Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

1977. május 7. • PETŐFI NÉPE • 3 VILÁGHÍRŰ TUDÓS, VILÁGJÁRÓ RIPORTER JÁNOSHALMÁN Hol jártál édes fiam? • Vendégségben, otthon: dr. Glied Károly, dr. Lakó György akadé­mikus, dr. Rapcsányi László. (Méhesi Éva felvétele.) Mit csináltál a nagyvilágban, jól sáfárkodtál-e a szülőhelytől kapott útravalóval, miként nö­velted a nagyközség jóhírét; ezt kérdezte a napokban háromszáz ember Jánoshalmán, a hajdani mezőváros két jelesétől. A messzire szakadt akadémikus és a riporter az első hívó szóra hazasietett, hogy találkozzék a szülőfaluval. Elfoglalt emberek mindketten, mégis rögtön igent mondtak a nagyközségi tanács, a Radnóti Miklós Gimnázium, a könyvtár és a művelődési ház közös rendezvényére invitáló le­vélre. Jártak ők természetesen, sok­szor Jánoshalmán, meg-megláto- gatták a rokonokat, találkoztak sokakkal, de ez az alkalom egé­szen más volt. No, nern a for­maságok miatt. A hivatalos kül­sőségek is azt a szeretet tanúsí­tották, amivel ez a szépen gya­rapodó nagyközség fogadta az onnan elszármazott két közéleti személyiséget. A művelődési ház zsúfolásig megtelt nagytermében dr. Jeneiné Pati-Nagy Sarolta tanácselnök­helyettes, gimnáziumi igazgató köszöntötte a Sokszemközt ven­dégeit. Találó, pontos mondatok­kal mutatta be a finn-ugor ösz- szehasonlító nyelvészet kimagasló egyéniségét dr. Lakó György tan­székvezető egyetemi tanárt, dr. Rapcsányi Lászlót, a rádió és te­levízió főmunkatársát és az őket kísérő dr. Glied Károlyt, a me­gyei tanács elnökhelyettesét, „földinket”. □ □ □ Két nyolcvan éves néni ült mögöttem. A késői időpontra és korukra való tekintettel arra kérték ismerősüket, hogy a ta­lálkozó megkezdése után fél órá­val jöjjön értük gépkocsival. Az. autótulajdonos a megbeszélt idő­ben megérkezett, de annyira megfogta a terem hangulata, hogy szinte megfeledkezett jöve­tele céljáról. Az ajtóban szoron­gott más odazsúfoltakkal! Hirte­len eszébe jutott, hogy milyen feladat vár rá, intett, a két né­ninek, „itt vagyok, mehetünk". Persze, hogy észrevették a köz­lést, persze, hogy tudták, miről van szó, mégis moccanatlan ül­tek tovább. Miért szaporítsam a szót. mind­hárman ottmaradtak, amíg a gimnázium KISZ-íiataljai aján-'* dókkal kedveskedtek a meghatott vendégeknek. Már lassan kiürült a terem, amikor a kedves nénik megszoríthatták .Lacim" és György kezét. Megnyugodva, bol­dogan tértek haza. □ □ □ Mindenki kapott valamit. A hallgatóság szellemes, érdekes és tanulságos ismereteket egy tudós pályakezdéséről, a skandináv or­szágokban szerzett élményekből. A tudós professzor, a közvetlen előadó ügyesen csoportosította hazai és külföldi tapasztalatait. Fölidézte például azt az iskolát, amelyben húga, a jánoshalmiak köztiszteletnek örvendő Erzsi né­nije egy évtizedig tanított. A ki­szemelt istállóban alig fértek el a gyerekek. A ház tulajdonosa trahomás volt, a szennyvíz a kútba csöpögött... Az északi sarkkörön túl már 1930-ban járt egy olyan iskolában, ahová autó­busz vitte a gyerekeket, akik üvegfalú műhelycsarnokban ügyeskedtek, tanulták a szerszá­mok használatát. A tankönyve­ket az állam vásárolta és az is­kola fürdőjében legalább hetente egyszer tisztálkodhattak a gyere­kek. Ilyen körülmények között érthető, hogy az elmúlt évtized egyik nagy szenzációjának tartot­ták egy analfabéta felfedezését. Szólt a finnek, s a magyarok baráti kapcsolatairól, elmondta, hogy számontartják hazánkat, örülnek fejlődésünknek. □ □ □ Megkérdezték dr. Rapcsányi Lászlótól, hogy mit köszönhet Jánoshalmának. „Itt tanultam meg a fizikai munka határtalan tiszteletét. Mindig olyan, embe­rek között éltem, ahol az volt a természetes, hogy valakinek kér­ges a tenyere. Innen hoztam ezt a kevert etnikumú vidéket jel­lemző jó kedélyt és innen a ha­tártalan szívósságot, koaokságot, meg talán komiszságot, hogy nem adják föl a vállalt ügyeket. Innen való az újságírói pályán nélkülözhetetlen kíváncsiság, hi­szen a jánoshalmi kerítéseken ma is iapulnak kallantyús ku­kucskálók. Julis néni innen fi­gyelte, hogy meddig beszélget az utca végén a Maris néni. És ha már itt tartunk. Borzasztó büsz­ke lettem, amikor dr. Kórsai Fe­renc és Trillsam Márton bemu­tatta az iskolamúzeumot. Itt jöt­tem rá, hogy milyen fontos tör­ténelmi területen jártam hosszú ideig. Tudomást szereztem Fe­renc barátomtól, hogy a Rigó ut-' ca közelében is kerültek elő szarmata és jazig leletek. 4 Óhatatlanul szóba kerültek a község örömei, gondjai, orszá­gos ügyek. A délutáni közös falu­járás során figyeltem dr. Glied Károlyt. Időnként mintha magá­val beszélt volna, mintha bic­centett volna helyeslése jeléül. Valahogy ezt akartuk, így kép­zeltük, ezt fejezték ki ezek a rá- biccentések. □ □ □ Elégedettek lehetnek azok a vezetők, akik részesei ilyen telje­sítményeknek. • , De elégedettek lehetünk-e né­pünk történeti tudatával. Ha nem tudjuk megteremteni a tudati folytonosságot, olyanokká válunk, mint az az ember, aki elfelejtette gyerekkorát. Ezért is vallom, a tisztességesen végzett, h mások hasznát és saját örömünket szol­gáló munka szépségét és ezért ösztönzőm magamat és másokat a mindig több tudásra. Hazánkban a könyvtár, az iskola, a művelő­dési ház ennek a művelődésnek a kohója és forrása. Láttuk Já­noshalmán a kultúra ügyét lelkes és hozzáértő emberek vigyázzák. És itt van a Szocialista brigád- mozgalom. Elképesztő, bámulatos eredményeket teremt. Egy,közös, a fizikai munkát együtt végző .társaságnak nem feladata, ' hogy szellemi dolgokban kiváló legyen. Egymásra való ráhatással mégis sokat gyarapodtak, mert meg tudták teremteni a tanulás han­gulatát, az érdeklődés hangula­tát. / Helybeli ismerőseimtől tudom, hogy a HÓDIKÖT jánoshalmi részlegénél, a Bácska KTSZ-ben dolgozó szocialista brigádok tag­jai közül sokan ott voltak a ki­tűnően sikerült találkozón. Sűrűn beszélünk a szocialista hazafiságra nevelésről, a szellemi értékek hasznosításáról, Jánoshal­mán e két feladat összekapcso­lásáról. Heltai Nándor KISZ-védnökségek, társadalmi munkaakciók a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban Könyvek „randevúja” Egy első kiadású Mikszáth-kö- let, egy Márai Sándor regény, meg egy Móricz-novelláskötet, s egy 1930 után kiadott lexikon ta­lálkozik egymással. „Randevút" ad egymásnak egy A. Miller drá­makötet, egy zöldségtermesztési szakkönyv és Veres Péter egyik ifjúkori műve. S ezzel még nem teljes a felsorolás. Hogy is lehet­ne az? Hiszen azokat a mü­veket. amelyek hétfőn és kedden Baján egybegyűlnek, aligha le­hetne felsorolni és érdemben méltatni. A Kodály Zoltán nevét viselő kecskeméti könyvesbolt: a. zene­műbolt és antikvárium a tava­lyihoz hasonlóan az idén szintén megrendezik a bajai régi köny­vek vásárát. Május 9-én és 10-én reggel nyolctól délután négy órá­ig várják az antikvárbolt dolgo­zói azokat, akik vagy eladni, vagy pedig vásárolni akarnak, az alkalomnak megfelelően. Remél­hető, hogy az következik be is­mét, ami tavaly: akkor összesen több mint harmincezer forintos forgalmat bonyolítottak le két nap alatt. A várakozásoknak megfelelően nyilván ismét a könyvbarátok ünnepe lesz ez a vásár Baján az Ady Endre könyvtárban és a Tóth Kálmán könyvesboltban. V. M. A II. tiszai vízlépcső és öntöző- rendszer felett vállalt KlSZ-véd- nökség 1977-re is -jelentős felada­tokat/tartogat: a fő teendő a kis- , .körei főmű második ütemének megvalósítása, a hullámtéri duz­zasztómű 1978-ban való átadása. Megoldásra vár a nagykunsági öntöző főcsatorna harmadik sza­kaszának kiépítése, a hajdúhátsá- gi, a décsfazekas-zugi, a taktakö- zi és a Szamos menti főmű meg­építése. továbbá a hajdúnánási,’a taktaközi, a tarcali és a gáva— vencsellői öntözőfürt kialakítása. A mezőgazdasági KlSZ-szerve- zetek ebben az esztendőben ta­pasztalatcseréken, kiránduláso­kon ismertetik meg a fiatalokat a létrehozott öntözéses modell- gazdaságok eredményeivel, s az üzemek és szövetkezetek KISZ- szervezeteinek védnökségi mun­kájával. A húsprogram felett vállalt KISZ-védnökségben a termelő- szövetkezetek és az, állami gazda­ságok KISZ-szervezetei azzal bíz­ták meg tagjaikat: mutassanak példát az állatállomány fejlesz­tésében, a tejtermelés növelé­sében, a szükséges szálas takar­mány biztosításában, a szaksze­rű takarmányozás megvalósításá­ban. A húsipari és a tejipari vál­lalatok KISZ-szervezetei sok he­lyen védnökségi szerződést köt­nek a tervező és a beruházó vál­lalatok KISZ-szervezeteivel. KÍSZ-védnökséggel épül a Gyiílai Húskombinát. A védnök­ségi munka kiterjesztésére to­vábbi lehetőség nyílik a szek­szárdi és a bajai húskombinát, a tatabányai húsüzem építése, vala­mint több húsüzem — a szolnoki és a kaposvári — rekonstrukció­ja révén. A ’mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar és az erdőgazdaság idei cél­jainak elérése érdekében helyi társadalmi munkaakciókat kom­munista műszakokat is szervez­nek. A falun élő fiatalok szűkebb környezetük szépítéséhez újabb bölcsődék, óvodák, iskolák, ifjú­sági klubok és sportpályák épí­téséhez ebben az évben is ön­zetlen munkával járulnak hozzá. Csakúgy, mint a környezet meg­óvásához, amelynek új munka­formája, lesz a lakóterületi ra­darcsoportok megalakítása. A vál­lalkozó fiatalok környezet- és vizminőségvédelmi őrjáratokat szerveznek, részt vesznek a ' mű­emlékvédelemben, ellátnak kör­nyezetvédelmi tennivalókat. (MTI) Nem számolnak a következményekkel Május elejét írjuk, ám az idő rácáfolt a naptárra, ugyanis nyá­ri meleg tombol az egész ország­ban. Ilyen tájban a városok szé­lén, a főútvonalak kivezető sza­kaszain a nap minden órájában látni fiatal fiúkat és lányokat, idősebbeket egyenként, vagy cso­portosan, akik kézzel integetve próbálják megállítani a személy- és tehergépkocsikat, hogy in­gyen, gyorsan jussanak el cél­jukhoz. A tanultabbak már táb­lával is rendelkeznek, amelyre ráírják utazásuk állomását. A stoputazást, közismertebb nevén a stopolást” nálunk nem tiltja a törvény, de nem is ösztönzünk egyetlen gépjárművezetőt sem ar­ra, hogy ilyen alkalmi utast fel­vegyen járművére. Ennek a — talán máshol népszerű és elter­jedt utazási formának — „stopo- íásnak” rendkívül sok veszélye van akár az utas, akár a jármű­vezető szempontjából * ön Milyen veszélyekre gondolunk, miért óvjuk a gépiárművezető- ket? Aki sokat utazik, s egyedül ül a személvgépkocsiban. vagy a tehergépkocsi vezetőfülkéjében, unalmasnak, egyhangúnak talál­ja az utat. Márcsak azért is fel­veszi az út szélén inteeetőt — a rendőrségen erre hivatkoznak —, hogy ne unatkozzék. A stoputas- tól azonban eevik járművezető sem kér személyi igazolványt, általáhan elhiszi azt. amit az „utas” mond. A ..stopos” lehet körözött bűnöző, akit a rendőr­ség üldöz, s ilyen módon pró­bálja elkerülni az ellenőrzést. Tudunk olyan esetről is, amikor csinos fiatal lány, meglehetősen kacéran öltözve állította meg a magányos személygépkocsiveze­tőt, s amikor már az autó állt, a lány társaságában levő férfiak leütötték a vezetőt, majd ellop­ták a gépkocsit, amit a határoh tartóztattak fel. Akad olyan pél­da is —, s ezt nem minden gép­kocsivezető tudja —, hogy a gép­kocsi, amely stoputast szállít, ka­rambolozik, ütközik, s az utas megsérül. Ebben az esetben a gépkocsivezetőt, aki talán utas híján néhány horzsolással meg­úszta volna, veszélyeztetésért fe­lelősségre vonják. A járművezetőket fenyegető ve­szélyek közül még számtalant le­hetne felsorolni, a menetközbeni rablást, apróbb tolvajlást, a jár­mű belső terében okozott gon­datlan löngálást, a gépkocsixeze- tő figyelmének elterelését, leita- tasát. ..... Szeretnénk leszögezni, hogy a „stoposok" többsége nem bűnöző, s. nem rossz szándék állítja ki az út szélére. Nem is a pénztelen­ség az, amely rákényszerítené ezekét a fiatalokat hogy utat, szállítóeszközt kunyeráljanak, kolduljanak. (Mert mi más, ha nem koldulás az ilyen útszéli, né­ha összetett kézzel mutatott kö­nyörgés.) A fiatalok általában rendelkeznek az utazáshoz szük­séges pénzösszeggel, csupán meg akarják takarítani, vagy éppen mpsra költeni. Ezek a fiatalok azonban nem tudják, nem is kép­zelik, mennyi veszély leselkedik rájuk. Tavaly történt, hogy két fiatal lány csupán néhány kilo­méterre fekvő községbe akart utazni, s a személygépkocsiban utazó két férfi fel is vette őket A két lányon erőszakot követtek el. sőt még bántalmazták is őket. Tudunk olyan esetről, amikor az utasként felkérezdkedő fiatal nőt, m«$t nem volt hajlandó eleget tenni a gépkocsivezető óhajának, kidobta a kocsiból. Nem történik feljelentés, mégis köztudott, hogy a stoppal utazó lányok választ­hatnak a nem kívánt kapcsolat, vagy az arculesapások között. Sajnos, példákat még lehetne to­vább sorolni, de úgy véljük, szük­ségtelen. Talán még egyetlen sű­rűn előforduló esettel foglalkoz­nánk: a stoppal utazót is érheti baleset, sérültje, vagy áldozata lehet a közlekedési balesetnek. A nyár elején tartunk: s a fia­talok merészségből, vagányságból, vagy ki tudja miért, még ma is szívesen vállalkoznak erre a tel­jesen bizonytalan kimenetelű utazásra,: \Ha'ngsúÍyoznr szeret­nénk, nálunk, Magyarországon a stoputazás nem tilos, nem ütközik sem törvénybe, sem szabályok­ba. Ám mint fentebb már vá­zoltak. rendkívül, sok veszélyt rejt magában akár a gépkocsive­zető, akár az utas vonatkozásán ban. Szerencsére a közlekedés nem drága, minden fiatalnak, idősnek egyaránt van annyi pén­ze, ideje, hogy kényelmesen, biz­tonságban elérje úticélját. Gémes Gábor TURISTAKÉNT A BÜKK-FENNSÍKON (3.) Bánkút A Bük második legmagasabb hegye, a Bálvány mellett levő Bánkútra már csak azért is ér­demes felkapaszkodni, mert hi­hetetlen, Jókai vagy Krúdy re­génybe illő történeteket hallani, amelyek valódisága bánt talán maga a mesélő is kétkedéssel vi­seltetik. Merthogy két gróf — Pallavicini és Vichy — birtoka határán volt egykoron Bánkút közepe. A két főrangú — az ak­kori korok divatja szerint — ép­penséggel nem volt" jó viszony­ban egymással. Személyzetük is tudatában volt ennek, s így Vichy erdésze egy alkalommal öröm­mel vittet ura elé azt a vándort, kire a határon lelt rá. — Itt a turistáknak mindig szabad bejá­rata vagyon — mondotta volt ál­lítólag őgrófsága — mert a sza­bad levegőn való tartózkodása után jobban megven neki a munka. — Mikor Pallavicini rö­viddel eztán poggyászaival Al- bionba távozott, Vichy maga mel­lé vette Mihály nevezetű embe­rét, a birtok "Határára állította, s egy másik szolgájával kört vo­natott köréje. Hazatértekor Pal­lavicini egy új házat talált a ha­táron, a mai bánkúti turistaház elődjét. így volt-e tényleg, nem tudni, de az bizonyos, hogy embert — férfit! — kívánó munka lehetett az orom tetejére úttalan utakon felcipelni az építőanyagot (már ami nem volt helyben.) — Férjem hozta az első téglá­kat — tájékoztat bennünket özv. Lopatovszky Alajosné, foglalko­zására nézve nyugdíjas, életkorát tekintve hatvannyolc éves, ille­tőségét firtatva ómassai lakos. — Régente erre jártak a szénégetők. Meg mindenféle más emberek is. Amikor leégett a turistaház, fel­húztak rá a felújításkor még egy emeletet. A diósgyőri turisták se­gédkeztek az építkezésben, hátizsá­kokban hordták fel a téglát, víz van a helyszínen, s csinálták amit lehetett, amit kellett. Jelenleg tizenegy szobát tud­nak kiadni a turistáknak, a fel­osztás után a Panoráma, az eg­riek vendéglátó vállalata vette á{ az épületet. A szállás olcsó, a kétágyas, szobák dí.i^ éjszakán­ként és személyenként 25, a töb­bieké 20 forint. Papp Antal ve­zető azt 'mondja, hogy 75—80 százalékos a kihasználtság, télen szinte lehetetlen helyet kapni. A síegyesületek hónapokkal előre lefoglalózzák a szobákat. Azóta, mióta autóval is megközelíthető, még népszerűbb lett. S méein- kább az lesz, mert kész az ötö­dik sípálya is. A turistaházhoz tartozó étte­rem — ki tudja miért — másod- osztályú. Ez már-már horribilis ételárakat jelent, amit alapvető ellátási hiányosságok egészítenek ki. Ottlétünk egy hete alatt csak kenyeret, meg egyfajta húst hoz­tak a szállítók, ami ötféle — majdnem harminc forintos — frissensüiv. ’ eredményezett. Má­sodosztályú helytől • szokatlan módon a sültburgonyát főzve- sütve szolgálják feL Előbb meg­főzik, lehántják a haját, s csak • özv. Lopatovszky Alajosnc, akinek a férje az első téglákat hozta a szállóhoz. aztán forgatják meg a forró olaj­ban. Nyilván azért, mert így ke­vesebb a veszteség ... Vizet a völgyben levő erdészház melletti csurgóról szállíthattunk bádog­kannákban, ugyanis a forrás — a Bánkút — valahol ereszt. A közelben van a másfél éve — 1975. szeptember 29-én — fel­tárt, jellemző kőzetéről Diabáz- nak keresztelt barlang, ahonnan lehetséges volna vizet. szerezni. Diabáz ... Kürtők, sziklák, csepp­kövek sorakoznak 70 méterre a felszín alatt; ahová pedig az or­szág egyik legszűkebb barlang- folyosóján lehet lejutni.- Forrása tavasszal 100—150 liternyi vizet is szállít percenként. A Bálvány orma 956 méterével a Bükk második legmagasabb csúcsa, de tulajdonképpen a leg­magasabb, ha a 18 méteres, 1949-ben emelt Petőfi kilátót is hozzászámítjuk. Szép időben észak felé pásztázva az Alacsony- és Magas-Tátra vonulatai is ki­vehetők. A kilátót egyébként több okból is érdemes felemlíte­ni. Nagyon stabil, fémből való, emellett a táj ingyen szemlélhe­tő belőle. Ez nem általános, a soproni (ennél gyatrább) a mát­rai Sástó vagy a nagyvillámi ki­látó csak pénzért vehető igénybe. Bánkút központi hely a Bükk- fennsíkon — vagy ahogy a szak­emberek mondják; a Bükk-pla- tón — szinte valamennyi turista­út érinti. , Vasárnaponként szá­mos autó erőlködik fel a föld­úton, és számos gyalogos turista szusszan egyet hátizsákját vállá­ról leoldván. A környéken vad­macska, vaddisznó, őz és mókus riad fel az emberi hangokra, és húzódik egyre beljebb, a még nem teljesen ismert sűrűségekbe. Lent a völgyben az erdészházban fris­sen fejt, jó zsíros tejet kapni, s ott a síelők téli melegedője is. A kis helyiségben staniclikben vár fogyasztásra a citrompótló, a teafű, amely áruk értékét becslés alapján kell belehelyezni az e célból ott álló becsületkasszába. A magánturisták, akik nagyapá­iktól örökölt hátizsákkal, recés talpú cipőkben, természetszínű öltözékben járják a hegyeket, mondják, egyre fogyóban van­nak. A jóslások szerint a .társas- utazásoké a jövő, amelyek ké­nyelmes autóbuszokból tétetnek. Bánkút darab ideig állja még a tömegek ostromát, kérdés, med­dig. Nem az a baj, ha sokan ve­szik birtokba a természet itt bő­ven fellelhető értékeit, hanem az az aggasztó, hogy mind többen érkeznek füstölgő gépkocsikon, s teszik így is tönkre a páratlan, mindenképpen őrzésre méltó ter­mészeti környezetet. Ba'lai József • Megbújik a fenyők között az erdészház. 9 A turistaház

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom