Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-02 / 128. szám
1977. június 2. • PETŐFI NÉPE • 5 Formatervezés ma A KÖNYVHÉTRE JELENT MEG Ketten a „hetek” közül A 60-as évek közepén első kötettel jelentkező költőnemzedéket „hetek” néven emlegeti a kritikaírás. A hét költő, noha egymástól függetlenül, az ország különböző részein szólalt meg, csoportba foglalásuknak mégis van indoka: Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon a falusi, kisvárosi környezettől kapta az első, nagyon mély gyökerű élményt. A szűk, de biztonságos érzést adó világot a gyerekkor, az ifjúság jelenti számukra, amire az életformaváltás gyötrelmeiben nosztalgiával emlékeztek vissza. A megváltozott, nagyvárosi környezetben az otthonról hozott szigorú erkölcs nyújtott védelmet a belső rendnek, fegyelemnek, amit Ágh István és Bella István — könyvheti ünnepségeink résztvevői — új köteteikben is megőriztek. Meglep Ágh István ötödik kötetének borítóján a címadó kérdés: Jól vagy? Gyakran elegendő felelet rá egy erőltetett mosoly, mert úgy sincs türelem a bővebb közérzetjelentés meghallgatására. Pedig való igaz, amit a Napforduló címet viselő első rész egyik versében Ágh így fogalmaz: „vihetnénk egymásnak virágot (vagy a virágok Hiedelmét de már senki sem látja egymást belül / kívül mindenki látja egymást nélkülünk...” A közöny, közömbösség következményeire drámai példákat sorakoztat föl. Magányukal, társ- talanságukkal jönnek egymás után az életformaváltás áldozatai, „Szabó Pistáék” és mások, „Akik elmentek túl korán, / mert életük egy zseniális / percébe beugrott a szörny...” Vajon ki következik a sorban, vajon kinél zárul be ismét a kör, „hogy itt már élni nem lehet...” Az előbbi kérdést nyitva hagyva, a kötetszerkesztést dicséri, hogy erre visszatér a harmadik, Boldog vérem című részben található, Kondor Bélával készített ötletes versinterjú. A második ciklus legszebb versei —a Dolgozat: Éjszaka, a huszonhét év távlatából a gyermekkort faggató Tűnő világosságom, vagy a cikluscímet adó Helyzetrajz tanulsággal — nem csupán élményeiről vallanak, hanem értelmezik a sorsot, amelyet átélt. Költészetében az önkifejezés önvizsgálattá alakul, A Német Demokratikus Köztársaság ifjúságának kulturális érdeklődése igen nagy. A színház- és a hangversenylátogató közönség egyharmáda 24 éven aluli, a 17 800 állami könyvtár olvasóinak több mint a fele fiatal. Szívesen keresik fel az NDK ifjú lakói a szebbnél szebb múzeumokat is. Legutóbb érdekes kezdeményezésről érkezett hír: a Drezdai Állami Műgyűjtemények igazgatósága a Szabad Német Ifjúság klubjával közösen első ízben megrendezte a munkásifjúmint ahogy a lét-küzdelem, bukások, szégyenek, lelkifurdalások és rajongások alakítják a verset. Az életforma megváltozásában már nem is az a legnagyobb kín, hogy szinte elérhetetlenül messze van a gyerekkori, ifjúkori biztonság. Mint azt Csokonaihoz írt versében olvashatjuk válaszként: „Fa akartam volna lenni, / fényben járó lódarázs, / két felhő között a semmit / összekötő szárnycsapás, /... csak ne ember kínját kelljen elviselnem, / bűnt és lelkifurdalást.” A Boldog vérem című utolsó rész versei is a külső világ és a lélek jegyességében fogantának — tudatosabban, többet tudóan a világról korábbi köteteinél. Bella István ugyanahhoz az állomáshoz érkezett, mint Ágh István. Az életformaváltás gyöt- relmes évei borongóssá, fájdalmassá, nosztalgikussá alakították korábbi verseit, a hang most e tekintetben nyugodtabb lett. Több mint egy évtizeddel ezelőtt, 1966-ban Szaggatott világ címmel jelent meg első kötete. Indulása rokon a „hetek” valamennyi költőjével, ő is faluról, Sárkeresztúrról jött, s Az ifjúság múzeumában (1969) búcsúzott a falusi környezetben eltöltött évektől. A következő könyv, az 1975-ben napvilágot látott Hetedik kavics az új, megváltozott környezettel való ismerkedésnek, a teljesebb világkép boncolásának összegzése. Az idei könyvhétre megjelent Igék és igák című kötete szerkezetileg két jól elkülöníthető részre osztható; végső leszámolás a múltat jelentő „fölnégyeit” jegenyetetemmel, hogy aztán külsőleg azonosulni tudjon minden újjal, élővel, élettelennel, emberrel, tárggyal. S közben megőrzi játékosságát, nyelvi humorérzékét, s az átalakulásról így szól a Metamorfózis című kétsorosában: Utálkozom? ítélkezem! A megaláztatásokon, nehéz emberi próbákon túljutott ember képes csak az ilyen, ars poeticái összegzésre, mint a köteteimet adó versében írja: „Mindent magammá mondani / magamat mindenné mondani...” A külső világ, s a lélek anatómiájának vizsgálatával a fejlődés új, jelentős állomásához érkezett kötetével Ágh István és Bella István. Tárnái László ság múzeumi napjait. A múzeumok szakemberei 35 különféle rendezvényen ismertették meg ez alkalommal a képzőművészetek különböző ágainak legjelentősebb alkotásait. A szakemberek e múzeumi napok keretében nemcsak a szépet meglátni, a műalkotásokat megérteni tanították a munkásfiatalokat, hanem gyakorlati, technikai eljárásokat is bemutattak számukra, így több látogatást szerveztek a Drezdai Galéria restaurátorműhelyébe. A tárgyak pontosan kifejezik a kort, a rá jellemző életkörülményeket. Ha egymás mellé tesz- szük a harmincas évek jómódú polgárainak finomkodó porcelánkészletét és egy munkáscsalád kicsorbult bádogbögréjét, az osztályviszonyok különbözőségéről is pontos képet alkothatunk. Az életmódnak, ez a tárgyakban is megfogalmazódó végletessége, egyúttal az adott állapotok tarthatatlanságát is felvetette. A fel- szabadulást követő ipari és társadalmi fejlődés fokozatosan átalakította az emberek életét és ebben egyre nagyobb szerepet játszik munkahelyi és otthoni környezetünk újjáteremtése is. A ma épülő tömeglakások legfeljebb csak nagyságban különböznek egymástól, egyébként valamennyi világos, szép és összkomfortos. A beépített konyha- szekrényekben jénai edények sorakoznak, a terített asztalra szép formájú, modern kerámiakészlet kerül, az üvegpoharakat, kávéscsészéket nem vitrinben elzárva tartiák, hanem használják az emberek. A formaváltozással megváltozott a tárgyak szerepe, jelentősége is. Használatba, egészen pontosan tömeghasználatra kerültek, nem éles osztálykülönbségeket fejeznek ki, hanem széles azonosságot ízlésben és életszínvonalban. Kezd helyrebillenni az egyensúly : mindennapos használatra is igényt tartunk —, és tarthatunk —, a szép, esztétikus tárgyakra. Ennek az igényéhez szoktattak hozzá bennünket azok a termékek is, amelyekkel sajnos, gyakrabban találkozunk a nemzetközi vásárok hazai és külföldi pavilonjaiban, mint az üzletekben. Nem véletlen, hogy a Minisztertanács határozatban rendelte el az ipari formatervezés hatékonyságának fokozását és az ipari termékek színvonalának növelését. Az Ipari Formatervezési Tanács megalakulása óta máris érezhető változások történtek. Főként az üveg- és finomkerá- mia-iparban, ahol a használati tárgyak, lakásfelszerelési termékek és lakásdíszek széles skálája készül. A fejlődést mutatja, hogy például a finomkerámia- iparban tíz év alatt a gyártott termékek mintegy 70 százaléka kicserélődött, és ezzel elérte az átlagos európai színvonalat. Több termékük részesült külföldi elismerésben, értékes díjazásban a BNV-n, amihez a minőségi követelményeken túl, a kifogástalan formatervezés is hozzájárult. A gyári formatervezés továbbfejlesztését szolgálja a Kecskeméten létesített Kerámia-mű- vésztelep is. Az itt alkotott tárgyakra, illetve tervekre ugyanis a Finomkerámia-ipari Műveknek előjogai lesznek a felhasználásukat, gyártásukat illetően. Hasznos kísérletek történtek a fogyasztói szokások megváltoztatására olyan formában, hogy egyszerű üvegpoharakat ízléses csomagolásban árusítanak. Azóta érezhetően csökkent a hagyományos, színes préselt üvegből készült likőrös készletek forgalma. Ezeket a készleteket addig is kizárólag ajándékozási szándékkal vásárolták, de használatba nem • Egy diagnosztikai műszertáska is lehet szép! • Üj formák honosodnak meg a tömegközlekedésben. igen kerültek. Legfeljebb dísznek, a vitrinbe. A szépen csomagolt, és valóban használatra alkalmas poharak az ajándékozó, és a megajándékozott helyzetét is megkönnyítették. Az új szükségletek kielégítéséhez igazodik az a házgyári konyhaprogram, amely az életforma eszközeinek egy csoportját alakította ki. A tervezők arra törekedtek, hogy összhangot teremtsenek a közhasználatú tárgyak használati és esztétikai értéke között. Vannak tehát előremutató törekvések, ugyanakkor tény, hogy a hazai ipar még mindig nem aknázza ki teljesen a formatervezésben rejlő lehetőségeket. Sok még a tennivaló, de már mutatkoznak azok a jelek, amelyekkel formatervezőink járulnak hozzá mindennapi tárgyaink, munka- és háztartási eszközeink korszerű megjelenítéséhez, s ezzel párhuzamosan a közízlés fejlesztéséhez. Vadas Zsuzsa N. A munkásifjúság múzeumi napjai NEMZETISÉGI PEDAGÓGUSOK LESZNEK Német és szerb-horvát tagozatos hallgatók a bajai főiskolán Eléggé széles körben köztudott, hogy Alkotmányunk alapján hazánkban a nem magyar anyanyelvű lakosság őrizheti és ápolhatja nemzetiségi nyelvét és kultúráját, sajátos hagyományait. És ismeretes az is, hogy az MSZMP Politikai Bizottságának 1958-as és későbbi határozatai milyen nagy segítséget s biztatást adtak a Magyarországon élő németek, románok, délszlávok és szlovákok hagyományőrző tevékenységéhez. Ide sorolható az a mostanában igen erőteljesen tapasztalható törekvés, hogy a nemzetiségi nyelvoktatás gazdagodjon. Ennek sokáig — és részben még ma is — egyik fékezője az volt, hogy hiányzott a megfelelő számú pedagógus. Márpedig ha azt akarjuk, hogy az óvodától az egyetemig töretlen és zavartalan legyen a nyelvoktatás, s ami ezzel szorosan ösz- szefügg, a nemzetiségi kultúra terjesztése, akkor a meglevő helyzeten tovább kell javítani Ilyen szempontból van különösen nagy jelentősége annak az elmélyült és sokoldalúan összetett pedagógiai tevékenységnek, amely jelenleg a Bajai Tanítóképző Főiskola két — német és szerb-horvát — nemzetiségi tagozatán folyik. Az 1969/70-es tanév, a kezdet óta összesen harmincöt német és huszonhárom délszláv tagozatos hallgató tett sikeresen vizsgát az intézmény falai között. Ez azt jelenti, hogy ebben az évről évre egyre tekintélyesebbé váló szellemi műhelyben eddig csaknem félszáz olyan nem magyar anyanyelvű család lánya vagy fia érlelődött szocialista szellemű, haladó gondolkozású hazafivá; olyan nevelővé, aki a hazai nemzetiségi kultúra munkása ma már. Dr. Fekete Bertalan (délszláv) és Petőcz Jánosné (német) irányításával a miniszteri utasításban szabályozott tanterv szerint folyik mindkét tagozaton az oktató-nevelő munka. A hallgatók heti négy órában nemzetiségi nyelvtant és irodalmat, valamint népismeretet és tantárgypedagógiát tanulnak. A tagozatok irányító pedagógusai nemrégiben felméréseket végeztek abból a célból, hogy világosabban lássák az - eredményeket és tennivalókat. Ennek alapján két szembetűnő változásra figyeltek fel; s mindkettő nagyon pozitív jelenség. Az utóbbi időben egyre többen választanak szakdolgozatuk tárgyául valamilyen nemzetiségi témát. Azelőtt ilyen csak elvétve akadt. Feldolgozták a hallgatók a hercegszántói délszláv iskola történetét Baja és környéke bunyevác népszokásait, a bajai német nemzetiségi oktatás és közművelődés helyzetét stb. Ide tartozik az is, hogy a közelmúltban Romics Teréz elsőéves hallgató az Országos Diákköri Konferencián a zsűri különdíját kapta. Tanulmányának címe: A nagylány ünnepi viselete Almamelléken. A másik örvendetes jelenség mostanában az, hogy a nemzetiségi tagozatos hallgatók egymás között sokkal többet használják német vagy délszláv anyanyelvűket, mint elődeik, a régebbi pedagógusjelöltek. Ez azért jó elsősorban, mert így a kétnyelvűségben egyik nyelv sem szenved hátrányt. Ez hazánkban azért is fontos, mivel más országoktól eltérően nálunk a nemzetiségi lakosság nem zárt i tömböt alkot, hanem eléggé szétszórtan él, s így a nyelvi kultúra őrzése sokkal nehezebb. Vagyis sok esetben előfordul, hogy egy-egy fiatal tökéletesebben beszéli a magyart, mint ősei nyelvét. Különösen, mert a nemzetiségi falvak népe nem az irodalmi szerb-horvátot vagy németet, hanem az attól nagyban eltérő — és sokszor magyarral kevert — helyi dialektust beszéli. Az intézeti nyelv- és irodalomoktatáson, a rendszeres és tervszerű beszédgyakorlatokon kívül jelentős szerep jut a nyelvkultúra fejlesztésében az olvasásnak. E célból a főiskolán ezernél több német, illetve szerb- horvát nyelvű kötet áll a nemzetiségi tagozatos hallgatók rendelkezésére. Jó és bevált módszer, hogy a fiatalok „megkapták a kulcsot”: kedvükre bármikor használhatják a nemzetiségi könyvtárat. Ennek folyamatos ellátásáról, s a szükségnek megfelelő cseréjéről a bajai délszláv báziskönyvtár gondoskodik, melynek tevékenységi köre három megyére kiterjed. A német, illetve szerb-horvát nyelvű műveket — moderneket és klasszikusokat, pedagógiai és más szakkönyveket — szívesen és gyakran forgatják a leendő nevelők. A nemzetiségi tagozatok tanárai jogosan büszkék az eredményeikre. Ezekhez tartozik az is, hogy dr. Fekete Bertalan adjunktus egy országos pályázaton első díjat kapott. Tanulmányának ez a hosszú címe: Az oktatási és közművelődési intézmények kapcsolata a nemzetiségi nyelv és kultúra ápolásának szolgálatában. Az eredmények mellett azonban gondjaik is vannak. Kevés például a heti négy óra a nemzetiségi oktatásra. Legalább hatra kellene felemelni. S hiányzik még a megfelelő tankönyv, a szükséges jegyzetanyag, ami a hallgatók előmenetelét könnyítené. A szaktanteremmel, nyelvi laboratóriummal, valamint magnetofonnal és hangszalagokkal igyekeznek enyhíteni a gondon. Ezekről népdalokat, német és szerb-horvát nyelvű meséket és irodalmi műsorokat hallgathatnak a fiatalok. Akik nemsokára nemzetiségi pedagógusok lesznek. Varga Mihály (44.) A viszolygások is a biztonságot jelentik, és fullasztó újra meg újra ráijedni, hogy mégis képes k lenne mindent feláldozni a bizonytalanért, ezért a huszonhárom éves fiúért, aki előbb vagy utóbb törvényszerűen megúnja, és ő majd ott hever kilúgozottan, bénává rémülten a semmiben, amiért mindent otthagyott, ami eddig az életét alkotta, de ha látná a szürke szempárt, elfeledkezne a félelméről, és hagyná, hogy két kar meg-megránduló izomkötegein fekve ússzon a teste a levegőben ... őrület! — Harmincéves? Húsz? Tehát jóval fiatalabb nálad... — Lia nevetett, é§ szinte jókedvűen ingatta fejét. — Most esel át azon a szakaszon, amikor még fél az ember. Ismerem ezt... Rá kellene ordítania, hogy hallgasson, bele kellene fojtani a szót, nem volna szabad ilyen tehetetlenül tűrnie, hogy Lia kifordítsa az egész belsejét, mint otthon apuka születésnapján a mészáros fordította ki a pörköltnek levágott birkát az irhájából, Lia mindent tud, mert már mindent átélt, ami őrá még ezután vár, Lia ugyanígy félt az első férfi miatt, ahogy most ő fél, aztán elmúlt az eső, és jött a többi, de éppen ettől kell megmentenie magát, nem szabad elveszítenie azt a fiút, elviselhe- •-'tlen előre érezni, hogy elveszíti, őrület, teljesen összezavarodtak a gondolatai, hiszen éppen azzal veszíti el, hogy távol tartja magától... Érthetetlen, hogy hideglelősen remeg az egész belseje, de az ujjai között mégse reszket a cigaretta, s a hangja is szenvtelen lesz, biztosan közömbös lesz, ha megszólal. — Van tüzed? • Maszat felakasztotta száradni a törlőruhát a falikarra, és végignézett a konyhán. Semmit se felejtett el, minden rendben, már csak a krumplit kell meghámoznia, hogy anyut tiszta vízben várja a pürének való, egyéb dolga se legyen, mint a gázt meggyújtani alatta. Kihúzta az asztal alól a kosarat. Három kiló, ha nem négy. Aput meg a két bátyját etetni, ahhoz ijesztő tételben kell főzni. Csak ülnek az asztalnál és esznek, és fél óra múlva még mindig ülnek és még mindig esznek, de amióta megnőtt a két fiú, legalább nem bámulják árgus szemmel a másiknak a tányérját, hogy nehogy az egyik tányérjába egy falattal több kerüljön, mint a másikba. Kitette a zsámolyt a konyhaajtó elé. Amíg mosogatott, szemben Ugrai néni is kiült a/ ajtajuk elé. Eddig Majer úrral beszélgetett, az öreg most indul a pincébe a savanyító dézsáihoz. Valamit köt Ugrai néni. — Csókolom! — kiáltott át az udvaron a vékony kis asszonynak. — Szervusz, kislányom. Mit csinálsz? — Mit tetszik tippelni? Krumplit pucolok. Vagontételben. — Ülj ide, segítek. — Á, megcsinálom magam, de azért átülök. Átcipelte az Ugrai néni karos- széke mellé a zsámolyt, a kosarat és a nagyfazekat, s lekuporgott a lábához. — Mit tetszik kötni? — Pulóvert. A fiamnak. Ez most a divat, a magas nyakú ... Nem tud róla, meglepetés lesz neki. Hadd örüljön, úgyis olyan kedvetlen, hogy néha összeszorul a szívem. Maszat nem nézett fel. — Kedvetlen? — kérdezte olyan hangsúllyal, mintha oda se figyelne, csak a lehulló krumplihéjakkal törődne. A nő a baja, biztosan zűröznek egymással, de úgy kell nekik. Megállt a kezében a kés. Kárörömmel kellene vihognia magában, de nem ez van, hanem azért dühös, mert az a csaj biztosan gyötri Bélát és ő sajnálja, pedig nem is akarja sajnálni. De összekeveredett minden... — Mi baja neki? — Agyonhajszolja magát. Nem lehet leszoktatni róla. Csöndes, mint az apja, de makacs is, mint az apja. Pedig ha gondolkodna... Hagyni kell beszélni Ugrai nénit. Hadd mondja a magáét, anyu is szereti néha kibeszélni magából a gondját, jólesik nekik, ha meghallgatják őket. Mindenkinek jólesik, ha meghallgatják. — Amikor szabadult a szakmájában, akkor vette a fejébe, hogy addig nem nyugszik, amíg el nem visz bennünket ebből a szoba-konyhából egy rendes lakásba. Aztán közbejött a katonaság. De most megint ez jár folyton a fejében, ha nem is mondja. Én nem is hozom szóba, hogy kár hajtania magát, gondoljon csak bele, micsoda vagyonba kerül egy modern lakás ... Hiszen, ha úgy volna, ahogy Ugrai néni mondja ... Beleejtette a fazékba a meghámozott krumpliszemet, és nem nyúlt másikért. Jó volna az éjjel arról álmodni, hogy ő azt mondja Bélának, hogy fogjanak össze, spóroljanak együtt, és Béla előbb rácsodálkozna, aztán elmosolyodna azzal az Ugrai-mosollyal, ahogy csak ő tud mosolyogni, meg Ugrai bácsi, átfogná a vállát, mint a múlt héten a moziban, és semmit se szólna, vagy azt mondaná, hogy jól van, Maszat, próbáljuk meg, és ő odahajtaná a fejét a vállára, ahogy az a nő, amikor mellette ül az autóban ... Megmozdult, kivett egy krumplit a kosárból, és beleszúrta a kést. Mit akarhat ő Bélától, amíg ennek a hülye srácnak csak az autós nő fontos? — Ilyenek vagytok ti — fordított a kötésben a kis sovány asszony. — Mindig többet akartok. Nem nyugosztok, mindegyiktek többre akar jutni, mint az apja, anyja. A pincéből felhallatszott, hogy megszólal a falraszerelt telefon. Egyet, kettőt, hármat csörgött, ezen hívta Bélát a nő a múlt pénteken, Majer úr most vette fel a kagylót, azt már nem hallani, mit beszél bele, biztosan rendelést vesz fel. * Leilei rátámaszkodott az ablakpárkányra. Pihentető elnézni innen a magasból a tér forgalmát, mindig kikapcsolódik a mélyben lüktető látványtól, a szaggatott terelővonalak és az egyenes fehér záróvonalak fegyelméhez igazodó autósok mozgásától, a tér közepére telepített kerek virágágy tarka mintájától, a járdákon és a zebrákon igyekvő emberektől, a kirakatok előtt és a villamosmegállókban ácsorgóktól. Az a kiglancolt Mercedes-autó- busz biztosan külföldi turistákkal van tele. Meg is áll a tér szélén, már rajzanak is ki belőle az utasai. Az idegenvezetőjük a sofőr mellől ugrott le. összeverődnek körülötte, legtöbbjüknek fényképezőgép lóg a nyakában, s az idegenvezető szavára valamennyien erre fordulnak, felbámulnak az INVESTCOOP épületének homlokzatára, az óriás neonemblémára ... önkéntelenül hátralépett az ablaktól. Felesleges volt: onnan lentről őt úgyse láthatják. Akaratlan reflex: nem kelteni feltűnést, megelégedni a tudattal, hogy ő a parancsolója ennek az organizmusnak, az ő akaratának alárendelve mozog minden nemcsak ebben a modern üveg-alumínium palotában, hanem több tucatnyi munkahelyen is szerte az országban, ezer és ezer ember cselekszik aszerint, ahogy az INVESTCOOP koordinálja a teendőiket, és az INVESTCOOP élén Leilei Ágoston áll. A hatalom attól még hatalom marad, ha a birtokosa nem hangsúlyozza felesleges gesztusokkal... — Tessék — fordult meg, s lefújt egy hamupihét zakója szövetéről. Judit belépett. Ha nem jön közelebb, nem is érezhető, hogy valamivel magasabb nála. — Bocsánat, hogy figyelmeztetem, fél négyre hívta össze az értekezletet. — Nem felejtettem el. Judit kedvetlenül intett maga mögé a fejével: — Becker szeretne beszélni a vezérigazgató elvtárssal még az értekezlet előtt. Nos, ugyan mit akar jelenteni? ... — Eressze be. Visszament az íróasztalához, és összeszedte a jegyzeteit. Elég, ha akkor néz fel, amikor Becker már a szoba közepén áll. — Mi újság, Becker elvtárs? Rövid leszel? — Kérlek, vezérigazgató elvtárs, csak arról szeretnélek tájékoztatni, hogy az osztályokon különböző hangok hallatszanak Dorogival kapcsolatban. Ügy értékeltem, hogy hasznos, ha késedelem nélkül... (Folytatjuk.)
