Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 10. HELYREÁLLÍTANI AZ ÉRDEKELTSÉGET (2.) A szalagparketta piaca A szalagparketta-helyzet kritikussá vált. Különösen érzékenyen érintette a termelőket az állami építőipari vállalatok érdektelensége, akiknek igényére a beruházást alapozták. A három gyártósor kapacitása évi 1,6 millió négyzetméter; a tervek megvalósításáig 5 év sem telt el, de addigra kiderült, hogy a termékre alig van kereslet. — Pedig gazdaságos — mondja Hegyi László, az ÉPFA gazdasági vezérigazgató-helyettese. — A parketta két alsó rétege' fenyőhulladékból készült. Ha a kecskeméti gyár felfuttatja a termelését, a vállalat akkor is korlátlanul el tudja látni ilyen fával. Egyelőre azonban önellátók ... Javuló kilátások A kilátások idén már javultak, és további javulásra számíthatunk. Változatlanul mindhárom vevőre építünk az értékesítésnél. A belkereskedelemben az árengedmény elősegíti, hogy a vásárlók megkedveljék a szalagparkettát, itt 100 ezer négyzetméteres év enkénti eladásra számítunk, tartósan is. Az exportot 50—100 ezer négyzetméter között tartjuk. Az állami építőipari vállalatoknak pedig évente 150 ezer négyzetméternyit adunk el. Az ÉVM néhány hónapja szigorú rendelkezéssel írta elő egyes házgyári technológiával építő vállalatai számára, hogy évente ösz- szesen 10 ezer lakás szobáit szalagparkettával burkolják. Most teremtik meg ennek műszaki és anyagi feltételeit. Ez az intézkedés jelenti a kecskeméti gyárnak a 150 ezer négyzetméteres értékesítési kvótát. A három csatornán tehát együttesen 300—350 ezer négyzetméter szalagparketta adható el. Erre a termelési szintre valószínűleg jövőre, de legkésőbb 1979-Ben ér el a gyár. Addig is az év végére eladjuk a raktáron levő tetemes készletet. A továbbiakban nem akarunk raktárra termelni — az csak fokozná a veszteséget. Nyereségről ma még nincs szó. Éppen a fenti 300—350 ezer négyzetméteres termelésnél jut majd ki a gyár a veszteséges zónából. A jövedelem 400 ezres termelésnél jelentkezne!.. A szalagparketta piacát ma még csak egyedi intézkedésekkel — minisztériumi utasítással, tetemes árengedménnyel — lehet megteremteni. S ez a piac jóval szű- kebb a vártnál. Óvatosabb árpolitikával Az ÉPFA Vállalat és kecskeméti gyára nem érzi vétkesnek magát. Minisztériumi felhívásra, állami támogatással hozták létre az üzemet. A piac igényeinek, a padlóféleségek kínálatának felmérését annak idején az ÉVM végezte, döntéseit egyeztette az Országos Tervhivatallal és a szaktárcákkal. Az árváltozás is a vállalaton kívül álló ok. A beruházási döntésnek azonban — ma már megállapítható — voltak gyöngéi. Nem számoltak kellően a szőnyegpadlógyártással. Hiszen ha szigorúan vesszük, akkor ma nélkülözhetetlennek kéne lennie az évi másfél millió négyzetméter szalagparkettának. De nem az, van helyette szőnyegpadló, éppen elég. Kockázatos volt ilyen hirtelen és ilyen nagy mennyiségben megkezdeni -ennek a teljesen ismeretlen terméknek a gyártását. A tőkés piac — építőanyagról lévén szó — nem biztos vevő. Arra sem volt garancia, hogy a vásárlók azonnal megkedvelik és keresni fogják ezt a vadonatúj cikket. S ha már ilyen nagy tömegben zúdult a piacra a szalagparketta, bölcsebb dolog lett volna óvatosabb — behatoló — árpolitikával bevezetni. Hiszen az üzemek hosszú ideig termelni fognak, s ha az első években lett Is volna árveszteség, az nem párosult volna a termeléskiesés miatti erkölcsi veszteséggel. Mert ha anyagilag nem is rövidítették meg a vétlen gyári kollektívát, a becsületükön csorbát ejt a cammogó termelés és a hatalmas raktár- készlet. S mindez egy olyan termékkel fordult elő, amely minden tekintetben korszerű. Gyártása termelékenyen és gazdaságosan folytatható, beépítése ugyancsak termelékeny, s használati értéke igen magas. Előnyös tulajdonságaira azonban a megjelenése óta eltelt két-három évben kevesen reagáltak.* A magánépítkezők nern ismerik a használati értékét. A szakemberek ugyan ismerik, de számukra az ár a döntő. S a szalagparketta az ára miatt nem tud konkurrálni a mellette már korszerűtlennek számító szőnyegpadlóval. A beruházás éveiben fennálló érdekeltséget kellene ismét helyreállítani, hogy a technológiai partnerek — a házgyári panelekből építő vállalatok — kereskedelmi partnereivé váljanak a szalagparkettá gyártóinak. ZieMbery Ágnes Tallózás üzemi lapokban A jánoshalmi Petőfi Sándor Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Híradójának ez évi második száma többek közt Közös gazdaságunk pénzügyi terve, A beleszólásról, Dolgozóink szakmai továbbképzése, Gazdálkodási feladataink, A versenymozgalom eredményei és Vezetőségválasztás a KISZ-alapszervezetekben címmel tájékoztatja-mozgósítja a tsz dolgozóit. A gazdálkodási feladatokról szóló írásba beleolvasva megtudni, hogy az állattenyésztési főágazatban a termelő törzsbaromfi most 1977-ben 22 ezer. Erre az évre 4 és fél millió tojás termelését irányozták elő, ebből több, mint félmilliót értékesítenek, a többi tenyészto- jás lesz. A kikeltetett naposcsibék számát a múlt évihez képest 100 ezerrel, növelik az idén. * A Lampart Zománcipari Művek üzemi lapjának április 25-i kiadásában portrét olvashatnak a cég dolgozói Borsos Istvánról, a kecskeméti gyár öntödei munkásáról, és egy interjút Rendetzky Jánossal, a fürdőkádgyár részlegvezetőjével. Borsos István arról vall, mit jelent számára a nehéz, de szép fizikai munka és az öntödei munkásközösség. Rendetzky János mint pártmunkás nyilatkozik széles körű tevékenységéről. * A kiskunfélegyházi Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Híradójának idei 3. száma az első oldalán arról számol be, hogy a tsz KISZ-fiataljai milyen rendezvényeken vettek részt a forradalmi ifjúsági napok idején. Terjedelmes írás foglalkozik a lapban a növénytermesztési fő- üzemág tavaszi feladataival, Jól telelt a búza, Megkezdődött* a borsóvetés. Helikopterek a földek fölött és a kukorica vetésének előkészületei alcímek alatt. A Híradó tájékoztatja olvasóit az 1977. évi takarmánygazdálkodás alapelveiről, közli a munkásszállító szövetkezeti buszok menetrendjét és több érdeklődésre szá- mottartó írás közt Akikre büszkék vagyunk címmel bemutatja a szerelőműhelybeli szocialista brigádokat. ■ Több lakás építését vállaljuk — ez a címe annak a beszámolónak, amellyel a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat üzemi újságjának 4. száma „indul”. A cikk a szocialista munka versenyben tett felajánlásokat ismerteti, melyek révén a tervezettnél 60-nal több lakást ad át az idén a BÁCSÉP. Az építőipari vállalat KISZ- fiataljai közül hatan dolgoznak Uszty-Ilimszkben, a Szovjetunióban. A Bács megyei Építők egyik írása az ő üdvözletüket adja át az itthoni munkástársaknak. Találni még olvasnivalót a lapszámban a pártszervezet életéről, a vállalati újítási feladattervről és a sportolók eredményeiről is. A. X. S. Kincs és veszedelem: a víz A víz minden élet bölcsője. A természet pótolhatatlan, nélkülözhetetlen ajándéka. A legdrágább kincse, a legkészségesebb segítőtárs, de egyben nagy veszedelem is. A folyók megszelídítése, igába kényszerítése, az emberi kultúra legnagyszerűbb eredményei közé tartozik. Hiszen víz nélkül nincs ipar, nincs mezőgazdaság, nincs élet. Talán ezért van, hogy a múlt század nagyszabású, lenyűgöző, ármentesítési, vízrendezési munkáit, második honfoglalásként szokták emlegetni. És mégis, az egész országot átfogó vízügyi szolgálat erőfeszítéseire csak árvíz idején figyel oda az ország. Most nincsen árvízveszély, a folyók apadnak, elsőfokú készültség is csak két igazgatóság területén van. Jut egy kis idő az eredményekről beszélni. Hazánkban a felszabadulás után, a népgazdaság vízfelhasználása egymilliárd köbméter volt évente, ez ma már közel hat- milliárd. Vizeink területeinek védelme, folyóink szabályozása tehát létérdekünk. A feladat nagyságának szemléltetésére álljon itt egy adat. Az ipar naponta közel nyolcmillió köbméter vizet bocsát ki és ebből 2,3 millió köbméter szennyezetten kerül a folyókba, tavakba. 1960 óta műszaki, gazdasági, hatósági intézkedések egész sora őrködik vizeink tisztasága felett. Jórészt ennek köszönhető, hogy némileg csökkent a szennyeződések üteme. A folyamszabályozás fejlődésének eredménye, hogy ma már az összes folyók hosszának 45 százaléka szabályozott, s partjaikon a védvonal hossza 4200 kilométer hosszúságú. A töltések erősítésére az utolsó 10 év alatt több mint hatmilliárd forintot költöttünk. S még így is, még ma is olykor szorongva hallgatjuk a vízállás-jelentéseket a tavaszi fel- melegedés, gyors olvadások idején. S aggodalmunk nem túlzott, hiszen hazánk területének közel 25 százaléka árterületen van, s lakóinak fele is itt él. Legnagyobb ipari településeink, legsűrűbben lakott városaink: Szeged, Győr, Szolnok, a főváros egy része is az árvizek által veszélyeztetett területeken fekszik. Jelenleg az előírt magasságúra kiépített töltések hossza az ösz- szes gátaknak mintegy 50 százaléka. Vagyis a százéves gyakoriságú legmagasabb árvizek biztonságos kivédésére alkalmas töltések ma már az összes védelmi vonalak felét teszik ki. Ezeken a’ folyószakaszokon az árvízveszély gyakorlatilag megszűnt. Az Országos Vízügyi Hivatal a legmodernebb technikai eszközök : vízügyi telefonvonalak, URH-rádióhálózat, repülőgépek, tv-kamerák, képtávírók segítségével, az érintett minisztériumokkal együttműködve, ma már többnyire erédményesen veszik fel a harcot az áradó folyók ellen. Az előző tervidőszak során a gátakba 24 millió köbméter földet építettek be, a legveszélyesebb szakaszokra vízzáró résfal került. A töltéserősítésekkel egyidőben, gátőrtelepek, védelmi központok, bekötőutak, telefon- vonalak épültek. Az OVH szakemberei 60 különféle nemzetközi szervezet munkájában is részt vesznek. Hiszen az eredményes víz- és ár- vízvédelem nemzetközi együttműködése nélkül lehetetlen. A • Nagytakarítás a Dunában. Az Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezet búvárai eltávolítják az óbudai sziget melletti Duna-szakasz- ból azokat a százéves cölöpöket, amelyeket egykor a jégzajlás elleni védekezésként helyeztek a folyóba. (MTI-fotó, Csikós Gábor felvétele — KS.) védelmi szolgálat kötelékébe közel 50 ezer ember tartozik. Munkájuk nem látványos. Pedig tevékenységükkel 400 milliárd forint nemzeti vagyont védenek. Ha azt halljuk reggel a rádióban, hogy apadnak a folyók, nem igen gondolunk azokra, akik ilyenkor is éjjel-nappal őrzik a gátakat, erősítik a töltéseket. Napról napra újra bizonyítva, hogy a víz és az ember küzdelme örök. Amelyből most már legtöbbször hazánkban az ember kerül ki győztesen. D. K. A Volán figyelmébe ajánljuk a szerkesztőségünkhöz érkezett olvasói észrevételeket, bejelentéseket, melyek közérdekűek és vizsgálatot, intézkedést igényelnek. , Ivánkovich Károly sok-sok utastársa érdekében hívja fel a figyelmet arra, hogy a bajai helyi járatú autóbuszok gépkocsivezetői között, sajnos, nem kevesen vannak olyanok, akik szinte mindig ingerültek, udvariatlanok az utasokkal. Emberségből sem gyakran mutatnak példát, hiszen többször megtörténik, hogy elindulnak a megállókból, pedig jól látják, csupán néhány méternyire vannak a gyermekükkel a karjukon futó szülők, akik azzal a járattal szándékoznának tovább utazni. Vannak sofőrök, kiknek állandóan sietős a dolguk a megállókban, de a végállomáson szíves-örömest várakoznak akár tíz percig is. Hasonló okokból zúdította magára az utazók haragját április 19-én, délelőtt az Április 4. tér és a Lőkert-sor között közlekedő 8-as járat gépkocsivezetője is. „Szeretnénk, ha a Volán megkímélne bennünket az ilyesféle kellemetlenségektől!” — zárulnak a sorok. Sokak nevében teszi szóvá Füredi Sándorné is, hogy délelőttönként nagyon zsúfolt a Kunszállásról Kiskunfélegyházáig közlekedő autóbusz. E tumultus főleg akkor elviselhetetlen, ha Félegyházán piaci nap van. Ilyen alkalommal — hetenként nem egyszer — sajnos, korántsem ritkaság, hogy a járat személyzete és az utasok között gorombáskodásra, csúnya jelenetekre kerül sor. Mindezek megszüntethetők, hogyhal a Volán az említett forgalmi csúcsidőben két buszt is közlekedtet a kicsiny település és a több mint harmincötezer lakosú város között... — tanácsolja olvasónk. A Kadafalváról érkezett levélből megtudjuk, hogy a reggeli és az esti csúcsforgalom idején szinte kibírhatatlanul zsúfolt a Kecskemét—Ballószög között közlekedő autóbusz, melyen zömmel bérletesek vannak. Közöttük sok a diák — a „hírős” város általános és középiskolának úgynevezett bejáró tanulói —, kik a többi utassal együtt, sajnos, gyakorta fül- és szemtanúi a sofőr és a jegykezelő sértő magatartásának. „Megengedhetetlen a bakafántos- kodó modor, m^g az az időnkénti gyakorlat, hogy a viteldíjért cserébe nem mindenki kap bilétát!” — summázható e panasz. Az Ágasegyháza, Rákóczi u. 28. szám alatt lakó Gere Bertalan a Kecskemét—Kecel között közlekedő autóbuszon történt visszásságokról számol be. Levele szerint e-járat kalauza március 12- én megakadályozta, hogy Ágasegyházán felszálljon a kocsiba egy 76 éves bácsi, aki öt kilométerrel arrébb levő úticéljáig akart eljutni. „Most csak bérleteseket fuvarozunk!” — jelentette ki fölényesen a Volán-dolgozó, akit egyáltalán nem zavart a tény, hogy több üres ülőhely is volt körülötte, de azzal sem törődött, vajon ez a fáradt, idős ember, miképpen teszi meg a számára már nagyon hosszú utat. Ugyancsak az emberségből vizsgázott elégtelenre a jegykezelő március 17-én, mikor ezen helyközi buszra felszállt kismamának — olvasónk feleségének — nem biztosított ülőhelyet felkérésre sem. Válaszával „hogy ha kényelmesen akar utazni, várja meg a következő járatot” enyhén szólva elkeserítette a munkából hazafelé tartó terhes asszonyt, a többi utast pedig felháborította. „Meddig viselkedhet ilyen otrombán egy Volán-dolgozó?” — kérdi olvasónk. Több mint húsz kecskeméti lakos írta alá a sorokat, melyekből kiderül, hogy az utasok egy részének hátrányára módosították hónapokkal ezelőtt a 3-as számú helyijárat megállóit. Korábban ugyanis ezen — a Hock János utcai végállomásról a Műkertvárosig közlekedő — autóbuszra fel lehetett szállni a Csongrádi útnak a DÉMÁSZ-kirendeltség közelében levő egyik szakaszán is, a megváltozott menetrend óta’azonban erre már nincs mód, mert a kocsi nem áll meg a Kossá István sétány elejétől a Csongrádi út elejéig. Minthogy e távolság nagy, amit nehéz megtenniük a környékbeli idős embereknek, így elsősorban az ő kérésüket tolmácsoljuk: a Volán .létesítsen egy feltételes megállót a Csongrádi' út középső szakaszán, valahol a háztartási bolt szomszédságában! Megállóügyben reklamál Kovács Sándorné is, mégpedig a kecskeméti Dárdaitelepen és környékén lakók nevében. Olvasónk közli levelében, hogy a 8-as helyi járat módosított megállói között túlságosan hosszú a távolság. A Volán 9-es számú Vállalat ezen intézkedése óta sokan fél kilométernyit is gyalogolnak, mire elérik a Ceglédi út új szakaszán kijelölt feltételes megállót. „E lehetetlen helyzeten mielőbb változtassanak az illetékesek!” — fejeződnek be a sorok. A megyeszékhely legújabb lakótelepe a Tinódi utca mentén épül, s az itteni modern otthonokba az elmúlt két év során csaknem, százhetven család költözött be. Minthogy közülük csak kevesen rendelkeznek saját járművel, így a döntő többség a közeli autóbuszjáratot igénybe véve közlekedik a munkahelyére, az iskolába stb. és onnan vissza. Bár a 18-as járatot gyakorta a nagy befogadóképességű IKA- RUS-típusú új csuklós-autóbusz „testesíti” meg, de — amint a szerkesztőségünkhöz érkezett „Hunyadivárosi honpolgárok” aláírású levél tájékoztat — még ilyenkor is kínos zsúfoltságban van részük a reggel és délután utazóknak. E tumultusnak még az is előidézője, hogy a busz külső végállomása a Köztemetőnél van, ahová az említett napszakokban is sokan igyekeznek, vagy onnan jönnek. A probléma megoldásán olvasóink is meditáltak, s ennek során a saját tapasztalatuk alapján tették meg észrevételüket, miszerint a 18-as járatot sem oda-, sem visszamenet nem szabadna megállítani a Ceglédi út és a Mátyás király körút találkozásánál, valamint a tüdőosztály előtt. Az e helyeken fel- és leszállók részére csak a 8-as buszt kellene rendszeresíteni, mely éppen a 18-as zsúfoltsága miatt közlekedik gyakran kevés utassal. „Minthogy e két járat útvonala hosszú szakaszon megegyezik, talán a szakembereknek van ennél ésszerűbb, hasznosíthatóbb alternatívájuk is a túlzsúfoltság csökkentésére!” — olvassuk az írás végén. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Fejes Imre, Soltvadkert: Panaszára válaszolván közöljük, hogy a nem mesterségesen megtermékenyített tehene vemhességi vizsgálatát a körzeti állatorvos végzi —, s a megállapítását tartalmazó igazolást is kiadja — az ön kérésére. Ami pedig az állat- kísérő-lapot, régi nevén a járlatleve- let. illeti, azt csupán akkor kell kiváltania a lakóhelye szerinti tanácsnál, ha a borjút vásáron, illetve a telvásarló szervekkel kötött szerződés alapján kívánja értékesíteni. Végül arról tájékoztatjuk, hogy az igényelt állami támogatást, sajnos, nem kaphatja meg, mert a tehenét olyan bikával fedeztette, mely nincs hivatalosan kijelölve köztenyésztésre. Csernus József, Kecskemét: A szerkesztőségünkhöz küldött levelében foglaltakat — miszerint a leninvárosi ABC-áruházban vásárolt áru ellenértékének kifizetésekor hiányosan kapta meg visszajáró pénzét — ismertettük a kereskedelmi egység vezetőivel, akik elmondották, hogy a reklamációját nyomban kivizsgálták, ám a pénztárzárás eredményeként nem találtak többletet, illetve csak az a plusz ösz- szeg került elő, melyet váltópénzként tarthat magánál a pénztáros. A keresett ötven forint hollétét tehát csak találgatni lehet, azt ön például véletlenül kiejthette a zsebéből, a pénztárcájából stb. Sajnálatos esetének tanulsága : a pénzre nemcsak annak kell odafigyelnie, aki kapja, de annak is, aki adja! Utolsó sorát pedig örömmel tesszük közzé: „Az a segí- tókészség és udvarias magatartás, melyet az áruház ügyemmel foglalkozó dolgozói részéről tapasztaltam, csak köszönetét érdemelhet, s szinte feledteti a káromat.” Török István, Lászlófalva: A dicséretet és elmarasztalást is tartalmazó Írását — kellő adatok híján —, sajnos, nem használhatjuk fel. Ami pedig a megyei TÜZÉP Vállalattal kapcsolatos bíráló véleményét illeti, az tájékozatlanságon alapul. Mert tudni kell, hogy a munkaügyi miniszter 10/1976. (VI. 24.) számú rendelete értelmében a dolgozó alapbére az alkalmazáskor és az azt követő egyéves időtartam alatt nem haladhatja meg a munkakörére előirt besorolás szerinti bértétel alsó határát, ha a foglalkoztatását megelőző egy éven belül már harmadszor létesít munkaviszonyt, és a korábbi munkaviszonyait felmondással, illetve kilépéssel szüntette meg, vagy „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel változtat munkahelyet. önt feltehetően azért alkalmazta volna a levelében megjelölt kevés bérért a TÜZÉP, mert a munkakönyvében foglaltak megegyeznek az említett feltételekkel. Haskó Pálné, Bócsa: A Munka Törvénykönyve értelmében a vállalat nem szüntetheti meg felmondással a dolgozó munkaviszonyát a keresőképtelenséggel Járó betegség idején, vagy a táppénzes állományt követő tizenöt napon belül. Nem ugyanez a helyzet, ha valaki a betegség miatti távollétében olyan vállalásos tevékenységet végez — például vashulladékot gyűjt a MÉH számára, mint ön tette —, mely után bért kap, ilyenkor ugyanis joga van a munkaadónak rzankcionális intézkedést tenni a vétkes alkalmazottal szemben. Másik kérdésére válaszolván közöljük, hogy a vállalat csökkentheti a dolgozó nyereségrészesedésének mértékét, vagy azt teljesen meg is vonhatja fegyelmi eljárás révén, vagy — ameny- nyiben ezt a kollektiv szerződés előírja — gyakori késés, a munkából való többszöri igazolatlan hiányzás és leltárhiány esetén. Javasoljuk egyébként, hogy a levelében közölt panaszának érdemi orvoslása végett forduljon a munkahelyének munkaügyi döntőbizottságához! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516
