Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
1 1977. június 19. O PETŐFI NÉPE • 3 A termelőtől a fogyasztóig Tapasztalatok a zöldség és gyümölcs átvételről Az elmúlt héten Marticsek Bélával, a Kecskeméti városi Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály csoportvezetőjével közösen látogattunk végig hat városkörnyéki zöldséggyümölcs felvásárló helyet, mintha az általunk termelt gyümölcsöt és zöldséget kívánnánk eladni. Erre csak három helyen nyílt lehetőségünk, ugyanis a többi zárva volt. Így nem találtunk eladót a Halasi úti hobbikertek felvásárlójában. Itt egy fecni papírra volt csupán kiírva, hogy ez az átvevőhely, egyéb információ azonban nem. Benéztünk a dróthálós ajtón, s az egyik sarokban felfedeztünk egy táblát, amelyen olvashattuk a krétával felírtat: átvétel szerdán és szombaton 16—18-ig. A ladánybenei úton az E—5- ös elágazásától mintegy 200 méterre, szintén találtunk egy bódét, s megtudtuk, hogy csak a barack felvásárlási idején van ott átvétel. Tovább menve ezen az úton, mintegy 8 kilométerre, ismét zárva találtuk a felvásárló helyet. Az idén itt még nem volt' átvétel, amit abból lenetett látni, hogy a fedett szín alatti területet benőtte a gaz. Az UNIVER felsőszéktói átvevőhelyén Dómján János, a felvásárló telep vezetője, afelől érdeklődött, hogy a termést korábban hol adtuk át Ugyanis „nem lehet itt össze-vissza ho- zogatni az árut”, előre be kell jelenteni, 24 órával, vagy szerződni kell, de akkor is előtte levő napon szólni, hogy mikor hozzuk a zöldséget, gyümölcsöt. — Három kiló ribizlijük van? Tudják mit, adják oda a nagynénikéjüknek, a szomszédjuknak, azt ne hozzák ide a telepre. Ha bejelentés nélkül jönnek, így egyébként sem tudom átvenni. Egyébként kétféle felvásárlási árat mutat: egyiket a szerződötteknek, a másikat pedig azoknak fizetik, akik nem szerződtek, — s ez egy-két forinttal általában kevesebb. Elénk tette a telepvezető a dr. Laczkó Tibor ZÖLDÉRT-igazgató által aláírt napi árlistát, amelyben a következő is olvasható: „A be nem jelentett mennyiség csak a következő napon érvényben levő felvásárlási áron vásárolható.” Ez jó vicc, ugyanis mindennap változik az ár. Ha én ma bejelentem, hogy holnap mondjuk 100 darab paprikát hozok, azt mondhatja erre a telepvezető, hogy 2 forintért tudja darabját átvenni. No, de jön a következő nap, amikor új átvételi árak vannak, s akkor a tegnapi portékám, elképzelhető, hogy csak 1,50-et ér darabonként. Hasonló a helyzet mindenütt, ahol a ZÖLDÉRT árjegyzéke alapján vesznek át árut, s igen gyakran hallani — elsősorban a kecskeméti élelmiszerboltok és ABC-k vezetőitől —, hogy az új árat a kistermelő káromkodással fogadja. Hátat fordít és viszi oda, ahol jobban tudja értékesíteni. Miután azt ajánlottuk, hogy vegye át Dómján János a csomókba kötött gyökeret és sárgarépát, arra is meglepő választ kaptunk: „Ha egy hobbisnak van öt kiló zöldsége, azt nem vásárolom • fel. Zöldséget egyébként sem szeretek felvásárolni, erre ugyanis rá kell állni.” Aztán megmutatja a ZÖLDÉRT- jegyzéket, a szabványt, hogy hány milliméter átmérőjű sárgarépáért, gyökérért mennyit lehet adni. Abban igaza van, hogy csak a szabványban előírtat lehet felvásárolni, de az elutasító üzletszerűden magatartásában koráhtsincs. Az UNIVER szövetkezet I. sz. felvásárló telepe Hetényegyhá- zán van, az előbbitől néhány kilométerre. Rozinka István telepvezető megvette tőlünk a két kiló ribizlit, a 10 csomó sárgarépát, minden apró-cseprő zöldséget, gyümölcsöt, amit csak kínáltunk. Azt mondta: — Bármit hozhatnak, ami csak megterem a hobbijukban, kertjükben, én átveszem, csak abban az esetben nem tudom megvenni,' ha az olyan minőségű, ami fogyasztásra alkalmatlan. Persze még az okozna gondot, ha egyszerre — mondjuk — 20 mázsa borsót hoznának ide. Ez sem mindig, de ilyen nagy mennyiséget jobb, ha előre jeleznek egy nappal, akkor biztos, hogy átveszem. Itt is érvényes a ZÖLDÉRT átvételi ára, egyebek között a cseresznyét 18, az apró meggyet 12 forintért, a szép nagy tölteni való zöldpaprikát darabonként 1,50-ért tudta volna aznap átvenni. (A boltban ugyanakkor 3,80 volt az ilyen paprika darabja! Több mint 100 százalékos árrés?) A Magyar—Szovjet Barátság Tsz és az ÁHV kecskeméti, széchenyivárosi Agrokonzum boltjában is kínáltuk az árunkat. Az üzletvezető azokat vásárolta volna meg, amiből nincs készletük. Egyetértettünk ezzel, hiszen a boltnak rendkívül pici a tárolótere, hűtésre nincs lehetőség. Itt viszont nem alkalmazkodnak a ZÖLDÉRT áraihoz. Látszott ez az üzletben, jó minőségű és több zöldségféle között lehetett válogatni. A ZÖLDÉRT-től is kapnak árut. Viszont nincs meg az a lehetősége ennek, és a többi boltnak sem, hogy ha sok, ha nagy mennyiségű érkezik egy-egy zöldségből, gyümölcsből, azt átadják a ZÖLDÉRT-nek, amely viszont olyan helyekre szállítana, ahol netán kevés található. Vagyis a kereskedelem egyirányú, azt is mondhatnánk, hogy csak az eladásra koncentrál, s kevésbé veszi figyelembe az egyenletes ellátást szolgáló, az üzletektől való visszavásárlásban és továbbításban rejlő lehetőséget. Annál is inkább szükség van erre, hiszen a kecskeméti üzletek, különösen a délutáni órákban, nem tudnak friss zöldséget, gyümölcsöt kínálni a gyárakból, üzemekből hazafelé menő munkásoknak, asszonyoknak. A lenin- városi ABC, de a többit is sorolhatnánk, aznap banánt és földi- mogyorót kínált, mintsem friss gyümölcsöt. Ennek folytatásaként azt is meg kell jegyezni, hogy a 18 órakor bezárt ZÖLDÉRT-üz- letek kirakatából viszont árubőségre lehet következtetni. Csak- hát, aki ilyenkor szeretne vásárolni, szinte semmilyen friss gyümölcsöt, zöldséget nem kap a többi boltban. A körút tapasztalatainak csak egy részéről szóltunk. Ugyanis mindenki számára egyértelmű, hogy az idén lényegesen több zöldség terem megyeszerte, csak éppen azt nem értik az emberek, vásárlók, hogy hová tűnik el, hol lehet ezt kapni? Azt azonban mindenki tudja, hogy van úgynevezett illegális kereskedelem — meglétét bizonyítani a résztvevőit leleplezni viszont nagyon nehéz. — Ezek a következőt csinálják: a ZÖLDÉRT áraira ráígérve 3—4 forintot, felvásárolják a kistermelőktől a zöldséget és gyümölcsöt, személykocsikba rakják, hajnal 2- kor elindulnak az ország különböző részeire — útirány legtöbbször Miskolc, Budapest, Balaton környéke — ahol aztán jó haszonnal továbbadják. Egy-egy úton megkeresnek 1000—2000 forintot. E jelenség nyilván azt is bizonyítja, hogy még nagyon sok feladata van az árú felvásárlásáért és elosztásáért felelős szerveknek. Csabai István Két évvel ezelőtt létesült a Kiskunsági Nemzeti Park. A Hortobágy után ez a második védett természeti értékünk. Hat egységben, több mint 30 ezer hektáron terül el. A néprajzi értékeken túlmenően, egyedülálló növény- és állatvilága van, amelyet még fel se kutattak. A tudományos munka jelenleg is folyik. Leltárba veszik a Kiskunsági Nemzeti Park páratlan értékű élőlényvilágát. • A nemzeti park gyönyörű területe Bugac. Az ősborókást a világ minden tájáról felkeresik és megcsodálják. Különösen ilyenkor nyáron mutat festői képet. • Az egyik jellegzetes növény a borzas len. Gyönyörű kék virága festői színfolt a csupasz foltokon. Ez is csak Bugacon található. (Fotó: Pásztor Zoltán) 0 Bankovics Attila, a Kiskunsági Nemzeti Park zoológusa. Sok érdeklődőnek ismerteti szinte naponta a védett terület gazdag világát. A nemzeti parkot a világ minden tájáról felkeresik, nemcsak kíváncsi turisták, hanem kutatók, tudományos munkával foglalkozók, filmesek. Kevés volt a csapadék Kárt okozott a júniusi fagy Fagy, jégverés és aszály jellemezte Bács-Kiskun időjárását. az év első felében. Súlyos veszteséget okozott a kedvezőtlen idő a megye mezőgazdaságának. A szanki Új Élet Szakszövetkezetben a kora tavaszi hideg után megmaradt szőlőtermést a júniusi három napos fagy vitte el. A Kiskőrösi Állami Gazdaság bócsai, tabdi, kaskantyúi, keceli ültetvényeit május 28-a óta háromszor érte a fagypont alatti hőmérséklet. A legsúlyosabb a június 3-i és 4-i volt, ami minimálisra csökkentette a kora tavaszi fagyok után regenerálódott, s eddig közepesnek ígérkező szőlőtermést. A kalászos és a kapásnövény a többhetes aszályt, forróságot sínylette meg. A legkorábban érő kalászosok leginkább megérezték a csapadékhiányt. Sajnos a mezőgazdasági üzemek egy része még akkor sem öntözött, amikor arra lehetősége lett volna. A 4000 hektáros fajszi öntözőmű körzetében 900 hektár kalászos vetésük van a környék mezőgazdasági nagyüzemeinek. A Duna menti regionális vízmű és vízgazdálkodási vállalat szivatytyúállomásai éjjel-nappal dolgoznak, hogy a telep alagcsövei- ben és csőcsatlakozó hidránsain mindig meglegyen a szükséges víznyomás. A 900 hektár búzát egyetlen egyszer sem öntözték meg, pedig ráfért volna. Mit nem adnának a Homokhátság közös gazdaságai a fajszihoz hasonló öntözési lehetőségért. Sajnos, Lajosmizse, Kiskunfélegyháza, Kiskőrös, Kecskemét környékén nincs vízszerzési lehetőség. A csütörtökön, pénteken Kecskemét környékén lehullott 25— 27 milliméter csapadékból Ja- kabszállásnak, Tiszaalpárnak, Jánoshalmának alig jutott. Jakab- szálláson homokverés volt, a megyeszékhely környékén pedig jég. Az aszály is sietteti a gabona érését. Kedden Városföldön, Pál- monostorán, Tiszaalpáron és a Kiskunság északi felében — ha újabb esőzés nem történik — megkezdik az árpa aratását. Tíz nap múlva a Duna mentén is aratnak, az uszódi, dunaszentbe- nedeki határban. A kiskunhalasi járás keleti felében három-négy nap múlva szintén , megkezdődik a terménybetakarítás. K. A. • Az esőzés után ismét köt a borsó. Folytatják a zöldborsó betakarítását a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-be" HETI KOMMENTÁR V izsgaidőszak 0 Az iskolákban ünnepélyesen elérkezett az év vége. Megyeszerte tanévzáró rendezvényeket tartottak a héten, kiosztották a bizonyítványokat. A gyerekek, pedagógusok és a szülők újabb tanulságokkal készülhetnek a következő esztendő nekifutására. Hétfőtől már a nagy vakáció várja a fiatalokat. Iskolai és építőtáborozások, országjárások, szervezett túrák és néhány hetes üzemi mun- ka'kóstolók szerepelnek a nyári programokban. Mód kínálkozik arra is, hogy együtt legyen a család. Igaz, ahol kisebbek a lányok és a fiúk, ott az intézményes foglalkozások szünete kényszerűen lefoglalja a felnőttek főidényben eltölthető szabadságát is. De mindenképp maradandó élményt ígér a szeptemberig elkövetkező két és fél hónap. Van, ahol még várni kell a felszabadult sóhajtásokra. Mindazokban az intézményekben, ahol egyelőre — július első napjaiig — tart a szokásos erőfeszítésnél nagyobb összpontosítást követelő vizgaidőszak. Akik siettek, már túljutottak a szigorlatokon, kollokviumokon, sőt az államvizsgákon is. Kecskeméten, a kertészeti főiskolai kar utolsóéves hallgatói végleg búcsút mondtak az alma maternak. Friss oklevéllel a tarsolyukban kezdő mezőgazdasági üzemmérnökökként jelennek meg a választott közös és állami gazdaságokban. Egy héten belül az óvónők- és tanítójelöltek is átvehetik a szép hivatásukra jogosító diplomájukat. • Visszapillantva az elmúlt hónapokra, az 1976—77-es nem tartozott a szokványos tanévek közé. Bár a felgyorsult tempót, az ismeretek cserélődésének fokozódó ütemét tekintve az utóbbi évtizedekben egyáltalán nem beszélhetünk a régi értelemben vett szorgalmi időszakokról. Mégis, az új tantervek bevezetésének az előkészítése és az irányított elhelyezést magában foglaló pályázati rendszer az átlagosnál sokkal jobban igénybe vette az embert. Mindehhez hozzájárult' a végzős általános iskolások pályaválasztása, illetve irányítása egy olyan periódusban, amikor az ipari szakmák és a gépesített mezőgazda- sági foglalkozások növekvő igényeit a népesedési apály megszabta osztálylétszámokkal kellett szembesíteni. A tanév végi mérlegelések, amelyek jórészt és különböző szinteken épp a héten történtek meg, alighanem figyelembe vehető tanulságokkal szolgálnak a jövőre nézve. A legfontosabb következtetések egyébként az életnek arra a területére vonatkoznak. ahol nap mint nap eldőlnek a húsba, vérbe vágó kérdések. Vagyis a termeléssel közvetlenül kapcsolatban álló, illetve a termelést viszonylag közelből irányító pályákra, ezeknek az utánpótlására. Egyszóval, ahonnan és amiből élünk. 0 A napokban a párt megyei végrehajtó-bizottsága foglalkozott az ipari szakmunkásképzés helyzetével. A politikai testület ülésére készített jelentés szerint a vállalatok kívánságai, jelzései eleve messze meghaladják a valódi munkaerőigényt és főleg a beiskolázható tanulók számát. Szemléletes az adatszerű példa: míg 1970-ben 5800 tanulót igényeltek a vállalatok a 4400 beiskolázási helyre, az elmúlt tanév aránya 6118 és 3456 volt. Tehát tovább nőtt a távolság az igények és a realitás között. „Gyakori, hogy a fiatalok közül sokan olyan szakmák választásával tanulnak tovább, amelyek elsajátítása nem felel meg felkészültségüknek és érdeklődésüknek — folytatódik a jelentés. — Nyilvánvalóan a csökkenő létszám is hozzájárult a hiányszakmák növekedéséhez. Különösen az építőipar és a vasipar ágazataiban ez máris szembetűnő. Esetenként még ma is találkozunk a hiányszakmák közül néhány olyannal, ahol a beiskolázás nehézsége elsősorban a nem megfelelő pályaismeretre és pályaválasztásra, valamint a munkafeltételek és az anyagi lehetőségek ismeretének hiányára vezethető vissza”. Nyilvánvaló, hogy a továbbiakban a népgazdasági és területi tervek teljesítésében meghatározó jelentőségű, az átlagosnál nagyobb szervezettséggel működő, korszerű technológiájú vállalatok szakmunkás-utánpótlásáról kell elsősorban gondoskodni. A szakmunkástanulók most ballagtak. Az elhelyezkedés, érthetően, nem okoz fejtörést r gesztőknek, gépi forgácsolok: ács- állványozóknak, kőműveseknek. De azoknak sem, akik nem ezekben a különösen keresett hiányszakmákban szereztek szereznek képesítést. S biztató, hogy igen sokan a munka mellett sem hagyják abba a tanulást, a szakmunkások szakközépiskolájában készülnek a kartávolságnyira levő érettségire. • Mi a helyzet a felsőbb fokon? Az irányított elhelyezés pályázati rendszerének általános tapasztalatairól már beszámoltunk. Kétségtelenül állami intézkedésre volt szükség, hiszen nem egyeztethető össze szocialista céljainkkal az, hogy tanyai és falusi gyerekek egész sora hátrányba kerül az indulásnál pusztán amiatt, mert nem jut felkészült, szakos pedagógus az illető iskolákba. Emellett az. is igaz, hogy most a pedagógusjelöltek kerültek hátrányba, mivel a nagyobb megkötöttségeket nem ellensúlyozzák a szolgálati lakások, letelepedési segélyek és , ; éb, számításba jöhető többletjuf."tások. Az idei tanév egyik tai ága ezek szerint az, hogy már ó előre, a felvételi vizsgák és azok elbírálása idején érdemes megközelítő összhangba hozni a beiskolázási szempontokat a várható elhelyezkedési lehetőségekkel. • Gondok persze nem csupán a pedagóguspályán jelentkeznek. Miközben a vizsgaidőszak feszítettebb hangulata érződik a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola hallgatóin, a tanulmányi hivatalban és az oktatók között sem éppen nyugodt a légkör. Ugyanis elég arra gondolniuk, hogy annak az alig több mint 300 fiatalnak a fele, akik a 275 nappali tagozatos helyre jelentkeztek, elégtelen írásbeli felvételi vizsgát tett az egyik tantárgyból. Gyakori vélemény, hogy túlzottan nehezek voltak a fizikapéldák. Ennek az eldöntése nyilván nem egy újságcikk feladata, de az mindenképp elgondolkodtató, h iy a túl magas mérce visszarette: ti a jelentkezőket azoknak a tanulmányoknak a megkezdésétől is, amelyeknek az elvégzése olyannyira nélkülözhetetlen az ipar szí mára. A kereslet igazán nagy. ,z idén államvizsgázó tíz szers? n- készítő hallgatónak például :)3 állást kínálnak, a harminc: gyártástechnológust 198 hely ja. A kecskeméti diákok mindegyikét tíz kecskeméti üzem tudná foglalkoztatni azonnal. S az átlagosnál jobbak a pályakezdő fizetések, kedvezőek a lakáskilátások. Ugyanakkor egészen nagy, tekintélyes megyei gimnáziumokból csupán egy vagy két fiatal jelentkezett a megyeszékhely műszaki főiskolájára. Ismét kiderült, hogy baj van a pályairányítással, de a felvételi mércével sincs minden rendben. Az idei fizikatételek tapasztalatai után jövőre vajon többen fognak jelentkezni műszaki továbbtanulásra? • Kérdés és kérdések. A tapasztalatok tanév végi összesítése egyúttal a felnőttek vizsgaidőszakát is jelenti. Talán megint megtanultunk valami fontosat annak a tudományából, hogy majd jövőre — illetve már rögtön a szeptemberi tanévkezdéskor — miként végezhetjük még jobban a dolgainkat. Halász Ferenc ;V/«%V«V.V.VtV.V»V.V.V.'.V. *.vXvX«X*X*X-X*X*X*X Tervszerűen fejlődik a sütőipar (Folytatás az 1. oldalról.) nyék és finom pékáruk kereslete. Ez természetes — az igényesebb táplálkozási szerkezettel összefüggő, s az országos tendenciával egyező — folyamat, amelyre a vállalatoknak a fejlesztéseknél figyelemmel kell lenniük. Ma már nyolcvanféle pékárut, ezen belül évi 50 ezer tonna kenyeret és 200 millió darab péksüteményt hoznak forgalomba a boltokban. Száraztésztából és édesipari termékekből a sütőipar 6 ezer tonnát állít elő. Tavaly a megye sütőipara 2246 dolgozót foglalkoztatott, akiknek az 57 százaléka volt a közvetlen termelésben részt vevő munkás. összességében a sütőipar, annak vállalatai mind jobban felnőnek feladatukhoz. A manufaktúrát az iparszerű termelés váltotta fel, ami természetesen hem történt zökkenőmentesen. A nehézségek leküzdésében, s a munka egészében azonban mindenkor hasznosnak bizonyult a helyi szervek segítsége, ami a vállalatok fejlődésének szükségszerű velejárója, s továbbra sem nélkülözhető támasza. Rejtett szépségek a Kiskunsági Nemzeti Parkban öntöznek a sűkösdi határban.
