Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
Pásztorok öröksége Űj kiállítás a Néprajzi Múzeumban • Fcmrátétes, faragott kosfej. Régi pásztordalok szolgáltatják a zenei aláfestést a tárlókban látható munkaeszközökhöz és művészien mintázott használati tárgyakhoz. A látogatók előtt feltárul a magyar pásztorművészet gazdag világa. Az érdeklődés nagy és indokolt. Ez az első olyan állandó kiállítás, amelyik tárgyilagos, tiszta és teljes képet ad arról, hol és hogyan teremtődtek meg az állattartás különböző formái, amelyből kinőtt a pásztorkodás munka- és életkörülményeivel szorosan összefüggő tárgyi díszítőművészet. Ma már gyerekek ezrei nőnek fel a nagyvárosokban anélkül, hogy legelésző nyájat, vagy akár lovat is látnának. Érthető, hogy feltűnően halványak, sőt tévesek a csikósokról, juhászokról, kondásokról alkotott elképzeléseik is. Nem mintha a felnőttek többet tudnának erről a témáról! Általában a csikóst a szilaj vágtatással, a juhászt a pusztai élet népszínművek hangulatát idéző romantikájával azonosítják. A kiállítás, mellőzve minden ál- romantikus szépelgést, kifejezetten arra irányítja a figyelmet, hogy ennek az ősi mesterségnek a művelői mennyi értékkel gyarapították nemzeti kultúránkat. A kosfejű botok, figurás ivócsana- kok, övreakasztható, csontfaragá- sos sótartók, valaha arra szolgáltak, hogy használják őket. Egyszerű formázatuk kialakításában a mindennapos használhatóság játszott szerepet, a díszítés azért került rájuk, hogy elfoglaltságot adjon a kéznek és gyönyörűséget a szemnek. Deák Sándor uradalmi kondás cifranyelű ostorait, rojtos-pitykés dohányzacskóit is a szükséglet hozta létre. Készítőjük bizonyára álmában sem gondolt arra, hogy valaha múzeumba kerülnek és az emberek ezrei gyönyörködnek majd szépségükben. A faragott tülkökön, mángorlókon és más tárgyakon megörökített jelenetek azt is elmesélik, hogyan éltek, dolgoztak, szórakoztak a különböző tájak pásztorai. A felvidéki ju • • hászok díszes tárgyait erdei motívumok díszítik, az alföldi juhászok és gulyások szinte dokumentumhűséggel örökítették meg, a pusztai állattartás jellegzetességeit. Nagy kár, hogy a bemutatott tárgyakhoz még nem'készültek el a feliratok és a katalógus is hiányzik. Állítólag hamarosan ezeket a csorbákat is kiköszörülik. Ami azért nagyon fontos, mert így a látogatók zöme hiányérzettel távozik a múzeumból. Ma már elenyészően kevesen ismerik a régi pásztorélet használati tárgyainak nevét és rendeltetését. Egyelőre csak azzal vigasztalhatják magukat, hogy ha nem is tudják megnevezni mit láttak, legalább felejthetetlen művészi élményben volt részük. Említésre méltó eredménnyel járt, a múzeum kezdeményezésére meghívott általános iskolások látogatása. Ügyes rajzaik azt tükrözték, hogy a pásztorművészet megismerése ma is éltetőén tud hatni a fiatalság képzelőerejére és kifejezőkészségére. Vadas Zsuzsa • Kapoli Antal, Kossuth-díjas juhász csontfaragásos nyaklánca, az ősi forrásokból táplálkozó népi iparművészet megújulását és folyamatosságát példázza. ^ i' Érdemes volt a KRESZ-t megtanulni Az iskolai évzárón találkoztam először Mártinké Istvánnal, a kiskőrösi Petőfi Általános Iskola volt nyolcadikos tanulójával, a szegedi Radnóti Gimnázium leendő fizika szakos hallgatójával. Itt osztották ki a bizonyítványt is, s Mártinké Pistinek nem volt szégyenkeznivalója, mert a sok ötös osztályzaton kívül csupán két négyes került az indexbe. Nyilván vannak nála jobb tanulók is, ám ez a tizennégy éves fiú nemcsak szülővárosának, de országunknak is hírnevet szerzett Brüsszelben, a Nemzetközi Iskola Kupa versenyben. Egyéniben a negyedik helyet szerezte meg, s tagja volt a harmadik helyet elért magyar kerékpáros csapatnak. Hogy sikerült kijutni a belga fővárosba, mi tette lehetővé ezt az egész életre szóló élményt? — ötéves lehettem, amikor már édesapám kerékpárjával megpróbáltam váz alatt közlekedni. Egy évvel később ajándékba kaptam egy kerékpárt, s azóta naponta felülök a '„bringára”. Iskolába jártam már, amikor találtam a padláson egy régi KRESZ könyvet, s bár nem értettem teljesen a szöveget, mégis nézegettem a képeket, s aszerint próbáltam a közlekedést. ötödik osztályos korában Zsik- la Béla tanár — sok éve végzi a tanulók közlekedési oktatását, nagyon sok kezdeményezése volt az oktatással kapcsolatban — KRESZ szakkörére iratkozott be, s az egyik legaktívabb tagja volt. Egy évvel később már indult a NIK versenyben, a következő években úgyszintén. Első évben a járási döntőig, a második évben pedig a megyei döntőig sikerült eljutnia, ám ebben az évben a járási döntőn az első, a megyein a második, az országos döntőn pedig a harmadik helyet szerezte meg, s így bejutott a magyar színeket képviselő csapatba. A Brüsszelig tartó repülőút, majd a 15 ország 64 versenyzőjével ösz- szemért tudás az elméleti, majd a gyakorlati és ügyességi pályán, örök élmény marad számára. — A követelmények magasak voltak. A kerékpárosokra vonatkozó szabályokat diapozitíveken vetítették, s a maximális száz pontból kilencvenet szereztem. A szabályossági és az ügyességi pályán két hibát vétettem, s holtversenybe kerültem, a következő indításnál a nyugodtabb győzött, s én csak a negyedik helyezést szereztem meg. Köszönettel tartozom Zsikla Béla tanár úrnak, aki sem fáradságot, sem időt nem kímélt, s nemcsak kikérdezett a jogszabályból, de jótanácsokat is adott. No, nemcsak az eredményért, a dicsőségért volt érdemes megtanulni a KRESZ-t. Aki ismeri a közlekedési szabályokat, az biztonságban érzi magát, örömét leli a közlekedésben. Én biztosan odaérek, ahova indulok kerékpárral, ha mások is betartják az előírásokat. A szülőkön kívül — édesapja a postánál gépkocsivezető, ő is segített a gyereknek — a tanárok, az iskolatársak is büszkék Pista sikerére. A fiú öröme azonban ezen az évzárón teljesedett ki igazán. A megyei Közlekedés- biztonsági Tanács megbízottja az iskola tanulói, tanári kara előtt jelentette be, Martinkó István a Nemzetközi Iskola Kupán nyújtott kimagasló teljesítményéért egy Babetta. segédmotoros kerékpárt kapott ajándékba. Zsikla Béla tanár elbúcsúzott egyik legjobb tanítványától, s már a jövőt fontolgatja. Jövőre nem, de utánavaló évben, feltehetően ismét, indulnak a szakkör tagjai az iskola kupa versenyein, s talán lesz még olyan kiskőrösi fiú, aki a nemzetközi mezőnyben is Martinkó Istvánhoz méltóan megállja a helyét. Gémes Gábor 9 Tülökből készített, övre akasztható só- és fűszertartók a múlt század közepéről. KISKŐRÖSRŐL BRÜSSZELBE 1977. június 21. • PETŐFI NÉPE • 5 WáááüÁm^ KOVALOVSZKY MIKLÓS: Nyelvfejlődés - nyelvhelyesség Mindig örömmel veszünk kézbe nyelvhelyességi ■. kérdéseket tárgyaló újabb nyelvművelő kiadványokat. Éppen az ez évi1 magyar nyelvi hetek, illetőleg már hónapok idején jelent meg Kovalovszky Miklós Nyelvfejlődés — nyelvhelyesség című szép kiállítású könyve. Belelapozva és a tartalomjegyzékbe beleolvasva örömünk még fokozódik, mert ennek az új kiadványnak éppen az a nagy értéke, hogy nemcsak közli és kijavítja a nyelvhelyességi hibákat, hanem a változások vizsgálatában a nyelvművelés eddig eléggé elhanyagolt elveit tudatosan és következetesen alkalmazza. Műve első fejezeteiben a tőle megszokott alapossággal és mégis közérthetően fejtegeti nyelvművelésünk egyedül helyes elveit, majd utána szinte minden újabb, nyelvi szempontból helytelen vagy olyannak tartott változásaira alkalmazza ezeket az elveket. Minket most elsősorban a nyelv- helyesség kérdéséről, céljáról és módszeréről mondottak érdekelhetnek. Az utóbbi negyedszázadban megújult nyelvi érdeklődés napjainkban szinte társadalmi mozgalommá nőtt — ezzel a megállapítással kezdi fejtegetéseit. Korszerű akkor lehet a nyelvművelés, ha célját a nyelv társadalmi szerepe határozza meg, és ha módszere a nyelvtudomány eredményein és törvényein alapszik. Hivatkozik Lőrincze Lajos megállapítására: A nyelvművelés nem a nyelvért van, hanem, mint maga a nyelv is, az emberért, a társadalomért. A nyelvnek társadalmi rendeltetését kifejező tétel ma már magától értetődő, a nyelvművelés tudományos megalapozottságáról mégis téves nézetek vannak. Helytelen a nyelvérzék hangoztatása, de ugyanúgy elfogadhatatlan a nyelvi szabályokon nyargaló, szemellenzős nyelvvédelem is. A tudományos alap csak a széles körű és sokoldalú tájékozottság lehet, mert e nélkül nem mérlegelhetünk tárgyilagosan, és nem ítélkezhetünk helyesen a nyelv- helyesség kérdéseiben. D eme László hármas tételét idézi: A nyelvben az új jelenségek közül az szükséges, ami a gondolatközlés számára nélkülözhetetlen eszközt teremt benne. Hasznos az, ami a gondolatközlést jobbá, hajlékonyabbá, tökéletesebbé teszi. Helyes pedig az, ami a nyelvnek meglevő anyagából eddigi törvényei szerint vagy azok szellemében alakult ki. A nyelvi változások nyelvünk eredeti szerkezeti jellegének bizonyos átalakulása felé mutatnak. Az ősi tömörítő, egységbe forrasztó szintetikus jellegű szerkezetekben egymás mellé rakott, önálló elemeikből álló, a régi egységes formákat felbontó, de pontosabb viszonyjelölést lehetővé tevő analitikus jellegű szerkesztésmódnak egyre több nyoma tűnik fel (pl. ragok helyett névutók, a tömörebb olvasandók helyett olvasni fogok.) A nyelv élete folytonos változás, de mégis pozitív fejlődés, mert előremutat, és a „gyorsuló idő” követelményeinek igyekszik megfelelni, de úgy, hogy a rendszer folytonossága fennmaradjon a változatlanul maradás ösztöne és a megújulás kényszere között. Ezénfc a szokatlan nyelvi jelenségek egy esetleges, új minőség első elemei lehetnek. A hagyomány és az élet követelményei között zajló harc arra figyelmeztet bennünket, hogy „el kell iámernünk a nyelv fejlődését nemcsak a múltra, hanem a jelenre is, természetesen a nyelv belső törvényszerűségei által megengedett határokon belül (Lőrincze)”. Minden kornak a nyelvhasználatában vannak hibás alakok, átmeneti hanyatlások, de a nagyobb korszakot kétségtelenül az előrehaladás, tökéletesedés jellemzi, tehát a fejlődés általánosabb, mint a hanyatlás. . A nyelvhelyességi normák közül a nyelvszokás az iránymutató — fejtegeti tovább Kovalovsz- ky —, de nem akárkinek, még csak nem is a többségnek a nyelvszokása, hanem az igényes beszélőké, a művelt köznyelvé. A' fejlődés szempontja is fontos, mert az új nyelvi jelenségek nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is szólnak. Megítélésünkben gyakran nyelvünk szellemére hi- vatköznak. A nyelvtudomány inkább nyelvünk magyarsága, jellege, jelleme, egyénisége, jellemző sajátságai vagy vonásai kifejezést használja, mivel a megha- táro^ottabb tartalomra utal. Nyélvünknek ez a szelleme több, mint alkata, szerkezete és rendszere, inkább valami, ami a nyelv körül és fölötte lebeg: azok a sajátságok, amelyek más nyelvekkel való egybevetésből tűnnek elő, és népünk szemléletes gondolkodásmódját fejezik ki. Kovalovszky Bárczi Gézára hivatkozik, aki Ady költészetében látja sűrítve ősi örökségünket újabb elemekkel ötvöző nyelvünk jellemzőit: a jóhangzást, zeneiséget, ritmusosságot, a kifejezés hajlékonyságát, finom árnyaló képességét, konkrétság és sejtelmesség könnyed változását és keveredését, a rejtett történetiséget, a múlt méjy gyökerű emlékezetét és az eleven, színes képszerűséget. Kovalovszky arra a következtetésre jut, hogy a nyelv dialektikus szemlélete kell, hogy irányítsa nyelvművelésünket. Deme László szavait idézi: „Mi a nyelv- művelés ma, ha nem dialektikus előrelátás a nyelvtudományban, vagyis a nyelv fejlődésének mederben tartása, az eddigi útjának ismeretéből földerített belső törvények érvényesülésének aggódó figyelemmel kísérése, érvényre jutásuk segítése; a keletkező újnak a társadalmi szükség meg a belső törvények mérlegén való megmérése, az ellentmondások dialektikus feloldásának óvatos siettetése, a szükséges és lezajlott minőségi változások tudomásulvétele?” Hasznos, nagyon érdekes, tanulságod könyvet ismertettünk, jó lenne, ha minél többen elmélyül- ten foglalkoznának vele. K. I. (60.) — Ne zavarja, megvárom. — Szó sem lehet róla. Tatár elvtárs. Tessék helyet foglalni a vezérigazgató elvtárs szobájában, addig is, amíg kijön a tanácsteremből. Gyorsan kiderült, hogy mosolyogni is tud a kis nő. Rafinál- tan természetes a mozdulata, rosszindulatú szem se láthatja kacérnak, ahogy könnyedén végigsimít ujjai hegyével a csípőjére feszülő szoknyáién, hiszen csak lejjebb igazította a kerek combjain. — Tessék, kikapnék Leilei elvtárstól, ha itt várakoztatnám a titkárságon. — Mozgásművészeti tanfolyamon lehetne tanítani a gesztust, ahogy a párnázott ajtó küszöbéről egy tessékelő mozdulattal visszanéz. — Köszönöm, igazán kedves. — Kávét? — Köszönöm, semmit. — Tessék helyet foglalni. Az ajtó nesztelenül csukódott be. Tatár körülnézett a tágas szobában. Hirtelenében azt hitte, mégis van itt valaki. A hangok miatt. Rádió szól? Az íróasztal felől jönnek a hangok. Mi ez? Elmosolyodott. Diszkrét hangú erősítőt szereltetett az íróasztalába a vezérigazgató elvtárs. Kiket szokott lehallgatni ez a derék ember? Leült a szélső fotelba, kényelmesen hátradőlt. Alig torzít a hangszóró. — A középlejáratú hitelt feltétlenül megkapnánk. Bekalkulálva a kamatokat és a nyereségelvonást, mindenképpen gyorsan megtérülő akciónak ígérkezik ... — A hangszóróban megcsörrent egy telefon. — A hang elhallgatott. — Judit keres, vezérigazgató elvtárs. — Parancsolj... Tessék, Lellei. — Ez már másik hang volt. — Hogyan? ... Értem. Rendben, megyek. Tatár lassan közelítette a gyufa lángját a cigarettához. Ez a kis szexes titkárnő kiadós fejmosást fog kapni azért, hogy őt beeresztette ide. Balról hallotta, hogy ajtó nyílik, pedig jobbról várta, a párnázott ajtó felől, ahol az imént bejött. Kifújta a füstöt, csak ekkor fordult balra. Szóval ez a szivar Leilei Ágoston vezérigazgató. Ügyes volt a mozdulat, ahogy kikapcsolta az íróasztal hangszóróját. — Jó napot, Tatár elvtárs. Az a fajta fickó ez a Leilei, akit jól fésültnek szokás nevezni. Puhuló . arcbőr, hullámosított őszülő haj, a ruhájáról kiabál, hogy a Luxus Áruház diplomata szabóságában készült, gondosan manikűrözött körmök és begyakoroltán kemény kézfogás. — Talán üljön át ebbe a fotelba, itt nem zavarja a napfény. Minek köszönhetem a látogatását? Mivel kínálhatom meg? — Köszönöm, semmit se kérek. Nem akarom az idejét se megdézsmálni, igen rövid leszek. A Dorogi-ügy miatt jöttem. Pontosabban Dorogi Vilmos öccse, Dorogi László százados miatt. Ismeri ön személyesen Dorogi repülőszázadost? — Nem. Illetve egyszer láttam. A szerencsétlen bátyja hozta el hozzánk egy este, de nem tudtam vele külön foglalkozni, népes volt a társaság. Miért? 1— Tehát semmi közelebbit... — Semmit. Legfeljebb annyit, hogy kitűnően táncol a fiatalember. Erika ... a feleségem jegyezte meg azon az estén, hogy az ilyen táncos lábú és ilyen jóképű ifjaknak kár a repülők aszkéta életét élniük, és a fiatalember lelkesen helyeselt. Ezen, ha jól emlékszem, csodálkoztam is, mert nekem speciál olyan elképzelésem volt a repülőkről, hogy tán ők képezik az egyetlen emberfajtát, amelyik élete utolsó percéig szerelmes a hivatásába... De ez nem tartozik ide, azt hiszem. Tatár lustán leverte cigarettája végéről a hamut. Erikának hívják a feleségét. Simonnak is Erika volt a felesége és amíg Sándor kint volt a Szovjetunióban, szép csöndben hűtlen lett hozzá. Fékhez is ment ahhoz a fiatal hadnagyhoz, aki vigasztalta a magányában. Ennek a Lelteinek könynyed, csevegő a szövege, s aki semmiről se tud, nem is venné észre rajta, hogy az idegességét leplezi vele. — Dorogi százados a magyar légierő egyik legkiválóbb vadászrepülője ... Az ilyen , szórakozott. megjegyzéstől még idegesebb lesz. Fogalma sincs, hová fog kilyukadni a beszélgetés, türelmetlenül várja, minek köszönheti ezt a látogatást. — Igen. Bocsásson meg, Tatár elvtárs, azt ígérte... — Hogy rövid leszek. Nos ... ' Leilei elé csúsztatta a dohányzóasztalon a félreütésektől hemzsegő másolatot, amit Simon hozott fel Dorogi Laci parancsnokától. Hadd olvassa el nyugodtan a vezérigazgató elvtárs, hadd gondolkozzon közben tovább, mit akar ez a Tatár. Fürgén fut a szeme a sorokon, fegyelmezett a képe. — Elolvasta? — Igen. Van benne logika, de nem értem, hogy... — Hogy miért jöttem el önhöz ezzel a fecnivel. Mondjuk azért, hogy halljam a véleményét. Teljes a zavara. Adna öt évet az életéből, ha most valaki megsúgná neki, mi a helyes válasz. Nincs értelme tovább játszani vele. — Kedves Leilei elvtárs, ha ön úgy gondolta, hogy az elmanipulált pénz maradéka Dorogi századoshoz került, ezt az illetékes ügyészi szervekkel kellett volna közölnie. Belátja ennek az eljárásnak az aljas voltát? Most csillant meg benne az ötlet, amivel kimászhat ebből az ügyből. Igen, elkomorodott és ez is szabályszerű, — Természetesen egyetértek önnel, Tatár elvtárs. A jogtanácsosunknak ezt az irományt — ügyesen imitálja a viszolygást — az illetékes ügyészi szerveknek kellett volna átadnia, nem is tudom mivel magyarázni, hogy az említett... Dorogi százados alakulatához küldte. Mindenesetre, ha kérhetem türelmét, informálni fogom a fejleményekről. Azt hiszem, a felelősségrevonás ... Fölösleges, hogy tovább szövegeljen. > — ön tehát... nem tudott erről a levélről. — Természetesen, nem tudtam róla. — Csak annyira méltatlankodó a hangsúlya, amennyire egy kívülállóé lehet. — Feltételezné, hogy beleegyezésemet adnám egy ilyen ... ön találóan mondta, egy ilyen aljas lépéshez, ami annak ellenére aljas, hogy a jogtanácsosomat nyilvánvalóan a teljes igazság felderítésének célja vezette, és csak ezen belül a fontoskodás. — Azt hiszem, fontoskodásnál többről lehetett szó. A jogtanácsosának kifejezetten fontos volt ez a lépés. Elég sok energiájába kerülhetett, hogy kinyomozza, melyik repülő alakulatunknál szolgál Dorogi százados. Az ilyesmit nem egyszerű megtudni. — Ehhez nem értek. Kivizsgálom az ügyet és rövid időn belül informálni fogom, Tatár elvtárs. — Köszönöm, már távozom is. — Ne értsen félre, nem úgy gondoltam... — Én nem engedhetem meg magamnak, hogy bárkit is félreértsek, erről legyen meggyőződve, kedves Leilei elvtárs. — Elnézést... — Még egy, mindössze egy kérdésemre szeretnék feleletet kapni. ön is el fogja nézni nekem, hogy még egyszer és teljesen nyíltan felteszem a kérdést. A jogtanácsos az ön tudta és beleegyezése nélkül fogalmazta meg és küldte el a szóban forgó levelet? Ha ez a kérdés nem most hangzik el, hanem tizenhat-tizenhét évyel ezelőtt, akkor a kedves Leilei elvtárs alig észrevehető szem- villanása életveszélyes lenne. Három telefon van az asztalán, egy fehér és két fekete, ötvenegyben vajon melyiket vette volna fel, hogy szóljon az illetékes állam- védelmi összekötőnek: kaparják meg kissé ennek a Tatárnak az. előéletét... ? Ma már tehetetlen. —"Úgy értsem a kérdést...? — Csak úgy, ahogy kénytelen voltam feltenni. — Szard össze magad! A tudatod alján még mindig arra spekulálsz, hogy majd csak akad valaki, valamilyen szemét alak, aki kapva kap a levélen, amit te sugalmaztál, de csak akkor fogsz beletörődni, hogy vállalnod is kell, amikor már attól lesz tele a jól szabott nadrágod, hogy minden rád van bizonyítva. (Folytatjuk)
