Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. májul 7.

SZÁZEZER FORINT KÖZMŰVELŐDÉSRE

Nemzetközi munkamegosztás és magnógyártás Kecskeméten

Interjú Rudasi Károly gyárigazgatóval /

Karnyújtásnyira tőlem féltucatnyi különféle magnetofonkészülék hever, s én mégis hagyományos módon, papírra rögzítem az elhangzottakat. Nem az a helyzet magyarázata, hogy irtózom a technikától, hanem az, hogy Rudasi Károly igazgatónál vendégeskedem, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti magnetofon gyáregységében. Az említett magnók a termelés reprezentálására szolgálnak, ha érdeklődő érkezik. A gyárigazgató* val a közhasználatú magnetofonok hirös városbeli — s ami ezzel megegyezik: hazai — gyártásáról beszélgetünk.

Szóba 'hozom, hogy kazettás magnetofonok esetében miért elégedtek meg csupán az MK eny- nyi és ennyi elnevezéssel. A régi orsós készülékeket még olyan jó hangzású nevekre keresztelték, mint Mambó, Calypso. Megtudom aztán Rudasi Károlytól, hogy a jövőben születő, új típusú magnetofonokat ismét jó csengésű fantázianévvel nevezik majd el.

— Ezek szerint új típusok kibocsátását tervezik?

— A tervidőszak végéig mindegyik készüléktípust újjal, a korszerűség változó követelményeit jobban kielégítővel váltjuk fel. Ez a folyamat már az idén megkezdődött, gyártjuk az MK—27 típusú új, tetszetős külsejű, hordozható magnetofont. Ezt a termékünket egyelőre NDK-beli megrendelőnek szállítjuk, de még az idén kerül belőle hazai forgalomba is. Jövőre új sztereó- készülék kibocsátásával folytatjuk a típusok váltását.

— Milyen stratégiát dolgoztak ki a magnetofongyártás fejlesz- téséhez-növeléséhez az V. ötéves tervidőszakra?

— Fokozottabban igyekszünk kihasználni a nemzetközi munka- megosztás kínálta előnyöket, szerelvények, alkatrészek világszínvonalú gyártásával, ennek növelésével, ugyanakkor a mennyiség szinten tartása mellett tovább fejlesztjük a komplett magnetofonok készítését.

Tehát a termelést mennyiségileg a szerelvénygyártás fokozásával növeljük. Az előző tervidőszakban megteremtettük a közhasználatú magnetofonfejek nagy sorozatú készítésének félté teleit. A saját szükségletünk ki elégítése mellett önálló export cikként is megkezdtük az érté kesítését ennek a gyártmánynak

Felkészültünk speciális rendel tetésű, többcsatornás magneto fonfejek előállítására Is. és az öt éves tervben megkezdjük a nagy sorozatú gyártást. Ezt az alkatrészt nem a kecskeméti, hanem a vállalat budapesti gyára építi be a maga légikikötőkben, nagy forgalmú vasúti csomópontokon használt, döntően exportra készített. speciális adattároló készülékeibe. A többcsatornás magnófejeket eddig tőkés importból szerezte be a cég. A kecskeméti gyártás révén évente negyven-ötven millió forint értékű importot takarítunk majd meg. Ez az egyik fő vállalati célunk 1980-ig. A kecskeméti kollektíva távlati célja ezen kívül az, hogy exportra is gyártson többcsatornás magnófejeket. Már készítjük a nyolccsatornás, tehát egyidőben nyolcféle információ rögzítésére alkalmas fejeket, amelyekből tizenhatsávosak is képezhetők.

— Tudomásom szerint keresettek az itt előállított magnó-futómüvek, -mechanikák is.

— A magnetofon szalagját mozgató futóművet olyan magas műszaki színvonalra hoztuk fel az elmúlt években, célműszerezéssel, korszerű technológiával, hogy a műszaki paraméterei megfelelnek a HI-FI nemzetközi szabvány minőségi követelményeinek. önálló termékként nemzetközi kiállításokra, piacokra vittük, és jelentős megrendeléseket kaptunk a gyártására.

Itthon a VIDEOTON ezt a mechanikát építi be a Sztár típusú magnós rádióba. Külföldön a svéd LUXOR cég alkalmazta először a gyártmányunkat különféle magnetofontípusokban, és jelenleg is tekintélyes export- partnerünk ez a tőkés cég.

Tavaly az utolsó negyedévben a szovjet rádióipari minisztériummal kötöttünk egy nagy jelentőségű megállapodást, mechanika-szállításról. A tízezer darabos próbaszállítás sikere alapján olyan egyezmény született, hogy 1980-ig évi ötszázezer darabra növeljük a futóműszállítást. A baráti országban többféle magnetofonba építik be a termékünket. Ellentételként színes tv-alkatré- szeket adnak a szovjet partnerek Magyarországnak, mivel nekik ezek gyártásában már hagyományaik vannak, akárcsak nekünk a magnó-előállításban. Az ésszerű nemzetközi kooperáció jó példája ez az új kapcsolatunk.

— Mekkora emelkedést idéz elő a termelésben a szovjet igény kielégítése?

Községi könyvtárosokkal beszélgetve inkább előbb, mint utóbb elhangzik a panasz, hogy a szűkös anyagi lehetőségek kényszerű gátat szabnak az igényeknek megfelelő beszerzéseknek. A tanácsi támogatás összege legtöbb esetben régóta változatlan, nem követi megfelelően az igényeket. Gyakran igen keservesen kell gazdálkodni a forintokkal és fillérekkel, hogy a fenntartási költségek mellett jusson a könyvállomány fejlesztésére is.

Ez pedig nyilvánvalóan nem csupán mennyiségi kérdés, hanem, sajnos, azt is jelenti, hogy az agyonolvasott kalandregények vagy a mindig népszerű Jókai és Mikszáth-kötetek pótlása mellett a mai szépirodalom, vagy a legfrissebb szakkönyvek megvásárlására kevés az anyagi fedezet. Ez hosszabb távon az olvasási igények beszűkülését eredményezheti.

— A múlt évben 400 millió forintos árbevételi tervet teljesített közösségünk, a tervidőszak záró esztendejében pedig már egymilliárdos termelési értéket érünk el, amiből félmilliárdot hoz a szovjet kapcsolat. Nagymértékű célgépesítéssel, céltechnológiák bevezetésével, automata gépsorok üzembe helyezésével és új munkamódszerek meghonosításával teljesítjük a feladatunkat.

— A termelés gazdaságossága hogyan alakul?

— A gyártmányszerkezet tervezett formálása, a magnetofonfejek és futóművek milliós sorozatú gyártása gazdaságos termelést tesz lehetővé, annál is inkább, mivel ezek a cikkek jól értékesíthetők a nemzetközi piacon.

A kecskeméti BRG-gyáregység termelésének fokozása egyezik a népgazdasági érdekekkel. Ezt egy példával érzékeltetném. Az iparban átlagosan 66—07 százalék az anyaghányad, vagyis a termelési költségben ennyit tesz ki az egy termékegységben felhasznált anyag értéke. A mi gyártmányaink anyaghányada ennél jóval kisebb. A magnófejé például tíz százalék körül van. A gyáregység ezeknek a kis anyagigényű, sok szellemi értéket, szakmai tudást megtestesítő cikkeknek az előállítását növeli a jövőben,

Rudasi Károly leszögezi még, hogy a BRG kecskeméti gyáregységének ezt a nagy ütemű termelésnövelését a piaci igények diktálják. Beszél a gyártmány- és gyártásfejlesztés folytonos követelményéről, mert hiszen ami az idén korszerű, az nem biztos, hogy jövőre is az lesz. Kérésemre vázolja az Intenzív fejlesztés V. ötéves tervi részleteit, a szükséges 150 millió forintos beruházást, és beszél a jó szakembergárda továbbfejlődéséről, s csak ez után köszönöm meg a beszélgetést.

A. Tóth Sándor

Akasztó könyvtárosa, Németh- né Rátkai Margit viszont elégedett. 1975-ben került a könyvtárba, éppen akkor, amikor a község díjat nyert a „30 év — 30 könyvtár” országos pályázaton. Ekkor költözött az intézmény a művelődési ház „albérletéből” a jelenlegi tágas, világos, kényelmes .helyiségbe, a régi tűzoltószertár helyére. A terem ízléses és célszerű berendezését a pályázaton nyert 85 000 forintból vásárolták meg. A mennyezetig futó könyvállományok előtt elegendő tér áll a szabadpolcok. a katalógusszekrény és az olvasóasztalok számára.

Akasztón, a könyvtár kulturált környezetében a tartalmi munka is lépést tart a követelményekkel. Az intézmény ugyanis már hosszú évek óta rendszeres támogatást kap a Béke Szakszövetkezettől. Az idei ötezer forint nem csekélység, hiszen ismerünk községi könyvtárakat, amelyek teljes költségvetése ennyi, vagv alig több.

Ezt az összeget új beszerzésekre használják fel. Gyarapítják a szakkönyveket és a szépirodalmi állományt. A szakkönyvekről Némethné megkérdezi a szövetkezet szakembereinek a véleményét, és az igények szerint' vásárol. (Újabban például a virágkertészet iránt növekszik az érdeklődés.)

□ □ □

Akasztón, a szövetkezet vadonatúj székházában Dolezsál Ferenc elnökkel arról beszélgetünk,

hogy miért „kifizetődő” dolog a könyvtár támogatása.

— Mielőtt a szövetkezethez jöttem, kilenc évig tanácselnök voltam Akasztón — mondja. — A saját „bőrömön” tapasztaltam, mit jelent a garasoskodás, menynyire visszahúzza a közművelődés szekérét a lehetőségek szegénysége. Meg azt is, milyen érzés eredménytelenül kilincselni; mert én bizony nem kaptam a szövetkezettől segítséget. Amikor azután ide kerültem, úgy döntöttünk a vezetőséggel és tagsággal, . hogy évi 100 ezer forintot juttatunk a községnek, amelyet az iskola, a sport, a művelődési ház, a könyvtár és egyéb kulturális tevékenység támogatására kell felhasználni.

— No, nem éppen önzetlenül adjuk mi ezt a pénzt — folytatja az elnök. — A művelődési házba jórészt a mi gyerekeink és felnőttjeink járnak, a Repülj páva körben a mi dolgozóink énekelnek, a könyvtár olvasóinak nyolcvan százaléka a mi tagunk. Így hát szinte magunknak vesszük a könyveket.

— Tavaly óta új rendelkezések szabályozzák a kulturális kiadásokat. Mit jelentett ez Akasztón?

— Valóban, 1976-tól kicsit bonyolultabb a helyzet. Addig a támogatásainkat a szociális és kulturális alapból vettük le. Az új rendelkezések értelmében az átutalások kihatnak a részesedési alapra is.

— Ez viszont közvetlenül érinti a dolgozókat. Mit szól hozzá a tagság?

• A helybeli szövetkezet által

támogatott akasztói községi könyvtárban Ízléses környezet és sok-sok könyv várja a fiatalokat.

• Némethné Rátkai Margit könyvtáros, akinek nincs gondja a vásárlások anyagi fedezetével.

(Pásztor

Zoltán

felvételei.)

— A közgyűlésen félreérthetetlenül megmondtuk, hogy ezentúl bizonyos mértékig a nyereséget csökkentik a kultúrára juttatott összegek. Mégsem szól ellene senki. Persze nem ilyen könnyű dolog ez, elég sokat kell agitálni, hogy az emberek megértsék: nemcsak az a jövedelem, ami a borítékba kerül. A közgyűlés előtt a brigádértekezleteken magyaráztuk az új helyzetet.

— A könyvtárnál maradva, vannak-e kívánságaik a támogatás felhasználásával kapcsolatban?

— Kéréseink a szakkönyvekre vonatkoznak, másba nem szólunk bele. Az ágazatok szakemberei tájékoztatják a könyvtárost: milyen szakmai kiadványokra van szükség. Megjegyzem, hogy a tudományos kiadványokat mi magunk vesszük meg. Könyvtári vásárlásra azokat javasoljuk, amelyek népszerű szinten íródtak.

□ □ □

Miközben az elnök kikísér, végigmutat az új épület már berendezett szobáinak ízléses bútorzatán. — Az is igaz, hogy van miből adnunk — magyarázza. — Nem lenne erkölcsös, ha miközben más téren gyarapodunk, s előrelépünk, éppen a kultúrától vonnánk meg a pénzt ilyen vagy olyan hivatkozással...

Dolezsál Ferenc érvelését hallgatva arra gondolok: bizony akad még szövetkezet, üzem, ahol megfogadhatnák az akasztói gondolatokat.

Sz. L. A.

(22.) Mert ez egy drága asszony. Mindig itt a fogmosópohár a gőzölgő vízzel, keresztben a tetején a fogkefe, rányomva a fogkrém ... Anyu pihenhetne hétig, hiszen csak nyolckor áll a pult mögé a drogériában, mégis háromnegyed ötkor kel, kizárólag az ő kislánya miatt, mert apu meg a fiúk ellátják magukat, különben is mindegyik a gyárban reggelizik, az egész családból csak ő kap meleg reggelit anyutól meg tízórait, a szálban irigylik is a lányok, hogy anyu ennyire elkényezteti...

Kiköpte szájából a habot, lemosta a fogkefét, minden csak két mozdulat, a fésülködés mondjuk tíz, az is mázli, hogy a haja magától is rendesen áll, elég néhányszor ^égiggereblyézpi e fésűvel, és már kaphatja is a ruháját.

— Fordulj meg — nézett végig rajta az asszony. Végiggombolta hátul a ruha nyílását. — Lassan idd a kakaót, kerek öt perced van rá.

— Igenis, értettem — perdült rá a hokedlire, és hunyorított. Apu konyhakapitánynak titulálja anyut, és ebben igaza is van, mert a háztartásban mindennek" úgy kell mennie, ahogy az öreglány diktálja.

Sűrű kakaó, kár, hogy nem mindennap ezt kap, minden kortyot külön lehet élvezni, tisztára csokoládéíze van.

— Megfelel?

— Oltárig.

Megállt a kezében a pohár. Megint elkésett... Oldalt hajolt, hogy az ablaküvegen át tovább lássa Bélát, de a fiú már eltűnt a kapualjban.. Megint nem mehetnek együtt a villamosig. De legalább moziba eljött már... Addig volt jó, amíg Béla katona volt. Addig sikerült elhitetnie magával néha, hogy nem is érdekli, és bírt magával még aztán is egy ideig, hogy Béla leszerelt. Kati az oka, hogy megint megkeveredett az agya. Vagy inkább ő maga. Ha nem mutatja meg Katinak, hogy ez a srác ott lakik az udvarunkban, (s ha Kati nem bámul a fiú után, mint a borjú, és ha nem mondja, hogy frankón tudná csípni, mert irtó jóképű fej, hát igen, ha nem jött volna így össze minden ...

Bosszúsan tette le, csaknem odacsapta az asztalra a kakaós bögrét. Az utolsó kortyokra oda se tudott figyelni, miatta nem tudott odafigyelni. És már indulnia is kell...

Negyedik fejezet *

Leilei felvette a telefonkagylót, és kicsengetett a titkárságra. Onnan Ágnes fátyolos hangja szólt bele a készülékbe:

— Tessék parancsolni.

Alázatos, készséges minden

szava, az egész félszeg lénye maga a megtestesült hála, hogy amikor Judit idekerült, nem esett ki a titkárságról, s ha nem is az első titkárnő már, mégsem csúszott le valamelyik osztályra.

— Judit hol van?

— Rögtön itt lesz. Átöltözik.

— Ha elkészül, jöjjön be — tette helyére a kagylót Lellei.

Judit átöltözik... Igen, mert Judit úgy fest az utcán, mint egy divatcég reklámja. Ha szerét ejtheti, hangoztatja, de senki sem hiszi el neki, hogy maga varrja ezeket a legújabb divat szerint összeravaszkodott ruhákat. Amint beér, elvonul a titkárságról nyíló kisebb szobába — ahol egyébként csak Toncsi néni tanyázik a két kávéfőző, a oorcelán készlet meg a metszett üvegszerviz társaságában —, az ajtó becsukódik, a feltűnő utcai ruha fogasra kerül, s Judit átalakul fehér blúzos-fekete szoknyás csinosan egyszerű titkárnővé. Amikor Dorogi egy értekezlet közben megjegyezte, hogy szívesen jelen lenne minden reggel ennél az átalakulásnál, az INVESTCOOP egész vezérkara vigyorgott vagy nevetett, s az izgatottan felcsillanó szemek arról árulkodtak, hogy mindegyik elképzeli Juditot, amint áttetsző kombinéjában...

Leilei hátradőlt a széken. Marhaság. Kiszáradt a szája. Jobban tette volna, ha a minisztériumi leépítéskor nem egy ilyen szexuális vörös macskát vesz ide, hanem valami száraz vénkisasz- szonyt. Természetes vörös a haja, barnába hajlóan vörös, és ha nem blúz, hanem ujjatlan puß- ver van rajta, egy-egy pillanatban észre lehet venni, hogy a hóna alatt is ilyen vörös a kurta, selymes szőrzet. Hányszor végiggondolta már —, s mindahányszor ugyanígy kiszáradt a szája —, hogy ha legalább egyszer merné venni a bátorságot, hogy kipróbálja Judit ideges, hajlékony testét, és mindannyiszor káromkodni lett volna kedve az öningerlő hülyesége miatt. Dorogi talán tudna beszélni róla, hogyan vonaglik az ágyban ez a nő. Ha kipróbálta, legalább lesz majd miről fantáziálnia a börtön- priccsen ...

Látta, hogy mozdul a kilincs. Gyors mozdulattal az íróasztala fölé hajolt.

— Jó reggel kívánok — köszönt rá Judit. Odasietett az íróasztalhoz, s megállt előtte, köny- nyed tartással, de feszes felsőtesttel.

— Jó reggel — nézett fel Lellei. Egyszer kipróbálni... Ha meg merné engedni magának ezt a kalandot... Ha nem jutna azonnal eszébe az is, hogy számoljon a következményekkel, hiszen vagy a nők fecsegése miatt pattan ki minden liezon, vagy

azért, mert ha egy vállalatnál akár magasabb, akár alacsonyabb szinten viszonyok szövődnek, az emberek valami titokzatos hetedik érzékkel pillanatok alatt kiszúrják. És ha egyszer elindul a pletyka... — Nézzük a mai napot, kérem.

— Becker odakint várakozik — lépett egészen az asztal elé Ju- dit.

— Majd ha végeztünk. Fél tízre kéretem Juhászt a Hydroleine- iratokkal.

Judit kinyitotta a saját határidőnaplóját:

— Tízre jönnek a Beruházási Banktól.

— Addigra végzek Juhásszal. Ha megjönnek a banktól az elvtársak, a kávé mellé adjanak fel szendvicset, meg kekszet is, legutóbb az egyik panaszkodott, hogy savtúltengése van ...

— Erről jut eszembe — hajolt az íróasztal fölé a nő, és ceruzája hegyével rábökött Leilei naptárán a 13 órára — Smocker- rel fog ebédelni az Astoriában. Ott állítják össze az étrendet, vagy rendeljem meg előre telefonon az ebédjüket?

Keze, néhány centire volt Leilei ujjaitól. A parfümje hasonló az Erikáéhoz, csak valamivel édeskésebb.

— Kivételesen én leszek Smoc- ker vendége. — Hallotta, hogy rekedt a hangja. — Ügy látszik, most mi vagyunk fontosak az ő cégének, nem fordítva, mint eddig. — Mégsem állhatta meg, hogy legalább oda ne pillantson Judit blúza nyílására. Elkésett,

Judit már kiegyenesedett. Nem baj, jobb így. — Megkaptuk már, hogy állnak a bécsi tőzsdén Smockerék részvényei — Doroginak ez volt az utolsó ötlete: nem árt, ha utánanéznek Smockerék árfolyamának.

Judit az íróasztalra mutatót ceruzája hegyével:

— Tegnap beadtam, eltette a többi jelentés közé.

— Persze. Rendben van, végeztünk is. Beeresztheti Beckert.

Az ablakon beáradó sugarak átvilágítottak Judit vékony szoknyáján, s kirajzolták a combjai Aronalát, amint minden lépésnél elváltak egymástól, amíg az ajtó közelében túl nem jutott az ablak széles fénynyalábján.

— Küldjön be egy pohár hideg szódát — szólt a nő után Lellei. — Coca-Cola is lehet.

Ravasz kis kurva. Senki nem várja délután az épület előtt, még az öreg, Bernát sem tudta, mi a helyzet Judittal, ami annyit jelenet, hogy a nyolc sofőr közül egy sem látta még férfival, se itt a kapu előtt, se másutt, a városban.

Az ajtón Becker oldalazott be, hóna alatt a dossziéjával. Jobb tenyerén a Coca-Colás poharat egyensúlyozta kistányéron.

— Szervusz, Lellei elvtárs.

— Szervusz. Miféle vircsaftezt? — Lellei tréfás-bosszúsra formálta a hangját. — Veled küldik be?

— Én mondtam Juditkának, hogy szívesen behozom.

(Folytatjuk) j

• Ez a fél gyufás- doboznyi, nyolcsávos magnetofonfej annyit ér, mint egy

korszerű, komplett sztereo magnetofon — mutatja Rudas! Károly.

(Tóth Sándor felvétele.)

Könyvek és vásárlók Akasztón