméti közös gazdaság. A virágüzletek megfelelő üzletpoli­tikája sokat, segít a megyeszék­hely kulturáltabb virágeilátásá- ban, és jövedelemhez juttatja a termelőszövetkezetet. Az MSZB Tsz virágüzleteiben dolgozók szakértelmét bizonyítja az is, hogy több kötészeti verseny első díját elnyerték, amelynek nem­csak erkölcsi, de anyagi haszna is jelentkezett forgalmukban. Szólni kell a szövetkezet park­építő tevékenységéről is, amely a kedvezőtlen feltételek ellenére 1976-ban eredményesnek bizo­nyult. Fodor Józsefné kertészmérnök Lakni is tudni kell!... • Munkavédelmi oktatópályát lé­tesítettek az Észak-magyarorszá­gi Áramszolgáltató Vállalat szé- csényi kirendeltségén. Képünkön: a villanyszerelők bábuval gyako­rolják az áramütéses dolgozó mentését. (MTI-fotó: Bajkor József felvétele—KS) Találkoztam egy kecskeméti is­merősömmel fél éve. Magánkívül volt a boldogságtól. Üj lakásba költözött a Hunyadivárosban. Fél­óráig ecsetelte a régi és a mos­tani lakásuk közötti óriási minő­ségi különbséget, hívott engem is: alkalomadtán nézzek szét náluk, örüljek együtt velük. Az idő telt­múlt, nemrég ismét összefutot­tunk, de a fiatalasszony arca most elborult, amikor a lakásuk­ról kérdeztem. — A lakás változatlanul jó, kényelmes, öröm lenne az élet benne, ha... — itt jelentőségtel­jes szünetet tartott — ha a la­kók tudomásul vennék, hogy nem egyedül vannak a házban. Tudom nem könnyű megkeresni minden­nek a helyét és a berendezkedés fúrással-ííg-agá^sal, yagyis zajjal jár együtt, de ezek a falúk Viszik ' a hangot és eifé tíz őrá után egyet­len kopácsoló képes kiverni az álmot az összes lakó szeméből. Fölöttünk zenebarátok laknak, számukra a magnózás akkor él­vezet, ha akkora hangerővel böm- böltetik a készüléket, hogy resz­ketnek a falak. Az alattunk la­kó este nyolckor vagy mos. vagy porszívózik, ilyenkor vibrálni kezd a képernyő, s néha a leg­izgalmasabb jelenetnél esik szét u kép. Folytassam ?... — Felesleges, — mondtam. — hiszen ez a téma nemcsak neki, nekem ismerős, de valamennyi­ünknek, akiket az a szerencse ért. hogy albérletből, tanyáról, nedvesfalú, öreg épületből beköl­tözhettünk egy igazán minden igényt kielégítő modern épület­be. Szerencse — hangsúlyozom, — hiszen még mindig több az igénylők száma, mint ahány la­kóépület kerül átadásra. És a boldogok, a szerencsések, a kivá­lasztottak — a beköltözők, egy szép napon arra ébrednek, a nap­felkeltével szembeállított heVerő- jükön, hogy körülöttük Niagara­ként zuhognak a vízcsapok, csat­tognak a fapapucsok, vijjognak a fúrók, visítanak, sziszegnek a gé­pek, csattog a húsklopfoló, csö­römpölnek a tányérok, anyák eg- reciroztatják huszárőrmesteri hangerővel, teliszájjal vissza- üvöltő csemetéiket. Ilyenkor működésbe lépnek a partvisok, ütemesen koppannak padlóhoz, mennyezethez és a po­koli lármát az is megsínyli, aki éjszakás műszak után a saját ott­honában nem tud nyugovóra tér­ni, meg az is. aki eztán kezdi majd a munkát felzaklatva, pat­tanásig feszített idegekkel. Mit lehet itt tenni? Tény. hogyha va­lamelyik lakó erélyesen kézbeve­szi az ügyek irányítását és szót emel. hogy csendesebben vigad­janak. hamar megkapja a rend­reutasítást. ..Mi köze hozzá? Az ember a saját lakásában azt csi­nál, amit akar és akinek nem tetszik, tehet egy szívességet.” Mi lesz ebből? Sértődés, harag, pletyka, elmérgesedő viszályko- dás. A Tépcsőtiá'zakbnh megsürü- södik a légkör, klikkek alakul­nak ki és előfordul, hogy azok is köszönés nélkül elfordítják a fejüket, akik a beköltözéskor se­gítettek felszerelni a lámpát, he­lyükre tolni a bútorokat. A zaj ettől nem lesz kisebb, elviselhe­tőbb. Elvégre azért van a lakás, hogy lakjunk benne és senkit sem lehet arra kötelezni, hogy suttogóra fogja a hangját. láb­ujjhegyen közlekedjék a saját otthonában. Végül is. úgy hiszem nem erről van szó. Arról, hogy nagyon so­kan minden átmenet, szinte úgy is mondhatnánk lakóközösségi előképzés nélkül lépnek át a föld­szintes. kertes házakból, falusias környezetből a magasabb emele­tek. a városi lakótelepek szoro­sabbra zárt rendjébe. Hozzák magukkal a régi bútort és a régi beidegződéseket. Ott élmény volt kifürkészni a kerítések mögül, hogy a szomszéd mivel tölti az idejét, itt. ha kikönyökölnek az erkélyre, szemközt néha jobb műsort láthatnak, mint a képer­nyőn, arról nem beszélve, hogy mindenki pontosan értesül min­denről. Tudják, ki hányszor és mikor mos fogat, kinél mikor kezdődik a menetrend szerinti porszívózás, vagy családi vesze­kedés. A leninvárosi házaknál még előfordult. hogy pletykaéhes szomszédasszonyok beültek a két lakást elválasztó gardrób-szek­rénybe, csakhogy még tisztábban hallják, mi történik odaát? A panelházak hangvezetése annyira jól működik, hogy erre nincs szükség. Sőt, a lakók többet hal­lanak meg egymásról, mint amennyi általában az ínyükre van. Így aztán felváltva szidják, hol egymást, hol az új lakásokat. Amitől semmi sem változik meg, természetesen. A hiba végül is nem a készülék­ben van. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy az. elmúlt másfél évtized, fordulatot hozott a lakáshelyzet alakulásában. Az ország lakossá­gának egyharmada költözött kor­szerű. új otthonba. Ez. akkor is "Híitalrrtas előrelépés. ha1 maguk a Kákák'nem is sikerültek mindig a legtökéletesebbre. Ámbár a kül­ső egyhangúságért sokban kárpó­tol a belső kényelem. Csakhogy más életvitelt ír elő egy tanya, vagy egy családi ház, megint mást egy régebbi típusú bérház és egészen újfélét a mostani pa­nelhazak. A vastagfalú, kisházak­ból beköltözött embereknek leg­előbb azt kellene megtanulni, hogy ami őket zavarja, az mások­nak is kellemetlen. Olyan nagy dolog, este nyolc után lehalkíta­ni a tévékészüléket, a rádiót? Be­tenni — nem pedig bevágni az ajtókat, ablakokat? Ezt ugyan nem írja elő az új lakásokhoz mellékelt használati utasítás, de ott. ahol több száz ember él együtt, semmiképpen sem árt al­kalmazkodni az új környezet sa­játosságaihoz. Be kell látni, hogy a panelhá­zak minden kis zörejt felerősíte­nek és szétvisznek. Hogy az új lakótelepek valósággal otthon­ülésre kárhoztatják a munkából hazatérőket, mert hiányzik belő­lük a mozi. sőt több fontos szol­gáltató-, valamint közösségi cé­lokra alkalmas helyiség, amelyek mind nyilván átrendeznék, job­bá és barátságosabbá tennék a lakótelepiek életmódját. Ezeknek a pótlása sem elhanyagolható fel­adat, de egyelőre azt kell számí­tásba venni az emberi kapcsola­tok alakításában, ami van. nem pedig ami nincs. Adva vannak a házak, szinte tökéletesen egyfor­mák és benne a lakók, mindegyik más. Ami nem jelenti azt, hogy le­hetetlen összeférniük. A szomszé­domban például egy öreg. falusi néni lakik. Néha bekopogtatok hozzá, újságokat viszek, egy kis édességet, meghallgatom a pana­szait. egyebe sincs. Segíteni nem tudok rajta, de legalább meghall­gatom. Cserébe ő sem döngeti a falat, amikor hajnalig verem az írógépet. Azért mert hálás, vagy nincs mersze hozzá? — ezen már sokat töprengtem. Mindeneset­re ez, a tanyavilágból messzire szakadt, hajdani cselédasszony fi­nomabb érzékkel illeszkedett be a számára merőben új bérházi közösségbe, mint jó néhány tős­gyökeres városlakó. Mert a bérház kicsit olyan, mint a kaszárnya, vagy — aho­gyan sokan mondják — a bör­tön: senki sem válogathatja meg a szomszédait. De a mód, ahogy érintkezik velük nagyon sok fe­szültséget levezethet. Ehhez azon­ban azt is be kell látni előbb- utóbb. hogy a lakás a nevünkre szól ugyan, de a házat közösen használjuk. És örömünk csak ak­kor telik benne, ha vigyázunk a rendjére, nyugalmára és tekintet­tel vagyunk egymás közérzetére is. Vadas Zsuzsa Nemcsak szükséges, érdemes is Teremtő igyekezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom