Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

1917. június 28. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPERNYŐ A sajtó és a televízió Ünnepség a Hanságban az első építőtábor helyén Borbély Sándor köszöntője Mi lenne, ha hetente írnom kellene valamelyik napilapról, vagy képes hetilapról... Szinte csüggesztően megoldhatatlan fel­adat. Mit emeljek ki, melyik ro­vatra figyeljek? A nekem tetszőt méltassam vagy a hitem szerint rosszat, selejteset, hibásat püföl- jem? A cikkek mondandójával, közérdekű gondolataival foglal­kozzam, vagy megírásuk színvo­naláról töprengjek nyilvánosan? Egy-egy számot vegyek szemügy­re vagy a szerkesztés elveit szem­besítsem a magam — netán hi­bás — elveivel? Már két órája beszélgettünk, vitatkoztunk Veszprémben a té­vékritikáról, a televízió és a saj­tó viszonyáról, amikor megijesz­tett ez a szinte képtelen lehető­ség. A képernyőn látható műsor­ról időről-időre tudósító, beszá­moló, kritikára vállalkozó (kény­szerülő) újságírók helyzete még nehezebb. A televízió ugyanis ki tudja hányféle újság, folyóirat, intézmény ötvözése. Egyszerre országos és helyi orgánum, szak­lap és szórakoztató kiadvány, is­kola és lelki tanácsadó, politikai intézmény, segítőtárs a minden­napok ezernyi gondjában. Tájé­koztat és gondolkodásra serkent, a képernyőhöz cövekel és olva­sásra, hangversenyhez, testmoz­gáshoz csinál kedvet. A műsor mennyisége tovább növeli a gondokat. Naponta ti­zenegy órán át szolgálja, csábít­ja az előfizetőket, gyakorlatilag a lakosság túlnyomó részét. A számvetésre késztető VII. Veszprémi Tévétalálkozó egyik értékes eszmecseréjével a vi­lágért sem szeretném munkán­kat felbecsültetni, szerepünket túlértékelni. A műhelygondok is­mertetésétől olvasóink megérté­sét reméljük. Az egyhetes munkaértekezleten az újságírók az eddiginél alapo­sabban betekinthettek a lakosság eltérő műveltségéből, ízlésszint­jéből, a sokoldalúság igényéből, az egyben-másban korlátozott le­hetőségekből adódó nehézségek­be. Több szempont figyelembevé­telével alakíthatják ki ezután vé­leményüket, a tévé szándékainak tudatában formálhatják állásfog­lalásukat. Az eltérő igények, a kedvezőtlen tárgyi feltételek azonban nem menthetik a jövő­ben sem az összecsapott, a fél­igazságokat dünnyögő, szakmai hibáktól szeplős, ízlésromboló vagy elveinkkel feleselő műsort. Nincs más út, csak a még job­ban, még figyelmesebben. Ugyan­ez vonatkozik a televízióval fog­lalkozó újságírásra. Bajaink, gondjaink — helyszűke, képessé­geink határa stb. — nem érdek­lik az olvasót, nem csökkentik a kommentátor, tudósító felelős­ségét. Különféle kimutatások bizo­nyítják; az olvasók keresik, vár­ják a televízióval kapcsolatos írá­sokat. A veszprémi találkozón az is kiderült, hogy a tömegkommu­nikációs intézmény vezetői, dol­gozói is figyelnek a sajtóvéle­ményekre. Ez a kétirányú kötő­dés persze tovább bonyolítja a tévékritika ügyét. Az az állás­pont alakult ki a múlt heti ta­nácskozáson, hogy a napilapok elsősorban a lakosság tájékozta­tását segítsék, mivel nagy pél­dányszámuk révén hathatósan segíthetik a társadalom felemel­kedését, szellemi, anyagi gyara­podását szolgáló törekvéseket. Nyilvánvaló, hogy a modern társadalmakban egyre növekszik a televízió, a sajtó szerepe. Ná­lunk közös célokért dolgoznak, eltérő eszközökkel. Ezért írtam a veszprémi talál­kozó egyik eseményéről az el­múlt héten sugárzott műsorok áttekintése helyett. , H. N. Időjárás és közlekedés Az időjárásra panaszkodunk. Nem is csoda, hiszen hol 32 fo­kot mutat a hőmérő árnyékban, hol pedig a hűvös szél miatt ka­bátot kell ölteni. A nálunk szo­katlan, hosszantartó meleget, az időjárás gyors változását nehezen szokjuk meg, ingerlékenyek, fá­radtak vagyunk, s ezt vagy mé­regerős feketével, vagy nyugta­tóval próbáljuk ellensúlyozni. A kánikula, az időjárás-változás a gépjárművezetőket még jobban igénybe veszi. A meleg, a front­átvonulás ugyanis csökkenti kon­centrálóképességüket, hamarabb fáradnak el, nehezebben alkal­mazkodnak a pillanatonként vál­tozó közlekedési helyzetekhez. Ebből következik, hogy több sza­bálytalanságot vétenek, erősza­kosakká válnak — éppen ideges­ségük miatt — vagy félénkek lesznek és ezért akadályozzák lassú, vagy bizonytalan vezetés­sel a közlekedés dinamikáját. A legforróbb napokban szám­talan olyan szabály megszegését tapasztaltuk, amelyet egyébként csak ritkán hágunk át. Az 53-as számú, Kecskemét—Soltvadkert közötti úton egy Zsiguli vezetője a terelővonalon átterpesztve köz­lekedett hosszú tízkilométereken áj. Amikor megkérdezték tőle, vajon ismeri-e a jobbratartás kö­telezettséget, azt válaszolta: igen, de attól félt, hogy a melegben elálmosodik, s az árokban köt ki. A másik jármű vezetőnője, ami­kor feltették a kérdést, vajon miért közlekedik indokolatlanul lassan, azt felelte: fél, hogy bal­esetet okoz, s bár feltartott egy hosszú gépkocsioszlopot, nem mert még a megengedett sebes­séggel sem közlekedni. A két véglet nagyonis jellem­ző a kánikulai forróságra, vagy a gyors időjárás-változásra, ám sajnos akadnak olyanok is, akik — mint már említettük — vala­mifajta izgató- vagy nyugtató­szerrel próbálják a meleg okoz­ta fáradtságot, idegességet le­küzdeni. Sokan azt tartják — nagyon helytelenül —, hogy a melegben elfogyasztott tömény szesz csökkenti az izzadság ki­választódását, „hűti” a szerveze­tet. Mondani sem kell, hogy ez álokoskodás, olyanfajta „bölcses­ség”, amely legtöbbször baleset­hez, tragédiához vezet. Szomorú példák bizonyítják, hogy az utób­bi időben, éppen a legnagyobb forróságban sok baleset történt ittas járművezetés miatt, s még több járművezetőt jelentettek föl, mert részegen ült a volán mellé, vagy a motorkerékpár nyergébe. Mások kávéval próbálkoznak. A kávé — köztudomású — izgató­szer, s nagyobb mennyiségű fe­kete elfogyasztása majdnem egyenértékű a szeszfogyasztással, a kávé javítja a vérkeringést, emeli a vérnyomást. Kipróbálták: 4 duplafekete normális szerveze­tű embernél is olyan érzést kelt, mintha szeszt ivott volna. A hideg üdítő italok mértékte­len élvezete — sokan két-három üveg Colát, Márkát isznak meg egyszerre — a szervezetet arra serkenti, hogy a normálisnál több folyadékot párologtasson el. Az emberi szervezet ilyen igénybe­vétele — a szív, s más belső szervek nagyobb munkát végez­nek — fáradságot idéz elő, ugyanis az izzadsággal együtt a szervezet sót is kiválaszt. A gyógyszerek szedése — akár vér­nyomáscsökkentő vagy -serkentő — eleve rosszullétet, esetleg esz­méletvesztést okozhat, nem is beszélve a nyugtátoktól, amelyek csak tovább fokozzák az amúgy is jelentkező álmosságérzetet. Az orvosok ma már a magas vér­nyomásban, különböző szívbeteg­ségekben, vagy cukorbetegségben, esetleg más szervi elváltozásban szenvedőknek azt ajánlják, ilyen időjárási viszonyok között ne ve­zessenek gépjárművet saját és mások testi épségének megóvása érdekében. Mi a helyes magatartás a ká­nikulában, a gyors időjárás-vál­tozás esetében? Az élet, a közle­kedés nem állhat meg csupán azért, mert meleg van. A hosz- szú úton levő gépjárművezető időnként tartson pihenőt, moz­gassa meg izmait, ez csökkenti az álmosságot, gyorsabb lesz a vér­keringés. A hideg üdítő ital, a kávé helyett meleg tea fogyasz­tását ajánljuk, mert ez nemcsak az elvesztett folyadékot pótolja, dé bizonyos mértékig helyreállít­ja a szervezet elektrolit-háztartá­sát is, sőt élénkítő hatást fejt ki. Az ingerlékenység is csökkenthe­tő rövid pihenővel, testmozgással, mosdással. A félénkséget az aka­raterővel kell leküzdeni. A nyár, a nagy meleg kirán­dulásra, utazásra csábít, s ezer­számra indulnak családok a hét­végén, hogy a szabadban, a strandokon, a folyók, tavak mel­lett töltsék el jól megérdemelt pihenőjüket. Arról azonban ne felejtkezzenek el: a gépjárműve­zetés bonyolult fizikai és szelle­mi tevékenység, s az időjárás — a nagy meleg, vagy a hirtelen időjárási változás — jelentősen befolyásolja a járművezetők fizi­kai és pszichikai állapotát. Ezért előre kell készülni erre a nem kis igénybevételre, s ez a felké­szülés teremt lehetőséget a bal­esetek megelőzésére, elkerülésé­re. Gémes Gábor Az idei nyáron a huszadik al­kalommal nyíltak meg az ifjúsági táborok az ország különböző ré­szein. Az első önkéntes ifjúsági tábor színhelyén, a Hanságban vasárnap ünnepséget tartottak. A vendégeket és az első tábor vete­ránjait Szakács Ferenc, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságá­nak első titkára köszöntötte. Az ünnepségen részt vett Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. Ott voltak az önkéntes építőtáborokban érde­kelt tárcák képviselői: dr. Gosz- tonyi János oktatási minisztériu­mi államtitkár, Kiss Dezső köz­lekedés és postaügyi, Kovács Im­re mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes, valamint Győr-Sopron megye párt- és ál­lami vezetői. Az egykori Hanság-kisudvari tábor helyén — Borbély Sándor átadta az MSZMP Központi Bi­zottságának és Kádár Jánosnak az üdvözletét, majd elismeréssel szólt az önkéntes ifjúsági tábo­rok népgazdasági hasznáról és közösségformáló erejéről. Emlé­keztetett arra, hogy 1951 októ­ber 25-én, a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség első orszá­gos értekezletén szólalt fel Tóth József, a KISZ Győr-Sopron me­gyei Bizottságának akkori szer­vező titkára, aki javasolta, hogy önkéntes ifjúsági építő brigádok­kal csapolják le a Hanság mocsa­rait. A javaslatot a konferencia elfogadta, és 1958 nyarán Han- ság-Kisudvaron meg is nyílt az első tábor. 1958 és 1976 között 140 helyen 581 tábor létesült, ezekben fél millió fiatal tevékenykedett A központi táborokon kívül a me­gyei, egyetemi és főiskolai tá­boroknak 120 ezer résztvevője volt. A ledolgozott munkanapok száma meghaladta az 5 milliót. A munkák során közel 3 millió köbméter földet mozgattak meg. 4 millió négyzetméter terepet rendeztek el, kiástak 336 kilo­méter csatornát, segítettek meg­építeni 168 kilométer utat, le­szedtek 1 millió 363 ezer mázsa gyümölcsöt, felkötöztek és ápol­tak 100 millió szőlőtőkét. Borbély Sándor befejezésül hangsúlyozta: A mai táborozok számára az ifjúsági építőtáborok két évti­zeddel ezelőtti eseményei már történelmet jelentenek, amit visszaemlékezésekből, írásokból ismerhetnek meg. Gondolnunk kell arra, hogy az ifjúsági épí­tőtáborok történetét megörö­kítsük és a következő nemzedék számára hozzáférhetővé tegyük. A mai táborozok pedig írják to­vább ezt a történelmet lelkesen és becsülettel végzett munkájuk­kal. Az ünnepség további részében emléktábla-avatásra került sor, majd emlékfákat ültettek el. (MTI) FILMJEGYZET A farmer felesége Két nagyszerű színész, Gene Hackman és Liv Ullmann avatja ezt a filmet rangos és értékes alkotássá. Tulajdonképpen kette­jük nagyszerűen összehangolt, de más-más alkotói módszerekre épülő játékának egymást követő meglepetései miatt felejti el a mozinéző, hogy vannak ennek az alkotásnak csöndesebb, majdnem azt lehet mondani, unalmasabb pillanatai is. A történet egy idősödő lányról szól, aki egy szokatlanul faragat­lan kaliforniai farmerhez megy feleségül, mégpedig újsághirde­tés útján. A férj az elképzelhető legminimálisabb adottsággal ren­delkezik a normális emberi kap­csolatok felvételére. Egyetlen tö­rekvése van csak, és erre akar társat keresni a feleségében, sza­porítani akarja jövedelmét, min­dennél drágább állatállományát. A feleség szerepe ebben a rend­kívül leegyszerűsített együttmű­ködésben az lenne, hogy egész­séges gyermekeket szüljön, akik, ha felcseperednek, segítsék a gaz­dát, az apát, abban a keserves és soha nem enyhülő robotban, és soha nem enyhülő robotban, amely az amerikai telepesek első nemzedékének életét kitöltötte. A történet lényegében kettejük harcának eseményeit vázolja fel. Az asszony kétségbeesett türe­lemmel próbálja férjét rávenni arra, hogy, ha apró léptekkel is, de közeledjen az általa elképzelt emberi magatartásformához. Az ember nem nagyon lelkesedik ezért a nevelőmunkáért, tulaj­donképpen mindketten egyforma kőkemény jellemmel rendelkez­nek, és tulajdonságaik acélháló­jába újabb szemeket rakni nem­igen lehet. Mindketten hajthatat­lan erővel és zordon eltökéltség­gel ragaszkodnak saját elveikhez. A film egyébként világosan mutatja, hogy az amerikai film­ipar mennyire határozottan ala­kította ki az ilyen típusú — úgy lehetne mondani — ellen-wes- tern-történetek jellegzetes rende­zői trükkjeit, módszereit. A né­ző külön érdeklődéssel figyelheti a vadnyugati farmer-élet sajáto­san naturalista, hétköznapi törté­néseinek filmrevitelét. S bár a darab a végén bizonyos szenti­mentális befejezéssel zárul — a férj, amennyire tőle telik, egy ki­csit igyekszik alkalmazkodni — a néző érdekes élmények emlé­kével távozik és megbocsátja az eléggé szokványos ellágyulás pil­lanatait is. A két főszereplő játé­kának méltatásával kell befejez­ni is az ismertetést. De kettőjük közül talán mégis Liv Ullman- nak, a skandináv filmgyártás egyik legnagyobb alakjának azo­nosulását csodálhatjuk a tőle rendkívül távoli életformához, az alkatától eléggé távolálló szerep­hez. Cs. L. Hatszáz vagon kajszira számít a kereskedelem A tavalyinál, a tavaszi fagyok ellenére, több lesz a barackter­més a Bács-Kiskun megyei kaj­szisokban. A korai már meg­érett, az „igazi” kajszi még csak most sárgul a fákon. Fejlődésének, érésének jót tett a csapadék, s így telnek a sze­mek a július eleji szüretig. A nagyüzemi ültetvényeken ugyanis ekkor kezdik meg a zamatos hú­sú gyümölcs szedését, melyből évek óta kevés volt a piacon. Jó termő években 2000 vagonnyi ba­rack kerül innen a fogyasztók­hoz, illetve ipari feldolgozásra. Ez évben alig 50 százalékával szá­molnak, amelyből mintegy 600 vagonnyi piaci közvetítés vár a Bács megyei ZÖLDÉRT-re A dunai öntéstalajon kialakí­tott zárt ültetvényről, a dunave- csei Béke Tsz barackosából száz vagonnyi gyümölcsöt továbbíta­nak majd, többnyire exportra. A Bajai Mezőgazdasági Kombinát kajszisából pedig mintegy 60—70 vagonnyi kerülhet hazai és kül­földi értékesítésre. Szedésénél a vaskúti és a mátételki KlSZ-tá- bor fiataljai segítkeznek majd, akik jelenleg a meggyet szedik. A 700 éves Sopron Hild-emlékérem, Európai Aranyérem Sopron Baráti Körök Elkészül az új pályaudvar A cím nem teljesen helytálló. Sopron ugyanis nem 700 éves, hanem már, több mint 2 ezer éves város. A 700. évforduló az 1277-es esztendőhöz fűződik, ami­kor a város lakói kaput nyitot­tak IV. László királynak, aki ak­kor II. Ottokár cseh király ellen viselt háborút. IV. László a pol­gárok hűségét méltányolva kivet­te Sopront a megyeispán jogha­tósága alól, s szabad királyi vá­rosi rangra emelte. Ebben az időben mindössze néhány váro­sunk rendelkezett csak ezzel az önállósággal. — A város lakosságának a ha­ladásért vívott küzdelme hét év­század alatt sokszor megmutat­kozott — mondja dr. Erdély Sán­dor tanácselnök és Kocsis József elnökhelyettes. Károly Róbert 1317-ben megerősítette a város kiváltságait és Sopront az „ország kapujának” nevezte. Ez ma is helytálló. Intéző Bizottság alakult Az ünnepi esemény tiszteletére már jóval korábban megalakult a 700. évforduló „Intéző Bizott­sága”. A jubileumi évben mint­egy 120 országos, illetve nemzet­közi rendezvényre kerül sor. A politikai, társadalmi események mellett nagyon gazdag a tudomá­nyos, a kulturális és a sportprog­ram is. A jubileumi programok már javában tartanak. Kiállítások is emelik az ünne­pi év fényét. Az első már január­ban megnyílt és ezt követte jó néhány képzőművészeti és egyéb bemutató. A jubileum alkalmá­ból jelent meg a Soproni írók Antológiája. Országos érdeklődés Mindez országos, sőt nemzet­közi érdeklődést ébreszt. Sorban alakulnak a Sopron Baráti Kö­rök a fővárosban és másutt. Ed­dig 27 kör alakult, tagjaik válto­zatos módon működnek közre a jubileum megünneplésében. Dr. Erdély Sándor és Kocsis József kiemelik a várost meg­tisztelő két kitüntetést. Egyik a Hild János emlékérem, a másik pedig a Műemléki Európai Aranyérem. Mindkettőt azért kapta a város, mert mai lakói úgy építik, formálják, hogy az elmúlt évszázadok értékeit is megőrzik. — Nem akarunk Sopronból minden áron úgynevezett modern várost csinálni — hangoztatják gyakran a város vezetői. A vá­rosnak ma is az és a jövőben is az lesz az értéke, hogy jól ötvö­ződnek falai között a műemlékek és a modern épületek. Ezt a ké­pet akarjuk megőrizni az ezred­fordulóra is. Ezért nem emelünk Sopronban betonrengetegeket. Épül ugyan egy háromezer laká­sos modern lakónegyed, de az is különbözni fog elhelyezésében, környezetében, külső megjelené­sében az ismert házgyári lakó­negyedektől. Harmóniában a természettel A soproniaknak nagyon szoros a kapcsolatuk a természettel. A Keleti-Alpok hazánkra eső nyúl­ványainak fenyves- és lomberdői valósággal benyúlnak a városba. A várost övező csaknem 3 ezer hektárnyi erdőséget parkerdővé alakítják át. Az üdülőnegyed­ben, a Lővérekben szigorú építési tilalom van érvényben. Az üdü­lőkben egyszerre 1300—1400-an tudnak pihenni. Van ezenkívül több száz szanatóriumi hely is. S hogy milyen létesítmények­kel gazdagodik a város a jubileu­mi esztendőben? Hosszú a fel­sorolás. Az új lakások, óvodai férőhelyek, tantermek, üzletek mellett elkészül az idén Sopron új személypályaudvara, amely méreteiben, külső és belső meg­jelenésében egyaránt méltó lesz a jubiláló városhoz. Felavatják Sopron másik büszkeségét, a fe­dett uszodát, amely egész évben szolgálja a helybeliek és a ven­dégek pihenését, gyógyulását. Cs. I. A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA Gyorsabban, kényelmesebben Napjaink közlekedésfejlesztési tervei szorosan illeszkednek az ál­talános területfejlesztési koncep­ciókhoz. azok vonulatait követik. Ez önmagában nem biztosítja a feszültségmentes állapotokat, de lehetővé teszi tervszerű oldásu­kat. A kormány megvitatta a közle­kedési és postaügyi miniszter je­lentése alapján Budapest és az öt megyei város, Miskolc. Debrecen, Szeged, Pécs és Győr, tehát a leg­nagyobb magyarországi városok tömegközlekedési helyzetét és a fejlesztési lehetőségeket. Szóljunk most a megyei váro­sokról. Az elmúlt évtizedben mindannyiuk viharosan fejlődött, évszázados toporgás után rátér­hettek a modern nagyvárosi fej­lődés európai útjára, amely fej­lődésnek nálunk egy sajátos jel­zője van: „szocialista”. Ez a jelző sokmindent feltételez és meghatá­roz. Legfontosabb követelménye, hogy a sok irányú fejlesztésnek legfőbb célja az emberek szolgá­lata. Sem üzleti, sem vállalati, sem önzőén privát, sem szűkha­tárú lokális érdekek nem lehet­nek mozgató rugók. Az öt megyei nagyvárosban évente és summázva mintegy 500 millió utas szállításáról kell gon­doskodni. A szám önmaga is mu­tatja e városok nagyléptű fejlődé­sét. A jelenlegi helyzetre tekintve, a szegedi és győri közlekedéssel lehetünk viszonylagosan elégedet­tek. kevésbé a debrecenivel és pé­csivel. a legnagyobb feszültség az igény és a szolgáltatás szintje kö­zött Miskolcon tapasztalható. Mindezt a korábbi állapotok, a • A pesti villamosak 1887 óta szállítják utasaikat, a mai forgalomban 9 fajtából 1300 rója a pesti utcákat. Nélkülözhetet­len járművei a főváros tömegközle­kedésének, naponta csaknem kétmillióan utaznak a villamosokon. (MTI-fotó, Várkonyi Péter felv.) topográfiai, népesedési, ipartele­pítési viszonyok határozzák meg. sok más összetevővel egyetemben, A „más” összetevők között' kell például említeni a lépcsőzetes munkakezdéseket, amelyeket Pécs kivételével alig-alig szerveztek meg az illetékesek. Nehezíti a helyzetet, hogy a fejlesztés már nem képzelhető el hagyományos eszközökkel, a tömegközlekedés terén elértük a típusváltás, háló­zat-átalakítás idejét. A munkaerő­gondok ma már ugyanúgy jelent­keznek a megyei nagyvárosok köz­lekedési vállalatainál, mint a bu­dapestieknél. Mindezt a fejlesztési elképzelé­sek messzemenően figyelembe ve­szik. Miskolcon, ahol a járműállo­mány jelentősen fejlődött az. el­múlt fél évtizedben, garázsépítés­sel. hálózatfejlesztéssel oldják a feszültségeket. Debrecenben • tervidőszak befejeződik a villa­mosvonal korszerűsítése, megkez­dődik az új lakótelepi közlekedési gondok megoldása. Szegeden a második Tisza-híd elkészültével új autóbuszhálózat vár kiépítésre, majd később a Lenin körutat kell alkalmassá tenni a forgalmi ter­hek elviselésére. Pécsett megkez­dődik a déli városrész bekapcso­lása a tömegközlekedésbe. Győr­ben 1980-ig decentralizálják a vá­ros tömegközlekedését, négy úl végállomás létrehozásával és be­vezetik a lépcsőzetes munkakez­dést. Gyors vázlata ez a fejlesztési elgondolásoknak. Mindenképpen a gyorsabb és kényelmesebb váro­sokon belüli utazást szolgálják. S. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom