Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

1977. május 1. • PETŐFI NÉPE • 5 A képviselő hétköznapjai Az országgyűlési képviselők rendszeresen meghívnak választóik közül egy-két vendé­get a parlamenti ülésszakokra. Angyal János képviselő legutóbb első tanítónőjének, Mat- kovics Erzsébetnek mutatta meg a T. Ház termeit, folyosóit. A szünetekben sok min­denről beszélgettek, szóba kerültek a tisza- kécskei közös ismerősök, pedagógusok, diá­kok. a pereghalmi, meg a többi külterületi iskola egykori tanulói is, akik közül jó né- hányan főiskolát, egyetemet végeztek, s most szülőfalujukban, Tiszakécskén dolgoznak. Angyal János sem lett hűtlen Tiszakécs- kéhez. Érettségi, majd a szegedi egyetem bölcsészkarának elvégzése után hazament dolgozni. Három évig a székhalmi külterületi iskolában tanított, aztán a nagyközség mű­velődési házának vezetője lett, s 1974-től a kécskei általános iskola és gimnázium igaz­gatója. • — Megoldást azért kell találni. (Méhesi Éva felvétele.) — Mint sokan mások, én is ter­mészetesnek tartottam, hogy az. egyetemi évek után nekem itt, Tiszakécskén van a helyem — mondja magyarázólag. — Meg­őriztük a régi jó hagyományt, s most is a szülőhely szeretetére neveljük a fiatalokat. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy a nagyközség lélekszáma évről ívre növekszik. Jelenleg 13 ez­ren élnek Tiszakécskén. A lakosságnak több mint a fele az iparban dolgozik. A Vegyimű­veket Építő és Szerelő Vállalat gyáregysége nyolcszáz, a RE­MIX Rádiótechnikai Vállalat he­lyi üzeme több mint félezer munkást foglalkoztat. Egyre je­lentősebb az üdítőital-gyártás is. A budapesti Likőripari Vállalat kecskéi üzemében három-négy év múlva évente 1 milliárd forint értékű termelési értéket állítanak elő. Már most is ez az üzem lát­ja el Bács-Kiskun, Csongrád és Szolnok megye boltjait üdítő ital­lal. — Az elmúlt években jelentős eredményeket értünk el a telepü­lésfejlesztésben. Tavaly tíz új ál­talános iskolai tanterem készült el. November 7-e tiszteletére ad­ták át rendeltetésének a mind­össze nyolc hónap alatt létreho­zott 540 négyzetméter alapterüle­tű tornacsarnokot a gimnázium­ban. Több tucatnyi új lakásba költözhettek a kécskei családok. Befejeztük a tanyavillamosítási programunkat. Óbögön nemrég gázcseretelep nyílt. — 1971 óta vagyok Tiszakécske. Ál pár, Lakítelek, Nyárlőriric, Laszlófalva országgyűlési képvise­lője. Emlékszem, a 70-es évek elején a különböző szintű tanács­kozásokon gyakran elhangzott a Tisza menti zöldségtermesztési program megvalósítása. Ezt saj­nos, azóta sem tűzték napirend­re. A tájegység pedig minden eh­hez szükséges feltétellel rendelke­zik. A hajtatáshoz van termálvi­zünk, a szabadföldi öntözéshez pedig itt van a folyóvíz. Vélemé­nyem szerint a zöldségellátás ér­dekében feltétlenül meg kellene valósítani a népgazdasági viszony­latban is nagyon hasznos elkép­zelést. — Az előbb említette a kécskei termálvíz, s a folyó jelentőségét. Hogyan hasznosítják a természeti adottságaikat? — Természetesen nem verse­nyezhetünk a Dunántúl, vagy az északi hegyvidék szépségeivel. Mindenesetre ennek a területnek is van értéke. A Tőserdő, a kécs­kei termálvíz, a folyóvíz, a Tisza- parti erdő jó lehetőséget ad a pi­henésre, felüdülésre. Sajnos, az idegenforgalmi hivatal program­jaiban csak elvétve . szerepelünk. Az is bizonyos, hogy a turisták fogadásához szálloda, több étte­rem, művelődési, szórakozási le­hetőség, jó közlekedés szükséges. Egyelőre hiányoznak a feltételek, de ha a tájegységbe tartozó köz­ségek összefognak, közös terv alapján dolgoznak ennek érdeké­ben, véleményem szerint néhány év alatt nagy eredményeket tud­nánk elérni. A nyári hónapokban a Tisza-parti szabadtéri színpa­don kulturális napokat lehetne rendezni. Művésztábor kialakítása sem megoldhatatlan. Közös ösz- szefogással bizonyára hamarabb elkészülne az e célra tervbe vett épület képzőművészeti kiállító te­remmé, könyvtárrá való átalakí­tása is. Minderről gyakran beszé­lek a nagygyűléseken, tanácsko­zásokon, fogadónapjaimon. — Mikor tart fogadónapokat? — Tiszakécskén a gimnázium­ban, mindennap reggel 7 órától délután 5-ig bárki megtalál. A többi község lakóival is jó a kapcsolatom, évente többször is találkozom velük, fogadónapokat is tartok, de terveim között sze­repel, hogy a jövőben még rend­szeresebben felkeresem őket. — Milyen kérésekkel fordulnak önhöz, mint képviselőhöz? — Ez rendkívül változatos. Sok a közérdekű, az úthálózattal, a postával, a kereskedelemmel kap­csolatos kérés, de gyakran felke­resnek apróbb, magánjellegű ké­résekkel is. A lászlófalviak leg­utóbb például közbenjárásomat kerték, hogy a gyógyszertárhoz építsenek szolgálati lakást. A nyárlőrinciek problémája már ne­hezebb : ők egy gyógyszertár ki­alakítását kérik. Az egészségügyi törvény szerint patikát csak az 5 ezer vagy ennél nagyobb lélek­számú településeken lehet építe­ni, nyilvánvalóan a pénzügyi ke­retek miatt. Nyárlőrincen két és fél ezren élnek. Kérésüket tehát hiába továbbítom, de valamilyen megoldást azért kell találni. Vé­leményem szerint egy nyugdíjas gyógyszerész biztosan elvállalná, hogy heti két-három alkalommal kimegy Nyárlőrincre, s ott árusít­ja a legfontosabb, alapvető gyógy­szereket. Nemrég Alpár községbeli asz- szonyok levelet írtak képviselő­jüknek. Javaslatuk első olva­sásra különösnek tűnik, ám még­is meggondolandó. A levél írói szerint azok az idős háziasszo­nyok, akik húsz, huszonöt állami gondozott gyereket felneveltek, ők is kapjanak nyugdíjat. Megérde­melnék ... — Véleményem szerint igazuk van az alpári asszonyoknak — jegyezte meg a képviselő. — Az a nevelőszülő, aki ugyan munka­helyen nem dolgozott, de tíz-húsz sőt van olyan, hogy harminc ál­lami gondozottat felnevelt, való­ban megérdemli, hogy öreg nap­jaiban az állam valahogyan ho­norálja a nagyon tisztességes, be­csületes, a társadalomnak hasznos munkáját. E témában interpellá­lok majd az egészségügyi és a munkaügyi miniszterhez. — Egyéni tervei? t — Magánéletre, szórakozásra nem sok idő jut, ezt már meg­szokta a családom. Hamarosan államvizsgázok a marxista egye­tem filozófia szakán, ősszel egy dolgozatot készítek legkedvesebb íróm, Móricz Zsigmond tiszakécs- kei tartózkodásáról. Elégedettnek érzem magam, mert azt csinálha­tom, amit nagyon szeretek, s amit a szobám falán levő jelszó is tükröz: „A mai nevelés felada­ta óriási, felszabadítani a lélek minden képességét.” E munka messze túlnő az iskola falain ... — Köszönjük a beszélgetést. Tárnái László A munka és az élet olyan szo­rosan összetartozó fogal­mak, mint az anya és a gyermek. Ezért nevezte Juhász Gyula a munkát az élet anyjá­nak. amikor a következőket ír­ta: „Én őt dicsérem csak, az élet _ anyját, kitől jövendő győzelmünk ” ered...” E költői megfogalmazás mélységes rokonságot mutat azzal az engelsi felismeréssel, hogy a munkának döntő, elha­tározó szerep jutott az emberré válásban. Idéz­hetnénk még hosszan a ma már klasszikus filo­zófusokat, költőket, akik az emberiség életében a munkát, az alkotó tevé­kenységet, mint legjel­lemzőbbet és mint leg­fontosabbat jelölték meg. Közismert Marxnak az a mondása, amely szerint ha a világon csak egy napra is beszüntetnénk a munkát, az. ka­tasztrófához vezetne. Meglehető­sen ismert József Attilának. a legnagyobb proletárköltőnek a tö­megek nevében tett felkiáltása a harmincas években: Munkát, ke­nyeret ... Szükségtelennek tűnik ezek után tovább boncolgatni a mun­ka szerepét mindennapi életünk­ben, hangsúlyozni a termelőte­vékenység fontosságát. Természe­tesen, amikor munkáról beszé­lünk, elsősorban az. embert kell szem előtt tartanunk, azt az. em­bert, aki szabadon és ' békében dolgozhat. Mert az ember , termé­szetes közege a szabadság, alko­tó mindennapjainak pedig csakis a béke adhatja meg a gazdag tar­talmat. □ □ □ Népünk, immár harminckét esztendeje békében építheti sza­bad hazáját. Eredményeink köz­ismertek, kézzel foghatók. Nincs is szükség arra, hogy a számok nyelvére lefordítva beszéljünk az. elvégzett munkáról, elég, ha kiné­zünk lakásunk ablakán, ha be­járjuk városunkat, megyénket, ha körülnézünk az országban. Büsz­keség tölthet el mindannyiunkat a látottakon, mert mindez — a lakások, a gyárak, az iskolák, in­tézmények, erőművek, utak, hi­dak, új városrészek, sőt új váro­sok, szállodák, éttermek, művelő­dési otthonok, autóbuszok, gépek, üdülők, hajók, sportpályák, kór­házak — a mi munkánk, szorgal­munk eredménye, amit csakis céltudatos, tervszerű és összehan­golt tevékenységgel, egy egész nép egységes akaratával, a nem­zet élcsapatának, a kommunisták­nak az iránymutatásával érhet­tünk el. □ □ □ Erre utalt az MSZMP XI. kong­resszusának szónoki emelvényéről Kádár János elvtárs, amikor a következőket mondta a beszámo­lóban: „Politikánk nem szűk pártérdeket képvisel, hanem a munkásosztály, egész dolgozó né­pünk érdekeit fejezi ki... Pár­tunk mindig hangsúlyozta, hogy a szocializmus építése az egész nép műve és a történelemformáló erő maga a nép ...” A munka, az alkotó ember rangja nálunk magas és elvitatha­tatlan. Szocializmust építő társa­dalmunk szilárd alapja a munkás —paraszt szövetség, annak a két osztálynak a történelem folyamán kialakult és megszilárdult szö­vetsége. amely termelő munkájá­val napról napra, évről évre meg­Az élet anyja teremti az élet feltételeit, sőt a jobb életfeltételekért dolgozik. Mondanunk sem kell, hogy e két osztály nincs elszigetelve a társadalomtól, hiszen az értelmi­ség szellemi erejével, új és újabb tudományos eredményeivel köte- lességszerűen segíti a termelő- munkát, neveli a jövő nemzedé­két. Nincs elszigetelt1 tevékenység, mert ha munkáról beszélünk, tudjuk, hogy egyik ember, egyik csoport, brigád, üzem, gyár, tröszt, népgazdasági ágazat mun­kája szervesen kapcsolódik egy másik kisebb-nagyobb közösség munkájához, egymást kiegészítik, s országosan összehangolva je­lentkezik az eredmény, az a pro­duktum. amelyet a nép állított elő, s amely csakis a nép, az egész nemzet javát, felemelkedé­sét, életszínvonalának javulását van hivatva szolgálni. Ennek a mindig többre, na­gyobb eredményekre, mindenki hasznára törekvő munkának, s a dolgozó emberek természetes tö­rekvése, hogy egyre jobbat, töb­bet termeljünk a szükséges gé­pekből, élelmiszerből, ruházatból, eszközökből. Ennek a magasabb igénynek, a több és jobb igé­nyének csakis akkor tudunk megfelelni, ha munkánkat jól szervezzük, korszerű eszközökkel és módszerekkel végezzük, fölku­tatjuk és még jobban kihasznál­junk lehetőségeinket a gyárak­ban, a földeken, az intézmények­ben, a tudományban, a fizikai és a szellemi élet minden területén. Ezt a feladatot fogalmazta meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata a következő szavak­kal: „Gazdaságpolitikánk az ötö­dik ötéves terv időszakában a távlati célokkal összhangban biz­tosítsa gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését. A következő időszakban egész gazdasági tevé­kenységünk fő feladata a társa­dalmi termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növe­lése .. .” □ □ □ A kongresszusi határozat óta — de a korábbi években is — erőteljesebben foglalkozunk a termelékenységgel. Sokan hajla­mosak arra, hogy amikor erről beszélünk, csupán az ipart, az üzemek, gyárak termelékenysé­gét értsék alatta. Pedig legalább annyira fontos ez a mezőgazda­ságban is, hiszen a termelékeny­ség — kevesebb, vagy ugyan­annyi idő alatt és energiával töb­bet és jobbat állítsunk elő. En­nek a többnek és jobbnak, tehát a termelékenység növelésének számos lehetősége van, amelye­ket ismerünk Bács-Kiskun me­gyében, de az egész országban. Elsősorban a meglevő gépek, esz­közök, és erőink jobb kihaszná­lásával. szervezettebb munkálta­tásával, összehangoltabb működ­tetésével érhető ez el. De hozzá tehetjük azonnal a korszerűbb, nagyobb hatású gépeket, vegy­szereket, vetőmagvakat, a becsü­letesebben, nagyobb odafigyelés­sel dolgozó embert, a gyárak, a termelőszövetkezetek tulajdono­sait is; mindenek előtt az em­bert, aki alkotója a jobb gé­peknek, a nagyobb termést hozó vetőmagvaknak, a hatásosabb vegyszereknek, s aki önmagát fegyelmezve képes a korszerű eszközökkel minőségileg jobbat és többet előállítani. Nem tehetetlenről van szó. Bi­zonyította ezt éppen a közeli na­pokban a szocialista brigádok ötödik országos tanácskozása, ahol a termelésnek, a több és jobb igényének élenjárói gyűltek össze. A tanácskozáson olyan ál­lásfoglalás született, amely pél­dául kimondja: .......A szocialista b rigádmozgalom többet tesz és még többet akar tenni köteles­ségénél ... jelenlétének tükrö­ződnie kell a munka minőségé­nek javulásában, a teri'ek telje­sítésében, a határidők betartásá­ban. a munkához való szocialista viszony fejlődésében...” □ □ □ Szocializmus építő munkánk nem elszigetelt. Eredményeink büszkeséggel töltik el és ösztön­zik a barátainkat, a testvéri szo­cialista országok dolgozóit, ugyanakkor az ő eredményeik ránk hatnak serkentőleg. Leg­jobb példája ennek a néhány hó­napja kibontakozó, országos mun­kaverseny, amely a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom kö­zelgő hatvanadik évfordulójának tiszteletére indult. Ehhez hazánk­ban úgyszólván minden munka­helyen csatlakozlak, de híre, ösz­tönző ereje és példája már be­járta Európát. Olyan méltó tisz­telgés ez az emberiség egyik leg­nagyobb ünnepe előtt, az immár kommunizmust építő Szovjetunió előtt, amely egyben a mi céljaink megvalósítását is közelebb hoz­za, s lehetővé teszi újabb, még előbbre mutató célok meghatá­rozását, s az elérésükért való munkálkodást... n n □ Május elsején, a nemzetközi munkásösszefogás nagy ünnepén köszöntjük a munkát, az élet anyját, s az embert, aki dolgo­zik. Ma már nemcsak hirdetjük, hanem hétköznapjainkkal is bi­zonyítjuk a költő szavait: „ ... itt nem boldogul más, csak aki al­kot, aki munkás ...” G. S. Kilenc év múltán Kilenc évvel ezelőtt jártam ■először Seres Sándor kiskunfé­legyházi betanított segédmunkás otthonában. Igaz — azóta se. Mosf hozzájuk igyekszem. Vajon hogyan élnek, merre fordult sor­suk majd egy évtized alatt? La­kásukra — arra ki - a Bercsényi utcára menjek-e előbb, vagy az Április 4. Gépipari Művek Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gépgyá­rába, ahol Seres Sándor dolgo­zik? De hátha másfelé vitt az útja időközben? Kilenc esztendő nagy idő. Hisz az üzem neve is átkerekedett kissé ezalatt... Ta­lán mégis a gyárban kellene kezdeni... — „Mindjárt itt lesz Seres elvtárs.” — mondják a szakszer­vezeti irodán. Érkezik is. Fürkésző mosoly, kis bólintás: megismert. — Mintha teltebb volna az ar­ca, mint akkor — hasonlítgatom harmincöt esztendős magával a mai negyvennégy éves munkást. — Leszoktam a cigarettáról. Le kellett; gyomorvérzésem is volt. — De igazán, foglaljon már helyet! — Nem, ebben a fémporos, olajos ruhában nem. — Így már igen — ül le, miután a „szakszer­vezet” újságpapír takarót ad. Apró mozzanatok, s bennem a régi emlékekkel keverednek... A Bercsényi utcai egy szoba s konyha-féléből álló apró lakás. Csupán egy házrész,1 amelynek az árát tíz év alatt spórolták össze. Amire azután is folyvást költeni kellett. Még ha Seres Sándor maga padlózta is a szo­bát hulladékfából, maga köve­zett, s töltötte fel az egész lak­részt, ahová azelőtt „lefelé” kel­lett bemenni. A füveden, fátlan, sok-sok gyereklábtól simára dön­gölt udvarocskából, ami körül nyolc család szobácskái sorakoz­tak. .. Fülemben van a gyerek­zsongás. A kis ablakok, ajtók „sugározták” ezt a legkedvesebb zenét... Az ott lakók nem féltek előbb szeretni a gyerekeket, mint mondjuk mások autót vagy luxuslakást. .. .Seresék se „vár­tak” a gyerekekkel, öt volt be­lőlük akkor; a legkisebb 5, a leg­idősebb 14 esztendős. Hogy kí­váncsiskodtak; édesapjuk alig győzte kitanácsolni őket... ' — Hogy vannak a kisgyere­kek? — Kicsik?! — villant elő fo­gainak vidám sövénye. — Három lányom férjhez ment azóta, há­rom unokám van, most várjuk a negyediket. A legidősebb, Teréz — Juhász Imréné — 23 éves. Esztergályos a műanyaggyárban. A férje ugyanott TMK-s csoportvezető. Kislányuk 3 esztendős, kisfiúk alig két hete született. — A 21 éves Julianna — Bárány János- né szintén a műanyaggyárban forgácsoló. Férje kőműves, kisfi­úk, Jancsika 1 éves. — Rozália — Kasza János műköves felesége — segédmunkás. Most vár kis­babát — Úgyhogy odahaza csak a 17 éves Mária van már, meg Sa­nyi, az akkor 5 esztendős kis fe­kete örökmozgó. Marika' a sütő­iparnál eladó, a fiú még tanul. — így jobban elférnek abban • A Vegyipari Gépgyár műhe­lyében. a kis házrészben, ami akkor is szűk volt, mikor a család: egyik pici, a másik kicsi... — De nem ott lakunk ám már... Új — kétszoba-összkom- fortos lakásba költöztünk 1972- ben, Mártírok útja 7, első eme­let. .. abba a házba vezették be először a gázt. — Hogyan jutottak új lakás­hoz, ki segített? — Ötépés ház, negyvenegyezer forintot fizettünk beszállóra. Hétszáz forint havonta a részlet meg á közös számla, szemét, hi­degvíz-díj, külső villany költsé­ge. .. Hogy kevesebben vagyunk, a feleségem is állandó munkát tudott vállalni a kenyérgyár­ban. .. Mindenképpen könnyebb a megélhetés, mint akkor volt. A többi változásról hallgassuk meg a csendes mosolyú Seres Sándornét, akin annyit fogott a 9 év, hogy kissé gómbölydedebb lett, meg érthetően tempósabb mozgású. Meg hogy most már a csepp unoka csodálkozik ölében, mikor az ajtót rájuk nyitom. Ma­gas, jóvágású fiú kísér be hoz­zájuk. ö volt hát az a kislegény. aki annak idején az apja térdére könyökölve figyelt, kifelé az az idegen, aki szüleit faggatja? A szépen berendezett szobák­ban — átlátni a másodikba is — nem vállakoznék a bútorok, dí­szítő berendezési tárgyak olyasfé­le lajstromba vételére, mint az egykori Bercsényi utca] lakásban tettem. Ott volt néhány legszük­ségesebb darab, sötét színű, há­lóbútor, meg a széles, világos re- kamié. Akkor — legfrissebben az almazöld konyhaszekrényért és mosógépért fizették az OTP- részletet. — Nem igen látok itt semmit azokból a régi bútorokból. , — Nincs is. Semmi. Ide telje­sen újakat vettünk, tizenhéteze­rért. Az ottanit eladtuk, annak az ára is belement az új beren­dezésbe. — Ezé már letelt? — Régen... Nem is jó rágon­dolni. Volt idő, amikor 1900 fo­rint ment havonta törlesztésre ... S S most következzék néhány részlet, a férjjel, feleséggel foly­tatott beszélgetésből. — Kilenc éve, amikor Seresné csupán kis nyári idénymunkákon dolgozhatott a gyerekektől, két és fél ezer forintra rúgott a havi bevétel, családi pótlékkal együtt. Ma mennyit keresnek? Férj: — Éves átlagban ötezret, mi ketten. Marika is belead a kosztba ötszázat; ez a „tarifa". A többitől is ennyit kértünk. 0 A kemence mellett. amíg itthon laktak... Akkor él­tünk legnehezebben, mikor ket­ten ipari tanulók, hárman még iskolások voltak ... Most már jó­val könnyebb. — Tudom, nem éppen helyén­való kérdés: mi hozományt kap­tak a lányok? Feleség: — Azt, hogy a kere­setüket — a kosztpénzen felül — meghagytuk náluk. Félrerakhat­ták maguknak. — Kilenc esztendeje, elmond­ták akkor, élelemre kellett leg­több pénz. öt gyerek — belát­hatja akárki... Manapság mi a helyzet ? Férj: — Ha az ember kemé­nyen megdolgozik, megkívánja a jobb táplálkozást. Igaz, nem olcsó. Nekünk mindent a piac­ról kell beszerezni. Feleség: — Eléggé 'megkoplal- tuk, amit eddig elértünk. A régi pici lakással kezdtük. Azt elad­tuk, hogy erre az újra befizet­hessünk ... Mi aztán igazán a semmiből indultunk. Én 16 éves voltam, mikor összekerültünk, a férjem húsz. De mindig az volt előttünk, hogy akármilyen sze­gényesen élünk, legyen egyszer egy szép lakásunk. Minket ne lökdössön senki a házából, mert gyerekeink vannak... Elértük. Őket is szárnyukra engedtük, hálistennek jól vannak... Az „öregúr" munka titán heverész- het, tévét nézhet. Szétnézhet a konyhában, ha megéhezik idő előtt... Szabadabb az életünk, nem köti meg annyi gond... Csak hát nem tudom megszokni, hogy ilyen kevesen lettünk. Most hogy szabadságot vettem ki, míg Jancsikát elválasztjuk, mert még mindig szopott a kis huncut, alig leltem itthon a he­lyemet. Az ember, a lányom dol­gozik, Sanyi iskolában... Mene­kültem a szomszédba a magány­tól. A férjem iskolába jár az üzemben, lakatos szakmunkás- vizsgát fog tenni. Alig várom, hogy munkába menjek. .. .Seresék vitrines, polcos szekrénye tetején hatalmas ezüst­kosár, ezüst virágokkal, levelek­kel. — A gyerekek ünnepeltek meg bennünket. A minap volt a huszonötödik házassági évfor­dulónk. Jancsika adta át a nagy­apának. .. Hát persze, hogy el­ríttuk magunkat, mikor ilyeneket mondtak: „Nem felejtettük el, anyuka, mennyit mosott ránk teknőből. Hogy mindig tisztában járjunk ..Jólesett, hogy ők is emlékeznek még arra, amit mi sem akarunk elfelejteni. 1 ,il Isti an

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom