Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-06 / 105. szám

A MEZŐGAZDASÁG MUNKAERŐ-TARTALÉKA Hasznosítják tudásukat A pártélet hétköznapjai Szabadszálláson A TOT elnökségének 1975. ok­tóberében közzétett jelentése sze­rint a háztáji gazdaságok saját szükségleteik kielégítésén felül 25 milliárd forint értékű termékkel járultak hozzá a lakosság ellátá­sához. A közlemény többek kö­zött azt is tartalmazza, hogy: „A háztáji munkában a családtagok­nak több mint 90 százaléka vesz részt"... „A nyugdíjas és jára­dékos tagok esetében ez a gaz­dálkodási forma még mindig je­lentős megélhetési tényező, ezért a háztáji formát szociális okok­ból is támogatni kell.” Ezek a szociális okok hazánkban már közel két évtizede foglalkoztat­ják a gerontológusokat. A Nagyalföldön már évszázadok óta folyik a szó szoros értelmé­ben vett ház körüli gazdálkodás, az azonban nemcsak kiegészítő­je, hanem szerves része volt a család egész termelőmunkájá­nak. Ebben a gazdaságban dol­goztak a gyerekek, az idős ko­rúak, akiknek munkáját a gazd- asszony irányította. A gazdassz- szony maga főzött, mosott, vasalt, irányította az állatok gondozását, ellátott más nőknek való munkát is, viszont ő rendelkezett ennek a ház körül gazdálkodásnak a jö­vedelmével, is. A földreform során a tanyás településű vidéken sokan kap­tak a lakóhelyüktől 20—30 kilo­méterre fekvő földeket. Ezeknek a családoknak saját lakás fel­építésével és annak közvetlen közelében a belterjesebb gazda­ság kialakításával kellett megte- temteniük a jobb életkörülmé­nyeket, mint XVII. századbeli őseiknek. Az infláció idején és utána jó ideig a baromfi- és a sertéshús (kolbász, sonka, szalon­na), a mindennapi főzéshez szük­séges zöldségfélék voltak a vá­roslakók által legjobban keresett piaci termékek. így ezek a csa­ládok az állattartás miatt kuko­ricát, burgonyát, valamint zöld­ségféléket termeltek. Ezek a körülmények az alföldi megyékben átmenetileg nagyon lecsökkentették az árugabona ter­melését, ami közellátási nehéz­ségeket okozott. Valószínűleg ezért hangzott el éppen Kecske­méten, a legtanyásabb Kiskun­ság fővárosában 1948. augusztus ÍO-án, a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek megalakítás­ra szóló felhívás. Énnek nyomán a közös gazdaságokba összponto­sított igaerő és a gépállomások segítségével helyre is állt a ko­rábbi termelési szerkezet. Ekkor • Nagy szakértelemmel dolgozik a szakszövetkezet tagja a solt- vadkerti szőlőültetvényen. • Dr. Gábris László, megyei UzeMi főorvos receptet ír az Izsáki Állami Gazdaság rendelőjében. meg az történt, hogy a nagytáb­lás termelési viszonyokhoz sza­bott munkajogi szabályok merev végrehajtása folytán a munka­erőnek egy jelentős, szakkép­zett rétege esett ki a termelésből. A kecskeméti kórházak szak­orvosai társadalmi munkában több termelőszövetkezet tagságá­nál végeztek szakorvosi vizsgála­tokat. Ezek adatai alapján 4—500 idős korú tsz-tag körében mun­kaélettani vizsgálatokkal megha­tároztam a munkaképesség fokát, majd a kecskeméti szociális ott­honban általam 1922-ben kidol­gozott rehabilitáció szerint fog­lalkoztatottaknál megállapítot­tam az azzal összhangban álló munkafeltételeket. Tapasztalatai­mat tudományos folyóiratokban, orvostovábbképző előadásokon is­mertettem. Ezért rajtam kívül számos más orvos is javasolta a tsz-ek vezetőinek, hogy foglal­koztassák az öregeket a koruk­nak megfelelő munkafeltételek mellett, akkor majd a közösben is képesek lesznek ugyanolyan teljes értékű munkára, mint ami­lyet régebben a tanyájukon, most pedig a házfájiban végez­nek. 1960-ig a vizsgálatokról hat tu­dományos folyóirat hasábjain, il­letve 9 országos vágy nemzetkö­zi tanácskozáson számoltam be. Ennek tulajdonítható, hogy az ekkor indult távlati tudományos kutatási terv keretében a Bács- Kiskun megyei öregkorúak Gondozó Állomását, illetve an­nak vezetőjét, engem bíztak meg: A munka élettani szerepe idős korban című téma kidolgozásá­val. A téma élettani tudományos alapjai jórészt tisztázva voltak már, de azokból leszűrt tanulsá­goknak a gyakorlatba átülteté­séhez szükség volt még számos munkajogi, szociális gondozási kérdés tisztázására. Kifejtettük, miért van szükség a tsz-ekben az idős korúak ké­pességeinek hasznosítására. Ismer­tettük, hogy a kornak és egészsé­gi állapotnak megfelelő munka elvégzése élettanilag hasznos az idős szervezetre. Tanácsokat ad­tunk az egyes idős korcsoportok, illetve a különböző betegségek lappangó szakában levő öregek számára megfelelő munkakörül­mények kialakításához. Rámutat­tunk az öregek foglalkoztatásánál eddig észlelt hibákra, hiányossá­gokra és összeállítottuk 120 olyan munkafolyamat jegyzékét, ame­lyeket az idősebbek is egészség- károsodás nélkül láthatnak ef. Több gazdaságban azt tapasz­taltuk, hogy ahol tanácsainkat megfogadták, ott megjavult a munkaerőhelyzet, jobb lett az öregek szociális helyzete és meg­nőtt társadalmi megbecsültsé­gük. Az általunk alkalmazott módszerek tanulmányozására Kecskemétre jött dr. Haranghy László akadémikus, a gerontoló­giai kutatásokat összehangoló bi­zottság elnöke, valamint Kádár Róbertné, a Munkaügyi Minisz­térium szoc. pol. főosztályvezető­je. A vendégekkel először a szociá­lis otthont kerestük fel. ahol az intézet 20 holdas gazdaságában dolgozó gondozottak átlagosan évi 150 munkanap teljesítménynek megfelelő eredményt értek eí. Az idős emberek a látogatóknak örömmel mondták el, milyen jó érzés számukra, hogy a rájuk bí­zott munka elvégzésétől újra tel­jes értékűnek érezhetik magu­kat. Felkerestük az Üj Tavasz Tsz-t is, ahol tanácsainkat elsősorban abban fogádták meg, hogy az öregek munkahelyét lakásukhoz közel jelölték ki. Így nem fárad­tak ki már a munkába menet során. Délben pedig módjuk volt meleg étellel regenerálni erejü­ket. Hasonlóképpen alkaln^azták az idősek szaktudására vonatkozó felmutatásainkat is, a tsz-bén a sertés- és baromfi-törzsállomány háztájiban való kitenyésztésére, s erre a munkára nagy jártasságú idős tsz-tagokat kértek fel. A tsz-ek munkaszervezési és jövedelemelosztási formáinak ilyen értelmű továbbfejlesztésére az MSZMP Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága javaslatot is tett közzé. Ennek egyik pont­ja szerint: „Lehetővé kell tenni, hogy a munkaszervezeteken belül az egyes tagok, családok külön területet kapjanak, meghatározott termelési tervekkel.” Ennek a maga idején szinte forradalmian újszerű, rugalmas politikai állás- foglalásnak a nyomán megnyílt az út ahhoz is, hogy az idősek képességei, szaktudása maradék­talanul érvényesülhessen a kö­zösben is. Magyarországon a mezőgazda­ság szocialista átszervezése után tisztázni kellett, vannak-e egyál­talán olyan munkafolyamatok a nagyüzemekben, amelyeket a mindeddig csak kisüzemi munkát végzett idős korúak egészségkáro­sodás nélkül eredményesen tud­nak végrehajtani? Kutatómunkánknak az volt a feladata, hogy a kérdésre vála­szoljunk. Így jutottunk arra a megállapításra, hogy óz idősek az általuk már megszokott mun­kakörökben igen jó teljesítmé­nyeket nyújthatnak a képessé­geiknek megfelelő munkafeltéteT lek között. Ehhez legtöbb alkal­mat viszont a háztáji gazdálkodás kínált. Ma már jogszabályi rendelke­zések szabályozzák a számos kö­zös gazdaságban külön üzemágat képező háztáji gazdaságok támo­gatásának módját, formáit. A zárszámadások adatai mutatják, hogy ezek a tavaly hozott hatá­rozatok megyénkben is nagymér­tékben segítették elő mezőgazda- sági termékek kínálatának növe­lését, és ez késztetett arra, hogy a nyilvánosság előtt ismertessem azt az összefüggést, ami a ge- rentológiának az idős korúak ter­mészetes munkavágya kielégíté­sére irányuló törekvései és az élelmiszer-ellátás javulása között áll fent. Bízóin abban is, hogy a másfél évtizeddel ezelőtti társa­dalmi összefogás példája serken­ti a mezőgazdasági nagyüzemek és az egyes szakszervezetek ve­zetőit, hogy segítsék olyan szo­ciális foglalkoztatók kialakítását, amelyekben a városban élő, igen sok kényszerű tétlenségre kár­hoztatott idős ember munkája' Ts javíthatja a lakosság ellátását. Dr. Szarvas András egyetemi tanár • Kisgépek, közöttük a tiszakccskci VFGYÉPSZER gyár termékei, a háztáji gazdaságok számára. (Méhesi Éva és Tóth Sándor felvétele) Szabadszál­lásra is illik az a megállapítás, ami a meg ve sok községére, nagyközségére jellemző: gyor­san, egyenlete­sen fejlődik.-supán két szám bizonyít­sa: a Lenin Termelőszö­vetkezet tavaly — az ismert nehézségek el­lenére — har­minc millió fo­rintos nyeresé­get ért el, s a gyenge adott­ságú Aranyho­moknak több mint tíz millió lett a nyeresé­ge. Az , ipari üzemek mind teljesítették, illetve túltelje­sítették tervü­ket. Ennek ter­mészetesen számtalan kül­ső jele látható; elég, ha a ven­dég végigutazza a nagyközséget: építkezések, új házak maid mind­egyik utcában. A lakosok száma nyolcezerháromszáz — s kilenc alapszervezetben kétszáznyolc­vanöt párttag tevékenykedik. Ho­gyan? A kérdésre Csorba Já­nossal, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkárával keres- tünk választ. — Kezdjük a gazdasággal. Ta­valy fagy pusztította, aszály mérsékelte a termést. Ezek el- háríthatatlanok. Elkerülhetetlen, hogy valamiféle törést okozzanak, hatásukra kedvszegettebb lesz az ember . .. — A közös gazdaságok a fa­gyok után felülvizsgálták a ter­veiket, s úgy módosítottak az el­képzeléseiken, h.ogy pótolni tud­ják a kiesést. Nem volt pánik, kétségbeesés. A párttagok ott vannak mindenütt, zömük a ter­melésben dolgozik, s az ő érde­mük is, hogy a lehető legjobb megoldások születtek. Néhány példa: mindenütt új takarékossá­gi terveket készítettek; szélesí­tették a szocialista munkaver­senyt, új brigádokat szerveztek, sőt ifjúsági kollektívád ala­kultak. A Lenin Termelőszövet­kezetben már hagyományai van­nak az újítómozgalomnák, az Aranyhomokban tavaly kezdték. A Lenin Tsz-ben milliós nagy­ságrendű az újítások értéke, olyan gépeket is konstruáltak, amelyet már szabadalmaztattak. az országban több helyen hasz­nálnak. — Hogyan alakult a tagfelvé­tel? — 1971 óta száz új tagot vet­tünk fel a pártba, tavaly hu­szonötén léptek be az MSZMP- be. Látható tehát, hogy nem kampány-jellegű tevékenységet folytatunk. A pártépítés egyben nevelés is. Az alapszervezetek megbízatásokat adnak a leendő tagoknak, olyan jellegűeket, ame­lyek teljesítése megmutatja: ak­tív-e, közösségi-e a jelölt, egy­szóval: alkalmas-e a párttagság­ra. Különösen jelentős a kilenc alapszervezet harminchárom párt­csoportjának szerepe, hisz a leg­közvetlenebbül ott ismerik a je­lölt munkáját, ott tudják leg­alaposabban megítélni. Csorba János ezután a pártok­tatásról beszélt. — Lényegesnek tartjuk — mondta —, hogy a leendő tagok már a felvétel előtt politikai képzésben részesüljenek, s is­merjék a rájuk háruló feladato­kat, a velük szemben támasztott követelményeket. A legutóbbi végrehajtó bjzotteági ülésen m,ig- aUapíiották, hogy az új tagok politikai.' szakmái’ és általános képzettsége magasabb a korábbi­nál. Mindegyikőjük elvégezte az általános iskolát, valamilyen po­litikai képzésben hosszabb ideje részt vett. Nem utolsó sorban: társadalmi-közéleti tevékenysé­gük példamutató, nagy többségük tevékenyen részt vesz a munka« versenyben, s sokan irányítói a szocialista brigádmozgalomnak. — Kiket vettek fel tavaly? — Tovább erősödött a munkás­jelleg, huszonötből húszán fizikai dolgozók. Ami számunkra külön öröm: tizennégyen még nem töl­tötték be a harmincadik évüket, s hatan pedig a harmincötöt. Az ifjúsági szövetség tagjainak egyik ajánlója a KISZ-taggyűlés volt; de előfordult az az eset is, hogy KISZ-en kívüli fiatalt ajánlott ez a fórum. Ez több okból is ter­mészetes. Az egyik az, hogy a KISZ-nek minden fiatallal fog­lalkoznia kell, a másik pedig az,' hogy nem mindegyik ifjú tagja a szövetségnek. A harmadik az előző kettőből következik: nyil­vánvalóan jobban ismerik társai­kat a fiatalok, alaposabban meg tudják ítélni egész tevékenységü­ket. A KISZ megnövekedett fele­lőssége magasabb színvonalú ajánlást is jelentett: sok hozzá­szólás hangzott el a taggyűlése­ken, részletesen elemezték az il­lető egész eddigi munkáját, s mindezek alapján döntöttek az ajánlásáról. Ez a módszer véle­ményünk szerint jó, folytatni; szélesíteni és erősíteni kell. — így elérkeztünk a jelen és a jövő feladataihoz. — Az idén előreláthatóan hu­szonöt új taggal gyarapszunk, néhány alapszerv kivételével mindben — folyamatosan — foly­nak már az előkészületek. 1977 egyben Szabadszálláson a párt fiatalításának-fiatalodásának az éve is, mind a huszonöt jelölt fiatalabb 35 évesnél. Jók a ta­pasztalatai a tavaly bevezetett konzultánsi-patrónusi rendszer­nek, s végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy az összes alapszer­vezetnek megadja ezt a jogot. Feladatunk: tovább kell erősí­tenünk a pártba való bekerülést elősegítő politikai munkát, s épp ezért arra van szükség, hogy a pártcsoportok aktívabban kezde­ményezzenek. Még alaposabb is­mereteket kell szerezniük az alapszer ezeteknek a jelöltről, s ami nagyon lényeges: egész év­ben folyamatosnak kell lennie a tagfelvételnek. — Végezetül egy összegző kér­dés. Hogyan ítéli meg, van-e te­kintélye Szabadszálláson a párt­tagoknak9 — Egyértelműen igennel vála­szolok: van, s nem is akármi­lyen., Az élet minden területén hallatják szavukat, hirdetik s ki­állnak a párt politikája mellett, s végrehajtásával maguk is ösztö­nöznek a követésre. Eredménye­ink, sikereink egyik _ forrása a párt tagjainak munkája. B. J. Mi kerül a levesbe? A termékösszetétel alakulása a zöldségtermelésben Igaz ugyan, hogy a hazai zöldségnövény-termelés 1938-hoz képest csaknem a háromszorosára nőtt, de ez nagyjából igaz volt már másfél évtizeddel ezelőtt is. Azóta az időjárástól függően, egyik évben kisebb, a másikban nagyobb a zöld­ségfélék termése. A statisztikai adatokból azt is meg lehet állapítani, hogy amikor csaknem kétmillió tonna — tehát nagy — a termés, akkor is van olyan zöldségnövény, amely­ben kevesebb van a kelleténél, s amikor kicsi a hozam, akkor is mutatkozik egy-egy zöldségféléből túlkínálat. Mindebből látható, hogy ha a termelésfejlesztésről van szó, ak­kor országos méretekben helyes zöldségnövényekről beszélni, de a piacon már nem általában zöldséget, hanem konkrétan pa­radicsomot, paprikát és zöldbor­sót,. uborkát vásárolnak. Tehát azt a háziasszonyt, aki zöldba­bot akar vásárolni és nem jut hozzá, nem nyugtatja meg, hogy uborkából vagy kelkáposztából Dunát lehet rekeszteni. A tartó­sítóiparok — a konzerv- és a mélyhűtőipar — alapanyag-szük­séglete és a zólségexport is meg­követeli, hogy egy-egy termékből a szükségletnek megfelelően ala­kuljon a termelés. Ezért is fordí­tott nagy figyelmet a múlt év őszén hozott kormányhatározat annak a 10—12 féle zöldségnö­vénynek a termelésére, amely az ellátásban és a tartósítóipar alap­anyag-felhasználásban több mint 80 százalékos arányt képvisel. Elsősorban az a fontos. hogy zöldpaprikából, paradicsomból, zöldbabból, zöldborsóból, vörös­hagymából, uborkából. fűszer- paprikából, sárgarépából, petre­zselyemből és káposztából ne le­gyen hiány. Örvendetes, hogy a tavaly meg­hozott intézkedések hatására mind a nagyüzemek, mind a kis­termelők az előirányzottnál lé­nyegesen több zöldségféle érté­kesítésére kötöttek szerződést a felvásárló szövetkezetek kereske­delemmel és a feldolgozóiparral. A Zöldség- és Gyümölcs Keres­kedelmi Központ vállalataival a gazdaságok a tervezettnél 80 ezer tonnával több zöldség értékesíté­sére szerződtek és ez azt jelenti, hogy összesen 540 ezer tonna zöldséget vásárol fel az idén a szövetkezeti kereskedelem. A konzervgyárak is nagyobb meny- nyiségű nyersanyagra számít­hatnak a tervezettnél. Az iparág a terv szerint 725 ezer tonna zöld­ség felvásárlásával számol az idén, s a gyárak a termelőkkel március végéig 768 ezer tonna áru átvételében állapodtak meg. Az összkép tehát kedvező. Csakhogy ha a termékösszetételt vizsgáljuk, akkor az is megálla­pítható, hogy az idén sem lesz gondoktól mentes a felvásárlás. A termelők ugyanis egyes ter­mékekből jóval nagyobb meny- nyiség, másokból viszont kisebb mennyiség értékesítésére szerződ­tek. Fejeskáposztából például a tervezett 50 ezer tonna helyett 77 700 tonna, gyökérből 14 ezer tonna helyett 52 200 tonna, sár­garépából pedig az előirányzott 25 ezer tonna helyett, 34 ezer tonna értékesítésére szerződtek. A tervezettnél több áru értékesí­tését vállalták vöröshagymából, görögdinnyéből . is. Viszont a szükségesnél jóval kevesebb zöld­paprika. paradicsompaprika és zöldbab értékesítésére szerződtek. A konzerviparnak a zöldpapri­ka kivételével sikerült leszerződ­nie a tervezett nyersanyag-szük­ségletét. Még zöldbabból és pa­radicsompaprikából is a terve­zettnél nagyobb mennyiség szál­lítását vállalták a gazdaságok. A mélyhűtőiparnak is biztosítva van az idén a szükséges meny- nyiségű zöldség-alapanyag. Természetesen a szerződésköté­sek még nem jelentik azt, hogy a most még kevésnek tetsző termé­kekből nem teremhet meg a szük­séges mennyiség. A lakosság el­látását sem befolyásolja lénye­gesen, hogy ha valamelyik zöld­ségnövényből 10—20 százalékkal kevesebbet vásárolnak fel majd, legfeljebb kisebb mennyiség jut a kérdéses termékből exportra, esetleg tartósítóipari felhaszná­lásra. De hát az országnak nagy szüksége van az exportált friss zöldségért és konzerváruért ka­pott bevételre is. Mindenesetre a szerződésköté­sek már jelzik: elsősorban a nagy kézimunkaerőt lekötő és az idő­járás alakulására különösen ér­zékeny zöldségnövériyek termelé­sére kisebb a vállalkozói kedv. Azoknak a zöldségféléknek a termelése növekszik ugyanis szá­mottevően, amelyeknek kisebb jj kézimunkaigénye és jobban gé­pesíthetek. Gondoljuk csak meg: egy hektáron termett 80 mázsa zöidbab kézi szedése 120—130 munkanapot igényel. A munka­erőből pedig a mezőgazdaságban is egyre nagyobb a hiány. Következtetés: a jövő ezen a területen is a lehetséges legna­gyobb fokú gépesítés. De mit. le­het tenni azért, hogy az idén ne okozzon gondokat a termékössze­tétel egyenetlensége? A tények ismeretében most az a legfonto­sabb, hogy a gazdaságok és a kistermelők tegyenek meg min­dent a hozamok növeléséért. És ha a zöldpaprika palántázása idején például kiderül, hogy marad felesleges palánta, érde­mes a területet is növelni. Ugyan­csak lényeges, hogy a kisterme­lők több zöldpaprikát, uborkát, zöldbabot termeljenek, hiszen az idén is nagy szükség lesz ezekre a termékekre. Cs. F. • Csorba János.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom